Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-16 / 88. szám

1977. április 16., szombat E5ZAK-MAGYARORSZÁG 3, AGROMASEXPO 77 Többet géppel, 1 iiezlesáii áfész i kisárntermelésért mint erővel A cím akár mottója is le­het az immár ötödik alka­lommal megrendezett Nem­zetközi Mezőgazdasági, Élel­miszeripari Gép_ és Műszer- kiállításnak és Vásárnak. Kádár János mondotta de­cemberben a TOT harmadik kongresszusán: „ ... továbbra is alapvető feladatnak te­kintjük a mezőgazdaság kor­szerű nagyüzemi rendszeré- vek fejlesztését, a gazdálko­dás belterjesítését... Pár­tunk és kormányunk mint eddig, a lehetőség szerint a jövőben is megad minden szükséges támogatást a me­zőgazdaságnak, gondoskodik róla, hogy folyamatosan ren­delkezésre álljanak a külön­böző ipari anyagok és esz­közök." Ezt a gondolkodást szem­lélteti a tegnap megnyílt AGROMASEXPO ’77, amely­nek tekintélye tavalyhoz ké­pest tovább nőtt, hiszen az UFI, a Nemzetközi Vásárok Szövetsége múlt évi kong­resszusán hivatalos, nemzet­közi kiállításként, tagjai so­rába fogadta. Az AGRO- MASEXPO Közép-Európa egyetlen, minden évben meg­rendezésre kerülő mezőgaz­dasági, élelmiszeripari gép­es műszerszakvására. Változás állt be a vásár rendezése idejében. Az ed­digi nyár végi, ősz eleji idő­pont helyett ezentúl minden évben tavasszal tartják meg az immár rangos seregszem­léi. A hazai vállalatok szá­mára kedvezőbb a gépek ta­vaszi bemutatója, mert a lá­tottak alapján a megrende­lők könnyeidben készíthetik el jövő évi gépbeszerzési terveiket. És most lássuk, milyen ér­dekességekkel szolgál az áp­rilis 20-ig tartó kiállítás? Az idei AG ROM ASEXPO-n öl- veniketlöezer négyzetméteren százötvenkilenc hazai és kül­földi vállalat mutatja be ter­mékeit. A látogatók számára ez első szembetűnő változás az előző kiállításokhoz ké­pest a magyar ipari trösz­tök, vállalatok nagyszámú jelenléte. A legnagyobb ha­zai kiállító most is 10 ezer négyzetméteren a MEZŐ­GÉP Tröszt. Nálunk talál­hatók meg legnagyobb szám­ban a KGST együttműkö­désben készült gépek. Az együttműködés sikerét jelzi a Kertitox Globál növény­védő gép, a T—088 univer­zális pótkocsi, a Terra kis- traktor. A Szovjetunió kiállítási te­rületén örömmel fedeztük fel az idén már nálunk is munkába álló MTZ 80-as traktort, amely az amerikai Nebrascá államban a ha­sonló teljesítményű trakto­rok vizsgáján a legjobbnak bizonyult. Néhány gazdasá­gunkban idén már dolgoz­nak a lengyel Bizon Gigant arató-cséplőgépek, amelyek szintén láthatóak a vásáron. Nagy érdeklődésre tarthat számot a belga Hesston Europe S. A. cég 7850 típu­sú önjáró lakarmánybelaka- ritó gépe. valamint az 5400- as típusú Rounder körbálá­zó. A Deere and Company bemutatja a John Deere 005—H típusú gabonakom­bájnt, amely lejtős területek­re készült. Aranyérmet nyert a csehszlovák 4SA és 6SA burgonyaültető, és a Zetor 120-as traktor. A vásár egyik szenzációja a Rába Művek 500 lóerős erőgépé­nek prototípusa. Rendkívül mutatósak az ezüstszürke szí­nű kanadai White Field Boss traktorcsalád gépei. A bemutatón képviseltetik magukat megyénk vállalatai is. Az Északmagyarországi Vegyiművek hatóanyagokat, és készítményeket mutat be. Kiállításukon többek között láthatóak a Satecid 65 WP, a Cartex M 60 WP és a Zea- pos—10-es növényvédő sze­rek. A felsőzSolcai M.EZÖ- GÉP Vállalat FPB szalagja és 1HC okevasa ezüstérmet, a GTK tengelykapcsoló-csa­ládja pedig bronzérmet ka­pott. A kiállítást megelőző saj­tótájékoztatón megtudtuk, hogy 1977-ben 12 milliárd forint értékű gépet, beren­dezést vásárolnak mezőgaz­dasági üzemeink. Ez 8 szá­zalékkal haladja meg az elő­ző évi beszerzést. Nem mind­egy azonban, milyen gépeket kínálnak eladásra. Mezőgaz­daságunk, amely gabonater­melési eredményével a világ élvonalába lépett, s a ter­melési rendszerek bővülésé­vel a valódi nagyüzemekre jellemző hatalmas táblákon gazdálkodik, csak igazán modern, nagy teljesítményre képes, folyamatos üzemelést biztosító gépeket kíván. Ezt a célt szolgálja sajátos esz­közeivel az AGROMASEXPO ’77, amely kiváló alkalmat nyújt a tapasztalatszerzésre, az országok közötti együtt­működés és a szocialista in­tegráció további szélesítésé­re, s hozzásegíti mezőgazda­ságunkat a több és jobb élelmiszertermeléshez. (hajdú) A tipikusan mezőgazdasá­gi területen működő Mező- csát és Vidéke Áfész munká­jának igen fontos része a háztáji termelés segítése, a felvásárlási munka bővítése. Nemcsak a helyi ellátást igyekeznek ezzel javítani, hanem az ipari körzetek élel­miszerellátását is segítik, sőt bizonyos árucikkekből az ex­portalapot is bővítik. Az áfész támogatásával a környéken méhész, .sertéste­nyésztő és -hizlaló, házinyúl tenyésztő, valamint zöldség- termesztő szakcsoportok mű­ködnek. Méhészeik az elmúlt évet is jó eredménnyel zárták, s az idén a tavalyi 160 mázsá­hoz képest 200 mázsára ter­vezik növelni a mézértékesí­tést. A méhcsaládok „fel- frissítése”, állománycseréje segíti a több termelést. Eh­hez igen kedvező, csak 2 szá­zalékos kamattal járó hitelt kaphatnak a takarékszövet­kezettől. A sertéste.nvésztők idei ter­ve: kétezer darab hízó érté­kesítése. A tenyésztők ehhez továbbra is megkapják az elmúlt évben is jól bevált szolgáltatásokat, segítséget, így az idén is lesz kocakihe­lyezési akció, s jól szervezik meg a táp- és terményellá­tást. A környéken népszerű a nyúl tenyésztés. Megéri vele foglalkozni, jól fizet és nö­veli az exportalapokat. A te­nyésztési kedv növekedésé­nek bizonyítéka, hogy Árok­tőn új nyúltenyésztő szak­csoport alakult, s a mező- csáti szakcsoporti taglétszám is állandóan növekszik. A tenyészanyag feljavítása ér­dekében az idén 300 darab tenyésznyulat „helyeznek ki” a szakcsoporti tagokhoz. A felvásárlási tervei az elmúlt évi 140 mázsáról 200 mázsá­ra kívánják növelni. A zöldségtermesztők is az előző éveknél több segítsé­get, több árut kívánnak ad­ni az ellátáshoz. A Hejő men- t i uborkatermelés fellendíté­se érdekében például Mező- csálon és Igriciben 3 holdról 7 holdra növelik az uborka vetésterületét. Bár most a ta­vaszi időjárás igen kedvezőt­len, úgy tervezik, hogy fólia alatt termett zöldségféléből is többet küldenek a piacok­ra. A fólia alatti zöldségter- mö terület 3000-ről mintegy 5000 négyzetméterre növek­szik az idén az áfész körze­tében, s remélhetően Lenin- város ellátásába is „besegít­hetnek”. Az áfész a kistermelők szakmai segítése érdekében szaktanácsadót alkalmaz. A felvásárlási hálózat is felké­szül arra. hogy a kiskertek­ben. falusi portákon megter­melt minden árut gyorsan átvegyen. (csanálossi) A BAÉV központi anyagtelepén vasbetonszerelő részleg dolgozik, ahol a házgyár részére készítik elő a betonacélt. A putnoki példáról pripÓBlornwCTló A putnoki ' Egyetértés Tsz határa nemcsak megyénk, de az egész ország egyik leg­északibb fekvésű területe, ennek ellenére a kevés nap­fényt élvező vidék már hosz- szú távon a zöldségtermesz­tés egyik legstabilabb, leg- példamutatób. bázisa. A putnoki tsz az idén is 120 hektárnyi területen 13 féle zöldséget termeszt, s ezzel a megye iparvidékeinek, váro­sainak legszámottevőbb ellá­tója. A Magyar Mezőgazdaság című szakmai hetilap leg­utóbbi száma „Zöldség ter­íti ■‘és nagyüzemben és kis­kertekben — északi vidéken” címmel a putnoki eredmé­nyeket. az illeni követendő, jó példát mutatta be cikké­ben. A Paritás Pál tsz-elnök- kel és Kenyeres János fő- mezőgazdásszal folytatott be­szélgetés .nnulságail ismerte­ti a cikkíró. A putnoki példára érdemes odafigyelniük megyénk más, a zöldségtermesztést több évi „kihagyás” után most ismét szívügyként kezelő gazdasá­gainknak, de a felvásárló szerveknek is. Elsősorban az AGROKONZUM-nak, azaz a Sorsod megyei ZÖLDÉRT - nek kell nagy figyelmet for- cMania arra, hogy jól töltse be koordináló szerepét. Ezen az északi vidéken ugyanis igazán gazdaságosan elsősor­ban a káposztafélék, a g.vö- kérzöldségek termeszthetők. Paprikát, paradicsomot és más melegigényes zöldáru­kat csak olyan mértékben, mennyiségben termelhetnek e vidéken az ellátás javítása érdekében, ameddig azok „rá­fizetéséi” a káposztafélék és társaik „haszna” kiegyenlíti. Üzemeink nagy része ugyanis löbb káposztafélét és gyökérzöldséget szándékozik termelni, mint amennyi az igény. „A sajnálatos terme­lési helyzetből adódik — ál­lapítja meg a putnoki pél­dáról szóló cikk —. hogy a Borsod megyei ZÖLDÉRT- nek úgy kell koordinálnia a szerződéskötéseket, hogy el­sősorban azok az üzemek ter­meljenek több káposztát és gyökérzöldséget, amelyek egyéb, hiányzó zöldségek ter­melését is vállalják. Mutatja ezt a putnoki példa is: ha a káposztaterület aránya jelen­tősen csökkenne, akkor az ágazat nem bírná el a válto­zatlan. vagy a növekvő pa­radicsom- és paprikaterme­lést.’’ És tegyük hozzá, hogy nem­csak megyén belül, hanem az országos irányítású és or­szágos hatósugarú ZÖ1.D- ÉRT-nek országosan kellene jobban koordinálnia a ter­melést. Nagyon is fennáll a veszélye annak, hogy a ná­lunk, északon gazdaságosan termelhető és nagyon jó mi­nőségű káposztafélék majd nehezen találnak piacra, mert a „napfényes”, melegebb, dé­li megyék számos gazdasága is inkább ezeket termeszti, nem pedig az ott hagyomá­nyos és gazdaságossá is te­hető paprikát, paradicsomot s más melegigényes zöldáru­kat. Északi, a zöldségtermesz­tés szempontjából különösen mostoha vidékeink fellendü­lőben levő zöldségtermesztési kedvét, lelkes igyekezetét okvetlenül támogatnia. •segí­tenie kell a ZÖLDÉRT or­szágos jó koordináló tevé­kenységének. Sajnos jó néhány előző esz­tendőben erre még kevés volt | a jó példa. A- zöldségtermesz­tési pragrar ot magukénak ■ érző borsodi mezőgazdasági nagyüzemek és a mind több hasonló célt segítő háztáji gazdaság, kiskert jogos elvá­rása, hogy a felvásárló szer­vek, a kereskedelem biztos, jó piacot teremtsen termel- vényeiknek. És erre már most. tavasszal kell felké­szülni. nehoav a betakarítási időszak ..kapkodásában” csak amolyan fél megoldásokra, sző i.-sőni n | őzkedés^Vvo fusson az időből és az, erőből. (p. s.) Munkahelyek a szabadban „A megmunkáló műhely volt a legépebben maradt épület, de itt is leégett a tetőszerkezet jó része... A gyárkémény robbantása a nagykovácsműhely tetejét, megemelte, ablakait összetör­te ... A kocsijavító csarnok csaknem teljesen eltűnt... A tanonciskola, tanműhely, kis- kov.ácsműhely és famegmun­káló közös épületének csak a külső falai maradtak meg..A MÁV Miskolci Járműjavító Üzemében 1944. decemberében megtartott üzemszemle Pál István. „A vaspálya túlsó oldalán” cí­mű könyvének lapjain eleve­nedik meg. Az üzemszemlét követően, még abban az esz­tendőben hozzáfogtak a hely­reállításhoz: évek munkája kellett ahhoz, míg az tizem elnyerte mai formáját... Jóllehet, a munkakörül­mények sokat javultak, a munkahelyek többsége kor­szerű, fűtött csarnokokba ke­rült, a fizikai dolgozók mun­kája azonban még most sem irigylésre méltó itt. Nagy szükség volna például egy kocsimosó berendezésre, amely számottevően csökken­tené e munkáik szennyezett­ség i fokát. Különösen azokat a dolgozókat érinti ez, akik a javításhoz készítik elő a kocsikat, s munkájuk köz­ben gyakran térdig süpped­nek a szénporban. Bár itt meg kell említenünk azt az 500 személyes fekete-fehér öltözőt és mosdót, amely most már két éve igen jó szolgálatot tesz. S a szociál­politikai intézkedésekről, a munkakörülményekről szólva beszélnünk kell arról az új darupályáról is, amelyet feb­ruárban helyeztek üzembe az egyik kocsijavító részleg­ben. Az üzemben évek óla nagy figyelmet fordítanak a sziűlitás korszerűsítésére is: a nehéz fizikai munka meg­könnyítésére tavaly szerez­tek be például egy 800 ezer forint értékű oldalemelős villás targoncát. A korszerű­sítésekre vonatkozó elképze­lésekben nem szűkölködnek az üzemben, a fejlesztésekre azonban a szükségesnél jó­val kevesebb összeg áll ren­delkezésre. Az idén 2,5 mil­lió, jövőre pedig 3,5 millió forintot irányoztak elő fej­lesztésre. Ezért egyelőre csak távlati terv például a bontó­üzem korszerűsítése, amely nem kevesebb, mint 10 mil­lió forintot igényelne. Táv­lati elképzeléseik sorában egyébként szerepel egy új, 4 ezer négyzetméter alapte­rületű segédüzem, s egy 1300 négyzetméteres korszerű festőüzem kialakítása is. Mindennél égetőbb feladat azonban a szabadtéri mun­kahelyek felszámolása. A dolgozók közül kilencvenen ugyanis még mindig kint, a szabadban végzik amúgy sem könnyű munkájukat. A sza­bad ég alatt van a munka­helyük a szállítómunkások­nak, a targoncavezetőknek, illetve -javítóknak és a bonlóüzem dolgozóinak. Ez utóbbi 15 ember feje fölé került ugyan toló, ám. falak híján, azóta még huzatosabb e munkahely. Igaz, esőt, ha zsinórban esik, nem kapnak. Hasonló a helyzet a targon­cajavítóknál is. Érdekes mó­don mégis e két üzemrész­ben a legkisebb a fluktuá­ció. a legtöbben már évtize­dek óta itt dolgoznak. Egyi­kük, Nyíri Károly, targonca­javító lakatos: — Meglehet, a kívülálló számára furcsának tűnik, hogy nem nagyon panaszko­dunk a munkakörülmé­nyeinkre — mondja. — Az igazság az. hogy munka köz­ben legtöbbször észre sem vesszük, ha esik az eső. fúj a szél. No. meg a legtöbb üzem hasonló cipőben jár a miénkkel. Az már viszont valamennyiünket bosszant, ha hiányzik egy-egy égetően szükséges alkatrész. Sajnos, az alkatrészhiány minden­napos gond: ezeket a tar­goncákat már nem gyártják, nincs hozzájuk alkatrész sem. Visszatérve a munka- körülményekre, azt hiszem, nem árulok el titkol: sokun­kat a jó kereseti lehetőség is itt tart. Havonta átlago­san megkeresem én is a há­romezer forintot. Az új mű­helyt. persze, már nagyon várjuk. Örülnénk, ha ott a darusítást, a gépek mosását, tisztítását is megoldanák... A másik szabadtéri mun­kahely, ahol az egyik legne­hezebb. legpiszkosabb mun­kát végzik, a bontóüzem. Itt dolgozik már több mint tíz esztendeje Kovács József asztalos is: '— Hát, bizony nem sokat javított a helyzetünkön, hogy tetőt állítottak a fejünk fö­lé — mondja. — Azóta még huzatosabb lett a munkahe­lyünk; jó néhány fogunk bánja már ezt. Ennek elle­nére mindnyájan több mint tíz éve dolgozunk már itt. Maradunk, mert vidékiek va­gyunk, s így, Miskolcra ér­kezve nem kell még villa­mosra, autóbuszra ülnünk, hogy elérjük a munkahelyet. No és a pénzünk is több va­lamivel, mint a másutt dol­gozóké. Én például 3600 fo­rint körül keresek havonta. Az igaz, hogy ezért a pén­zért az „égvilágon mindem” kell csinálnunk, mindig ott vagyunk, ahol szükség van ránk, s naponta 12 kocsi bontását is elvégezzük, és nem a legtisztább munka­hely a miénk. A munka, és védőruha-ellátásról viszont csak a legjobbakat mond­hatjuk. Egyszer megkérdez­tük a vezetőket: mennyibe van egy dolgozó ellátása vé­dőruhával évenként? Meg­tudtuk: személyenként több mint kétezer forintba kerül a védőruházat. Megértjük azt is. hogy egyelőre nincs pénze az üzemnek fejlesztés­re. de azért igen várjuk már az új csarnokot... Déváid Hedvig Márkus Erzsébet, az LKM villamosjaví tójában dolgozó „Kaffka Margit” ifjúsági szo­cialista brigád vezetője, a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásán az. or­szág kohászati üzemeiben dolgozó ifjúsági szocialista brigádok küldötteként: vesz. részt. — Mit szeretne szóvá ten­ni az országos tanácskozáson? — Tulajdonképpen tavaly került felszínre az ifjúsági parlamenten elhangzott fel­szólalásokban az, ifjúsági szo­cialista brigádok hátrányos helyzete a szocialista munka- versenvben. a magasabb ki­tüntetések elnyerésében. Mi­re ugyanis a „kivárási idő” lehetővé tenné az, ifjúsági brigádoknak a Szakma Ki­váló Brigád in kitüntetés el­nyerését. addigra ezek a bri­gádok kiöregszenek. Arról van szó ugvanis. hogy leg­alább 10—15 éves, kimagas­lóan jó munkára, több elis­merés (arany brigádérem. a szocialista brigádcím 10 al­kalommal történő folyamatos elnyerése, a Vállalat Kiváló Brigádja) kitüntetés megszer­zésére van szükség. Erre szeretném ezen a i*<- nácskozáson fölhívni a fi­gyelmet. Ha szól kapok, re­mélem megértésre is találok, s a munkaversenv-szabálv- zal módosításakor figyelembe veszik az ifjúsági szocialista brigádok érveit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom