Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

1976. szept, 5., vesárnop ÉSZAK-MAGYAROR5Z AG 5 Válasz a szántói fiataloknak Mai hónap Mérlege Uj qyár épül a Tisza mentén Tapasztalatok, feladatok A kormány döntése alap­ján ez év januárjában, 4.2 milliárd forintos fejlesztési •költséggel új nagyberuházás megvalósítása kezdődött el a Tiszai Vegyikombinátban. Egy, évi 40 ezer tonna ka­pacitású polipropiléngyár építése, amit gyorsított ütem­ben, nem egészen három év alatt kell létrehozni, s 1978 végén már termelnie kell. Indokolt a szigorú előírás, a rövid határidő, mivel fon­tos népgazdasági érdele fű­ződik a gyár mielőbbi fel­építéséhez. hiszen hazánk jelenleg körülbelül ugyan­ennyi mennyiségű polipropi­lént importál tőkés országok­ból műanyagiparunk számá­ra. Ez a leninvárosi gyár üzembe lépésével nemcsak hogy megszüntethető, de hozzávetőleg 10 ezer tonna termék exportját is lehetővé teszi. Hol tart most, hat hónap elteltével a beruházás meg­valósítása, hogyan dolgoznak a kivitelezők? — kérdeztük Balázs Lajosi, a TVK beru­házási igazgatóhelyettesét. — A tervezett ütemben halad, ami pedig az építők munkáját illeti, aligha lehet panasz rájuk — így össze­gezte véleményét az igazga­tóhelyettes. — Persze — tet­te hozzá — gondjaink azért így is vannak. Amit a leg­nagyobb eredménynek tar­tok: sikerült biztosítanunk a folyamatos tervellátást, s ez­zel a folyamatos munkavég­zést is lehetővé tennünk. A polipropiléngyár kivite­lezésében ez az esztendő az építőipar éve, elsősorban övék a terep: a Közmű- és Mélyépítő Vállalaté, vala­mint a 31-es számú Állami Építőipari Vállalaté. Az idei beruházási programban nem kevesebb mint 225 millió fo­rint értékű munkát kell el­végezniük. Mint az igazgató- helyettes elmondotta, mind­két vállalat — figyelembe véve létszámgondjaikat — feszített tempóban dolgozik, mindent elkövetnek, hogy ne késsen az építőipar. Különö­sén érvényes ez a mélyépítő vállalatra, ahol mintaszerű­en szervezik, irányítják és végzik a munkát. A 31-es sz. Állami Építőipari Vállalat valamivel nehezebb helyzet­ben van, ám ók is bíznak benne és fogadkoznak, hogy a kitűzött határidőre elvég­zik a vállalt munkákat. Ami az építőipari vállala­toknak gond, sok nehézséget okoz az építtetőnek, a TVK- nak is. Balázs Lajos úgy fo­galmazta ezt meg: területi egyidejűség, ami egy-egy be­ruházásnál feszültséget, oly­kor ideges sietséget okoz. Nem másról van szó, mint arról, hogy a, polipropilén­gyár építésében részt vevő 24 nagyobb kivitelező a me­gye többi nagyberuházásá­ban is érdekelt. Valamennyi egyaránt fontos, a Tiszai Hő­erőmű. a Tiszai Köolajfino- mító éppúgy mint a kazinc­barcikai PVC—III. Érthető a vállalatok dilemmája: melyik ujjúkat harapják meg, hogy a többinek ne fájjon, hogy osszák meg erőiket, hogy a munka mindenütt jól halad­jon. A Tiszai Vegyikombinát, mint beruházó, mindent el­követ a szűk építőipari ka­pacitásból adódó nehézségek leküzdésére. A folyamatos tervellátással, jó szervező és koordináló munkával, bizo­nyos szerelőipari munkálatok előrehozásával igyekeznek elejét venni az esetlegesen később jelentkező gondok­nak. Ennek tudható be, hogy a polipropiléngyár kivitele'­zése az első hat hónap után jól áll, néhány üzem és üzemrész alapozási és építési munkái már befejeződtek vagy befejezés előtt állnak. Így minden remény megvan rá, hogy az év második felé­ben a szerelést is megkezd­hetik. Ehhez már most be­indították a csőszakaszok, különféle csőidomok előre- gyárlását és számos más olyan munkát, amely később meggyorsíthatja a tényleges szerelést. A most még csak építése kezdetén álló polipropilén­gyár üzembe lépése után egyetlen nap alatt 4 millió forint értéket termel, ennyi nyereséget hoz a népgazda­ságnak az import kiváltásá­val. — Es ugyanennyi veszte­séget, ha késik a beruházás — egészítette ki az igazgató­helyettes. — Tudja ezt és ér­zi az ezzel kapcsolatos fe­lelősséget a TVK és a kivi­telező vállalatok valameny- nyi dolgozója. Ez indított bennünket arra, hogy csatla­kozva á Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének a kezde­ményezéséhez, szocialista együttműködési szerződésben is vállaljuk a gyár határ­időre való felépítését. A szer­ződést az építésben részt ve­vő valamennyi vállalat és az érintett minisztériumok is aláírták, s a megvalósítást évenként értékeljük. Hogy mit jelent, mennyit ér az együttműködési szer­ződés? A fél év bizonyítot­ta: rendkívül fontos, úgy­szólván meghatározó szere­pet játszott abban, hogy a polipropiléngyár eddigi és bizonyára további építésében is valamennyi vállalat meg­tett minden tőle telhetőt, s a jövőben is így dolgozik. N. I. Levelet hozott a postás. Az abaújszánlói fiatalok írták: arra panaszkodnak, hogy községükben nem találnak lehetőséget a szórakozásra. Evekkel ezelőtt nagyszerű színjátszó csoport működött a művelődési házban, de az­tán elmaradtak az előadások. A futball-csapatukat kizár­ták a bajnokságból, s a sportkör vezetősége most nem tudja megszervezni az ifjúsági csapatot. Mi marad hát hétvégi szórakozásra a szántói fiataloknak? A presz- szó és a vendéglő. — Van ugyan a községben egy szép kerthelyiség, ahol régen műsoros esteket ren­dezlek. s táncolni is lehetett. Manapság azonban a helyi áfész használja: sertésvágás­kor a zsírt sütik itt ki. így aztán, nincs ami csábítaná a fiatalokat — írják., * Az augusztus végi délelőtt először az Abaújszánlói nagyközségi Tanács ajtaján kopogtattam. Sotkó János vb-titkár azzal fogadott, hogy éppen az elmúlt héten rendeztek egy sportbált a művelődési ház nagytermé­ben. A község tánczenekara játszott, sokan eljöttek a fia­talok közül. —Abaújszántó ötezer la­kosának majdnem a fele fia­tal. Nem közömbös hót szá­munkra sem. tudnak-e itt, helyben szórakozni — mond­ta Sotkó János. — De ve­gyük csali sorra a lehetősé­geket: a művelődési házban külön helyiségük van a KlSZ-fiataloknak. ötvenezer forintot költöttünk a beren­dezésre. Az ifjúsági klub szobájában televízió, ping­pongasztal. társasjátékok. Öt­órai táncot, zenés délutáno­kat tarthatnak itt a gyere­kek. Üjabban azonban egyre ritkábbak lesznek ezek az összejövetelek. — Mi lehel ennek az oka? — Ügy gondoljuk, legfő­képp a szervezettség és a kezdeményezés hiánya. A ré­gi KlSZ-iitkár elköltözött, s az ifjúsági klub élére is új vezetőt kell találnunk. A legutóbbi vb-ülósen egyéb­kent sokat beszélgettünk er­ről. Meg kell találni a meg- oldást az ifjúsági klub ..újjá­élesztésére". Amikor a lia- lalok megkapták a szépen berendezett klubhelyisége­ket, megkapták a lehetősé­get is arra, hogy szórakozza­nak. Most hát rajtuk a sor: tervezgessenek, javasoljanak érdekes programokat. Legye­nek sokkal önállóbbak, mint eddig voltak. — Említették a fiatalok a kerthelyiség sorsát is... — Valóban, öreg fáival hangulatos lenne. Hat éve mar hogy ilyen elhanyagolt a kert. Áz áfész vezetőinek szóltunk is róla, rendbe kel­lene hozni. Viszont nagyobb átalakításokra van szükség, sokba kerül. Jó időben egyébként más szabadtéri programokra nyílik lehető­ség: több asztalitenisz alkal­matosságot állítottunk a köz­ség területén. S itt van a strand is: valamikor jó ha­gyománya volt Abaüiszánt Jn a vízilabdasportnak. A sportolási lehetőséget to­vább latolgatva, kiderült az is, hogy a nyár végén fel­lendült a község sportélete. Augusztusban női kézilabda- csapat alakúit, s a lányok most futballcsapatot is szer­veznek. A fiúk pedig meg­nyerték az idény első mérkő­zését ... —- Új sporttelep építését kezdjük meg szeptemberi kö­zepén — újságolta Merényi Gyula tanácselnök. — A ter­melőszövetkezettől kaptunk parlagon levő területet, már megrendeltük a díszfákat is. Jövő tavaszra elkészül a község második sportpályá­ja. Most szervezzük újjá a sportköri vezetőséget is: re­méljük. megélénkül az atlé­tikai élet is. Egy hét múlva pedig céllövöldét állítunk fel a községben, 45 ezer fo­rintba kerül. A sportpálya építéséhez egyébként maguk a fiatalok is felajánlhatják segítségükét. — Készséggel vesznek hát reszt a fiatalok a községépí- tó munkában? — Legtöbben szívesen se­gítenek. Jönnek, megszerve­zik a társadalmi munkát, amikor szükséges. Ügy érez­zük, jó kapcsolatot alakítot­tunk ki velük: meghívjuk a fiatalokat a tanácsülésekre, néhányukal tanácstaggá is választották. Évente kétszer- háromszor fórumot rende­zünk, válaszolunk kérdéseik­re. * Szórakozás, szabad idő... Ügy tűnik, a szántói fiata­lok számításon kívül hagy­tak valamit: a művelődési ház kínálta lehetőségeket. A különböző szakkörökön kívül honismereti kör is működik. A híres szántói kórus várja a fiatalokat. Annáit idején a színjátszócsoport éppen az érdeklődés hiányában oszlóit lel. A nagyközség korszerű könyvtárában most irodalmi kör működik: találkozóikon, vitáikon s az irodalmi műsorokon sokkal több fia­talt szeretnének maguk kö­zött tudni. A művelődési ház klubtermeiben pedig sakkoz­hatnak. olvashatnak, zenét hallgathatnak szabad óraik­ban. A heti négy mozielő­adáson kívül a gyakorta ren­dezett kiállításokra is járhat­nak. Lehetőség a szórakozásra, időtöltésre hát bőven adó­dik. Körül kell csak nézni lakóhelyükön. S az első kö­zös együtt léteken megbeszél­hetik a további közös prog­ramot is. Alihoz pedig, hogy el is jöjjenek a fiatalok — mert van hová, a szépen be­rendezett klubhelyiségekbe —. új ötletekre, vonzó tar­talomra van szükség. Pró­bálják ki: minden bizonnyal sikerülni fog. Mikes Mária ii i I m—mmmmmmmmmmm—mmmm—mmmm—m—m....... s . I Becsületesen, hűséggel Újsághír: A Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsa Vincze Gézának, a Borsát! megyei Álla­mi Építőipari Vállalat vezérigaz­gatójának, eredményes munkássá­ga elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vö­rös Zászló Érdemrend kitüntetést adományozta. Csendesen gyülekeztünk a BÁÉV kultúrtermében. Csupa ismerős ar­cok. Többségükben olyan vezetők, akik évtizedek óta a vállalatnál dolgoztak. Nagy részük kétkezi munkásból került felelős posztra. A tanácskozásnak egyetlen napi­rendje volt. Személyi kérdések. Egyetlen napirend, két szó, há­rom gondolat... A miniszterhelyettes a miniszter nevében felmenti a BÁÉV vezér- igazgatói tiszte alól Vincze Gézái, ugyanakkor a vállalat vezérigaz­gatójának kinevezi Szepesik Re­zsőt, a vállalat korábbi főosztály- vezetőjét. Csendesen összehajtom a meg­hívót. hiszen ez volt a tanácsko­zás, az aktívaértekezlet egyetlen napirendi pontja. Megtörtént. Aztán előveszek egy füzetecskét, melynek borítóján ez áll: Huszonöt eves a BÁÉV. Annak idején együtt tervezgettük a kiadványt a vezér- igazgatóval, most pedig együtt la­pozzuk Vincze Géza elvtárssal. Az ő életútja, vagy hogy slilsze- rű legyek, munkássága és a válla­lat „kocsija” egy nyomon haladt. Harminc éven keresztül. (Sárost János, építési- és városfej­lesztési miniszterhelyettes: A vállalni több mint negyedszázados történetében most. először kerül sor elsőszámú ve- zetőváltozúsra. Vincze Géza clvtárs. 1952. ól a áll Borsod megye építőipa­rának étén. Most, hogy nyugállomány­ba vonul, égj' szép munkásélrtet hagy maga mögött. Munkássága példája an­nak is. hogy hosszú távon, szépen él­ni. eredményesen dolgozni, csak be csülétcsen érdemes.) — ... kezdetleges termelőberen- dexesekkcl, korszerűtlen technoló­giával, de megváltozott életünk és a születendő szocialista társadalmi rendünk iránti ragaszkodással.’ fe­lelősséggel, nagy-nagy lelkesedés­sel gyürkőztek a nehéz feladatok megoldására — idézem a három évtizeddel korábbi helyzetei. — Szó szerint így volt. Magam is nehezen hiszem el. milyen utat tett meg a vállalat. Akkor magunk fűrészeltük a deszkát a rönkből, sziláltuk a homokot, oltottuk a meszel. Most szalaghidakon. telje­sen gépesítve kerül az anyag a házgyári sablonokba, aztán speciá­lis járművek szállítják a helyszínre, ahol a kőműves már íélig-meddig szerelő ... Specializálódnak a mun­kafolyamatok, melyek sokoldalú, jól képzett szakmunkásokat igé­nyelnek. S a mi dolgozóink — úgy érzem — megfelelnek ennek a gyorsan növekvő, jó értelemben változó igényességnek —, mondja Vincze elvtárs. Kimutatásokat, hálóterveket vesz elő, s a hatvannégy esztendős em­ber olyan lelkesedéssel, olyan tűz­zel és felelősségérzettel beszél a tegnapról, hogy az ember akaratla­nul is -a holnapra gondol. — 1947. március 14-én adtuk ál az első lakást Özdon. Egyszintes, szerény külsejű, munkáslakás volt. A Mogyorós-völgyben, aztán ké­sőbb ugyanitt adtuk át a követke­zőket a Cipán-völgyben. a mai Ka­tona József utcában építettünk to­vábbi munkáslakásokat. — S ezeket 40 ezer újabb lakás követte napjainkig — vetem közbe.-f- Igen. egész városrészekéi épí­tettünk Ózdon, Kazincbarcikán. Len in városban, de különösen itt. Miskolcon. (Di. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB lilája, a megyei pártbizottság első to­kára: Vincze Géza elvtárs munkássága alatt a vá'lalat sokat fejlődött. A né­hány tagot számláló építőipari > szövet­kezetből korszerű, a megye fejlődését befolyásoló nagyvállalattá lett. Ebben, mint a vállalat első számú vo/rtö.iónok. neki is része van. Felemeli K'JJtk büszkén mehet nyugdíjba.) — Igyekeztünk lépest tartani a fejlődéssel, a haladással. Mert'más volt akkor, amikor még a hábo­rús károkat kellett felszámolnunk, és más most. amikor szép. modern, korszerű lakótelepeket kell építeni. Igényesebbek leltünk mi is. es azok is, akik új lakásokba költöz­tek. Azt szokták mondani, hogy az építőiparban a lakásépítés körül van a legszélesebb kritikai' demok­ratizmus. A munkánkról nemesül az mond véleményt, aki beköltö­zik az új lakásba, hanem az. is. alti elmegy az épület előtt, vagy a tovasuhanó vonat ablakából meg pillant egy új lakótelepet —, vallja munkájukról Vincze Géza. — Az Ián mindjárt hozzáteszi azt is, bogi az „alapító levél" megfogalmazásé óta mi minden történt a vállalata nál, a technika, a technológia fei lődésében. a vezetési, a munka- t üzemszervezési színvonal emelési­ben, az utánpótlás nevelésében, a szociális ellátottságban, az elet- es munkakörülmények javításában egyaránt. (Molnár Lajos, a BAEv pártbizott­ság ónak titkára: A B.4EV pártbizott­sága és társadalmi szervezetei nevében iga/, baráttól, kommunista vezetőtől, olyan embertől búcsúzom, akiben sze­rencsésen találkozott a politikai érzék és a gazdasági igényesség, s ezeket a tulajdonságokat a közösségért kama­toztatta.) S miközben a BÁÉV felépített 40 ezer lakást, tehát egy szép vá­rost. legalább ennyi lakás egyen- értékének felel meg az a sok is­kola. óvoda, bölcsőde, szociális, kommunális és ipari létesítmény, amit ugyancsak a vállalat épített — mondotta, — Nekünk azonosulni kellett a megye igényeivel: tehát nemcsak lakást kellett építenünk, hanem mindazt, amire a lakótelepeken, vagy a korszerűsödő városokban, községekben szükség van. S ehhez a feladathoz szakmailag fel kellett nőnünk. 1952-ben nagy dolog volt a gépi vakolás. Az 57-es és a 00-as évek között viszont már kiteljese­dett az elöregvárlás. 60-ban a tö­meges lakásépítést biztosító kohó- salakos gyártással foglalkoztunk, és 68-ban megkezdődött a házgyár­ban a próbaüzemelés. S ami azóta történt lakásépítésben, az szinte példa nélküli. Kissé elhallgat, gondosan össze­hajtogatja a BÁÉV történelmét lémjelzö feljegyzéseket, kimutatá­sokat. de még mindig a témánál időzve, így folytatja: — Nemrég megkérdezték tőlem, mi volt az utóbbi évtizedekben a legnagyobb élményem. Jártam Al- ma-Ataban. Rigában. Prágában. Berlinben, Libanonban és m ég sok helyütt. Minden út szép élmény ■.olt. Mégis, nekem az a legna­gyobb élmény, amikor Miskolcon ■i deli terelóúlon áthaladva, meg­áitok néhány pillanatig a gyár fő- telt, s ránézek a városra... A mi városunkra. Ahol sokezer lakást építettünk. Harmincéves munkánk egy szép részét átfogja a tekintet, a diósgyőri -városközponttól a Ki­lián lakótelepen, a Győri kapun és az összekötő városrészen at, egé­szen a Szent péteri kapui torony­házig. Sok-sok lakás, boldog em­berekkel. Az első ház, amelyet a BÁÉV átadott Ozdon, munkáslakás. Az utolsó, amelyet az alapítótag, sok éven át vezérigazgató. Vincze Géza vezetésével átadott a BÁÉV Mis­kolcon, a Szabó Lajos utcában, a 6-os jelű épület. Az egy földszintes kis házikó volt, ez pedig egy im­pozáns, korszerű, szép magas ház. Közben harminc év telt cl. tVincze Géza vezérigazgató: Nem bú­csúzom, úgy sem tudnék elszakadni al­löl a kollektívától, amellyel immár 50 esztendőn át együtt örültünk az ered- mí'nyeknvk. s együtt gyürközttink. amikor gondok voltak, amikor újabb nagy feladatok tártak megoldásra. De a búcsúzás gondolata nélkül is meg kell köszönnöm azt a sok segítséget, amit bárom évtizeden kaptam ettől a nagyszerű gárdától.) Portréi akartam írni Vincze Géza vezérigazgatóról, mégis úgy adó­dott, hogy miközben róla akartam írni, a vállalatról, az általa veze­tett közösségről esett szó. Pedig én, a magánéletéről, a családról, a gyerekekről, az uno­kákról, a küzdelmes életűiről, az esti és levelező tagozaton szerzett diplomákról, az illegalitásban ki­fejtett politikai' tevékenységérő!, a felszabadulást követő pártszerve­zésről, az ellenforradalom során tanúsított magatartásról, a csak­nem húsz kormány-, állami és tár­sadalmi kitüntetésekről, a válasz­tott funkciókban kifejtett munká­ról. a fizetett szabadság nélküli munkásévekről és még nem is tu­dom. mi mindenről akartam írni. Róla és nem a BÁÉV-ről. De valahogy úgy adódott : a két témát nem tudtam elválasztani. Vincze Géza egy utat járt '» BÁÉV-vei — 30 éven át becsület­tel, hűséggel. Paulovits Agostou t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom