Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

1977. április 1., péntek

.ESZAK-MAGYAROR5ZAG 3

m

>ohá nem lankadó figyelem kíséri országszerte, így Borsodban is az építőipar munkáját. Érthető ez, hiszen e fontos iparágon döntően sok múlik, hogy határidőre, kellő minőségben és készültségi fokkal , elkészüljenek nagyberuházásaink, felépüljenek a jelenlegi tervidőszakban tervezett lakások, hogy a magánépít- kezők igényeit is maradéktalanul ki tudja' elégíteni az ország. Az építők fogalomkörébe ugyanis nemcsak a kőművesek, szerelők, lakatosok, a házgyárak munkásai, a házakat szerelő szakemberek tartoznak, hanem azok is, akik az építkezésekhez az anyagot (téglát, cementet, cserepet, betoncsöveket, különféle szerelvényeket stb.) tehát a feltételeket biztosítják, ami nélkül el sem kezdhető akár egy szerszámkamra elkészítése sem.

Az építőipar háza táját évek óta állandóan és folyamatosan sok szó éri. Pro és kontra dicsérik és elmarasztalják őket. Egy azonban biztos: sok-sok eredmény, de- rekas helytállás fémjelzi a munkájukat itt a megyében

is. Hogy másról ne szóljunk, olyan létesítmények igazolják sikereiket, mint az ózdi rűd-dróthengermü, amelynél a lerövidített határidővel több százmilliós megtakarítást értek cl az építkezésen. Az építők keze munkáját dicsérik a Kazincbarcikán és Leninvárosban, Miskolcon és a megye más helyein elkészült, vagy készülőben levő létesítmények: üzemek, gyárak, lakások, iskolák, óvodák. a különféle kommunális épületek, egyszóval mindaz, amivel évről évre gazdagodik megyénk és az ország.

Amikor mindezt őszinte örömmel és a büszkeség érzésével elmondhatj'uk és leírhatjuk, arról sem szabad hallgatni, hogy helyenként még mindig igencsak szorít a cipő, még sok a tennivaló, a megoldandó feladat. Tagadhatatlan tény, hogy építőiparunk az elmúlt tizenöt év alatt minden tekintetben sokat fejlődött. A rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint 19(51 és 1975 között 8 millió négyzetmétert meghaladó alapterületű üzemi és gyárépület készült el. Több, mint egymillió lakás épült meg. A lakásépítésben — a mennyiséget tekintve — hazánk az utóbbi öt év folyamán az európai államok élvonalába került. Az elmúlt másfél évtized alatt elkészült 91 ezer óvodai, 18 ezer bölcsődei, 20 ezer gyógyintézeti férőhely, s mindemellett több mint 10 ezer iskolai tanterem épült fel.

L

elkesítő, nagyszerű tettek és eredmények ezek, amelyek elérésében jelentős szerepe volt, és van annak, hogy az építőipari szervezetek technikai fejlesztésére és korszerűsítésére az elmúlt másfél évtized alatt mintegy 30 milliárd forintot — az összes népgaz. dasági beruházások 2,2 százalékát; — fordítottunk. Az építőipar beruházási forrásainak döntő hányadát — az építés-iparosítás követelményeinek megfelelően — a nagyelemes építési mód gyártó bázisainak (házgyárak) létrehozására, gépesítésére és az előregyártás növelésére használtuk fel. Az elmúlt 15 év aluli az építő- szervezetek rendelkezésére álló gépek száma két és félszeresére, összteljesítményük — lóerőben kifejezve — közel háromszorosára emelkedett. Az előregyártót! vasbetonszerkezetek széles körű «lkaImazásával a kivitelezett

összes épület falszerkezeiének közel fele, födémszerkezetének pedig háromnegyede beton- és vasbetonelemekbő! készült. Mind nagyobb tért hódít a könnyűszerkezetes építési mód hazai alkalmazása is.

Az építőipar munkájának nélkülözhetetlen bázisa az építőanyagipar, amelyről elmondható; az elmúlt másfél évtizedben közel háromszorosára növelte a termelését. Ennek eredményeként javult az építőanyag-ellátás, s a kiemelt építési anyagok tőkés importja a minimálisra csökkent. Ennek az eredménynek az elérését a cement. és azbesztcementipar, a síküveg, és az építési kerámiák gyártásának gyors fejlődése tette lehetővé. Ugyanakkor nem fejlődött kielégítő mértékben a korszerű építés céljait szolgáló szigetelőanyagok, gázbelon- termékek, valamint a tűzálló anyagok termelése.

T

udvalevő, hogy az építőipar anyagfelhasználásának több mint a felét az ipar egyéb ágaiból — kohászat, gépipar, vegyipar, faipar stb. — szerzi be. Elmondható, hogy az építőipar úgynevezett ipari hátterét képező ágazatok fejlesztésének eredményeként az ellátás sok termékben jelentősen javult. Ugyanakkor továbbra sem kielégítő az ellátás 'kohászati és gépipari termékekből. Itt elsősorban acélcsövekről, hidegen hajlított zárt szelvényekről, kábelekről, ipari és villamos szerel vényekről, kazánokról, radiátorokról, szivattyúkról és kötőelemekről van szó. Nem kielégítő az ellátás nyílászáró szerkezetekből és korrózióvédő anyagokból sem. Mindehhez tartozik, hogy a hazai gyártású gépek és berendezések alkatrészekkel való ellátása, illetve pótlása sem megoldott.

Az építőiparban mindezeken túl az egyik legsúlyosabb probléma a munkaerőgond. Már a IV. ötéves terv során lelassult a létszámnövekedés. A központosított építőiparban fokozódtak a feszültségek, amihez hozzá tartozik, hogy az úgynevezett házilagos építőiparban, valamint a kis- és középszervezeteknél meglevő munkáslétszám nagyobb, mint amit az ott végzett építési munkák volumene, népgazdasági fontossága indokol. 1975. végéig az állami építőipar 47, a szövetkezeti építőipar 14, a házilagos szervezetek pedig 33 százalékkal részesedtek az össz-munkáslétszámból. Kedvező változás viszont, hogy a munkásoknál a szakmai struktúra — az építés-iparosítás hatására — jelentősen átalakult. Javult a szakmai színvonal, az építőipar munkásainak fele szakmunkás. Elmondható az is, hogy a kivitelező építőiparban az utóbbi öt évben mérséklődtek a szektorális béraránytalanságok. ami azzal függ össze, hogy javult az érvényben levő bérezési rendszerek ösztönző hatása. Figyelemre méltó, hogy a teljesítménybérben foglalkoztatottak aránya jelenleg eléri a 80 százalékot.

A népgazdasági feladatokat illetően az építőipar felelőssége igen nagy. Évente — országosan — mintegy 17 —20 ezer épületen dolgoznak, és a munkahelyek száma megközelíti a négy és fél ezret. Ez a széttagoltság megyénk viszonyaira is jellemző, ami a rendelkezésre álló erőforrásokhoz képest természetesen visszahat a kivitelezés időtartamára. Az elmúlt 15 év alatt többek között ilyen okokra visszavezethetően alig 20 százalékkal csökkent a kivitelezések időtartama, aminek az a következménye, hogy magas a befejezetlen építési beruházások állománya.

Mindezekről a gondokról és problémákról szó esett azon a sajtótájékoztatón, amit nemrégiben Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter tartott a Parlamentben. Ez alkalommal arról is szólt, hogy — mint mondotta: „A beruházások előkészítésének, szervezetének és a végrehajtás szervezésének fejlődése továbbra sem kielégítő. A tömegszerűség fokának növekedése, a városrészméretű lakóterületek, vagy bonyolult ipari beruházások megvalósításánál (amire Borsodban számos példa akad. A szerit.) lényeges időbeni előretartási követel az egész előkészítési folyamatban. Ennek feltétel- rendszere meghatározott: részletes rendezési tervet, gazdaságos területkiválasztást, ennek beépítési tervét, alternatív tanulmányterveket, megalapozott beruházási programokat; és hibátlan műszaki terveket igényel. Ál talános gyakorlat viszont - hangsúlyozta a miniszter —, hogy a beruházások megkezdésére megalapozó számítások és dokumentumok hiányában kerül sor. s a végre, hajtás feltételrendszere csak a végrehajtási folyamatban tisztázódik. A kellő előrelátás hiánya sokszor áttervezést, felesleges munkavégzést tesz szükségessé, tehát a szervezett munkavégzés legkritikusabb tényezője.”

a

z építőipar feladata tehát sokrétű, és évről évre növekvő, hiszen gazdaságpolitikai célkitűzéseink fő vonalakban meghatározzák a társadalom építési igényeit is. Ezek kielégítésére a rendelkezésre álló erőforrások optimális fel használása az építőipar alapvető feladata, hiszen tudvalevő, hogy az V, ötéves tervidőszakban az építőipar termelését mintegy háromszorosára kell emelni. Ez a követelmény pedig személy szerint is mindenkitől többet, jobbat követel.

Tóth Fcrcne

A BVK ammónia üzemének regeneráló tornyai ,

' Fotó: Szabados György

Előnnyel kezdik

A borsodi Szénbányák dől gozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére többek között azt. vállalták, hogy .éves terven felül százezer tonna szenet termelnek. A túlteljesítés feltételeit már az első negyedévben megalapozták. A Borsodi Szénbányák a csütörtöki műszakkal zárult első negyedévben terven felül 40 ezer tonna szenet küldtek a felszínre — ennyi előnnyel kezdik pénteken a második negyedévet.

A termelőszövetkezet, amelyről szó lesz, évek óta gyengén dolgozik. Alacsonyak voltak a termésátlagok, laza a munkafegyelem, a termelés mulatószámai dicsekvésre okot nem szolgáltatnak. (Az okok bővebb felsorolása megérne külön egy írást.) Az eset, ami miatt tollat ragadtam, kicsit ezeket a negatívumokat szemlélteti, a fenti állításokat támasztja

ala.

A napokban, megyét iáró utunk során, úgy adódott, hogy betértem ebbe a szövetkezetbe. A tsz elnökét nem találtam az irodájában, viszont sikerült beszélgetnem a főmezőgazdásszal és a növénytermesztő agponómus- sal. Arra voltam kíváncsi: hogyan készültek fel az tóéi esztendőre, milyen gyors a tavaszi munkák üteme?

Nos,- a kérdés elhangzott, de választ azóta sem kaptam. Pontosabban válaszoltak fik, csak nem a feltett kérdésre. A főmezőgazdász például kerek-perec közölte: nem. nyilatkozik. Különösebb indokot nem mondott, legfeljebb annyit: nem az ö területe.

— Hát akkor kié? — kérdeztem meglepetten- Ö, a mellette ülő növénytermesztőre mutatott, aki — szerény megítélésem szerint — józanságát még a délelőtti órákban elvesztette. (Az eset délután 3 órakor történt.) Mondanom sem kell. vele szintén nem jutottam dűlőre — mámoros állapota miatt. Kategorikusan [kijelentette: márpedig ö nem csinál velem riportot (így mondta), majd elmesélt; egy történetet, amelyből kiderült, hogy egyszer nyilatkozott a rádiónak, és abból néki később forró pillanatai szármartak. Neki pedig ilyesmire semmi szüksége nincs.

Röviden ennyi a történet, a tervből sem interjú, sem riport:, sem tudósítás, még

egy néhány soros, mínuszra hír sem lett. Az eset azért néhány kérdőjellel szolgál: Például azóta is töröm rajta a fejem: ^zegény növény- termesztőnek miért származik abból kellemetlensége, ha elárulja, mennyi területet készítettek elő vetésre, hány hektáron került földbe a mag. Ugyan kinek, és miért nem tetszik, amit mond? Számomra örök talány maiad.

Bevallom őszintén. az egész esetből a főmezqgaz- dász viselkedését értem legkevésbé. Ki illetékes nyilatkozni a tavaszi munkákról, a szántásról, vetésről, ha nem az első számú szakvezető? Vagy ebben a gazdaságban ez a mezőőr és a sző- lőpásrtor feladata? Én legalábbis úgy gondolom, a főmezőgazdász legelemibb kötelessége. hogy naprakészen ismerje a gazdaságában folyó munkák állását.

Motoszkál bennem egy kétely: talán csak nem azért tagadta meg a. nyilatkozatot a két szakvezető, mert a munkák jelenlegi állása úgymond nem szolgál alapul a dicsekvésre? Ügy hiszem, a lemaradás palástolása, s főleg ilyen módon történő palástolása nem a legcélravezetőbb megoldás. >

Befejezésül egy tanulság: a munkafegyelem javítása a mezőgazdasági termelés egyik legfőbb tartaléka. Sókan vallják ezt. valóm én is. Látva az illuminált növénytermesztőt, mi mást mondhatnék: kár, hogy a nevezett gazdaságban a fenti elvet még nem vallják. Pedig meggyőződésem, ha a gyakorlatban alkalmaznák, ez az írás nem kezdődhetett volna így: a termelőszövetkezet, amelyikről szó lesz. évek óta gyengén dolgozik. Sőt talán akkor a vezetőknek is lett volna mit mondaniuk. Még á sajtó számára is.

(ha)

Műszaki egyezmény

Magyar—portugál műszaki-tudományos egyezményt írt alá csütörtökön a Kulturális Kapcsolatok Intézetében Rónai Rudolf, a KK1 elnöke, valamint Fernando Lopes Vieira, Portugália magyarországi nagykövete. Az

egyezmény többek között lehetőséget biztosít információcserére, kutatók, mérnökök és más szakemberek kölcsönös látogatására, tanulmányi ösztöndíjak adományozására, közös kutatásokra.

Nyolc hónappal előbb

Szerencs építőinek vállalása, sikeres munkája

A járási székhely lakói gyakran és szívesen mondják, hallják: Szerencs a Hegyalja kapuja, a cukor, a csokoládé ..árosa. Igazi lokál- patriótához illő törekvésük a jeles település városias fejlesztése. A felfelé „töréshez” a nagyközség területi adottságai is kényszerítenek. A telkeknek alkalmas területeket már beépítették, sőt a hegyoldalban a szőlők között is épülnek otthonok.

— A IV. ötéves tervidőszakban — mondják a tanácsnál — 487 lakás épült, ebből 138 állami, célcsoportos lakás, a* többi magánerőből készült. Elértük a telítettséget, most már itt is csak szanálás útján és felfelé lehet; építeni.

A felfelé törésben, a többszintes házak építésében a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat jó évtizede segíti a szerencsieket. Eddig 174 lakást, egy füzér többszintes házat, emellett mentőállomást és sok mást alkottak a vállalat szakemberei Szerencsen. Mizser Sándor. a nagyközségi tanácselnöke igy összegzi a vállalatról alkotott véleményt:

— A jelenlegi építőipari szintnek megfelelően dolgoznak. A határidőket betartják, sőt több esetben a munkát a vállalt idő előtt adják át. Jó minőségű munkát végeznek. Bízunk benne, hogy az év elején tett ígéretüknek eleget tesznek. A munka eddigi üteme azt mutatja, hogy teljesítik vállalásaikat..

A vállalás a „belváros kapujának” építésével kapcsolatos. Itt, a cukorgyárral szemben, az egykori Arany- csillag, köznyelven a „Duhaj” helyén épül a Hegyalja Ruházati Áruház és fölötte . többszintes magasságban 12 lakás. Vele szemben az egykori iskola — egy sor szanált és nem sok idő múlva lebontandó épület — helyén 24 lakásos, négyszintes ház éviül, alul és a toldalékrészben nagy vendéglátó kombinátot, éttermet, presz- szót, italozót hoznak létre.

A szerződés szerint a 24 lakásos házat, s a vendéglátó kombinátot ez év december 31-ig, a szemben tevő objektumot pedig a jövő év június 31-ig kellett: volna átadniuk. A tervezők, s az építők — a November 7. brigád kezdeményezésére — vállalták. hogv a Naev Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a nagyobb munkát november 6- ra befejezik, a 12 lakásos

házat a ruházati áruházzal együtt az év végén adják át rendeltetésének.

Igazán szép, valóban szocialista brigádokhoz méltó vállalás ez. Pacsuta Gyula, a 17 tagú Kossuth brigád vezetője így summázza a nagy vállalás, a szép tett lényegét:

— Ügy érezzük, hogy ezzel tiszteljük meg legjobban a nagy évfordulót, ez fejezi ki legjobban, hogyan érzünk, gondolkodunk, mi. magyar építők.

A ivét munkánál közel 8 hónap az időnyerés! Igen, ha sikerül a vállalást teljesíteni, ennyivel hamarább készül el „Szerencs kapuja", nyolc hónappal előbb költözhet be 36 család, nyílik meg az étterem, a ruházati áruház. Az időnyerés tovább nyúlik, újabb 24 lakásos bérház építésének megkezdéséhez, folytatásához, s kihat az évi 100 ezer órás autójavító üzem építésére is:

Keresem a nyolchónapi időnyerés rejtélyét. Halász Ferenc művezető azt mondja. hogy nincs ebben semmi rendkívüli. Jó terveket kapnak, a vállalás szerint készítenék el az ütemtervet, eszerint időben gondoskodnak gépekről, anyagról, a

munka folyamatos végzéséiből.

Talán a vállalat több embert vonultatott fel? Szó sincs róla, pontosan ugyanaz a négy brigád dolgozik itt, amely korábban Pacsutá- ék mellett. Zöldi András ti- zenketted, Tóth László tized- magával épít, és Simon Pállal az élen besegít a hat ács is. Pacsuta ennyit mond:

— Eddig, ami lakást építettünk, mind határidő előtt adtuk át. Ezt a vállalási is teljesítjük. Kihasználjuk a munkaidőt, termékenyen dolgozunk. Ez a vállalat és ez a mi egyéni érdekünk is. hiszen teljesítményben dolgozunk.

Az építők jólesően beszélnek róla, hogy a két alkotás, a kialakítandó, parkosítandó tér igazán széppé teszi Szerencset. Olyanná, ahogy lokálpatrióta lakói, vezetői azt megálmodtak, tervezték és ezt az álmot, tervet ők meist valósággá formálják.

Beszélgetés közben szó esett még más tervekről, elképzelésekről is. Az építők azt kérték, hogy amit ők kedves meglepetésnek szánnak. maradjon köztünk. Ha megvalósul, úgyis meg lehet irpi. ha meg nem sikerül, jobb hallgatni róla... S mégis, miért emlékezem erről? Az. a szép benne, hogy az építők makacsul küzdenek a munkának nem túl kedvező idővel, küzdenek az. órákért, a a nokért, mert nagyon szén emberi, társadalmi elhatározás él. izzik bennük.

Csorba Barnabás