Észak-Magyarország, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-23 / 19. szám
.............. 1977. január 23., vasárnap ESZAK-MA GYARQR5ZAG 5 a bodrogközi utazásról Januar elsejétől a Bodrogközben, Sárospatak-elágazás és Zemplénagárd között az eddig kisvasúion lebonyolított személy- és teherforgalmat közútra terelték. Ezt megelőzően, és már az eddig eltelt hetekben is több alkalommal foglalkoztunk lapunkban a megváltozott helyzettel. Mint az várható volt, már a változásra való felkészülés során is, nem ment minden zökkenőmentesen. Számoltak ezzel a Volán 3. számú Vállalat vezetői is, ezért tartották jelentősnek az illetékes községi tanácsok vezetőivel való találkozást még az elmúlt év novemberében. Ekkor ismertették az elképzeléseket, a menetrendi tervezeteket. Ugyanott megállapodtak abban, hogy a „beindulás” után, amikor a gyakorlatban érhetők tetten a megvalósulás részletei, ismét találkoznak. Most a hét csütörtöki napján tartott munkamegbeszélésen a községi tanácsok vezetői mondták el először észrevételeiket. A sort a zemplénagárdi elnök nyitotta: — Az a megállapítósom, hogy az átálással nincs jelentős probléma. A járatok száma elegendő, olykor még az is tapasztalható, hogy utas híján üresen futnak a buszok. Ebből a meggondolásból javasoljuk, hogy a kihasználatlan járatok álirányítósóval a hét minden napján közlekedjen autóbusz Zemplénagárd tói Sárospatakig, a Zemplén expressz érkezéséhez igazodva. A hétvégeken még mindig tapasztalható tumultus a sárospataki állomáson, ez abból is adódik, hogy az autóbuszok nem várják be a késve érkező vonatokat. Így egy kocsira maradnak az utazók. Előfordul továbbá az, hogy a buszok a községben nem a kijelölt végállomásra állnak be. Nem látom továbbá megoldottnak mind ez ideig a darabáruszál lí tós l. — Alapvetően nincs gond a jelenlegi utazással — kezdte tapasztalatai összegzését a riesei tanácselnök —, a járatok száma elegendő. Néhány módosítással az eddigi problémák elkerülhetők. A hét végi utazások gondjára én is felhívom a figyelmet. Olyan észrevételünk is van, hogy nem minden kocsi áll meg az újonnan kijelölt megállókban. Ennek biztosítására intézkedést várunk. A Cigánd községi Közös- Tanács elnöke elégedettségének adott hangot az utazás általános helyzetéről szólva. Felidézte ugyanakkor az első napok — éppen Cigándon — rossz emléket hagyó kellemetlenségeit is. (Érről annak idején szóltunk lapunkban). Mint a tanácselnök megfogalmazta; legyen ez intő példa a továbbiakra, szolgálja annak a figyelemnek a fokozását, amelyet a Volánnak a hét végi, hét eleji utazásokra kell fordítania ... — Mindenekelőtt mi is e gondok megszüntetését várjuk Tiszakarádon — mondta a tanácstitkár. Ezen túl Györgytarlóról kaptunk olyan jelzéseket, hogy néhány autóbusz nem a megépített fordulóban — végállomáson — várakozik, illetve nem megy el odáig ... * A megbeszélésnek nem veit panasznapjellege. A községi tanácsok vezetői reálisan értékelve az eddigi tapasztalatokat, olyan véleményt, javaslatot hoztak magukkal, amely jól hasznosítható az eddig panasz tárgyává telt jelenségek megszüntetésére. A „másik fél”, a Volán Tröszt, a Volán 3. számú Vállalat jelenlevő képviselői nemcsak meghallgatni, hanem választ adni is jöttek. Így már a tegnapelőtt! megbeszélésen konkrét intézkedések, döntések születtek. Mielőtt ezekről szólnánk, mi is szükségesnek tartjuk az alábbiak ismételt felidézését. A Volán 59 járata napi négyezer utast tud szállítani. Az eddigi legnagyobb utasszámot hét végi napokon mérték: ekkor 191)0—2000 embert utaztattak, a hét közbeni utaslétszám átlagosan 900—1200 főre tehető. Hét végén a munkába állított hét új panoráma-autóbusz mellett még kettő mindig „élesre töltve” várakozik Sárospatakon. Megvan tehát a remény arra, hogy megoldódik a hét végi utazási, hazajutási gond. Megállapodtak a jelenlevők abban, hogy február 5- töl reggel és este naponta megy autóbuszjárat Sárospatakra a Zemplén expressz- hez. Egy másik menetrendi változtatással megoldódik — egyebek között — a cigándi áfész-hez bejáró dolgozók utaztatása is. Minderről természetesen időben és megfelelő módon tájékoztatják az utasokat. A Volán Vállalat személyforgalmi főosztályának vezetője határozott hangon tett ígéretet arra, hogy azokat az autóbuszvezetőket, akik a kijelölt megállókban nem állnak meg, vagy nem az előírt indulási helyen várakoznak, szigorúan felelősségre vonják. * A Volán 3. sz. Vállalat nem vitatható jó szándékkal, jobbra változtatni kész akarattal törekszik arra, hogy megfeleljen a munkájával szemben állított követelményeknek. Maguk a községi tanácsok vezetői is így értékelték az eddigi munkát, reflektorfénybe állítva a további teendőket. Tény, hogy az autóbuszok több járattal és gyorsabban szállítják az utasokat, mint eddig a lcis- vonat. A nagy többség utazási érdekeit jól szolgálja a jelenlegi menetrend. Mindennek ellenére bizonyosan a jövőben is lesznek még egyéni, vagy kisebb csoportot érintő sérelmek, panaszok. Türelmet, megértést kér a közlekedési vállalat. Nem kevés a tennivaló, nem kevés a feladat. Nagyobb figyelmet kíván a hét végi, hét eleji utaztatás. Sárospatakon szorító gond az autóbusz-pályaudvar helyzete. Megépítésére mielőbb szükség van. Sürgős intézkedést követel a darabáruszál- lítás problémája. A KPM Miskolci Közúti Igazgatóságának folyamatosan figyelemmel kell kísérnie az utak állapotát. Mindenekelőtt szükség van a tlszakarádi bekötő út és az őrhegyi út aszfaltszőnyeggel való bebo- r.ílására, szélesítésére... * Még a tanácskozás előtt panaszos levelet kapott szerkesztőségünk Tiszacsermely határszélről. Ügy Véljük, több felvetésükre megtalálták a választ az eddig leírtakban. A postai küldemények ügyében pedig egy postaláda elhelyezésével megoldást találnak, remélhetőleg a közeljövőben __ T énagy József Modern tanulószoba, lyukas háztető Izsófaivi kérdőjelek Tetszetős, kertes házban található az iskolai napközi Izsófalván. Sokat is költöttek rá. helyesen. Kívül-belül rendbehozták az épületet, különféle átalakításokat végeztek, igyekeztek az ötven gyermek számára otthonossá tenni minden tekintetben a napközit, örömmel, jó szívvel, szeretettel, az anyagi erőforrásokkal is szigorúan gazdálkodva munkálkodtak a kivitelezésen. Cserépkályhákat építettek be, a .teraszt zárt helyiséggé, étkezővé alakították át (merthogy eddig ilyen nem volt), ezzel elérve azt is, hogy legyen tanulószobájuk a gyerekeknek. Még a tetőt kellett volna renoválni, amikor kiderült: 59 ezer forinttal kevesebb a pénzük Pedig feleslegesen egy fillért sem költöttek el. így a tetőre nem maradt semmi. Emiatt olt tartanak, hogy a telő l.*ukas, beázik, félő. hogy a modern tanulószoba — amit jelenleg használni sem lufinak —, tönkremegy és nagy értekek mennek veszendőbe. Mindezt sokan tudják, az iskola igazgatója, és a helyi tanács „szolgálati úton” is szóvá tette az ügyet, kérve a segítséget a megoldáshoz. A válasz az volt: az iskola rendelkezésére álló lí! ezer forintból (ami fenntartási célokra van), „hozzák tető alá” a tetőt. .. Ez nem járható út, hiszen ilyen összeg egyrészt kevés, másrészt akkor e^ész éven át miből fedezze az iskola a fentarlási költségeket? Önként adódik a kérdés: 1 van-e megoldás?! Megoldás van. mindenképpen kell, hogy legyen. Az egyik lehetőség, hogy a megyei tanács soron kívül segít. (ami. ha van rá mód. nem is marad el), a másik, hogy a helyi tanács a rendelkezésére álló költségvetésből kiszakít annyit, amiből kifizethető’ a tetőjavításhoz szükséges összeg. (Ez azonban csak valami más igény kielégítésének a rovására történhet.) K harmadik lehetőség: ha a környékbeli. bányaüzemek, — amelyek már eddig is sokat tettek az iskolás gyermekek érdekében —, társadalmi munkában, mindenekelőtt a szocialista brigádok közreműködésével hozzájárulnak a sürgető probléma megoldásához. Ebben, egészen biztos a Borsodi Szénbányák is mellettük állna, ha valamiben, vagy valamihez engedélyre, jóváhagyásra. vagy egyetértésre lenne szükség. Sokkal nagyobb gondokat is megoldottak már ennél Borsodban. társadalmi összefogással. Bizonyára az izsófaivi kérdőjelek eltüntetéséhez sem marad el a sürgős támogatás, hiszen önerőből az iskola képtelen a legcsekélyebb mértékben is intézkedni. ötven gyermekről van szó. akik ezekben a napokban is az ebédlőt vehetik, csak igénybe tanulószobának, mert a napköziben az imént említett okok miatt van is, meg nincs is tanulószoba ... X. I . O lyan politikai tanfolyamra hirdette meg a beiratkozást az MSZMP Központi Bizottságának múlt év októberi határozata, amely tanfolyamnak tanára, hallgatója egy- személyben a társauaiom- tudományok, a szocializmus építésének mai és holnapi ügyei iránt érdeklődő ember. Bizonyos elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy tálán sonu sem volt nugyoüü érdeklődés az emoereiv Köre- Den a különböző szintű part- oklatasi formák Iránt, mint az. utóbbi években. Szinte évről évre tapasztalható, hogy a szervezett politikai oktatás tagozatain rendszeresen túljelentkezés van. A munka melletti tanulás olyan elterjedt gyakorlattá vált, hogy egyes munkahelyeken ugyancsak oda kell figyelni a munkaszervezésre a vizsgák idején, amikor a dolgozók egy része a tankönyvekbe temetkezik. Vajon mi az oka a tanulási Kedvnek. Mondhatna valaki, hogy bizonyára az ér- vényesiiiesi vágy, az a természetes emberi törekvés, nogy munkakörben, beosztásúén előbbre jusson. Nem lehet tagadni, ilyen indítékok is akadnak, de a tapasztalat azt igazolja, hogy a többséget nem elsősorban anyagi törekvés sarkallja. Az üzemben, a termelésben dolgozó szakmunkás nem várhat mérnöki beoszlást, ha elvégzi a marxista, középiskolát, de a mérnöknek, a pedagógusnak sem jelent feltétlenül munkaköri előbbre- lépést, ha levizsgázik a marxista esti egyetemen. Az sem gyakorlat, hogy valakinek azért emeljék fel a fizetését, mert valamilyen politikai oktatási formában részt vett. Közvetlen anyagi megfontoltság tehát nem állhat a tanulási kedv mögött. Mi akkor az indíték? Az indíték társadalmi életünk valóságából fakad. A fejlett szocialista társadalom megteremtése minden területen nagyobb követelményeket támaszt. Növekszik a kölcsönhatás a gazdaság és a politika, az anyagi javak termelése és a szocialista életmód között. Az emberek ha nem is tudják maguknak pontosan, szavakkal megfogalmazni, de érzik, érzékelik ezt a kölcsönhatást. Az indítékok közt feltétlenül meg kell említeni a Központi Bizottságnak a közművelődés fejlesztésének feladatairól megjelent határozatát. Bár ez a határozat zömmel az általános művelődés helyzetével. az úgynevezett közművelődéssel foglalkozik, de érvényesülése során hat a politikai műveltségre is. A politikai tudat és a világnézet alakítását nem lehet elkülöníteni a közművelődési munkától, hiszen, a politikai műveltség a műveltség' szerves és fontos eleme. A világnézet, a politikai tudat és az ízlés formálása összefüggő, egymást kiegészítő tényezők. Nem véletlen tehát, hogy abban a pezsdítő, az általános kultúrálódás igényéi felkeltő közegben, amelyet a közművelődési határozat, majd a közművelődési törvény megjelenése keltett, fokozott érdeklődés alakult ki a világnézeti, ideológiai kérdések iránt is. A felnőtt emberek tanulási kedvét különösen nagyra értékelhetjük, tudva azt. hogy a felnőtt ..másként, nehezebben tanul, mint a gyerek, vagy fiatal. Azt a szót, hogy „nehezebben” csak azért használjuk, mert a közhiedelem így tartja, pedig valóban csak arról van szó. hogy „másként". Nem vitás', hogy a gyermek úgynevezett mechanikus emlékezete jobb, mint a felnőtté. Tartósab- oan és gyorsabban sajátítja el a számokat, lexikális adatokat. Ezzel szemben a felnőttnek sokkal fejlettebb az intellektuális emlékezete. Vannak pszichológusok, akik azt állítják, hogy az intellektuális emlékezet felnőttkorban fejlődik ki igazán, amelynek birtokában értelmes folyamatokká kapcsolja össze az ismereteket, az adatokat és a tényeket is, mindezeket a problémákkal, kapcsolataikkal, összefüggésekkel együtt rögzíti. E rövid gondolati kitérővel mintegy alá kívántuk húzni: a felnőtt embernek azt az adottságát, képességét és készségét, amely biztonságosan lehetőséget nyújt neki rá, hogy szervezett oktatási formán túl és azon kívül is tudatosan foglalkozzon az önműveléssel. I gen nagy eredmény, hogy olyan népesek politikai oktatási formaink, de mi van azután, miikor egy tanulási ciklus lezárul, s kézben a végbizonyítvány ? Akkor befejeződhet a politikai képzés? Semmiképpen sem. A Központi Bizottság propagandamunkáról szóló határozatában ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „Az oktatás bevált szervezetének fenntartása és a kialakúit hallgatói létszám melleit nagyobb figyelmet kell fordítani a marxista tudás gyarapításának pártiskolán kívüli formáira, az önálló tanulásra, az alapozó oktatáson túlmenően a továbbképzésre ...” Amikor valaki lezár egy szervezett oktatási formát, azonnal „be kell iratkoznia’’ az önművelés politikai tanfolyamára, ahol nincs vizsga, ahol a „hallgató” maga szervezi meg az idejét, választja ki a tananyagot. Ez a tananyag már szélesebb skálán mozoghat, jobban igazodhat az egyén közvetlen érdeklődési területéhez. A politikai önművelésnél is elengedhetetlen. hogy a marxista klasszikusok műveit forgassuk időnként. A klasszikusok állandó forrásmunkáink kell legyenek, különösen akkor, ha valamilyen szervezeti oktatási formán már megtanultuk, hogy mit hol kell keresni. Mindezek mellett egyre több az olyan tudományos értékű, stílusában. rendszerezettségében az önműveléssel tanulók széles táborára is számító könyv, amely oldottabb formában közli az ismereteket. Sokoldalú ösztönzés tapasztalható a politikai önművelésre, de hiányzik még az erre a célra legalkalmasabb könyvek népszerűsítése, propagálása. Keresni kell azt a módot és lehetőséget, amely- ivei hatékonyan felhívják a figyelmet bizonyos kiadványokra. Itt most valóban csak a példa kedvéért, hadd említsünk meg két. általunk nagyon jól hasznosílhatónak vélt munkát. Miközben valaki szervezett formában tanulmányozta a munkásmozgalom történetét, birtokában van egy átfogó ismeretnek, többek között tudja, hogy Magyarországon a Horlliy-rendszer idején miként erősödött a fasizmus melyek voltak annak ideológiai és társadalmi bázisai Bármennyire is érdekelté ez a kérdés, nem vol közben ideje rá, hogy a dolgokat mélyebben, több oldalról is vizsgálja. Ha azonban az alapokat ismerve —mintegy olvasmányként — kezébe veszi a „Nem engedélyezem. A cenzúrabizottság dossziéjából'’ — című nemrég megjelent könyvet, érdekes olvasmányhoz jut. Nincsenek ebben sajtócikkek, csupán azok a széljegyzetek, cenzori utasítások, olykor dörgedelmek, amelyekkel a kor sajtószerveit irányították. A kronológiai sorrendbe szedett dokumentumok között es annak hátterében végigpereg az odvasó előtt egy rendszer álszentsége, kétszi- nűsége. Nem tankönyv ez, mégcsak nem is forrásmunka. Ez maga a történelem — hátúlnézetben. Ez a kor fonákja. Sokan kedvelik a marxista esztétikát, de még többen kedvelnék, ha ez a tudományág nem lenne a leg- messzemenőkig elvont. Aki ^ Lukács Györggyel kezdi, aki Lukácsot — nagyon alapos előképzettség nélkül — müvéiből kívánja megismerni. hamarosan letesz erről a szándékáról. Szerdahelyi István könyve. A magyar esztétika története 1945—1975. — átsegíti az e téma iránt vonzódókat az indulás nehézségein. Közérthető előadásmódja, a könyv áttekinthető szerkezete mindenkinek élvezetes lehet, aki az esztétikai, művészeti, sőt, aki kultúrpolitikánk történeti fejlődése iránt érdeklődik. Csak két kiragadott példa, de a sort hosszan lehetne, s kellene is folytatni. Már megtanítottuk az embereket tanulni, már kedvet ébresztettünk és igényt keltettünk a politikái műveltség iránt. Nem lehet azonban mindig iskolába járni. A felnőttet éppen az jellemzi, hogy egy bizonyc« alapozás után képes az ismereteket önerejéből is elsajátítani. A propagandamunka azonban itt nem állhat meg. Az önképzésnek. önművelődésnek számos lehetősége, formája van. Vajon amikor a végbizonyítványt kézbe kapják a felnőttek, birtokában vannak-e annak a biztonságnak is, amely határozottan érzékelteti, hogy most már hogyan tovább? Ez a biztonságérzet még nincs meg mindenkinél, sőt a további önművelés igényét is éb- resztgetni kell. 4 propagandistákra vár az a feladat, hogy mi- - közben a marxizmust, mint tananyagot feldolgozzák a hallgatókkal — s ez vonatkozik a politikai oktatás valamennyi szintjére — érzékeltessék, a téma közel sincs lezárva, ezzel még nincs kimerítve. A foglalkozások során úgy közelítsenek egy-egy kérdéshez, például a szocialista hazafi- sághoz. vágy a proletár internacionalizmushoz, hogy a hallgatók érdeklődése túlnőjön mindazon, ami egy szervezett oktatási forma kereteibe belefér. El kell érnünk, hogy minden kommunista, minden ideológiai kérdések iránt érdeklődő ember érezze, hogy amikor valamilyen oktatási formán végbizonyítványt szerez, az egyben felvételt jelent számára a magasabb szintű önművelés politikai „tanfolyamára’''. Adamovics Ilon»
