Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-17 / 246. szám
1976. október _ L \ 1 > ESZAK-MAGYARQRSZÁG 5 ■WB* ee Másokért tenni nemcsak áldozat Érdekes jelenségről beszélt a Hazafias Népfront VI. kongresszusán az egyik Pest megyéi küldött, amikor a társadalmi munkáról szólva elmondta: a fáradhatatlanul agitáló, házról házra járó aktíva másnap a munkahelyén inkább azt mondja, hogy ví- kendházat takarított, mintsem azért nézzék értetlenül, mert mozgalmi munkát végzett. Szendrei Sándor, a putnoki nagyközségi népírontbizotl- ság elnöke megütközik a példán. A népfrontmozgalom kezdete óta rendszeresen részt vállalt az ezernyi társadalmi munkából, kezdettől érezheti a közösség lakóinak bizalmát, hiszen az elnöki tisztségre — az első évek óta — őt választották meg újra és újra. — A társadalmi munkának az igazi emberi közösségekben rangja van, hiszen azoknak is érezni kell. hogy fáradoznak értük, akik kevésbé aktívak. Sehogy se tudom ezt úgy megfogalmazni, hogy emiatt éppen azok szorulnának magyarázkodásra, akik ezt őszinte szívvel a többiekért vállalják. Sőt, a hamis értékítéletű kisebb közösségekkel szemben bizonyítani is kell. Pironkodni valójuk inkább azoknak van, akik kihúzzák magukat a társadalmi munka alól. A rendezvények szervezését, a klubok munkájának kézbentartását, az ismeretterjesztést, az ízlésformálást, a honismereti munka mindennapi feladatait azok vállalják, akik előbbre látnak, hisznek abban, hogy ez a tudat- és emberformálás eszköze is. Szendrei Sándor, eddig tíz népfronttitkárral dolgozott a nagyközségben. A megújuló vitákban, beszélgetésekben felmerült kérdésekre az idő adta meg a választ. — A mozgalom véleménykérő szerepéről sohasem mondhatunk le. Minden meghány t-velett elképzelés próbájaként ott állt tisztán, világosan a nagyközség lakóinak, a lakók többségének akarata, véleménye. Ez mindig eligazító volt. Harminckét éve azonos munkakörben, tizenhat éve a putnoki, nagy forgalmú bútorbolt élén jó nevű brigádban. sok-sok elismeréssel látja el a munkáját a népfront- bizotlság elnöke. Társadalmi megbízatások, feladatok sokasága várja a szabad idejében. Mégsem marad le semmiről sem. Kereskedő és mozgalmi ember, aki csak ebben a kettős lekötöttségben érzi igazán jói magát. A család segíti, ha kell, tudják, hogy a társadalmi megbízatások érdekében vállalt áldozatok egész embert kívánnak. Ez adhatja meg a közösségi ember hitelét is. A sikert persze nem adják ingyen, szükség van a jó szervezői módszerekre is. Ahogy beszélgetésünkkor mondta: egy klub megteremtéséhez nem elégségesek a falak, a berendezés. Vonzó program kell, aminek a hírére egymásnak adják a kilincset. Toborozzon tagokat maga a klub azzal, hogy sokkal többet adjon egy társalgószoba unalmánál. A boltban a kis létszám miatt pénztáros, raktáros, de nem ritkán segédmunkás is a boltvezető. A zárás sohasem jelenti egyben azt, hogy vége a napnak. Megfontolt szavú ember a putnoki népfrontbizottság elnöke. Amikor átvette az Országos Béketanács kitüntető jelvényét több évtizedes békemunkájáért, a legkevésbé sem gondolt arra a sok fáradtsággal eltöltött évre, ami mögötte van. Inkább azokra az eredményekre, (járdák, parkok, utak, klubok születésére), amelyek a közösség együvétai'tpzását, erejét jelentik számára. N. J. A Tüzeléstechnikai Kutató Intézet műszaki gárdája tervezte meg azokat a gáz- és olajégőket, amelyeket főként üzemek, csarnokok fűtésére használnak. Alábbi képeinken az itteni munkák két fontos mozzanatát mutatjuk be olvasóinknak. T—50-es (50 ezer kalóriás) hőlcgfúvők összeszerelése Putnoky István művezető, Tóth Zoltán mens és Czapák Zoltán villanyszerelő a próbapadon ellenőrzik a kész gyártmányt. Szabados György felvételei Hivatalnokok testületi ölesen lUSUgua az egyik felszólaló a társadalmi bizottság munkájában meglevő hibákat a következőképp jellemezte: hivatalnokokká váltak. Gyorsan elnézést kért a kifejezésért, és hozzátette, bizonyára mindenki pontosan érti, mire gondol, mit ért a hivatalnok megfogalmazással. A többiek bólintottak, senki nem sértődött meg. Maga a felszólaló a szó szoros értelmében szintén hivatalnok, a jelenlevők közül többen ugyancsak azok. Senkiben sem maradt viszont kétely a tekintetben sem, hogy a jellemzés mire, milyen munkastílusra vonatkozik. Nem vitás ugyanis, hogy a hivatalnok kifejezéshez — ki tudja mióta? — hozzá tartozik sajnos valami nem kívánatos mellékiz, valami pejoratív jelleg. Nem lehet véletlen, hogy a legtöbb ember talán csak a fogorvoshoz megy olyan nem- akaródzom-módra, mint valamely hivatalba, a Hivatalba a mégoly egyszerű, kézenfekvő ügy elintézése végett is. És; ehhez — bárhogyan is forgatjuk a szót — elsősorban mégiscsak a hivatalnak van köze. Pontosabban: annak az embernek, aki az adott esetben éppen a hivatali képviseli. Akinek a munkastílusa nyomán az állampolgár ítéletet formál. Ilyet, vagy olyat. Bizonyos, hogy akár erre, akár arra bárki bőséggel tudna példákat hozni, munkánk során, jártunk- ban-keltünkben mi magunk is gyakorta találkozunk hol ilyen, hol olyan stílusú ein- bci Tel, hivatalnokkal. Évek során, évtizedek során az ember persze meg J- ződik, felkészül a találkozá- solcra. Legalábbis azt hiszi, hogy felkészült, meglepetés azonban mindig érheti. A közelmúlt egyik meglepetésével egy községi tanácsvezető szolgált, aki kijelentette: csak a járási hivatal elnökének engedélye birtokában hajlandó elbeszélgetni a falu gyarapodásáról, terveiről. A járási hivatal elnöke bizonyára szintén megdöbbeni volna ennek hallatán — lévén, hogy soha nem volt ilyen kikötése — de néhány perc múltán valahogy mégis kiderült: tulajdonképpen nem is kell ilyen engedély. Az engedély-ügy egyébként nem véletlenül szerepel ebben a cikkben. — Sűrűn tapasztaljuk — ugyanis, hogy mindinkább divatba jön az „engedély kérése”. Csak a felsőbb szervek engedélyével mondhatják el ezt, vagy azt. Az „ezt vagy azt” kifejezések pedig legtöbbször rendkívül egyszerű dolgokra utalnak. Legtöbbször az is kiderül : a felsőbb szerveknek eszébe sem jutott megvonni a szót felelős beosztottjától. Ha ugyanis ez a beosztottat nem tartaná képesnek rá. hogy a saját — behatárolt — területéről elmondjon egyet s mást, altkor nem is tenné, nem nevezné ki öt abba a pozícióba. Előfordul persze, hogy valóban kiadják az utasítást: egy szót sem! ölt tudják miért. A legtöbb esetben viszont az engedély csupán ürügy: a kibújás ürügye, a mégoly kevéske felelősség elhárításának a módja. Egyfajta munkastílus ez is. Legalábbis stílus. gyakori A^™; ban például olyan szervnek a vezetőjével kellett volna szót váltani, amely szervnek elsődleges feladata közé tartozik — hogy az őszi időnek megfelelő enyhe ködösítéssel fogalmazzunk —, a tömegek mozgatása, számukra megfelelő programok biztosítása. Csupán a randevút előkészítő telefonösszeköttetés meg- leremtése több napba tellett! Félperces, egyperces telefon- beszélgetésé! A telefon bekapcsolását ugyanis az arra illetékes dolgozó nem merte vállalni. Feltehetően megvan rá az oka, hogy miért nem. A találkozás pedig ’egyáltalán nem jött leire. Sokan szeretnek ugyanis minden — szerintük — zavaró momentumot elpasszolni, távol tartani a csendes, a meghitt irodáktól, a hallgatni arany elvét vallva.. Ami sok esőiben 'igaz, és ugyancsak sok esetben nem iga/., nem válik be. De a munkastílushoz — a hivatalnokokat a kívülállók szemében negatív voná: sokkal felruházó munkastílushoz — hozzá tartozik. Általános tapasztalat egyébként, hogy a magasabb beosztásban levő emberhez — hivatalnokhoz — könnyebb bejutni, valahogy egyszerűbb szót váltani vele. Jóval nehezebb ugyanezt elérni például egy-egy vaíVsi tanács osztályvezetőjénél. Nem megy. És amikor már sokszori kísérletre sem megy, az ember óhatatlanul is a lepasszolás politikájára gondol, magában pedig — és nemcsak magában — hivatalnoknak nevezi, abban az értelemben, ahogyan a cikk elején említett felszólaló is telte. Pedig ez így nyilvánvalóan igaztalan. Azokkal a hivatalnokokkal szemben, akik tisztességesen, gyorsan végzik munkájukat, intézik el, ügyes-bajos dolgainkat. Nyilvánvaló, hogy ezek vannak többségben, ezekkel találkozunk gyakrabban, de ez természetes is. Nagy kár viszont — dehát az ember gyarló —, hogy nem tudunk megfelelő módon disztingvál- ni, rendszerint egy kalap alá veszünk mindenkit, holott, legalább kettő alá kéne. Azt azért felhozhatjuk mentségükre. hogy igen gyakran írunk-szólunk ezekről az emberekről, a szó nemes értelmében vett hivatalnokokról. Mert igenis, nemes értelme is van a szónak. Sokszor bizony eléggé elfáradt emberekről, akik például húsz-huszonöt éve munkálkodnak tanácsi hivatalban, akik időnként erejükön túl is tesznek a közért. Fiatalokról is, akik ■tiszta szándékkal, nagy tervekkel vállalják ezt a — nem mindig hálás — munkát és rangosán is végzik. Nem rajtuk múlik, hogy a hivatalnok szónak • továbbra is van mellékize. Meri bizony v“"s s'ttvábbía is léteznek hivatalainkban azok az emberek, akik csupán az íróasztal kedvéért vannak ott, és ha ezeket jó szóval, vagy keményebben nem figyelmeztetik, az előbbiek, akkor j belokosodnak, vaskalaposakká válhatnak. Nem valószínű persze. hogy az elkövetkező években, évtizedekben a hivatal mint olyan, lekerül majd az újságok hasábjairól. Nem is kell. hogy lekerüljön, szerepeljen, legyen csak ott, ugyanúgy, mint minden más munkahely. Semmiképp sem törvényszerű viszont, hogy a panaszrovatokban, vagy humoreszkekben szolga jón gyakori témául. Ez viszont mindenekelőtt a hivatalnokokon múlik. Priska Tibor A téma :[.o Nagyobb fegyelmet követelni, bizonyos elburjánzott káros gyakorlatokat visszaszorítani, nem tartozik a leghálásabb feladatok közé. Az Egészségügyi Minisztérium ebben az évben sorra jelentette meg azokat az állás- foglalásokat, irányelveket, utasításokat, amelyok Olyan munkafegyelmi, etikai jellegű rendtartási normákat kivannak megerősíteni és érvényre juttatni, amelyek a lakosság állampolgári jogon biztosított egészségügyi ellátásának lehető legjobb és legteljesebb biztosítását szolgálják. Joggal mondhatjuk most már, hogy az 1976-os év valami újat, pozitív változásokat igórö pezsgést visz az egészségügyi munkába. Nincsenek — de bizonyára nem is lesznek — nagy, látványos fordulatok. Erre szükség nincs. Tanúi vagyunk azonban az egyenletes, türelmes, de szívós akarattal meginduló belső átrendeződésnek. Ez év júliusában beszámoltunk róla, hogy megyénkben is elkészült az egészségügyi etikai célprogram. Ez a program több olyan pontot tartalmazott, amelyre sokan szkeptikusan legyintettek: nem lehet úgysem végrehajtani. Akkor, azon a megyei főorvosi értekezleten. amelyen az akcióprogramot elfogadták, viszonylag sok volt az előre megírt és felolvasott hozzászólás. Teljes volt az egyetértés. de az új fogalmakat, az új megközelítéseket mindenki igyekezett pontosítani. Mindez csak most, utólag tűnt fel, amikor három hónap elteltével ú.rra összeült a járási, városi főorvosi értekezlet, hogy megvitassa az etikai cselekvési terv végrehajtásának néhány gyakorlati kérdését és értékelje az eddigi eredményeket. Itt már nem voltak előre megírt: felszólalások, itt már a változásokat sürgető, a lehetőségeket mérlegelő, igen aktív vita sodorta magával több órán keresztül a programmal immár teljesen azonosult felszólalókat. Hol is tartunk jelenleg megyénk egészségügyi ellátásának jobbításában? Sok mindenről esett szó, nehéz lenne itt mindent számba- venni. Csak néhány dolgot: A megyei etikai célprogram kimondja: „Felül kell vizsgálni és át kell dolgozni a kórházi betegfelvételi és beutalási rendet ... szabályozni kell a szülészeti, az elmeosztályok és a tüdőgyógyintézetek beutalási és felvételi rendjét”. Egyik legnagyobb gond volt már évek óta, hogy különösen éjszaka, egyik kórházból a másikba szállitgat- ta a mentő a betegeket, míg megtalálták azt az osztályt, amelyik éppen „felvételis” volt. A megyei tanács egészségügyi osztálya most kidolgozta a betegfelvételi rend tervezetét, amely várhatóan kiküszöböl minden ezzel kapcsolatos vitát a jövőben. Lényeges szervezeti változásokat dolgozott ki a tüdőgyógyászat is. A három megyei tüdőgyógyintézet — a miskolci, edeíényi és füzér- radványi — január 1 -tői Egyesített Tüdőkórház—Gondozóintézet néven egyesül. Az intézmények pulmonoló- giai ágyainak újbóli felosztását az tette szükségessé, hogy csökken a tbc-s megbetegedések száma, ugyanakkor mód nyílt rá, hogy valamennyi tüdőmegbetegedést egvségesen magas színvonalú szakellátással gyógyítsanak. A/. Egészségügyi Minisztérium folyamatosan megjelenő irányelveivel közvetlen segítséget ad ez etikai célprogram konkret megvalósításához. Legutóbb az intézetek működési szabályzatának elkészítéséhez adott ki irányelveket, amelyben pontosan megfogalmazódik a betegellátás rendje, az osztályok működési valamint az ügyeleti szolgálat működésének rendje. Az irányelvekben több olyan pontosítás és részletezés található, amelyet annak idején az egészségügyi törvény csak bizonyos általánosítási szinten fogalmazott meg. Így például az állampolgárnak azt, a jogát, hogy vitás esetben kérheti az egészségügyi dolgozó közvetlen szakmai felettesétől ügyének felülvizsgálatát, mintegy kiszéle- . sítette. Az orvosi konzílium évszázadok óta igen jelentős, az orvosok szaktekintélyét növelő aktus, amelynek megvannak a maga szakmai, etikai szabályai. A konzílium nem csökkenti, hanem éppen növeli az ötvösök tekintélyét. A jövőben gyakrabban, s a beteg kérésére is lehet és kell élni ezzel a lehetőséggel. A főorvosi értekezleten sok szó esett a kórházi osztályok ambulanciás rendjéről, amelyet. a jövőben külön szabályok alakítanak ki. Legyen saját helyisége, meghatározott rendelési ideje, s a by- , legeket csak addig rendeljék- vissza az osztályok, amíg az feltétlenül szükséges és indokolt. Itt kimondhatatlanul arról is szó van, hogy bátrabban at kell adni az utógondozás felelősségét a körzeti orvosoknak, jobban kell bízni bennük. A közvéleményben az etikai program szülészettel kapcsolatos állásfoglalásának. . volt a legnagyobb visszhangja. Nem véletlen, hogy ezen a tanácskozáson is sok szó esett róla. A szülőszoba . rendjét a minisztérium rövidesen kidolgozza. Megyénk kórházaiban már hozzáfogtak ennek a kérdésnek a rendezéséhez, s úgy látszik — az eddigi tapasztalatok. alapján —, hogy ezt a kérdést maguk a szülészeti osztályok dolgozói tudják a leg-, jobban és leghatékonyabban rendezni. Ahol m„r foglalkoztak a kérdéssel, jó irányba haladtak. A lényeg az. hogy megszűnjön a szabad orvosválasztás a szülés levezetésénél. Ez a korábbi elburjánzott rossz gyakorlat számos problémát okozott, amely elsősorban a szülő nőre hátrányos és az újszülöttet. veszélyezteti. Amikor ez a téma egyértelműen rendeződik, vissza fogunk rá térni. Még csak három hónap telt el a megyei egészség- ügyi etikai célprogram életbe' lépése óta. s meg kell mondanunk, meglepő gyorsasággal haladunk a megvalósulás útján. Megnyugtató az a tudat. hogy a téma élő maradt, hogy változatlanul napirenden van. Megnyugtató az a lelkes, odaadó tettre- készség. amely a végrehajtás irányítóinak körében tapasztalható. Vannak viták, vannak nézeteltérések, de minden gondolatot a jó szándék, az egészségügy, a betegellátás magasabb színvonalra emelése szül. t Adamovios Jloua