Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-07 / 5. szám

1977. január 7., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

115 milliós megtakarítás a diósgyőri kohászatban

t

j

i

1s

V

X

i

Nagy kohászati művünkben a gyártmányokhoz felhasznált anyag és energia az összes költségek (18 százalékút foglalja magában. Ebből következően sok éve — immár több évtizede — nagy figyelmet fordítanak az energiatakarékosságra.

A Lenin Kohászati Művek módszere az, hogy a gyárvezetés elkészíti minden évre vonatkozóan a komplex anyag- és energiatakarékossági intézkedési tervét. Ez az első lépcső. A gyáregységek, üzemek, munkahelyi kollektívák — a maguk helyi lehetőségeinek ismereteiben — ennek alapján készítik el vállalásaikat. Igen örvendetes, hogy az emberek — elsősorban a párttagok, a szocialista brigádok tagjai — megértették: a takarékosság egyéni, nagyüzemi, s nép- gazdasági érdek. Ezt jól tükrözi, hogy a brigádok, egységek, nemcsak többet vállalnak, mint a gyárvezetés tervezi, hanem azt jelentősen túl is teljesitik.

Az anyag- és energiagazdálkodásban 1975 volt a legkiemelkedőbb eredmények éve: 178 millió forint megtakarítást könyvelhettek el. Ügy látszott, hogy — miután a lehetőségek „beszűkülnek” — 1976 már viszonylag keveset hoz. A gyárvezetés elképzelései, valamint a szocialista brigádok mozaiksze- rűen összekapcsolódó vállalásai alapján 110 milliós megtakarítást terveztek. Az előzetes számítások alapján — mint Szabó József terv- és közgazdasági főosztályvezető

elmondja — a szocialista kollektívák ezt jelentősen túlteljesítették, anyagban és energiában 115 milliós megtakarítással számolnak.

A gyáregységek közül kiemelkedő eredményt ért el a nagyolvasztómű. A kollektíva mintegy 10 ezer tonna kokszot takarított meg. Hámori József üzemvezető a fajlagos anyagmegtakarítás forrását ezekben látja:

— Az eredmények első és legfontosabb forrása: a nagyolvasztómű kollektívájának közös célkitűzése, egvetaka- rása. Mindenekelőtt köszönhető -ez a kohókat irányító személyzetnek, a szocialista brigádoknak, amelyek év ele- j'i vállalásaik alapján kitűnő munkát végeztek. Az egvetakarás megmutatkozott a kohók egyenletes járatásában. Ez nemcsak az acélmű anyaggal való jó ellátását biztosította, hanem egyben elősegítette a fajlagos anyagtakarékosságot is. Ha egyenletesen dolgoznak a kohók, akkor nem kell „zuhan- tatni”. A zuhantatás több koksz felhasználást igényli. A léghevítők korszerűsítésével növeltük a forrószél -hőmérsékletet, így kevesebb kokszot kellett felhasználnunk. Ezen túlmenően a

szürkenyersvas-gyártásnál továbbfejlesztettük a jó módszereket.

Mindezek hatásaként löbb kilogrammal csökkenthették az egy tonna nyersvas gyártásához szükséges kokszot. A másik eredménye: az acélmű megfelelő hőmérsékletű

nyersvasat kapott, s így ott kevesebb fűtőenergiára volt szükség.

— Mi az év elején feszített intézkedési tervet készítettünk — emlékszik vissza Marosvári László, a hengermű gyáregység vezetője. — Pontosan meghatároztuk, hogy mit akarunk elérni, részletesen kidolgoztuk, a brigádvállalásokkal összehangoltuk, hogy melyik munkahelyen, kinek, mit kell lennie. Az intézkedések végrehajtását, a vállalások teljesítését minden nap ellenőriztük. A takarékosság az emberek tudatában már meggyökeresedett. A dolgozók arra törekedtek, hogy minél jobban csökkentsék a fajlagos, az egy tonnára eső acélfelhasználást. Ennek eredménye, hogy a gyáregység dolgozói a vállalattól 1056 tonnával löbb: 6686 tonna acélt takarítottak meg. A legnagyobb érdem ebben a blokksori és a gerendasori kollektíváké. Ebben’az évben — az 1976. évi szintről indulva, ahhoz viszonyítva — célkitűzéseink szerint plusz 1627 tonna acélt takarítunk meg.

A diósgyőri kohászat gyárvezetése ebben az évben 100 millió forint anyag- és energiamegtakarítással számol. A szocialista brigádok még nem nyilatkoztak. Nyilvánvaló, hogy anyag- és energiatakarékossági vállalásaikban, s még inkább egész évi szorgalmas munkálkodásuk nyomán sok belső tartalékot tárhatnak és tárnak is fel.

(Csorba)

Varga Bertalan öntő szakmunkás az Ózdi Kohászati Üzemekben. Fotó: Laczó József

Újító

szénbányászok

Immár hagyomány, hogy a Szakszervezetek megyei Tanácsának felhívására évről évre újítási hónapot tartanak a Rorsodi Szénbányák Vállalatnál. Pál István műszaki főelőadó elmondta: a hagyományosan öt kategóriában lebonyolított verseny minden eddiginél eredményesebb volt s ormósbányai sikereket hozott. A szénbányák dolgozói összesen 1012 ötletet vetettek papírra, ebből 871-et elfogadtak, s 763-at a gyakorlatban is hasznosítottak. A legjobb újító Bere Lajos (Ormosbánya). Az aknák, külüzemek újítási megbízottjai versenyének első helyezettje Kovács József (Ormosi Bányaüzem). Az üzemi iparjogvédelmi előadók közül Bos- nyák István, az egyszemélyi elbírálók közül Viszoczky György (egyaránt Ormosi Bányaüzem), míg a szakvélemény ezők vetélkedésében Lengyel István (Mákvölgyi Bányaüzem) végzett az élen.

Á Bán-pataktól nyugatra

„Úgy érzem léptünk előbbre

99

*

I!

1'

r

iM

«•

é

á!'í

e\

9

!>'

é‘,

á

d'

*í

Cj

;

i

áj

/I mérnök szeméweS...

Pályakezdő a pályán

— Ez egy olyan gyár, amely minden évben nyereséggel termel. De egyben olyan is, amelyben még igen sok lehetőség rejlik. Talán e két dolog vonzott leginkább ide...

Kinter Ferenc gépészmérnök jellemezte ekként munkahelyét, a December 4. Drótműveket. Még hozzáfűzte: négy hónap után —persze — nehéz értékítéletet mondani egy üzemről. Kinter Ferenc ugyanis tavaly végzett a Nehézipari Műszaki Egyetemen, s szeptember elején kezdte meg gépgyártástechnológus szakfordítóként a munkát a drótgyárban. Így egyike a legilletékesebbek- nek, akik a pályakezdés, beilleszkedés gondjairól. tapasztalatairól beszélhetnek.

— Ügy hallottam ismerőseimtől, meg a fiúktól, akiknek szerződésük volt a drótgyárral, hogy itt igen jó a munkahelyi légkör — mondja Kinter Ferenc. — Jó néhányszor magam is bejöttem körülnézni, s nem csalódtam. A szeptember elsejei fogadtatás azonban még a vártnál is kedvezőbb volt.

i — Munkahelyemen, a műszaki fejlesztési osztályon többnyire fiatalok dolgoznak, úgy fogadtak, ahogy régi ismerősöket szokás. Munkámban is igen sok segítséget kapok a kollégáktól. A feladatokat egészükben elmagyarázzák, jóllehet az én reszortom csak egy rész- probléma megoldása.

— Hogyan tudta eddig hasznosítani az egyetemen tanultakat?

— Az elmélet és a gyakorlat között óriási a különbség. Az egyetemen sok olyan dolgot tanultunk, amire — meglehet — soha nem lesz szükség. Eddig a tanultaknak körülbelül lizedrészét ha hasznosítottam. Igaz, most még a gyakorlóidőmet töltöm.

— Kapott-e már a képzettségének megfelelő, igazi mérnöki munkát?

— A gyár fejlesztési terveiben szerepel egyebek között az autópálya-programhoz szükséges nagy szilárdságú betonpászma előállítása. E komplex, összefoglaló téma részeként az én feladatom volt a gyártás előfeltételeinek, lehetőségeinek kidolgozása. Ez, tulajdonképpen, üzemi diplomatcvkénl is felfogható. Az első. nagy feladattal egyébként már elkészültem.

— Minden fiatal mérnök álma, hogy megmutathassa tudását, megkapja az igazi nagy feladatot.

— A régi évfolyamtársakkal gyakran beszélgetünk arról: jó lenne, ha nagyobb volumenű feladatokat is ránk bíznának. Igen sok fejlesztési téma van, amely érdekel — bármelyik megoldáshoz volna kedvem, s azt hiszem, szaktudásom is ...

— Az orosz nyelvű szakfordítói diploma viszont már jó szolgálatot tett.

— Igen. Az elmúlt évben volt a KGST Vaskohászati Állandó Bizottságának 48. ülésszaka. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy kísérője lehettem az egyik delegációnak. Az orosz nyelvvel egyébként távlati céljaim is

vannak: szeretnék majd műszaki tudományos együttműködési előadói feladatokat ellátni. Az orosz nyelvtudásom továbbfejlesztése mellett szeretném angolból is letenni az állami nyelvvizsgát.

— Milyennek ismerte meg 4 hónap alatt az üzemet?

— Kedvenc témám a szervezés, ezért inkább ebből a szemszögből közelíteném meg a kérdést. Tökéletesen szervezett üzem nincs: a legtöbbet mindenütt ezen a téren lehet és kell tenni. Nem szabad például olyan elgondolást megvalósítani, amiről később kiderül, hogy nem volt helyes. Azokat az ötleteket viszont, amelyeket elfogadtak és helyesnek véltek, valósítsák is meg.

— Vannak-e már barátai, ismerősei az üzemi munkás- fiatalok közül?

— Minden alkalmat megragadok, hogy lemehessek az üzemrészekbe. Eddig még inkább csak a gépekkel, berendezésekkel ismerkedtem, de van már néhány személyes ismerősöm is az üzemből. A baráti kapcsolatok Kialakításában sokat várok a most átszervezés, illetve felújítás alatt álló KlSZ-klub- tól. KlSZ-tagként én is töröm a fejem egy olyan színvonalas program kidolgozásán, amely valóban vonzza a fiatalokat

__

.

.. — dcvald —

Már a gazdaság elnevezése — Hegyháti Termelőszövetkezet — is sejteti, errefelé kevés a síkság. A hegyek, dombok oldalán „hátán” kapaszkodnak meg a szántók, az erdők, a legelők, s kapaszkodik a növény is. amely e változatos összetételű földekből táplálkozik. Van erre homokos, középkötött, valamint kötött talaj elég, és mintegy 15 százalékra tehető az erősen lemosódott terület nagysága, ahol a talaj úgynevezett „A” szintjéről egyelőre csak múlt időben beszélnek a szakemberek.

Kedvezőtlen adottságú hegyvidéki termelőszövetkezet, Il-es kategóriájú. Ez a hivatalos besorolása annak a borsodi termel őszövet kőzetnek, amely a Bán-pataktól nyugatra hat község: Cser- nely, Bükkmogyorósd, Csok- vaomány, Lénárddaróc. Sáta és Nekézseny földjeinek gazdája immár két esztendeje.

Csokvaomány Hegyháti Termelőszövetkezet. Négv- ezerhalszáz hektár összterület. ebből 2100 hektár szántó. 800 hektár erdő. a többi rét. legelő. Háromszázhat - van tag, ebből állandó dolgozó 80 fő és 70 az alkalmazottak száma. Számokkal elmondva, mindössze ennyit erről a földről és a földet művelő emberekről. A többit mondja el az elnök, Benedek Sándor.

Az elmúlt két évről általánosságban :

— Az egyesült termelő- szövetkezetek közül egyik sem állt magas termelési és műszaki színvonalon. Nem volt közöttük úgynevezett bázisgazdaság. Ez éreztette és még most is érezteti hatását. Az egyesülés felszínre hozott vezetési és emberi problémákat. Elavult gépparkot vettünk át. kevés és rossz műszaki állapotú gépekkel. sőt az 1974. évi, az . egyesülést megelőző őszi ta- laielőkészítés és vetés minősége is erősen kifogásolható volt. Tagságunk létszáma nem magas, sok a járadékos, nyugdíjas. Állandó dolgozónk kevés van. Ezekhez a gondokhoz idén rendkívül kedvezőtlen időjárás is ná-( rosult. Egyszóval nem volt könnyű az eltelt: kél év ... Ennek ellenére úgv érzem, léptünk előre. A már régebben meglevő termelési szerkezet módosításával kialakítottuk az adottságunknak legjobban megfelelő struktúrát mind az állattenyésztésben. mind a növénytermesztésben. A gépesítésben eljutottunk arra a szintre, ami már elfogadható, hiszen új gépjavító műhely épült, a kombájnjainkat csaknem kicseréltük és van már nagy teljesítményű erőgépünk is. A géppark értéke két év alatt duplájára nőtt. A legnagyobb eredményt azonban mégis a szakvezetésben beállt változásokban látom. A vezetőség kicserélődött, új főagronómussal. főkönyvelővel, valamint több fiatal mezőgazdasági szakemberrel erősödtünk. Olyanokkal,

akikben — én legalábbis úgy érzem —. van optimizmus, olyanokkal, akik. bíznak ezekben a földekben, a tagságban és önmagukban ...

Az állattenyésztésről: *

— A szarvasmarha-állományt 1980-ig a mai szinten tartjuk, már ami a mennyiséget illeti. Most 74 darab tehenünk van, jövőre elérjük a százat és utána csak a VI. ötéves tervben lesz létszámnövelés. A feiési átlagunk még alacsony: 2000 liter. Előbbrelépni ezen a téren akarunk. Célunk a 2800—3000 literes átlag elérése. Ennek érdekében első lépésként a gűmőkórmentes állományt kellett kialakítanunk. Két év alatt 94 tehenet adtunk el. helyettük vemhesüszőket vásároltunk, vagy saját szaporulattal pótoltuk a kiesést. Ez egymillió forintjába került a szövetkezetnek. de feltétlenül végre kellett hajtanunk ... Adottságaink elsősorban a juhászat fejlesztését teszik lehetővé. Jelenleg 2000 anyajuhunk van. 1977 végére elérjük a 2600 darabot, az V. ötéves terv végén pedig már 4000 anyajuhval számolunk.

A növénytermesztésről:

— Őszi búzát 350 hektáron vetettünk, de már idén ősszel 600 hektárra növeljük ezt a területet. Ez évre 30 mázsás átlagtermést terveztünk és a kalászosok jelenlegi állapotát tekintve ez az elvárás reális... Üj ezen a területen a napraforgó. Tavaly 170 hektáron.’ idén már 200 hektáron termesztjük. A kukoricának nem a legmegfelelőbbek-éghajlati adottságaink — csak a korai fajták érnek be —, de termesztését vetésszerkezetünk, valamint állatállományunk abrakszükséglete indokolják. Rentábilis a zöldség, és ugyanakkor az 50 hektár mákkal együtt állandó munkalehetőséget biztosít asszonyainknak.

A jövőről:

— Tréfásan úgv fogalmazhatnék : hallani fognak még rólunk. Komolyra íor- díva a szót, az a tapasztalatunk, hogy fogy a munkaerő. ezért a gépesítést kell fokoznunk, gépláncokat kell kialakítanunk, ami persze a termelési szerkezet szűkítését is maga után vonja. A juhászat terén, a búza- és

napraforgótermesztésben tudjuk produkálni az országos átlagot. Igaz, nálunk a ráfordítás költségei magasabbak. Éppen ezért olyan növénykultúrákat kell meghonosítani. vagy továbbra is termeszteni e tájon, amelyeknél kisebb a ráfordítás és nagyobb a jövedelem. Ez évtől tagjai vagyunk a Szolnoki Gabona- és Iparinövé- nyek Termelési Rendszerének 600 hektár búzával 400 hektár tavaszi árpával. 200 hektár kukoricával és 200 hektár napraforgóval. A rendszertől elsősorban a termelés szakmai színvonalának további emelését várjuk ... Talán furcsának tűnik. ha azt mondom, hogy szerintem 1977 könnyebb év lesz a tavalyinál. Nekünk legalábbis az. Az elvárások szerint gazdaságunknak tíz százalékkal kell növelni az össztermelést, mi mégis 20 százalékot tervezünk. Ez nem valamiféle hetvkeség. okunk sem volna rá. Ez a 20 százalék abból adódik, hogy mi még azért alacsony termelési színvonalon állunk. De a vezetés színvonalának megerősödése, a gépesítés problémáinak megoldása — úgy érzem — biztosíték arra. hogy ezekkel a tervszámokkal ne csak légvárakat építsünk.

Hajdú Imre