Észak-Magyarország, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4, 1977, április 1,, péntek Villogni? Sikk és a pályaválasztás Álmosan, gyűrötten — kis kék karikákkal a szeme alatt — szállt fel a fiú a villa­mosra. A két — a malu- randusok szalagját kabátja hajtókáján, viselő — lány közül az egyik irigykedve bökte oldalba a társát: — Ha már mi is így vil­loghatnánk! ... Mutatta a fiút — ponto­sabban a fiú karján levő fe­kete karszalagot aranysárga hímzéssel, amilyet csak az egyetem ötödévesei viselnek. — Hát, tudnék villogni! — nevetett vissza a másik, azután ráfordította a szót az aznapi matekra ... A srác láthatóan nem is hallotta a lányokat, s észre­vehetően nem húzta ki ma­gát a szalag „tisztelete” je­gyében. Fáradtnak látszott, amit csak megerősített a ke­zében tartott hosszúkás, csőszerű doboz: ilyenekben szokták bevinni a rajzokat. A műszaki rajzokat, ame­lyek tudnivalóan elég ko­moly feladatot, s néha ál­matlan éjszakukat jelente­nek ... A lányok leszálltuk, a kö­vetkező megállóban a fiú is sietősen elhagyta a villa­most. Ki-ki ment a maga útjára... A fiú — gondo­lom — bevitte a rajzokat va­lamelyik tanszékre' valame­lyik oktatónak — lehet, hogy éppenséggel a szakdolgoza­tához készítette azokat, a lá­nyok pedig minden bizony­nyal beültek a padba, talán feleltek is aznap, s lehet, hogy el is felejtették az egé­szet, ámbár az is lehet — miért is ne —, hogy délelőtt tovább fűzték a csapongó gondolatokat, s hogy eláb­rándozva két tanári magya­rázat között, látták is „lelki szemeikkel” magukat, amint az egyetemisták szép. pati­nás karszalagjával, irigykedő gimisek csodálkozó pillantá­saitól kísérve sétálnak a ló- utca forgatagában. Ki tudná ezt megmondani ?! Mint ahogy azt is nehéz lenne pontosan elhatárolni, hogy kik azok, akik csupán csak azért jelentkeztek felsőfokú intézetekbe, mert csakis író­asztal mellett, köpenyben tudják elképzelni a jövőt, akik azt hiszik, hogy az egye­temisták másfajta időbeosz­tású élete amolyan, könnyed lebegés, amelybe csak a vizsgaidőszak idején kell be­leszámítani egy kis hajtást.-Tártában-keltében az em­ber óhatatlanul is meglesi az álmokat és a vágyakat, be­lepillant a félig fogalmazott gondolatokba is. Hiszen sok­felé jár, és néha kíváncsi­ságtól hajtva kérdez is, meg vitatkozik. S így azután tud­ja, hogy olykor a tanár meg­győződése ellenére sem tud­ja elhitetni, no és bizony- gatása ellenére sem, hogy az egyetemi, főiskolai tanulmá­nyok meghaladják egy-egy fiatal erejét, képességeit es kitartását. Talán azért nem, mert a fiúba vagy a lányba már kisgyerek kora óta azt plántálták, hogy belőle or­vos lesz, mérnök, ’ tanár ... Mindenesetre diplomás em­ber, s könnyű élete lesz ... Néha — s talán ez a leg­szomorúbb — igazán tehet­séges. jól felkészült fiatal dajkál téves elképzeléseket, magában, s azután siklik ki a felsőfokú tanulmányok kezdetén. Ma már — szerencsére —- azért egyre nagyobb a be­csülete a munkás pályának Is. egy-egy jól felkészült szakmunkás társadalmi rang­ja sem marad el a diplo­másétól. Ami persze még nem jelenti azt, hogy ne len­ne sikk, divat diplomás pá­lyáról álmodozni, egyetemi tanulmányokat tervezgetni... Pedig a józanabbak — pl. az elmúlt évi diákpar­lamenteken — úgy számol­nak már, hogy jo leime, ha kiterjesztenék a fakultatív oktatást — egyelőre kísérleti jelleggel megyénkben is si­kerrel • próbálkoznak vele néhány gimnáziumban —, hiszen akkor a továbbta­nulni nem szándékozók is kannának •indíttatást az el­helyezkedéshez. Azaz: a jó­zanabbak. a reálisabban ter­vezők egy felkészült, művelt munkáséletről gondolkoznak. Mindezzel nem azt akar­juk mondani, hogy aki fel­sőfokú iskolába készül, azok közül mindenki a csapongó fantázia, a divat követője. Azok közül, akik nem elég­gé felkészültek a felsőfokú tanulmányokra, sokan kihul­lanak a felvételi vizsgák rostáján. Vagy később, az első félévek vizsgáin akad­nak fenn. Mert az egyetemi, főiskolai tanulmányok sike­res folytatása kemény mun­kát kíván. Előbb vagy utóbb saját bőrükön tanul­ják meg a fiatalok. S a ter­vezőasztal, a tanári katedra vagy az orvosi táska nem könnyű életet, hanem ugyan­csak áldozatos, tudatos mun­kát kíván. Hiszen az elvégzett mun­ka az, amely az ember ér­tékét adja. Csutorás Annamária i tf'o'zfteSTEK', TáRSASIÍÁZ ÉS KISlÁKASLTIfOK ' FIGYELEM I ALFA 2 -v-ázTcerámia ido­mot alkalmazzon építke­zésén teherhordó fal­ként. 1—3 szintes épületek épitéséra alkalmas. Mérete: 29x19x19 cm. Súlya: 7»5-8.5 kg/db Termékszükséglet: fal in-énként: 83 ób fal sf-enként; 25 üb Fagyálló. CKkgán vásárlók részére beszerezhető: ©ÜZÉP telepeken. ICözületek részére megrendelhet tÉszakm&gysrországi Tégla- és Cserépipari Vállalat, Kályi ü)el. :* 16-603, 18-617 »Telex: 62398 1 I A MEDICOR Müvek Orvosi Elektronikai Készülékek II Gyára I felvételt hirdet az alábbi munkakörökbe: « Elektroműszerész munkakörbe: elektro-, elektrotechni­kai műszerészeket, rádió-tv műszerészeket, vagy ha­sonló gyengeáramú elektromos szakmával rendelke­zőket I Mechanikai műszerész, finomlakatos munkára érettsé­gizett, betanított munkásokat. Perecesi részlegünkbe: általános lakatosokat, férfi be­tanított munkásokat. Műszaki gumigyártó részlegünkbe (Szervezet n. 67. sz.) betanított munkásokat présgépkezeléshez. • Jelentkezés: Miskolc. Hl., Győri kapu 24, sz. } üzemgazdasági osztály I munkaügyi csoport­II Miskolci Szimfonikus A Miskolci Szimfonikus Zenekar hétfői koncertjének műsorán Sárai Tibor: Sírfel­irat Szabó Ferenc emlékére című műve mellett Bartók' III. zongoraversenye ' és Rimszkij-Korszakov: Sehe­Tezádéja" szerepeli- A zene­kart Mura Péter vezényel­te, a . zongoraversenyben Ránki Dezső működött köz­re, a Seherezáde hegedűszó­lóját pedig Gál Károly ját­szotta. Az est legnagyobb érdek­lődéssel várt produkciója kétségkívül Ránki Dezső vendégszereplése volt a Bar- tók-zongoraverseny szólistá­jaként. Személye nem szorul különösebb bemutatásra, hi­szen gyakran szerepel a nyil­vánosság előtt, s magas ren­dű művészi kvalitásaihoz semmi kétség sem fér. Ter­mészetesen, ilyen esetben a várakozás is fokozott, s mér­cénket a lehető legmaga­sabbra tesszük. Ránki nem okozott csalódást azoknak, akik nagyra tartják zongora- játékát, mert a már klasz- szikosnak mondható Bartók- zongoraversenyben emléke­zetes produkciót nyújtott. Ha virtuozitását, biztonságát dicsérjük, nem mondunk ve­le sokat, hiszen a mai erős mezőnyben nincs helye tech­nikai problémákkal küszkö­dő zongoristának. Sokkal fontosabbnak tartom kiemel­ni játékának árnyaltságát, részletfinomságokban való gazdagságát, melyet a ma divatos keményebb, néha szinte erőszakos jótékmodor befolyása ellenére is meg tudott őrizni. Ez persze nem jelenti, hogy előadásából hiányzik az átütőerő, in­kább - azt hangsúlyoznám, hogy színskálája gazdag, a leheletfinom pianólói a dü­börgő fortéig minden foko­zat megtalálható benne. Bartók-játéka végig meg­Vendégünk: a Pécsi balett Szép hagyománnyá neme­sedéit a hejőcsabai Gárdo­nyi Géza Művelődési Ház kezdeményezése, az a törek­vése, hogy országos rangú együtteseket hívjon meg rendszeresen Miskolcra, azok produkcióival ismertesse meg a város érdeklődő közönsé­gét. Megjelelő saját helyiség hiányában hol a diósgyőri várba, hol a Miskolci Nem­zeti Színházba hívja a Gár­donyi a miskolciakat, hol meg a Rónai Sándor Műve­lődési Központ színházter­mébe, ahol szerdán este lát­hatta és ma, pénteken este még láthatja a közönség a Pécsi balett három eg-yfelvo- násost kínáló műsorát. (Tcg­Zenekar hanoversenye győzőnek tűnt. különösen tetszett a második tétel át­szellemült poézise és az erő­teljes, feszes ritmikájú finá­lé. A zenekar Mura Péter vezényletével jó partnere volt a szólistának, engedte érvényesülni, az összjáték kielégítő volt, de a máso­dik tételben nem tudtak a Ránkiéhoz hasonló tartal­mas pianókat játszani, első­sorban a vonósok (hegedűk) hangzása tűnt tónustalan- nak. A szünet utáni Seherezá- dó Rimszkij-Korszakov leg­népszerűbb alkotása. Az öt tételből, elő- és utójátékbó) álló mű Valódi romantikus zene; sokszínű, gazdag ár­nyalatokban, s Rimszkij- Korszakov közismerten ki­vételes hangszerelő képessé­gének egyik legjobb repre- zentása. Hálás feladat zene­kar és karmester számára — a szólóhegedűről nem is beszélve —. megmutathatják benne a színek iránti érzé­küket, hangulatfestő képes­ségüket. A hétfői előadás­ban talán a második tétel alaphangvételét sikerült a legjobban eltalálni, a zene természetes humora itt tu­dott a leginkább érvényre jutni. A többi tétel is tet­szett, bár meg kell jegyezni, hogy a dinamikai egyensúly gyakorta a forte felé toló­dott el, s a hangzás eseten­ként harsánynak tűnt, ép­pen. mert a dinamikai ská­la egyirányúan történő tágí­tása a hallgatóban hiányér­zetet kelt. A hegedűszólót Gál Károly * játszotta szép hangon ős végig igen mu­zikálisan (némi kezdeti in­formációs bizonytalanság után). Végeredményben az előadás megérdemelt, nagy sikert aratott. Pint» Gabor nap este Sátoraljaújhely kö­zönségének adott az együt­tes emlékezetes estet.) * Mi, miskolciak nem mond­hatjuk, hogy balettel túl lennénk telítve. Saját opera- társulatunk éppen húsz éve szűnt meg „átmenetileg”, a színház tagjai stúdióprog- ramként — Herédy Éva lel­kes kezdeményezésével — valami tizenhat-tizenhet év­vel ezelőtt mutattak be utoljára balettműsort. Azóta csak vendégszereplő opera- előadások betétjeként lát­tunk balettet, vagy elvétve teljes balettműsort. Generá­ciók nőttek már fel Miskol­con, élő balett ismerete nél­kül. Ez is oka, hogy igen sokan nem is igénylik, má­sok meg lassan elszoktak tőle. A Rónai Sándor Műve­lődési Központ 760 nézőt be­fogadó színháztermének földszintjén is akadtak szer­dán üres székek, az erkélyen meg széksorok is. Talán, ha többször láthatnánk élő ba­lettel , ha több mód nyílna a megismerésére, az érdek­lődés felkeltésére, többen jönnének. * A három ónálló müvet összefogó műsor első darab­jaként a Mahler IV. szim­fóniájának 3. tételére kom­ponált Körláncot láttuk. Ko­reográfiáját tervezte és ren­dezte Tóth Sándor. A min­den díszlet nélküli játéktér­ben, pusztán sötét hátsó füg­göny előtt, kévés fényhatás­sal operáló játékban az em­beri kisebb-nagyobb közös­ség megteremtödése, a lei— sebb-nagyobb ütközéseken, súrlódásokon, szerelmeken és szétválásokon keresztül e közösség megerősödése bontakozik ki a tánckompo­zícióból. Az egyforma fehér mezbe öltöztetett szereplók is az emberek egyenértékűsé­gére utalnak, a mozgások jelzésrendszeréből könnyen áll előttünk a mondandó. Jóllehet, ez a darab is mesz- sze eltér a hagyományos ba­lett motivurnrendszerétől, a műsor három felvonása kö­zül ez all ahhoz legközelebb, még ha a mondandó tolmá­csolásában az egyes részle­tek jelzésében mindenkor a Pécsi balett sajátos kifeje­zési eszközeivel,• helyenként akrobatikus színezetű Uöz­lésrendszerévcl találkozunk is. (Tizenegy táncos jelení­tette meg a társadalmat e játékban, tizenegy névtelen tagja a közösségnek. Egyet említünk csak közülük, de azt sem művészi kiemelés szándékával, hanem lokál­patrióta érzéstől indíttatva: örömmel láttuk a kitűnő szereplők között a miskolci Csulor Zsuzsát.) Kötelékek volt a címe a második darabnak. Lajlha László öt etűd vonósné­gyesre című zeneművére ko- reogrufálta és rendezte Lek Imre. Ugyancsak ö tervezte a stilizált erdődíszletet, a jel­mezeket pedig. Gombár Ju- ' dit. Háromszereplős a játék. Két fiatal róka — egy fiú és egy lány — boldog, já­tékos hancúrozását megsza­kítja a szelídítő megjelené­se. Rabul ejti a rókalányt, megkötözi, s a fogoly rette­gése lassan , megszokásba 1 vált, talán még vonzódásba is. Amikor a kötelékek le­hullanak, a rókalány a sze­lídítő mellett marad, s ké­sőbb, a rókafiú visszatérte után sem oldódik fel telje­sen. A mondandó — aki megszokja a rabláncot, póráz nélkül sem tud mit kezdeni a szabadságával — aligha­nem vitatható, a kis törté­net. illetve mondandó moz- gasos megjelenítésén, közlé­sén. annak csodálatosan ma­gas szintién azonban nincs mit vitáznunk. A rókákat Paronai Magda és Kuli Fe­renc, a szelidítőt Hetényi Já­nos táncolta. A záró darab, a Mcgdi- csőült éj Schönberg szimfo­nikus költeményére épült, Tóth Sándor koreográfiájá­val és rendezésében. A nagy szereplőgárdát mozgató drá­mai táncjáték az emberi sorsot állítja elénk a szüle­téstől — sokféle küzdelmen, az erőszaktól szenvedésen, forradalmakon keresztül — az élet diadaláig, az utódok­ban és azok utódaiban való folytatódásig. A Pécsi balett erényei sajátos érzékeltetést eszközei, mozgásának kultú­rája, plaszticitasa talán eb­ben a műben mutatkozott meg legerőteljesebben. A szereplők közül feltétlenül kiemelést kíván a Katalizá­tor alakjában Brelus Mária, Sólymos Pál. az Ember ala­kítója és Uhrik Dóra, az Anya. * Szép, értékes estet latiunk. Hosszú időre emlékezetes él­ménnyel gazdagodtunk. Kar, hogy ilyen ritkán lehet ré­szünk hasonlóban. Benedek Miklós *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom