Észak-Magyarország, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-26 / 122. szám

1977. május 26,, csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Jobban hasznosítsuk a gépjárműveket Az ősi magyar paraszti nyelvjárás \ szerint a bú­zát, a rozst, életnek nevez­ték. E tömör szó valójában kifejezi a lényeget. A bő ara_ lás, az időben való beszállí­tás, a cséplőgépből bő suga­rakban ömlő áldás biztosítot­ta a paraszti családok, a ke- pések kenyerét újtól-újig, és lehetővé tette a legszüksége­sebbek megvásárlását. Üj korunkban nemcsak a tulajdonviszonyok változtak meg, hanem a nyári és az őszi betakarítás, az .,élet” né­pi, nemzeti ügy lett. A nyári és az őszi betakarítás évről évre nehéz feladat elé állít­ja a mezőgazdaságot, alapos felkészülést. jó szervezést igényel. A megyei szállítási bizottság éppen ezért eredeti tervétől eltérően egy hónap­pal korábban, e hét péntekén foglalkozik e nagy gondunk, tennivalónk jó megszervezé­sével. Termékek és szállítógépek Megközelítőleg a nyári idő­szakban 315 ezer tonna, ősz­szel pedig 380 ezer tonna ter_ més betakarításáról kell gon­doskodni. A feladatot meg­könnyíti, hogy az elmúlt öt év alatt a termelőszövetke­zetek tehergépkocsi szállítási kapacitása 55 százalékkal fej_ lődött, hasonló mértékű a szállítóplatós pótkocsiállo­mány növekedése is. Mind­ezek alapján gazdaságaink szállítókapacitása a betakarí­tási időszakban elérheti a 19 ezer tonnát és egy szállító járműre — egyszeri mozga­tás esetén — a nyári időszak­ban 95, ősszel 105 tonna ter­mény jut. Több éves tapasztalat sze­rint a nyári betakarításnál jelentkező objektív nehézsé­gek nem olyan mérvűek, amelyeknek megoldása üze­meink erejét túlhaladja. Ez évben is a nyári szállítások zavartalan lebonyolításával számolunk. Az őszi időszakban azonban több nehezítő körülménnyel számolni kell. A termelőüze­mek a mezőgazdasági kultú­rák és ezen belül a fajták helyes megválasztásával a gé­pi erőkhöz igazodva igyekez­tek az érési időt, a betakarí­tási időszakot széthúzni. Ezt erősen befolyásolja az ez évi tavasz hozta belvizes, árvizes állapot. Ennek kihatása az őszi betakarításkor fog csú­csot eredményezni, amikor is a mezőgazdasági üzemeknek jelentős külső segítségre lesz szükségük. A malom- és a húsipar gondjai A megyei felvásárló, fel­dolgozó és forgalmazást vég­ző vállalatok szállítási igé­nyéi is évről évre emelked­nek, miután az általuk felvá­sárlásra kerülő mezőgazdasá­gi termékek mennyisége is növekszik. A Gabonalörgalmi és Malomipari Vállalat részé­re a szerződésileg lekötött termény féléket a mezőgazda- sági nagyüzemek saját fuvar, eszközükkel szállítják be. Az átvételi, a felvásárlást követő időszakban a megyén belüli közúti szállításokat a vállalat részben saját fuvareszközzel bonyolítja le. ezen túlmenően a mezőgazdasági üzemek is biztosítanak szállítóeszközt. A vállalatnál a legnagyobb gondot a megyén belüli vas­úti szállítás okozza. A fel­vásárlás időszakában ugyanis Mezőkövesdről és Miskolcról a kenyérgabonát részben a putnoki, részben a sárospata­ki malomba kell szállítani, főleg vasúton. A vasúttal kapcsolatos egyik problé. ma. hogy a putnoki ma­lom iparvágánya — amely a MÁV kezelésében van — a megengedettnél kisebb ívsugarú. így nincs meg a lehetőség a nagy rak­súlyé kocsik mozdonnyal tör_ ténő mozgatására a telepen belül. Emiatt például tavaly 1517 vasúti kocsit kézi erő­vel, rendkívül nehéz fizikai munkával kellett mozgatni. Az Adatforgalmi és Hús­ipari Vállalat az élő állat szállításához 15 pótkocsis, egyenként 9,6 tontra teher­bírású gépkocsival rendelke­zik. Ez a feladathoz elegen­dő. Belföldi szállításra ritkán vesznek igénybe MÁV-jár- művet, az élő export szállítá­sánál viszont gondot okoz, hogy a vagonokat több eset­ben szennyezett állapotban kapják meg. A hús- és húskészítmények szállítását a vállalat 64 saját zárt thermosz- és hűtő-rend­szerű gépkocsival és négy konténerszállításra alkalmas tehergépkocsival végzi. A vállalat Miskolcon 30 bolt­egységben vezette be a kon­téneres szállítást, s e tevé­kenységet a jövőben tovább szélesítik. A Szerencsi Cukorgyárban ebben az évben a tavalyitól 9 ezer 700-al több. 140 ezer tonna répa átvételével szá­molunk. Ebből a mezőgazda­sági nagyüzemek 67 ezer, a Volán és a MÁV 73 ezer ton­na répát szállít a gyárba. A bodrogközi vasút meg­szűnése miatt e területről a korábbitól nagyobb lesz a közúti szállítás a sárospataki állomásra. Itt viszont még nincs biztosítva a közúton ér­kező répa fogadása, annak el­lenére, hogy a MÁV Miskol­ci Igazgatóság még a múlt év tavaszán ígéretet tett az ál­lomás rakterűidének bővíté­sére. Cukorrépa és zöldség A ZÖLDÉRT (Agrokonzum) burgonya, zöldség- és gyü­mölcsfélékből ez évre 8371 vagon szerződéses árualappal rendelkezik, amely 19 száza­lékkal nagyobb, mint a múlt évben átvett árumennyiség. A vállalat ennek megfelelően több gépkocsit igénye] a 3-as számú Volántól, és a Szö­vetkezeti Szállítási Vállalat­tól. A Volán azonban csak a múlt évinek megfelelő meny. nyiségű fuvarozást vállalt, A szövetkezeti szállítási vállalat szintén csak részben vállalta a szállítási igények kielégíté. sét. A MÁV Miskolci Igazga­tósága, úgy a múlt évben, mint ez évben kielégítette a ZÖLDÉRT fuvarozási 'igénye­it. Időben szeretnénk felhívni egy nem éppen dicséretes ten. denciára a figyelmet. A IV. ötéves tervidőszakban a Vo­lán gépjárműállománya 15 és fél. a közületek állománya *26.7 százalékúal növekedett. Bármilyen igényről van szó, a megszokás szerint mindig a Volánra gondolunk, holott ez a megyében lévő 11 485 járműből csak egytizednek a tulajdonosa. A gondot az okozza, hogy a járműveket sokszor üresen futtatják. Tizenötezer gépko­csinál végeztek vizsgálatot, s ez azt mutatta, hogy a közü­leti gépkocsik mindössze 28 és fél százalékra voltak leter­helve a Volán 63—68 száza­lékos kihasználtságával szem. ben. Gyakori tapasztalat, hogy a nyári és az őszi betakarítás­nál a Volán vállalatok, az üzemek természetesen kész­séggel segítenek a szállítás­ban. Előfordul azonban olyan eset is, hogy olyan üzemtől igényelnek gépjárművet, amelynek éppen a termelő- szövetkezet, betakarítási idő­ben is, nagy szállításokat vé­gez saját járműveivel. í '* ' m Az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Műveinek Pál- házai Üzemében Varga Tibor laborvezető speciális perlit- vizsgáló műszerrel vizsgálja a perli! duzzaszt hat óságát. A műszert az üzemben készítették és az Országos Alkotó Ifjú­ság iparági pályázaton a III. díjat nyerte el. Rekonstrukció A Szerencsi Állami Gazda, ság baromfiágazatában nagy. szabású rekonstrukcióra ke­rült sor ebben az évben. Eredményeként az eddigi löl 500 férőhelyes kapacitá­suk további 120 ezer ketreces tojótyúk-férőhellyel bővül. A rekonstrukciót a tervezettnél korábban, még az év vége előtt befejezik, így a megye legnagyobb „tojásgyára'’ 1978-ban eléri a 68 millió da­rabos tojástermelést, ami 3 millióval több az V. ötéves terv utolsó évére eredetileg tervezett mennyiségnél, és 8 millióval haladja meg az 1978-ban tervezett termelést. A nagyszabású feladatok megoldására 146 ezer forint célprémiumot tűzött ki a gaz­daság. Ellenőrzés, fegyelem Nemrégiben a MÉSZÖV ez évi küldöttközgyűlésén hang­zott el. hogy a fogyasztási szövetkezetek ez évi feladatai közölt jelentős helyet kap az ellenőrzés, a munkaszervezés és fegyelem javítása. A miskolci UNIÓ Áfész — amely ez év elejétől három szövetkezet egyesüléséből alakult — idei vállalatpoliti. kai tervében konkrétan meg­határozta azokat a tennivaló­kat, amelyek az ellenőrzés terén jelenleg a legfontosab­bak. Mindenekelőtt az ellen­őrzések rendszerességét és színvonalának emelését szor­galmazzák majd. Ez évben 751 leltárfelvételt és 120 cél­ellenőrzést, illetve vizsgálatot tartanak a hozzájuk tartozó áíész-egységekben. A leltá­rakkal nemcsak az egyszeri ténymegállapítást kívánják elvégezni, hanem azok feldől, gozásával, elemzésével az áru­forgalmi, gazdálkodási mun­kát is hatékonyabbá, jobbá kívánják tenni. A tervszerű ellenőrzésekkel elsősorban a megelőzés, a hiányosságok gondos feltárása, a tapaszta­latok hatékony hasznosítása területén kívánnak előrelép­ni. Ugyanakkor alapvető fel­adatként jelölték meg a mu. lasztást elkövetők következe­tesebb felelősségre vonását, az elszámolási fegyelem javítá­sát, a vagyonvédelem tárgyi és személyi feltételeinek a javítását is. Nagyjavítás Az éves nagyjavítási mun­kákat a jövő hónap közepén kezdik meg a Papíripari Vál­lalat Diósgyőri Gyárában. Az üzem kollektívája vállalta, hogy a tiz napra tervezett javítási munkákat három nappal rövidebb idő alatt végzi el. Utak mellett, SUHOGÁS, csend, suhogás és új­ra csend. A zaj és a nesztelenség óramű pontossággal ismétlődik, akár a szívdobogás. A mozdulat évezre­des. A kezébe szorított szerszám­ról inkább mondhatom, múzeumba igyekvő, mint azt. hogv közhaszná­latú eszköz. Egy nyél és egy penge. Állítva olyan, akár egy ákom-bá- kom elégtelen 'a kisdiák bizonyít­ványában. De amikor a kéz szorít­ja, s használja az ember, bizony derékfájditö. Egy férfi kaszál a hejőkeresztúri határban. Pontosabban az út mel­lett. az árokpart rézsűjén. Előtte, ahol még nem járt a kasza, nyulat i rejtőén magas a fű. de mögötte már renden fekszik az élettől egy suha- nás után megszabaduló réti csen- kesz. — Korán látott hozzá? — követi a kérdés a ..jónapotokat”. — Fél ötkor — mondja és abba­marad a suhogás. — Hajnalban jobban szeretek kaszálni, akkor harmatos a fű. jobban fog a kasza. A nap már fenn jár. Az órám ki­lencet mutat. Az elmúlt dolgos órák pedig hosszú rendeket. — Maga csak a második ember, akivel itt -az út mellett találkozom. Legtöbb helyen lábon áll a fű. — Nézze, csak annak éri meg le­kaszálni. aki állatot tart. — A tsz is tart állatokat ... — Tart, tart, de ezeket a rézsű­ket géppel nem lehet levágni. Kézi kaszást pedig nem könnyű szerezni. Ha meg van, nehéz megfizetni. — Miért, mennyi a napszám? —Bizony elkérnek 250 forintot is. — Maga tart állatokat? — Persze. Különben nem vennék ilyen útszéli kaszálót. Van két te­henem és bikát is hizlalok. — Ezt a kaszálni valót kitől vette? — Az útkaparótól. Egy kilométert az út két szélén. Hétszáz forintért adta. — Megérte? — Mit mondjak? Nem rossz ta­karmány. Tavaly alacsonyabb vollt, sűrűbb, ez viszont ritkább és nyur­ga. Meg vagyok vele elégedve. — Ma meddig vágja? — Ügy fél U-ig. — És utána? — Jövök az előző napiakat for­gatni. meg gyűjteni. A kaszálás, a gyűjtés belelellik 10-10 napba. — Nincs segítség? — Hét végén a fiam, meg a vöm. A fiam mérnök. De ők ketten nem kaszálnak annyit, mint én egyedül. — Mennyi termésre számít? — Ügy 20-25 mázsa szénára sae- colok. — Nyugdíjas? — Az vagyok. Mint gyári gépsze­relő dolgoztam Leninvárosban. A „VISZONTLÁTÁSOKAT” mond­juk, és a kasza újra suhan. Rendre dől a nyulat rejtő iu. Csak a gépko­csinál jut eszembe, be sem mutat­koztunk egymásnak. Onnan kiáltok vissza. — — Neve? — Gulyás Imre. És a magáé?: Hajdú Imre A Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet kollek­tívája évröl-évre sikeresen birkózott meg feladataival: mind több és újabb termék­kel lepték meg a hazai, a kül_ földi vásárlókat. A fejlődés különösen a IV. ötéves terv időszakában volt dinamikus. A termelés állandóan felfelé ívelő tendencája azonban az elmúlt évben megszakadt, sőt mi több, számottevő lemara­dással zárták az esztendőt. A tervezett 86 millió forint he­lyett csak 79,5 millió forint termelési értéket állítottak elő. Ennek megfelelően az ár­bevételi tervet is csupán 92 százalékra teljesítettéli. Kü_ lönösen számottevő a vissza­esés a szövetkezet exportte­vékenységében : a tervezett, 46,8 millió forint értékű ex­porttal szemben 33,5 milliós exportot bonyolítottak le. Ügy tűnik, az idén sem ked­vezőbb a helyzet az első ne-, gyedévben csak 86.4 százaié- . kos tervteljesitésröl adhatnak számot. Vajon, mi okozta a meg­torpanást az eddig joggal ki­válónak minősített szövetke­zet tevékenységében? Erről igy vélekedik Lázár Gáspárné, a szövetkezet el­nöke : — Ügy érzem, igazságtala­nul bántafiak minket. Lánya, ink, asszonyaink most sem dolgoznak rosszabbul, s ke­vesebbet sem, mint ezelőtt. Nálunk a lemaradás az érté- eltolódásból adódik. Eddig ugyanis drága, import: alap­anyagból készítettük export­ra a matyó blúzokat, ame­lyekhez viszont most olcsóbb, hazai „Krisztina” anyagot használunk fel. Így aztán igaz, hogy a blúzokon most sem kevesebb, értéktelenebb a kézimunka, mégis néhány száz forinttal olcsóbb lett az áruk. Ugyancsak komoly gon. dot okozott tavaly, hogy vi­szonylag későn, csak február végén köthettük meg a ke­retmegállapodást a HUNGA- ROCOOP Külkereskedelmi Vállalattal. A későn kapott rendelések anyagbeszerzési gondokat okoztak, s a rövid gyártási határidő megnehezí­tette a szállítást. — Az objektiv tényezők felsorolása szinte véget nem érőnek tűnik. A szubjektív okokról már kevesebbet hal. lünk. Pedig az is tény, hogy tavaly a szokásostól jóval ke. vesebb tőkés exportra kapott megrendelést a szövetkezet. \ Igaz. hogy a Matyóházban évente mintegy 600 fajta új termékkel kísérleteznek, az adat azonban megtévesztő le. hét. A legtöbb esetben ugyanis csak apróbb változ­tatásokról beszélhetünk — a merészebb kezdeményező­készség hiányzik, jóllehet, a szövetkezetnek saját tervező részlege van. Hiba azonban mindent a tervező csoporttól várni: az ügyes kezű asszo­nyok. a kiváló szocialista bri­gádok véleményére, javasla­taira is jobban oda kellene figyelnie a szövetkezet veze­tőségének. A Matyóházan dolgozó asz- szonyok lelkesedése az újért most sem kisebb, mint né­hány évvel ezelőtt volt. So­kan örömmel fogadták az el­gondolást, hogy a szövetke­zet kössön együttműködési szerződést a Holloházi Porcé, lángyárral. Az ötletet végül is elvetette a szövetkezet ve­zetősége, sőt még a rakamazi cipőgyartókkal is megszüntet, ték az eddig jól bevált mun­kakapcsolatot, kooperációt. — Hollóházával tulajdon­képpen azért nem jött létre az együttműködés, mert a porcelángyár nem egyezett bele, hogy matyó termékként exportáljuk a festett tányéro­kat — mondja Lázár Gás­párné. — Ügy gonodoljuk, a mi nevünk is van olyan már­kás. mint az övék — igy az­tán nem tudtunk megegyez­ni . . . Az idén azonban amúgy sem tudtunk volna több lá­nyért festeni, mivel több mint 30 ezer tojás megfesté­sere kaptunk megrendelést. Jelenleg valóban nincs hí­ján a megrendeléseknek a szövetkezel, kérdéses azon­ban, hogy eleget tudnak-e majd tenni az elvárásoknak. Az elnökasszony agyanis az elmúlt évi tevékenység érté­kelésekor arra is hivatkozott, hogy a háziipar ma is la ha­gyományos, kézi technikával dolgozik, mégis a nagyüze­mekkel azonos elbírálás alá esnek. Azaz: évről évre el­várják tőlük a termelés fo­lyamatos növelését. Ide kí­vánkozik a kérdés: akkor miért nem készítenek reáli­sabb, megvalósítható terve­ket, miért nem állítanak elő gazdaságosabb termékeket? Kérdésünkkel megkerestük a szövetkezetben Bollók -Jó. zsefné országgyűlési képvise­lőt is. — Hogyan látja a szövet­kezet helyzetét, jövőjét? — Igaz. hogy a lemaradás­nak vannak objektív okai is, jó szervezéssel azonban le le­hetett volna faragni vala­micskét ebbő] a tetemes ősz. szegből. A jövőben minden­képpen előbbre kell nézhünk: jobban fel kell zárkóznunk a piaci igényekhez. Igaz ugyan, hogy sok új termékünk van, de még nem elég ahhoz, hogy lépést tarthassunk a követel­ményekkel. A matyó népművészeti ter­mékek valóban világhírűek, nem szabad, hogy csorba es­sen a sok-sok éves munkával kivívott hírnéven. Ezért, ha eleget akarunk tenni a magas tervszámoknak, szükség van új gazdaságos termékek be­vezetésére. Ez nemcsak az iparban, hanem a népművé­szetben is lehetséges. Az ex­portban is rugalmasabbnak kell lennünk: az igényekre azonnal reagálnunk kell, Déváid Hedvig l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom