Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-12 / 137. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 \ j 1977, juniui 12,, va&árncu» Nyelvfejfődés — nyelvhelyesség Koialofszky könyve A könyv, ez a viszonylag új könyv, melyről szólni kívánok, Kovalovszky Miklós munkája. „Viszonylag új”, írtam, hiszen mindössze két, két és fél hónapja, hogy megjelent, — csendben, szerényen, feltűnés nélkül az Akadémiai Kiadónál. Lényegesebb visszhangját még nem hallottam, nem ismerem. A szerző „kettős kötöttségű hős”: anyanyelvűnk és irodalmunk szerelmese. Nevéhez főként nyelvhelyességi és stíluskérdésekkel, meg Adyval és az Ady-kortársakkal foglalkozó tanulmányai fűződnek ... Nyelvfejlödés — nyelvhelyesség című könyve: okos, világos szerkezetű, tudományos megalapozottságú és színes, olvasmányos stílusú, kitűnő munka. Nyereséges e könyv, mindenképpen. szellemi értékénél, közművelődési hasznánál fogva! Aki gyakorlatiasabb érdeklődésű, az mindenekelőtt az 56-ik oldalon kezdődő tetemesebb résznek, a vizsgálati-anyagnak, vagy példatárnak fog kiváltképpen, örülni. E részben ugyanis Régebbi eredetű változások és Újabb jelenségek című csoportosításban, a nyelvtani rendszer sorrendjében találja meg a nyelvhelyességi vitákat kiváltó és nyelvhelyességi mérlegelést kívánó jelenségek dialektikus eligazító elemzését, a hagyományos hibás hibáztatások, a nyelvhelyességi babonák bírálatát', egyes nyelvi rétegek (ifjúsági nyelv, hivatalos és mozgalmi-közéleti nyelv, a „suk_sük” nyelv) és sajátosságaik értékelését... Az elméleti kérdések iránt is fogékony olvasó viszont a könyv első 55 oldalán (hozzávéve a kétoldalas Összegezés című fejezetet is!) lapozgathat élvezettel, ahol nagyon szemléletes és színes, világos, érthető fejtegetéseket olvas a nyelv' művelés korszerű fogalmáról, céljáról és módszeréről, a nyelvi változások nyelvhelyességi megítéléséről, a nyelv fejlődésének tényezőiről és dialektikájáról és így tovább. A könyv jelen' tőségét elsősorban ezek a lapok adják meg: a nyelv- helyesség és a. nyelművelés korszerű fogalmának, szempontjainak és módszereinek összefoglalása. Ez az összefoglalás az 'igazán új ebben az új könyvben! És ezzel nem vonom kétségbe a példa társzerü rész szerkesztésének évekig tartó nagy munkáját, e munka értékét, és a vizsgálati anyag minden eddigi hasonló munkáénál nagyobb bőségét^rendszerességét és használhatóságát! ... Megértjük — az elméleti, bevezető fejezeteket tanül- mányozgatva, hogy a nyelv élete: folytonos változás, benne tehát' a változások elkerülhetetlenek és természetesek is ... Hogy nem „szabályokkal”, hanem a beszéddel van dolgunk ... Hogy a nyelvfejlődés és nyelvhelyesség kérdései nem unalmas elméletet, hanem érdekességet, életet jelentenek... Hogy a nyelv- használat kérdéseit a fel' szabadulás ulani új szellemű nyelvművelés nem ortodox, dogmatikus módon vizsgálja, sem nem nacionalista és tekintélyi alapon, hanem a nyelvtörténet, az élő nyelvszokás és a közlőfunkció tekintetbevételével ... Hogy a hagyomány, a nyelvtan, az irodalmi használat és a nyelvszokás „szentesit” ugyan, de vannak még alakulóban levő jelenségek, friss nyelvi elemek is, amelyek iránt több türelemre, nagyobb megértésre van szükség ... Hogy a nyelv és a nyelvművelés nem önmagáért, hanem az emberért, a társadalomért van ... Éppen ezért a korszerű nyelvművelés nem ny élv tisztítás, nyelvvédelem, főképpen pedig nem nyelvőrködés, sőt „nyelv- csőszködés”, hanem: köz- lésközponiü, emberközpontú nyelvművelés, tehát: nyelvi népművelés, ember- művelés! Ezért más nemcsak a tárgyköre és a módszere, hanem a hangneme is, mint a régi nyelvművelésnek, amelynek természetesen voltak azért haladó örökségünket alkotó értékes hagyományai, részletgondolatai is!... Ma tudjuk már, hogy akkor „szentesíthető” (de akkor mindenképpen!) az új nyelvi alak vagy szer- . kezet, ha találóan tükrözi, érzékelteti az új vagy újszerű gondolatot, tartalmat. Ha az új szó vagy nyelvi szerkezet a gondolat és kifejezés egyensúlyát, a tartalom és forma egységét valósítja meg: akkor gazdagítja, ellenkező esetben feleslegesen bőviti — he- nyeségével. mesterkéltségével, terjengősségével, eredeti eskedésé vei — a nyelv készletét... Arról is igen .firryelemre- méltóan ír Kovalovszky Miklós, hogy a nyelvhelyesség nemcsak nyelvi, nyelvtani. .hanem nagymértékben stilisztikai kérdés is. A stílus tál anság: nyelvhasználati vétség, mert hiszen lényege: annak meg-nem-fon tolása, hogy mit, hol. mikor, milyen környezetben, minek a kifejezésére és kikhez szólva akarunk elmondani... A nyelv helyessége: szépség kérdése is! Már az öreg Gyulai Pál is hirdette (s mi dia sem tudjuk még, ma sem szívleljük meg eléggé!): „A beszédnek nemcsak nyelvtana van, hanem művészete- is”!... Hiszen: hatást akar elérni a hétköznapi futó társalgás, a hivatalos rendelet, vagy „ügyintéző” levelezés, a tudományos munka, a magánlevél, a szónoki beszéd, a felszólalás, az előadás, a hírlapi cikk, a rádió- vagy téveriport. —• minden élő- szóbeli vagy írásos gcrnd.o- lat közlés, megnyilatkozás is! Egyiknek sincs hát kárára, ha formás, tetszetős, szép!... — Mert a nyelv, „édes anyanyelvűnk”: egyszerre eszköz, fegyver és hangszer. Eszköze a gondolatközlésnek, az emberek közti megértésnek; fegyvere a társadalmi harcnak, az építésnek, a vitának, a tudatformálásnak: hangszere az érzelmek és hangulatok, az esztétikai értékek kifejezésének, közvetítésnek ... Az eszközt, a szerszámot jól használni, ápolni, megbecsülni; á fegyvert működőképesnek megőrizni, élesíteni; a hangszert gondozni, rajta játszani tudni (József Attila-i értelemben: „Jöjj el. Szabadság, te szülj nekem rendet, / Jó szóval oktasd, játszani is engedd / Szép, komoly fiadat!... / 9 mindnyájunknak kötelességünk, szocialista kötelezettségünk — önmagunk, embertársaink, a társadalom, a. szocialista társadalom iránt!... — Ezek a gondolatok foglalkoztatták Kovalovszky Miklós érdemes könyvének olvasása közben, ezeket éreztem illőnek kiemelni belőle. Ez a köiiyv olyan közkedvelt rádió- és tévéműsorokkal együtt, mint az Édes anyanyelvűnk. Magyarán szólva, Beszélni nehéz, Szépen, jól magyarul — meggyőző bizonyítéka annak, hogy szocialista fejlődésünk. közművelődésünk a nyelvhasználat, a nyelvi műveltség fejlődését, a korszerű nyelvművelést is magában foglalja, s hogy ennek a korszerű nyelvi művelődésnek biztos és széles társadalmi alapja, hatásos és messzire fénylő társadalmi kisugárzása van — — S míg ezt a tartalmas és szép könyvet olvasgattam : el nem múló hálával újult meg bennem néhai nagy professzorom, az oly korún, alig 55 évesen, 1941- ben elhunyt Csűry Bálint kedves emlékezete, annak a puritán és munkás életű Csűry Bálintnak emlékezete, aki Szatmár megyei szegényparaszt fiúból lett. a kolozsvári gimnázium, majd a debreceni egyetem tanára, megszerkesztette szőkébb hazája népnyelvének gazdag kincsestárát híres, kétkötetes Szamosháti Szó- (íir_ában, és aki már akkor úgy belém és nemzedéktársaimba véste egyszerű, világos okfejtésével a helyes magyarság alapelveit, hogy az erről szóló, s a fentiekben ismertetett-méltatott legkorszerűbb könyvet ta- nulmányozgatva, minduntalan az ő előadásai, a nála jtörténő — mindig reményteljes, mindig megnyugtató és élvezetes — kollokválá- sok és vizsgák idéződ tele fel bennem. Hangulatukkal, légkörükkel: „stílusukkal” együtt — immár több mint négy évtized távlatából... Gyárfás Imre Mezcy István munkája Az aggteleki Béke-barlang felfedezésének 25. évfordulója alkalmából tudományos ülést tartottak, június 10-én, a szegedi József Attila Tudományegyetemen. Mint ismeretes, ez a barlang a természet szépségei, cseppkőképződményei, s így turisztikai értékei mellett néhány éve gyógyászati célokat is szolgál. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, valamint a Magyar Földrajzi Társaság által rendezendő program keretében dr. Ja- hues László, a tudomány- egyetem földrajzi intézetének tanszékvezető profesz- szora — a Béke-barlang felfedezője — tartott előadást a magyar barlangászairól, munkájuk szépségeiről, értékéről.---------------------_--------------------—rS L illafüredi * séta „Ha jó a kedved, cset- lints nagyokat...” Hangzik az erdő a gyerekek vidámságától. Van, aki labdázik a kis tisztáson, van aki megéhezett a friss levegőn, s leül enni. Egy dologban viszont mindenki azonos vélerhényen van: jól érzi magát Lillafüreden. A Palota-szálló ajtaját most vastag faléc zárja be, az épületet állványok veszik közre. így van ez már közel három éve, amióta a felújítás, tatarozás tart. Átalakították a szobákat, modern fürdőszobákkal, .zuhanyozófülkékkel gazdagították a szállót. Jelenleg már a befejezési munkálatoknál tartanak. A harmadik emeleten az utolsó simításokat végzik, de az alsóbb szinteken is elkészültek a feladatok nagy részévet. Pad- lócsiszolás, lakkozás és mázolási munkák vannak még hátra. A munkát irányítóktól megtudtuk: nehézséget okozott, hogy a munka megkezdése után egyre több javítanivalóval találkoztak — terven kívül is. Ügyelniük kellett arra is, hogy-a régi belső szerkezetek stílusát megőrizzék, természetesen a korszerűség követelményeinek figyelembevételével. A Mátyás-teremnél például a faburkolatot meghagyták, de a mennyezetet átfestik egyszerűbb, korhűbb stílusúra. A csaknem 400 vendég fogadására alkalmas szálló korszerűsítése valóban időszerű volt. A tervek szerint ez év őszén átadják rendeltetésének. A szálló mellett zuhogó vízesés most is szép, környéke azonban eléggé elhanyagolt. Az ősidőkből maradt mésztufa-barlang sok turistát vonz, sajnos a környéke is az ős-idöket idézi. A kimosott kövek közt felgyülemlett víz piszkos, szemetes. A régi őrbódét talán a vihar döntötte' ki. Ki tudja, mióta fekszik máladozva a kövek között. A messziről is érdekes látványt nyújtó, terméskövekből készült, több lépcsős teraszra szívesen járnak megpihenni, gyönyörködni a vendégek, a természet; adta szépségekben. Valóban szép a látvány, csupán a nem természetadta padokat, sétányokat kellene újra széppé varázsolni, hogy teljes legyen az összhang. A vendéglátást nem érheti szó, a park szélén hosszan sorjáznak, jól ellátottak a büfék. Lillafüred most is, továbbra is kellemes kirándulóhely a környékbelieknek és, maradandó élmény a messziről érkezeiteknek. De egy kis tatarozás, csinosítás akárcsak a szállóra, ráférne bizony a környékére is. Monos Maria Á mérnökasszony Ilike farmerruhát visel, keskeny övvel a derekán. Sportos cipőt hord hozzá és sportos jellegű táskát. Frizurája. mindig tökéletes, dús, hosszú hajából párc perc alatt fésüli. Nos, nem egy híres manökent szeretnék megismertetni Önökkel, hanem egy gazdag világú, modern mai nőt. Ilike — hivatalosan: Baross Szabolcsné — 1971-ben fejezte be tanulmányait a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán. Tulajdonképpen véletlenül lett gépészmérnök, az döntötte el pályaválasztását, hogy két technikum volt a városban, ahol élt. Az egyik nem tetszett neki, maradt hát;, a gépipari. Könnyen tanulta a matematikát, a mértani és évek múlva kiderült, hogy az isten is mérnöknek teremtette. Amit a geometriánál is jobban szeret, a zene. Bartók, Beethoven muzsikája.-.. — Nem vagyok benne biztos, hogy Bartók és Beethoven az első számú ... Meglehetősen csapodár vagyok, egy jó hangverseny után esetle" valaki másért rajongok. Nyolc évig tanult zenét. Hangszere a hegedű. Játszott egyetemi és városi szimfonikus zenekarokban. Tehetséges zenész. — Ügy is elmúlthattak volna az általános iskolás évek, hogy nem történik semmi különös. Nekem szerencsém volt, hogy zenét tanulhattam. A • gyerekkori impulzusok véleményem szerint meghatározzák az ember egész életét. Jó gyermekkorom Volt, mert voltak testvéreim és mindhármunkra nagyon figyeltek a szüléink. Ha megsejtettek valamit az érdeklődésünkből, vagy a hibáinkból, máris akcióba léplek. Mi ebből a világon semmit sein vettünk észre. Ma már nem- a BBna ■ ■ aaneBa can . m ■ 1 tudnám megmondani, hogy erényem volt-e akkor a pedantéria, a szorgalom, vagy éppen az ellenkezője, de tény, hogy ma sokat segítenek nekem ezek a tulajdonságaim. Ránevellek valahogy ... — Valahogy? Nem hinném, hogy Csongor és Bolond pedáns, rendes játékpolcaihoz nincs a mamának semmi köze. — Persze, persze, senki sem születik pedáns embernek. örülnék, ha nekem is úgy sikerülne, mint az én szüleimnek: ha az én fiaim sem emlékeznének rá, hogyan váltak rendszerető emberekké. Ilike, a miskolci MEDICOR—OREL üzemvezetője. Vannak, akik főnök néninek szólítják. Néninek, holott Ilike huszonéves. Tekintélyét szaktudásával vívta ki. Bonyolult, nehéz műszaki feladatokat oldott, meg sorra. Aztán — ráadásként — kiderült róla, hogy a jelleme is kiváló minősítést érdemei. Természetes, hogy felfigyeltek rá a vezetői. Előbb csoportvezető lett, majd 11 műhely mintegy háromszáz munkásának főnöke. Legutóbbi kinevezésén háromhónapos a dátum. — A legnehezebb az, amikor dönteni kell. 1-la műszaki dolgokban kell dönteni, megkérdezi az ember a kollégáit és ha vét, hál. baj, de mégiscsak érzéketlen tárgyakban okoz kárt. De, .ha egy embert sértek meg döntésemmel, az nagy baj és nehezen korrigálható. Mindig mérlegelnem kell az összes, szóba jöhető következményt. Szerencsémre, éppen most végzem a gazdasági mérnökképzőt, és ott vezetéselméletet is tanulok. Nagy hasznát veszem. — Tanul, van egy négyéves és egy kétéves kisfia, hatalmas feladattal bízták meg a gyárban----— Ne folytassuk, mert a valóságban nem olyan nagyon fárasztó ez A gyári fáradtságot nagyszerűen ki lehet pihenni azzal, hogy kitakarítok, főzök és játszom a kicsikkel. A fizikai fáradtságot meg a tanulással oldom. Különben is csak öt vizsgám van hátra és ezzel kész, rengeteg időm lesz. —Jó, beszéljünk inkább a jövőről. — Szeretek foglalkozni a jövővel. Nagyon vonzóak a gyári perspektívák, tucatjával , gyártjuk a nullszériás készülékeket, itt aztán nem lehet beleunni a munkába, minden félév hoz valami újdonságot. Gyártjuk már a lélegeztetőket, jövőre la* lón megkezdjük a labortáskák gyártását is... A magánéletem? Értékes, becsületes emberkéket faragni ebből a két aranyos kisfiúból. És kellene még, nekem egy kislány is. De addig nőjenek még egy kicsit a fiúk. A közelebbi jövő: Az NDK-ba megyünk nyaralni a gyerekekkel. A férjem munkahelyének csereüdülőjébe kaptunk beutalót. Két hét alatt az egész év fáradtságát kipihenjük! A megismerkedés utón jó lenne röviden összegezni a i róla kialakult véleményt, elmondani, hogy példás az élete, hogy tanulni lehet tőle az életvitelt... Csakhogy Ilike nem szereti az ilyet, azt mondja, százával futkosnak a városban a hozzá hasonló fiatalok. Higgyük el neki. / Lévay Györgyi /
