Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)
1977-03-27 / 73. szám
» ,1977. március 27., vasarnap - .............................. -^,..^1.^ É s mit mond a Volán? ; A személyszállítás problémái j Éziii és környékén Együttműködést a munkaszervezésben is! FS7Alf.MAfiVAgOBS7Ar; 3 ■ ■ .............-................. M árcius 18., 19-1 számunkban két részletben foglalkoz- <■ tunk lapunkban az Ózdi 3 I Kohászati Üzemek üzem- és s munkaszervezési tevékenységével, a munkafegyelem ja. ' vitásával, a munkaidő-vesz1 teségek összetevőivel, és ezek 5 következményeivel. Itt megállapítottuk, hogy viszonylag magas a késve munkába ér- ' kezők száma, éves és válla- lati szinten. Több ezer óra esik ki a termelésből. Ezzel kapcsolatban megírtuk azt ' is, hogy a 3. számú Volán ózdi üzemegysége — amely Özdon a helyi, és Ózd kör- . nyékéről a' helyközi közlekedés gazdája — nem áll min- • dig a „helyzet magaslatán '. Az Ózdi Kohászati Üzemek illetékes vezetői, s a Volán autóbuszjáratait igénybe vevő dolgozók sok kifogást emeltek a Volán ózdi üzem- i egységének tevékenységével kapcsolatban. Kétségtelen, hogy Ózdon és az Ózd környéki községekben, falvakban — különösen azon a ré- 1 szén, ahol nincs vasúti ösz. szeköttetés — ilyen értelemben a Volán üzemegysége szinte monopolhelyzetben ; van. Éppen ezért megyénk más vidékeit tekintve is sokkal nagyobbak a feladatok, a követelmények, különösen, ha arra gondolunk, hogy a Volán ózdi üzemegységének mindenekelőtt és mindenek- fölőtt a munkásszállítás a legdöntőbb feladata. A személyszállítás zavarai — já- ’ rátkiesés, késés és egyéb okok miatt — szinte beláthatatlan következményeket vonhat maga utón, ha arra gondolunk, hogy a Volán ózdi üzemegységének kimutatásai és becsülL adatai szerint körülbelül összesen tízezer ember rendelkezik bér. I lettel, amelynek nagy része — kétségtelenül — az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozója. A lecke tehát fel van adva — mint mondani szokás. Ezzel kapcsolatban Nagy Sándor, a 3. számú Volán ózdi üzemegységének igazgatója önkritikusan elismerte, hogy a múlt évben, különösen annak második telében, és főleg a téli időszakban sok jogos bírálat, felvetés, kifogás érkezett a címükre. De azonnal hozzátette, hogy érzik a felelősség nagyságát és igyekeznek mindent megtenni azért, hogy Ózd, illetve Ózd környékének személyszállítása ezen belül elsősorban a munkásszállítás zavartala n legyen. A múlt év második felében felvetett jogos bírálattal kapcsolatban elmondotta. hogy valóban volt olyan időszak — és ez elsősorban december második felére vonatkozik —, amikor különféle szervezési problémák miatt nem tudtak any. nyi-autóbuszt forgalomba állítani, amennyire szükség lelt volna. Kimerítették ilyen irányú tartalékaikat is, s a javítás alatt álló gépkocsikat is, a hibák elhárítása után gyorsan üzembe állították. Autóbuszparkjuk jelenleg megfelelőnek mondható. 133 ilyen tömegközlekedési eszközük van, tehát a mennyiséggel sincs baj ma már, nem beszélve arról, hogy az új 1 gépkocsik számának gyarapodása révén az autóbuszpark minőségileg sokkal jobb, mint a múlt esztendőben. Problémát okoz azonban a munlcaerő-gond. Jelenleg 55 autóbuszvezetőt tudnának azonnal munkába állítani. Kalauzókban is hiány van. Nyilvánvalóan valamiféleképpen ki kell gazdálkodniuk azt a „hiányt”. A 3. szánni Volán üzemegységei közül az ózdi autóbuszvezetők vannak a legjobban leterhelve, hiszen havi foglalkoztatási idejük átlagosan 23tl óra, a tervezett és a Kollektív szerződésben meghatározott 200 óra helyett. Nyilvánvaló, hogy ez is „visszaüt” valahol... Az üzemegység saját javítóműhellyel rendelkezik, és szerencsére ennél a részlegnél nincs munkaerőhiány. De van más gond. A régebben készült javítóállások, ugyanis alkalmatlanok a csuklós autóbuszok elhelyezésére, hiszen ezek sokkal kisebbek. Itt említenénk meg: -problémát okoz az új Ikarus típusú autóbuszok javításánál az alkatrészhiány. Előfordul, nem egy esetben, hogy nagy értékű, nagy befogadóképességű új autóbuszt nem tudnak forgalomba állítani, szinte filléres alkatrészek hiánya miatt. A múlt év végén sokat és sokak által emlegetett járatkimaradások, késések okait; vizsgálva az üzemigazgató elmondotta, hogy az ő munkájukban tulajdonképpen ez a delejt. Előfordultak, előfordulnak, és a jövőben is előfordulhatnak előre nem látható, rendkívüli meghibásodások, mely esetben, mire a gépkocsivezető mentést leér. ‘ nyilvánvaló, hogy több ti/, ember késik a munkahelyéről. Az üzemigazgató önkritikusan elismerte azt is. hocv a .iáratkimaradások, de főleg a késések esetében tényezőként szerenel nek különféle olyan mulasztások, amelyek a forgalomszerve- zéssel kapcsolatosak. De előidézhet: járatkimaradást, késést a gépkocsivezető személyi felelőtlensége is. Éppen ezért lenne szükség tarra, hogy a havi átlagos foglalkoztatási idő ne haladja meg a törvényes, a kollektív szerződésben rögzített. 200 órát. A munkásszállításnál bizonyos menetrendi hiányosságok is okoznak problémát. Így például az Ózdi Kohászati Üzemek új rúd-és dróthengerművéhez közel 30 községből bejáró dolgozók később érkeznek a városba, mint ahogyan az innen az RDH-ba továbbment autó- buszjáratok. De ilyen menetrendi probléma más járatoknál is előfordul. A kérdés úgy vetődik fel, hogy a számos községből érkező járatokon levő és az RDH-ba tovább utazó 2—3 ember miatt korábban induljanak . a már említett vidéki járatok, vagy esetleg a városból az RDH-ba néhány ember kedvéért később is indítsanak — nyilván minimális kihasználtsággal — autóbuszjáratot? Valamiféle olyan üzem- és munkaszervezésre lenne szükség az Ózdi Kohászati Üzemekben ezzel kapcsolatban, ame'v túllép a gyárkapun. És ez nemcsak az RDH- val kapcsolatos munkásszállítási problémákra értendő. Ugyanakkor a Volánnál a munkaszervezés lényegét részben a menetrend-kialakítás. a menetrend-szerkesztés teszi ' ki. Ilyenformán a két vállalat üzem- és munka- szervezésében is maximális egy ült működésre kell törekedni. Erre annál is inkább szükség van, mivel az Ózdi Kohászati Üzemeknél csak így lehet csökkenteni a késésekből kieső idő/mennyiségét, a Volánnál peclig javítani lehet az autóbuszok kapacitásának a kihasználtságát. A múlt évben a 3. számú Volán ózdi üzemegységénél a helvi és a helyközi személy- szállításban ti 300 000 forint volt a ráfizetés, vagy ha úgy tetszik a veszteség. Ezért kapnak tulajdonképpen állami dotációt. Sem a nagy múltú, és nagy népgazdasági értékekei orodukáló Ózdi Kohászati Üzemek, sem pedig a Volán nem szolgáltató, hanem úgvnevezctt költség- vetéses üzent, illetve vállalat. Feladataikat bármennyire is eltérőek és speciálisak, csak akkor tudják jól ellátni, ha a legszorosabb egvütt- működést alakítják ki. Nemcsak a kanukon belül, hanem a kapukon kívül is. Velence meggazdagodott abból, hogy kalmárjai járták a világot es adtak, vettek, csereltcK. A föníciaiak kereskedelme olyan aktív volt, hogy kezdetleges jármüveik nem bírták már a terhet, egyszerűsíteniük kellett kereskedelmi tevékenységükön: feltalálták a pénzt. A kereskedők azóta is járják a világot. Minden évben többen mennek el nézelődni külor- szági piacokra. A külkereskedelem virágkorát éli. A piacon a verseny óriási. Az a külkereskedő van kedvező helyzetben, aki „mögött” korszerű termék, áru áll. Korszerű gyár. Olyan, amely jó minőségű áruját kedvező áron kínálja. A kereskedők persze nem a minden áron való eladásra, hanem jó üzletre törekednek. Ezért kell sok helyen kopogtatniuk. A piackutatás ma minden, exportra termelő üzemben fontos feladat. Nem kell messzire mennünk, ha jó piackutatókkal akarunk találkozni. Jó néhány borsodi üzemben kitűnő ma már a piackutató tevékenység. A Borsodi Vegvi- kombinat, az Északmagyarországi Vegyiművek, a Tiszai Vegyikombinát, a Diósgyőri Gépgyár, a Lenin Kohászati Művek, a Hegyalja Ruházati Szövetkezet, újabban a MEDICOR—-OREL termékei eljutnak a világ számos pontjára. Jól ismerik a borsodi árut a Közel-Keleten, a fejlődő országokban, de némely fejlett nyugat-európai államban is rangot vívott ki eg vés észak-magyarországi gyártmány. A siker titka egyszerű: a minőségi áruval a legjobb helyen kopogtattak a kereskedők. A piacon erősödik a verseny. de a piacszerzés csatornái is sokasodnak. Egyre több ipari vásárt rendeznek szerte a Világon, s a patinás vásárvárosokba is mind több kiállító érkezik. Erősödnek a k ül kereskedelmi' vá 11 n 1 a tok is. Üjabban pedig másfajta lehetőségek is adódnak. NéA Borsodi Vegyikornbinát- ban minden dolgozó tudja: mikor van Körtvélyes István fogadónapja. Ez a nap csupán annyiban különbözik a hónap többi munkanapjától, hogy ilyenkor előzetes bejelentés nélkül is bárki, bármilyen problémával felkeresheti az igazgatói. Ez nemcsak a BVK-ban dolgozókra vonatkozik — az igazgató ajtaja a kombináton kívüliek számára is nyitva áll. A márciusi fogadónap első látogatója igen korán, reggel hét óra előtt érkezett. Ollári István, Kazincbarcika országgyűlési képviselője, aki maga is a vegyiüzemben dolgozik, a műtrágya gyáregység vezetőjeként, kereste fel aznap elsőként Körtvélyes Istvánt. Jóllehet, a képviselő és az igazgató kapcsolata nem korlátozódik fogadónapi szintre, ilyen alkalmakkor azonban szükségképpen egyeztetik információikat. Előfordul ugyanis, hogy ugyanazzal a problémával — biztos, ami biztos — a dolgozók megkeresik az ország- gyűlési képviselőt, a tanácsi szervek illetékeseit, no meg a kombinát igazgatóját is. Az információk rendszeres kicserélésével elkerülhető, hogy ugyanannak az ügynek az Intézésével egyidejűleg több hivatalos fórumon is foglalkozzanak. — Vajon milyen problémákkal fordulnak a legtöbben az igazgatóhoz? A kérdésre a következő látogatók kérése már sejteti is a választ. A három fiatalember a PVC—in. üzemből jött. Egyikük menten elő is adja a kérést: — Mindhárman „ugyanabban a cipőben járunk”, egyikünknek sincs lakása. hány nappal ezelőtt belga gazuasági küldöttség járt megyénkben. Az ilyen jellegű delegáeióK mindeddig „leblokkoltak” Budapesten, valamely külkereskedelmi vállalatnál. vagy minisztériumban. A vendéglátó közvetített a magyar gyárak és a vendégek között, jobb esetben meghívtak egy-egy vidéki kereskedelmi igazgatót a tárgyalásokra. Most úgy döntött a Magyar Kereskedelmi Kamara nemrég megalakult Észak-magyarországi Összekötő Bizottsága és a Belga— Luxemburgi tagozata, hogy á helyszínre hozza az érdeklődőket. A küldöttség vezetője. Paul Olysiager. a Belga Külkereskedelmi Intézet igazgatója köszönetét mondott a rendezőknek ezért az újításért és azért, hogy a magyar ipar e fontos gócában találkozhattak a szakemberekkel. A találkozó sikeres volt. minden remény megvan arra, hogy együttműködés alakuljon ki a belga cégek és a mi vegyi üzemeink között. Az EMV-ben kétoldalú vásárlások lehetőségeiről beszélgettek, a BVK-ban a pvc piacának megteremtéséről... Es talán még tanultak is a mi szakembereink a belgáktól: hogyan kell udvariasan, rámenősen piacot teremteni. Olysiager úr nem csinál titkot a belga módszerekből. Egyik nyilatkozatában azt tanácsolta a magyar vállalatoknak. hogy vegyenek részt minél több szakosított vásáron, például a genii Texirá- mán, a brüsszeli ajándékcikk-vásáron ... Nem titkolta azt sem, hogy Belgium gazdaságának is érdekében áll a magyar—belga kereskedelmi forgalom fellendülése. Elmondta továbbá: a magyar kivitel sokban függ — a termék minőségén túl — a tálalástól, a szállítási határidők pontos betartásától. valamint a megfelelő elosztási hálózat kiépítésétől. A belga delegáció többféle együttműködést javasolt: szívesen vennék a kereskedelmi Lakásproblémánkkal először a városi tanácshoz fordultunk. Ott azt a választ kaptuk: rengeteg „oléfinos” lakás épül, azokból talán nekünk is tud adni a vállalat... — Való igaz, hogy a városi tanácstól megkaptuk ötszáz lakás bérlőkijelölési jogát — válaszolja az igazgató. — A PVC—111. üzembe helyezéséhez szükséges munkaerőt ugyanis csak így tudjuk biztosítani. A célunk az, hogy ne a környező üzemekből „csábítsuk” ide a munkásokat, hanem az 50 kilométeres körzeten túlról jövők jelentkezéséi fogadjuk. Az ő jelentkezésükre azonban csak akkor számíthatunk, ha részükre lakást tudunk biztosítani. Így a rendelkezésre álló lakások meghatározó részét erre a célra keli felhasználnunk. Ebből a keretből csak igen kevés régi dolgozónk lakásigényét tudjuk majd kielégíteni. Sajnos. vállalatunknál igen sok, kevés híján hatszáz a lakásra várók száma. Ebből kitűnik, hogy a közhiedelem ellenére sem állunk jobban lakás dolgában, mint a környék többi üzeme. — Miben reménykedhetünk ? — A lakáskérelmek jogosságának elbírálása a munkásellátási főosztály feladata. A szociális helyzeten kívül döntően esik az is a latba, hogy a családból hányán. és mióta dolgoznak a vállalatnál. Konkrétan a maga esetében például soka! számít, hogy a feleségével együtt összesen húsz éve dolgoznak a kombinátban. — Igazgató elvtárs. van még egy. úgymond, kollektív problémánk. Sokunknak, akiket más üzemrészekből hekooperáció mellett a termelési es a külső piaci együttműködést is. Hosszú listát hozlak magukkal az tuóbbi prezentálására, arra, hogy hány belga létesítmény épült lel az utóbbi években kűl- löldön. A gazdasági külkapcsola- tok megteremtőitől, a piackutatóktól sokat vár az ország. A világpiaci változások Itatását megérzi a mi népgazdaságunk is. Mindnyájan tudjuk, hogy az 1976-bs gazdasági év nem úgy zárult, ahogy szerettük volna. De azt is tudjuk, hogy ebben az évben be tudjuk pótolni -a múlt évi lemaradást és be is kell pótolnunk, hogy ötéves tervünk realizálódjék. Több és jobb terméket kell előállítania iparunknak e cél érdekében. Ez a lendületes piacszerzési munka — amit. most tapasztalunk — a jövő években is kamatozik. A most kialakuló kapcsolatokra szüksége lesz iparunknak akkor is, amikor még több árut fogunk gyártani eladásra. Épül a kazincbarcikai új PVC-gyár, amely megötszörözi majd a BVK mai pvc- rérm elését. Épül a Lenin Kohászati Művek ui acélműve, amely évente 920 ezer tonna acél gyártására képes. Sorolhatnánk tovább épülő üzemeinket, amelyektől a hazai igények kielégítésén túl azt várja népgazdaságunk, hogy minél több valutát termeljenek ... Megyénkben valósul meg az ipari beruházások 20 százaléka, jelentékenyen növekszik a tervidőszakban az eladásra kínált termékmennyiség. A piackutatóknak meg kell ragadniuk minden alkalmat külgazdasági kancso- latok teremtésére. Minden alkalmat, hogy .a későbbiek során válogatni is lehessen. Ezért örültünk a Maavar Kereskedelmi Kamara kezdeményezésének. ezért várják a borsodi gazdasági szakemberek a folytatást. lyeztek át a PVC—111-ba, alacsonyabb az alapfizetése, mint az újonnan kinevezetteké. — Jogos az észrevétel. Az üzem indulásáig nemcsak, hogy megoldódik a gondjuk, hanem az átlagnál még magasabb is lesz a jövedelmük. Ha jól tudom, maguk mindhárman a monomer üzemrészbe mennek — aki ott megállja a helyét, az megérdemli a magasabb bért... Ezt a beszélgetést már csak azért is érdemes ilyen részletesen felidézni, mivel ehhez hasonló párbeszédek minden fogadónapon többször is elhangzanak. Sót mi több, a fogadónapi „panaszosok” csaknem 80 százaléka lakásprobléma miatt keresi fel az igazgatót. Ottjar- tunkkor is 12 ember közül kilencen lakásügyben jöttek. Érdemes odafigyelni Körtvélyes István ezzel kapcsolatos megjegyzésére: — A legtöbben éppen azzal a kéréssel fordulnak hozzám, amiben a legkevesebbet. tehetek. A lakáselosztásban nem tehet kivételt tenni: az előbb említett sokféle szempont figyelembevételével döntünk a rendelkezésre álló lakások odaítéléséről. Érdekes, hogy olyan problémákkal, amelyek a hatáskörömbe tartoznak, amelyek megoldásában érdemlegesen segíthetnék, igen kevesen fordulnak hozzám. A lakáskérelmek után a személyes. gyakran családi jellegű gondok követkéznek a rangsorban. Munkahelyi oroblémákkal • csak elvétve keresnek meg a dolgozók, jóllehet, a legnagyobb segítséget. ezek megoldásához nyújthatnánk... — úcvald — Oravcc János VETNEK A MISKOLCI HATÁRBAN Fotó: Szabados György Lcvay Györgyi Az igazgató fogadónapján
