Észak-Magyarország, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

1976. november 7., vasárnap HSZAK-MAGYARORSZAG 7 Ismeretek a éterben A tanulás nemcsak jog — kötelesség is, foglalhat­nánk össze egyetlen mon­|j dalban mindazt, amit ok­tatáspolitikánkkal (az al­talános iskolával és a fel­nőttoktatással) kapcsolat­ban megerősítettek a kü­lönböző határozatok, az oktatási párthatározat, a közművelődési párthatáro­zat, s legutóbb épp a köz­művelődési törvény. De így fogalmaztunk akkor is, amikor — nemcsak a kez­deményezés dicséretes jó szándékát hangsúlyozva! — alig két hónappal ezelőtt a Magyar Televízió és a Ma­gyar Rádió közös, ereden­dően új kezdeményezését, a- Mindenki iskoláját aján­lottuk az emberek figyel­mébe. Azt a kötetlenebb formájú —, de azért bizo­nyos kötöttségektől, ön­ként vállalt felelősségtől nem mentes — tanulási le­hetőséget, amely az éteren keresztül segítheti a nyi­tott érdeklődésű embere­ket, hogy pótolják hiányzó alapműveltségüket, ismere­teiket, vagy éppen felfris­sítsék a megkopóban levő­ket. | LENDÜLETES KÉSZÜLŐDÉS Két hónap nem sok az idő homokóráján, könnyű hál felidézni az augusztu­si, szeptember eleji lelke­sedést. (S ezúttal nem szó­lunk külön árról a sokkal hosszabb, hónapokat, sőt éveket is igénybe vevő ké­szülődésről, ami megelőzte a televíziós, rádiós sugár­zást, azaz a Mindenki is­kolája adásainak tényleges közlését.) Ámbár voltak — s magunk is ezek közé tar­toztunk —, akik óvatosan fogalmaztak, s a felnőttok­tatás más módjaira és le­hetőségeire' is felhívták a figyelmet, — általában mindenki' egyetértett ab­ban, hogy a Mindenki is­kolájával a felnőttoktatás új távlatai nyíltak meg. A tömegkommunikációs esz­közök, a televízió és a rá­dió aktív bekapcsolódása a felnőttoktatásba, tevékeny részvétele az alapművelt­ség rendszerezett terjeszté­sében —. hiszen a televízió és a rádió egyéb műsorai, ismeretterjesztő, filmjei, de akár a színházi közvetíté­seket is említhetnénk, igen magvas műveltségi szint hordozói — kétségtelenül új volt, s lehetőségében roppant tág. Különösen úgy, hogy a konzultációs központok közvetítésével — és mindenekfelett aktív se­gítő, magyarázó tevékeny­ségével — ezrek fejezhetik be általános iskolai tanul­mányaikat. S az iskolai rendszerű és a tömegkom­munikációs oktatás, párhu­zamosan, uj lendületet ad­hat az utóbbi években fel­lendülőben levő magyar felnőttoktatásnak. Plakátok ezrei jelenlek ■— ------i------------------­m eg az üzemek falán, szak- szervezeti aktivisták be­szélgettek el az általános iskolai végbizonyítvánnyal nem rendelkező dolgozók­kal. A szervezés olyan len­dületes volt. hogy már- már aggódtunk: vajon az iskolai rendszerű felnőtt- oktatás nem szorul-e hát­térbe. Most már kimond­juk. aggályunk oka nem utolsósorban az volt. hogy féltünk: a Mindenki isko­lájába ..jelentkezés ürü­gyén'1 elmaradnak a tanuló felnőttek az esti iskolák padjaiból, s azután, ha rá­döbbennek, hogy az éter hullámhosszán érkező is­meretek is csak szorgos ta­nulás. ismétlés után rögzí­tődnek. akkor elmaradnak onnan is. NEMCSAK A PAPÍRÉRT Mielőtt még valaki vég­letes következtetésekre jut­na. szerelnénk kimondani: nem élünk a bizonyítvány bűvöletében, s hasznosnak tartunk minden rendszeres ismeretszerzést —. de akár még rendszertelen, alka­lomszerű érdeklődést is —, s így a Mindenki iskolája hatásának felmérésében, je­lentőségének értékelésében számba vesszük azt is. ho.ev bizonyára sokan vannak olyanok, akik vizsgakötele­zettség vállalása nélkül, csak a maguk kedvtelésére, önművelésére nézik és hallgatják az adásokat. Az újságíró, aki sok levelet kap. idézhetne példákat, amikor egyszerű emberek írták meg: szívesen nézik az adást, s sajnálják, hogy ilyen vaav olyan körülmé­nyek miatt konzultációkon vagy vizsgákon nem tud­nak részt venni. A Min­denki iskolája ilyetén sze­repe minden valószínűség szerint —- mert ez az. ami felmérhetetlen — jelentős. De az indításnál más célt is kapott. S ha adós maradt — márpedig van hiányérzetünk! —, akkor ezért elsősorban nem ma­ga az adássorozat a felelős. Sokkal inkább az. hogy az új kezdeménvezéssel még korántsem tud mit kezdeni a sajnos még mindig meg­levő társadalmi szemlélet. A tanulás, az önművelés, belső igénye néha megmo­solyogni való buktatókon bukik el. Például azon, hogy a munkásasszony — ezt a magyarázatot korábban de sokszor hallották például a pamntíonóban — szégyell felnőtt lejjel beülni az is- kolanadba. mert mit szól­nának hozzá a gyerekek, meg a szomszédok. A csa­ládtól is nehéz elvenni azt az időt. ami az iskolába já­ráshoz kell. Nos. ha a Min­dönki iskolájának vannak elnnvei. akkor az egyik kétségkívül éonen az. hogy 0u,js fjnyelemmel kí­sérheti az adásokat, s csak a konzultáció igényli a la- vollétet. MEGCSENDESEDETT FOLYTATÁS Próbáltunk utánanyo­mozni. hogy a különböző üzemekben mennyire élnek a lehetőséggel. Hozhatnánk bőven példát, de a legtöbb helyen óvatos íogalmazga- lásokat hallgattunk végig. A pamutfonó szakszerve­zeti bizottságának titkára elmondta például, hogy a propagandáért mindent megtettek, de konzultáci­ós lehetőségről nem tudott. Pontosabban az iskolai fel­nőttoktatást „hozta elő". Oda kellene járniuk. De arra a tavalyi 19 tanulóval szemben most csak 9-en iratkoztak be. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat selyemréti mun­kásszállójának könyvtárába megérkezett már 1 (egy!) könyv a sorozathoz. A töb­bieket most rendelték meg. Az az egy példány kint van az asztalon, időnként még bele is pillantanak az olvasók —. de különöskép­pen" senki sem reklamálta eddig a könyvek hiányát. Pedig a munkásszálláson hétfő esténként sugározzák a magnetofonszalagra fel­vett anyagokat. Az okokat vizsgálva, hogy miért fogyott meg ily rö­vid idő alatt a kezdeti len­dület — haszontalan lenne tagadni, hogy megfogyoll! —, mondhatnánk, hogy olyan újszerű kezdeménye­zés, amelyet — találtunk ilyen példákat is — a szer­vezés konkrét részesei sem értenek teljesen. (Sokszor c zetévesztik például a konzultációs lehetőséget a dolgozók esti iskolájával). 1 Bizonyára voltak olyanok is, akik könnyű ismeret- szerzés reményében jelent­keztek — márpedig min­den tudásért meg kell küz­deni. Talán abban is van igazság, hogy a konzultá­ciós központokat nem oda szervezték, ahol a legna­gyobb lenne az érdeklődés. Mindezek persze találga­tások. Azt azonban hatá­rozottan tudjuk: a kezdeti sikertelenségeknek nem szabad az egész kezdemé­nyezést megkérdőjelezniük, s hogy a Mindenki iskolá­ja roppant energiákkal ké­szült, hatalmas ismeret- anyagot összegző adásait más területeken — példá­ul az esti oktatásban — is érdemes lenne hasznosíta­ni valahogy. Erről győztek meg bennünket az eddigi adások. De legkivállképp szükségszerűnek látszana erősíteni és folytatni a fi­gyelemfelhívó munkál. Végtére is, még alig két hónap lelt el. Még minden pótolható. S ez a rádiós, televíziós sorozat- valóban* megérdemli, hogy a min­dennapokban se szürkül­jön el. Csulorás Annamária Kondor-album Az idei képzőművészeti vi­lághét alkalmából Jelentette meg a Corvina Kiadó Németh Lajos umnlmányát Kondor Bé­láról. A nagyméretű album­ban huszonöt színes reproduk­ciót találunk Önálló oldalakon, valamint kilenc grafikai mun­ka fekete-fehér reprodukcióját a s/.Övegoldalakon. Kondor mi hozzánk, miskol­ciakhoz különösen közel áll. a miskolci művészt <‘lepen töltött időszakai, a város művészeti életében való rendszeres rész­vétele erős szálakkal kapcsol­ja ide. Négy év előtti. 1!>72. decemberi halála, igen korai távozása lezárta életművét, amelyről Németh Lajos tanul­mánya Igen nagy szakértelem­mel és szeretettel szól. Llem- zi a kondor! életmű történel­mi, társadalmi és lelki dimen­zióit, Kondor művészetének molfvumkörct és szimbólum­rendszerét, a kondori világ bel­ső törvényeinek formai meg­valósulását, Kondor fotóművé­szeiét és költészetét. „Tudta, hogy célját csak önpusztító hő­fokon, gyakran mesterségesen szított, fokozott koncentráció révén közelítheti meg — már­pedig ez csak az összeroppa­náshoz, a korai, tragikus vég­hez vezethetett, az élet érté­kénél azonban mindennél fon­tosabbnak tartotta a teremtést, azt. hogy művel alkosson és ítéletet mondjon. Ila örök ön­tépése, könyörtelen önkritiká­ja során sokszor megkérdője­lezte is, szíve mélyén tudta, hogy a kísérletező zsenik kö­zé tartozik, bár tudatosan «’C- dukálta, egy célra összponto­sította erejét: .Kísérletező hal­iam vagvok, egy műfaj hatá­rain belül. igen. sőt csak a Művészet több ezer éves nor­mái szerint’.” — olvashatjuk a tanulmány befejező soraiban. Az á*fogó tanulmány, a har­mincnégy reprodukció minden­ki érdeklődését felkelti Kondor munkái iránt, s ml szerencsés helyzetben vagvunk, h's/en a Kondor-hagvalék cgv jelentős része Miskolcra került, a Her­man Ottó Múzeum Képtárá­ban, a Kossuth utca 13. alatt bármikor elérhető az az ál­landó Kondor-kiállítás, amely munkáinak és személyes tár­gyalnak egy részéi mutatja he. l)c látogatjuk-e elegen és elég­szer ezt a Kondor-szobát? Ajánljuk-c mindenkinek a megtekintését? s vajon, akik városunkba jönnek látogatóba, tudnak-e cg vált alán a létezésé­ről, s ha tudnak is. megtalál­ják-e? Lz már a Képtár égé széliek megtalálhatóságához, az eligazító, irányító utcai tábla — hatósági tilalom szülte — hiányának krónikus „betegsé­géhez” is kapcsolódik. A Kon­dor-album. amely hihetőleg mind több érdeklődő könyves­polcára eljut, s bizonyára az év­végi ajándékozásoknál is so­kan keresik majd. más egvéh értékei mellett a miskolci Kondor-hagyaték, illetve kiállí­tás iránt is felkelti az érdek­lődést. Ismételjük: a Kossuth utca 13. alatt a tárlat minden­kor elérhető. finn) A TÉR A Ilösük tere 1945. május elsején Paulovits Ágoston Az oldal élén háromsoros szalagcím: Nagy-Miskolc dolgozóinak tízezrei ünne­pelték az első szabad Má­jus elsejét — olvasom, az­tán néhány soros kedves hangú bevezető, újságíró- nyelven a „köpf követke­zik, majd háromhasábos al­cím: Szovjet hősök emlék­művének leleplezése a Hő­sök terén. Végül vastagon szedett sorokban Ossip Ist­ván. akkori főispán beszé­déből néhány gondolat, majd egy idézet: „Igyekez­ni fogunk rászolgálni a Szovjetunió bizalmára és meg becsű I esőre”, A fekete gránitlapokra J08 szovjet hős nevét vés­ték rá. Valamennyien a Miskolc város felszabadítá­sáért vívott harcokban hal­tak meg. Emil Mironovics Vajnstein szovjet kapitány az ott és a Hősök temetőjé­ben nyugvó katonatársak tiszteletére tervezte az em­lékművet, melyet aztán a város lakossága szinte pél­dátlan társadalmi összefo­gással épített fel — akkor rekordidőnek számitó gyor­sasággal. A neve. melyet azóta is visel: liösök tere lett. ■ÍF — A tér kialakítása és szépítése folyamatosan tör­tént. bar adottságait és a teret övező épületek elhe­lyezkedését. a térfalak vá­rosépítészeti és építészeti vonatkozását korábban nem sikerült megnyugtatóan ren­dezni — mondja dr. Hor­váth Béla, Miskolc város főépítésze. Aztán a közel­múlt évek dokumentációjá­ban lapozgatva kitűnik, hogy azért lépésről lépésre megoldódott a Magyar- Nemzeti Bank épületének emeletráépítése, a posta- igazgatóság bővítése. a templom és kollégium, va­lamint a Földes Ferenc Gimnázium szépítése és korszerűsítése. Végül hoz­záteszi : — Első ízben valósult meg Miskolcon egy teljes térhomlokzat, épület és köz­mű rendszerének rekonst­rukciója. Való igaz, hiszen az el­múlt harminc évben a la­kótelepek építésére fordí­tottuk a legnagyobb figyel­mei. S eközben új, megfe­lelő fél-csoportok, terek nem alakultak ki, Nemcsak a tér arculata, hanem területi mutatói is alaposan megváltoztak. Csaknem 500 négyzetmé­terrel növekedett az asz­faltburkolat, négyszázzal az emlékmű és közvetlen kör­nyezete, a zöldterület, a csodálatosan pompázó dísz- park pedig 700 négyzetmé­terrel lett nagyobb. Az em­ber alig akarja elhinni, hogy a korábban 4000 négyzet- méterre tehető Hősök tere most 6600 négyzetméteres összterülettel várta az ava­tást. ■ö­Ünnepli: Ügy érzem, mélységesen szimbolikus, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme nyomán született szabad hazánk munkásvárosában, Miskol­con éppen november 7-e előestéjén avattuk fel a szabadságot, a békés alkotó eletet ieTKéTiező leíszabadu- . Tasi emlékművel, aziirfboli- Tíus, hiszen ami elkezdő­dött Pétervárolt 1917-ben, az kezdődött nálunk Batto- nyánál, 1944-ben. Amit a szovjet embernek jelent 1917 és Leningrad, nekünk borsodiaknak azt jelenti 1944 és Ároktő. Akkor, im­már csaknem hat évtizede olt a Néva-parti városban ablakot tört a világra egy eszme, mely azóta feltartóz­tathatatlanul halad előre. Nézem a Hősök terén a szobrot. ,A szabadság szimbólumát. S nem tudok szabadulni a gondolattól. Egy másik em­lékmű vonalai rajzolódnak ki előttem. A szovjet anya szobra, mely Berlinben egy katonatemető bejáratánál áll. Megáradt sírás ez az anyaszobor. Eleven fájda­lom. időtlen jajongás. Neki fia volt. édes gyermeke, aki sosem tért vissza a Volga- mentére. Talán éppen Árok­tőnél érte a halálos lövés, amikor a partnak ütödött ladikból kilépett. Ö meg­halt, a szabadság azonban nekiindult a borsodi táj­nak ... Tegnap a szabadságnak tisztelegve avattunk emlék­művet a Hősök terén. Mis­kolcon. Két fénykép hever előt­tem. Az egyik több mint há­rom évíizeddel ezelőtt, 1945. május 1-én készült. A múló éveknek nem bírt el­lenállni a vegyszer és a pa­pír, a fotográfia kissé meg- sárgult. Mégis szépen kiraj­zolódik rajta a fekete grá­nitból készült obeliszk, kö­rülötte a gondosan formált virágágyak és néhány fris­sen mázolt padocska. hát­térben pedig a városon ke- resztülkanyargó kicsiny pa­tak és néhány ütött-kopott, földszintes öreg ház. A fényképet szovjet ka­tonatiszt készítette, aki ma a Néva-parti városban. Le- ningrádban él. Akkor ka­tona volt. itt Miskolcon. S amikor elkattant kezében a fényképezőgép, akkor ké­szült el az emlékmű, me­lyet Nagy-Miskolc lakosai emeltek a hősöknek, kik életük árán hoztak szabad­ságot ide. az Avas aljára. A másik felvetel tegnap készült. Fotóriporterünk ké­szítette. A munkások hada már elvonulóban volt. S akik még dolgoztak, vég­ső simításokkal csinosítot­tak, szépítették az átalakí­tott. újjávarázsolt Hősök te­rét. A kőfaragók az utolsó márványlapokat is elhelyez­ték a nedves betonra, a ker­tészeti vállalat dolgozói is kiültették a dísznövényeket, körülöttük szépen elegyen­getve a frissen hordott fe­kete földet. A díszkivilágí­tás főpróbája is megtörtént. S az ünnepélyes avatást váró Hősök tere fölé méltóság- teljesen emelkedik a felsza­badulásunkat jelképező bronzszobor. A 90 évvel ezelőtti felvé­tel hátlapján a szerző cirill— betűs emléksoraival, már- már történelmi dokumentá­ció. A tegnap készített pe­dig: a jelen. Ahogy így egymás mellé teszem a két fényképet, a patinásán sár­gát és a fényesen fehér-fe­ketét. nem tudok szabadul­ni attól a három évtized­től. amelyet közbezárnak ezek a felvételek. Az emlékezéshez, a ..tér­történelem” megidézéséhez korabeli újságokat hívok segítségül. Szabad Magyarország, 1945. május 3., csütörtök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom