Észak-Magyarország, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-01 / 284. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG Hamide születet! Ha majd évszázad múlva írja történésztoll a szocialis­ta jövendőért harcba induló első szabad magyar eszten­dők históriáját, szólni kell a népi kollégistákról is. Ha forrásanyag után kutat a bú­várkodó, kezébe akadhat a Bolyai Természettudományi Kollégium egyik vezetőségi ülésének félévzáró jegyző­könyve is. Olvassa majd a késéi utód, hogy a diák- vezetőség napirendi javasla­tát Pál Lénárd, a beszámolót meg Szekér Gyula mondta el. s nyilván gondos szorgalom­mal jegyzi cédulára —. hogy a névmutató összeállítás ide­jén majd könnyebben boldo­guljon —, miként haladt tu­dományos pályán, közélet­ben a következő évtizedek­ben a későbbi Kossuth-díjas akadémikus meg a . vegyész­mérnökből lett kormány-el­nökhelyettes. Ha a NÉKOSZ- történet ma még csak rész­leteiben megírott lapjai el­készülnek. nyilván világossá válik, miért írhatta 1948-ban Lukács György: „Semmi két­ség: a népi kollégiumi moz­galom létrejötte és leifejlő­dése demokráciánk egyik legnagyobb tette a kultúra megújítása terén". Két nevet említettünk az előbb. Bárki megkeresheti a „Ki kicsoda?'’ életrajzi lexi­konban a nevek mögött fel­sorakozó szűkszavú, mégis sokatmondó adatsort. Keres­het harmadik, tizedik, öt­venedik hasonló pályaképet is. egy egész nemzedék java fiatalját nevelte, indította el — akárcsak az idézett ket­tőt — nép, ország, szelesebb közösség, szocialista holnap szolgálatára a népi kollégiu­mok mozgalma. Kádár Já­nos, a József Attila kollé­gium egykori pártfogótestü­leti elnöke mondta: „A népi kollégiumok megalapítása fontos politikai tett volt, mert tömörítette azokat a munkás- és parasztfiatalokat, akikre a néphatalom tá­maszkodni kívánt.” A kollégiumi mozgalom gondolata még a felszabadu­lás előtt megszületett, és gyö­keret vert: első hívei már akkor megtalálták a jó' utat, a haladás, a baloldali egy­ség. majd az antifasiszta harc útját. Éppen a minap szólalt meg a „Századunk” egyik részletében a kér>ernyőn — fájdalom, már élete egyik utolsó megnyilvánulásaként — a kollégista kezdet egyik tevékeny embere, Sípos Gyu­la, a költő. Az a Sípos Gyu­la, aki egyetemi hallgatóként, Győrffy-kollégistaként, 1941 nagy antifasiszta megmozdu­lásán, a Kossuth-mauzóleum előtti tüntetésnél az egyete­mi ifjúság koszorúját vitte. Az ő kortársai, elvtársai, ba­rátai voltak nem sokkal ké­sőbb az ellenállás hű harcosai, euieiiejt a KÉRDSZ a felszabadulás után a születő népi hatalom első mindene­sei a munkásmozgalom régi harcosainak oldalán, a föld­osztók és új igazságok bátor hirdetői, a mély illegalitás­ból a szabadság napfényére 1 lépő kommunisták pártjának hűséges katonái. S egyúttal: az utánuk következő nemze­dék népi kollégiumi mozgal­mának mentorai. Visszaemlékezések egysze­rűségükben is gyönyörű mondataiból ismerjük a „kol- légiumfoglaló, honalapító” elsők tanuló és oktató-tanító lázát; a legtöbbször üres. tört ablakú épületekben otthont és mindjárt közösséget is te­remtő ifjú emberek igaz. őszinte hevületét. A fényes szelek, fénylő tekintetű nem­zedéke indult el a népi kol­légiumok születésével 1946- ban, és volt három éven át — igaz. ifjúi túlzásokkal, hol szektás hibákkal, hol meg narodnyik balfogásokkal — a felszabadulás utáni ifjúsá­gi mozgalom egyik, lendüle­tes politikai munkát- vép.ző rétege. Néhány évvel ké­sőbb — amikor az 1949-ben feloszlatott NÉKOSZ mun­káját először értékelték reá­lisan — a párt Politikai Bi­zottsága úgy beszélhetett a mozgalomról, mint amely egyes hibái ellenére is egész­séges hajtása volt a magyar komníunista ifjúsági moz­galomnak. s amely pozitív’ szerepet játszott az új szo­cialista értelmiség nevelésé­ben. Évszázad múlva születő történelemkönyv gondolatá­val kezdtük az emlékezést — ám a jelen, a NÉKOSZ szü­letésének harmincadik évfor­dulója mai szép szót. mai elismerést kíván azoknak a három évtizeddel ezelőtti kollégistáknak, akik közül szinte mindenki választott munkaterülete fontos, szá­mon tartott embere lett. Ak­koriban, három évtizede akadtak néhányon az idő­sebb nemzedékek fiaiból, akik „egy kicsit túlságosan is csak politikacentrikusnak” tekintették a népi kollégisták mindennapjait, egész tevé­kenységükben csak ezt vet­ték észre. Azóta tudjuk — három évtized bizonyítja —, hogy éppen ez. a harcos po­litikai állásfoglalás válíalása szolgált javaikra tudományos, szakmai munkájukban is. Bebizonyosodott: aki népi kollégistaként azt vallotta, hogy világot megforgatni, megváltoztatni az ifjú ember dolga, s ez a politikai küz­delemben csak a kommunis­ták, a haladás lobogója alatt lehet — vallotta és vállalta: szakemberként is csak a szenvedély és lendület viszi előre a kisebb közösséget, és az egész társadalmat. Társadalombiztosítási bizottsági ülés Az SZMT Társadalombiz­tosítási Bizottsága tegnap délután ülést tartott az SZMT székházában. Többek között értékelték az éves munkát és megtárgyalták a jövő évi feladatokat. Szó volt a társadalombiztosítási tör­vény végrehajtásáról. és megismertetéséről, a csök­kent munkaképességű dolgo­zókkal való foglalkozásról, a segélyezési munkákról és an­nak problémáiról. A jövő évben igen sok fel­adata lesz a bizottságnak — tudtuk meg dr. Erdős La­jostól, a TB elnökétől. Segí­teniük kell a területpolitikai munkát, az integrációs be­tegellátást, az etikai és a táppénzes célprogram végre­hajtását. Fokozni kell' az együttműködést a Vöröske­reszttel. az egészségügyi fel­világosítás és a véradás megszervezésében. Nyugdíjemelés az NDK-ban Az MSZMP Központi Bi­zottsága, az NDK szakszer­vezetei és a Minisztertanács 1976. május 27-i közös hatá­rozatának megfelelően de­cember 1-től 3,4 millió nyug,- díjas járulékát növelik a Né­met Demokratikus Köztár­saságban. Az öregségi nyug­díjak összege átlag, havi 40 márkával, a rokkantsági és Özvegyi nyugdíjaké ennél va­lamivel kisebb mértékben emelkedik. Míg 1970-ben a férfi nyug­díjasok havi átlagos ellátmá­nya 250, a nőké pedig 168 márka volt, most az átlagos öregségi nyugdíj a férfiaknál 358, a nőknél pedig 268 már­ka lesz. Az öregségi nyugdíj összege mostantól nem lehet kevesebb 230 márkánál. (A minimum eddig 200 márka volt.) 2 | 1976. december 1., szerda .......■-<■»»«» Le onyid Brezsnyev beszéde Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi pizottsúgá- nak főtitkára kedden vacso­rát adott a Kremlben abból az alkalomból, hogy Moszk­vában most tartja negyedik ülését az Amerikai—Szovjet Kereskedelmi és Gazdasági Tanács. A -vacsorán beszédet mon­dott Leonyid Brezsnyev és William Simon, az Amerikai— Szovjet Kereskedelmi és Gaz­dasági Tanács tiszteletbeli igazgatója, az Egyesült Álla­mok pénzügyminisztere. „Azt szeretnénk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között valóban tar­tós, békés kapcsolatok ala­kuljanak ki, népeink és az egyetemes béke érdekében, s nem valamely harmadik országok kárára” — jelen­tette ki beszédében Leonyid Brezsnyev. Ami a szoyjet—amerikai párbeszédet illéti. javasoltuk az Egyesült Államoknak, hogy kölcsönösen mondjunk le az atom-tengeralattjárók új nemzedékének létrehozá­sáról, mint a Trident, továb­bá a B—1 típusú új nehéz­bombázók előállításáról, il­letve az ezeknek megfelelő típusú szovjet tengeralattjá­rók és bombázók gyártásá­ról. Indítványoztuk, hogy a Földközi-tengerről kölcsönö­sen vonjuk ki az atomfegy­verrel felszerelt hadihajókat — jelentette ki Brezsnyev és hangsúlyozta, hogy mind­ezek a javaslatok továbbra is érvényben vannak. ..Békeszerető politikánk újabb bizonyítéka az a ja­vaslat, amelyet a Szovjet­unió és a Varsói Szerződés­beli szövetségesei a napok­ban teltek a tavaly Helsin­kiben tartott tanácskozás minden résztvevőjének, köz­tük az Egyesült Államoknak is. hogy kössenek óljain szer­ződést. amelynek értelmében nem alkalmaznak elsőként egj’más ellen atomfegyvert. Várjuk a választ erre az in­dítványra, és reméljük, hogj’ az kedvező lesz” — mondot­ta Brezsnyev. „Betartjuk az Egyesült Ál­lamokkal kötött megállapo­dást az atomháború meg­akadályozására és abból in­dulunk ki. hogy az amerikai fél is teljesíteni fogja az eb­ből a megállapodásból faka­dó kötelezettségeit.'’ A Szovjetunió úg.y véli. hogy aktivizálni kell a ha­dászati támadó fegyverrend­szerek korlátozásáról szóló új megállapodás megkötésére vonatkozó erőfeszítéseket azon az alapon, amelynek egj’eztetése már. rég meg­történt Vlagyivosztokban. Ügj’ tűnik, hogy ideje már véget vetni a Washington által ebben a fontos kérdés­ben bevezetett majdnem egj’éves „befagyasztási” idő­szaknak. A Szovjetunió kész a további lépések megvita­tására — mondotta. Készek lennénk fokozni az Egyesült Államokkal a gaz­dasági, műszaki és ipari egj’ültműködést. beleértve a kompenzációs üzleteket is, számos iparágban. Ez azon­ban természetesen' akkor lesz lehetséges, ha az Egye­sült Államokban felszámol­ják a Szovjetunióval szem­ben alkalmazott hátrányos megkülönböztetést a keres­kedelem és a hitelnyújtás területén. Leonyid Brezsnyev hang- sútj'ozta: „Mélységesen té­vednek azok, akik azt hiszik, hogj’ a gazdasági kapcsola­tokban alkalmazott hátrá­nyos megkülönböztetés vala­miképpen befolyásolhatja politikánkat vágj’ visszatart­hatja népgazdaságunk fejlő­dését.” Leonyid Brezsnyev felé fordulva William Simon a következőket mondotta: „Ve­lem együtt mindazok ats Egyesült Államokban, akik­nek szerencséje volt önnel együttműködni és találkozni, megértik, hogj’ milyen fon­tos az ön vezető tevékenysé­ge. Lehet ugyan, hogy egyes kérdésekben bizonyos nézet- eltérések merültek fel. cé­lunk mégis égj’: a tartós bé­ke.” Carter nyiíatkszaia a SA LT-megállspedásrá A Szovjetunióval kötendő második SALT-megállapo- dásról, egyéb külpolitikai kérdésekről és az új admi­nisztráció kinevezéséről nyi­latkozott hétfő este az ame­rikai CBS televízióállomás­nak James Carter, az Egye­sült Államok megválasztott elnöke. Carter csalódását fejezte ki amiatt, hogy a Ford-kormány- zat. elmulasztotta a Szovjet­unióval való újabb SALT- egyezmény aláírását. Annak a véleménj’ének adott han­got, hogy a kormány minisz­terei közötti nézeteltérések akadályozták a stratégiai fegyverek további korlátozá­sáról szóló tárgyalások sike­rét. Carter hangsúlyozta, hogy véleménye szerint az egyezménj’t már hónapokkal ezelőtt meg lehetett volna kötni. A szovjet—amerikai kap­csolatokról szólva elmondot­ta: Kissinger külügyminisz­terrel folytatott megbeszélé­se során semmi olj’at nem hallott, ami „óriási meglepe­tést” jelentett volna számá­ra. Kissinger közölte vele: a Szovjetunió soha nem tett olyan határozott' nj'ilatkoza- lot, amit később nem váltott volna valóra, noha — mint Carter kijelentette — az Egyesült Államokban néha az ellenkező „benyomást” hang­súlyozták. Az elnök sajtótitkára új­ságírók előtt a kérdéshez annyit fűzött hozzá, hogy Carter derűlátó a szovjet— amerikai kapcsolatok jövőbe­ni alakulását illetően. Közölte azt is, hogy néhány napon belül sor kerül az első kinevezésre, amikor is beje­lenti, hogy a közeli barátját, Bert Lance atlantai bankárt pénzügyminiszterré, avagy a Szövetségi Költségvetési és Igazgatási Hivatal elnökévé nevezi ki. WÁr wr E e/r a fr » Kozmuveloaesi feladatainkról Pozsgay Imre kulturális miniszter tájékoztatója Kedden délelőtt, az Or­szágházban sajtótájékoztatót tartott a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatala és a Kul­turális Minisztérium az idő­szerű közművelődési felada­tokról. a magyar újságírók, valamint a hazánkba akkre­ditált külföldi tudósítók ré­szére. A nagy számban megjelent \ . hazy.i é.s .külföldi újságírókat dr. Várlconyi Péter, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke köszön­tötte. majd Pozsgay Imre kulturális miniszter A köz- művelődési törvény végrehaj­tásából következő feladatok és a művelődéspolitika né­hány időszerű kérdése cím­mel tartott széles körű tájé­koztatót. Többek között a közművelődés fogalmának ér­telmezésével, a törvény meg- alkotásának szükségességé­vel, a végrehajtásban majdan jelentkező legfontosabb felada­tokkal foglalkozott, A jelen­volt hazai és külföldi újság­írók igen sok nyakorlati kér­dést. tettek fel részben a köz- művelődési törvény végrehaj­tása során várhatóan jelent­kező tennivalók kapcsán, rész­ben egj’éb. közvetlenül nem a törvénnyel összefüggő műve­lődéspolitikai témákról. A kérdésekre a miniszter adott kimerítő választ. A közművelődési törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatokra még a későbbi­ekben visszatérünk. Hegyközről, hegyközeiből (II.) Műszak után PALHÁZÁT — lakóinak számát és területének nagy­ságát tekintve — méltán nevezik a Hegyköz központ­jának. Az ötvenes évek vé­gén a Kishutára vezető út mellett megnyitott perlitbá- nyája meghozta a község nemzetközi elismerését is. Illetve csak a perlitét. Éven­ként mintegy 60 millió, fo­rint értéket termel ez az üzem. A pálházi perlit kere­sett anyag a nyugat-európai országokban. Ha a 60 milliót elosztjuk száztizenöttel — ennyi ugyanis a bánya teljes lét­száma —, durván számolva 5,3 millió forintot termel itt évente egy ember. És mit kap ezért? Hóban, sárban. esőben, szélben, porban; állandó fo­lyamatos üzemben a dara- bolóban védőálarcban, amit egy műszakon keresztül szin­te lehetetlen viselni . .. — nehéz a munka. Az év ti­zenkét hónapjára összesen úgy 31 ezer forint átlagos fizetés jut. Van aki többet keres, van aki kevesebbet, de ez az átlag. Nem túl sok, mégis maradnak, hiszen ho­vá is- mennének innen? Jár­nak ide a Pálhúza környéki falvakból, mert a kevés kö­zül, ez az egyik munkalehe­tőség. A bánya dolgozóinak többsége idősebb ember. Fia­talok kevesen vannak. — Egyelőre nincs gond a lét­számmal — mondja Táj ti Lajos körzeti üzemvezető. — De pár év múlva nem tudni, mi lesz. * Eső esett, éjjel meg fa­gyott. Állunk a sötétben, várjuk a buszokat, amelyek az éjszakás, műszakból vi­szik hazafelé az embereket. Füzérkajata felett tán még sötétebb az ég, mint Pálhá- zánál. Csendesen vagyunk a kocsiban az emberek fárad­tak, hosszú volt ez az éjsza­ka is. A falu közepén szál- lunk le Latka Andrással. Egyik legrégebbi dolgozója a perlitnek. Innen Kajatárói jár be. Tessékel befelé a ka­pun, előre megy, mutatja az utat. Itthon már mindenki fent van. Lánj’a most indul a ko­rai járattal Sátorai jaújhelj’- re. felesége meg az unokát öltözteti. A vő. aki az öreg­gel egy műszakban dolgozik, motorral jött haza. Latka András első dolga, hogy meg­nézze az unokát. Aztán be­megyünk a szobába, pohara­kat vesz elő, s miközben a kisüstit kitölti, a bányáról beszél. A bányáról, amely­ben már 17 eve dolgozik. De már nem sok van hátra a nyugdíjig. Hogy utána mi lesz. Itthon mindig akad ten­nivaló. Most is fát fűrészel­ni ment volna a szomszéd­dal. Az is éjszakás volt. s jobb a munkát így egyből folytatni. Mert itt munka mindig van bőven. Dolgos ez a nép, kell is, hogy az legyen, ha tartja magát valamire. De csökönj'ös is. Nem csoda hát, hogy a fiatalok elmennek máshová dolgozni, leteleped­ni. Ugyan minek is marad­nának? Hal. jóvizű forrás van a környéken, de a víz még most sincs bevezetve. Senki nem vállalta azt az 5000—6000 forintot, amit be kellett volna fizetni, vagy társadalmi munkában ledol­gozni. Így hát a falutól 800 méterre levő Rednek-kútról hordják fel a vizet. Amikor érkeztünk, még nem volt hó. Két őrá alatt lepte be a meredek utcákat, a házakat, s a szemközti he­gyeket,. Most gyerekek pró­bálgatják rozsdamarta szán­talpjaikat lefelé az alj felé, az alig kétcentis havon. FÜZÉRKAJATA, mint a legtöbb hegyközi település, vallásos község. A reformá­tus pap, aki 1933-ban már járt itt, azt mondja, rá sem ismert Kajatára nyolc évvel ezelőtt, amikor idejött. Ré­gen szalma- és nádtetős há« zak jelezték e nép szegény­ségét. Bár azóta sok minden változott, azért mégsem volt ez a változás olj'an méretű, ahogy azt az eltelt évek máshol hozták. Állunk a templom előtt, észak felé mutat: — Tiszta időben tizenhat hegyei látni innen. Néha még a fákat is, ha éles a levegő. Amikor idejött lakni, szí­vesen fogadták. És ő is meg­szerette ezt a környéket he­gyeivel, embereivel együtt. De nemcsak a szeretet, ha­nem a józan ész is perel: so­káig tartott, amíg az ige hir­detése mellett rávette a szószékről az asszonyokat, hogy öltözködjenek úgy, ahogy ez már máshol ter­mészetes. Szép a népviselet, a kajatai kendő és ruha —• de télen hideg. Ugyancsak a józan ész diktálná a víz be- vezettetését is, de ezt eddig ő sem tudta megértetni a hí­vőkkel. Baktatunk Latkával a falu széle felé. Pusztafalura itt a hegyen közelebb átérni. Az út ott kezdődik, ahol a temető véget ér. Itt még most is kopjafát állítanak az elhunytaknak, de van már jó pár sírkő is. — A sógorok —, mutat az egyik sírra Latka. — A bá-' nya vitte el őket... Kármán István Pusztafalvi Tivadar (Folytatjuk) ___j,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom