Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

* ESZAK-MAGYARQRSZAG 6 1976. október 17., vasárnap H Id. ami a törvényi szabj A savanyú, ri'tkaszemcsés föld szabta törvény szigo­rúbb minden más törvény­nél, amit ember valaha is papírra vetett. Szigorú an­nak. aki kívülről nézi, igaz­ságos annak, aki csak ezt az egy törvényt fogadja el. Ha nem is így, szó szerint, de ezeket fogalmazta — mondta az öregember. Egy­szerűen, ahogyan csak 70 éves korban lehet ezt el­mondani. .Ülünk az alacsony szo­bában. Klusóczki Bertalan a földről, a kertből jött, mielőtt belépett. levette csizmáját. Bori néni, a fe­lesége is leül. Figyeli az öreget, néha kiigazítja, he­lyesebben ki akarja igazí­tani, de az csak ránéz és folytatja tovább, amibe be­lekezdett. Itt. Szirmán jóformán mindenki ismeri Klusóczki Bertalanéival. Akár jó, akár rossz ismerősök, be­szélgetnek róluk, ha vala­hol szóba kerülnek, egy do­logban azért megegyeznek a vélemények: sokat dol­goznak az öregek. — Tudja, a sok mást- mást jelent mindenkinek. — szól az öreg. Idevaló va­gyok. itt születtem és már a szüleim, a nagyszüleim is itt éllek. Én ugyanúgy, ahogy ők, a földből élek. Ebből a földből, amely ter­ményeiről, főleg zöldségéről mindenütt híres. Korán kezdtem, ha ezt kezdésnek lehet nevezni: gyerekek voltunk még és amikor hajnali négykor kint a föld szélén állt meg a lo­vas kocsi, mi ott ébredtünk fel. Aztán — merthogv faluhelyen annak idején ez így volt rendjén —, tizen­éves korunkban már mi is dolgozni jártunk. Napszá­mosként kezdtem. Ma már nagyon kevesen vannak itt Szirmán — ahogy itt mondják falun —. akik a régi tősgyökeres szirmaiak közül valók. Ke­vesen. legalábbis a Miskolc II. kerületéhez tartozó te­lepülés lakosaihoz képest. S ezek többsége is jóval túl van a negyvenen. An­nak idején kevesen jártak be innen a városba, Mis­kolcra. A felszabadulás után is még sokáig és so­kan voltak, olyanok, akik földművelésből, gazdálko­dásból éltek. Ha ma meg­nézzük, a Szirmán élők túlnyomó része, sőt majd­csak minden munkaképes ember, eljár innen. Klusóczki Bertalan bácsi és a felesége, Borika néni azonban megmaradt a földművelésnél. , — Nem könnyű ez, higy- gye el. Vannak, akik azt mondják, meg lehet jól él­ni belőle. Igaz. Csak azt felejtik el, hogy a jó meg­élhetésnek mi az ára. Tud­ja, ha a nyárnál kezdem, az ébredésnél, sokan azt mondják nem igaz. Pedig tényleg hajnali kettőkor kezdődik a nap. Felszerszá- mozom a lovat, befogok és elindulok a piacra. Az asz- szony később, úgy 5—6 óra körül jön utánam, autó­busszal. Aztán ha hazake­rülünk, mindig akad mun­ka a kertben. Nem azért mondom, hogy sajnáltas- sam magam vagy magun­kat, meg aztán lehet, hogy ez kint a piacon, a vásár­lók között keveseket érde­kel. Ha magasabbak az árak. akkor többször mond­ják azt: könnyű nekünk, mert semmi dolgunk, csak le kell szedni azt a kis paprikát, és itt a piacon annyit mondunk rá, amennyit akarunk. Azt, hogy mennyi munka van vele; azt, hogy évek, évti­zedek tapasztalatait kell az embernek számon tartani, azt. hogy egy darab papri­káért is nagyon-nagyon meg kell dolgozni, nem le­het elmagyarázni minden vevőnek. Meg talán nem is érdemes.-fc­Sorolja az öreg a mun­kákat. mert minden évszak ad munkát. A betakarítás­nál, az ősznél kezdi. Beszél a messze földön híres szir­mai zöldség beágyazásáról; tartósításáról. Hogy mitől híres a szirmai zöldség, mi­ért keresik a piacon, ő sem tudja pontosan meg­mondani. Talán a talaj te­szi. ez a savanyú, ritka­szemcsés fekete föld. Később kint járjuka ker­tet. Sok bosszúságot oko­zott az idén ez az löOO négyszögöles földdarab. Az aszály éppen hogy csak megkímélte á terményeket. A karalábénak, a kelká­posztának, a répának több mint háromnegyede odalett. Krumpli is kevesebb ter­mett, mint máskor. — Rég nem volt ilyen rossz a nyár — mondja. — Dehát. csak lesz valahogy az idén is, s talán jövőre másképpen lesz. Piisztafalvi Tivadar Szerb György: Mondóka Eső ül a háztetőn földié log a laba jár a költő revedón dúdol önmagába tócsa-szemmel néz az út néz az eresz vissza jobbra az cg mollja zúg balra pedig tiszta köztük lép a dúdoló egyik válla nedves másikon meg búfogő napmadárka repdes kertek alá ér fehér kiskutyák ugatják homlokán a széltenyér tnllbamondja apjat: gürcölt halkan józanul nem volt soha részeg élt szikáran szótlanul negyvenkét kis évet s mert hibája egy se volt elkapta az ördög égette tűz vitte Hold füst utána dörgölt A Volántól — a Volánnak. Telex érkezik Miskolcról Sátoraljaújhelybe. A Volán 3. sz. Vállalat sátoraljaúj­helyi üzemegységében ve­szik az üzenetet, hozzák a letépett papírdarabot, rajta a szöveg: „Értesítem, hogy a GC 01—08 forgalmi rend­számú gépkocsi elkészült már a mai napon átvehető Béke tér 11. sz. alatt”. Is- ki Péter forgalmi osztály­vezető arcán végigfut egy alig észrevehető mosoly, íme, hát bizonyítást nyert az, amit már beszélgeté­sünk eddigi félórájában többször is elismételt: órák napok kérdése legfeljebb és átvehetik a felújított au­tóbuszt, valamint enyhíte­nek az ismert gondon, va­lamit megoldanak a szó­ban forgó panasz ügyé­ben ... őszi „szállítási csúcs” van. A Volánnak kijut a tennivalókból, ezt jól érzé­keljük ott, Sátoraljaújhe­lyen, is, az ottani üzemegy­ség forgalmi osztályán, öt- percenként csörren a tele­fon. félbeszakítja a beszél­getést. —1 Halló, Olaszliszka, Gazdász Tsz? Igen, utána­nézünk, intézkedünk, meg­csináljuk ... — Halló, Hollóháza? Da­ru kellene a szállításhoz, kipakoláshoz? Megnézzük, meglesz, visszaszólunk ... Ha megszakításokkal is. de egyre sűrűbben va­gyunk. egyre előbbre ju­tunk abban a témában, amelynek okán ide jöttünk. Az ősz egy másik fajta, nem kampányjellegű, nem kevésbé fontos feladatot is hoz a Volán Vállalatnak, az iskolások, a tanulók szállításának, utaztatásának feladatát. A sátoraljaújhe­lyi üzemegységnek három járásban kell — az encsi- ben, a szerencsiben és a sátoraljaújhelyiben — meg­oldania a tanulószállítást', többék között 1550 általá­nos iskolai tanuló utazta­tását a lakóhelyről a kör­zeti iskolákba és viszont. Hagyományos munka ez, az új tanévvel visszatérő, ki­alakultak már a szervezeti keretei, formái, a megoldás módjai; az iskolák már a tanév megkezdése előtt fel­mérik az igényeket, gon­doskodnak a lanulóbérle- tek megváltásáról, kapcso­latot keresnek a Volánnal. Az autóbuszvezetőket, ka­lauzokat is érdekeltté te­szik ebben a munkában: a megyei tanács illetékes osz­tályával együtt minden év­ben meghirdetik a „tan’uló- szállítási verseny”-!. Az is­kolák feljegyzései, jelzései alapján ítélik meg, hogy a menetrendszerűség, az uta­zás kulturáltsága, az ud­variasság ‘ tekintetében kik kapják meg egy-egy tanév végén az elismerő okleve­let. A Volán 3. sz. Vállalat miskolci központjának munkatársával a minap ezért indultunk a sátoral­jaújhelyi járásba, hogy a tanév megkezdése óta el- ' telt egy hónap tapasztala­tairól tájékozódjunk. * Bodrogolasziba negyed kettőkor érkezünk. Az is­kola udvarán harminc­negyven tanuló már táská­val együtt várakozik, ez is jelzi; a tanítás számukra befejeződött. Az autóbusz­nak, amelyik hazaviszi őket Sárazsadányba, háromne­gyed kettőkor kell jönnie. Addig — jó idő van — ki­csit játszanak, íutkároz- nak, de inkább sorakozva várakoznak. — És télen? — Télen bent kell meg­várniuk az autóbuszt a fo­lyosón, vagy az osztályban — mondja az ügyeletes ne­velő, aki velük van az in­dulásig. Egybehangzó vélemények szerint itt nincs probléma az utazással. Az autóbu­szok rendesen jönnek, fé­rőhely van. Reggel mindig időben érkeznek a gyere­kek az iskolába, délután olykor előfordul néhány perces késés, de ez nem gyakori. Az igazgató sze­rint a Volán jó partner eb­ben a munkában. Ha előre nem látható probléma adó­dik, például „lerobban” egy járat, egy telefonhívás kell csak, és küldenek má­sik kocsit. Az autóbusz otljárlunkkor pontosan ér­kézéit, a gyerekek időben elmehettek. Hasonló jó tapasztalatot jegyezhettünk lel egy má­sik bodrogközi községben, általában a Bodrogközben a j'ó együttműködés „sínén” van a tanulószállítás. Irány a Hegyköz, úticél a íűzérkomlósi körzeti ál­talános iskola. Ide öt köz­ségből járnak be a tanulók. / A körzeti iskola igazga­tója mondja: — Most már, az elmúlt hetekben javult a helyzet, nincs olyan probléma, mint szeptember első heteiben. Akkor bizony az is előtör-,, dúlt, hogy pedagógusunk saját kocsijával vitte haza a gyerekeket, mert az au­tóbusz nem jött. Azóta leg­feljebb késések vannak, de az igazsághoz tartozik, hogy van itt olyan kocsi, ami­nek az állapota igen rossz­nak mondható, jó lenne ki­cserélni. Az is igaz, hogy az útviszonyok errefelé „megpróbálják” az autóbu­szokat. A beszélgetésből végül kikeredik, hogy az első he­tek néhány „mostoha” pél­dájától eltekintve, elfogad­ható most már a helyzet. Kérés azért akad, ha már éppen itt van a Volán kép­viselője — mindenekelőtt jobb állapotban levő kocsik forgalomba állítása —, a pusztafalusi gyerekek uta­zása ügyében, ők ugyanis némi menetrend-változta­tással egy órával korábban hazaérhetnének. A Volán 3. sz. Vállalat sátoraljaújhelyi üzemegysé­gében a telex Miskolcról .küldött üzenetet közve,tit. Bizonyára máskor is öröm­mel fogadnák a hírt, hogy - üzembe állíthatnak egy fel­újított autóbuszt. Most azonban „kapóra” jön ez a pársoros értesítés: íme. hát csak erre vártunk: hol­nap átvesszük a kocsit és holnapután már a füzér­komlós! iskolába járók jobb utazását fogja szolgálni. (t. n. j.) — Még ilyet se láttam! Az út fordul, az autó meg nem, egyenest, mintha zsi­nóron húznák. — Még mit látott? — Mire kinyitottam a szemem, a kerekei az ég­nek, és még forognak. A rendőr megcsóválja a fejét, bosszúsan mondja: — Örüljön, hogy maga is nem állt fejre. Hát hogy szabad behunyni a szemét, amikor vezet?! . A férfi eltűnődik, mint­ha azt fontolgatná, bajba sodorhatja-e a szeme. Ránt a vállán. — Tudja, ez pszicholó­gia. A szemünknek több esze van, mint a fejünk­nek. — A helyzet ugyan drámai, mégi^ érthető a férfi zavart nevetése. A szeme felé bök. — Tudja ez, mit nem szabad látnia, nehogy megl'eküdje az em­ber lelkét. — Hegyink — Igaz, mentem vagy ötven- nel, három másodpercnél tovább nem volt csukva, de elég lett volna a „repülés­hez”. — Hirtelen felém lor­dul, mintha leckéztetni akarna. — Ötven kilométe­res óránkénti sebességgel hány métert teszünk meg három másodperc alatt? Faragatlan fráter... Ügy teszek, mint aki fejben számol, pedig csak az időt húzom, mert az mindent megold, vagy legalábbis el­tereli rólam a figyelmet. — Több, mint negyven métert. Hálásan bólintok. — Köszönöm, őrmester elvtárs! Maga fejszámoló. — Szóra sem érdemes, ez a szakmám — mondja minden hencegés nélkül, s mivel ez a „szakmája”, a szemtanúnak szegezi a kérdést. — A baleseles mennyivel haladhatott? — Mennyivel? — A férfi gondolkozóba esik. — Vár­jon csak. Ha a két kocsi között a távolság nem nőtt vagy csökkent, akkor a jár­müvek egyenlő sebességgel haladhattak. Ügy gondo­lom, a hölgy se ment töb­bel.. Az őrmester szerriügyre veszi a kanyart, bólogat, de nem osztja meg velünk gondolatait. A férfi „felcsap” szakér­tőnek. — Nem ma ültem volán­hoz, jó tíz éve vezetek, kis- ezerszer jártam erre — eb­be a kanyarba hatvannal is bele lehet hajtani, öt­vennél a centrifugális erőt nem is érzékeli az ember. Jól meg kell nézni a kor­mánymű vét, hátha bera­gadt. Kitűnő alkalom a tör­lesztésre, sietve megjegy­zem: — Jó. hogy mondja, a közlekedésrendészetnek ilyesmi nem is jutna eszé­be. Az őrmester felém vág tekintetével, olyan hatáso­san, hogy a szemtanú is lenyeli mérgét. Szirénavijjogás hallat­szik. Eddig a nő szótlanul, csukott szemmel feküdt. Zúzódás nem látszik rajta. Az arcán legördülő könny­cseppek fájdalomra csak ügy utalnak, mint kétség- beesésre— a vadonatúj ko­csi siralmasan fest a ki- zoldült tarlón. Most idege­sen kiáltozni kezd. — Hol a retikülöm?! A retikülömet akarom! Az egyik rendőr mellcje kuporodik, csitítgatja: — Nyugodjon meg, min­den holmiját megtalálja. A kocsira ügyelünk. Most az a legfontosabb, amennyire lehet, aiyugodjék meg. Nem fáj valamije? Nemet int fejével.^ Igen-igen vigyázva he­lyezik hordágyra. Hirtelen feljajdul: — Istenem! Mit szól eh­hez a férjem! Csakugyan, mit szól?! És mihez szól? A kocsi egy va­gyon, a szép, egészséges fia­talasszony — egy élet. Gye­reke? Nem. az nincs, nem lehet — emlegette volna. Talán nem vagyok messze az igazságtól .feltételezé­semmel: a modern» kori tervezés szerint járlak el — első a kocsi, második a kicsi... Mit kívánhat ilyenkor az ember? Az ijedtségen kívül egyéb baja ne legyen, hogy ter­vük második pontját sike­resen teljesíthessék. Gulyás Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom