Észak-Magyarország, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
ÉSZAK-MAG YARORSZAG 4 , 1976. november 7., vasarnap Z I VAT AM Osztrovszkij drámájának bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban 4H. Lcnkey Zoltán munkája Közművelődés és törvény A műsorterv szerint éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának idejére következett a Miskolci Nemzeti Színházban az új bemutató előadás. S hogy ezt éppen egy „klasszikus" orosz dráma bemutatójaként tervezték meg: ebben van valami elismerést érdemlő szép gondolat. Hiszen a XX. század két első évtizedében lezajlott oroszországi forradalmak előzményeit, gyökereit a művészet eszközeivel valóban szemléletesen érzékelteti a XIX. század kritikai realista. úgynevezett nagy orosz irodalma, a drámában elsősorban Alekszan- der Nyikolajevics Osztrovsz- kij életműve, mintegy 50 eredeti drámája. (Hadd jegyezzük meg tüstént, a. könnyen adódható félreértés eloszlatása végett, hogy nem arról az Osztrovszkijról — Nyiko- laj Alekszejevicsről — van szó. aki már a szovjet korszak írója, és akit Az acélt megedzik című regénye — valamint a belőle készült film és tévéjáték — alapján hazánkban jobban ismernek, mint múlt századi névrokonát ...) A drámaíró Osztrovszkijt, kinek munkássága a múlt század íjpgyvenes éveinek vége felé bontakozott ki. és 1875-ig számíthatjuk e pálya fénykorát (maga az író 1828 —8ö-ig élt) — az irodalom- történet az orosz nemzeti dráma és színházművészet egyik megleremlöjekent tartja számon. Idegenből- is fordított darabokat, évtizedeken át volt a moszkvai színházak .műsorigazgatója. Gribojeduv, Gogol és Puskin követője, a forradalmi demokraták barátja és harcostársa, mintegy a gorkiji és csehovi drámák jellegzetessegeinek is elődje. Értett a dramaturgiahoz. jól ismerte a korabeli legjobb színpadi technikát. Fiatalságának hivatalnoki éveiben a cári, még a job- bágyszabadítás előtti Oroszország társadalmáról bőséges és eleven tapasztalatokat gyűjthetett, — arról a társadalomról, amelynek jellemző színfoltjait a tehetetlen és tunya nemesek, a kapzsi kereskedők, korrupt tisztviselők, a .jogfosztott muzsikok. a koldusok, zarándokok. a szegénység, a durvaság. a gőg, a babona, a képmutatás, a megüresedett ósdi formákhoz ragaszkodás, a műveletlenség, a falusias provincializmus stb. voltak ... E társadalomnak, melyben minden változásért és újért kiáltott, képét, alakjait, indulatait rajzolja meg Oszt- rovszkij a drámáiban — vígjátékaiban és színmüveiben —. élénk színekkel, egyszerű. mindennapi emberi viszonylatokban, ironikusan olyan emberalak-teremtö írói erővel, hogy némelyik szereplője mintegy akarata ellenére is leleplezi önmagát az olvasó és a néző <;lött — természetes párbeszédekkel, népies zamatú stílusban, melyben szentenciaszerű kifejezések. naív magyarázkodások is érzékeltetik a kort —- az író jelenét — és a kor átlagos gondolkodásmódját. Egyikmásik emlegetettebb. időnként fel-felújított darabjának már a címe is nagyon beszédes, az írói szándékról tanúskodó, úgynevezett ..le- lilalálatos" cím: Holló a hollónak. Jövedelmező állás. Farkasok és bárányok ... Az egyik tanulmány Oszl- rovszkij 1859-ben írt és először 1880-ban játszott Vihar című darabját, melyet most a szokatlan Zivatar címmel mutatott be a Miskolci Nemzeti Színház, „legkiválóbb drámájának” nevezi. A köztudatban meggyökeresedett az irodalomtörténeti kézikönyvek éti tanulmányok által is „védett” cím megváltoztatásával, bár mellette is szólhatnak érvek (a dráma egész világa inkább „zivatar”. mint „vihar” képzetét kelti, az értelmező szótár magyarázataihoz is illik ...), vitatkoznánk. Nem tartjuk szerencsésnek. Senki sem tévesztené össze Shakespeare „Vihar”-jóval, melyet nemrégen a televízió is bemutatott. Szerintünk egy már nem élő szerzőnek a darabjából lehet „húzni”, lehet benne kisebb jelenet-átcsoportosításokat végrehajtani, az írói szándék hatékonyabb tündököltetése végett. — de meggyökeresedett eredeti címüket megváltoztatni semmiképpen sem szabad. (Karinthy Frigyes annak idején tréfásan ajánlotta Cimbolt című, ragyogóan szellemes írásában, hogy például Az ember tragédiáját a különböző színházak a maguk „profiljának” megfelelően ilyen címeken játsszák: Korból korba. Ádám, utazunk!, Éva, te csalsz!. Csintalan Lu- ci Ferkó!...) — Illés István rendezésének fő törekvése nyilván az volt. hogy e múlt századi tragikus életkép maradandó, mélyebb, megfelelő „áttételekkel” ma is időszerű, n mához — és a mának már szocialista társadalomban élő emberéhez — is szóló mondanivalóját, („tanulságait”, ha úgy tetszik) felmutassa. Okos törekvését nem sikerült töretlenül kibontania. Amit „modern fogásokkal” hozzá- toldott a darabhoz, az éppen eltávolította, semmint közelebb hozta a közönséget a rendezői szándékhoz! Gondolok a függöny nélküli színpadra. a kezdet előtti néma és nagyrészt mozdulatlan, naturalisztikus jelenetre, a csaknem változatlan. sok színhelyet együtt és arányok nélkül érzékeltetni kívánó díszletekre stb. A XIX, századközép! darabot nem kül- sőséges modernségek, hanem gondolati magva, emberalakjainak egyénisége teheti csak maivá. Kele JudH díszletei — egyébként nagyon ötletesek, csak éppen korszerűtlenek mert a tartalomtól távoli)ják el a nézőt —. és Hruby Mária történelmileg is hiteles bár — helyesen — nem aprólékoskodó jelmezei között stílustörés volt. éppúgy, mint maga a darab és a rendezés egyik-másik részletmegoldása között. Így olykor elmúltnak éreztük, amit pedig máig ható múltnak kellett volna éleznünk: az igazi emberi tartalom helyett néha avultas érzelgősség szólalt meg. Ennek részben az is oka lehetett, hogy mintha még nem érlelődött volna meg a bemutatóra az előadás. Itt-ott sejthető volt a bizonytalankodás, a lámpaláz. még a szövegtudás zavara is... Az egyéniségét vállaló, a felesleges formalitásokat érzelmeiben elutasító Katyeri- na tragikusan szép jellemét Meszléry Judit mélyen átér- zett. tartalmas és hiteles alakítása a színművészet legjobb színvonalán teremtette meg. A konok, maradi, szertartásos. a fiatalok boldogságával sem törődő zsarnok nemesasszony, Kabanova szoborszerű alakját emberi vonásokkal delelem „a világ szájától”, vakbuzgóság, ezen az egy ponton befolyásolhatóság) hitelesítette Kovács Mária. Tetszett Üjlaky Dénes önállósulni képtelen, alapjában jólelkű, melegszívű, inkább szánnivaló, semmint megvetendő Tyihonja. Fehér Tibor a kisvárosi dilettáns „feltaláló” alakjában a környezeténél különb emberséget. az értelmet és a szívet tartózkodóan és szépen érzékeltette. Blaskó Péter Borisz, e félszeg és gyenge, jó szándékú fiatalember szerepében mintha még nem olvadt volna fel. mintha még nem érezte volna jól magát. 'Félő. hogy többre és másra is , kéoes tehetségét beszorítják efféle sablonba!) Demeter Hedvig számító, az emberi hiszékenységre alapozó zarándoknője: pontos, hibátlan, eleven. Fehér Ildikó fiatal lánya: kis szerep ugyan, de ígéretes, kedves alakítás. A kitűnő és sokoldalú ember-, ábrázoló. Somló Ferenc visz- szafogottabban, kevésbé naturálisán is meg tudta volna teremteni a mindenkit lenéző, pénze alapján magát mintegy a törvények fölé helyező Gyikoj figuráját. Zoí- tán Sára szolgálólánya és Máthé Éva úriasszonva: csak egy-egy jó felvillanás lene. tett csupán a dráma társadalmi képében. Hunyadkürti István és Hídvégi Eleit nevét találtuk még a szereplők között. — A Zivatar címmel játszott Vihar a bemutató előadáson még nem adott irodalomtörténeti értékéhez méltó bizonyítékot Osztryvsz- kij drámaíró művészetéről. Az igazi nagy színházi élménnyel is adósunk maradt, mert ezt csak néhány jelenet és a felforrósodott, megélénkült. elmélyültebb második rész nyújtotta. Ezért, és a .drámának még e nem zavartalan és töretlen előadásban is maradandó hatású társadalmi és gondolati tartalmáért — érdemes megnézni !... Gyárfás Imre Három hete, hogy legfelsőbb államhatalmli szervünk, az országgyűlés törvényt alkotott a közművelődésről. Mindaz, ami ebben a törvényben megfogalmazást nyert, ismerős dolog, többségben már sokfelé alkalmazott gyakorlat, de most törvénnyé lett, a törvény előírásai pedig az ország minden lakosára, minden magyar állampolgárra egyaránt kötelezőek. Két és fél év telt el a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága emlékezetes közművelődési határozatának megszületése ófa, és ez g két és fél esztendő, amely nagyrészt a most alkotott törvény élőké, szí lésének időszaka is volt, a közművelődést, mint az egész életünket, és minden állampolgárt érintő fogalmat a közérdeklődés előterébe helyezte. A magyar társadalom művelődése természetesen nem egy meghatározható napon kezdődött, de vitathatatlan, hogy számunkra 1945 áprilisa a művelődés széles körű lehetőségeinek kezdetét is jelentette. Ahhoz pedig, hogy 1945 áprilisa ráköszönthes- sen Magyarországra, előbb el kellett dördülnie ezelőtt 59 évvel az Auróra ágyújának, s a Lenin vezette bolsevik párt meg kellett, hogy vívja győztes forradalmát. Az Auróra torkolattüze a jelképes fény, amely» a tudást vitte az orosz munkásnak és parasztnak, és amikor 28 évvel később, 1945 áprilisában Magyarország is szabad lett, nagyrészt már előttünk volt a szocialista művelődésügy példája, amelyet saját viszonyainkra alkalmazva, megindíthattuk új, tartalmasabb kulturális életünket — most mór az egész nép számára. A nemrég hozott közművelődési törvény leszögezi, hogy „a Magyar Népköztársaságban az állampolgárok és közösségeik művelődése, a közművelődés fejlesztése az egész nép közvetlen érdeke. Népköztársaságunk biztosítja állampolgárainak a művelődéshez való jogot és gondoskodik művelődésük lehetőségeiről”. Ezeket a lehetőségeket biztosítja különböző intézkedéseivel a törvény. A közművelődési párthatározat pezsgést hozott a művelődési életbe. A népművelésből közművelődésre való áttérés nem egyszerűen va- lamilven formula megváltoztatását jelentette. S bár az anyagi lehetőségek érdemben keveset növekedtek, a párt- határozat elemzése, helyi adottságokra történő alkalmazása közben sokfelé megszülettek új erőforrások, vanv összevontak különféle erőket, és számos új intézmény. létesítmény, művelődő közösség megszületése adott módot a mind szélesebb tömegek bekapcsolódására az önművelésre. Kitűnő példát mutattak tömegkommunikációs szervezeteink, hiszen például a nemrégen indult Mindenki iskolája a rádióban és a televízióban milliókhoz juttatja el a tudási, millióknak frissítheti fel korábban szerzett és ma már esetleg feledésbe merült ismereteit. Vagy a nemrégen kezdődött Tv-szabadegyetem, amely a magasan kvalifikált emberek számára ad újabb magas szintű ismeretanyagot. Nincs a magyar társadalomnak rétege, amely a közművelődés hatósugarán kívül maradna, — ha maga is arra törekszik, hogy ez a sugár elérje. A legtávolabbi falvakba is eljut a rádió és a televízió és eljutnak a közművelődés dolgozói. Két és fél évvel ezelőtt, valami 40 ezerre becsülte a párthatáro„at a közművelődésben aktívan munkálkodók számát. Ezek természetesen nem mind főhivatősúak voj- tak, hanem tiszteletdíjasok, különböző szakkörök, klubok vezetői, a TIT-nél rendszeresen közreműködő értelmiségiek, és alighanem igen magas nagyságrendben kell számolnunk a közművelődés társadalmi aktivistáival, a társadalmi keretek között munkálkodókkal. Korábban igen sok vita témáia volt a közművelődés dolgozóinak megbecsülése. Tagadhatatlan, ho«v ez sokfelé hiánvos volt. Voltak tanácsi hivatalok, adódtak egyéb szervezetek is, ahol a közművelődést és annak mimkólóját valami szükségszerű rossznak tekintették. létesítettek ilyen munkakört. mert jogszabály írta elő. de sokra nem becsülték. Szükségtelen talán régi sérelmeket felemlegetni, hol, miként kezelték a könyvtárost. a művelődési ház igazgatóiát. a szakkörvezetőt, de az igazság kedvéért az is feljegyzendő. hogy nem ritka esetben maga a közművelődési dől «óvó sem vívta ki a megbecsülést. Akadt a 40 ezerben. aki munkájának végzésére alkalmaflnn vol*. akadt, aki csak azért került ebbe a munkakörbe, re°rt valakj oda beorofozsélta, akadt, aki csak ugródeszkának használta, de — hisszük —, mindez a múlté. 0 Közvetlenül a közművelődési törvény megszületése után a kulturális miniszter rendeletet adott ki az egyes közművelődési tevékenységeket végzők szakképesítéséről és foglalkoztatásáról. Ez a miniszteri rendelet éppen a közművelődési törvény szellemét követve, a közművelődési munkának nagyobb súlyt és jelentőséget biztosítandó, szigorúan megszabja a szak- képesítési követelményeket és a szakképesítés elnyerésének módozatait. Nem ennek az újságcikknek a feladata felsorolni, hogy a különböző munkakörökre milyen intéz- ' menynél, milyen kvalifikációval rendelkező emberek alkalmazhatók, de az a lény, hogy szigorú rendelet szabja meg a hozzáértést, mint az alkalmazhatóság alapfeltételét, azt jelzi; a közművelő-1 dési munka nem lehet a jö- | vőben innen-onnan „kiko- j pott’, vagy másra rest emberek átmeneti munkahelye. Ennek a miniszteri rendeletnek természetszerűen meg kellett születnie, hiszen ha törvény szól a közművelődésről, ha az e fogalom alatt értendő nagyon sokféle tevékenység oly fontos, mint azt hirdetjük, valljuk, és ahogyan azt törvény is erősíti, ! úgy szükséges az, hogy ezt a munkát a legjobban hozzáértők végezzék. Nem tudni még, — aligha van pontos felmérés róla —. vajon a jelenleg működő 40 ezer népművelő miként felel meg az új rendelkezés szabta szakképesítési kívánal- i maknak. Bizonyára igen so- ,i kan akadnak, akik nem íe- I1 lelnek meg. Az ilyeneknek I előbb-ulóbb meg kell válni- j uk majd ettől a munkaterülettől. És lesznek ugyancsak nem kevesen, akik igen jól ; látják el feladataikat, bár papíron nincs meg a megkívánt kvalifikációjuk. Ilyen esetben a rendelet módot nvújt a képesítés megszerzésére. Nem egyik napról a másikra megoldható feladat a közművelődési törvény végrehajtása sem. Minőiért elsőként a szakképzett közművelődési dolgozók gondjával állunk szemben. De m*”'t ez igen hosszú időre szóló feladat, s mert mind egyéni, mind társadalmi életünk alakulását jelentős mértékben befolyásolja a közművelődés alakulása, a törvény szellemének magunkévá tétele nem a holnan és a holnapután. hanem már a ma feladata. © Amikor az Auróra lövése eldördült, a magyar dolgozó nép fiainak nagy többsége az első világháború különböző frontjainak lövészárkaiban sínylődött. Túlélni szerette volna csak a háborút, esetleg éppen az előtte álló ütközetet. a második világháború sok százezer odadobott katonája is, nemhogy művelődésre gondolt volna. 1945- ben. a felszabadulást követően azonban megnyíltak a művelődési intézmények kapui a dolgozó rétegek fiai előtt. Napjaink emberének már természetes igénye az önművelés, természetes az iskolázás, a művészetek élvezete, a kulturált szórakozás. S ho.gv ezzel a természetes le- hető«'5""el még jobban tud- ion élni. ez a számára még '■»•»fóVnn"«có’r, azért született a közművelő, dési törvén" Benedek Miklós én'»«v “j Czinke Ferenc munkája
