Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-30 / 178. szám

■i 1977. július 30., szombat ESZAK-MAGYARORbZAG 3 Tervszeriség és aktualitás a párliüiikáiiau ® a megye pártszerveinek mimikája során, a párt­élet különböző kérdései kapcsán felhalmozódéit ta­pasztalatok olyan gazdag szellemi tőkét jelentenek, amit a pá.rtmunika legkülön­bözőbb területein lehet és kell hasznosítani. Ezúttal egy konkrét kérdéskör, a tervsze­rűség és az aktualitás kap­csolatának néhány összefüg­gését vizsgáljuk a tagkönyv- csere tapasztalatai alapján. A párttagokkal folytatott be­szélgetések, majd a tapasz­talatokat összegző taggyűlé­sek, testületi ülések egyaránt változatos és színes képet adtak arról, hogy a párt- m un kában milyen módon és mértékben érvényesül egy­idejűleg a tervszerűség, és az aktualitásokra, az idősze­rű kérdésekre való reagálás. A tervszerűség alapvető elve és állandó eleme nélkülöz­hetetlen eszköze a folyama­tos és hatékony pártmunká­nak. Mint mindent, a politikai munkát is tervezni kell. En­nek célja és tartalma: bizto­sítani a XI. kongresszus, a Központi Bizottság, a megyei, járási pártszervek és a saját határoza tok marad ék tálán végrehajtását. Ezt a munkát csak előre kidolgozott, jól át­gondolt, a sajátos feladatokat is figyelembe vevő tervezés­sel lehet színvonalasan vé­gezni. , A tervszerűségnek, a terve­zésnek fontos követelménye, hogy az aktuális kérdésekre is gyorsan reagáljon. így tud­ja biztosítani a kommunis­ták egységét távolabbi stra­tégiai céljaink és a napi fel­adatok megértéséhez, megva­lósításához. Vagyis; a terv- szerűség és az aktualitás köl­csönhatásban van egymással. Az aktualitásokra való re­agálás képességének többek között fontos eleme a gyors tájékoztatás, a megalapozott információ. Az alapvető cél­kitűzéseken túl ismerni kell minden szinten, hogy milyen kérdések foglalkoztatják a párttagságot, a széles közvé­leményt. Erre kell gyorsan, időben reagálni. Ezt az igényt fejezték ki a kommunisták — a pártonkívüliek vélemé­nyének ismeretében is — a tagköny vesére idején. Ma már nem kell bizonyí­tani, hogy a pártunk politi­kája iránti bizalomnak igen fontos része politikánk sta­bilitása. A párt munkastílu­sában a tervszerűség, illetve az időszerű kérdésekre való gyors reagálás az, amely biz­tosítja a folyamatos munkát, a cselekvő egységet. Így te­hát a politika stabilitásának bázisán fogalmazódnak meg az olyan igények is, amelyek a különböző kérdésekben való gyors és határozott döntése­ket igénylik a párttól és szer­veitől. Ezt jelzi az is, hogy mind nagyobb arányban és erővel jelentkeznek azok az észrevé­telek, amelyek a párttól, a párt szervezeteitől elvárják az új eseményeikre, az újabb e l len tm on dósokra tör té n ő gyors reagálást, c képesség megőrzését és továbbfejlesz­tését is. Átgondolt munkára vall ez­zel kapcsolatban az a felül­ről lefelé megnyilvánuló, a centralizmust erősítő, egyben a demokratizmust szélesítő munka, amely a kongresszusi határozatokra, abból is a ma legfontosabb kérdéseire, így — a gazdaságpolitikai kér­désekre, az ideológiai-, esz­mei-, politikai nevelő mun­káira. a párttagság és a tö­megek cselekvő' aktivitásának növelésére irányítja a figyel­mei. ■ Megyei szinten és az alsóbb pártszervekben egy­aránt ebben az irányban kell munkánkat, munkást dúsun­kat állandóan javítani, kor­szerűsíteni. A politikai munka teiv- szerűsépének javulása egyér­telműbbé tette és teszi a párt vezető szerepének elismeré­sét. Ez ma már jól tükröző­dik a pártszervek és szerve­zetek munkájában, mozgósí­tó erejében és az egyes párt­tagok kommunistához méltó munkájában, magatartásá­ban is. Ez akkor is így van, ha még ma is találkozhatunk olyan nézetekkel, hogy fent érvényesül a párt vezető sze­repe, de lent kevésbé, vagy egyáltalán nem. Egyrészt az­zal függ össze, hogy nem egy alapszervezetben a párt ve­zető szerepét csak alapszer­vezeti szintre leszűkítve vizs­gálják, másrészt azzal, hogy egyes gazdasági vezetők nem építenek j el entőség ükn ek megfelelően a pártszerveze­tek véleményére. A politika alapszervezeti szintű érvényesülésének va­lós gondjai néhány szerve­zetnél ténylegesen a tervsze­rűség hiányából, a munka hatékonyságának alacsony színvonalából fakadnak. E helyeken joggal vi ik fel a vezető szerep helyi érvénye- sül csenek gyengeségeit. í Az alapszervezetek egy má­sik részénél a személyi felté­telek gyengeségén túl a po­litikai és szakmai vezetés közötti értelmetlen viták ne­hezítik a pártszervek irá­nyító munkáját, és ezért tű­nik úgy, mintha nem érvé­nyesülne a párt vezető sze­repe. Itt nem azokat a vitá­kat említem, amelyeket ép­pen a pártái apszerveaet kez­deményez, ösztönöz a jobb megoldásra, a gyorsabb, ha­tékonyabb végrehajtást ke­resve, hanem azokat, ame­lyek a mulasztást, a kényel­mességet magyarázzák, vagy a döntéseket, határozatokat helytelenül, saját szájuk íze szerint értelmezik. Az ilyen típusú viták leg­többször főleg a gazdálkodó szervek helytelen gyakorla­tával függnek össze, azzal kapcsolatosak. Például; a jö­vedelemelosztás fogyatékos­ságai, az ésszerűtlen munka­rend, a termékszerkezet kor­szerűsítésének lassú üteme, a helytelen nyereségfelhasz­nálás, a tsz melléküzemági tevékenység túllengése, stb. a viták alapja. Előfordul vitát kiváltó helytelen gya­korlat a közművelődés, a köz­oktatás, az egészségügy terü­letén is: Ezek tartalma, irá­nya: a mindent kívülről és felülről várós kényelmes po­zíciója, a mostoha tárgyi fel­tételekre való hivatkozás, a fejlesztésre fordítható anyagi eszközök el ég t el en®égén ek egyoldalú túlhangsúlyozása. A helytelen gyakorlat ter­mészetesen számos esetben objektív okokból fakad. Ami­kor azonban a feladatok vég­rehajtásának feltételei adot­tak, de a megvalósítás még­is késik, vagy akadozik, a pártszervezetek legyenek dia. tározotlabbak a számonkérés- ben és ne fogadjanak el ma­gyarázkodásokat. Szigorúbb, következetesebb vezetést, a célok olyan meg­határozását igénylik a kom­munisták. am.i lehetővé teszi a végrehajtás feszesebb, fo­lyamatosabb ellenőrzését. Ez az igény a jövőben a politi­kai munka tervezése során az eddigieknél nagyabb fi­gyelmet érdemei. A tapasztalatok elsősor­ban azt bizonyítják, hogy a politikai mun­kában a XI. kongresszus ha­tározataiban. megjelölt io kérdések végrehajtására si­került a figyelmet ráirányí­tani. A nap mint nap elhang­zó jó szánd .ú kritikai észre­vételek is jelzik, hogy a terv­szerűséget ennek érdekében magasabb szintre lehetséges és szükséges emelni. Dudla József az MSZMP Borsod megyei Bizottságának osiztá l y vezető je A számítógépközpont vezérlőt érme a BYK-ban Búza — vetőmagnak Egymás után érkeznek a hírek megyénk mezőgazda­sági üzemeiből, amelyek az. aratás befejezéséről számol­nak be. Tegnap a Nagy mis­kolci Állami Gazdaság je­lezte: végeztek a nyár leg­fontosabb munkájával. Há­romszáz vagon őszi búzát ta­karítottak be, ebből 105 va­gon vetőmagnak való. Jubi- lejnaja 50-es. Avrora és KompoHi fajták. Az állami gazdaságban befejezéshez kö­zeledik a szalmabetakarítás, és jó ütemben halad a nyári mélyszántás. A szervestrá­gyázást eddig 345 hektáron fejezték be. Jól zárták a fél évet Árokrendszer a rétegvizek elvezetésére Metróépítők Miskolcon Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznositó Vállalat jól teljesítette első féléves termelési tervét. Annak ellenére, hogy ja­nuár—február hónapokban lemaradásuk volt, június végéig 110 millió forintos forgalmat bonyolítottak le. Ez — figyelembe véve az elmúlt év hasonló időszakát — több, mint: hatszázalékos forgalomemelkedést jelen­tett. A vállalat felvevőhelyei­re a KISZ-fiatalok 540 ton­na, az általános iskolások pedig 2124 tonna hulladékot adtak le. Érdemes azt is megemlíteni, hogy 334 úttö­rőcsapat munkája is nagy segítséget nyújtott. Ennek elismeréseképpen a MÉH 1,5 millió forintot fizetett ki az úttörőcsapatoknak. Az első fél évben 22 ezer tonna vasat, 1500 tonna szí­nesfémet, 3500 tonna papírt, 110 tonna pamuttextilt, és mintegy 4 millió forint érté­kű állati nyersbőrt adtak át az ipar számára. Az Észak­magyarországi MÉH Nyers­anyaghasznositó, Vállalatnál a napokban szocialista bri- gádvezetöi értekezletet tar­tottak. A 210 szocialista bri­gádtagot képviselő brigád­vezetőket tájékoztatták az eddig elért gazdasági sike­rekről. Megyénk mezőgazdaságá­nak jelenleg legnagyobb tartaléka az a 120 ezer hek­tár ösgyep, amely csak tö­redékében van kihasználva. Meggyökeresedett szemlélet, elemi hibák jellemzik rét­legelőgazdálkodásunkat, pe­dig Borsod domborzati és talajviszonyai elsősorban a gyepterületek kialakításá­nak kedveznek. Néhány riasztó adatot hallottam azon a tanácsko­záson. amelyet mezőgazda­sági szerveink az emödi Szabadságharcos Termelő­szövetkezetben rendezi elv. Gazdaságaink a meglevő gyepterületeknek nem egé­szen húsz százalékát műve­lik úgy-ahogy. És ezk már el­fogadhatónak tartjuk szá­mún, meri több üzemünk­ben a gyep gondozásáról egész évben elfelejtkeznek. Erre példa, hogy megyénk­ben egy hektár legelőre át­lagosan 33 kilogramm ve­gyes hatóanyagú műtrágyát szórnak, amelynek termés- növelő hutása jelentéktelen. Nem ápoljuk a gyepeket annak ellenére, hogy azt már a gyakorlat is bebizo­nyította; legolcsóbb takar­Légkalapácsok, markoló­gépek, teherautók zajától hangos az Avas-déli lakó­telep belváros felé eső ré­sze. A lakótelepet átszelő gerincúthálózat közvetlen közelében több száz méter hosszúságban gépek és em­berek dolgoznak. Összesen nyolc brigád munkahelye ez a viszonylag kis terület., ahol az úgynevezett mély­szivárgót építik május óta. A légkalapácsokkal több méter hosszú pátrialemezt vernek a földbe, hogy biz­tonságossá tegyék a mély árokrendszer építését. A mintegy félkilométeres sza­kászon csaknem tízezer köb­méter földet — ennek mint­egy 40—50 százalékát kézi erővel — kejl megmozgat­ni, s közben több mint 250 köbméter faanyagot építe­nek be a munka során. Napbarnított testek fény­iének a tűző napsütésben, izmok feszülnek a nehéz fi­zikai munkától. Hangos szót alig hallani, mindenki isme­ri feladatát, leolvassák egy­más tekintetéből, mit kell tenniük. Precíz, olajozott gé­pezethez hasonlítható az itt dolgozók munkája. Haraszti Jenövei, a Köz­lekedési és Metróépítő Vál­lalat 4-es számú miskolci mányunk a gyep, s' ha in­tenzíven műveljük, akkor a szántóföldi takarmánynö­vény-termesztéssel jelentős mértékben felhagyhatunk. Az emődii bemutató ugyan­csak bizonyságot tett a gyep­re alapozott állattenyésztés mellett. Három év alatt, több mint ézer literrel lej­nek több tejet ugyanattól a tehéntől,. sőt az idén már 3500 liter tejet várnak egy állattól. A 200 hektáros p've- pen, a 80 résztvevő láthatta a korszerű legelőgazdálko­dás olcsó módszereit. Az ol­csót külön kihangsúlyoznám, mert például az altalajlazí- lo berendezéssel a földkéreg alá vitt polietiléncső —, amely képes az állatállo­mány ^ivóvízellátására -— ára csak töredéke a máshol alkalmazott eljárásoknak. És végre láthattunk köny- nyen szerelhető, üzembiztos villanykarámot. Attól függetlenül, hogy intenzív gyep kialakításával olyan szántóterületeket sza­badíthatunk fel a takar- mónytermesztés alól, ahol esetleg kenyérgabonát, vagy ipari növényeket termeszt­hetünk, az utóbbi években főépítés-vezetőjével járjuk a terepei. — Emberfeletti munka fo­lyik itt — magyarázza kísé­rőm. — Tavasszal az úthá­lózat építése közben a rézsű megcsúszott és ez rendkívü­li módon megnehezítette a rétegvizek elvezetésére szol­gáló árokrendszer építését. S mert a lakásépítés miatt igen nagy szükség van erre a biztonságot nyújtó létesít­ményre, meg kellett gyorsí­tani a munkák ütemét. Mu­cid János, Tóth Gábor. Hor- nyák György kubikos- és Encsi Bertalan ácsbrigádját, Gyuricskó András vezette kollektívát és Jakab Lajos nehézgépkezelő brigádját irányítottuk az Avasra. Ügyis mondhatnám, dolgo­zóink színe-javát vontuk itt össze, de még ez is kevés­nek bizonyult. A kedvezőt­len talajmechanikai viszo­nyok miatt ugyanis minden elképzelhető talajréteg meg­található a kilenc méter mély árok építése közben. — Ez azt jelentette, hogy gyors segítségre volt szüksé­gük? — Miután vezérigazga­tónk tudomására jutott, mi­lyen nehézségekkel találtuk szembe magunkat, a buda­pesti metróépítésről két nagy üzemi vezetőink körében „divattá” vált, hogy szántó­kon telepítsenek gyepet. Ed­dig mór 6G00 hektáron ala­kítottak ki legelőt, és hagy­tak fel a kultúrnövények vetésével. Gazdaságaink a jövőben még közel 9000 hektárt akarnak gyeptelepí­tés céljára a vetésforgókból kivenni. Veszélyes törekvés ez, hiszen két év alatt 90 millió forint állami támoga­tást kérnének ahhoz, hogy ezekkel a területekkel az emberi élelmezés számára többé ne számoljunk. Ugyan­akkor a meglevő ősgyepeink közül 50 ezer hektár lenne alkalmas intenzív művelés­re. Ezek felújításával, rend­szeres ápolásával nagy ter­mőképességű, jó minőségű legelőt és kaszálót nyerné­nek. Ráadásul akár önerőből is meg lehet valósítani. És ez fontos szempont, hiszen a megye évente csak 7 millió forint támogatást kap gyep­telepítésre. Így a dotációra alapozva, 30 év lenne szük­séges ahhoz, hogy gazdasá­gaink a legelökérdést ren­dezzék. De mivel rendelke­zünk ősgyepekkel, és azok­nak a felújítása a telepítés költségeinek csak töredéke, ésszerűtlen az állami támo­gatásra várni. „Fel keli ál­dozni” ősgyepeinket, a fel­újított. nagy hozamú gye­pért ... — kármán — gyakorlattal rendelkező bri­gádot küldött Miskolcra. • Vágási László brigádveze­tőt, aki az egyik tizméteres szakaszon irányítja a mun­kát, kérdeztük: — Nehéz, amit itt: csinálnak? — Megszoktuk — hang­zott a tömör válasz. — Én például hat éve dolgozom a metróépítésnél, ott voltam a metró észak-déli — a Kun Béla utcától a Kilián térig terjedő — szakaszának épí­tésénél. Ez olyan munka­hely, ahol mindenki meged­ződik. Bár valamennyien pestiek vagyunk, nem vona­kodtunk a kiküldetéstől, mert megértjük, hogy most itt van ránk szükség, meg is teszünk mindent azért, hogy mielőbb elkészüljön ez a lé­tesítmény. Néhány méterrel távolabb Polka István metrósbrigádja dolgozik. A brigádvezető tá- vollétében, helyettesével, Horváth Józseffel, a volt edelényi bányásszal beszél­gettünk. — Reggel hattól, este ha­tig, szinte megállás , nélkül „hajiunk” — mondja kérdé­sünkre. — Tessék megnéz­ni. milyen munkát végzünk. Valóban, szinte alig látni az árok mélyére a sok ge­rendától, amelyeket a nagy nyomás miatt a támfalak közé helyeztek el. — Első a biztonság, s eb­ben nem ismerünk tréfát, megszoktuk a föld alatt — jegyzi meg. — Ez még a bá­nyánál is veszélyesebb, mert ha itt meginü.' a föld, élve nem kerül ki emberfia eb­ből a szűk árokból. — Szépen haladnak a bri­gádok — mondja elismerő­en Fogarasi Béla mérnök, aki szintén a metróépítéstől jött Miskolcra. Nagy, állványra szerelt reflektorokat pillantunk meg. Észreveszi ezt a fó- épitésvezető is. ki rögtön ki­találja gondolatunkat. — Nincs egy pillanatnyi megállás, éjjel-nappal fo- , lyik a munka — tájékoztat Haraszti Jenő. — Megértik ezt a dolgozóink is. nem is zúgolódnak a folyamatos munkarend miatt’. Már elköszöntem az épí­tőktől. amikor Mucza János hozzámlép. — Nyírségiek vagyunk, s húsz éve dolgo­zunk a vállalatnál. Tessék elhinni, annyira megszeret­tük ezt a munkát, hogy már el sem tudnának kergetni ihnen bennünket. Mert úgy van az, ha az ember meg­találja valahol a számítását, onnan nem vágyik el soha. Nem véletlenül mondta mindezt a brigádvezető. Bi­zonyíték erre. hogy múlt övi munkájuk elismeréséül 98 brigád közül Mucza Já­nos húsztagú. többszörös aranyjelvényes kubikosbri- gádiához került a vállalat által alapított vándorzászló. Lovas Lajos bgy bemutató tanulságai Gyepet, gyepért...

Next

/
Oldalképek
Tartalom