Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

1976. október _ L \ 1 > ESZAK-MAGYARQRSZÁG 5 ■WB* ee Másokért tenni nemcsak áldozat Érdekes jelenségről beszélt a Hazafias Népfront VI. kongresszusán az egyik Pest megyéi küldött, amikor a társadalmi munkáról szólva elmondta: a fáradhatatlanul agitáló, házról házra járó ak­tíva másnap a munkahelyén inkább azt mondja, hogy ví- kendházat takarított, mint­sem azért nézzék értetlenül, mert mozgalmi munkát vég­zett. Szendrei Sándor, a putnoki nagyközségi népírontbizotl- ság elnöke megütközik a példán. A népfrontmozgalom kezdete óta rendszeresen részt vállalt az ezernyi tár­sadalmi munkából, kezdettől érezheti a közösség lakóinak bizalmát, hiszen az elnöki tisztségre — az első évek óta — őt választották meg újra és újra. — A társadalmi munkának az igazi emberi közösségek­ben rangja van, hiszen azok­nak is érezni kell. hogy fá­radoznak értük, akik kevésbé aktívak. Sehogy se tudom ezt úgy megfogalmazni, hogy emiatt éppen azok szorulná­nak magyarázkodásra, akik ezt őszinte szívvel a többi­ekért vállalják. Sőt, a ha­mis értékítéletű kisebb kö­zösségekkel szemben bizo­nyítani is kell. Pironkodni valójuk inkább azoknak van, akik kihúzzák magukat a társadalmi munka alól. A rendezvények szervezését, a klubok munkájának kézben­tartását, az ismeretterjesz­tést, az ízlésformálást, a hon­ismereti munka mindennapi feladatait azok vállalják, akik előbbre látnak, hisznek ab­ban, hogy ez a tudat- és em­berformálás eszköze is. Szendrei Sándor, eddig tíz népfronttitkárral dolgozott a nagyközségben. A megújuló vitákban, beszélgetésekben felmerült kérdésekre az idő adta meg a választ. — A mozgalom vélemény­kérő szerepéről sohasem mondhatunk le. Minden meg­hány t-velett elképzelés pró­bájaként ott állt tisztán, vi­lágosan a nagyközség lakói­nak, a lakók többségének akarata, véleménye. Ez min­dig eligazító volt. Harminckét éve azonos munkakörben, tizenhat éve a putnoki, nagy forgalmú bú­torbolt élén jó nevű brigád­ban. sok-sok elismeréssel lát­ja el a munkáját a népfront- bizotlság elnöke. Társadalmi megbízatások, feladatok soka­sága várja a szabad idejé­ben. Mégsem marad le sem­miről sem. Kereskedő és mozgalmi ember, aki csak ebben a ket­tős lekötöttségben érzi igazán jói magát. A család segíti, ha kell, tudják, hogy a tár­sadalmi megbízatások érde­kében vállalt áldozatok egész embert kívánnak. Ez adhat­ja meg a közösségi ember hitelét is. A sikert persze nem adják ingyen, szükség van a jó szervezői módsze­rekre is. Ahogy beszélgeté­sünkkor mondta: egy klub megteremtéséhez nem elég­ségesek a falak, a berende­zés. Vonzó program kell, aminek a hírére egymásnak adják a kilincset. Toboroz­zon tagokat maga a klub az­zal, hogy sokkal többet ad­jon egy társalgószoba unal­mánál. A boltban a kis létszám miatt pénztáros, raktáros, de nem ritkán segédmunkás is a boltvezető. A zárás soha­sem jelenti egyben azt, hogy vége a napnak. Megfontolt szavú ember a putnoki népfrontbizottság elnöke. Amikor átvette az Országos Béketanács kitünte­tő jelvényét több évtizedes békemunkájáért, a legkevés­bé sem gondolt arra a sok fáradtsággal eltöltött évre, ami mögötte van. Inkább azokra az eredményekre, (járdák, parkok, utak, klu­bok születésére), amelyek a közösség együvétai'tpzását, erejét jelentik számára. N. J. A Tüzeléstechnikai Kutató Intézet műszaki gárdája tervez­te meg azokat a gáz- és olajégőket, amelyeket főként üze­mek, csarnokok fűtésére használnak. Alábbi képeinken az it­teni munkák két fontos mozzanatát mutatjuk be olvasóinknak. T—50-es (50 ezer kalóriás) hőlcgfúvők összeszerelése Putnoky István művezető, Tóth Zoltán mens és Czapák Zol­tán villanyszerelő a próbapadon ellenőrzik a kész gyárt­mányt. Szabados György felvételei Hivatalnokok testületi ölesen lUSUgua az egyik felszó­laló a társadalmi bizottság munkájában meglevő hibá­kat a következőképp jelle­mezte: hivatalnokokká váltak. Gyorsan elnézést kért a ki­fejezésért, és hozzátette, bi­zonyára mindenki pontosan érti, mire gondol, mit ért a hivatalnok megfogalmazás­sal. A többiek bólintottak, senki nem sértődött meg. Maga a felszólaló a szó szo­ros értelmében szintén hi­vatalnok, a jelenlevők közül többen ugyancsak azok. Senkiben sem maradt vi­szont kétely a tekintetben sem, hogy a jellemzés mire, milyen munkastílusra vonat­kozik. Nem vitás ugyanis, hogy a hivatalnok kifejezés­hez — ki tudja mióta? — hozzá tartozik sajnos valami nem kívánatos mellékiz, va­lami pejoratív jelleg. Nem lehet véletlen, hogy a leg­több ember talán csak a fog­orvoshoz megy olyan nem- akaródzom-módra, mint vala­mely hivatalba, a Hivatalba a mégoly egyszerű, kézenfek­vő ügy elintézése végett is. És; ehhez — bárhogyan is forgatjuk a szót — elsősor­ban mégiscsak a hivatalnak van köze. Pontosabban: an­nak az embernek, aki az adott esetben éppen a hiva­tali képviseli. Akinek a mun­kastílusa nyomán az állam­polgár ítéletet formál. Ilyet, vagy olyat. Bizonyos, hogy akár erre, akár arra bárki bőséggel tudna példákat hoz­ni, munkánk során, jártunk- ban-keltünkben mi magunk is gyakorta találkozunk hol ilyen, hol olyan stílusú ein- bci Tel, hivatalnokkal. Évek során, évtizedek so­rán az ember persze meg J- ződik, felkészül a találkozá- solcra. Legalábbis azt hiszi, hogy felkészült, meglepetés azonban mindig érheti. A közelmúlt egyik meglepeté­sével egy községi tanácsveze­tő szolgált, aki kijelentette: csak a járási hivatal elnöké­nek engedélye birtokában hajlandó elbeszélgetni a falu gyarapodásáról, terveiről. A járási hivatal elnöke bizo­nyára szintén megdöbbeni volna ennek hallatán — lé­vén, hogy soha nem volt ilyen kikötése — de néhány perc múltán valahogy mégis kiderült: tulajdonképpen nem is kell ilyen engedély. Az engedély-ügy egyébként nem véletlenül szerepel eb­ben a cikkben. — Sűrűn ta­pasztaljuk — ugyanis, hogy mindinkább divatba jön az „engedély kérése”. Csak a felsőbb szervek engedélyével mondhatják el ezt, vagy azt. Az „ezt vagy azt” kifejezé­sek pedig legtöbbször rend­kívül egyszerű dolgokra utal­nak. Legtöbbször az is kide­rül : a felsőbb szerveknek eszébe sem jutott megvonni a szót felelős beosztottjától. Ha ugyanis ez a beosztottat nem tartaná képesnek rá. hogy a saját — behatárolt — területéről elmondjon egyet s mást, altkor nem is tenné, nem nevezné ki öt abba a pozícióba. Előfordul per­sze, hogy valóban kiadják az utasítást: egy szót sem! ölt tudják miért. A legtöbb eset­ben viszont az engedély csu­pán ürügy: a kibújás ürügye, a mégoly kevéske felelősség elhárításának a módja. Egy­fajta munkastílus ez is. Leg­alábbis stílus. gyakori A^™; ban például olyan szervnek a vezetőjével kellett volna szót váltani, amely szervnek elsődleges feladata közé tar­tozik — hogy az őszi időnek megfelelő enyhe ködösítéssel fogalmazzunk —, a tömegek mozgatása, számukra megfe­lelő programok biztosítása. Csupán a randevút előkészí­tő telefonösszeköttetés meg- leremtése több napba tellett! Félperces, egyperces telefon- beszélgetésé! A telefon be­kapcsolását ugyanis az arra illetékes dolgozó nem merte vállalni. Feltehetően megvan rá az oka, hogy miért nem. A találkozás pedig ’egyál­talán nem jött leire. Sokan szeretnek ugyanis minden — szerintük — zavaró momen­tumot elpasszolni, távol tar­tani a csendes, a meghitt irodáktól, a hallgatni arany elvét vallva.. Ami sok esői­ben 'igaz, és ugyancsak sok esetben nem iga/., nem válik be. De a munkastílushoz — a hivatalnokokat a kívülál­lók szemében negatív voná: sokkal felruházó munkastí­lushoz — hozzá tartozik. Ál­talános tapasztalat egyébként, hogy a magasabb beosztás­ban levő emberhez — hiva­talnokhoz — könnyebb be­jutni, valahogy egyszerűbb szót váltani vele. Jóval nehe­zebb ugyanezt elérni például egy-egy vaíVsi tanács osz­tályvezetőjénél. Nem megy. És amikor már sokszori kí­sérletre sem megy, az ember óhatatlanul is a lepasszolás politikájára gondol, magában pedig — és nemcsak magá­ban — hivatalnoknak nevezi, abban az értelemben, aho­gyan a cikk elején említett felszólaló is telte. Pedig ez így nyilvánvaló­an igaztalan. Azokkal a hi­vatalnokokkal szemben, akik tisztességesen, gyorsan vég­zik munkájukat, intézik el, ügyes-bajos dolgainkat. Nyil­vánvaló, hogy ezek vannak többségben, ezekkel találko­zunk gyakrabban, de ez ter­mészetes is. Nagy kár vi­szont — dehát az ember gyarló —, hogy nem tudunk megfelelő módon disztingvál- ni, rendszerint egy kalap alá veszünk mindenkit, holott, legalább kettő alá kéne. Azt azért felhozhatjuk mentsé­gükre. hogy igen gyakran írunk-szólunk ezekről az em­berekről, a szó nemes értel­mében vett hivatalnokokról. Mert igenis, nemes értelme is van a szónak. Sokszor bi­zony eléggé elfáradt embe­rekről, akik például húsz-hu­szonöt éve munkálkodnak ta­nácsi hivatalban, akik időn­ként erejükön túl is tesznek a közért. Fiatalokról is, akik ■tiszta szándékkal, nagy ter­vekkel vállalják ezt a — nem mindig hálás — munkát és rangosán is végzik. Nem rajtuk múlik, hogy a hivatal­nok szónak • továbbra is van mellékize. Meri bizony v“"s s'tt­vábbía is léteznek hivatala­inkban azok az emberek, akik csupán az íróasztal ked­véért vannak ott, és ha eze­ket jó szóval, vagy kemé­nyebben nem figyelmeztetik, az előbbiek, akkor j beloko­sodnak, vaskalaposakká vál­hatnak. Nem valószínű per­sze. hogy az elkövetkező években, évtizedekben a hi­vatal mint olyan, lekerül majd az újságok hasábjairól. Nem is kell. hogy lekerüljön, szerepeljen, legyen csak ott, ugyanúgy, mint minden más munkahely. Semmiképp sem törvényszerű viszont, hogy a panaszrovatokban, vagy hu­moreszkekben szolga jón gya­kori témául. Ez viszont min­denekelőtt a hivatalnokokon múlik. Priska Tibor A téma :[.o Nagyobb fegyelmet köve­telni, bizonyos elburjánzott káros gyakorlatokat vissza­szorítani, nem tartozik a leghálásabb feladatok közé. Az Egészségügyi Minisztérium ebben az évben sorra jelen­tette meg azokat az állás- foglalásokat, irányelveket, utasításokat, amelyok Olyan munkafegyelmi, etikai jelle­gű rendtartási normákat ki­vannak megerősíteni és ér­vényre juttatni, amelyek a lakosság állampolgári jogon biztosított egészségügyi ellá­tásának lehető legjobb és legteljesebb biztosítását szol­gálják. Joggal mondhatjuk most már, hogy az 1976-os év valami újat, pozitív vál­tozásokat igórö pezsgést visz az egészségügyi munkába. Nincsenek — de bizonyára nem is lesznek — nagy, lát­ványos fordulatok. Erre szükség nincs. Tanúi va­gyunk azonban az egyenle­tes, türelmes, de szívós aka­rattal meginduló belső át­rendeződésnek. Ez év júliusában beszá­moltunk róla, hogy me­gyénkben is elkészült az egészségügyi etikai célprog­ram. Ez a program több olyan pontot tartalmazott, amelyre sokan szkeptikusan legyintettek: nem lehet úgy­sem végrehajtani. Akkor, azon a megyei főorvosi ér­tekezleten. amelyen az ak­cióprogramot elfogadták, vi­szonylag sok volt az előre megírt és felolvasott hozzá­szólás. Teljes volt az egyet­értés. de az új fogalmakat, az új megközelítéseket min­denki igyekezett pontosítani. Mindez csak most, utólag tűnt fel, amikor három hó­nap elteltével ú.rra összeült a járási, városi főorvosi ér­tekezlet, hogy megvitassa az etikai cselekvési terv vég­rehajtásának néhány gya­korlati kérdését és értékelje az eddigi eredményeket. Itt már nem voltak előre meg­írt: felszólalások, itt már a változásokat sürgető, a le­hetőségeket mérlegelő, igen aktív vita sodorta magával több órán keresztül a prog­rammal immár teljesen azo­nosult felszólalókat. Hol is tartunk jelenleg megyénk egészségügyi ellá­tásának jobbításában? Sok mindenről esett szó, nehéz lenne itt mindent számba- venni. Csak néhány dolgot: A megyei etikai célprog­ram kimondja: „Felül kell vizsgálni és át kell dolgoz­ni a kórházi betegfelvételi és beutalási rendet ... sza­bályozni kell a szülészeti, az elmeosztályok és a tüdő­gyógyintézetek beutalási és felvételi rendjét”. Egyik legnagyobb gond volt már évek óta, hogy kü­lönösen éjszaka, egyik kór­házból a másikba szállitgat- ta a mentő a betegeket, míg megtalálták azt az osztályt, amelyik éppen „felvételis” volt. A megyei tanács egész­ségügyi osztálya most kidol­gozta a betegfelvételi rend tervezetét, amely várhatóan kiküszöböl minden ezzel kapcsolatos vitát a jövőben. Lényeges szervezeti változá­sokat dolgozott ki a tüdő­gyógyászat is. A három me­gyei tüdőgyógyintézet — a miskolci, edeíényi és füzér- radványi — január 1 -tői Egyesített Tüdőkórház—Gon­dozóintézet néven egyesül. Az intézmények pulmonoló- giai ágyainak újbóli felosz­tását az tette szükségessé, hogy csökken a tbc-s megbetegedések száma, ugyanakkor mód nyílt rá, hogy valamennyi tüdőmeg­betegedést egvségesen ma­gas színvonalú szakellátás­sal gyógyítsanak. A/. Egészségügyi Miniszté­rium folyamatosan megjele­nő irányelveivel közvetlen segítséget ad ez etikai cél­program konkret megvalósí­tásához. Legutóbb az intéze­tek működési szabályzatá­nak elkészítéséhez adott ki irányelveket, amelyben pon­tosan megfogalmazódik a be­tegellátás rendje, az osztá­lyok működési valamint az ügyeleti szolgálat működésé­nek rendje. Az irány­elvekben több olyan pon­tosítás és részletezés ta­lálható, amelyet annak ide­jén az egészségügyi törvény csak bizonyos általánosítási szinten fogalmazott meg. Így például az állampolgárnak azt, a jogát, hogy vitás eset­ben kérheti az egészségügyi dolgozó közvetlen szakmai felettesétől ügyének felül­vizsgálatát, mintegy kiszéle- . sítette. Az orvosi konzílium év­századok óta igen jelentős, az orvosok szaktekintélyét növelő aktus, amelynek meg­vannak a maga szakmai, etikai szabályai. A konzíli­um nem csökkenti, hanem éppen növeli az ötvösök te­kintélyét. A jövőben gyak­rabban, s a beteg kérésére is lehet és kell élni ezzel a lehetőséggel. A főorvosi értekezleten sok szó esett a kórházi osztályok ambulanciás rendjéről, ame­lyet. a jövőben külön szabá­lyok alakítanak ki. Legyen saját helyisége, meghatáro­zott rendelési ideje, s a by- , legeket csak addig rendeljék- vissza az osztályok, amíg az feltétlenül szükséges és in­dokolt. Itt kimondhatatlanul arról is szó van, hogy bát­rabban at kell adni az utó­gondozás felelősségét a kör­zeti orvosoknak, jobban kell bízni bennük. A közvéleményben az eti­kai program szülészettel kap­csolatos állásfoglalásának. . volt a legnagyobb visszhang­ja. Nem véletlen, hogy ezen a tanácskozáson is sok szó esett róla. A szülőszoba . rendjét a minisztérium rövi­desen kidolgozza. Megyénk kórházaiban már hozzáfog­tak ennek a kérdésnek a rendezéséhez, s úgy látszik — az eddigi tapasztalatok. alapján —, hogy ezt a kér­dést maguk a szülészeti osz­tályok dolgozói tudják a leg-, jobban és leghatékonyabban rendezni. Ahol m„r foglal­koztak a kérdéssel, jó irány­ba haladtak. A lényeg az. hogy megszűnjön a szabad orvosválasztás a szülés leve­zetésénél. Ez a korábbi el­burjánzott rossz gyakorlat számos problémát okozott, amely elsősorban a szülő nő­re hátrányos és az újszülöt­tet. veszélyezteti. Amikor ez a téma egyértelműen rende­ződik, vissza fogunk rá tér­ni. Még csak három hónap telt el a megyei egészség- ügyi etikai célprogram életbe' lépése óta. s meg kell mon­danunk, meglepő gyorsaság­gal haladunk a megvalósulás útján. Megnyugtató az a tu­dat. hogy a téma élő ma­radt, hogy változatlanul na­pirenden van. Megnyugtató az a lelkes, odaadó tettre- készség. amely a végrehajtás irányítóinak körében tapasz­talható. Vannak viták, van­nak nézeteltérések, de min­den gondolatot a jó szándék, az egészségügy, a betegellá­tás magasabb színvonalra emelése szül. t Adamovios Jloua

Next

/
Oldalképek
Tartalom