Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
1976. május 1., szombat ESZAK-MAGYARORSZÄG 7 A mozdonyvezetőnek minden napja az előző napi szolgálat leadásával kezdődik. Így mondja, mert így tanulta ezt Hegedűs Ferenc mozdonyvezető, Tudja ezt felesége, tudják a gyerekek. , Tudják és értik: Bács vagy Csongrád, Heves vagy Békés — egyre megy. A szolgálat az ország bármelyik részében egyforma... * A hat óra 50 perckor a miskolci Tiszai pályaudvar hatodik vágányáról Budapestre induló szerelvény gazdája útközben alig-alig szól. Néha egy-egy félmondat, aztán nézi tovább a pályát. „Zöld” — mondja a vonat- vezető, egy szabadra állított jelző előtt. „Zöld”, ismétli monoton hangon a mozdonyvezető. A V—43- as villamosmozdony szélvédőjén csak küszködik az ablaktörlő a hirtelen jött esővel. — Már akkor is így esett, amikor elindultam .otthonról — mondja Hegedűs, aztán zsebéből előkotor egy cigarettát és a füstöt a félig nyitott ablak felé fújja. Mögöttünk a szerelvény kilenc kocsiján több mint 500 ember utazik. Ötszáz ember, akiket valahol várnak. Az érkezés után erről beszél a Keleti pályaudvar csarnokának harmadik vágányán álló mozdonyban. A vonatvezető már elment, neki meg éppen semmi dolga. Nem kell nézni a jelzőket, a pályát, nem kell koncentrálni. A mozdony- vezető, aki Miskolctól Pestig a pálya valamennyi részét ismeri, most lazít. Évek óta nagy gond a MÁV-nál az utánpótlás hiánya. Hegedűs 1952-ben tette le a mozdonyvezetői vizsgát. Tíz évvel később megszerezte a villamosmoz- dony-vezetői papírt és elvégezte a villamosipari technikumot. Balesete nem Volt, műszaki felügyelői rangban mozdonyt vezet. — Negyvenöttől vagyok a vasútnál, 47-ben kerültem a Miskolci Fűtőházhoz. Igaz, kihagytam 12 évet a vezetésből, aztán visszajöttem. Az asszony dolgozik, a kisebbik fiú tanul, a nagyobbik pedig villanyszerelő. Keveset találkozunk. — Nem rossz érkés, hogy kihalóban a szakma? — kérdezi, mintegy önmagától. — Dehogynem. Pedig a fiatalok, akik mozdonyvezetőnek tanulnak — 1700 forint alappal kezdenek! Szolgálattal és távolléttel együtt majdcsak ennyit tudnak még hozzátenni... * Egy hónapban 200—240 órát töltenek szolgálatban. A mozdonyvezető —, ha vidéki, ráadásul — peches. Mint Juhász Ferenc, aki Encsről jár a Miskolci Fűtőházba. Hétfőn reggel öt órakor végzett, íl órára ért haza. Kedden reggel fél ötkor kelt, 0 óra 20 perckor jelentkezett szolgálatra, amely este 9 órakor telt le, és már majdnem éjfél volt, mire hazaért. Minden egyes szolgálattal —, ha otthonról iridul — vállalni kell a több órás utazgatást,. amikor a mozdonyvezető ugyanolyan bejáró, munkába induló utas, mint az a több ezer ember, aki elindul hajnalonként Borsod nagyüzemeibe. Aki 17 éves korától dolgozik a MÁV-nál, már nem sok mindenen tud csodálkozni. Amikor felszáll a gépre, elfelejti — mert el kell, hogy felejtse — az otthoni gondokat; felesége betegségét, fia — fogadott fia — béna jobb karját. Mert a géphez erő kell. Erő, amelyet nemcsak a karok továbbítanak a különböző fogantyúkhoz, kapcsolókhoz, berendezésekhez. A karokat is irányítja valami: a felelősség, amit csakis ennyi idő után lehet tisztán, önnön tisztaságában érezni. Vámosgyörk előtt, amikor már ki tudja hányadszor emeli fel karját, üdvözölve az elsuhanó őrházak előtt álló szolgálatot teljesítő embereket. — Ismeri-e őket? — Rákoscsabán például már jó pár éve egy asz- szonyka teljesít szolgálatot. Közülünk mindenki „Csabagyöngyének” hívja. De nemcsak őt, legtöbbjüket ismerjük — látásból. Mert beszélni egyikükkel sem beszéltünk, s talán soha nem is fogunk. Ilyen ez a szakma. Látunk száz és ezer embert, akik bennünket segítenek, minket vigyáznak és még a nevüket sem tudjuk. Az első út dátumát még most is kapásból mondja. Akkor, 1952. július 2-án a 324996 számú gőzmozdony- n.y’al egy teherszerelvényt továbbított Berentéré. Tizenegy év múlva ugyancsak egy teherszerelvényt- vitt Hatvanba, először, egyedül — villanymozdonyon. Aztán jött a többi, amit nem lehet, de nem is érdemes számolgatni. Az asszony minden bevonulása előtt elégedetlenkedik. Neki ez is természetes. pedig már nem fiatal házas. Amikor felül a gépre, elfelejti, mert el kell, hogy felejtse az egészet. Talán ezért és így tudott letölteni több mint 30 évet baleset nélkül. Tavaly kapta meg a törzsgárda jel vényt és a vele járó 3000 forint jutalmat. Nem hiszem, hogy ott, a fehér asztalnál megkérdezték volna tőle. hány kilométert futott "ddig. Azt sem kérdezték meg, hogy hány pihenőt ismer az országban, ahol két szolgálat közben már aludt. S ha akkor és ott egy „brancsbéli” ilyeneket kérdez, talán ő nézett volna rá furcsán. — Tudja — szól valahol Mezőkövesd környékén, — annak idején, . amikor gyermekfejjel a vasúthoz kerültem, egv öreg ember azt mondta: „fiam, a vasút jó fejőstehén, csak tudni kell fejni”. Hát ez az, amit nem sikerült megtanulnom. A vasútnál ván pénz, igaz, de munka is, nem kevés! Ha belegondolok, azt a tavaly kapott 3000' forintot tízszeresen, százszorosán is odaadnám valakinek, ha még egyszer, ám ilyen körülmények között kezdhetném, mint a jelenlegi. De csak akkor* Mi. öregek együtt nőttünk fel a vasúttal, gondjaival, bajaival, bosz- szúságaival. nehézségeivel és — hozzánőttünk ehhez a szakmához... Pusztafalvi Tivadar 75 eve szüléiéit Szerb Antal Kísérteties kísérlet, kocká- mini a magyar volt, de viszzatos is: évtizedek múltán elővennünk ifjúkorunk könyveit. Van úgy, hogy megállják a próbát, s ez nem csupán időtálló értéküket bizonyítja, hanem a múlhatatlan hatást is, amellyel egykor bennünket formáltak. Szerb Antallal sokan va- j gyünk így, akikhez középiskolás korunk a 40-es évek- ! re esett: tankönyvkénthasz- ; náltuk magyar irodalomtör- | ténetét, a felejthetetlenül élvezetes munkát, amely tanulás nélkül is emlékeze- 1 tünkbe vésődött, de úgy, í hogy évtizedek múltán is tudjuk idézni; utána világirodalom-történetét már önI ként választottuk évezredek irodalmába indulva, felfedező útjainkhoz vezetőnek. Hallatlanul merész dolgot i cselekedett a fiatal tudós, r amikor az Erdélyi Helikon teljes magyar irodalomtörténetre hirdetett pályázatára megalkotta ezt a művet (megnyerte vele a pályázatot). A világirodalom története című műve 1941-ben jelent meg, bár nem olyan szikrá- zóan szellemes és gunyoros, szafogottsagaban is rendkívül elvezetes és igen- nagy előnye, hogy mindig a tárgyalt irodalom „életrajzát” igyekezett felvázolni, annak' fordulatait ábrázolni, s nem csupán írókat bemutatni. A tudományt művészetté, s ezáltal vonzóvá, 'érdekessé tette. Ugyanígy cselekedett korának jelenéről szólva, amikor a Hétköznapok és csodák (1935) esszéiben a század első felének angol, amerikai, német és francia regényirodalmát tekintette át. Az egész népet tanító pedagógus hivatástudata, írástudói felelőssége sugallta szavait, mikor így nyilatkozott: „Az irodalomtörténet elsősorban nem tudomány, hanem propaganda. Propaganda a jó irodalom érdekér ben. Célja, hogy csináljon az igazi művek olvasásához”. Igazi műfaja az esszé yolt: regényeit is ehhez közelítette. A Pendragon legenda (1934) kultúrtörténeti kalandregény; az Utas és a holdvilág (1937) egy nemzedék útkeresése; A királyné nyaklánca (1943) sajátos korkép a francia forradalmat megelőző évekről. Esszéinek két kötete (Gondolatok a könyvtárban 1946; Avarázsió eltörj pálcáját 1943) és novelláinak gyűjteménye (Ma- delon, az eb 1947) halála után jelent meg; egyetlen — Ex című — színművet pedig sokkal később, 1965-ben mutatták be először. A háború alatt többször került munkatáborba, végül 1944-ben a nyugat-magyarországi Balfon gyilkolták meg a nyilasok. Negyvenhárom évet élt csupán, életműve mégis páratlanul gazdag. Most. 75 éves lenne. Az emlékező kegyelet nem térhet ki a gondolat .elől: mi mindent alkothatott volna még, mennyi megíratlan gondolat maradt örökös vesztenyitja tanítása igazát: a mű él. a szellem javát nem lehet elnémítani, az áldozat túléli gyilkosait, s a halhatatlanságba ‘ lépve. örökre barátfia marad a késő utódoknak. ség! Am a korán s kegyet- gvat lenül lezárt életmű él, em- almiH berségre, s a művészet szépségének befogadásái-a nevel. z első, amit el kell mondani, egy emlék. Rég-volt valóságát, gyerekésszel megélt igazát nem hazudtolták meg az évek. Baleset történt. Ijedelem, fejvesztett futkosás, az em- f berekben kapkodó segíteni vágyás. A gyerek vérző, sú- lyos sebére szorítókötés kell. Az anya berohant az idegen házba, a konyhában senki. Kirántotta a fiókot: ott volt, amivel segíthet gyerekén. Tudta, hol keres- se-találja, tudta, hogy enyhítse a bajt. Egyszerű ez. Titkok nélküli. Mint ahogyan természetes a születés is. Az, hogy ismerik terhüket — holott sohasem látták — az anyák, akarják jöttüket, s féltik már jó előre életüket, Együtt szenvedik velük világra ébredésüket. Kezükben tartva a védtelent. . teszik azt úgy, hogy nekik is öröm. Táplálékul adják a jót, az óvó tapasztalatot is — felhasználásra felnőtt emberi éveikre. Mesét mondanak a fényesre sikált szoba sarkában, rajzolnak fákat, állatokat tiszta papirosra. Melegítik kis testüket pöttyös-puha dunnával, vezetik gyerek-lépteiket a ház kapujától, útkereszteződésen át a biztos járdáig. Uzsonnát csomagolnak az iskolába, mellé téve a figyelmeztető szót: a „tanulj”, a „légy jó” biztatását. Jelmezt fabrikálnak rongyból a meglepetést hozó iskolabálra és szorongó búcsút intenek a vonat után, hogy igazi, felfedező útra vigye gyereküket, táborozásra, ismeretlen városokba, Számítgatják, egyengetik előre a képességet, szorgalmat megítélő bizonyítványt is: segíti-e őket a vágyakban, elképzelt, célokban meghatározott úton? Védik ők, az anyák absa- lád békéjét is. Dolgoznak, tesznek az apák megelégedésére, derűt, kedvességet csempésznek az ismétlődő gondok feloldásáért, a napok egymásutáni ütemébe. Porolnék a. rosszal — a jóért, a családnak kedvezőért, a gyerekeket előbbre vivő sorsért, Fcddö szavuk egyben orvosol is. Ügy szólnak a bajról, hogy egyszerre enyhítik is azt. Nappal erős a kezük.: gépet markolnak, ládákat emelnek, árut csomagolnak, írnak, számolnak. Teszik a dolgukat, keresik a család kenyerének másik felét. Estére már ölelésre, simo- gatásra szelídülnek ujjaik. Gyakran megesik, hogy éjszakai álmukban is a másnapot szövik, a nappal terveivel, teendőivel nyugszanak. Reggeli ébredésük, pedig már a holnapot készíti elő. Félve búcsúznak felnőtt gyerekeiktől, katonafiúktól, uszonnyá érett lányuktól. Megmarad velük gyermeki ragaszkodásuk, kamaszkori útkeresésük, ifjúi öntudatuk. Megmarad azokkal az anyákkal is, akik nem saját vérüket nevelték, de az évek hozzátartozásával szívükhöz, testükhöz nőttek neveltjeik. az anyák újraélik gyermekük gyerekének születését. A világra ébredés szenvedését, megkétszereződő örömét. Egyszerű, titok nélküli a dolog: az érzések öröklődését nem állíthatja meg semmi. Az anyává lett gyermek pontosan tudja már, hol a gyógyírt rejtő fiók ... Köszönet érte, Édesanyák ... Mi, városból jött emberek leplezetlen irigységgel nézegetjük azokat a papírlapokat, amelyeket Mérán, a községi tanácselnök tereget elénk. Vastag dossziéból kerülnek elő a lapok, rajtuk mérnöki munkával elkészített rajzok láthatók, különböző fatípusokról, talajszerkezetekről. A helyi erdészet szocialista brigádja készítette a rajzokat; Móra pontos fásítási tervét, 1980-ig. Társadalmi munkában csinálták, valójában csak a fénymásolás került pénzbe, igaz elég sokba, de biztos, hogy megérte. Elkészült tehát a pontos fásítási terv. Ezek szerint: 1980-ig minden arra alkalmas helyen fák díszlenek majd, a helyhez illő, a talajnak megfelelő fák. Egy- néhányan túlzásnak találták magát a fásítási tervet. Kell ez egy faluba? Szükséges? Hiszen, mint minden más faluban, a kertek itt is tele vannak fákkal, a levegő tiszta, a közelben folyik a Bélus-patak, a Bársonyos, a Hernád, a folyóparton is szép ligetes növekszik. Szükség van külön fásítási tervre? Igen, szükség van. Egyrészt, mert, mint szinte minden községben, itt is találhatók elhanyagolt, semmire sem jó területek. Ki- sebbek-nagyobbak. Elsősorban ezeket a területeket hozzák rendbe, ahol szükséges feltöltik és ezekre ültetik majd a fákat. Másrészt: egyszerre nem juthatnak annyi facsemetéhez és annyi fajtához, mint amennyire szükség van. Valamennyihez viszont hozzájutnak minden évben, és éppen a terv alapján rögtön tudják, hogy az adott fajtát hová kell ' ejültetni. Nem történhet meg —.ami már egyszer igen —, hogy a járda mellé ültetett fák gyökerei alaposan , felbontották, tönkretették az ugyancsak nagy munkával elkészített járdát. Kultúr- parkot is építenek egyébként. a művelődési otthon elé. Másutt a gyerekeknek játszóteret. Ahová lehetséges, az erdészek szép padokat, szalonnasütőket is tervezlek. Móra külleme pár év múltán kétségtelenül szebb, mutntósabb lesz a jelenleginél. Ebben a tervidőszakban1 egyébként a földutakat. is eltüntetik: valamennyi belterületi utat portalanítanak. Megyénk minden más községében is határozott törekvés tapasztalható a falu küllemének csinosítására. Különösen az utóbbi néhány évben öltött nagy arányokat ez a munka. Lapunkban többször szóltunk már például az ózdi járás lakóinak ilyen jellegű tevékenységéről: a járás minden községében, építenek kisebb-nagyobb parkot, játszóteret, a községek túlnyomó többségében már el is készítették. De megyénk ittas részein is ültetik a virágokat. bokrokat, fákat, díszítik, szépítik az utcákat, a középületek környékét. Mondani sem kell. mennyivel jobb. kellemesebb érzés az ilyen utcákon, tereken járni-kelni. mint az elhanvagoltakon. gondozatlanokon. A méraiak most már pontos terv szerint szépíthetik falujukat. Ilyen részletes, kimunkált terv elkészítésére nincs ugyan meg * mindenütt a lehetőség, de . valami hasonlóra . talán igen. Bizonyosan megéri a J töprengést., a munkát. Hí- í szén sz.coítkezni is lehet — tervszerűen. Priska Tibor T
