Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 8

1976. május 1., szombat

Szép Ernő:

Május elseje, vagyis első május (így ejtette a pesti népnyelv), az a régi, Ferenc József alatti, azzal kezdődött, április utolsó éjszakájára kiáradt egy vidám sereg a világos vurstlira, ploretár, polgár meg a lump gróf is,- az autók hűtői, íiákerek, konflisok lovai fel voltak szalagozva, virágozva, forgott a ring- lispil, kelepeit a verkli, Totyogott a rezesbanda, visított a cigány a Zöld Vadász kertjében, ugattak a lövölde puskái, az ifjúság danolt, kacarászott, havazott a konfetti, a virsli gő- , zölgött az óriáskifli- mellett,- szédült a valcer és ömlött a bor, sör meg a pezsgő a kivilágos kivirradatig.

Elsején pedig vonultak, mint gyalogos' sötét fellegek a Liget felé a munkásnép dandárjai, zászlók, táblák, luftballonok alatt, énekszóval és felkiáltásokkal, élükön a rendezőkkel, lovas rendőrökkel a hátuk mögött.

Ezen a mai május elsején megvendégelik az iskolák minden gyerekét a Ligetben. Az összes színházak ingyen játszanak, az Opera is, kint a Városligetben.. Híres énekesek, szimfonikus zenekarok él- veztelik a közönséget, ajándékba. Mintha nem a Földön járnék, mintha felhőn lovagolnék, úgy pillantok ide le mindig, nézem meg- indultan a véres emberiség előre való vonaglását a Jövendő felé, a békesség és a megelégedés felé, a szabadság, a boldogság felé."

Nem az operai zenével kezdődik, nem: kezdődik azzal, hogy ingyen lehet majd iskolázni. Nemcsak fizikát meg más nyelvet, hegedűt, zongorát is. Ki emlékszik Tolsztojból az -öreg béresre (Polikuska), az odalopózott egyszer az uraság zongorájához, nekiült, nyomkodta a klaviatúrát. míg csak cl nem 'kezdett ríni, mért nem tanulhatott ő is zongorázni.

Elkezdhet skálázni majd a béresgyerek is. Hátha Rachmaninov lesz belőle.

Ö, te messzi szépséges jövendő.

Nem lehet, ugye nem lehet az soha többet, hogy olyan mennyei zenészt, mint Mozart, az a gyalázat érjen, hogy belérúgnak; ezt tette ti. Mozarttal a salzburgi érsek. /

És nem eshetik meg többé, nem ugyebár, hogy az elátkozott Baudelaire-nek nincs egyetlenegy centime- ja, nem vehet papirost, hogy a versét megírja.

S nem lehet az, hogy nyomorúságában hiába kö- nyörgi Petőfi végig Pest kiadóit, húsz pengő forintot se kap a kész János vitézért.

Az se, hogy Ferenczy István összezúzza kalapácsosai a szobrait, mert nem akad rendelője, pártfogója.

Se, hogy Barabás Miklós Bécsből elvándorol egy erdélyi nágyúrhoz, annak a feleségét, lányát pingálni, s a nagyúr igás szekeret küld elébe, a botos ispánnál hálatja, s reggel, mikor a iíres művész jelenti magát, kezet nem nyújt neki.

Se, hogy egy Derkovits- nak éhen kell elpusztulni.

Hogy zseniális költőknek kölcsön kell kéregetni; operett-, meg lánczeneipa- rosok milliomosok lesznek, örökszép vonósnégyesek szerzői meg kifordított öltönyben, foszló ingben járnak.

Meg, hogy Lechner Ödönt, a magyar építőstíl költőjét élete végéig üldözzék, cső-, dás palotáit, mauzóleumait a kávéház márványasztalára rajzolja, s azokat a takarítónő mossa le onnét.

Hogy Semmelweis korlátoltság és irigység martaléka legyen, a nyomor sorvassza, s a téboly ölelje halálra.

Bátor tudósokat futóbo- lohdoknak nézzenek, újító iparművészt, országosan hasznos gyáralapítót, egyé-.

niségeket; nagyszerű embereket pusztulni engedjenek, öngyilkosságba kergessenek.

Növénynek szabad nőni, virágnak virítani, madárnak muzsikálni, lepkének lebegni, embernek eszmélni szabad, nevelődni, érteni, gyönyörködni, átszellemülni, a teremtés tanítványának, segédjének lenni. Elérni abba a nagyvilágnál nagyobb, mélyebb, szélesebb, magasabb világba, mely véghetetlenül szebbé, becsésebbé, kedvesebbé teszi az életet.

Semmi, de semmi szükségünk az örökélet álmára, ha ebben az egy életben kielégülhetünk; gyerekkor, fiatalság, felnőttség, öregség, ez a tavasz, nyár, ősz, tél: teljes esztendő, annyi mint ezer, mint az örökkévalóság.

Nincs csak egyféle boldogság, barátom, az pedig, hogyha Te is boldog vagy, nemcsak én, ha minden teremtett lélek boldog e Földön, egészséges és az élete kellemes. Amit boldogságnak sóvárogtál, bűn az és hamisság és hazugság, szerencsétlenség, kóstolhattad.

Fel mered az ujjad emelni, ha kérdem, ki az, aki nem bánja, ha éheznek, jajgatnak, pityeregnek mellette, s nem szégyelli magát embertársai butasága, vadsága miatt?

Ezen a május elsején nem a piros luftballonok, hanem a piros szívek emelkednek az ég felé. A jö-\ vendők ege ez, olyan tüneményes tündöklő, akár az Óceán felett.

Ó szerelmes Szabadság, áldott képzelet, őszinteség, emberség, álomnál álo- mabb valóság, mindenki olyan szép lesz és olyan jó lesz mindenki, mint a jó gyerekek.

Hozd el ezt a világot, ezt az örök majálist minekünk te május, te mosolygó május, te teremtő, le csudatévő, boldogító.

Nyílás május 2-án

a teas

A nagy múltú diósgyőr- vasgyári park, a régebbi Szabadság-kert, sok-sok emlékezetes sikerű előadás, értékes időtöltés színhelye, amely az elmúlt évtől mint Vasas Ifjúsági Park működik, május 2-ától frissen, megújulva várja a látogatókat. A parkot kezelő és műsorral ellátó diósgyőri Vasas Művelődési Központ igazgatójától hallottuk:

— A régi hagyományokat ápolva, visszavárva a park régebbi közönségét is, szeretnénk sokszínű, értékes szórakozást biztosítani. A gyermekeket játszótér, a fiatalokat tánctér várja, szabadtéri mozit rendezünk be, s a szabadtéri színpad is színes programot kínál. A színház is vendégszerepei majd egy gyermekdarabbal, meg a Luxemburg grófjával, a későbbiekben több könnyűzenei koncertet tartunk, neves beat- együttesek estjei, esztrád- és showműsorok várhatók a nyáron. Minden szerdán és vasárnap este pedig a táncolni szerető fiatalokat várja a Gemini, illetve az EDDA együttes.

A magyar kubikosság kialakulása a múlt század közepén meginduló Tisza-sza- bályozással és nagyarányú vasútépítéssel függ' össze. Összesen 717 új folyómedret ástak 171 6 kilométer hosszúságban, és 6300 kilométer hosszú töltés épült a Tisza, a • Duna és mellékfolyóik men. lén. Mindezzel 6 300 000 ka- lasztrális hold területet ármentesítettek, csupán az Alföldön 4 millió holdat hódítva el a Tiszától és mellékfolyóitól. a szántóföldi művelés számára.

*

Megyénk igazi kubikosokat, kubikbsnemzedékeket sohasem adott az országban folyó hatalmas munkálatokhoz. Voltak ugyan, akik a harmincas években talicskát ragadtak a summásvidékeken, de nem bírták sokáig. Vissza, tértek a mezőgazdaságba. Magyarország komoly mozgalmi múlttal rendelkező ku. bikostelepülqsei Hódmezővásárhely, Orosháza környékén voltak. Innen indultak nyikorgó furikjaikat tolva a kérges kezű emberek, hogy szinte az egész évet végigássák, csákányölják, lapátolják a számukra ismeretlen, vagy csak hallomásból ismert területeken, az országot átalakító munkák során.

Varga Antal bácsi így került el Orosháza mellől, a híres-nevezetes Gyopáros fürdő egyik kis tanyájáról megyénkbe. a Tisza-töltés építéséhez. Ma is megvannak az

ősi, emberemésztő m un Ica szerszámai. A görbe fogan- tyújú furik, a csákány és lapát, a bogrács az ágassal, és a kopott, elemózsiás tarisznya a karámban áll, akkurátusán összepakolva, emlékeztetőül a nátgörnyesztő napokra, évekre.

— Már akkor állt a régi töltés, — azt még az én nagy- apámék rakták — emlékezik viss’za Antal bácsi. -— Mi már csak a megerősítésében vettünk részt, mert valamikor a húszas, évek végén, vagy a harmincas elején — már nem emlékszem pontosan melyik évben volt — egy áradás nagyon megtépázta a régit. Egy álló nyáron vándoroltunk a Tisza mentén, egészen Ároktőig. Erre a kis falura azért emlékszem pontosan, mert hasonló volt azokhoz, mint ahonnan mi mentünk. Mert míg arra dolgoztunk, férfiembert alig- alig láttunk. Mind odavoltak munkán.

— Mondom, egy álló éven ót dolgoztunk arra, míg csak a nagy fagyok be nem álltak. Ástunk, íúrikoltunk, erősítettük a töltést. A hajnali pir- kadás már a töltés tetején talált bennünket, onnan meg csak az esti félhomály vert le. Napközben is csak annyira álltunk meg, míg haraptunk valamit. Este aztán megraktuk a tüzet, előszedtük az otthonról hozott szárított lebbencset, a munka fejében kapott szalonnát, krumplit meg hagymát és főztünk, öhönt, slambucot, fordított krumplit. Így, felváltva, nap

mint nap. Aludni legtöbbször valami pajtában aludtunk, vagy amikor már hétágú nyár volt, a boglyák tövében. Kemény, emberevő napok voltak, éppen hogy a télire valót megkerestük, — meséli a kilencvenedik évéhez közeledő, meggörnyedt hátú Varga bácsi. Közben megmutatja a valamikori téli lakást, a földbe ásott odút, amelyben ma nyulakat tart. A mostani házát, a vályogfalút már a felszabadulás után építette, amikor már őszülő fejjel tolta a furikot a vasutak, közutak újjáépítésénél. Akkor, amikor forinttal fizették meg a munkát..

*

Petyóék brigádja az erdők közt építi az utat. Csákánnyal faragják a rézsűt, meg az árok partját, furikkal tolják odább az agyagos deszkákon a földet, de a nagyja munkát gépek végzik. Arrébb dózer pöfög előttünk, tolólapjával több köbméter földet nyes le egyszerre a majdani út-tükörből.

— Hol van ez már a hajdani kubikolóstól, — mondják az emberek — Csak a nevünk emlékeztet a régi földmunkára. Mert a besorolási kategóriánk, az kubikos. Ügy húsz évvel ezelőtt, még mi is nehezebben dolgoztunk. Ma azonban, ahol kell, robbantunk, — hiszen sokunkkal letetették a Iőmes_ téri vizsgát —, meg aztán itt van ez a sok új gép is. Ránk csak a csinosítás marad. Az,

hogy a megfelelő szögben simára faragjuk a rézsűt, a szelvénynek megfelelően kialakítsuk az ú.j út mentén húzódó vízlevezető árkokat. Olykor elhívnak bennünket egy-egy nagyobb építkezéshez is. — feltöltést- végezni.

Ezek a furikok, amikkel a brigád dolgozik, már könnyűek, vékony vaslemezből készültek. nem tapad meg bennük a sár, de egész nap dolgozni velük ma is csak olvan hátgörnyesztö fáradság, mint egykor volt. A munkahely mellett modern lakókocsi áll, meleg vizet termelő kályhával. Naponta gépkocsi szállítja a meleg ebédet az embereknek. Szabott a munkaidejük is, nyáron tizenkét, tavasszal és ősszel nyolc órát dolgoznak, előírt reggeli és ebédidővel, szabad szombat biztosítása mellett.

— Minden hétvégen az asszony mellé bújhatik az ember gyereke, ha akar — mondja hamiskás mosollyal a brigád legöregebb tagja, Józsi bácsi, aki már „nyugdíjelőkészítő tanfolyamra” jár, de furikol, mint a többiek. — Mert csak úgy ember igazán az ember, ha otthon is tud lenni!

*

Az utóbbi 20—25 évben a korszerű földmunkagépek sok helyen megszüntették a kétkezi hiunkát. Ahol még szükség van a kubikosra, életmódja. munkakörülménye ott is gyökeresen átalakult. Hagyományos szerszámait, a nehéz életű elődök visszaemlékezéseit ma már múzeumok őrzik.

— vásárhelyi —

Zsignár István munkája

Már jó ideje figyelem, amint egyenletes mozdulattal aprítja a íeny'őfa-gyúj- tóst. ilem vesz észre, belefeledkezik a munkájába. Amikor másodszor ráköszönök, felnéz.

— Ah, maga az? — mondja, s jóságosán elmosolyodik. Vékony arcán megnyúlnak a ráncok.

— Hogy van Pista bácsi?

— Én még csak megvolnék, de az asszony ... Beteg. Megfázott.

Régi ismerősként beszélgetünk. Többször megfordultam már a takaros ormosbányai portán.

— Szép a kert — említem körbetekintve.

Belevágja a fatuskóba a kisbaltát. Kimegyünk az udvarra. Ahogy felém, fordul, szemüvegén megcsillannak a napsugarak.

— Nézze meg a sóskámat! Hogy megnőttek — dicsekszik. Mutatja a hagymát, a borsót, cseperedő zöldjüket szinte simogatja a tekintetével.

— Reggeltől estig csak enni megyek be a házba — mondja. — Olyan jólesik a napfény, meg a mozgás.

Állunk az ágyások végében. Matat a svájcisapká- ján, majd a homlokára húzza.

— Az unokák, a dédunokák ...? — érdeklődöm.

— Köszönöm. Egészségesek mind a heten. Szemlátomást emberesednek.

A hangja meleg, szeretet bújkál benne.

A két fiáról szándékosan nem kérdezem. Az idősebb, István révbe ért, aknász az ormosi bányánál. Jóska azonban „elherdálta” az életét.

— Mennyi a nyugdíj?

— Most már nem pa- naszkodhatom — válaszolja. — Havi háromezer forint. Megélünk kettecskén belőle.

Február elsején kezdte meg a huszonegyedik nyugdíjas évét. A berentci szénosztályozót még beindította, utána átadta helyét a fiatalabbaknak.

— Aztán a réselőgépre emlékszik-e még?

Meglepetten néz rám.

— Hát lehet azt elfelejteni?. A rajzát őrzöm. Akitüntetések megvannak. A füzetet, amiben írtak rólam, maga is olvasta ...

Évtizedekkel ezelőtt a bányaipari technikumban tanultam a Szemón-féle bá- nyaréselőről. A felszabadulás után ő volt az első munkás feltaláló.

— Olyan réselőgépet terveztem, ami a centrifugális erőt hasznosítja. Csákányai a kéziszerszámot utánozva aprították a kőzetet.

Kedves a fülemnek a „téma”. Pista bácsi is szívesen beszél országra szóló tettéről. Felidézi, ismét átéli a nagy élményt.

— Éjszakákat átvirrasztottam, mire kigondoltam. Nem értettem a műszaki rajzot, Pista fiam segített. Utána nekiláttunk a megvalósításnak.

Erhard Gyula lakatos és Vágási László esztergályos voltak a társai. Sokan csak mosolyoglak rajta. Hogyan is lehelne, feltaláló ő, a hat elemivel..’.?

— Az első eredmény elmaradt a várttól. A csákányok szénben hagyott nyomaiból viszont rájöttünk a, hibára és kijavítottuk.

A napra, 1949. június 12- re jól emlékszik. Sajószent- péleren, a Népszava-parla- menlen Krausz Sándor, a Borsodi Szénipari Központ vezérigazgatója mondott neki köszönetét. Megbízta, gyártson egy kísérleti gépet.

— A hármas szinten, az ötös telepen tartottuk a próbát. A gép tizenhárom perc alatt vágott ki egy 1,29 méteres rést. Sikerünk volt az országos újítási kiállításon is. Ezután Tokod-Altá- rón, Petőfibányán és Al- berttelepen bizonyítottunk.

A gépészkovács fiáról cikkeztek az újságok. Megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. A Kos- suth-díjat 1951. március 15- én, az Országházban tűzték a mellére.

Az idő, a fejlődés túllépett a találmányon. Fáj-e ez Szemán Istvánnak? Minek is tagadná ...

Szemében örömfény villan, amikor kimondja.

— Június 3-án ünnepeljük a 60. házassági évfordulónkat. Három hét múlva, 25-én leszek nyolcvan- éves. Ha megértem, már csak huszonnégy óra boldogságot kívánok. Utána elaludhatok örökre

__

N

ézem szikár termetét, ráncoktól barázdált arcát. Elégedettnek, boldognak látszik. Utolsó szavait költő sem mondhatta volna szebben. Nekem mégsem tetszik.

Légszívesebben megfedd- ném, de a tisztelet belém fojtja a szót.

Nem addig van az, Pista bácsi! Szeretnék még én elbeszélgetni magával. S tudom, nem hagy cserben. Ha jövő tavasszal ismét felkeresem, ott dolgozgat majd a kiskertben.

Koiaj László

í