Észak-Magyarország, 1977. március (33. évfolyam, 50-75. szám)
1977-03-27 / 73. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4, 1977. március 27., vasárnap Termelés, tudat, közművelődés Lassan egy fél esztendeje, hogy megszületett a közművelődési törvény. Szerte az országban mindenütt munkálnak annak végrehajtásán, útmutatásainak gyakorlati alkalmazásán. A korábbi közművelődési párthatározat szellemében és útmutatásai alapján megindult az egész országot átfogó tevékenység, a törvény végrehajtásával úiabb lendületet is nyert, hiszen minden magyar állampolgárra kötelező erej'ű legfelsőbb állami határozat es intézkedés írja körül a köz- művelődési tevékenység alapelveit, céljait: a közművelődés a szocialista demokrácia további fejlesztése kulturális lelttéeleinek kialakulásához járul hozzá, fejleszti a szocialista termelés és munka tudati feltételeit. Az alapelvek között szerepel az is, hogy a munkásság és a szövetkezeti parasztság művelődését különös gonddal kell kezelni, és többek között a szövetkezeteknek is feladata, hogy a rendelkezésre álló eszközök alkalmazásával segítse a dolgozók közművelődésben való részvételét. A szocialista termelés és munka tudati feltételeinek biztosítása a népgazdaság minden ágazatában rendkívül fontos, de különösen nagy jelentősége van a szövetkezeti parasztság, a termelőszövetkezeti dolgozók Köreben. A tudati feltételek nagyon egyenlőtlenek szövetkezeteinkben, és mint a minap egyik szövetkezeti községünk pártszervezetének titkára megfogalmazta: „a tudatnak utol kell érni a gazdasági intézkedést”. Elgondolkoztató ez a megállapítás. Az adott szövetkezetben ugyanis igen jók a gazdasági körülmények, adottságok, és az irányítás — ami a gazdasági, illetve termelési részt illeti — megfelelő. Ugyanakkor a szövetkezeti tagság és az alkalmazottak nem mindenkor vannak megfelelően tudatában a különböző gazdasági intézkedések okainak, nem értik mindig, sőt az esetek nagy hányadában nem is kutatják a gazdaságpolitikai indítékokat. Elvégzik a rájuk bízott munkát anélkül, hogy az összefüggések, munkájuknak az össztársadalmi élethez való kapcsolódása, a termelés és a társadalom viszonya nagy többségüket közelebbről érdekelné. Tudomásul veszik a Juttatásokat, és nem érzékelik mindig azoknak politikai oldalát. Hiányzik még a komplex szemlélet. a gazdasági,' termelési vonulatok nem társulnak a politikaiakkal, sőt itt-ott akadnak olyan nézetek is. ilyenfajta téves elképzelés, ami ellen a szövetkezeten párt- és társadalmi szervezetei, a helyi politikai szervek rendkívül erélyesen és határozottan kell, hogy fellépjenek. Adódik nem egy helyen bizonyos szemléleti ütközés. A földvagyonnal szövetkezetbe lépett tagok tulajdonosi szemlélete és a későbbi tagok igen rosszértelmű „vállalati” szemlélete közötti ellentmondás. Mindezek csak példák a szövetkezeti parasztság, illetve szövetkezeti dolgozók körében nem egy helyen tapasztalható tudati hiányosságokra, és éppen ezért igencsak indokolt a fentebb már idézett megállapítás, hogy a tudatnak utol kell érni a gazdasági intézkedéseket. Hogy a tudati szint utolérje a gazdasági szintet, a kettő párhuzamossága biztosíttassák, sőt a tudaté legyen a vezető szerep, és az járjon előbb, az befolyásolja megfelelő irányba a gazdasági intézkedéseket, abban igen nagy szerep jut a közművelődésnek, a közművelődési párthatározat mutatta út követésének, és a törvény következetes végrehajtásának. A napokban egy jól gazdálkodó termelőszövetkezetben tájékozódtunk. A több mint háromezer hektáron gazdálkodó szövetkezet dolgozóinak átlagéletkora 44 év. Ha nem is tartozik a fiatal korosztályú többséghez, de még nem ahhoz az idős generációhoz, amely jórészt kívülesik a közművelődés hatósugarán, illetve a különböző kulturális fejlesztési tervek vonzáskörén. Ebben a szövetkezetben a 30 éven aluliak közül mindössze hat embernek volt hiányos az általános iskolai végzettsége azok közül három most pótolja. A szakemberek folyamatosan vesznek részt továbbképzésben. A szövetkezet benne él a község művelődési életében, intenzíven támogatja azt. Például az iskolai tornaterem építéséhez ebben az évben 300 ezer forint segítséget ajánlottak fel, abból 100 ezer forintot készpénzben, ,a többit fuvarban és egyéb természetbeni juttatásban, és ezen felül jön még a tagok személyes mun. kafelajánlása, illetve szabadnapon végzett munkájuk bérének átutalása. Ez már jelentős segítség, és bizonyos tudati fejlődés jelzője. Érdemes megemlíteni, hogy ebben a községijén a közműve, lődés terheit nem kizárólag a pedagógusok viselik, nőnem az agárérteim iség is tevékenyen vesz abban részt. Például agronómus a községi közművelődési ügyintéző és művelődési ház vezető, a sportköri vezető, az MHSZ- vezető. Többen tevékenykednek a KISZ-ben is ezen a területen. A szövetkezet évről évre községi vezetők tételesen bizonyították, hogy sokkal többet tett a szövetkezet a művelődésért, mint amennyi a zárszámadási statisztikákban szerepel. Kár pedig az eredményeket elhallgatni, vagy megfelelőtlen könyvelési okok miatt íelismerhetetlen- né tenni. Annál inkább figyelmet érdemel már a kulturális alap ez évre tervezett felosztása. Összesen 312 ezer forintot terveztek a lrulturá- lis'> alapra, és több mint 500 ezret szociálisra. E kettőt most már szerencsére eléggé külön kezelik. A kulturális tervezetbe olykor-olykor bekerültek nem kulturális jellegűek is, ez most az 1977-es évben úgy tűnik, pontosabo lett. A szociális juttatások megfelelő helyükre Jutnak, a kulturális alap terhére sokkal inkább körülhatároltabb, valóban művelődési kiadások kerülnek. Megemlítendő, hogy például az ifjúsági alapra 72 ezer forintot szántak, amelyben a pinceklub felszerelése, illetve annak fenntartása jelenti a legnagyobb tételt, de figyelmet érdemel benne a mezőgazdasági szakmunkástanulók ösztöndíja is. (Bár ez az ösz- szeg talán magasabb is lehetne.) Sporttelep építésére 100 ezer forintot utalnak át a tanácsnak. Támogatják a sportkört; szakmai utakra, tapasztalatcserékre, kiállításokra. tehát nem pusztán szórakoztató jellegű kirándu-. lásokra 36 ezer forintot szántak. Viszonylag alacsony a dolgozók színház- és egyéb rendezvénvlátogatására szánt összeg, de szerepel még „egyéb kulturális jellegű kiadásokra” címszó alatt is 31 ezer forint. A kulturális alap megfelelő felhasználása természetesen nem oldja meg egymagában egv szövetkezeti Közösség tudati előbbrelépésé- nek hathatós támogatását, de feltétlenül hozzájárul ahhoz. m A példaként említett szövetkezetben tapasztaltuk a bevezetőben említett tudati gondokat is. Mint láttuk, a kulurális alap feloszlásánál, az irányításban megvan a jó törekvés a rendelkezésre álló anyagi erők jobb feloszlására, illetve felhasználására. S talán, ha nemcsak az anyagi lehetőségek biztosításában, hanem a gazdasági és politikai irányítás párhuzamosságában is nagyobb lesz az egyensúly, több lesz az eredményes. jó törekvés, a tudat nem fog elmaradni a gazdasági tevékenység mögött, nemcsak felzárkózik a gazdasági irányítás mögé, hanem szervesen együttműködve azzal, segíti a szövetkezet piunkáját mind eredményesebbé tenni, az ott dolgozók élet- és munkakörülményeit javítani, tartalmasabbá változtatni. Iíéncdck Miklós Amikor a barlang mélyén a dobverés ritmusának révületében, égre emelt szemmel, clváltoztatott hangon arról beszélt a sántán, hogy mit mondanak az istenek; mit kell tenni, hogy kicngesztelödjcnek, altkor* „közönsége” tulajdonképpen egy színházi előadáson vett részt. Tudták, hogy az, akit a tűz fényénél látnak, a sántán, akinek majd a zsákmányból húst is kell adni a szolgálataiért, de amikor beszélt, mozgott, elbitték neki, hogy most ő nem csak a sámán, hanem az alvilág istene, az égiek istene, vagy épnen valamelyik állat, amelyiknek bőrét magára öltötte. Dráma volt ez abban az ér- telemben is, hogy a sámánnak meg kellett küzdeni, verekedni, hol a szó szoros, hol annak átvitt értelmében azért, hogy célját elérje. A küzdés izgalom, s a nézők maguk is átélték e dráma fordulatait. Azt is mondhatnánk: évezredek óla a dráma lényegében nem sokat változott. I.egalábbis ami a/, alapokat illeti. Mert most is a fény csóvában ott all valaki, egy élő személy, égy színész — aki a hónap végen odajárul a pénztárablakhoz a gázsiért —, teljes testi valójában ö az, mégis mi, a nézőtéren, clhisszük, hogy nem csak öt látjuk, hanem valaki mást: egy királyt, egy bolondot, egy parasztot, egy katonát, egy munkást, egy tisztviselőt, vagy éppen magát a kaszás halált. Az istenek ugyan kimentek a divatból — bár nem egészen, mert a görög drámákban néha „személyesen” is találkozhatunk velük —, de a küzdelem változatlanul lényege a drámának. S bennünket azért érint olyan közvetlenül, mert a művészet legnagyobb lehetőségét kínálja: azt, hogy mi, akik csak hallgatjuk, befogadjuk a müvet, egyszerre ott üljünk a székeinken, ugyanakkor pillanatokra mások is legyünk. Azonosuljunk a királlyal, a' bolonddal, a katonával, vagy cppen meggyűlöljük őket, de mindenképpen kilépjünk önmagunk személyiségének zárt világából, s egyszerre átéljük az emberiség kollektív tudatát. Egyszerre legyünk önmagunk es a világ. Erre való a művészet, ez a .„haszna” minden művészetnek. Ezért áldoz rá az emberiség évezredek óta oly sokat, ellentétben a közhiedelemmel, amely úgy gondolja, hogy az emberek csak a kézzel fogható, materiális haszon érdekében hajlandók áldozatokai hozni. Most a színházi világnapot köszönljük. A Föld legküiau- bözőbb pontjain színészek állnak a függöny elé, a reflektorok fényébe, és felolvasnak egy azonos tartalmú levelet, üzenetet. Köszöntik önmagukat, köszöntik a nézőket, ünnepük a világ egyik legrégibb művészetet. Az emberiség Ilyenkor tulajdonképp önmagát {innenii. Kollektiv létét, s ezzel ember mivoltának lényegét. Azt, hogy ki tud lépni a biológiai-fiziológiai léi egyetlen személyre korlátozott börtönéből, az állati lel korlátái közül, azonosülni ind az emberiséggel — ettől mondhatja büszkén: ember vagyok. . ... nornulh László Korszerű ismeretek — korszerű módszerek H árom esztendeje már. hogy Kazincbarcikán első ízben tartottak országos jellegű és hatókörű pedagógiai tanácskozást. Az oktatáspolitikai párthatározat szellemére építve a Kazincbarcikán összesereglett elméleti és gyakorlati szakemberek, a pedagógusok arra keresték a választ, hogy az új — és 1978-ban életbe lépő -—tantervek miként igazodhatnának még jobban a valós élet követelményeihez, azaz, másképpen szólva, az iskola hogyan tudná még jobban felkészíteni diákjait, a felnövekvő ifjúságot a permanens önművelésre; arra, hogy az iskolában kapott ismeretek csak az alapokat adják meg, amelyre később folytonosan fel kell építeni az újabb meg újabb tudományos eredményeket. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen pedagógiai tanácskozás ered- i ményét csak nagy vonalakban és hatásában lehet értékelni, | felmérni, hiszen a pedagógiában önmagában nincsenek köz- ' vétlenül, konkrétan mérhető eredmények. De talán nem túlzunk akkor, ha azt mondjuk, az a három évvel ezelőtti kazincbarcikai tanácskozás is hozzájárult ahhoz a szemléletváltozáshoz, amely viszont „kitapinthatóan” végbement a pedagógus társadalomban: nevezetesen ahhoz, hogy a szaktárgyi szemlélet, a szaktárgyi bezártság oldódott, s még az új tantervek életbe lépése előtt érezhető törekvések vannak a szaktárgyi integrációkra, azaz a szaktanárok, a tantárgyakat tanító pedagógusok jobban élnek más tudományok — más tantárgyak — ismeretanyagával, lehetőségeivel. A barcikai tanácskozás, amelynek alapmotívuma volt a szaktárgyi integráció, épp országos jellegénél fogva segíthette e szemlélet erősödését. Nem véletlenül idézzük most fel a három évvel ezelőtti tanácskozást, hiszen fiatal szocialista városunk most ismét ilyen országos tanácskozás megrendezésére készül. S ezúttal — ha úgy tetszik — konkrétabb témával, hiszen a szaktan- termeknek az oktató-nevelő munkában betöltött szerepét, jelentőségét, lehetőségeit vizsgálják majd az elméleti szakemberek és a gyakorló pedagógusok. A most már második alkalommal megrendezésre kerülő országos tanácskozás ürügyén csábító lenne szólni arról, hogy megyénkben Kazincbarcika sajátos helyet foglal el — már ami az oktatásügyet illeti. Tény és való, hogy nem kevés áldozat árán, de a barcikai iskolákban szinte országosan is egyedülálló szaktantermi rendszer alakul ki. S nemcsak hogy kialakítják a szaktantermeket, a szaktantermi rendszert, de úgy alakítják, hogy az messzemenően az oktató-nevelő munkát szolgálja. S meggyőződésünk, hogy ez nem pusztán azérl lehetséges, mert — ahogy mondani szokás — maguk mögött tudják az „üzemi háttért”. Báréi kán szemléletbej i állásfoglalásról, törekvésről van sző akkor, amikor igen átfogóan és sokrétűen igyekeznek optimális feltételeket teremteni a pedagógusok, az oktató-nevelő munka részére. Visszatérve a szaktantermekhez, s a szaktantermi oktatással kapcsolatos országos tanácskozáshoz, Kazincbarcika tud adni a magyar oktatásügy számára példát, tapasztalatot, s ez nyilvánvalóan eredményességét, hasznosságát is elősegíti. Dgó-úgy véljük, azt is érdemes elöljáróban elmondani, hogy ez a mostani tanácskozás folytatása is a három évvel ezelőttinek. Mert az oktató-nevelő munka konkrétabb vetülelét helyezi előtérbe. Azt a vetületét, amelyet másképp úgy fogalmazhatnánk meg: azt fogják vizsgálni, hogy a korszerű ismeretanyagot miként, lehetne még eredményesebben átadni a tanulóifjúságnak. S ez legalább olyan nagy kérdés, mint az, hogy mit tartunk ma korszerű ismeretnek, alapismeretnek. A szaktantermi oktatással kapcsolatban néha felmerül a kétkedés: vajon nem pusztán divat „szülte-e”? Nos, az tény és való, hogy ma az oktatásban — nem hanyagolva el az élő ember, a pedagógus szerepét — egyre nagyobb szerepet játszanak a szemléltető eszközök, az audió-vizuális berendezések. Milliókat költünk arra, hogy megfelelő technikai segédeszköz álljon a pedagógusok segítségére. Ma már tübbé- kevésbé minden iskola rendelkezik ezekkel az alapvető oktatástechnikai eszközökkel, de nem mindenütt használják megfelelően őket. A szaktantermekben viszont feltétlenül és könnyen használhatok. (Mindez persze nem jelenti, hogy a szaktanteremben az oktatástechnikai eszköz a pedagógus elé kerül fontossági sorrendben!) így a meglevő valós hátrányok ellenére is a szaktanterem az a forma, az a keret, amely a korszerű oktatás alapja lehet. S ezért mondhatjuk, hogy a kazincbarcikai országos tanácskozás — április 6-án kezdődik, s három napon át több mini háromszáz pedagógus, pedagógiai szakember cseréli tapasztalatait a különböző szekcióüléseken, tanácskozásokon — újból jelentősen hozzájárulhat a magyar oktatásügy előbbre lépéséhez. S ezúttal — hiszen konkrétabb témakörben váltanak szót — hatásában is közvetlenebbül érezhetően. Csutorás Annamária amelyek valamiféle határvonalat képzelnek a gazdaság' és a politikai tevékenység között. Sajnálatos, hogy néha még a fiatal agrárértelmiség körében is felbukkan megtervezi és képezi a kulturális, valamint a szociális alapot. Az elmúlt esztendei felhasználásról készített kimutatás sajnálatosan pontatlan. meglehetősen kedvezőtlen képet mutat. A helyi Közművelődésről, munkasművelődésről A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ társadalmi vezetősége március 28-án. hétfőn délután három órakor tartandó ülésén három témát tárgyal. Elsőként Serfőző Sándor, a megyei pártbizottság PMO munkatársa art tájékoztatót a közművelődési törvényről és annak végrehajtási utasításáról, majd Barna Károly jelentése alapján a miskolci járás művelődési otthonaiban folyó munkásművelődési tevékenységet vitatják meg, végül Kováts György számol be a borsodi kulturális napok a kassai kerületben című rendezvénysorozatról.
