Észak-Magyarország, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
1976. október 31., vasarnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 SEBFÓZO SIMON Ha jönne Fölismerném-c a jövőt messziről megpillantván, ha jönnek az evek erre kanyargó árokpartján? Vagy mint lia a porpiszkos tájon valaki idegen járna, közönnyel épp csak ránéznek, mint frontról megjött apámra? Hisz nekem csak eg.v katona állt akkor a házban. Hogy higgyem cl: őt vártuk. amikor meg sose láttam? Egy riport folytatása Kohászok az üdülőkben Néhány emlékezetes szép napot töltöttünk nyáron a Balaton mellett üdülő kohászok között. Munkások a Balatonnál című riportunkban akkor így fogalmaztunk aí fonyódligeti kohász- iidülővel kapcsolatban: „Ha meggondoljuk, hogy az LKM évente több mint kétezer embert üdüllet itt, akkor jogos a feltevés: érdemes lenne korszerűbb körülményekről gondoskodni. A Balaton partját szebbnél szebb épületek szegélyezik, erről csak azt mondhatjuk, amit az egyik munkás nagyon találóan jegyzett meg: — Sokkal jobb, mini a sátortábor!” Most az idei üdülési szezon után. aktuálissá vált a következő alapos előkészítése. Felkerestük Gácsi Ferencet, az LKM szakszervezeti bizottságának titkárát, hogy beszélgessünk e fontos kérdésről. Bár a vállalat központi kérdése a , termelés, de központi kérdés a termelő ember is. Az ember életrendjéhez pedig hozzátartozik a pihenés, az ■ irlMZ- TO-» • - ............. V asárnapi vetés... mert akkor elveszi a SZOT. így legalább a mienk. Mit szól ön ehhez a véleményhez? — Nem akarom részletezni. Voltak rossz tapasztalataink. Ez azonban nem befolyásolhat minket abban, hogyha pénzünk lesz rá és napirendre kerülhet az oltani építkezés, ne foglalkozzunk vele. Egyelőre azonban más, közelebbi terveink vannak. — Melyek ezek a tervek? — A Balatonon kívül még három helyen van üdülőnk: Tapolcán, Mezőkövesden és Kacson. — Akkor vegyük sorba. Tapolcán mit terveznek? • — Az egyik legnépszerűbb üdülőnk a tapolcai, a volt éjszakai szanatórium helyén. Itt családokat üdülhetünk, főleg külföldieket. Ez azért fontos, mert ugyanannyi családot fogadnak a mi dolgozóink közül külföldön, amennyit mi Tapolcán el tudunk helyezni. A külföldiek igen kedvelik Tapolcái. Három hónap alatt 300 felnőtt és 73 gyerek üdülhet itt. Ugyanennyi dolgozónk megy a — Igen. Szerintünk is. A korszerűsítési, bővítési tervek elkészültek. Első dolgunk a központi fűtés megépítése, hogy ez az üdülőnk is egész évben működhessen. — Mi a helyzet Kácson? — Kacson eredetileg csak gyermekeket üdültef- tünk. Ez volt az első év, amikor ide is vittünk családokat. Hiába, úgy alakultak a dolgok, hogy ma már 'egyre több az igény a családos üdülésre, s ugyanakkor egy-egy családban több gyerek is van. Kácson tehát a jövőben rendszeresen fogadunk nagycsaládokat is. Ezek a tervek szinte teljes, egészében a vállalat saját erőforrásaira épülnek. Bar egyre több és korszerűbb SZOT-üdülö épül az országban, ezek nem tudnak lépést tartani a dolgozók igényével. Az az üdülői beutaló, amit a SZOT évente nyújtani tud ennek a nagyüzemnek, bizony édeskevés. Ha a vallalat komolyan veszi — márpedig ahogy a jelek mutatják, komolyan veszi — a dolgozóknak az üdüléshez Az utolsó tábla lia térképen la. Ián meg se találnám. A 150 hektáros tábla legfeljebb apró pontnak tűnne, valahol l-lejőpapi és Igrici között. A köd mindent elnyelt, a táj jellemzőit, a síkot megtörő fasorokat, a szelíd dombhajlatokat. Jó időben talán elmennénk mellette anélkül, hogy tudnám és felismerném, ez volt az a tábla, ahol a Hejőmenti Állami Gazdaságban idén utolsónak vetették el a búzát. A vetés semmit nem vesztett el jelentőségéből. A kötényekből a földfelszínre szórt magvaktól kezdve a gép cso- roszlyáia. vagy tárcsája nyomán mélybe hulló csíráig mindig az életet jelenti, a holnapot. Egyenletesebbé, sűrűbbé váltak a kelő növény sorai, nagyobb kalászok szökkentek belőlük, de az őszi vetés befejezése a gazda legnagyobb ünnepe maradt. Régen is. most is ... — Ünnep az ünnepen. Naponta 100 hektárt vetett e! a hét . Lajta-gép. A véletlen hozta, hogy pont vasárnap fejeződik be nálunk a vetés. Az 1100 hektár kenyérgabona lényegében a gazdálkodás biztosítéka. Nem véletlen, hogy „biztosítékot” mondtam, hiszen ha időben kerül a földbe a mag és a növény megerősödve „megy” a télbe, akkor tűri az időjárás szeszélyeit, nem fenyegeti a kifagyás veszélye. És ez a jó termés előfeltélele. A vetés ezért mindig megfeszített munka marad, hiszen már egyhetes csúszás a munkában kevesebbet termő búzatáblát jeleni. Szilágyi János főagronómus tömören foglalta össze a vetés fontosságát. A számok végeredményt tükröző tárgyilagos nyelvén. Azt a megfeszített munkát, amelyet a traktoros, agronomies, „faros" együtt és összhangban végzett. hogy a mag ilyen szeszélyes őszön — ködben, esőben. fagyban — földbe kerüljön talán a beavatott, aki mögéjük lát cm tudná leírni. Nyújtott, kettős műszakok, izzad tságcseooek. esőktől nedves ruhák, csúszós, síkos talaj, ezek lehetnének nehézségének jellemzői az idei vetésnek. Viszont a küszködés az egész ember igénylő munkák továbbra is hátra vannak. — A vetés után a legfontosabb a betakarítás — mondta a főagronómus. Eddig 300 hektáron vágta le a négy Claas Dominátorunk a korai érésű kukoricafajtákat. Saj-- nos átlagaink a terven aluliak, hiszen az aszály homokos területeinken szinte dup- l'.a pusztított. A hátralevő időben torlódnak a feladatok, mert a csövek víztartalma rendkívül magas (megközelíti a 40 százalékot), és így a közepes teljesítményű szárítónk nem győzi a munkát. Az elmélet azt kívánja, hogy a szárítóberendezés teljesítményére tervezzük a kombájnolást. Viszont, ha ezt betartanánk. beta kart tógépeink félnapokat is állnának, mert lényegében a terményt, hogy a 14 százalékos víztartalmat elérje, s ezáltal tárolható legyen. kétszer szükséges leszárítanunk. Ez a megoldás így kiesett. Az idő viszont sür°et. Az állami RU/di,Si's" ban egvszokatlan. de járható "Int választónak a termés ideiglenes letárolására, amíg a szárító képes lesz a kukorica vagonjait fogadni. Betnnt°'-en a termést prizmázzák. fóliával takarják. Propionsavval tartósítják. s ennek a viszonylag nem drága folyadéknak kifejezett előnye, hogy a pebuktatókkal ...A jövő | f aii-c megoldás. Kooperáció közműve rendező 'so|e^ jobb rendező az élet — szoktuk mondogatni olykor- olykor. Van is ennek a szólásnak valamelyes érvénye és igazsága. Hiszen „az élet” — vagyis a társadat*, mi jelenségek és folyamatok sokszor teljesen önkéntelennek tűnő alakulása — gyakran csakugyan rendez szerencsés véletleneket, találó és elgondolkodtató egybeeséseket ... A minap például, amidőn országgyűlésünk őszi ülésszakának, s benne a közművelődési törvényjavaslat vitájának* küszöbére érkeztünk, éppen akikor jelent meg és vált kaphatóvá a könyvesboltokban az Eötvös József Müvei sorozat legújabb kötete. a Kultúra és nevelés című tanulmány-, cikk-, beszéd- és dokumentumgyűjtemény. Eötvös pedig, tudvalevő, nem csupán irodalmunk történetének egyik tisztes és jelentékeny fejezete, hanem közművelődési politikánk egyik megalapozó elődje, örökhagyója. Müvei sorozatos kiadásának e legújabb kötete, túl megjelentetésének e frappáns időszerűségén, azért is figyelmet, érdemel, mert közkinccsé teszi eddig ismeretlen, vagy csak 60—-70 évvel ezelőtti, jószerint hozzáférhetetlen gyűjteményekben közölt írásait. Cikkeket, beszédeket, jelentéseket, melyeket épp oly alapos lelkiismeretességgel alkotott meg, mint akár híres regényeit — .4 karthausi-1, A falu jegyző jé-1, a Magyarország 1514-ben című Dózsa-regényét —. és amelyekben épp úgy benne van a teljes és egyetlen Eötvös — a maga jellemességével, közéleti tisztaságával és tisztességével, romantikus hevületű józanságával, az „apró dolgok" . tüzetes es érdemi felkarolását is vállaló küldetéstudatával —, mint a művészetben, szép- irodalmi tevékenységben ... — Hitelesíti tehát Eötvösnek e „legújabb könyve” azt a finom észrevételt, melyet legjobb mai ismerője, monográfusa, Sötér István> rsiiinc Icii.lfinhnrri ALIG KÉT ÉVVEL ezelőtt az érdekek — akkor még szerencsésnek látszó — találkozása hozta össze az egyik budapesti nagyvállala- .tot egy Borsod megyei ipari szövetkezettel. A szóban for- :gó Sajómenti Ipari Szövetkezet — termelőbázisának (bővítésére — szabad munka- .kaerőfórrást keresett. A kon- jfelrcióüzem létesítésére a tínegye határain fúl. a Mátészalka járásbeli Győrteleken kínálkozott kedvező leheíö- ivég. Az ottani tsz, hogy meg- a>ldja a falubeli asszonyok s'oglalkoztatását, vállalta az nizem létesítéséhez szükséges épületek kialakítását. A szövetkezetnek ezután már csak vnegfelelő bérmunkát biztosi- nő partner után kellett nez- üe. Terveik találkoztak a jjiudapesti Habselyem Kö- söttárugyár elképzeléseivel: a úallalat ugyancsak szabad jjiapacitást keresett konfekció- termékei gyártásához. A budapesti gyár megbízható „partnernak ígérkezett : a szövetkezet barcikai ruhakészítő telepéi ugyanis már régóta szerződéses kapcsolat Vűzte e vállalathoz. 1974.no- ,'ember 21-én a két partner ”vözött végül is, létrejött egy siosszű távú együttműködési megállapodás. s Eddig rendjén is volna az rügy mint ahogy ez év máju- lsáig a leg nagyobb egyetér- ítésben kooperáltak a felek, v — 1976. május 13-án levelet ikaplunk a gyártól — mondja Pócsik Sándor, a szövetkezet elnöke —. amelyben közölték, hogy a jövő év január 1-től felmondják a szerződést és a kapacitást átengedik a Budapesti Finom Kötöttárugyárnak. Nagy meglepetést, pontosabban megdöbbenést okozott ez, hiszen még tavaly, az V. ötéves terv készítésének időszakában. a vállalat kérte szövetkezetünktől a györté- leki kapacitás felmérését. A megküldött kapacitást a gyár elfogadta. Igaz azonban, hogy már az év első negyedében komoly gondokat jelentett a termelés folyamatosságának biztosítása. A szabvány hiánya miatt mind gyakoribb lett az állásidő. Jogilag rendjén való a vállalat eljárása, hiszen a tárgyévet megelőző hat hónappal valóban felbonthatja bármelyik fél a szerződést. Viszont az együttműködési szerződést állítólag hosszú távra kötöttük... nészesedést megakadályozza és így a kombájnok teljes erővel tudnak a határban üzemelni. Ez a példa más üzemekben is megvalósítható lenne, hiszen megyénk gazdaságaiban sajnos az őszi helyzet hasonló. A legsaját- ságosabb probléma itt is a szállítás körül adódik. — Az őszi munkacsúcs legnehezebben megszervezhető része a szállítóeszközök ágazatonkénti szétosztása. Egy- időben érik az alma, a kukorica, a cukorrépa, egyidőben indul meg szüretük, betakarításuk. Példaként: országúton 265 vagon almát szállítottunk el és a rekordtermés következményeként gyümölcsösünkből még várható hetven vagon jonatán, stai'king ládákba kerülése. Ilyen hatalmas mennyiséget, — mert 300 vagon kukorica mozgatására is szükség lesz — saját tehergépkocsijairtk nem bírnák elszállítani. Ezért tizenegy teherautót béreltünk és igyekeztünk új módszereket „meghonosítani” az anyag- mozgatásban. Igv került sor az alma konténerekben történő szedésére és fuvarozására. A betakarüáson kívül, mint mindenütt, itt a Hejő mentén is a jövőre gondolnak. Az 1200 hektár, amelyet a nagy teljesítményű erőgépek majd az idővel dacolva mélyen megforgatnak, már a tavaszi munkák „előfutára”. , —ki— — Miért nem fogadta el a szövetkezet a Finom Kötöttárugyárral való lcooperálást? — A Győrteleken dolgozó asszonyok szakmai felkészültsége nem megfelelő a javasolt termékek gyártásához — válaszolja az elnök. — Szívesebben kötöttünk volna szerződést a Váci Kötöttárugyárral. Gépeket azobari ők nem tudnak biztosítani számunkra. Ezért kértük a Habselyem Kötött-* árugyárat, hogy még egy időre adják bérbe a gépeiket Győrteleknek. — A válasz? — Szeptember 27-én a Habselyem Kötöttárugyár levélben közölte szövetkezetünkkel — mondja az elnök —, hogy a használatra átadott varrógépeket jövő év január elsejétől szállítsuk vissza Budapestre. Ezért most a Budapesti „Alkotás" Ruházati Szövetkezettel kezdtünk tárgyalásokat — bérmunkára. VALÓJÁBAN mi indokolta a hosszú távú szerződés felbontását, s miért tagadták meg a szövetkezettől a minimális engedményt, a gépek ideiglenes bérbe adását? Ezekkel a kérdésekkel keresi ük meg Budapesten Gyebroszki Andrásnét. a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatóját. — Valóban hosszú távra kötöttük meg a szerződést a Sajómenti Ipari Szövetkezettel — kezdi beszélgetésünket Gyebroszki Andrásné. — A szerződés felbontását a belkereskedelmi rendelések hiánya indokolja. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az idén már több alkalommal is — saját kockázatunkra —, rendelés nélkül varrattunk — kombiné- kat az ott dolgozó asszonyokkal. A divat, az igények rendkívül gyorsan változnak : amikor a szerződést kötöttük, éppen ellenkező gondokkal küszködtünk. Ha a gvőrtelekieket tovább foglalkoztatnánk. mar csak raktárra termelnénk ... — Egyéb termékek készítésével nem bízhatnák meg Gvörteleket ? — De igen — válaszolja a vezérigazgatónő. — Készíthetnének például blúzokat. vagy pantallókat. De ezek már szalonmunkak, amelyekhez igen gyakorlott, jól képzett dolgozók szükségesek. Nem értjük viszont, hogv a szövetkezet miért nem fogadta el partneréül a BFK-t, amelyet szinte „kézen fogva” vittünk el hozzájuk. — Az ott dolgozók húzódoznak az újszerű, számukra nehéznek tűnő munkától. — De hiszen a BFK vállalta volna a dolgozók betanítását. s az asszonyok nem károsultak volna a tanulás idején sem — mondja Gyebroszki Andrásné. — S miért varrnának az ott dolgozók szívesebben tréningruhákat a Váci Kötöttárugyár számára? Egyébként a mi gépeink nem alkalmasak me- legitőruhák varrására. Ezért Tagadtuk meg a szövetkezettől a gépek bérbeadását. Ügy érzém. korrektül jártunk el a szövetkezettel, hiszen új partnerről gondoskodni igazán nem lett volna kötelességünk. S ha nem találták megfelelőnek az ajánlatunkat. miért nem gondoskodtak űj partnerről a hathónapos felmondási idő alatt? -Egyébként október 18-án küldtük el a levelet a szövetkezet elnökének, amelyben felajánljuk a szerződés jövő év június 30-ig szóló meghosz- szabbitását. Reméljük, újabb fél esztendő már elég lesz a szövetkezetnek saját megrendelések szerzésére. Mi a véleménye minderről Kottái Zoltánnak, a KISZÖV elnökének ? — A szövetkezetnek anv- nyiban adhatunk igazat — mondja Koltai Zoltán —, hogy nem számolhattak, nem lehettek felkészülve egy hosszú távú együttműködési szerződés ilyen hirtelen történő felbontására. A Habselyem Kötöttárugyárat nem érheti vád. hiszen valóban korrekt partner módjára viselkedtek. Az igazság: nem vettük szívesen annak idején. hogy más megyében létesít üzemet a Sajómenti Ipari Szövetkezel. A sok profilú szövetkezet -tulajdonképpen az átlagbér kérdések miatt alakította ki Győrteleken a ruhaüzemet. Nem értjük. miért akarják helyzetüket tovább bonyolítani újabb, budapesti partnerrel való kapcsolatteremtéssel. Miért nem keresnek végre borsodi •kooperációs társat? — Mi tehát a teendő? — A napokban alakult meg megyénkben eg.v textilruházati társulás, amelynek vezetője a Hegyalja Ruházati Szövetkezet. A társulás lényege: a vezető szövetkezet bármelyik borsodi ruházati szövetkezetei ellátja . bérmunkával. ha az szabad kapacitással jelentkezik. A „Hegyalja” biztosított már bérmunkát például a Miskolci Háziioari “Vzövetkezet- nek, sőt mi több. az egyik egri szövetkezetei is ellátta már munkával. ILYEN JELLEGŰ bérmunkát — mint később megtudtuk — Győrtelek számára is biztosított, volna a Hegyalja Ruházati Szövetkezet. A felajánlott ötezer darab szoknya megvarrását azonban a „panaszkodó” szövetkezet elutasította ... Déváid Hedvig
