Észak-Magyarország, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
,ESZAK-MAGYARORSZAG6* T976. november 7’ vasárnap Városkozeiben Attól függ, hogy kivel beszél az ember. Attól függ, hogy Mezőcsátról reális, vagy bizonyos nosztalgiával. átitatott képet kapunk. Van, akiben él az egészséges lokálpatriotizmus, s mindenre büszke, amit tesznek; büszke arra, amit elérnek. Van, aki úgy érzi, nemcsak hogy meg- 1 állt a település a fejlődésben, de valahogy semmi sem sikerül úgy, ahogy kellene. Hol a helye Mezőcsát- j nak ? I Azt tanácsolták, adjam a I cikknek azt a címet: A városok árnyékában. Mások tiltakoztak Mezőcsáton a megfogalmazás ellen. Mi az, hogy árnyékában? Miért vetne árnyékot Mező- csátra akár Miskolc, vagy Leninváros? Szó sincs róla, nem érezzük, hogy árnyékban élünk. A körülöttünk levő városok vonzása, £ hatása igen jelentős. Ezvi- ! tathatatlan. De ez a közel- I ség nem árnyékol. Éppen j ellenkezőleg! S Aírcudezó'iiés 0 I A társadalom fejlődésé során, évszázadok alatt bizonyos értelemben átren- í deződtek a közigazgatási íj státuszok is. Sok összete- jj vője van annak, mi emel | ki egy-egy települést, de !| ebből a sok összetevőből a leglényegesebb a gazdasági rendszerben elfoglalt helye. Sok város volt rangosabb a századforduló előtt, mint Miskolc, s most mégis Miskolc az ország második városa. A nagyipara telte azzá. A nagyipar, a nehézipar fejlődése átrendezte akar- i va-akaratlanul a közigaz- 1 gatási státuszokat. Valamikor Gönc is volt város, méghozzá jelentős. Szikszó és Abaújszántó is. Ma más helyekre tevődtek át a termelési központok, amelyek végső soron maguk adják a városi rangot. I Mezőcsátot már a XII. ! században említik az ok- [ iratok, akkor még minikét részből álló községet. A XVI. században mezővárosi rangot nyert. Abban az időben fazekasiparával országos hírt szerzett. Éz a j kézműipar szinte múvé- í szetté nőtte ki magát, s a I mezőcsáti kerámiák ma is ! muzeális értékek. Ki ne is- i merné a híres Miska- i kanosokat? Persze ma már í ezt is szériában gyártja az 1 ipar. Amikor hazánkban kezdett kivirágozni a kapita- . lizmus, " ülönösen az 1867- j es kiegyezés után. elkez- • dődött a vasútépítés, Me- 1 zőcsát megtorpant. Nem kapott sokáig vasutat, egészen 1906-ig. Mezővárosi rangját 1870-ben veszítette el, azóta nagyközség és járási. székhelv. Merre fordul a munkáskéz? i A felszabadulás előtt a lakosság túlnyomó többsége mezőgazdaságban dolgozott. Számottevő ipari üzem nem volt a községben. Ma sincs. Ott emelkedik azonban a községtől nem mesz- . sze az ország egyik busz- í kesége, a kiemelt nagyberuházás. a Tiszai Vegyi-, j kombinál. Ide munkáskéz kell. Ember kell. Mezőcsátról sokan járnak ide dolgozni, több százan. Ugyanakkor sok olyan nő él a járási székhelyen, de a közeli falvakban is, akik sajátos körülményeik miatt nem vállalják a mindennapi utazást. Ebben az évben megoldódott az asz- szonyok foglalkoztatása. A Budapesti Csecsemőruházati Szövetkezet két üzemet létesített a járásban, az egyiket Mezőcsáton. a másikat Tiszadorogmán. Tiszakeszi viszonylag közel van, ide is több száz nő jár dolgozni Csatról. A Budapesti Minőségi Cipőgyár Tiszakesziben működő tizemében ebben az évben szakmásító tanfolyaméi nyitottak, ahol két év alatt 120 nő szerezhet szakképesítést. Mezőcsáton és a járásban most már nincs különösebb gond a nők log- lalkoztatásával sem. Ha már a női munkáról beszélünk, itt kell megemlíteni, hogy Mezőcsáton két napközis óvoda működik. Ez segítség ahhoz, hogy a nők dolgozhassanak. Kulturált lakóliely • Egyre több Mezőcsáton az olyan család, ahonnan eljárnak dolgozni. Sokszor megfogalmaztuk már,, hogy a bejárás még hosszú ideig megmarad, sajátos életformával válik, éppen a városközeiben levő településeken. Nyilvánvaló, hogy nem, épülhetnek mindenütt gyárak, hatalmas üzemek. Egy optimális körzetből természetes dolog a munkások bejárása. Az más kérdés, hogy gondoskodni kell a dolgozók lakóhelyének normális kommunális, egészségügyi es kulturális ellátottságáról. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk Mezőcsátot, elmondhatjuk, hogy sok minden történt a lakóhely kulturáltsága érdekében. Épült például egy gimnázium. Korábban nem volt középfokú iskolája a községnek, Miskolcra, Sárospatakra, Mezőkövesdre mentek a tanulni vágyók.. Bizonyítsa néhány szám a helyi kultúra fejlődéséi. A felszabadulás előtt a különféle kis könyvtárakban összesen 2146 kötet volt. Ez , a szám 1955-re ezerrel nőtt. Ekkor létesült itt a járási könyvtár. A könyv- állomány 1965-re több mint 11 ezerre szaporodott. Kevés az olyan járása megyénknek, ahol olyan nyugodtan kijelenthetik, mint ahogyan azt a mezőcsáti vezetők tették:— Nálunk minden orvosi állás be van töltve. A járásban és a járási székhelyén egyaránt. A jelenről reálisan A IV. ötéves tervben épült a mentőállomás, egy 75 személyes óvoda, 12 cél- csoportos és 28 OTP-lakás. Üjabb 12 állami lakás átadása' áthúzódott az új ötéves terv időszakára. Benzinkút énült és autószerviz. Ez utóbbi működtetésével még vannak gondok, de ez már a kisebb probléma. Fő az. hoav elkészült. Űj helyén kiépítették a piacot, s megépült egy szép, modern ABC-áruház. A község csatornázása elkezdődött, s ebben az ötéves tervben befejeződik. Ez utóbbi .mintegy 20 millió forintos beruházás. Épül, bővül a vízhálózat. Hogy vannak gondok, problémák Mezőcsáton? Bizonyára vannak. Szükség lenne új napközire, lehetne korszerűbb az orvosi rendelő. megoldatlan a művelődési központ fűtése, sok méri a sáros utca. De vajon hol találunk olyan községet, vagy várost, ahol a tanácsi vezetők ne tudnának kívánságlistát ösz- szeállitani? Ez az élet rendje. .Az ember mindig többet, szebbet, jobbat akar. Jó, ha a mezőesátiak is azon fáradoznak, hogy ez az ősi, nagy múltú település kellemes, kulturált lakóhelyül szolgáljon a dolgozóknak a városok., köze- , lében. Adamovics Ilona © © © ® A/ éneklésnek arT<^ a részéről, tsitRiCjm.it amely mind- ahányunknak leginkább tetszett, kicsit később lesz szó. Ennek a paprikának, amely most a gyufásdobozból került elő. az együtt énekléshez ugyan nem sok köze van. de ahhoz az érzéshez, hangulathoz, mely végül is az egész közös dalolást kiváltotta, bizony van köze. összeszáradt., eltöredezett a paprika, ereje már nincs, de nem is kell: átadta annak idején a vodkának. Anatoli gyűjtött össze bennünket sietve. nagy gyorsasággal az egyik este. fél órával a soron következő program megkezdése elölt. Telefonált — Gyertek át gyorsan a szobámba! Gyertek! — majd fél perc múltán már az ajtón kopogott — Siessetek, menjetek be. üljetek le! — és szaladt a többiekért. Pár perc múltán ott ültünk az ágyon, széken, ki hová fért. Lipcse egyik nagy. nemzetközi szállodájának szobájában: lengyel, cseh, bol. gáiv magyar újságírók, egyikünk sem tudta, miért, azt viszont igen, hogy semmi baj nem lehet, mivel Anatoli, a szovjet-ukrán kollégánk most is jókedvű, és csak annyira siet. mint egyébként is szokott. Berobbant ő is az ajtón. — Anatoli! Tolmácsok kellenek? — Nem! Ezt mindenki megérti. Üljetek le. hol egy pohár? Az nem jó, nagyobb kell. egy pillanat, figyelem! Középre állt. levelet vett elő és hangosan olvasni kezdte. ,.Drága barátaim!” A levelet egy másik, ugyancsak kijevi kollégánk írta. nálunknál idősebb, halk szavú, megfontolt beszédű ember, akivel az elmúlt napokban szintén mindenüvé együtt jártunk, de tegnap neki haza kellett utaznia. El is köszöntünk már egymástól, de illőnek, szükségesnek vélte, hogy még levélben is elbúcsúzzon. Kérte, hogy valamennyiünk egészségére, barátságára ürítsük ki a mellékelt üveget, és hogy félreértés ne essék, öl-hat nyelven leírta azt is: Egészségünkre! Anatoli pedig egy üveg ukrán paprikavodkát húzott elő. teletöltötte a legnagyobb poharat, melyből mi szertartásosan körbe ittunk. Ugratva egymást, hogy ily módon palástoljuk kis meghaló- dottságunkat, mert az ilyesmit az ember restellj, pedig bizony olt volt a levegőben. mozdulatainkban a kis ünnepélyesség, melyet elkerülendő, fennhangon dicsértük a már úton levő taváris Dubenkó nagy szívét. Ebből a vodkából került be a gyufásdobpzba — apró emlék — a paprika. Az éneklés pedig néhány nappal korábbról való. Ugyancsak ennek a szép nagyvárosnak egyik éttermében, annak is hihetetlenül kedves, hangulatos pincéjében gyűltünk össze. Mi, magyarok, a pince egész megjelenítését, terítékét fgv alakulj, J^L nézegetve kissé elkeseredtünk. Kénytelenek voltunk ugyanis megállapítani, hogy nemcsak mi értünk a vendégiá. táshoz. Pedig akkor még nem is tudtuk. hogy a fejünk fölött láncokon lógó sonka, kolbász disznósajt, miegymás nem dekoráció, hanem szintén vacsora- kellék. egyszer udwiggal, a brnói kollégával dudorászgatni kezdtünk egy külön asztalnál. Nemigen ment. Egyrészt egyikünk sem úgy tudta, másrészt a nagy zajtól nem is hallót, tunk jól. Keresnünk kellene dalt, melyet mindenki tud. — A partizánindulót! — Melyiket? — Azt, hogy völgyvidéken és hegygerincen át... Kelten rázendítettünk. Anatoli a másik asztaltól úgy ugrott fel. hogy ha az asztal nem olyan súlyos, mint amilyen, biztosan feldönti. Baj nélkül mellénk vágtázott, utána német házigazdáink közül néhányan. 'majd Vitko vezetésével a bolgárok. Valaki kitalálta: — Először mindenki a maga országából énekeljen el egy népdalt! Kezdjék a magyarok! ' _.\’ Nagy megtiszteltetés", nincs kibúvó. Csak félsz van. Ugyanis olyan nemzet, közi brigádban énekelni, amelynek többsége szláv népekből áll, igen veszélyes vállalkozás. Rendkívüli a hallásuk, ha ketten vannak, akkor az egyikük egészen biztos a tercel énekli. Lesz, ami lesz. Kezdjük. Rövid, kis dal a Mátra vidékéről. Anatoli figyel és a refrént már szépen, tiszta hajlításokkal dúdolja velünk. Most a bolgárok énekelnék. Egyikük természetesen tercel. Német dal következik, jókedvű, hintázós. Most Ludwig, majd Anatoli. Elismeréssel nézegetjük egymást. De mit tudunk mindahányon együtt énekelni? A Katyusa! Megy, bizony. A Kalin, ka! De még mennyire megy! Szuliko! És még egy sor orosz népdal. Adam, a lengyel kolléga nem énekel, hátul ül egy kisebb társaságban. Kicsit irigyeljük őt, mert itt. van vele a felesége. És egy kicsit sajnáljuk őt, mert itt van vele a felesége... Elénekeljük nekik a Kukulecskát, meg a Pá- nyezecskut. ihert ezt a két lengyel dalt talán a világon mindenütt ismerik. És most következett az éneklésnek az a része, mely valahogy mindannyiunkat nagyon megfogott, melyről már az írás elején szó eseti. Hirtelen valaki csendet intett. Figyeljünk arra. amit most akar énekelni. Biztosra veszi, hogy mindenki ismeri. A Spanyolországban harcolt, nemzetközi brigádok egyik népszerű dalát kezdte. Egyszerre kapcsolódtunk bele valamennyien, mintha kar. mester vezényelne. Halkan, néhol szinte csak suttogva, majd felerősödve, ki terebélyesedve szólt a dal. Különös. Mindenki a saját nyelvén énekli, mégis, milyen összhangban, zökkenő nélkül. „Lelkűnkben tűzpirosán izzóit a cél. .Többször is újrakezdjük. A még arrébb ülők is körénk jönnek, bekapcsolódnak. „Elvtársak, álljunk a nagy harcra készen ..Igen, mindenki a saját nyelvén és csodás, szép összhangban. Néha össze-összevillan a tekintetünk. Tudjuk, mit énekelünk, tudjuk. miről van szó. Ha akarnánk; neveket sorolhatnánk. Zalka, Nenni, Longe, Beimler... Mindenki tudna a saját népéből neveket sorolni, kik együtt meneteltek, harcoltak akkor egy nép szabad, ságáért. Mi magyarok is tudnánk az ezer—ezerkétszáz közül, akik ott harcoltak. Vajon ki mire gondol?’ A maga hőseire? Arra, hogy annak idején ott, mindahányat!, akik itt ülünk, együtt harcoltunk? Mert így is löl lehet fogni, így bizony. Micsoda hit, micsoda erő volt, azokban az emberekben! Hogy az önkény, az elnyomás ellen igenis kell harcolni, az áldozat nem hiábavaló. Tudták bizony, akkor a világ népei már tudták. A vörös október győzelme akkor már valóság volt, az ötágú vörö.s csillag fénye akkor már messzire látszott. A proletárok, az elnyomottak akkor már a világ egyik országában győztesekként szóltak, biztattak, hitet sugároztattak. És azóta is mindig. Vajon ki. mire gondol most az együtt éneklésnél? Eszembe villan egy néhány napos élmény, Buchenwald, a tábor egyik épületének fala. ahol Thüllmant agyonlőtték. És néhány éves emlék — éppen halottak napjáról — Katowicéből. Varsóból, ahol az utcákon, a falmélyedésekben szinte lépten-nyomon gyertyák égnek, megemlékezésül az éppen ott kivégzettekről. Es mennyit tudna beszélni Ludwig, vagy Vitkó a saját népe harcáról! És fölvillan persze az újjáépített Varsó, Berlin képe, a gazdagodó, gyönyörűséges Bulgáriából, Csehszlovákiából is felvillannak képek. Az ének lsedig hangzik tovább, „...melyből az emberi jnem új'napja kél”. Együtt énekelünk, össze, összevillan a tekintetünk. Mindenki a saját nyelvén énekli és mégis szép össz- hangzásban. Friss élmény, közGli emlék mind. ’ ez. csupán néhány hónapos. Nem veszik el persze később sem. megmarad a paprika nélkül is." de most mégis ez a megszáradt, eltöredezett paprika hozta elő. Az a piros paprika. melyről Anatoliékkal közösen ittuk le az orosz vodkát. Mindahányunk egészségére, barátságára. rriska Tibor BEKENCSY SÁNDOR: hí rom réz harc LENKET ZOLTÁNNAK LOVAK Semmi bevezetés semmi zárszó száguldozó lovak sörcnye zászló legjobb pajtásod a föld alatt mulat halhatatlanságba űz az indulat EN VESZET Iláes kialvó lámpa magába száradó színét vesztett virág a falon ökölbe szorított tenyered árnyéka segítségért kiált BÁRKA Kikötött a bárka elment a hajó ölel a part s a tenger évgyürűs fatörzs állsz szőke szél a társad beszélgetsz doboló sziveddel AKÁC ISTVÁN: Csillagokkal példálózom Eli alatt, csillagok sugárzanak... I tt felett, csillagok hevítenek... Csillagokkal példálózom, — s levelem minden fölös pózom ... Czinlic Ferenc munkája
