Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
ÉSZAK-H0SÖYA1ÍÖKSZÁG 6 1977. április 3., vasárnap ■ _______ - l -.ja*.,) j-Ji-a jlujli j-uu m 1 A mozdonyvezető A jól megtermett, majdnem ölesre nyúlt mozdony- vezetőt arról íaggatom, hogyan és miért is választotta ezt a szakmát, hivatást. — Gyerekkoromat is ott töltöttem, ahol most élek, Taktaszadán. Sokszor megbámultam a gőzmozdonyt, amely erős dohogással húzta, vitte a terhet, s odaképzeltem magam, számomra akkor óriásgép, vezetője helyébe. Tízéves se lehettem, akkor jelentettem ki: ott megy a fekete mozdony, annak leszek én a vezetője! Apám szelíden, elnézően mosolygott, úgy, mintha azt jelentettem volna be, hogy világgá megyek, és királyfiként jövök vissza. Abban az időben a vasúthoz bejutni nagy protekció kellett, s a mozdonyvezetés kiváltság volt. Bárány Bertalan életén nagyot kanyarintott a sors. A falu fölött is elzúgott a háború, s az új kor sok ' mindent megváltoztatott. Ő kisiparosnál szakmát tanult, aztán 1953-ban lakatosként kezdett dolgozni a miskolci fűtőházban. Gyermekkori vágya itt még jobban kínozta, míg végül 1958-ban először felkerülhetett a gőzösre. — Milyen érzés volt? Nem lehet azt leírni. Azt csak érezni, átérezni, tapasztalni lehet. Az ember parancsol a gépnek, az engedelmesen' dolgozik, fut a síneken, cipeli a kocsisorokat, a terhet, az utasokat ... Később, hogy megjelentek a vontatási főnökségen a villamosgépek, az elsők között kerültem tél rá. A két gép között óriási a különbség. A villamosgépen fizikai munka nincs, de annál nagyobb a felelősség, annál nagyobb figyelmet kíván. Hatan voltak testvérek, ölen élnek, és ebből négy vasutas, és mind a vontatási főnökségen dolgozik. A legidősebb bátyja, aki elsőnek jutott be a vasúthoz, mindig óvta: Berci, ne gyere, a vasút veszélyes, teljes embert kíván! — Mit gondolsz, én nem leszek olyan? ember, mint te vagy? — ágaskodott benne fel az önérzet. Rájött, hogy mégis a bátyjának annyiban igaza van, hogy a mozdonyvezetés teljes embert kíván. — Az agyból minden mást ki kell kapcsolni, a -gondot otthon kell hagyni, be kell zárni a szekrénybe, így kel] tenni. Ha személyszállító vonatot viszek, tudom, érzem, nyolcszáz, vagy ezer ember sorsa van a kezemben, azok láthatatlanul is bíznak bennem, s biztosak, hogy úticéljukat biztonságban elérik. Roppant nagy érték a szerelvény. A mozdony és a kocsisor értéke megközelíti a százmillió forintot. Ugye ez sok mindent elárul. Háromezer lóerős szilíciumos villanymozdonnyal jár. A gőzös egy perc alatt- egy kilométert halad, ez a gép két kilométert futeny- ■nyi idő alatt és kétszer- háromszor olyan figyelmet kíván a vezetés. A tudomány, a technika megköny- nyíti a munkát. A mozdony elejébe beépített mágneses érzékelő fej átvesz, közöl minden parancsot, amit az automatikus biztosító-berendezések közölnek. Az emberi szem, különösen ködös időben még nem érzékeli. de a gép mozdonysátrában kigyúló, kialvó, különféle színű izzók 1300— 1800 méter távolságból jelzik a térközjelző állását, fényeit, parancsait. A gép, a szerelvény monoton zúgása álmosító, de az éber- ségjelző könyörtelenül újra és újra „kérdez”; minden rendben van-e, és erre válaszolni kell. Ha elmarad a visszajelzés, megszólal a kürt, az automatikus tér- közbiztosító-rendszer ' leállítja a szerelvényt. A villamosgép érzékeny, hű munkatárs. A mozdony- vezetőnek mégis azt is kell nézni, látni, amit a műszer nem jelez. — Kell á gyakorlott szem, olyan mint a vizslakutyáé. Voltak már életében nehéz pillanatok, többször is. Egy ízben Pestről Miskolc felé jött tehervonattal. Hort-Csánynál a jelzés szabad utat' mutatott, csak éppen az egyik váltó egyenes helyett, kitérőre állt. Bárány villámgyorsan lerántotta az áramszedőt, gyorsféket alkalmazott, és így 15 kilométeres sebességgel csúszott rá az álló teher- vonatra. A kár minimális volt. Csak egy kis figyelmetlenség,. s jelentős kár esett volna, és talán ő is odavész a mozdonyon levő másik emberrel. A másik döbbenetes pillanat a Rákos-rendezőben volt. A jelző szabadot mutatott az ő vonata számára, de éppen keresztbe húzott át a tartalék. Itt is pillanatok tört részén múlott, hogy nem történt katasztrófa. — Szeretem a mozdonyvezetést. Hivatásnak tekintem. Az ember tudja, érzi saját maga munkája fontosságát, felelősségét, érzi, hogy a főnökség vezetői, a munkatársak szeretik, becsülik és becsülik az utasok is. Gyakran előfordul, hogy az ember a személyszállító vonattal időben beér a Keletibe. Büszkén néz ki az ablakon, és büszkén járja körül „a csinost”. Jól esik az utasok oda-odavil- lantott mosolya, vadidegenek kedves megjegyzése: jól jöttünk vezér! Bárány Bertalan a December 4. szocialista brigád erőssége, és a fűtőházi szakszervezet közgazdasági bizottságának tagja. Hivatalos munkája mellett készséggel válla] • társadalmi megbízatásokat. Olyan embernek tartják, aki szereti az igazságot, egyenes jellemű, őszinte, szókimondó ember. Szereti a családját, a három fiát. A középső a Berci most 12 éves. Éppúgy mozdonyvezető akar lenni, mint több évtizeddel ezelőtt édesapja. 1 — Mozdó ívvezető lesz a gyerek — mondja a szálfatermetű ember —, és így a Bárány Bertalanok száz évig lesznek mozdonyvezetők. * Bárány Bertalant április 4. alkalmából a KPM-ben tartott ünnepségen Kiváló Vasutas kitüntetésben részesítették. Csorba Barnabás 4 népdal révén liazatalált AKÁC ISTVÁN: József Attila estéje Ültél „a karmos tűzhely” tövén, az ablakon eső verdesett, — anyátlan szived gonddal szánta, de bánatot szorított kezed... Nézted a konyha ábráit, s munkált benned a fájdalom. Örök harminckét éveddel már tudtad: nincsen oltalom ... Vérző Nap voltál az égen, ki a világtól elköszön; fényt gyújt az ür sötétjében, s drága szeméből hull a könny... Tcrc-fcrc a SZOT-iidiilöben Fotó: Mizcrák István K edd estéken a bogácsi általános iskola kivilágított ablakain át szárnyra kell a népdal. Paraszti őserő vei énekelt, kristálytiszta dallamok. A múltat idézilv, a leánykaréjoknak (az 50-es évek elején égjük napról a másikra megszűnt) vasárnap délutáni dalolásait. Égj' negyedszázada is van már, hogy más lett a fiatalok szórakozása. .Elmaradt a csoportos séta, elmaradt a dal. S ez az átalakulás nemcsak Bogácsot, hanem a szomszéd községeket: Szomolyát, ■ Tardot, Cserépfalut sem kerülte el. Már-már úgy látszott, kihal a népdal, amikor a tv segítségével országos mozgalom indult: a Röpülj páva! Osztatlan sikere volt, ez különösebb bizonyításra nem szorul. A kezdeményezés nyomán mindenféle kórusok, pávakörök alakultak, s talán a 24. órában feltámasztva, újra a művelődést, a szórakozást, a ki- kapcsolódást szolgálja a népdal. így maradtak élők a dalok ... Szomolyán már több mint 6 éve énekelnek együtt a pávakörök tagjai. Bogácson egy éve alakult meg az asszonykórus. A Hórvölgye Termelőszövetkezeit mindkét pávakörének vezetője Víg Rudolf, a Magyar Tudományos Akadémia nép- zenekutató csoportjának tudományos munkatársa. Víg Rudolf tulajdonképpen hazajött a Bükk aljára. — Minden ősöm bogácsi születésű, én magam is itt születtem. Szüleim mező- gazdasági munkások voltak, évről évre sommásnak jártak el. A munkalehetőség „kényszere” telepítette őket a Bicske melletti Tükrös- pusztána. Én akkor két-há- rom éves lehettem. Ilyen idős korban, még nem alakult ki vonzódás a szülőfalu iránt, de a kötődés „hiányzó éveit” pótolták anyám dalai, s ezekből nemcsak a bükkaljai községet éreztem sajátomnak, hanem magukat a dalokat is. —• Er/, volt első kapcsolata a népzenével? — Igen. 1943-ban összegyűjtöttem. az anyám énekelte dalokat, meglevő, — akkor még hiányos — zenei ismereteim segítségéve! valamennyit lejegyeztem. Vet- fern a bátorságot, és a gyűjtést megmutattam Kodály Zoltánnak. A mester szívélyes volt hozzám, kézbe vette, elolvasta, majd kijavította a hibát. És biztatott. Kodálytól ez a legnagyobb dicséretnek számított ... Szóval így kezdődött. Vig Rudolf 1954—57 között az Állami Népi Együttesnél dolgozott. 1958-ban került az akadémia Kodály vezette népzenekutató csoportjához. — Számos munka mellett mi rendeztük az eddig ösz- szegj’űjtött népdalokat, amelyek a Magyar Népzene Tára hat kötetében jelenlek meg. A régi anyagokat mai gyűjtésekkel gazdagítottuk ... — Bogácsra gyakran visz- szajár? — 1946-ban nagyon sok bogácsi népdalt jegyeztem fel. Később magnetofonnal gyakran jöttem ide gyűj- tőútra. Bogács gazdag népzenei anyaggal rendelkezik. A község hagyományőrző. Az egyik adatközlőm, Antal Rozi néni mondta egyszer: „Mert Szomolyán nagyon tudják, Bogácson már kicsit tudják, Tardon meg sehogy sem tudják.” Ez azt jelenti, hogy a szomolyaiak mindig az új divatot követték „nagyon tudták”, a bogácsiak csak kismértékben, míg a tardiak egyáltalán nem fogadták el az újat. Ez a népdalokra is érvényes ... 1963-brjn nemzetközi népzenei konferenciára készültünk. Kodály arra kért, menjek le a szülőfalumba, készítsek magnetofonfelvételeket Meglepetésemre, nehéz volt ösz- szeszedni azt a 8—10 asz- szonyt, akik még lánykorukban, 1946-ban daloltak nekem. S bizony dalolás közben meg is akadtak. Kérdeztem tőlük: mi van veletek? Bevallották: már nem is emlékeznek rá, mikor daloltak utoljára ... Most, amikor átvettem a pávakör vezetését, féltem, hogy a csoportos ének nehezen megy majd. Az 1963- as tapasztalataim alapján azt hittem: az élő néndal már Bogácson sem él. Szerencsére kellemesen csalódtam. A pávamozgalom pozitív hatással volt a néphagyományokra. Ráébresztette az embereket, nem szégyen az, amit tudnak. E mozgalom eredménye, hogy Bogácson is utó virágzását éli a népdaléneklés. Vig Rudolfot szakberkekben ügy ismerik, mint a cigány népdal legjelesebb m agyarországi kutatói át. Gyűjtéséből eddig két 40— 40 dalt tartalmazó nagjde- mez jelent meg, amelyek a spanyolországi Valladolid- ban a • nemzetközi zenei biennale különdíját nyerték el. Ugyancsak nagyle- mez jelent meg Japánban is, a tokiói His Master’s Voice-cég gondozásában. Ezt a lemezt a japán művészeti feszti v ál nagy dl javai tüntették ki. — Hogyan került kapcsolatba a cigány népdallal? — Majdhogynem véletlenül. Ez a kapcsolat itt Bogácson kezdődött. Antal Rozi néninél készítettem felvételeket 1958. január elsején, amikor egy cigánycsapat toppant be hozzá. Jöttek új évet köszönteni. En magnószalagra vettem a ritmusokat, dalokat, aztán visszajátszottam nekik. Ez roppantul tetszett vala- mennyiüknek. Ök ajánlották, hogy még énekelnek. Jómagam meg voltam gjrő- ződve róla, a cigányok ugyanazt a népdalanyagöt ismerik, amit a község magyar lakossága. És ekkor jött a meglepetés. Teljes egészében eltérő dalkincset hallottam tőlük... A felvett, mintegy 100 cigány- dalt meghallgatta Kodály, aki azt mondta; — Ha kedve van, csinálja, eddig már sokat beszéltek erről, de gyűjtött dalokkal senki 'nem bizonyította, mi a különbség ... Így vágtam én bele, a cigány népdalok kutatásába. Vig Rudolfot, a kutatót újabban nemcsak a két pávakor „szólítja” haza Budapestről. — Két nagylemez zenei anyagát készítem elő, amelyek majd bogácsi népdalokat tartalmaznak. Az egyiken magyar népdalokat, a másikon cigánydalokat mutatunk be... Régi vágyam, szülőhelyem monográfiájának elkészítése, valamint a falumúzeum létrehozása. Ezek megvalósitása a jövő feladata. És egjn'e inkább érlelődik bennem a gondolat, hogy hosszú évtizedek után véglegesen visszatérjek szülőfalumba, és itt telepedjek meg... * A bogácsi népdal újra él. S mindez a termelőszövetkezet asz- szonykórusának, és vezetőjének, Vig Rudolfnak az érdeme. Vig Rudolfé, aki a népdalok révén hazatalált. A Vologda brigád levele... Egy szocialista kollektíva, név szerint a Rózsa brigád, amelyet a miskolci pamutfonóban a legkiválóbbak között emlegetnek, elhatározta: ez év januárjától új nevet vesz- fel. A kérés, természetesen, nem ütközött akadályokba — a húsztagú közösség új neve Vologda szocialista brigád lett. Vajon miért éppen ezt a nevet válaszolták? — Régóta szerettünk volna kapcsolatot teremteni szovjetunióbeli fonónőkke) — mondja Pongrácz Anna. a Vologda brigád vezetője — Két évvel ezelőtt végre sikerült levelező társakat találnunk. Ennek, persze, története van. Azidőtájt járt Miskolcon egy Vologda' küldöttség, amely a fonodába is ellátogatott. A delegáció tagjai között volt egy textilmunkásnő is, akivel igen jól elbeszélgettünk — persze, tolmács segítségével —. s kértük, szerezzen nekünk levelező partnereket a Vologda!1 Lenkombinátból. A kombinát pártbizottsága a Nagyezsda Vasziljevna Jelinceva vezette szocialista brigádot ajánlotta levelező társnak Az első levél rövid volt. A miskolci fonónők így írtak a vologdai textileseknek: „szeretnénk egy hasonló szakmájú brigáddal levelezni, tapasztalatainkat kicserélni. .. Miről is írnak a magyar barátnők a vo- logdaiaknak? Hírt adnak termelési feladataikról, ír nak közös színház- és mozi látogatásaikról, kirándulásaikról ..'.” Az idézet abból a cikkből származik, amely a vologdai Vörös Észak című megyei napilap hasábjain jelent meg a két brigád barátságáról. Az első levelet két éve adták postára a miskolci fonónők — azóta havonként váltják egymást a levelek, — Milyennek ismertél? meg a vologdai fonónőket? — Hihetetlenül szorgalmasaknak, lelkeseknek, — mondja Pongrácz Anna. — Nekünk sincs szégyellni valónk, de az ő teiveik, felajánlásaik bizony túlszárnyalják a mieinket. Az ötéves tervet például három év alatt teljesítette a vologdai brigád. Természetesen, ők r: megtették vállalásaikat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60 évfordulója tiszteletére. E^ ránk is ösztönzőleg hatot! s még a csepeli munkások felhívása előtt kéréssel fordultunk a gyár többi brigádjához: tegyünk pótvállalásokat terveink túlteljesítésére. Erről írtunk is a vo- logdaiaknak. örültek kezdeményezésünknek, s annak, hogy brigádunk felvette városuk, Vologda nevét. — Mit tudnak Vologdá- ról? — A Vologda név felvétele óta méginkább szeretnénk közelebbről is megismerni az ottani emberek életét, a gyáraltat intézményeket. egy szóval az egész várost. Ehhez igen nagy segítséget kanunk a Jelniceva brigádtól. Bár legutóbbi levelükben egy régi orosz közmondást idéztek: „Jobb egyszer látni, mint százszor hallani róla.” — Ide kívánkozik a kérdés: tej-veznek-e személyes találkozást? — Igen. Sőt, egy alkalommal már majdnem” találkoztunk is. Sajnos, csak majdnem. Tavaly novemberben ugyanis egy szakszervezeti küldöttség tagjaként Moszkvában jártam. Az utazás időpontjáról. amely később megváltozott, jó előre tájékoztattam a vologdaiakat. Az új időpontot tartalmazó levelet sajnos, későn kapták meg. így nem jött létre a várva-várt moszkvai találkozó. A személyes találkozásról azonban nem mondtunk le: a brigádból hárman még az idén turistautat tervezünk Vologdába'. Szeretnénk megismerni azokat az asszonyokat, akik barátságuknak, figyelmességüknek sokszor tanújelét adták. Ai. i nagyon jólesett: a nemzetközi nőnapon például zenés üdvözlettel kedveskedtek nekünk a Moszkvai Rádió' adásában ... I). H.