Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
ESZAK-M AGYARORSZÁG 4 1976. szept. 26., vasárnap HÁJ A SÓLYMOK, MIVÉ LETTEK? Iván Bukovcan tragikomédiájának ősbemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban sólymok struceokká lettek... Ez a különös átváltozás — a kék le- vegötengerben oly szépen, szabadon szálló, bátor madaraknak testes és nehézkes, szárnyukat immár használni képtelen, fejüket a készülő vihar elől homokba rejtő struecokká gyávulása — az író példázata saját generációjáról. Ivan Bu/covéánt, a tavaly elhunyt kitűnő szlovák színpadi szerzőt a Miskolci Nemzeti Színház fedezte fel a magyar közönség számára. S a tavalyi első találkozás, a Mielőtt a kakas megszólal sikere után örvendetes a folytatás. Mint az előzőt a Struccok estélyét is Jurlca László rendezte. Értelmezésében a mű a felelősség, a vétkes lelkiismeret drámája; egy ember tragikus sorsáért, kálváriájáért való vétkesség ez ugyan, de- ez az ember — Mrázik tanár úr, a „Harcsa *’ — éppen az volt, akit valamennyien csodáltak és szerettek, aki erkölcsi szilárdságában példájuk volt, s aki életét is kockáztatva, s egzisztenciáját vesztve álll ki tanítványaiért annak a humánumnak a nevében, amit kedvenc filozófusaitól. Marcus Aureliustól és Senecától tanult, s amelyet vérbe és sárba tiport a barbár erőszak, a szöges csizmákban menetelő fasizmus. Az első részben éppen egy a Harcsa ellenében elkövetett diákcsínyt idéző játékos „menetelés” váltja ki ebben a kilenc meglett korú. s „beérkezett” életű emberben a számvetés, a vétkességükkel való szembenézés, s immár elfojthatatlan vágyát. A tudat, hogy Harcsa, akit nem hívtak meg, mert féltek a vele való találkozástól, mégis itt van, bennük van,, de már égő .szégyenként s mar- dosó bűntudatként. Mert Harcsa, a vágyához, álmához naiv következetességgel ragaszkodó Mrázik disszidálási kísérletért újra börtönben ül. . . Rómába akart eljutni, álmai városába. még életében. S nem kapott útlevelet; nem kapott, mert a VIII. b. egykori diákjai, tanítványai megtagadták, nem vállallak érte felelősséget. A félelem, az ezerarcú egziszlenica-féltes, az önzés nem engedte velük kimondatni a bizalom szavát. Jurka érzi a cselekmény két csomópontját: a múltat felidéző játékból, hátborzongató komolyságéivá váló „menetelését” az első részben, s a másodikban Maréknek, a múltból a jelenbe visszatérítő nemkevésbé drámai bejelentését. Az utána támadó hátborzongató sűrűségű csendben szakadnak fel aztán a kilenc ember lelkében a gyengeségük titkát; rejtő zárak. S vallanak sorban, egymás után. önostorozó őszinteséggel. Hogy a végső lelki ismeret vizsgálat által váljék világossá a tanulsá .: az eredmény, az előrehaladás feltételezi az emberek változását. belső fejlődése*, átformálódását is. Ez a változás pedig' harc, méghozzá minden másnál bonyolul- . tabb, kínzóbb, sebeket osztó és szerző harc, amit egy táborba tartozók vívnak egymással és önmagukkal. „A háborúban egyszerű volt” — mondja Serif — ott tudtuk, egyik oldalon mi vag.vunk._a másikon az eilensäg. He itt mi vagyuhk. mindkét oldalon”. S mennyi keserűséggel mondja a darabbeli „ellenlábas”, Marek, az Alkimista kettejük különbségéről, ami már nemcsak szétválaszt, de szembeállít: „Mindketten félünk. Te attól, hogy a te időd már lejárt; én attól, hogy még nem ...” Igen, nincsenek nagy, alapvető és kibékíthetetlen ellentétek. Csak különbségek vannak. De hány életet törnek derékba ezek a különbségek! S hány kis emberi árulást, apró köznapi aljasságot okoznak .. A sólymok így válnak slruc- cokká. Közülünk s közöttünk. Az évadot nyitó nagyszínházi ősbemutatón természetszerűen „lámpalázasabhak” a színészek is, mint máskor. Nyilván tovább érik, gazdagodik ez. az értékes produkció. Érezhető tempóbeii zaL var. különösen (lehet, hogy ezt az említett iámpalaz okozta) a második részben; motiválatlan megállások, elakadások zavarják a cselekmény sodrát. S talán a rendezés egyetlen gyengesége, hogy sok a statikus beállítás. „Idegen test” ebben a kitűnő előadásban a melodramati- kus kezdés és befejezés. Még akkor is, ha az indító mondatok visszatérése sugallja a megoldás azonosságát. A rendezés érvényesíti a darab legsajáttabb vonását, tudniillik, hogy 'a tízből, kilenc lényegében egyenrangú-értékü szerep, nincs íő-' és mellékalak. A voltaképpeni főszereplő a távollevő Harcsa, pontosabban a VIII. b. kilenc volt diákjának Mrázik tanárhoz kapcsolódó bűntudata, A tanár mellett — vagy ellene — szólás rendezi aztán a cselekmény sodrában két csoportba a kilenc embert., A merev dolgokat és embereket dogma ti- ■ kusan megítélő, régi. vágású funkcionárius Serif es szemléleti-szellemi ellenfele, a világot s társait egyaránt valamilyen független szkepszissel néző és magyarázó Alkimista köré. Paláncz Ferenc alakításában a Serif őszintén hisz mindent, amit mond, meggyőződéséhez ragaszkodva, korlátolt következetességében lesz embertelen, amikor megtagadja a segítséget volt tanárától. Éz a Serif voltaképp tragikomikus figura. Saját emberi fájdalmait s félelmeit nem nézheti, nem tudja elvi magaslatról szemlélni; ö maga is fél, és szenved a saját félelmétől, szenved a közéleti pozícióval járó kiszolgáltatottságtól, szenved a minden sikeres embert kísérő és kísértő magányosságtól. A színész játékában mintha a szükségesnél több gesztus és nagyobb hangerő jellemezné a „serifet”, s kevesebb szín és mélység a vezetői póz mögötti emberi bizonytalanságot, magányosságot, s a visz- szaszorítástól, a „forgalomból való kivonástól” rettegő, belső félelmeket. Egvmásnak-fe- szülésük — Marekkal az első rész végén — talán az alakítás indulati íúlhangoltsága, talán a partner nem eléggé meggyőző alakítása folytán •— a kellőnél alacsonyabb hőfokon izzik. Sallós Gábor játékában, hanghord ozásával, szemvillanásaival egyaránt éreztetni tudja, hogy Alkimista itt is, most is „kísérletezik”. A társaival, a többiekkel, megszólaltatásukkal. vallomásra késztetésükkel. A darab Alkimistája azonban habitusá- ban-lelkében szikárabb. Kívülállása, intellektuális érzékenységgel párosult, függet- lenségvágya is erősebb az alakításénál. Ez a . Marek épp azzal a szellemi fölénynyel maradt adós, ami őt az indulataiban, hitében és politikai szenvedélyében kemény Serif méltó „ellenlábasává” teheti, i Az alakítás értékét emeli a megrendítő-fájdal- más kitörés a második részben, fiát-féltő megalkuvásáról, amely belül végérvényesen megtörte, megfosztotta eddig oly büszkén vállaltvallott szuverenitásától Maréiról. Mónikát és Blankát a fiúknál kevesebb színnel .jellemzi az író; szerepük hálátlanabb. Máthé Éva (Mónika) játékában helyesen érzi és adja vissza ennek az elrontott életű — háromszor elvált — nőnek a legnagyobb fájdalmát, a meddősége miattit. Nincs gyermeke, s az irodalomhoz is mások műveinek fordítása köti csupán. Ezen az estén ez elől a fájdalom elől szeretné „homokba dugni a fejét”, egy pillanatnyi boldogságra, megnyugvásra vágyik hiábavalóan. Lenkey Edit (Blanka) játékával egy riadt, önmagát csáladnak, férjnek feltétlenül és mindenben alárendelő asszonyt jellemez jól, kihozva a szerepből, amit lehetett. Lupi- not, a futballistából egyetemi tanársegéddé „szelídült” fenegyereket Dariday Róbert jeleníti meg rokonszenvesen, egyre érettebb színészi eszközökkel. Játékának átéltsége a menetelés jelenetében kárpótol a későbbi .egyszínűségért. A doktort Simon György játssza megnyerő, póztalan egyszerűséggel. Játéka visszafogott: az általa jellemzett figura edzett, kényes szituációkhoz szokott, kissé cinikussá, kissé léhává uérett” férfi aki a válóperes ügyvédek nyugalmával szemléli az emberi gyarlóságokat, bennük a magáét is. Találó, igényes színészi teljesítmény. Filip szerepét Csiszár András tőle eddig ritkán tapasztalt átéléssel játssza el. Az előadás leg- megrendítőbb pillanata Filip „vallomása” az ő semmiben és senkiért ki nem álló gyávaságának, félelmének történetéről, s ez Csiszár emlékezetes, a színész legjobb képességeit adó játékának érdeme is. Világfi szerepében Varga Gyulát láttuk; egyedül ő tűnik bizonytalannak az általa játszott alak értésé5- ben-érlelmezésében. Világfi itt ezen a találkozón nem azért iszik, mert alkoholista lenne, részegségé tehát nem delí.’ium; a mámorra azért van szüksége, hogv megvall- hassa a többieknek, s végre önmacának is élete bukollsá- gát, boldogtalanságát, egész reménytelenségét. Vele mondatja ki a legkeményebb, legkegvetlenebb mondatokat az író; olyan mondatokat, ítéleteket, amelyeket nem lehet delirizáló révületben elmondani. Somló Ferenc, mint Szinusz, hitelesen formálta meg ennek a „reménytelenid szerelmes” agglegénynek másféle, szemérmesebb fájdalmát. Egv a cselekményt illusztratív jel képessége»! kiegészítő lányalak, a „nHáfusi mosdótálat” behozó Kislány szerepében Héczey Évát láttuk. , 0 " sszegezve a színészi alakításodról mondottakat: nemcsak egyes színészek emlékezetes játékának élményével gazdagodtunk. de az előadás együttesének kitűnő összhangja, stílusban, játékmódban kidolgozott egysége is meggyőző volt. S ez — a tényen túl, hogy a társulat java színészeivel dolgozott —, a rendező, Jurka László avatott munkájának dicsérete is. Jó segítséget adott az előadás atmoszférájának és .stílusbeli egységének megteremtéséhez Wenenast Róbert díszlete. Poós Éva jelmezei betöltötték jellemfestő és hangulatteremtő feladatukat. * Hazafelé menet arra gondoltam, hogy három év múlva lesz az én korosztályom huszonöt éves érettségi találkozója. rapp Lajos A Fiatal Képzőművészek Stúdiója őszi rajzpályázatának anyagát sokan tekintették meg a Miskolei Galéria ideiglenes kiállítótermében, a Kossuth Lajos utcában. Trischler Ferenc díjazott munkája, a Beszélgetők is e kiállításon látható. A tárlatot ma láthatják utoljára az érdeklődők. Csutorás Annamária * Mérlegen a kisgalériák gondjai Nemcsak a most záruló képzőművészeti világhéten állapíthattuk meg, hanem hosszú évek óta már életünk mindennapos velejárója, hogy a képzőművészet iránti érdeklődés egyre szélesebb társadalmi rétegekben található fel. növekszik, és a várostól. az állandó kiállítóhelyektől távol élő emberek körében is mind többen nézitek meg szívesen festményeket, grafikákat, kisplasztikákat iparművészeti alkotásokat, vagy végső esetben tekintik meg nagy hírű alkotások jó reprodukcióit. Az ilyen jellegű igények kielégítésében. döntő szerep jutott n vidéki kisgalériáknak és azoknak a közművelődési intézményeknek, amelyek rendszeresen tartanak képzőművészeti kiállításokat. Borsod megyének szinte országosan kezdeményező szerepe van a kisgalériák létesítésében, és korábban mésszehangzó példaként emlegették az első lépést tevő és ezzel szinte mozgalmat indító Erdöbényei Kisgaléria megszületését. Ennek nyomán született jó néhány hasonló intézmény a megyében, és egy hónap múlva szaporodik a számuk, amikor Parasz- nyán felavatják Borsod megye legújabb kisgalériajál. A rendszeresen képzőművészeti 0 kiállításokat rendező művelődési házakat, klubokat pedig szinte számba sem lehet venni. De éppen, mert megnövekedett a kiállítóhelyek száma, és mert szétszórtan működnek szerte a megyében, munkájukban olyan szervezeti és tartalmi problémák adódnak, amelyekre fel kell figyelni, amelyeken — nem sok késedelemmel — segíteni kell. Ez volt az alapvető témája a megyei kisgalériavezetők és képzőművészettel foglalkozó tanácsi és intézményi előadók minapi .eszmecseréjének. Alapvető gond, hogy a kis- galériákat és egyéb kiállító- helyeket sokan irányítják, beleszólnak munkájukba, de az irányítás nagyrészt adminisztratív, többségben hiányzik a megfelelő anyagi támogatás. Eszmeileg irányít a Népművelési Intézet, irányít a helyi tanács és a megyei tanács, a megyei művelődési központ, szákfelügyeletet lát el, illetve irányít a megyei múzeumi szervezet, de mind külön-külön, egymástól függetlenül és nem is mindig jól. Ezen az irányítási gon-' dón túl jelentkeznek zsűrizés'; problémák, színvonalbeli ingadozások, jelentkezik a vándorkiállítások eliaposo- dása, a kisgalériák arculatának kuszasága, és meg jó néhány egyéb gond. A drága katalógust; a kisgalériák nem tudják- előteremteni, s ha valahol pénzesebb mecénás adódik, ott pedig kihasználatlan az anyag, mert egy- egy vendégkiállitásl nem vándoroltatnák, holott jobb együttműködéssel meg lehetne azt. is szervezni Van kisgaléria, amely teljes válságba kerül. S bár a megyék között. Borsod kisgálériák tekintetében jó helyen áll, messze vagyunk attól, hogy elégedettek lehessünk. Érdemes megemlíteni az Erdöbényei Kisgaléria ügyét. Tizenöt évvel ezelőtt alakult, nagy volt a szerepe a fejlődő faluban, de sajnálatos módon megrekedt, s ez legkevésbé sem Laoolha Géza munkálkodásán múlott. ö volt ugyanis az alapításnak szinte egyedüli mozgatója, motorja, és még napjainkban is jóformán csak az ö ügye. a községben a kisgaléria. Mór korábban is foglalkoztunk ezzel a gonddal, a helyi szervek közönyével, a galériával szembeni magatartásával. Pedig nagyon helyes Lavo- tha elképzelése, hogy a galéria ne kuriózum legyen, hanem a közművelődés szerves, mindennapi , része es épüljön be a falu mindennapi éleiébe, mint a vizuális kultúra terjesztője. Ellenpéldaként említhető a Tokaji Kisgaléria, ahol megfelelő társadalmi bázisra épüli, ahol már nem légüres térben kezdte meg munkáját. A nyári művésztelép, Tokaj és a képzőművészet összeszokottsága, a helyi vezetők jó hozzáállása eredményete azt, hogy itt már nemcsak egyszerűen képzőművészeti kiállítások sorát jelenti a galéria, liánéin komplex rendezvényeknek biztosit keretet. A képzőművészethez nagyon jól társult itt a zene-, az irodalom. a népművészet. Nincs mindenfelé egyformán becsülete a képzőművészeti kiállításoknak, a kisgalériáknak. líolptt, mep a televízió és a képző művészeti ismeretterjesztő hímek korában is szükség ran a kiállításokra, mert* beletartozik az alakuló össznépi kultúrába, mert érdeklődést ébreszt, eredeti művet kínál és az élményt maradandóvá tudja tenni. Mindezek ellenére sokfelé tapasztalható közömbösség, vagy éppen ellenállás, esetleg lebecsülést tükröző szervezés a képző- művészeti kiállítások vándoroltatásával. a kisgalériák kiállításának rendezésével, sőt. a közművelődési intézmények kiállításaival szemben is. Pedig a kiállítások vándoroltatása jelen körülményeink között feltétlenül szükséges. Arra is figyelni kell. hogy ne válhasson unalmassá a falusi kisgalériákban az állandó kiállítási anyag, cserélni kell azt, és az évi négy tárlat mutatkozik optimálisnak. Meg kell óvni az anyagokat, többet kell törődni a kiállítások biztonságával, és nem szabad bekövetkezni annak, hogy az ilyen nagy költséggel összeállított megyei vándorkiállítások anyagának egy részét ne tudják a faluban kiállítani, mert összetörtek az üvegek, s azt helyileg nem pótolják. Meg az sem célszerű, hogy nyolc-tiz kivezényelt embernek csináljanak ünnepi megnyitókat. Szükségesnek mutatkozik a kiállítások, illetve az állandó kiállítóhelyek arculatának körvonalazása is. A tanácskozás igen sokrétűen vizsgálta a kisgalériák és más kiállítóhelyek gondjait és a továbblépés lehetőségeit., Olyan állásfoglalás született, hogy legelőször tisztázandó minden egves szervnek a hovatartozása. Ahol nincs gazda, ott akisgalériának célszerű a művelődési házhoz, vagy központhoz tartozni. Legyen mindegyik galériának felelős és becsült vezetője. Legyenek változó kiállítások., a jól szervezett, rendszeres csere akadályozza meg egyes ösz- szeállítások unalmassá válását. Fokozódjék a vándoranyagok és egyéb anyaguk biztonsága, alakuljon ki a kisgalériák profilja, de az ne legyen merev, A kiállítások didaktikus célkitűzése megköveteli, hogy sokoldalúan nyissanak ablakot. Szóba került. még megyei kiadvány közreadása, és sok egyéb szervezeti és tartalmi kérdés, többek között a megyei tanács anyagiakban is megmutatkozó segítő szándéka, de mindenekfölött az a javaslat. hogy a kisgalériák és kiállítóhelyek munkájának: folyamatos koordinálására, általában a megyei képzőművészeti kiállítások czltu- datosabb szervezésére és irányítására alakuljon meg egy olyan megyei szaktanács, vagy bizottság, amely tagjainak felkészültségénél es hatáskörénél fogva a megyei irányításnak jó szakmai tanácsadója. a kiállítási életnek pedig megyei szintű, központi irányítója lehet. A Borsod megyei kisfáiénak és kiállítóhelyek vezetői első ízben mérték fel így a megyei kiállítási helyzetet és vitatták meg a továbblépés lehetőségei!. A képző- művészeti világhét alkalmával rendezett eszmecsere — úgy érezzük — gyümölcsöző volt még ha egyes helyeken majd a kézzelfogható eredmények nem is mérhetők máról holnapra " Benedek Mikló» |
