Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

t977. április 3., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Szeles-akna karrierje A jók közölt is a legjobbak rítja a dicséretet: az a régi Az aknavezető, Nagy And- \ rás ünnepi beszédet ír. Elő­ször életében, korábban ugyanis nem volt rá szüksé- . ge. öt hónapja került a Szén- bányászati Tröszt térülőt: tő- | mérnökévé előlépett Totli Jó- I sse/ örökébe. Az udvaron terepei ren­deznek, betonoznak, takarí­tanak. Félig kész már a ha­marosan virágoktól pompázó kiskert is. A felolvasóhelyi­ség bejárattal szembeni fa­lán köszöntő felirat, az asz­tali az alkalomnak megfelelő­en leterítették. A -Bükkaljai Bányaüzem Szeles-aknáján készülnek a Kiváló Akna avató ünnep­ségre. A kitüntető címet csak három termelőegység érde­melte ki az országban. * Az elismert és köztudottan szigorú szakember, Papp Gé­za aknavezető-helyettes ava­tott ismerője a bánya törté­netének.' Tizenhét éve dolgo­zik itt, bányamesterként, körletvezelőként. — Amikor megkaptuk' a pénzt a 160 milliós beruhá­zásra. megígértük: 1073. jú­lius elsején szenet szállítunk ki a lejtős aknán. Megmo­solyogtak bennünket, mond­ván, ilyen rövid idő alatt még nem helyeztek üzembe , bányát. Álltuk a szavunkat, az sem zavart bennünket, hogy vasárnap indultunk . .. Azóta már egymillió tonna szenet termeltünk. A Múcsony—Kazincbarcika közötti műút mellett elterü­lő úgynevezett M-mezőben Kecskeméti János és Gál La­jos elővájó brigádja hajtot­ta ki az első két vágatot. Gál Lajos azóta már az akna párttitkára. — 1 975 októberében köl­töztünk át a régi akna terü­letéről. Látva a kedvező adottságokat, már akkor fel­vetettem: meg kell céloznunk a Kiváló Akna címet. Nagy vita kerekedett belőle, sokan hallani sem akartak róla. Nos, mégis sikerült! Hasonló, gyors karrierre aligha van még példa az or­szágban. Nem ment könnyen, áldozatokat, kitartást, sok-sok munkát kívánt. A siker az összefogás, az akarat diadala. — Elmúlt évi termelési tervét az akna október 26- án. az iparágban elsőként teljesítette. Ezután még het­venezer tonna szenet kül­dött a felszínre, s adott ter­ven felül a népgazdaságnak. A 130 százalékos eredmény mellett kiemelkedőnek szá­mít-az egy főre jutó ossz- üzemi teljesítmény is. amely 2.2 tonna — sorolja az ada­tokat Nagy András aknave­zető, majd szerényen elhá­szeles-aknaiakát illeti. Próbáljujk konkrétabban megfogalmazni: mi minden­nek köszönhető a Kiváló Ak­na cin: elnyerése? Tor öcsik István körletvezető és Papp Géza így vélekednek: — Szocialista brigádjaink jó munkája kívánkozik az élre. Közülük is kiemelked­nek a frontokon dolgozó kollektívák, illetve Tóth Mi­hály ifjúsági fenntartó szo­cialista brigádja. Megszilár­dult a munkafegyelem, vé- zdtők és beosztottak egymást segítve dolgoztak a közös cé­lért. Köszönhető a kimagasló eredmény a közvetlen mű-, szaki irányítók összehangol! munkájának. A szakok az egymás közötti háziverseny­ben sem akarnak lemarad­ni... * Délután három órára el­csendesedik az akna terüle­te: a délelőttösök már haza­mentek, a délutánosok már beszálltak. Beöltözünk, indu­lunk bányajárásra. Kísérőnk Konyha Károly harmadveze­tő. ajíinek a szakja úgyszól­ván verhetetlen a háziver­senyben. A? elmúlt évben 27 ezer tonnává’ szárnyalták túl termelési tervüket. — Mi iellemzi a ió har­madvezetőt? — kérdez visz- sza a 43 éves. Rudabánváról indult szakember. — Minden­esetre értenie kell a mester­séget. tudni szervezni. Ismer­nie az embereket, kit, hová. milyen munkára oszthat be. Jómagam, a ..baliaáról” meg­mondom. ki a tulajdonosa... A gumiszalagsor mellett haladunk előre. TH-gvűrűk- kel biztosított vágatban. A vállalat egyik legkorszerűbb aknájában folyamatos szállí­tóberendezésen jut fel a szén a külszínre. Az akna eddigi nani csúcstermelése 230 va­gon volt. Tanossuk a sarat, a vizet. Az itteni bányászok fő ellen­sége a vízi 13—IS ezer litert emelnek M belőle nercen­ként. A KM-es front köze­lében Vető György aknásszal találkozunk, s együtt me­gyünk be a munkahelyre. A feités 101 méteres szé­lességében deréknyi vastag­ságú acélegységek tartják a kőzetet, s a maróhenger acélfogaival haraoja a más­fél méteres szénfalat. Ke­nyeres István szocialista bri­gádja az akna tei-melésének hattizedét adia. — Az egyik legjobb brigá­dunk — dicséri az aknász —, beálltak a műszakonkénti három vágásra. — Az elismerés? — kér­dezzük a többszörös Kiváló Dolgozó, Kiváló Bányász ki­tüntetés birtokosától, a bri- gadérostól. — Bízunk az ezüst foko­zatban. Még harmincméteres szén- pásztót lefejtenek, aztán be­szerelik maguknak az új frontra a ' Fletcher—Husky berendezéseket. Ez lesz a harmadik gép. amivel dol­goznak az aknában. Ök ter­meltek annak idején az első frontfejtésen is. Megnézzük az indulásra kész M/4F jelű, 100 'méteres frontot, melyen Nagy Sán­dor és bánvásztársai az utol- ^só simításokat végzik. XA be­rendezések szinte kivétel nélkül vadonatújak, még a festék is rajtuk van. — A gén a jelenleg Ismert és a középvastag szénte­lepben alkalmazott legkor­szerűbb típus — simogatja meg a vastestet a szakveze­tő. — Egy 400 méteres pász- tát már 'eműveltünk, ezalatt megkedveltük a berendezé­seket. Nem szívesen válnánk meg tőle. , — Milyen teljesítményre számítanak? — A havi 120 méteres elő­rehaladást garantáljuk. TátÁai rábólintanak. Köz­tudott róluk: amit eevszer megígérnek, azt teljesítik. * Kifelé menet az akna jö­vőjéről beszélgetünk. — A negyedévet várható­an 110 százalékkal zárjuk — mondja a harmadvezető. — A jövő évben már a keleti bányamezőben fejtünk, s les/ idő. amikor két gépesített fronton termelünk. A legfontosabb tennivaló­juk,. hogv meggyorsítsák az előkészítést. Jelentős a lema­radásuk. mert az elővájásn- kon még kizárólag kézi erő­vel dolgoznak. Fut kifelé a szállítószalag, vastag rétegben hátán a szén- folyam. Bizony elfáradunk, mire felérünk a meredek lejtősaknán. A bányászokat műszak után azonban már gumiszalag viszi fel a nap­szintre. A vízsugár lemossa rólunk a szénport, felfrissít. Estele­dik. Űtban Kazincbarcika felé, pótkocsis tehergépkocsi hűz el mellettünk. Viszi ter­hét, a föld fekete kincsét, a szenet a berentei osztályozó-, ba. * Szeles-aknán március 30-án délután tartották meg a Ki­váló Akna avatóünnepséget. Kolaj László Egy munkásélet tizenhat pillanata (Személyi lap helyeit. Név: dr. Szeppelfeld Sándor. Sziif- letcsi hely: Diósgyőr Vas- gyár. Időpont: 1931. Eredeti szakmája: öntő-mintakészítő Jelenlegi szakmája: okleveles kohómérnök, a műszaki tu­dományok kandidátusa. Mun­kahelye: Lenin Kohászati Művek. Miskolc. Beosztása, vezérigazgató. Családi álla­pota: nős Gyermekei: Erzsé­bet. Katalin.) 1046. augusztus 1.. reggel 6 óra. » A műszakkezdést jelző gyári duda sisteregve böm­böl Ilyenkor a legcsende­sebb a gyárkapu környéke. A napoalosok már a mun­kahelyeken vannak, az éj1 szakások oedig • ezután in­dulnak hazafelé. A VI-os kaputól jól látszik ' a kormos falú. egyemeletes, lemeztetős épület. Itt van a tanműhely. A földszinten a kovácsok és a lakatosok dol­goznak. az emeleten az esz­tergályosok. Akik a meleg­üzemekbe kerülnek, az ud­varon várakoznak. Ezen a reggelen lépte át először a gyár kapuját Szep­pelfeld Sándor öniő-minta- készítő tanuló. — Nevelőszüleim. Szomorú Kálmánéit, akik oly szere­tettel vettek körül, mintha édesgyermekük lettem volna, sokat beszéltek a gyárról, az ottani munkáról és a mun­kásokról. Engem is gyakran foglalkoztatott a gondolat, milyen lesz a gyárban. Ol­vastam néhány könyvet az inaséletről, a kegyetlen mes­terekről. Ez azonban más volt, — azt éreztem már az 1 első napokban. Perjés Lajos bácsit, első mesteremet alig­ha lehetett volna azonosita- - ni az inast verő ..segédurakv kai”. A mintakészítő üzem kollektívája is nagy szere­tettel fogadta a tanulókat. Az otf eltöltőit évek élményei egész életemet végigkísérik. Igazi munkásemberek nagy családjába kerültem. Tanítot­tak a szakmára, neveltek a munkáséletre és a munkás- becsületre. Megtanítottak munkásfejjel gondolkozni. Igyekeztek megértetni ve­lünk fiatalokkal, azt ami volt 1945 előtt, s azt, ami akkor bontakozott ki. Azokban a napokban kanták első fize­tésüket FORINT-ban. Mi ta­nulók, tíz forint előleget kaptunk. Etetem első fizet­sége.. Forint! Ez ma már egy darab történelem. A mi történelmünk — mondja in­kább magának, mint nekem dr. Szeopelfeld Sándor. (Ezek voltak a munkásélet első pillanatai. Ügy beszél róla harminc esztendő távla­tából, mintha tegnap történt volna. Ezek olyan pillanatok, amikor nem lehet sürgetni a beszélgetést, és nem lehet közbeszólni. Ki kell várni. amíg az emlékek szorítása fellazul) — Hat év fizikai munka a mintakésaítő üzemben. Hat év, melyre nemcsak szívesen gondolok ma is. hanem ami­kor tehetem, odajárok visz- sza. Az egykori munkatár­sak többségéhez időközben baráti szálak is fűződtek. Köztük lettem szakmunkás, brigádvezető, maid nemsoká­ra rá művezető... És ott lettem párttag 1954-ben. Szép pillanatai életemnek. Közben a gyári munka mellé odaszegődött a tanulás. Sikeres szakérettségi, majd az egyetem tíehéz évei kö­vetkeztek. S a munkahelyi beosztások .is pgvre több időt. energiát követettek. S miköz­ben üzcmtechnikus. technoló­gus. gyáregységi ffidis^pé- eiter. majd üzemvezető tett Szenpelfeld Sándor, megsze­rezte a kohnmérnöki diplo­mát. Aztán nehéz napok követ­keztek. 1956 októhere. Akkor is tudta, hol a helve. Cv:ar- vezte a -ártot, tagia 'mit a vállalati, ’« várnai tptéyö bi­zottságnak, és elsők között öltött munkásőr egyenruhát Húsz évvel ezelőtti újság­cikket őriz a szerkesztőségi archívum A címe: Egy kom­munista mérnök. A riport­alany: Szeppelfeld Sándor. — Közben megnősültem, elkerültem a nevelőszülői házból, ahol az első munkás: mozgalmi históriákat hallot­tam. s ..hol úgy .érzem, jó indítást kaptam egy egész életre. Mintha kissé megpihenne, mély lélegzet, aztán követ­kezik a folytatás, a munkás­élet kilencedik pillanata — 1964-ben. nem sokkal első kislányom születése után. kineveztek a vasöntö­dében gyáregységi főmérnök­nek, két év múlva pedig gyáregységvezetönek. Aztán eiküldtek a Szovjetunióba aspirantúrára. Három évig tanultam Minszkben. a Szov­jet Tudományos Akadémia Műszaki Kibernetikai Kuta­tó Intézetében. Utána vissza­kerültem a gyárba műszaki- gazdasági tanácsadónak, ké­sőbb termelési felügyelőnek. 1972-ben pedig gazdasági igazgató lettem. (Közelítünk a mához, az élmények egyre .inkább a je­len valóságérzetét keltik. Még két pillanat hiányzik ebből a szép és gazdag mun­káséletből s most töröm meg először az emlékezés sodrát.) — Vezetőnek születni kell, vágj- meg lehet tanulni? — Ez összetett dolog. Nyil­ván sok mindent meg kell tanulni, de talán valamiféle rátermettség is szükséges. Gondolok itt olyan tulajdon­ságokra. mint az emberek szeretele, a felelősségérzet és felelősségvállalás. egyfajta kiállás, ha kelt harcosság az ügy mellett. Nyíltság, őszin­teség és még sok minden más. Nos, erre csak születni nem lehet. . . — Hogyan ellenőrizheti például egy vezető önmagán is a hármas követelményt? — vetem közbe. — Az önkontrolion kívül igen-igen sokat segíthet a környezet, s azok a testüle­tek amelyekkel együtt él és dolgozik az ember. Az első véleményem szerint, talán legfontosabb követelmény n politikai hovatartozás. Értem ez alatt, az. elkötelezettséget, a munkásosztály hatalmának meggyőződéses képviseletét, a társadalmi és a politikai kérdések iránti érdeklődést, a párt politikájának, dolgo­zó népünk érdekeinek szem előtt tartását., döntéseknél és intézkedéseknél egyaránt. Persze fontos a szakmai fel­készültség is. hiszen olyan korban élünk, amelyben a diplomák és tudománvos fo­kozatok birtokában sem le­het babérokon * Pihenni. Ál­landóan figyelemmel kell kí­sérni a szakirbdalmat. S ha e/ a két dolog párosul eev kis rátermettséggel is. nem lehet bai, — Hogyan védekezhet egy vezető az olyan vészéi vek el­len. mint az önteltség, a kri­tikátlanság. vag» a hatalom­mal való visszaélés9 — Nálunk a gyárban úgy­nevezett emberközpontú ve­zetést alat-ftpttak ki már az elődeim Én ért jvvekszem folytatni. Ennek alapja az üzemi demokvéria. Nem for­mális ez. hanem a nani munka veletáróia. őszinte kritikai légisör. melvhep mindenki elmondhatta véle. ménvét A szókimnnclás egyébként is szén tnlatdon- sáea a kohászembernek mi is bátorítjuk erre őket F;n> bér hiba nélkül nines. de ezekre a hibákra fel keli hívni a figvelmét Nekem pitéén! sok fizikai műnké« barátom éo ismerősöm van « gyárban Ha e«v ínf Azi.-edó« sei nem egészen értenek egyet az üzemben. hamm visszajut hozzám az etiopvA leménv. De ez ígv van rend. ’ép tVem az az |enzi tva'-l aki mindig szepeket mond az embernek, hanem aki a hibákra is figyelmeztet — ala- es fölérendeltségtől füg­getlenül. — Alá- és fölérendeltség? Nem okoz gondot, hogy most azoknak is főnöke a vezér- igazgató. akiknek korábban beosztottja volt? — Érzésem szerint ez mindmáig nem zavart egyi­künket sem. Sem a függő­ségi viszony, sem a barátság. Az emberek megítélésénél a munka az alap. Nem az tesz jót nekünk, vagy a gyárnak, aki széoeket mond. hanem aki lelkiismeretesen dolgozik a közös ügyért. — Amikor a szakmára ta­nították az üzemben, akkor sokat beszéltek a munkás- fejjel való gondolkodásról — próbálom átkapcsolni a té­mát. — ... néhány éve ,,bírálat- mii’ szám’a azt mondta egy főhatósági vezető: Ön szak­szervezeti, vagy gazdasági vezető? Megvallom erre a kritikára ma is büszke va­gyok ... De komolyra for­dítva a szót: az aki naponta látja, hogy a martinban, a hengerdékben, vagy az öntö­dében milyen keményen dol­goznak az emberek, hogy rekkenő hőségben éppoly be­csülettel helytállnak, mint dermesztő hidegben, az nem felejthet el munkásfejjel gondolkodni, bármily magas posztra is állítja a közösség bizalma. És még valamit: aki a munkát becsüli, az s kétkezi munkást is tiszteli. (Szokták mondani, a mi társadalmunkban vezetőnek lenni szolgálat. Néha talán nehéz, de örömteli, hiszen egy ió politikát megvalósíta­ni, egy-egy közösség felemel­kedését szolgálni, különösen ha ehhez a feltételek is adot­tak, lelkesítő, nagyszerű do­log.) — Mennyi a szabad ideje egy vezérigazgatónak, és mi­vel tölti el? — Nem több és nem ke­vesebb, mint a gyár más ve­zetőjének. Előfordul, hogv a napi elfoglaltság a késő es­tébe nyúlik, de nem jellem­ző. Egyébként soha nem unatkozom. Mindig keresek valami elfoglaltságot. Hob­bym nincs, de van otthon egy kis műhelyem, ió szerszá­mokkal. s ott rá lehet verni a vasra is. Szívesen megyek a családdal kirándulni, és lel­kes szurkolója vagyok a DVTK focicsapatának. Sze­retem a könwet. s szívesen járok színházba. — Harminc év alatt sok minden történt a gyárban, a gyárért. mégis milyennek képzeli az LICM-et az ezred­fordulóra? — Most is más. mint ak­kor volt. amikor 1946-ban először léntem be a kapun. Aki itt él és dolgozik, az látia a feilödést. méh’ múl­ván folytatódik Ami mórt énül. az holnap is korszerű tesz A kombinált spálmű minden bizonnyal 2000-ben sem les? elavult S miután a megvár eéoinamak sok korszerű anvasva var szük­sége. fgv hpHtható időn be­lül az öntödét a knvánsüzp. met. a húzó- és csiszolőrpő- ÖplvpVof i« men kell fiatalí­tani Nos. *>0nÓ-V»ep úpv gon­dolom mindezek után a? ioáp veknek és a technika színvonalának megfelelően dolgozhatunk. Euv munkásélet tizenhat pillanata Dr Szennelfeld Sándor 1946 anvus-rtps t-éó került a I enin Kohászati M ű vek he öntő- m i n ts készítő­nek 1976 máius 1-én ki­nevezték a g’-ár vezérigazsa (piának Naav piai tett mes har­min'- év alatt ez a vö1 -n-hr «znríiptt kornmszaeő gyár Meg az öntő-mintakészítő tanuló is »aulnvSi« Ágoston Öntöcsarnok az Óztli Kohásza ti Üzemekben Fotó: Mizerák István

Next

/
Oldalképek
Tartalom