Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4 1976. október 31., vasárnap .... REGÖS SÁNDOR: Négy színházi este Pesten ,,, t’J Emlék Ügy adódott, hogy a ko/-elmük napokban négy estét ■tölthettünk budapesti színházakban. Pontosabban három színházban. Négy produkciót láttunk, az eredmény sport- nyelven szólva 3:1, azaz egy meghökkentően gyenge előadás akadt a négy között. De volt messze kiemelkedő értékű is. Először erről szólunk néhány szót. Cserepes Margit házassága Fejes Endre józsefvárosi balladának is felfogható drámája, a Cserepes Margit házassága már régóta várta a találkozást a színpaddal, a színházi közönséggel. Ez a randevú valami három esz- ’ tendővel ezelőtt az utolsó pillanatban hiúsult meg, aztán nem sokkal utána Szőnyi G. Sándor rendezésében feszült, izgalmas, nem kevés együttgondolkodást kívánó, de maradandó értékű, intellektuális , élményt adó lévéfilm- ként jelentkezett a képernyőn. Ennek is több minikét és fél éve már. Jóllehet, ez a tévéíiim szigorúan követte az eredeti drámát, és sokkal inkább filmre vett színházi előadásként hatolt, mint filmként, nem képezheti semmiféle összevetés alapjai a most, a Huszonötödik Színházban színre hozott drámával. Mindkettő önálló szuverén alkotás, egyazon mű kétféle megjelenítése, azonos kicsengéssel, de természetesen másfajta megfogalmazásban. Mégis kellett utalni erre a televíziós elődre, hiszen olyan színésznagyságok keltették életre az egyes szerepeket, mint Sulyok Mária az örök anyát, Bessenyei Ferenc, a vénségére is lányok után kuj- torgó Cserepes Istvánt, Men- sáros László a bírót, Csomós Maria címbeli Cserepes Margitét. Sokan látták ezt a produkciót, sokan vitatták is, olyan nézők is bőven akadtak, akik —- többnyire prü- dériából — mereven elutasították, de mindezektől függetlenül ennek a tévéfilmnek az emléke cl, munkál az emberekben és sóitokban ez jelenti a primér élményt. A Huszonötödik Színház Cserepes Margit házassága című előadása alighanem az idei színházi évad eddigi legnagyobb szenzációi közé sorolható, és aligha csalódunk najd, ha éves áttekintésben _i a legnagyobb figyelmet érdemlők közé számítjuk. A sajátos nyelven szóló színház a maga kis körszínpadára, vagy inkább iátékterére alkalmazta az egyébként is egy helyszínen játszódó, de a tér és idősíkokat gyakorta felbontó drámát, amelyben az író az önmaga szülte alakokkal és önmagával találkozik és viaskodik. Itt, az író lakásának tekinthető játéktéren találkoznak egymással az összes szereplők és a szüntelen té- pelödésben, egymással folytatott, sokszor indulatos', s nem ritkán nagyon is köznapi szavakkal tarkított dialógusokban bontakozik ki a dráma, a balladaszerü történet Cserepes Margitról, a pesti Józsefváros egyik munkáslányá- xól és környezetéről. Fejes ebben a drámájában újra hitet. tesz a munkásosztály mellett, és megmutatja azt a munkást, aki napjaink és jövőnk építője, munkálója, jobb jövőnk igenlője, ugyanakkor ezernyi szállal kötődik a perifériára szorultakhoz. Megmutatja azokat, akiket a körülmények tesznek másmilyenné, mint talán maguk is szeretnének lenni. A Józsefváros elesettjei mellett ott vannak az erősebbek is. Maga a dráma egyetlen nagy vita. vívódás, az író küzdelme önmaga gondolataival. az örök anya alakjában jelenlevő asszony mindig kétkedő józanságával. S ezek az alakok, ezek n józsefvárosi kisemberek annyira élők, hogy már vem férnél; meg az író képzelte magatartásformákban. — az író eredeti akaratától eltérően cselekszenek. A dráma értékei már közismertek. A Huszonötödik Színház előadása csak ismételten előtérbe állította azokat. De külön élmény, külön érték ez az előadás. Iglódi István rendezése nagyszerű atmoszférát teremtett, szinte valamennyien ott éreztük magunkat a darabbeli író szobájában (s ezt nemcsak a kis kamaraterem emberközel- sege tette!), a kitűnő szinész- választás pedig csak fokozta az eddigi értékeket. Garas Dezfö mint vendég játszotta az írót olyan meggyőző erővel, hogy elhiltük, most té- pelődík a fordulatokon, most találta ki a gondolatokat; félbeszakadt mozdulatai, egész játéka azt az irót állította elénk, aki tényleg ezek között az emberek közölt él, velük együtt lélegzik, és nemcsak ő formálja alakjainak életét, hanem az alakjai benépesítette környezet is formálja őt. Ragyogó alakítás ä Garasé. Csak szuperlatívuszokban lehet szólni az ugyancsak vendégként az anyát alakító Törőcsik Mariról, aki minden külső eszköz, ruházatváltás, egyéb nélkül elöltünk, közöttünk lényegül át egyik szerepéből a másikba, hiszen az egymást váltó jelenetekben, idősíkokban más-más anyát jelenít meg és valamennyit hihetővé, emberivé tudjh tenni. Csendes, józan, kétkedő anya az egyik pillanatban. Csábító nőszemély egy másikban. Zsémbes, örökvesze- kedő egy harmadikban, s így tovább. Óriási alakítás a Tö- rőcsiké. S e két vendéghez méltó Jobba Gabi Cserepes Margitja. Semmivel nem marad el a maga alakjában e két nagy alakítás mögött. Csakúgy, mint a színház többi tagja: Csikós Gábor, Jordán Tamás, Marsek Gabi, Gálán Géza és az ugyancsak vendég, de kisebb szerepet játszó Gera Zoltán. Mindenkinek, aki a különlegesen érdekes és értékes, színházi produkciókat szereti, szívesen ajánljuk, — ha Budapesten jár, a Cserepes Margit házasságát. A has Ugyancsak a Huszonötödik Színház produkciója A has. írta Kurt Bartsch, Zenéjét szerezte Henry Krtschyl, rendezte Iglódi István. A játék egy nagy építkezésen folyik, ahol az egyik konyhalány több vezetőnek és építőmunkásnak lesz a szeretője. Néhány hónappal később e kapcsolat félreérthetetlen jelei mutatkoznak; és a lány minden férfinak megígéri, nem . őt fogja apaságért perelni, ha ilyen, vagy olyan kéréséi teljesíti. így aztán az építésvezetőtől kezdve a segédmunkásokig mindenki igyekszik a lány kedvébe járni, lassanként az egész építkezést ellopják. a lánynak felépül a háza a lopott anyagokból, új állása lesz. mire lelepleződik, hogy nem is vo’+ terhes, csak egy párnával csapta be valamennyi férfit. Ez a példázat arról szól, ami talán nálunk sem ismeretlen, hogy vannak, akii; szeretteiknek, kedvelt- jelknek kielégítésére gyakran nyúlnak a közvagyonhoz, ma- gánkedvtcliJ'.ket a köztulajdonból fedezik. Ezeket leplezi le a f"'zaklató. eszközeiben nem válogató, meglehetősen vaskos, szókimondó komédia. Helyet kap a játékban Bertolt Brecht több versbatétie. de maga az egész játék is breehti hatásokat éreztet; harsányan komédiázó jelenetekben. songokban, olykor akrobatikus koré ográfiában pereg előttünk a rendkívül szellemes, kaeagtatóan szórakoztató, ugyanakkor magvas, elgondolkoztató történet. Eredeti helyszín A Pesti Színház színpadán egy hatodik emeleti lakásbelsőjében forgat a filmgyár egy stábja. A Csurlca István írta és Horvai István rendezte tragikomédia — Eredeti helyszín — nemcsak a filmgyártás apró műhelytitkaiba enged bepillantást valamiféle liarakirozó, enyhén torzító lencsén keresztül, nemcsak en/iek az alkotófolyamatnak visszásságait tárja fel, hanem sajátos emberi jellemeket, különféle kapcsolatokat is erős reflektorfénybe állít. Filmforgatást látunk, de nem kell túl sokat (gondolkodni, hogy rájöjjünk, nemcsak arról szól. Hiszen a filmkészítésen kívül máshol is adódhat csökkent tehetségű vezető, aki helyett a helyettese végzi a munka oroszlánrészét, másutt is előfordul, hogy a vezető teremtette légkörben senki nem tud tisztességesen dolgozni, és még nagyon sok más gondolat behelyettesíthető a filmen kívüli életbe. Sulyok Mária, Bánki Zsuzsa alakítása emelendő ki elsősorban, akik két idősödő színésznőt játszanak, a rendezőt Bárdy György, asszisztensét Tordy Géza alakítja és még hosszú sor kitűnő színészt látunk a színpadon. Kellemes szórakozás, nem kevés tanulsággal. i Szombat, vasárnap, hétfő És most néhány szót a hárommal szembenálló egy előadásról. Ezt a József Attila Színházban láttuk. Szombat, vasárnap, hétfő a címe, szerzője a nagyon sok olasz filmből, valamint nálunk is bemutatott színpadi komédiából — Vannak még kísérletek, Miskolc 1959. — ismert Eduardo De Filippo. Rendezője Seregi László. Egy nagy létszámú olasz család és szomszédjai három napjának története áll előttünk a három f el von ásban, közhelyszámba menő fordulatokkal, az olasz filmekből jól ismert motívumok már unalomig használt láncolatával, és a színészeknek is kevés lehetőséget adva. Pedig jó néhány kitűnő művész is a színpadon van, de sokat nem tud tenni. Ez a színház — nem ok nélkül — Budapest népszerű színházaként hirdeti magát. De ezt a népszerűséget talán mégsem ilyen igénytelenséggel kell továbberősíteni. Benedek Miklós Senki előtt meg nein hajoltam, nekem nem volt szent semmi oltár, de türelmesen várakoztam éjiéiig is, ha ruhát mostál. Teknő fölé görnyedő asszony, dolgos, szelídke feleségem, ilyenkor elpirult az arcom s összegörnyedtem én is mélyen. Lelkemet, melyet ostorával az élet korbácsolt keményre, együtt-mostad a sok ruhával alázatosra és fehérre. Szovjet filmek fesztiválja November hagyományosan visszatérő kulturális ünnepe a szovjet filmek fesztiválja, amelyet az idén november 4- től 17-ig rendeznek meg hazánkban. Ebben az időszakban négy új szovjet filmet mutatnak be a magyar mozik, valamint egy meselilm- összeállítást, továbbá a filmbaráti körök hálózatában felújítják a Lombhullás című szovjet-grúz filmalkotást. A hagyományoknak megfelelően erre az időre szovjet filmművész delegáció is érkezik hazánkba. Az országos ünnepségeken kívül a megyékben is több megemlékezés lesz a filmbemutatókon kívül. Miskolcon november 4-én estp hat órai kezdettel a Béke moziban rendezi meg a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága, valamint a Borsod megyei Moziüzemi Vállalata szovjet filmek fesztiváljának megnyitó díszelőadását, amelyen Novak József, a városi pártbizottság titkára mond beszédet, utána pedig a Prémium című filmet vetítik. Az új filmeken kívül több értékes korábbi filmet is felújítanak. Borsod-Miskolc Új Tükörfényben Az Űj Tükör című képes heli magazin legújabb, 44. számának csaknem leiét Miskotcnak és Borsodnak szentelt. A vezércikk is Miskolcot idézi, csakúgy mint a két színes borítólap. Részben borsod—miskolci írók. részben a lap munkatársai írásai nyomón elevenedik meg Borsod és Miskolc éleiének néhány jellegzetes vonása, színes beszámolók, értekeid, többségben lírai fűtöltségu Írások, kemény riportok Irányítják az országos közérdeklődés reiiektorlényét pátriánkra. N srri tudom, ki hogy van vele, de a magam részéről egy kicsit mindig meghatódom, ha valamelyik iskolában, vagy óvodában jártamban arról hallok, iiogy szocialista brigádok szorgoskodtak a játszóudvar, vagy a sportudvar elkészítésén, karbantartásán, szülők és kétkezi munkások segédkeztek á szaktanterem kialakításán, avagy éppenséggel készségesen megjavították a megrongálódott zárakat. A minap például az egyik miskolci óvodában hallgattam el a gyerekeket, amint tiszta szívből dicsérték azt azt idősebb mesterembert, aki a nyilván a gyerekek közreműködésével meglazult falburkoló lapokat igazgatta vissza a helyére. S néztem a fürge kézzel dolgozó embert, akinek láthatóan mindennel jobban esett a gyerekek kedves szava. Ugyanebben az óvodában, még régebben mondta egy fülig festéke» fiatalember — az udvari játékokat festette át, miközben még az. örök kíváncsi gye- rekhadat is szóval tartotta—, neki minden hivatalos köszönetnél többet ért a gyerekek öröme. Az, hogy annak örültek, hogy megint szép és jó lesz a mászóka ... 1 Egyszer valaki akt mondta nekem: mi lenne, hu az oktatásügyi létesítményeket, az iskolákat és az óvodákat nem •segítenék annyiszor a szocialista brigádok, 'ha nem fordulnának újra meg újra a szülőkhöz, hogy néhány órájukat áldozzák a gyerekekért. Mi lenne, ha az iskolák gyarapításából nem kérnénk folyvást a társadalmi segítséget?' Már nem emlékszem pontosan, mit válaszoltam. Valami olyat — biztosan —, hogy sokkal, de sokkal lassúbb ütemben jönnek létre szaktantermek, kevesebb és szegényebb lenne a játszótér, s mondjuk, kevesebb jutna a könyvtár, a .játékpark gyarapítására is, mert a meglevő pénzt elvinné a folytonos esináltatás. Hiszen bármilyen sokat is áldozunk az iskolák felszereltségének bővítésére, a gyermekintézmények fenntartására, anyagi erőink végesek. S bizony jól jön, ha nem kell kertészt fogadni áhhoz, hogy rendbetegyék az óvoda- udvart, hanem néhány délután elvégzik azt a szülők. (Az óvónők ereje is véges.) S jó. ha nem kell fizetni a lakatosnak azért, hogy a leszakadt ajfókilincset helyére tegyék. Mert sokszor ugyan apróságokról van szó — ezeket általábar nem is ..jegyzik” a társadalmi segítség néha tízezer forintokat kitevő lajstromán —, de sok kicsi sokra megy, s elsősorban a szándék, maga a segítség a fontos. M indezek furcsamód jutottak eszembe. Az egyik miskolci óvoda vezetőnője panaszolta el: bizony elhasználódtak már a kis kerékpárok. (Az óvodások délelőttönként szívesen gyakorolták kis jármüveikkel a KRESZ szabályait, használták bizony gyakorta, kellene már, — mert még használhatók, s újak vásárlására most nincs pénzük —, hogy egy kicsit rendbetegyék őkel.) Felkereste hát az egyik vállalat vezetőjét: tudna-e segíteni abban, hogy valamelyik brigád, amelynek nincs mésféle elkötelezettsége, átvizsgálja és szükség szerint rendbehozza .. kerékpárokat. A vezetőnő, aki kétszáz gyermek érdekében ..kilincselt”, akkor nem. leges választ kapott. De ennél az indoklás volt áz érdekesebb: azért, mert állítólag korábban, amikor ■ már segédkeztek az óvodában, nem kaptak köszönőlevelet... és nem hívták meg őket az avatóünnepségre sem. Más kérdés, hogy az a levél elment, pedig hát más üzemek brigádjaihoz képest (több százezer forintot érő lé. tesitmény megvalósításáról volt szó), ez a vállalat alig- alig lett valamit. Ami megdöbbentett az ügyben, az az, hogy eleve feltételként szabja meg valaki a nyilvános köszönetét. (Sajnos, nemcsak ebben az egy esetben tapasztaltunk, tapasztalhatunk ilyesfajta magatartási!) Persze az a szerencse, hogy mégsem ez az általános. • Mert, hpgy nem ez az általános, azt a mégiscsak sok-sok társadalmi segítséggel, igen nagy idő- ráfordítással megvalósult játszóterek, sportudvarok, szak- tantermek bizonyítják. S hogy tovább folytassam a gondolatsort: a szabad idejüket egy-egy közösségért áldozó, aktívan dolgozó emberek körében még nem . is igen tapasztaltam, hogy elvárták volna: hirdessék ki a gyerekek között, mennyit dolgoztak értük. i I gaz, a brigádvállalásokban olt van az a kis rubrika, - s azt ki kell tölteni. De azt hisszük, a gyermekekért végzett társadalmi munkának mégsem az „igazolás” a mozgatórugója. Sokkal inkább az a felelősségérzet, amely függetlenül személyi kötöttségektől, a személyi köszönetektől meghatározója társadalpii gondolkodásunknak és gondoskodásunknak. Egyszóval az a felelősség, amelyet társadalmunk a fejfiövekvö, s a munkánkat majdan tovább folytató gyermekekkel szemben érez. Mert nekik, és nem az óvónőknek, nem a pedagógusoknak segítenek, ha munka után újra szerszámot fognak a kezükbe. Értük töltik szabad idejüket munkával a szocialista brigádok tagjai. S szívem mélyén meg vagyok győződve arról, iiogy akik valóban tesznek a gyermekekért, azok segítségüket nem szabják néhány hivatalosan megfogalmazott mondathoz sem. Az örömért, teszik — ,s ez nekik is örömet szerez. Csatolás Annamária Lcnkey Zoltán rajza Miskolci új zenei műhely A Magyar Zeneművészek Szövetsége Eszak-inagyarországi lórii leti csoportja, a Borsod megyei Tanács nnivcJ(Idősügyi osztálya, valamint a megyei n. Há- kóczi Terem* könyvtár rendezésében november ü-án, szerdán este hat órai kezdettel, a megyei könyvtár előadótermében kerül sor a Miskolci új zenei műhely első hangversenyére. A koncert műsorán Victor Máté. Székely Iván, Selmcczi György. Kocsis Zoltán, Zbigniew Itudzinski, Balassa Sándor és Mikola Shinoha- ra müvei szerepelnek Bakonyi Tamás, Bihari László, liargitay Miklós, Hoinlokos Tmil, Kincses Margit, Mlkó Hona. Schnce^l György, Tözsér Dániel, Kocsis Zoltán, Székely Iván. Victor Máté, valamint a zeneművészeti tó- iskolásod ka mura egyttt tesén ek tolmacsorasnbnn, Antal Mátyás vezényletével.
