Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-14 / 138. szám
1977. június 14., kedd w Újabb kivitelezők láttak munkához A nehézipari tárcához tartozó ipari nagyberuházások közül Borsodban a TVK polipropiléngyárának építését tartják a legsikeresebbnek. Természetesen itt is akadnak gondok. A beruházás első évében mindenekelőtt a magasépítésben következett be határidő-eltolódás. Mégis azt kell mondani, hogy alapjában véve jól mennek a dolgok, ami összefügg azzal, hogy a beruházó — jelen esetben a Tiszai Vegyikombinát — kellőképpen előkészítette a polipropiléngyár építését. Az első esztendőben, vagyis 1976-ban egymilliárd 144 millió forint pénzügyi teljesítést értek el, ami összhangban van az előirányzattal. Lehetett volna ennél több is, ha a magasépítéshez nagyobb erőket tudtak volna felvonultatni. Csakhogy, a TTFO- nál és Kazincbarcikán, a PVC—111. építésénél is „szorított a cipő”, ott is eleget kellett tenniük szerződéses kötelezettségüknek. Az idén sokat javult a helyzet. Az év elején a 31- es számú Állami Építőipari Vállalat nagy munkaerö- álcsoporlositást hajlott végre. Ezzel elérte, hogy bizonyos munkaterületeken tavaly bekövetkezett 2—3 hónap határidő-eltolódást nem követte újabb csúszás. A beruházó szerint az idén a tavalyinál lényegesen nagyobb pénzügyi teljesítés várható. Erre lehet következtetni az első öt hónap eredményéből is, hiszen a polipropiléngyár építésére és szerelésére ez idő alatt 310 millió forintot költöttek. Annak ellenére, hogy az 1977-es esztendőt a technológiai szerelés évének tartják, döntő fontosságú az építőipar tevékenysége is. Megnyugtató, hogy. a Közmű- és Mélyépítő Vállalat kezdettől fogva rendkívül szervezetten, a határidőket betartva dolgozik. A másik generálkivitelező: a 31. számú Állami Építőipari Vallalal jelentős lépést telt előre, hiszen az első negyedév végén mintegy megduplázta dolgozóinak számát, és a korábbi évek gyakorlatának megfelelően eg.yútlal becsületbeli kérdésnek is tekinti a szerződésben rögzített feladatok teljesítését. A beruházó szerint milyen feladatok megoldására kell a figyelmet összpontosítani? A kérdésre Kiss 111. László, a TVK beruházási igazgatóságának létesítményi főmérnöke adott választ: — A 31. számú Építőipari Vállalat tavaly főként a ki- szogáló jellegű létesítmények építésénél maradt adós. Egyebek közölt megemlíthetem a villamos alállomás, a sótalanító rendszer stb. építését, amely 1976-ban elmaradt a tervezett ütemtől. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az egyes munkaterületeken tapasztalt elmaradások — ha azokat újabbak nem követik, s erre minden remény megvan — nem veszélyeztetik a polipropiléngyár határidőre, azaz 1978 második felében történő üzembe helyezéséi. A lényeg az, hogy az építők határidőre átadják a munkaterületet a szerelőknek, s ez a jelenlegi létszámmal elérhető. Mi a helyzet a technológiai szereléssel? Ezen a területen is gondot okozott az időnkénti létszámhiány. Például a csö- előregyártást, amely független az építőipari tevékenységtől, már tavaly nagyobb intenzitással végezhették volna a kivitelezők. De többnyire csak „dolgozgatlak”, mert nem volt elegendő szakemberük. Ezzel szemben a készüléktelepítési munkák program szerint folytak. A TVK, mint a polipropiléngyár beruházója, minden tőle telhetőt elkövet, hogy biztosítsa a hiányzó munkaerőt. Ennek eredménye, hogy a Csőszerelő Vállalat is bekapcsolódott a szerelésbe, ugyanis jó néhány millió forintos munkára — a beruházó hibáján kívül — nem tudtak korábban kivitelezőt találni. A beruházó ezenkívül igénybe vette egy lengyel szakmunkás csoport segítségét is. Köztudott, hogy a nagyberuházásokon évek óta problémát jelent a temérdek állványozási és szakipari munka időben való elvégzése. A kivitelező vállalatok többsége húzódozik ettől a feladattól, meg nincsenek is felkészülve rá. Ennek a gondnak a megoldásához nyújtanak most segítséget a baráti ország szakemberei, akik még a technológiái szerelésben is közreműködnek. A beruházási munkák ütemének fokozását célozza a TVK-nak az a döntése is, melynek értelmében — a polipropiléngyár építésének idejére — a vállalat dolgozóiból egy külön kivitelezői üzemel hoztak létre. Ez a munkás- és műszaki kollektíva végzi az összes olyan munkát (technológiai szerelést, állványkészítést, festést stb.), amit a külső vállalatok részben kapacitáshiány vagy egyéb okok miatt nem tudnak teljesíteni. A beruházás további menetét tekintve kedvező a helyzet azért is. mert szinte valamennyi import berendezés a helyszínen van, ez nem lehet akadálya a munkának. Ugyancsak elkészültek és a beruházó rendelkezésére állnak a hazai gyártmányú szerelvények, készülékek. Befejezés előtt áll a hazai tervező munka: rövidesen elkészítik a villamos erőátviteli és műszerezési tervdokumentációt. Megjelentek a beruházáson a villamosszerelési és műszerezési munkákat végző kivitelezők. így, a VI LATI szakemberei már hozzáfogtak a gyár központi vezénylőtermének szereléséhez. Lovas Lajos Gpuícsözik n összefogás a ntegyaszói tayfiaiisz Tsz-lien Az aratás gépei indulásra készen A megyaszói Aranykalász és az alsodobszai Búzakalász Tsz egyesülése óla még nem sok idő telt el, de a tagság és a szakvezetők egyaránt azt vallják, hogy a most már 4100 hektáros, s ebből 3260 hektár szántóterületen gazdálkodó nagyüzem jó úton halad, hogy minden ágazatában megteremtse a termelés biztonságát. Szalui György főagronómus szerint az Aranykalász Tsz nincs híján a gondoknak, mert a fejlesztések, a beruházások, az új módszerek bevezetése mindig több'2t munkával, gondokkal jár, de az eredmények, a nagyobb biztonságosabb árul-. .nelés e nélkül elképzelhetetlen. És persze az idei tavasz — és mos1 már a nyárelő — időjárását itt sem dicsérik. Élőbb a sok csapadék, most pedig már a valóságos aszály az, ami a kezdeti nagyon szép kilátásokat csökkenti. De azért a főagronómus azt vallja, hogy nagy odafigyeléssel — rendszeren kívül is — a termelési rendszerek tapasztalatainak. agrotechnikai alkalmazásával részben kiküszöbölhetők az időjárás okozta gondok. * Azl. hogy ez mennyire így van, a 960 hektárnyi őszi búzavetés bizonyítja a legjobban. A tsz határrészeiben ed- dik a 33 mázsás átlagtermés volt búzából a csúcs. A kedvezőtlen időjárás ellenére egy most már biztos: az idén énnél többéi aratnak. — Az időben, jól végzett vetés, a jó vetőmag, az idejében elvégzett vegyszeres gyomirtás, az előző éveknél több műtrágya és a kétszeri levéltrágyázás eredménye — mondja a főagronómus —, hogy a búza 45 mázsa körüli átlagtermést ígér. És. hogy ez a nagyon jónak ígérkező termés veszteség nélkül idejében kerüljön a magtárakba, az aratás gépei — kevés kivétellel — már most kijavítva, indulásra készen várják a nagy munka kezdetét. A 96 hektárnyi zöldborsó sem ígér rossz termést, közel lesz az átlag a 30 mázsához. A 450 hektárnyi tavaszi árpa sínylette meg eddig legjobban a szeszélyes, igen mostoha időjárást, de a ter- . vezett 32 mázsás átlagtermés elérésében még bíznak. A 670 hektár kukoricavetés még igen nagy kérdőjel, .löl sikerült a vetés, szépen kikeltek a sorok, jól sikerült a vegyszerezés is. de ahhoz, hogy a 60. mázsa körüli átlagtermést elérhessék az időjárásnak is „adnia” kell valamit. Most elsősorban sok esőt. utána jöhet a napfény, s a hosszú szép ősz. * A másik fő ágazatban, az állattenyésztésben is jelentős fejlesztéshez kezdtek az egyesülés után. — Annakidején az Aranykalász Tsz-ben — meséli a fö- agronúmus — a TBC mentesítést saját erőből végeztük el. Most a brucella mentesítés folyik. Ha ezt nem végeznénk el, akkor nem beszélhetnénk tenyésztésről. De 258 tehenet saját erőből, saját anyagi eszközökkel sajnos nem tudunk lecserélni. Ehhez hitelre van szükségünk, amit reméljük meg is kapunk. És segítséget kértünk a borjú- nevelde felújításához is. A mentesítéshez különben már rendelkezésünkre, ált 150 darab. saját nevelésú szép üsző. Ami a tejtermelést illeti, a nagyobb odafigyelés —, a szakszerű munka, a takarmány biztosítása — már eddig is eredményeket hozott. Nemrégen 1900 literről „indultak”, s most már túl vannak jóval a tehenenkénti 2600 • ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyárában nagyban segíti a termelést, ugyanakkor csökkenti a nehéz f izikai munkát a gépesítés. A képünkön látható diszpécscrasztal- nál egyetlen szakember több gép működését irányítja. Fotó Szabados György Í PHP a gyerekekéit Mint minden évben, az idén is nagy gondot fordítanak a vállalati dolgozók gyerekeinek üdültetésére a Diósgyőri Gépgyárban. A nyári szezonban mintegy 70 SZOT- és körülbelül 200 vállalati beutalót biztosítanak a gyerekek üdültetésére. A gyerekek körében az egyik légkedveltebb üdülő a Zsóri fürdő mellett levő vállalati létesítmény, ahol ezen a nyáron 10 napos turnusokban pihenhetnek. literes évi tejtermelésnél, a cél pedig a 3000 liter elérése. A jó tömegtakarmány bázisról, az összesen 570 hektár javított, mű trágyázott legelőről, a háromévenként „felújításra” kerülő 240 hektár lucernáról és 250 hektár vörös- heréről beszélgetve említi a főagronómus a tsz harmadik nagy ágazatát. Itt ugyanis a közös részének, ágazatának tekintik a háztáji termelést. Meg is van az eredménye. Megyaszó és Alsódobsza portáin mintegy 450 fejőstehén található. Évente 7,5—8 millió forint értékű tejet értékesít a háztáji. S ezen felül foglalkoznak itt szarvasmarha- és sertéshizlalással, aprójószággal, vannak nyúlte- nyésztők. méhészek, fóliázok, úgy hogy a sajat fogyasztáson felül, mintegy 10 millió forint a „hátsó udvarok” évi árutermelésének értéke. És ehhez a nagyüzem minden tőle telhető segítséget igyekszik megadni. így többek között a 210 hektár mü- trágyázott legelőt, a zöld futószalagon felül évi 70—90 vagon pillangós. 80 vagon körüli abraktakarmányt. Mondják sokszor okoz gondot, hogy mintegy 500 portára1, kell kiszállítani az 5—6 má- zsányi takarmány „adagokat”, de a termelés érdekében ezt a házhoz szállítást is mindig megoldják. Nem véletlen, hogy ahol a háztájit a közös „részeként” kezelik, a tsz-ben dolgozók is sajátjuknak tekintik a közöst. Ezt bizonyítja az is, hogy az Aranykalász Tsz-ben nincs egyetlen alkalmazott sem. A tsz tagjai a szerelők, a traktorosok is. (P. s.) Gazdasági jegyzetek Verseiififépesség — életképessé! O z ország megélhetése legtöbb forrásának nagysaga attól függ, hogy termékei milyen áron kelnek el: mennyi hasznot hoznak, mennyire taksálják a világpacon. Ez a magyarázata annak, hogy ez a kérdés az utóbbi időszakban állandó beszéd- és vitatéma lett, megyénk üzemeiben is a tervek középpontjába került. A versenyképességet — mert sok mindenből összeálló fogalom — több minden szolgálja. Például versenyképes lehet egy kevésbé korszerű termék is, ha az ára alacsony, de az önköltsége még ennél is alacsonyabb. Jobb azonban abból kiindulni, hogy egy kór- szerű termék biztosabban eladható jó haszonnal, több piacon is, mint egy régebbi. A versenyképesség, a gazdaságosan exportálható keresett termék elsősorban a gyártmányfejlesztő asztalán születik meg: hiszen a versenyképesség legfőbb hordozója maga a konstrukció. Az exportképesség javításához tehát nemcsak korszerű gyártási eljárások és gépek, jól szervezett üzemek, szilárd minőség, pontos piaci információk, jó nyersanyag stb. kell, hanem — és elsősorban — gyors, rugalmas, jó színvonalú gyártmányszerkesztés is. Erről pedig manapság kevés szó esik, mintha tartalékokkal csak a gépek, vagy a munkaidő jobb kihasználásában rendelkeznénk, s például a fejlesztések átfutási idejében ilyenek nem léteznének. Az a gondolat ritkán válik hangsúlyossá, hogy a termékszerkezet-váltás, a korszerűsítés az alkotó műszaki embertől kell hogy elinduljon. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy milyen a fejlesztők érdekeltsége, vagy munkakörülményeik; milyen a helyzetük egy-egy vállalatnál és így tovább. S ezt nem is kell feltétlenül ankét keretében mérlegelni, külön- külön bármelyik gyárban érdemes napirendre tűzni ezt a vizsgálódást, és szükség szerint változtatni. Ha például a műszeriparban, nemzetközi átlagban 1—3 év alatt megújul a termékválaszték, ehhez nálunk még mindig 4—5—6 év szükséges. Ha viszont egy ágazat átlagos fejlesztési átfutási ideje 50—100—200 százalékkal hosszabb a nemzetközi átlagnál, akkor nem csoda, ha a lassan készülő, a piacokon késve megjelenő gyártmányokért lényegesen kevesebbet kapunk. A hosszú átfutási időnek persze itt is több oka van. Például megnyúlhat az átfutási idő azért is. mert a külkereskedelem nem érdekelt különösebben abban, hogy egyes gyárak fejlesztő laboratóriumait gyorsan kiszolgálja. A kísérletekhez-esetleg szükséges 1—2 kiló anyag, 1—1 speciális szerszám, vagy műszer elvész a külkereskedelmi vállalatok hatalmas tételei között. Ezek nélkül viszont a kísérletek, a próbadarabok nem készülhetnek el. Adódik gond abból is, hogy a jelenlegi vállalatokon belüli érdekeltségi rendszerben a fejlesztőket semmi nem ösztönzi, hogy világraszóló újdonsággal rukkoljanak ki. Akár merőben újat, akár a tavalyi megoldás- nál csak • kicsivel jobbat tesz le az asztalra, a bére ugyanannyi. Ezen viszont már segíthetnének á válla- : latok — a falakon belül, önerőből is. Ha az újdonságból találmány lesz. akkor persze többnyire más a helyzet. Az már kifizetődik a fejlesz- . tőnek, de a szabadalmi eljárás igen hosszadalmas, s < amíg véget nem ér, addig nem jó. ha elindul a gyártás. Ez olyan ellentmondás, amit fel kellene oldani. Az is lassítja a fejlesztést, hogy a vállalatoknak nagyon kell vigyázniok a fizikai—alkalmazotti létszám arányára. Tehát nem mernek elég embert felvenni a fejlesztésbe, mert tia megbomlik ez az arány, kapják a fejmosást. Ezért olyan vállalatokkal kell a világpiacon versenyezniük, ahol a fejlesztésben — a fizikaiakhoz mérten — két-háromszorta többen dolgoznak. 0 fejlesztői létszámmal különben sem szabadna \ takarékoskodni sehol sem. A fejlesztők a válla- t lat, a népgazdaság holnapi versenyképességét, életképességét „tervezik". A holnapot pedig semmiféle j mai érdekből, megfontolásból nem szabad kockáztatni.
