Észak-Magyarország, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-05 / 131. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1977. június 5., vosófnap 1 üjf MISKOLCI SZÍNHÁZI NAPOK Dániel az övéi között A pécsi társulat előadásáról Ki fog gólt lőni? A Mikroszkóp Színpad vendégjátéka Látható a törekvés, hogy Komlós János .miként igyekA Gyulai Várszínház számára írta Illyés Gyula sajátságos optikájú történelmi komédiáját; az ott-volt nagy siker a szerző személyén túl bizonnyal a műben foglalt, s nemcsak örökérvényű, de egyben időszerű mondandót ismerte el. Mi ez a sajátságos optika? Illyés írta művéről: „... a nézőnek időnként fagyjon ajkára a nevetés. Minél ne- kifeledkezöbben óhajtja a vigalmat, annál élesebben jusson eszébe, hol van: mit kell neki legyőznie mindenáron.” Szükségtelen itt fejtegetnünk a történet- — az angolhoni tanulmányaiból • a szülőföld hívására hazatérő ifjú, becsületes és tudós prédikátor, Dániel kálváriájára — példázatos érvényű tanulságait. Megtették ezt -a mű színpadra állítása, majd megjelenése után okos és alapos elemzések, rangos kritikák. Inkább a. tanító neveltetéséről tűnődnénk el. Mert hát magunkon való nevetés az Illyésé, keserű" öncsúfolás. A hitben eltökéltek, igazukban elhatározótok, s szívükben bátrak — mint ama bibliai Dániel — megcsúfolásáról. S hányszor volt az, hogv míg e becsületes igaztudók ködevő önáltatás- sal szőttók-fonták nagyralátó álmaikat a paticstalú szegénységben, a pártfogás, amit maguk mögött tudtak, amire »agy eszmék székesegyházait alapozták, már — nagyon is földi, nagyon is közönséges okokból, hátat fordított nekik. S ha szavuk támadt miatta, hát nem késett pillanatig sem az előbb pártolt igazságot, tudást és hitet vérbe, sárba hempergetni. A XVII. századi reformációellenreformáció megosztó széljárásaitól tépett lelkek sokaságából egy volt nyilván az az Illyés-ős, kinek a komédiában Dániel neve adatott. s végül is a kegyurasá- gi pártfogásból kiakolbolíl- tatván. keserűségéből gyógyulást a „nádi-Péterek” között találni, vállalja mégis a pásztorságQt, a reá váró gazda- angliai eklézsia helvett egv még föl sem épült falucska paticsíalú templomában. A Pécsi Nemzeti Színház * Sik Ferenc rendezésében állította színpadra Illyés keserű komédiáját; a nagyon puritán, minden látványos megoldást, noénező, harsány- ságot kerülő rendezés Csányi Árpád stílusos díszletében és Schaffer Judit korhű jelmezeivel segítve, hiteles miliőt teremt a játékhoz; ama kettőséghez, melyet a történet valósága és példázatos érvénye kíván az előadási a színészi .játék stílusától, s ami egy mglyebb, intellektuális humor forrása a műben. S az atmoszféra ereje, hitele megengedi egy-egy pillanatban akár bohózati ötletek (Deborah és Dániel csetepatéja, a magyaros ete- tés-i tatás karikát urisztikus jellemzése. Rebeka és Harold „egymásra találása” stb.) vagy éppen mimikus sti- lizációk (Deborah és Rebeka mulatságos „kézjátéka”) beiktatását épp úgy, mint Jeromos elegáns és természetesnek ható kilépését a történetből és kommentátorrá- narrátorrá válását. E megoldások nem törik meg sem a játék tempóját, sem stílusbeli egységét. Eredménye ez annak is, hogy a rendezés maradéktalanul érvényre juttatja az Illyés-mű nyelvi szépségét, gazdagságát. A pécsiek jó előadása kitűnő színészi alakítások élményével is örvendeztetett. Dániel szerepében lioll •István nyújtott emlékezetes — bár a humor színeiben halványabb — teljesítményt. Örültünk az „ismerős”, Pákozdy János nagyvonalú, a darab szellemében fogant alakításának Ezekiel szere""ében. Az előadás emlékezetesen szép pilanatait köszönjük a Borit játszó Petényi Ilonának és a Nádi Péter szerepében látott Dávid Kiss Ferencnek. Jeromosként if j. Kőmíves Sándor nyújtott jól értelmezett, intellektuális fogantatáséi alakítást. Vallai Péter a megszállott angol templomépítő, Harold szerepében érezhetően küzdött a megfelelő színészi játékmód megtalálásáért; bizonytalannak éreztük ebben, s feltűnt beszédének modorossága is. Sír Katalin mint Deborah, harcias angol amazont játszott, jól komé- diázva, de gesztusaiban némi mesterkéltséggel. A Rebekát játszó Vári Éva szerepe szö- vegben-terjedelemben ugyan kevesebb lehetőséget ad hatásos színészi játékra, de a színésznő e kevesebbel is jobban gazdálkodhatott volna, mint tette, Györgyfalvy Pétert a Titkár epizódszere- . pében láttuk. Papp Lajos A kérdés — tudniillik, hogy ki fog gólt lőni — kicsit akadémikus, hiszen lőhet-e más is gólt, ha l-lofi pályára lép? Az a mikroszkóp, melynek lencséje alatt feltűnnek u közéletünket mérgező mikrobák — ebben a műsorban főleg a Hofi „tenyészetét” mutatta. Kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: nem teremthetnénk-e Iioi'l Géza számára egy olyan színházat, melyet egyedül ö „népesítene be?” Ügy érezzük, a kérdés időszerű, hiszen kitűnő művészünk ma már nemcsak izgalmas dolgokat mond, hanem képes —, a legjobb színházi emberekhez hasonlóan „bejátszani” a teret. Kezében életre kelnek a tárgyak, beszédessé válnak az eszközök. Az olló . éppúgy partnere, mint a faszenes vasaló, vagy a szabók tömött vasalópárnája. A próbababáról már nem is beszélve. Színháza tulajdonképpen hosszabb elemzést igényelne, mert Iioíi ma már nem egyszerűen műsorszám”, hanem „intézmény”. Más kérdés, hogy egy nagyszínház légkörében még neki sem könnyű kontaktust teremtenie a közönséggel. Így hát a színházi napok rendezői —, hiszen mindenféle kísérletezés is feladata ennek a sorozatnak — talán beiktathattak Volna' a Játékszín kicsiny termében is egy Hofi- produkciót... De az elmondottakból talán a& tűnik ki, hogy Hofin kívül nem figyeltünk a Mikroszkóp szereplőire. Erről szó sincs. Kénytelenek vagyunk azonban kimondani, hogy ha törekvéseiben rokon is a társulat Hoíi Gézával — stílusában, formájában két egészen különböző vállalkozásról van szó. Amit ugyanis Hofi Géza csinál, az magasrendű színházművészet. míg a társulat hagyományos pódium-műfajt művel. Eléggé hagyományos eszközökkel, s — azt hiszem — nem eléggé frissen. (Itt elsősorban a forinttal kapcsolatos — aránytalanul sok — élcelődésre gondolunk. A harmincéves évfordulón természetesen mindennek más akusztikája volt. Ma már kicsit untat bennünket az ismétlés.) szik — némileg föladva szuverenitását, — feloldódni a közös játékban. Nem tudjuk mennyire szerencsés ez. Kom- lósnak éppen — a közös játékon kívüli, kicsit elidegenítő — személyisége ragadott meg korábban bennünket. Egyébként a társulat lehetséges művészeinek erejét, energiáját jobban kellene kamatoztatni. A névadó-jelenet kedves viccelődései helyett keményebb, — közéletibb — játékokat várunk. Aránytalanul hosszú volt az űrhajós keresése is. A színházi napok műsorfüzete két — megjegyzésre érdemes — nevet nem tüntet fel. Gera Zoltánról és Faragó Veráról van szó. Ge- rának a kutyáról szóló meditációja egy remek karakterteremtő művészt dicsér. A színész nagy bátorságára vall, hogy élő kutyával (ismeretes, hogy ez mennyi dramaturgiai veszélyt rejt) vállalta a számot. Faragó Vera műsora (hogyan öltözködjenek a dolgozó nők?) egy érett és vonzó előadóművész kvalitásainak1 megmutatására adott alkalmat. . Befejezésül még valamit. 1-Ia igaz — márpedig igaz —, hogy az újság csak egy napig él, akkor el kell fogadni azt a tényt is, hogy kabaréból is csak a friss a jó. (Ez nem mond. ellent annak, hogy vannak nehezebben romló, „álló” anyagok is.) Nos, a Hofi egyik titka éppen az. hogy mindig maivá, jelenidejűvé tudja tenni műsorát. Az együttesnek ez nem mindig sikerűt Nagyon reméltük, hogy a mostani színházi napok fonákságai is terítékre kerülnek Mikroszkópék jóvoltából. Kár, hogy nem vállalták az ezzel kapcsolatos fáradságot. (gyarmati) Arcok az iskolából H iszem, hogy sokan vannak úgy, Iwgy kíváncsi izgalommal böngészik végig a kitünteteti pedagógusok névsorát; .ismerős neveket keresnek, volt tanáraikét, akiknek szavát, mozdulatát, mosolyát és szigorát ott őrzik valahol a sejtjeikben. Neveltet böngésznek• s próbálják összerakni magukban az arcot, amelyet többnyire fiatalosan őrzött meg az emlékezet. Vannak kedvenc tanáraink, s ha nevükre bukkanunk a „listán”, hát bólogatunic, ez igen! Jaj, de örülök neki! Táviratot fogalmazunk, azután mégsem adjuk fel, mert ki tudja, emlékeznek-e még ránk a sok száz diák közül, akik tőlük tanulták a. történelmet, a matematikái, a földrajzot. Nincs olyan név, amely ne idézne fel sokakban múltból feltörő emlékeket. Tóth Miklósnéróly a szerencsi Hunyadi János Általános Iskola tanáráról senki sem mondaná, hogy már lassan két évtizede áll a katedrán. Pedig hát Szerencsen tanított már akkor is, .amikor még külön iskolába jártak a lányok, s külön iskolába a fiúk. Emlékszem, először az alsó tagozaton tanított, s ő állt az úttörőcsapat élén is egy ideig, később a „felsőbe” került, s akkor is ott volt minden úttörő-megmozduláson. Szigorú híre volt, valahogy mégse féltek tőle. Talán mert’ nem volt megfellebbezhetetlen egyetlen mondata sem, s ha diákja meggyőzte igazáról, akkor nem csinált presztízs-ügyet belőle. Sőt, talán még örült is ... Akkor tájt persze még csak azt tudtuk, hogy rá mindig számítani lehet, hogy nem tudunk olyan kéréssel hozzáfordulni, amely hiába hangzott volna el. Velünk csillag- túrázóit a környező “dombokon, készségesen elmagyarázott mindent a tanulószobán, amit nem értettünk ... Évek múlva azok közölt láttam viszont, akik azért ültek egy asztal mellé, hogy megvitassák a különböző pedagógiai kísérletekben elért eredményeiket, összevessék tapasztalataikat. S azóta is ott látom minden olyan pedagógiai tanácskozáson, amelyen arról vitáznak, beszélgetnek tanítók, tanárok, hogy miként taníthatnának még jobban, még eredményesebben, miként tudnának még többet átadni tanítványainak abból a tudásból, amelyet, folytonosan megújítva önmagukat, magukban hordoznak. S azt. hiszem, ezért maradt olyan fiatal, noha felette is szállnak az évek, s kezén nem tudná már megszámolni, hogy egykori tanítványaiból hányán váltak kartárssakká. Kartársakká, akik közül nem egy, s nem kettő rá szeretne hasonlítani. " Ezt persze soha, senki nem merte megmondani neki. Talán azért, mert olyan határozottan mindig csak tanítványaiért élt. Ű maga szeretett észrevétlen maradni. Bazsó Margittal hiszem, hogy nemcsak egy egész falu örült együtt, hanem igen sok családban derültek jó kedvre, hallván a hírt. Margit nénit, kitüntették. Margit tanító néni kiváló lett. .. Mert Sfijókazán, . ahová egész élete köti, csak Margit néninek emlegetik kicsik és hagyok, olyanok, akik unokájuknak mpsélik büszkén: tudod-e kicsim, hogy engem is Margit néni tanított meg írni, olvasni... Negyvenöt esztendeje él a faluban, negyvenöt esztendeje tanítja a falu gyerekeit. Még most is, túl a nyugdíj- korhatáron, ő simogatja meg a nebulók fejét, amikor komoly igyekezettel rónak sort sorra a füzetben, ő segít megoldani a számtan nehéz „rejt/- vényét”. Mindenkit ismer, s mindenki ismeri. És nemcsak a gyerekek fordulnak hozzá bizalommal. Tanító nénit keresik fel a felnőttek ügyes- bajos gondjaikkal, problémáikkal, hiszen mint tanácstag is szót emelhet értük. S kifogyhatatlan energiával vesz részt a hazafias népfront akcióban, szervez, agitál, segít, tanácsot ad. Olyan frissen, fiatalosan, mintha nem nyomná több mint hatvan esztendő, a vállát. Pedig tizennyolc évesen kezdett tanítani ... Szív-lélek pedagógus — mondják róla. Igazi tanító. Azok közül való, akik nemcsak életüket tették fel a pedagógiára, a gyerekek nevelésére, hanem akik úgy tették fel az, életüket, hogy önmagukat is megőrizték ebben a változó, folyton folyvást előrehaladó világban. Hány száz gyerek útját egyengette ez . alatt a negyvenöt esztendő alatt? Ki tudná már megszámolni? Margit néni sem számolja. Csak féltő szeretettel figyeli immáron felnőtté cseperedett tanítványai útját, életét, s okos szeretettel igazítja a mostaniak lépéseit. Fáradhatatlanul... Két név — két arc. Azok közül, akik az idei pedagó- gusnanon kanták meg a kiváló címet. Bozsó Margit tanítónéni és Tóth Miklósné tanár, 's a többiek, akiknek nevét olvasva emlékek ébrednek bennünk, kedves emlékek. Mert nemcsak tanítottak bennünket, nemcsak ismereteket adtak nekünk, hanem megmutatták a maguk mély emberségét is, s mi ebből élünk. Köszöntjük őket és köszönjük. Csutorás Annamária, Könyvheti epilógus Tegnap estével hivatalosan véget ért az idei ünnepi könyvhét. Gyakorlatilag azonban nem. Jóllehet, a sátrakat lebontják, a könyv árusítása nagyrészt visszaszorul a boltokba — bár igen sok utcai könyvárushely . van nyitva egész éven át, s ez nagyon jó! —, a közönség és a Könyv kapcsolatában erdemi változás aligha lesz. Akik sok könyvet vettek, most kezdik majd .rendszerezni, mit is olvassanak előbb, mások meg vissza-visszatérnek megszokott könyv botit j ultiba, nem jött-e véletlenül újabb szállítmány, nem érkezetl-e meg az a könyv, amit bizony a hét második felében már hiába kerestek. Még nem állhat rendelkezésre semmiféle forgalmazási statisztika, kereskedelmi számadat, sőt a könyvheti ünnepi rendezvényekről sincs még számvetés, nem készültek el a hivatalokat nyugtatgató statisztikák, amely szerint ennyi író annyi találko- ‘ zón amannyi olvasóval beszélgetett, mennyi volt az egy íróra jutó olvasó és viszont. De nem is ezek az adatok a lényegesek. A könyvhét összképe statisztikák nélkül is meggyőző. Bár az eső — a „hagyományoknak megfelelően” — többször is megzavarta a szabadtéri árusítást, a könyvterek, sátrak választékának és a nézőnek a találkozását, az idei érdeklődés, s könyvxorgalom nem maradt el a korábbiaktól. A könyvkereskedő általában elégedett. Mint tőle halljuk, az antológiák iránt változatlanul nagy volt az érdeklődés, különösen a Rivalda és a Körkép volt nagyon keresett. Az antológiák példányszáma azonban — sok éves gond ez! — változatlanul alacsony az érdeklődéshez képest. Magunk is tanúi voltunk a nyitás délutánján, a hivatalos nyitóünnepséget megelőzően, hogy hiába kereste az érdeklődő Miskolc legnagyobb könyvboltjában a Körképet, már nem volt. A verseskötetek közül Bella István, Áprily Lajos és Kassák kötetei voltak a legkelendőbbek. Bella István kötetéből még a hét folyamán pótszállítmányt kellett igényelni, s az meg is érkezett. Hasonló pótszállítmányra volt szükség Moldova György Akit a mozdony füstje megcsapott... című riportkönyvéből. A hazai prózatermésből Asperján György, Baráth Lajos, Vészi Endre, Császár István, Bárány Tamás, Fekete Gyula, Hernádi Gyula, Dohai Péter, Moldova György köteteit keresték , és vásárolták legtöbben, még persze a két Krudy- kötetet. A szociográfiai munkák közül a már említett Mcldova-köteten túl Sulyok Katalin Ügy szeretnék férjhez menni! címűi riportkönyve volt igen népszerű, a külföldi regények közül Austen regénye, az Emma, Becher Az ex-kaszinó vendégei és Vargas »Llosa Pantaléon és a hölgyvendégek című könyvp. Igen sokait keresték és vá- súrolták Györkei Jenő Magyar önkéntesek a spanyol polgárháborúban és Károlyi Mihály Hit, illúziók nélkül című politikai-történelmi munkáját, valamint Zolnay László Kincses Magyarország, Marató Galeotto Mályá-s királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv című kötetét. Igen keresettek voltak az Ady-évfor_ dűlőhöz kapcsolódó tanulmánykötetek, László Gyula Régészeti tanulmányok című munkája, a gyermekeknek szóló könyvek közül pedig elsősorban Tersánszky Józsi Jenő A síró babák című me- sekönyve ért el kiemelkedő sikert.. A felsorolás természetesen gyorsmérlegszerű, nem széles körű felmérésen nyugvó, hanem a friss benyomásokra alapozott képet ad. De hevenyészett voltában is mutatja az érdeklődés megoszlását, s igen markánsan jelzi; szép- irodalomban egyre inkább a kortársírók napjaikat ábrázoló müvei érdeklik leginkább, a/Jol vasót. A példányszámokra érdemes néhány szót szánni. Amióta a könyvekben nem tüntetik fel a kiadási példányszámol, arra csak különféle — kevéssé ismert — kiadói tervekből lehet következtetni. Meg persze abból, hány darabot kínálnak a Köny vériékesítő Vállalatiéi egy-egy nagy forgalmú boltnak belőle. Tény, hogy a könyvhéti könyvek nagy liá- nyada kevésnek bizonyul az ünnepi láz felfokozta vásárlási kedvhez mérten, az utá>n- rendelések rendszerint késve érkeznek. Jó kivétel a már említett Bella, és Moldova- kötet. Az is tény viszont, hogy a könyvvásárlók igen nagy hányada, elsősorban a városokban, minden ünnepi hét nélkül is keresné az ünnepi időszakra kiadott köteteket. Talán sok is százon felüli kiadványszám az ünnepi hétre. Meggondolandó, nem lehetne-e szűkíteni az ünnepi kiadványok számát, ugyanakkor megemelni azok példányszámút és — horri- bile dictu — az ünnepi héten több könyvet árusítani kedvezményes áron. Ennek is van hagyománya. A könyv igazi barátai úgyis visszatérnek a boltokba az ünnep múltán is, hogy a folyamatos könyvkiadással lépést tartva megvásárolják az újabb és újabb, az igényeikkel találkozó müveket. Üj olvasók megnyerésére nem szükséges ilyen magas számú ünnepi választék, különösen, ha ugyanakkor a korábbi műveket is kínálja a kereskedelem. Legyen az ünnepi könyvhét a kiadásban úgy is ünnepibb, hogy bár kevesebb mű, de több olvasóhoz jusson el, s esetleg olcsóbban, lis még egy „ünneprontó” gondolat: vajon kell-e egy teljes hét, amikor a könyvvásárlások zöme két-három nap alatt lebonyolódik, a keresett művek addigra el is fogynak? Mondhatják: leéli, mert a találkozókkal is kell számolni. A találkozók, igen, a találkozók ! A könyvhét rokonszenves hagyományainak egyike, hogy ilyenkor megszaporodnak az író—olvasó találkozók, bár azokkal egész évben is gyakran találkozhatunk. Borsodban az idén már május 23-án megkezdték a találkozók sorát, de ha csak a hivatalos nyitástól számoljuk is, negyvennél több „hivatalosan szervezett” író- olvasó találkozó volt Miskolcon és Borsodban, könyvtárakban, tanintézetekben, művelődési házakban és üzemi klubokban, és azokon mintegy húsz író veit részt. Örömmel láttuk a megye hivatalos meghívott írói között a megye szülötteit, Fekete Gyulát és Gergely Mihályt, a fiatal és kevésbé fiatal írók és költők nem kis csapatát, azokat is, akik kevéssé ismertek még. Amikor Feketét, Gergelyt és a többit tisztelettel köszöntjük és igaz örömmel fogadjuk, nem hallgathatjuk el a kérdést, illetve a kérdéssort: hol voltak a meghívottak közül, miért hiányozlak a megye területén élő írók, akiket ugyan a nyitóünneo- ség dekorációjaként meghívtak, de az ünnepi találkozók programjából kifelejtettek, holott április elején ország- világ előtt büszkélkedhedtünk velük, munkásságukkal; Napjain k-könyvsálor volt. Napjaink írói est, vagv találkozó nem. vajon miért; miért hiányzott Borsodból irodalmunk valamelyik nagy öregje. kiemelkedő alakja, .,nagyágyúja" a meghívottak közül: miért nem szerepelt a meghívottak között a miskolci színházi napok alkalmából itt tartózkodó és a városhoz kapcsolódó néhány író. például Szakonyi Károly. Bertha Bulcsú. Csurka István. Görgey Gábor. Pás kandi Géza, akik más meghívás alapján itt voltak? Nem kötekedés szándékával soroltuk a kérdéseket. Még kevésbé az ünnepi könyvhét értékelnék csökkentése végett. Csak a mérleg sok pozitívuma ellenére a másik serpenyőbe — a jövőre tanulságként — ezt is oda kell tennünk. Benedek Miklós
