Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-05 / 131. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 „j 1977. június 5., vasárnap NAPSÜTÉSBEN A BÁNÓIMÉN MELEG VAN és hétköznap. Hogy éppen melyik ténynek „köszönhető” ez a nagy csend itt, a falu közepén, ki tudja! Bizonyára mindkettőnek. Csendes a tanácsháza is, az ajtó nem nyílik. Rövid téblábolásra marasztal még a ház adta árnyék, mígnem ,áz utca másik oldaláról fehérköpenyes férfi szól át, ne legyen hiábavaló a várakozás: János bácsi — bizonyára ő a kirendeltség vezetője —, szóval ezen a napon mindig a szomszéd községben van, így tehát ma is ... Idegenként indul neki a kíváncsiság, neki a falunak. Az iskolaudvarról gyerekek szünetbéli hangoskodása kér figyelmet, a hosz- szas nézelődés pedig egy- egy ház udvarán felfedezi a mozgást, a házak körüli teendők végzőit. A meleg, a kabátot vállra vető, erős napsütés így viszi a néze- lődőt, egészen egy tárt ajtajú helyiségig. Ez az italbolt. Itt is - mindössze hárman vannak. Egyikük azért csak, mert otthon nirtcs senki íiyenkor, nem lehet kihez szólni, itt meg, ugye, csak akad valaki: Miről folyik a szó? Sok mindenről, ami kinek-kinek a munkájával kapcsolatos. Többnyire pedig a termelőszövetkezet dolgairól. Van itt traktoros is, éppen tőle hallható néhány, az idegen fejét felkapó szó. Hogy hol kell dolgoznia, arról beszél, s dűlőneveket emleget. Hát persze, hol is lehet ilyentájt találni valakit ... A jó idő a határba szólítja már a falusi embert. Induljunk hát tovább ... Ez itt egy rét, rét vagy mező ..., mindenesetre néhány szénaboglya van már itt, meg rendre vágva is villát vár egy-két parcellán a jószágnakvaló. Bizonyos, hogy ide kellett volna jönnie annak a férfinak is kerékpárral, villával, aki erre vette az útját az idegen előtt. Csakhogy szem elől tűnt. Jönnie kell persze valakinek, ez a széna itt mégsem maradhat így, esőverésre várva. Idős ember jön, fején kalap, kezében villa, kötény előtte, sure ... Elcsodálkoztaíja egy szemöldökrántásig ez az ismeretlen, semmittéve heverésző alak,1 itt, a mezőn. Megszólítja azért, közel érve, ha még gyanakvóan is. Hogy mi szél hozta erre ... De hát nem a szél, hanem a meleg... Az bizony igaz, odakint —így mondja — elég meleg van. Itt meg azért körül a fák, kis patak is csörgedez, hát akkor érthető.'.. Öt ugyan nem ez hozta ide, sok lenne az a kiballagáshoz ilyen korban, nyolcvanévesen. Ezt a renden levő szénát íelgyűjteni jött ő. Igaz, nincs már otthon jószág, amelyik megegye, de a fiának van, jó lesz hát neki. Bök is egyet közben a villájával, arrafelé, ahol a fia kaszálója van, ott már boglyába rakva a széna ... És a dűlőutak nevei, itt körül a határban? Az öreg feltolja homlokán a kalapot, no, nem mintha a nevüket nem tudná. Hiszen . itt van, fordítja irányba a kíváncsiskodót, itt van előttünk az Ináncsi dűlő, rögtön mellette a Boglyos, aztán a Zsombikos, ott meg — emeli a villát irányba:, ott meg a Görbefenék, a Mélyfenék, — fordulunk mindig egyet —, aztán a Rókalyuk-völgy, a Gyilkosvölgy ... Hogy honnan a nevük? Azt már nem kérdeztük mi sose — mondja két töprengés közt, gondolva közben, amit hangosan is kimond: „Mit akar azúr ezekkel..Merthogy voltak itt nemrégiben mérnökök, ezt a helyet is felmérték, ahol éppen állunk, és hát ennek a neve akkor is úgy került a papírra, ahogy itt régtől tudják: a Bánomrét.., Hogy miért éppen ez a neve? Már a nagyapja is így tudta. Hát valaki csak elnevezte... Az öreg ezzel be is fejezi a „témát”. Mert ezért, vagy azért, ő a munkát elvégezni járt akármelyik dűlőbe. Lassan már ennek is hét évtizede. Felemlegeti inkább a gépeket. Az bizony ma már gyöngyéletet hozott a fiataloknak, itt, a határban is. Ök régen még három hétre „csomagoltak” nyáron. Aratni így mentek, aztán csak vasárnap szakítottak kis időt, hogy hazaruccanjanak. De az az idő is csak tisztálkodásra volt elég, meg, hogy az ebédet „bekapják”, indulni kellett vissza, a tarlóra. Ma meg?!... Más élet ez ... Közben már csörög a száraz széna a villája alatt. Lucerna lett volna ez, de hát mi lett belőle ... Meg egyébként is ez a föld itt, nem kaszálónak lenne. Zártkertek ezek, csakhogy még május közepe tájt is víz volt még itt. így aztán burgonya, zöldség és egyéb helyett most széna „terem”. De ha már így van, jó lenne „megnyerni” ezt is. Mert igaz, hogy most csörgeti még a Nap, de messze valahol mintha már dörömbölne az ég ... Aztán eső lesz majd belőle. A földnek ugyan jó. is lenne, de hát ne verje már a szénát így, rendre vágITT A HATÁR, zümmö- gőn öleli körül most a csendes falut. Mert most a munka zsibongása beszéli el itt a rendet. Majd jön az idő, amikor még a határ öltözik csendbe, élete a faluba költözik, a házakba, títthonokba. Egymásból táplálódon, föld és művelője így tudja egymást. Ezért is, a parasztember nap mint nap az eget kémleli. Hozzáigazítja a munkát. Az életét. S mindebből otthont teremt, lakóhelyét építi mind lakhatóbbá, környezetét szebbé. A jövőt meg biztosabbá, többé. Hogy a fiáknak is jusson. Hogy még több jusson. Dűlőutak mentén így tudják a történelmet. Részeseiként . jelenünknek, jövőnknek ... Apai példa életűiként — Bármi its legyen cm, egy teljes életre megszeretni, csak gyermekkorban lehet. Még kölyöknyi emberként. Mert az első érzékietek, megfigyelések mélyebben vésődnek, sokszor sorsol, életművet határoznak. így mondta Tóth, András, nekem meg egy népi bölcselet járt az eszemben: példát adni jóság, venni okosság. , A példát apja adta. Évtizedekkel ezelőtt, még Hernádkércsen, ahol született. Igaz, kellett hozzá az a kis darabka szőlő is, ott a kérési temető mellett. Az embert, növényt, földet összetartó kapcsolat mélysége jobb példa volt, száz leckénél. Gyermekkorában ezen nőtt fel Tóth András. Amikor apja meghalt — kérésére — a temetőnek abban a végében hántolták el, amelyik határos a szőlővel. Ügy mondták: éltén túl is a szőlőtőkék közelébe vágyott. A fiú pedig követte az apai példát. Tiszteletből, kedvből — életűiként. Néhány életrajzi adat.. 1 Sátoraljaújhelyen kertészeti technikumba járt, majd két évig a Keselyűhalmi Állami Gazdaságban technikusként dolgozott. Aztán következett a Kertészeti Egyetem, és 1966-ban már mint friss diplomás kertészmérnök hagyta el az alma mater falait. Most 36 éves. Nős, egy gyerek apja. Hét éve a szentistváni VII. Pártkongresszus Tsz kertészeti ágazatvezetője. Pontosabban 1970. augusztus 15-től. Előtte dolgozott állami gazdaságban, majd a járási tanácsol). Föagronómusi, osztályvezető-helyettesi, majd megbízott osztályvezetői beosztásban. Családjával Cserépváralján él, ebben a tiszta levegőjű, erdőkkel kerített dél-bükki faluban. Ezek az életrajzi tények az elszaladt évek statiszti- kasáerű jellemzői. Csak azok. Arra viszont jók, hogy kiindulóalapul szolgáljanak mai arcának megismeréséhez. Hogy milyen ember Tóth András? A termelőszövetkezet legutóbbi ünnepi közgyűlésén a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki. A kitüntető címmel azok mondtak véleményt munkájáról, akik hét éve ismerik. Ezt azért bocsátom előre, mert nálam avalottabb emberek válaszoltak a kérdésre: ilyen ember Tóth András. Miközben kettesben beszélgettünk, tréfásan .megkérdeztem tőle: — Csak nem strandra jár, hogy ennyire lebarnult? Ö fürdő helyett 173 hektár szőlőültetvényt emlegetett, ahol nap mint nap találkozik a barnító sugarakkal. Elhiszem neki, hogy strand sem kell hozzá, mégis minden évben legkorábban és legtöbbet a földet művelő ember „napozik”. Azzal kezdtem, hogy az apai „szőlészvér” indította fiát a kertész pályára. De |nála már nemcsak szőlészetből áll a kertészet. Nemcsak azért, mert tanulta a zöldség- és gyümölcstermesztést is, hanem azért is, mert az ágazat minden területén szívesen dolgozik. Tanácsi dolgozó korában megírta a mezőkövesdi járás meggyprogram-terveze- tét, amiért a KISZ KB Kiváló Ifjú Mérnök címmel tüntette ki. A zöldségszere- tetre pedig a legjobb bizonyság a házikert, ahol csaknem minden délután meghosszabbodik a munkaidő. Ha egy szülőtől megkérdezik, melyik gyermekét szereti legjobban: nem tud választani. A kertész sincs könnyebb helyzetben, ha azt kérdezik tőle, melyek a kedvelt gyümölcs- és szőlőfajtái. Tóth András is nehezen választ, de végül az őszibarack, a meggy, valamint a rizlingszilváni, se- millon és a kékfrankos szőlőfajták mellett teszi le a voksot. Különben nagy híve a vörösbor-programnak, annak, hogy a Bükkalján is lehetne olyan kiváló minőségű vörösborokat termelni, mint a légvonalban egészen közel fekvő egri dombokon. A két vidék talaj- ■ és éghajlat-adottságai majdhogynem azonosak. Most, hogy a jegyzeteimet nézegetem, találok benne két adatot: 91 mázsa és 100 hektár. Az előbbi, az elmúlt évi szőlő- átlagtermés hektáronként. Szép eredmény, bár az ága- zatvezető szerint korántsem a csúcs. Az új — legalábbis a környéken újszerű — metszési eljárás még nagyobb hozamot is igéi'. Lambrella — így nevezik ezt a metszési módot, amit a cserépváraljai szőlőskertekben alkalmaznak. Magyar neve: sapkaszerű művelési mód. Lényege a magas törzs, a rövid kar, s e’n- nek végén fajtától függően 2—6 szálvesszőt hagynak meg, amit meghajlítva a törzshöz kötnek le. Egyszerű eljárás, s a kezdeti eredmények igazolják lét- jogosultságát. A 100 hektár a tervet jelenti. A jelenlegi 173 hektár mellé 1980-ig újabb 100 hektár szőlőt telepítenek. Nem kis munka vár a szőlészeti ágazat dolgozóira, s személy szerint az ágazatvezetőre. Ö is úgy fogalmazta: a telepítéssel nagy faba vágjuk a fejszénket. Őszintén megvallva nekem személy szerint az tetszett legjobban Tóth Andrásban, hogy nagy-nagy szeretettel beszélt az emberekről, a cserépváraljaiak- ról, azokról, akik — mondhatnám úgy is — maguk közé fogadták. — Nemcsak a vidék szép, nekem való, az emberek is azok. Szorgalmas, munkának élő nép lakja a váraljai dombok közét. Hét • éve él közöttük, és jól érzi magát. Majd ii Imre A kijevi óriás • Kijevben az Ukrán Tudományos Akadémia magfizikai kutatóintézetében kísérleteket végeznek Európa legnagyobb részecskegyorsító berendezésével, amelyet tavaly adtak át rendeltetésének. A világsajtót annak idején bejárták a lenyűgöző méretű ciklotron képei, különösen a 800 tonna súlyú óriás elektromágnesé. Azt is megírták akkoriban, hogy a berendezéssel a különféle részecskéket. a protonokat, deutero- nokat, az alfa-részecskéket, a nehéz ionokat olyan hatalmas energiaszintre gyorsíthatják, amilyet az eddig működő ciklotronokkal még soha nem érték el. Napjainkban már tervszerű, rendszeres kutatómunkát végeznek a gyorsítóval. Sok fiatal kutató hozzáférhet a ciklotronhoz, s kísérleteik eredményeire igényt tart a szilárdtestfizika, a biológia, az orvostudomány -és több más tudományterület. A nagy energiájú részecskék mesterséges előállításának gondolata már a húszas években felmerült. A megvalósítás többszörös előnnyel kecsegtetett. Lehetőség látszott elsősorban arra. hogy az alfa-részecskék mellett protonokat, deu- teronokat is felhasználhassanak más atommagok bombázására. Ezen túlmenően csábító volt a gondolat. hogy mesterséges úton több nagyságrenddel nagyobb intenzitású részecskenyalábot állíthassanak elő, mint ami a természetben rendelkezésre áll. AZ erre szolgáló készüléket részecskegyorsítónak, ciklotronnak nevezték el. Az első gyorsítóberendezést áz „atommag atyjának”, Ru- theríordnak intézetében, a Cavendish-laboratóriumban helyezte üzembe Cockroft és Watton, 1932-ben. Kezdetben a részecskék energiája nem érte el a radioaktív alfa-sugarak energiáját, napjainkra azonban a gyor- sítóberendezések a mugku- tatás legalapvetőbb eszközeivé váltak. Ténagy József Ay (Jt/í érzés ugyan a Maw sajnálkozásé, de nyomában rögtön ott van a megmosolygás, sőt a beugratás szándéka is, ami bizony eléggé illetlen. Mert baj, hogyne lenne baj, ha valaki nem lát jól, de komikus is, ahogyan ez a fiatalember minden olvasni- néznivalót az orrához dug, hunyorít, az úton akár föllökhetné az ismerőseit, akkor sem szólna hozzájuk, mert mindenkit csak közvetlen közelről tud azonosítani. Ö i_s nevetgél esetlenségéin, meg bosszankodik is, de hát miért nem hord szemüveget, hiszen jár az minden rászorulónak! Volt neki is, de élveszett. Vagy eltört. Most nincs. Szemorvosnál is járt már, hogyne járt volna, a papír is megvan, az a bizonyos vény, amelyre a szemüveget adják. El is indult már az OFOTÉRT-ba, hogy kiváltsa, de pontos ember lévén, még egyszer meg akart győződni minden tudnivalóról, orrához dugta a vényt és böngészgette. Meg is merevedett attól, amit kiböngészett. Aszongya: „Nyilatkozat. Alul írott anyagi és büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy a túloldalon feltüntetett szemüveget a mai napot megelőző 1 éven (365 napon) belül a társadalombiztosítás terhére nem vettem igénybe ...” stb. Baj van. Mert az egészen' bizonyos, hogy a túloldalon feltüntetett szemüveget 1 éven (365 napon) belül nem vette igénybe, hiszen éppen most megy érte, de hát valószínűleg nem is így kell ezt érteni, hanem amúgy. Mármint, . hogy vett-e igénybe társadalombiztosítás *• terhére egyáltalán szemüveget. Vett bizony, és sajna, az egy év még nem így is lön. Idők múltával tiszta, nyugodt lelkiismeretid lépett az c célra kiÁ szemüveg lításától számítolt 30 napig érvényes”. A harminc nap meg bizony jócskán elmúlt, minek következményeként nem adható ki a szemüveg. Nem baj. Elmegy majd ismét a szemorvoshoz, ott a vényre rányomják az új dátumot és így stimmel a 30 nap is, meg a 365 is. Nem tart ez semeddig. Ámbár az utóbbi hetekben mintha még erősebben hunyorítana! Lehetséges; hogy a tél- írt szemüveg már nem is lenne jó, lehetséges, hogy ismét elölről keil kezdeni a vizsgálatot. Viszont: a vizsgálatot nemrégiben vette igénybe a társadalombiztosítás terhére. Hátha erre vonatkozóan is van rendelet! Mármint, hogy menynyi idő elteltével veheti igénybe ismét. Egy ilyen telt el. Még csak háromnégy hét múltán telik le. Törvénytisztelő állampolgár lévén, visszafordult. Anyagi és büntetőjogi felelősség! Ki tudja, mi lenne ebből! Jobb a’békesség, inkább kibotladozza, hunyorogja azt a néhány hetet. jelölt kereskedelmi egységbe, viszonylag könnyen megtalálta a pultot és a mögötte sejlő, dolgozónak átnyújtotta a vényt. Gyorsan vissza is kapta. Ugyanis a vényen a nyilatkozaton kívül más is olvasható. Ez: „A rendelvény kiálrendelet ugyanis szintén logikus lenne. Menjen? Ne menjen? Fölöslegesen sem akar járkálni. Meg kell tudni, van-e ilyen rendelet. Ha van, alapos? elolvassa. Csak szemüveg kellene : hozzá. máska Tibor
