Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-26 / 150. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2

1976. június 26., szombat

Befejezte munkáját az országgyűlés

(Folytatás az 1. oldalról)

A munkaerőmozgás mérséklését szolgálja majd az indokolatlanul munkahelyet változtatók munkabér-megállapításának új, szigorúbb szabályozása is.

Jelentős munkaidő-veszteség származik abból is. hogy az állampolgárok ügyeik nagy részét munkaidő alatt intézik. Ki kell dolgozni ennek olyan rendjét, amely lehetővé teszi, hogy a dolgoztát ügyeik egy részét munkaidő után intézhessék. Budapesten és több megyében már történtek intézkedések ezzel kapcsolatban, s a kezdeti tapasztalatok biztatóak.

Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a táppénzes állomány. A valóban be. teg emberek jobb egészség ügyi ellátása érdekében határozta el a kormány a táppénzes állományba vétel szigorítását, az ellenőrzés tokozását. a táppénzrendszer korszerűsítését és az egészségügyi teltételek javítását. Az intézkedéseknek máris tapasztalható a hatása: a táppénzes állomány aránya ez évben kedvezőbben alakult, mint a múlt év hasonló időszakában.

A munkaerő hatékony és féli rány os f ogia ikoztatósa

lei tételezi és igényli a szilárd munkafegyelmet és a lazaságok következetes felszámolását. Erről azért is szólni kell. mert az utóbbi években ismét megnőtt azok. , nak a vállalatoknak a száma, amelyek engedély nélkül - eltértek az általános, törvényes munkarendtől. Például hetenként alkalmazzák az ötnapos munkaidő- beosztást, jóllehet azt sem a termelés teltételei, sem a vállalatok gazdasági környezete, termelési-együttműködési kapcsolatai nem indokolják. Sőt, az esetek többségében zavarokat okoznak.

A n\unkaeröhelyzet feszültségeinek feloldásához, a szükségletek, és források összhangjának megteremtéséhez nem elegendőek az eddig megtett intézkedések — folytatta a miniszter. A továbbiakban a munkaerő-gazdálkodás valamennyi elemét, eszközét jobban összehangolva kell működtetni.

Mindenekelőtt a munkaerő-szükségletek ésszerű csökkentését kell elősegíteni. Ennek — a céltudatos műsza. ki fejlesztés mellett — legfőbb feltétele a munkaidő- 'alap jobb kihasználása. Eszközei pedig: az üzem. és munkaszervezés rendszeressé, általánossá tétele, a normamunka megjavítása, az ésszerű munkarendek kialaKiidua, az ezekre vonatkozó előírások következetes megtartása, a munkafegyelem megszilárdítása.

A munkaidő jobb kihasználását hatékonyan segíti a megfontolt, céltudatos vállalati bérpolitika, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítása, elsősor. ban a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozó munkások munkájának megkönnyítése.

További erőfeszítéseket kell /tenni a ma még háztartásban levő, munkaképes korú nők bevonására a társadalmilag szervezett munkába. Folytatni kell azokat a kísérleteket, amelyek egyrészt — a gyermekgondozási segély alapvető funkciójának fenntartása mellett — esetleg részmunkavállalást biztosítanak az édesanyáknak; másrészt le. hetővé teszik, hogy a gondozási szabadságról munkába visszatérők újra teljes értékű munkát végezzenek. Változatlanul törekedni kell a nyugdíjra jogosultak munkában maradását ösztönző rendszer hatásosabb alkalmazására. valamint a nyugdíjasok foglalkoztatásának továbbfejlesztésére.

Tisztelt Országgyűlés I

A munka hatékonyságának növelése, az eredményes munkaerő-gazdálkodás attól

í.s függ. hogy a dolgozók, közöttük is elsősorban a szakmunkások munkája, milyen szakmai képzettségen alapul, fejlődésünk mai szakaszában a szakmai képzés és továbbképzés jelentősége igen nagy. Ez jutott kifejezésre akkor, amikor a szakmunkásképzésről 1969-ben az országgyűlés-önálló törvényt alkotott.

A szakmunkásképző intézményekben, szakközépiskolákban tevékenykedő tanárok, oktatók nevelőmunkájának, az üzemi munkások, a szocialista brigádok példamutatásának, segítőkészségének eredményeként elmondhatjuk: hazánkban az elmúlt években is jól képzett, magas politikai és szakmai műveltségű szakmunkásgárda nevelődött ki.

Fontos állomása volt a szakmunkásképzés fejlődésének, hogy 1973-ban a fővárosi és a megyei tanácsok átvették a szakmunkásképző iskolák közvetlen, irányítását. Feladatukat felelősséggel látják el. biztosítják a töretlen fejlődést.

A szakmunkásképzés fejlődése megfelel a törvényben ■ megfogalmazott céloknak. A jövőben is ezen az alapon kívánunk haladni és intézkedéseinkkel a törvény maradéktalan végrehajtását szolgálni.

Kalló István

Borsod megyei képviselő

felszólalása

Méiies Lajos beszéde

Ebédszünet következett, majd utána Méhes Lajos (Győr, 4. vk.), a vasasszakszervezet főtitkára szólalt fel:

— A munkaerő-gazdálkodás és ezen belül a szakmunkásképzésről szóló törvény végrehajtása rendkívül köziéről érint minden dolgozó embert, sőt a jövő feladataira készülő tanútokat is. E kérdés eredményes megoldásától függ jórészt gazdaságunk fejlődésének dinamizmusa is. Mindez együtt pedig a társadalom mindennapos közérzetének fontos alakítója.

Kitért a felszólaló a miniszteri beszámoló megálla- • pitására, hogy ,,a munkanélküliség a múlt emléke. A jelenünk gondja a leljes foglalkoztatás körülményei között előállt munkaerőhiány”. Ennek kapcsán Méhes Lajos hangsúlyozta:

— A múlt emlékére való hivatkozás itt és most is indokolt. A teljes foglalkoztatás megvalósítása olyan történelmi jelentőségű vívmánya társadalmunknak, amely nem veszítheti el nagyszerűségét, fényét a mai gondok árnyékában sem.

— Az utóbbi időben végzett konkrét vizsgálatok szerint: munkánk fogyatékosságai miatt átlagosan a munkaidőnek mintegy lő— 20 százaléka megy veszendőbe, ez mintegy 600—800 ezer dolgozó munkaidejének felel meg. Ebbe csak azokat a veszteségeket számolják, amelyek anyag, alkatrész. szerszámellátási zavarok miatt keletkeznek, gépek, berendezések - meghibásodása miatt történnek, a nem megfelelő követelmények, illet ve bérezés miatt a munkateljesítmények nem kielégítő színvonalában jelentkeznek.

— Az ismert munkaerő hiány mellett tehát jelentő munkaerő-tartalékaink van nak. Ezek felszínre hozása, mozgósí lása sürgető feladatunk. Ehhez kell egységes szemlélet, egyetértés a helyzet okainak megítélésében és a tennivalók tekintetében is. Ma már — ha kissé kés ve is — a gondokat felismertük, és egyetértünk abban, hogy tenni kell valamit. Tettünk is bizonyos központi és helyi intézkedéseket a tartalékok felszínre hozása érdekében. A pari Központi Bizottságának áprilisi ülése ezek ismeretében is hangsúlyozta, hogy a munkaerő-gazdálkodás megjavításához csak a kezdeti

lépéseket tettük meg. Az élőmunkával való takarékosság nem váll még általánossá. Egyes főhatóságok és vállalatok még csak annyit tesznek, amennyit i a megjelent rendeletek ki kényszerítenek belőlük.

— Igaz az a megállapítás, hogy az eddig megjeleni központi intézkedések — mint az adminisztratív létszámfelvételi zárlat, a másodállás-mellékfoglalkozások íeülvizsgálata, a táppénzes betegellátás javítása, illetve visszásságainak megszűntetése — reális fogadtatásra találtak a közvéle ményben. A képhez azonban hozzátartozik, hogy az általános egyetértés enyhén szól. va bizonytalanná válik, amikor valamely intézkedés valakit személyesen érint, illetve a feladat végrehajtása az ő számára jelent gondot, munkát, esetleg kényelmetlenséget.

— Régi tapasztalat, hogy ahol a dolgozókkal szemben támasztott követelmények vi. lúgosak és egyértelműek, ahol a bérek megfelelően igazodnak a magasabb követelményekhez és a jobb minőségben végzett munkához, ahol jól szervezett a munka, ahol nincs anyaghiányból származó állásidő, ott nincs szükség arra sem, hogy a munkafegyelem lazaságának titkait, okait ku- tassájk. Társadalmi összefogással el kell érnünk, hogy a munkaversenv-felajánlá. sokban, az újítómozgalomban kiemelkedő szerepet kapjanak a munkaerő-megtakarítások. Támogassunk minden kezdeményezést, a legcsekélyebbeket is. amelyek az élőmunka megtakarításának irányába hatnak. Az országgyűlésről is teljes lámogatásról kell biztosítanunk minden ilyen szándékot, cselekedetet a dolgozóknál és vezetőknél egyaránt.

— A nagyobb rend, az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodás megteremtésének állandó, visszatérő kérdése, hogy ki kezdje el az intézkedéseket? „Fent. vagy lent kell kezdeni?” A feltett kér.

iésre csakis egyetlen választ lehet adni. mégpedig azt, amit az MSZMP XI. kongresszusa, valamint a párt Központi Bizottságának múlt év novemberi ülése mondott: mindenki a maga helyén, a maga szintjén azonnal kezdjen hozzá a munka javításához.

— Az adminisztratív létszámfelvételi zárlattal egy- idöben a vállalatok adatszolgáltatási kötelezettsége 1976- ban érdemben nem csökkent. sőt növekedett. Igaz. ebben szerepet játszik az új. V. ötéves tervünk és egyéb fontos feladatok kidolgozása.

— A rendszeresen készülő adatszolgáltatások mellett a különböző állami, politikai, társadalmi szervek nagyon sok kiegészítő adatot igényelnek. Nemcsak az a gond. hogy mást kérnek, mint amit a statisztikai kötelezettségek előírnak, hanem az is, hogy gyakran a statisztikai adatszolgáltatást megelőző időpontban kérik.

— Csökkenteni kellene azt a túlbuzgóságot is, hogy egyesek mindent tudományoskodó módon akarnak bizonyítani. A tudományos látszatot teremtő bizonyga- tásokkal szemben érdemes megszívlelni azt, amit Lenin

mondott az ajokoskodoknak: „Elvtársak! Nem kell bizonyítani, hogy a lovak szeretik a zabot.''

A szakmunkásképzési törvény végrehajtásával és a további teendőkkel foglalkozva arról szólt Méhes La- . (os: — Tények és tapasztaltok egyaránt igazolják, hogy a szakmunkásképzés szakmai szerkezete, színvonala és “íel'tetelrencfszeTé f969‘ óta jelentősen fejlődött. A szakmunkásképzésből isko- 'arendszerünk valóságos iskolája lelt. Az onnan kikerülő ifjúmunkások magasabb általános és szakmai műveltséggel, jó politikai és erkölcsi magatartással lépnek a felnőtt munkások kö- 'é'oe. Ez a fejlődés megfelel nemcsak a törvény előírásainak, hanem pártunk XI. kongresszusán is megerősített 1972. évi oktatáspolitikai határozat, teljesítésének ts.

Kalló István (Borsod m., 31 vk.), a Lenin Kohászati Müvek hengerész csoportvezetője elmondta, hogy a Miskolcra telepített ipar munkaerőszükségletét. a fokozódó urbanizáció ellenére sem lehet helyi munkaerőforrásból biztosítani, ezért jelentős az ingázás. A város nehézipari jellegéből következik, hogy igen magas az egészségre ártalmas, balesetveszé- ' lyes és nehéz fizikai munkakörök száma. Ezek betöltése, a munkaerőforrások elapadása és a fiatalok „hagyományostól” alaposan eltérő pályaérdeklődése miatt nehéz. Hasonlóak a gondok az építőipari vállalatoknál is.

Miskolcon a fejlesztési, beruházási politikának elsősorban a nehéz és egészségre ártalmas munkahelyek radikális csökkentését kell szolgálnia. A munkaerő-szükséglettel összhangban tovább kell javítani a szakmunkás- képzés szerkezetét. Hatékonyabb pályaválasztási tanácsadásra is szükség van. Lényegesen javítani kell a vállalatok és egyéb gazdálkodó szervezetek munkaerőgazdálkodásának és munkaszervezésének színvonalát.

A Lenin Kohászati Művekben számottevő összegeket költöttek a lermeiöberende- "zesek korszerűsfTéSere. " meg-^ épült a korszerű némesacél- hengermű, s az V. ötéves terv időszakában tető alá kerül az évi 920 ezer torma kapacitású, kombinált technológiájú új acélmű. Jelentősen javulnak a munkakörülmények is, s ezzel együtt változik a kohászok munkája. Nem változik azonban meg a kohászati munka sajátos jellege, továbra is kemény helytállásra, elmélyültebb szaktudású kohászokra van szükség.

— A kohászmunka szépségéről a nehézségek ellenére is ritkán esik szó. Az izzó acél formálása, alakítása, az ember eszével és kezével irányított gépek ereje az alkotás örömét keltheti a szakmát szerető munkásokban. Ezeknek az elemeknek a bemutatásával sajnos adós a szakmunkásképzés, a pályaválasztási tevékenység.

Az utóbbi évtizedben csökkent a kohászszakmák iránt az érdeklődés, a melegüzemi szakmákban, a nehéz fizikai munkához nincs megfelelő utánpótlás. A fiatalok a könnyebb, tisztább munka- körülményeket biztosító szakmákra jelentkeznek, ahol azonos, vagy esetenként kevesebb munkával sokszor még többet is kereshetnek. A folyamatos munkarend sem vonzza a fiatalokat. Ezér1 az iparitanuló-képzés helyett felnőtt szakmunkásképzéssel igyekeznek az utánpótlást biztosítani. Ennek lehetősége és hatékonysága azonban korlátozott. Meg kell keresnünk azokat a lehetőségeket, amelyek nyomán a kohászszakma, a több műszakos, nehéz fizikai munka megkapja a nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést is.

Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a vita befejeződött, az elhangzottakra a munkaügyi miniszter válaszolt.

Ezután határozathozatal következett: az országgyűlés elfogadta Karakas László munkaügyi miniszter beszámolóját. Apró Antal elnök ezt követően bezárta az országgyűlés ülésszakát, a tanácskozás befejezte munkáját.

Szőlőbort - csak szőlőből

A nyári ülésszak egyik igen érdekes és figyelemre méltó napirendi pontja volt az élelmiszertörvény-javaslat beterjesztése, valamint az ahhoz kapcsolódó vita. Megyénk képviselői már az írásban megkapott törvénytervezet alapján is sokat beszélgettek a témáról.

A törvényjavaslat egyik oontja így szól: „Mustot.. bort

— a gyümölcsbor kivételével

— csak szőlőből, a meghatározott feltételeknek megfelelően szabad előállítani.’'

Áls Károly képviselő, aki a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát 3. kerületi vezetője a folyosón többször is megkapta a tréfás. évődő kérdést:

— No. most mit csináltok ezután ta Hegyalján?

Képviselőnk váltig bizonygatta. hogy ez nem a Hegy- aljára vonatkozik, hanem más borvidékekre és borkészítő helyekre. Komolyra fordítva a szót, azt is elmondotta, nagyon örül annak, hogy ez a pont is szerepel a törvényjavaslatban, mert akadtak helyek, ahol lejáratták a magyar bor becsületét.

Szól a törvényjavaslat a szeszes italok reklámozásáról is. a következőképpen •

„Szeszes italok fogyasztásának növelésére irányuló reklám és hirdetési tevékenység tilos.”

Végre, valamilyen konkrét és határozott előrelépés történt az alkoholellenes küzdelemben; Valami azonban meg keil majd ehhez, amit Kiss Imre képviselő, a Mezőkeresztes és Vidéke Áfész elnöke így fogalmazott meg: — a kereskedelemben a közgazdasági szabályozókat is hozzá kellene igazítani az alkoholellenes küzdelemhez.

— Hogyan képzeli el a reklám visszaszorítását ön. mini kereskedelmi szakember?

— Ahogyan a mi vidékünkön is csináljuk. Áíész- bolljaink kirakatában nincs szeszes ital, a bolti polcokon is csak kevés helyet foglalhat el. A szeszes ital forgalmának mérséklését a kereskedelemben erkölcsi normaként kellene kezelni.

Az élelmiszertörvénynek természetesen nem ez a leglényegesebb oldala. Az elmúlt húsz év alatt nagy változáson ment át a kereskedelem, fontos szerepet kapott a csomagolás és a szavatossági idő. Mindkettő olyan probléma, amelyre az élelmiszert termelő inarn■-',v

cs a kereskedelemnek egyaránt oda kell figyelni A törvényjavaslat egyértelműen fogalmaz:

— „A csomagolásnak óvni kell az élelmiszert- a minőségcsökkenéstől és a szeny- nyezodéstől.”

— „A gyorsan romló élelmiszerek csomagolásán fel kell tüntetni a fogyasztható- ság határidejét.”

— „Tilos forgalomba hozni csökkent minőségű ételt, tejet, tejtermékei, kenyeret, péksüteményt. . .”

Odáig már eljutottunk, hogy sok áru csomagolásán fel van tüntetve a szavatossági idő, csak az nincs rajta, hogy mikor készült az áru.

— Fel van-e készülve a kereskedelem rá, hogy a törvényt be lehessen tartani? — kérdeztük Kiss Imrét. •— Mint ismeretes nem azonnal lép hatályba, csak a jövő évben. Van idő a felkészülésre, de kell is. Áfé- szeinknél például még tökéletesíteni kell a hűtőláncot.

Bár ennél a törvénynél zömmel az élelmiszeripar és a kereskedelem érdekelt, de lesznek feladatai a mezőgazdaságnak is. Farkas Pál képviselő helyesen jegyezte meg:

— A'* utóbbi évtized»1'

megváltozott a mezőgazdaság élelmiszertermelő szerepe. A nagyüzemi mezőgazdaság zömmel élelmiszer-alapanyagot termel. Nem lehet közömbös. hogy milyen e? az alapanyag, milyen a minősége. Csak néhány példa, míg korábban a hízott sertés volt kelendőbb, most már inkább a sovány, hússertésnek van piaca. Nem ugyanaz közvetlen piaci eladásra termelni zöldségfélét és gyümölcsöt, vagy a konzervgyár megrendelésére. De még a n kenyérhez is jó búzát keh adnunk az élelmiszeriparnak

A törvényjavaslat indoklásában ezzel kapcsolatban olvastuk: — „A növények és állatok termesztésének élettani folyamataiba egyre nagyobb mértékű az ember céltudatos beavatkozása állandóan gyarapodik a felhasznált technikai, kémiai eszközök és anyagok száma s azok hatása.”

Végül még egy újdonság: a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően hazánkban is rendszeresítik az élelmiszerkönyv vezetését. A Magyar Elelmiszerkönyv a nemzetközi használatba Codex Ali- mentarius Hungaricus néven vonul majd be.

' movies Ilonp