Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
J ESZAK-MAGYARORSZÄG Ő 1976. május 7., szombat „Firól-fira” szállt mesterség A kemencéi rák Jánosné jól emlékszik rá: 48 éve. Inkább kenyérsütésre készült:, bár már akkor is sült benne perec szép számmal. Ki tudná megmondani, hogy azóta a mész fehérjével díszített vályogfalak hányszor he- vültek a rőzseláng nyomán, t hogy aztán tüzüket kenyérbe, kalácsba, perecbe „leheljék”? A kiskonyha kemencéje most is fehér. Vakítóan, tisztán trónol ott a ház végében, a konyha sarkában. Ajtaja nyitva, táncukat járják benne a rőzse lángjai. Birkóznak, kékülnek, halványulnak. Aztán lobognak és a kék láng kifakul; valami sárgás-piros ragyogássá táplálják a szenesedé fahasábok. Elnézné az ember a nyitott kemenceajtón át ezt a „tűzjátékot”, de ide, Erdőhorvátiba Murák Jánosné- ékhoz mégsem tűznézőbe jöttem. Ami vonzott, az a perec. A perec híre, a perec varázsa, a perecsütés egyedisége. Mert azt mondják, perecet máshol nem sütnek, legalábbis hasonlót nem. Tolcsván sem, a szomszéd községben, sőt feljebb, a hegyek között a Hutákban sem. — Sőt itt nálunk a faluban sem tudja ám mindenki. Van vagy 5—6 család, ahol ismerik a módját, aztán senki több. És így megy ez évtizedek, sőt századok óta. Régebben különösen keresett áru volt az erdőhorváti perec. Az öregek még hordták Miskolcra, Szántóra, Üjhelybe, Kassára, sőt onnan is eljöttek érte — beszéli el az erdőhorváti „nevezetesség” történetét Gizi néni, Murák Jánosné. Ö a nagyanyjától tanulta. Még gyermekkorában, ugyanúgy, mint aztán tőle a lánya. Végy lisztet, élesztőt, cukrot, sót és vizet... Hacsak egyszerű ételreceptről lenne szó, valahogy így kezdődne a pereckészítés módja. De a jó , perechez több kell, mint az alkotó-^ -részek nevei, arányai. Hogy* mi? Talán tudás, talán gyakorlat, talán szív. Vagy együtt mindhárom? Belecsöppenve egy házvégi konyhába, a fehérre meszelt kemence melege, a liszttel hintett gyúrótábla mellé és figyelve az ör- döngős gyorsasággal tésztát gyúró és sodró és még ki tudja hányféle művele- . tét végző Murákné kezét, az ember megmarad a látványnál. Amelytől' mesz- szebbre, mélyebbre sem itt, sem más meg nem szokott1 dolog esetében nem jut tovább. Ezért nem .tudom, mi kell a jó perec sütéséhez. Máskülönben magam is közhelynek érzem a kérdést, ezért inkább megmaradok a látványnál, ami a kéz formálta, forró víz keményítette, maid tűz melegítette tészta útja. — Mikor, hol fogyasztják a perecet? Sok háznál, a vasárnapi ebéd után, meg lakodalmakban, kocsmákban. A férfiak különösen kedvelik. Egy-két pohár bor után szívesen ropogtatják ... Annii iái most Murákék- nál, a szemem előtt készül, ez a bőjtös perec. Jellege és elnevezése a perec hozzávalóiból ered. Liszt, só, víz... Az öntött perec már kimondottan laktató étel. A bojtos perecet darabokra törik, ezt vízben áztatják, majd amikor megdagad, kézzel kicsavarják belőle a vizet. Ezután túróval, mákkal, mézzel ízesítik. A tojásos perecbe a tojáson kívül cukrot, tejfölt és vajat is tesznek. Variációk a perec-témára: bőjtös, tojásos, öntött. Valamennyi erdőhorváti sajátosság. Az az 5—6 család, aki ismeri és szereti készíteni, ma is gyakorolja az ősi mesterséget. Csíkiás. így nevezik azt a műveletet, amikor Gizi néni a meggyúrt tésztát ujjnyi vékony csíkba sodorja. Olyan gyerekujjnyi vastagságú csík ez, „tésztakígyóként” keresztül érve a gyúrótáblát. Azután a „tésztakígyóból” 15—;20 centiméteres darabok lesznek. Előbb egyenes darabok, majd karikát formál belőlük a szak- í avatott kéz. — Régen az öregek franc- karikának is hívták a perecet, persze csak tréfásan, meg küllő nélküli keréknek. Az alakja után. Ügy emlékszem, annak idején a nagyanyám mintha azt is mondta volna, hogy az ő ősei még a halottak mellé is tettek a koporsóba perecet. Talán táplálékul a másvilágra... A kemence mellett nyitott tetejű fazékban meleg víz párolog. Zúg, de nem forr a fedetlen edényben, csak a gőz gomolyog a mennyezet felé. Az elkészült pereckarikák sütés előtt ide kerülnek. Bele a fazékba, a meleg vízfürdőbe. A puha tésztát „átjárja” a forróvíz, megkeményedik, rugalmas lesz. Az egész mindössze néhány percig tart, és a víztől fényes karikákat máris a sütőlapáton látom viszont. A kemence „szájánál” a ki-kivillanó láng fénye csillogtatja a tésztára tapadt vízgyöngyöket. Harminc karika sorakozik a lapáton. Szorosan egymás mellett, mégis katonás rendben. Várják a mozdulatot, a kéz kemencébe indító lendületét. A kemence egyik fele üres, a másik részében a tűz világít. Hunyorog, fényét próbálgatja. Izzó hasáb pattog és a boltív alatt forróság van. Tésztaszárító, perecet sütő /orróság. A lapátról bent a kemencében hamar „megválnak” a tésztából formált gyűrűk és egy hosszú bot veszi át az ember igazgató kezét. Az emberi akarat ott van áz élettelen bot végében! Igazgatja, rendezi a piruló pereceket, majd felfűzi a már megsült terméket. Koppan a perec, amikor a botról a Iáiba csúszik és friss hattal tölti be a házvégi konyhát. Nem liszírc, nen^°; ' Jelöld emlékeztet, mégcsak a só sem jut eszembe. Különös, kellemes illat éz.' Pékségekben érez hasonlót az ember. Ötvöződik a tésztából, a vízből, a kovászból; ötvöződik a tűzből, az'emberi munkából. Hajdú Imre * o Ünnep T Egymillió általános iskolás Az általános iskolákban ma hazánkban 1 051 000 gyermek tómul, közülük 600 000 községi, tanyai iskolába jár. A mintegy 4 és fél ezer általános iskola 75 százaléka köz. ségekben található, az általános iskolai hálózat a körzete, sítés nagyon tiszteletre méltó eredményei ellenére is még mindig szétaprózódott. Sok — 4620 — képesítés nélküli pedagógus tanít az iskolákban. A szakképzetlen óvónőkhöz hasonlóan ők is nagy figyelmet és segítséget igényelnek munkájukban, tanú. lásukban, s ebben van nagy feladatuk a járási művelődésügyi osztályoknak. ASkotó ifjúság Éii/yÉU vv VC; Vit A, ML 1W i &3/ A BORSODI VEGYIKOMBINÁT műszaki ellenőrzési főosztályán 140 nő dolgozik. Ezt a két részből álló főosztályt egyébként úgy ismerik az üzemben, hogy központi laboratórium. Nos, a központi labor dolgozói sokban hasonlítanak egymásra: Valameny- nyien nők és valamennyien fiatalok, mindegyikük laboratóriumban dolgozik, valamennyien fehér köpenyt viselnek. Közülük négyen elhatározták, hogy jobban megismerik c csoportot: csokorba szedik a hasonlóságokat, a különbözőségeket. Nem puszta kíváncsiságból tették, céljaik voltak vele: bemutatni, hogy ez a „látszólag egységes” csoport milyen körülmények közül jutott el az elegáns laborat ’ riumig, mi- •l.yen helyet jelöl meg magának társadalmunkban, hova tart, milyen céljai vannak. A négy fiatal nő — Bátor Ida, Papp Istvánná, Papp Mária, Szálai Györgyné — nagy munkába kezdett. Először is tisztázták a szociológia, a szociográfia fogalmát, majd felkutattak egy sor szakirodalmat, áttanulmányozták. Az előtanulmányok után lepedőnyi kérdőíveket gyártottak. Tudták, hogy a kérdések a legfontosabbak. Pappéknál, Szalaiéknál gyerekek vannak, hát oda mentek délutánonként kérdést gyártani. Míg Julcsi, vagy Kati vacsorát főzött, fürdette a gyerekeket, addig Bütyök és Éva töprengett. Időnként épp a fürdőszobából jött a legjobb ötlet: „kérdezzük meg, hogy __” s tb. Gyűltek a kérdések, al- kérdések, elkészült a kérdőív. A kérdezéses módszert válásztották, jobbnak látták, ha mindenkihez személyesen mennek el. így, ha döcögne a válasz, helyben a segítség. Még szerencse, hogy olyan a laboránsok munkája, amilyen. A kérdező — míg párolgott a vinilclorid — odament a kolléganőhöz és kérdezett. A kérdezett — miközben titrált — válaszolt. Nagyon ügyeltek arra, hogy e faggatás, e különmunka ne menjen a gyári feladatok rovására. Végül is elkészült a felmérés, következett az összegezés, az értékelés. Készültek a táblázatok, grafikonok, rótták a magyarázó sorokat. Megtud tóik, elmondták, hogy a kazincbarcikai laboránsnők családjának többsége a megye vidékeiről, mások Szabolcsból, Hajdú-Biharból költöztek a szocialista városba, de vannak, akik távolabbi országrészekből, sőt külföldről származnak. Az apák többsége földműves, vág/ bányász volt, az anyák háztartásbeliek. A laboránsok 44 százaléka azért választotta e pályát, mert vonzották a kémia titkai. Ügy látszik, nem is csalódtak, hiszen a megkérdezetlek 50 százaléka a világért sem hagyna fel választott szakmájával. Harminchét százalékuk viszont azt mond- ta, hogy ha adódnék jobb munka, elmenne, mert ártanak egészségének az anyagok, amelyekkel dolgozik, mások jobb keresetet remélnek egy új munkahelytől. Táblázat készült arról, hogy ki mennyi ideje dolgozik a laborban, hányadik munkahelye ez, milyen a jövedelme. Kiderült, hogy a kisegítő állományban a legnagyobb a fluktuáció, de ez részben azzal magyarázható, hogy az - itt dolgozók egy csoportja időközben szakképesítést szerzett. A DOLGOZAT KÖVETKEZŐ fejezete a lakásviszonyokkal foglalkozik. Jó képet kapunk, többségük összkomfortos lakásban él. Véleményeik megegyeznek abban, hogy a tagolt, a több — akár kisebb — szobákból álló lakás az ideális, mert nagyobb lehetőséget nyújt a pihenéshez, tanuláshoz. A megkérdezettek nagy százaléka ugyanis tanul, valamilyen fokon ké-' pezi magát. Viszont sokan vannak olyanok, akik soha nem olvasnak újságot, folyóiratot, nem hallgatnak rádiót, nem néznek televíziót. A dolgozat készítői is meglepődtek ezen, s azon is, hogy a kérdezettek 64 százalékát érdekli csupán a kiil- és belpolitika. A későbbiek során aztán kiderült, hogy hamis ez a szám, [Ml: fí nur: a megkérdezetlek egy csoportja rosszul értelmezte a kérdést. Nagyon sokan végeznek ugyanis társadalmi munkát, sokan látnak el különböző társadalmi megbízatást, szinte valameny- n.yicn részt vesznek a szocialista munkaversenyben, tömegszervezeti tagok; szeretnek vitázni új intézkedéseken — például kinek jó a gyermekgondozási szabadság, hány gyerek nő az ideális családban, hogyan alakulnak a fogyasztói árak. Nos, ez is politika: belpolitika. És az is az volt, amikor a labor több mint 70 vöröskeresztes aktívája Vietnam megsegítéséért dolgozott, tiltakozó gyűléseket szervezett. A szociográfiai munka részletesen foglalkozik a családdal. Egyenletesen, meredeken ível a születések alakulását illusztráló grafikon. „Százharmincnégy gyereke van a laboratóriumnak”, tehát mindenkire jut egy utód. így mondja a statisztika, a valóságban azonban úgy van, hogy a legtöbb anyának két, vagy több gyereke van, a többiek pedig még haja- donok. A gyermekgondozási szabadságot főleg az alacsonyabb átlagkeresetű, kisegítő állományban dolgozó nők veszik igénybe. Mindezek csupán szemelvények a dolgozatból, amelynek alkotói e munkával elnyerték az Alkotó Ifjúság pályázat idei vállalati különdíját. A szakmai, társadalmi zsűri értékes munkának ítélte. Hat példányban készült a dolgozat, több kellett volna belőle, kért a pártbizottság, a KISZ-bizottság, a gazdasági vezetés, a szakszervezet, a munkaverseny-iroda ... Egyet kiállítottak az Alkotó Ifjúság kiállításán. De sorba jönnek a laboránsok is, mindenki szeretné elolvasni. AZ ALKOTÓ-NÉGYESNEK követői is akadtak: a BVK munkalélektani laboratóriumának , irányításával az egész üzem kollektívájáról készül egy hasonló jellegű felmérés. A válaszok értékelése a következő évek munkájának alapja lehet. Lcvay Györgyi A mérai táborozás Valószínű, hogy ezt az utat, amelyen a mérai kastélyhoz érkeztünk, taposták annak idején a vezérlő fejedelem vitézeinek lovai, nem kastélyban, hanem udvarán járt-kelt a fejedelem és haditanácsa. És persze benn is, az akkor még nem kastélyban, hanem udvarházban. Innen, pár száz méterre pedig, a Puki- domb környékén táborozhatott a had. Tény, hogy II. Rákóczi Ferenc Í70G. október 18-tól október 24-ig itt — Alsómérán — táborozott, itt tívrtotta egyébként ritka haditanácsainak egyikét. Történelmi esemény színhelye volt tehát annak idején Méra. I«*ek- nek a napoknak a történéseit kutatta nemrégiben Szabó Sándor, aki hosszú ideig Mérán iskolaigazgatóként munkálkodott, most 1 pedig az encsi járási mű- " velődési otthonban dolgozik. A gönciek kérelme O • Október 16-án Kassán tartózkodott a fejedelem, itt vette a hírt, hogy Ra- butin serege a környéken garázdálkodik. Nyomban útra kelt, két nap múltán Mórára érkezett. Az egyhetes tanácskozás idején sok minden történt. A levéltárakban, archívumokban végzett kutatás során kiderült, hogy a fejedelem itt, a mérai udvarházban írt például több külföldi követnek levelet. Itt kereste meg őt a gönci bíró két polgárral együtt, hogy Göncnek hajduszabadságot kérjen. (Később, az ónodi országgyűlésen meg ,is kapták a hajduszabadságot, de nem teljes jogkörrel. Nem mentették fel őket teljesen a földesúri hatáskör alól.) Az elveszett pallos Encsre indult innen a fejedelem. Megnézte a kastélyt, majd tovább haladtában Halma j * vezetői járultak elébe. Valószínű, hogy ebben az időben ajándékozta a mádi református egyháznak is a serleget, de erre nem sikerült megnyugtató dokumentálást találni. Az akkori út egyik érdekes epizódja viszont .megtalálható a jegyzőkönyvben : Szikszón, a helység vea tűz következtében elveszett a pallos. Márpedig a pallosjog mit ér ugye pallos nélkül? Bizonyos, hogy nemcsak vilézlő seregre, hanem nagy türelemre is szüksége Volt á fejedelemnek. És fortélyra, cselre is. Ugyancsak ebben az időben határozza el, hogy Rabutint egyelőre békén hagyja Tokajban. Szüret ideje lévén ugyanis csak hadd szüreteljen le az ellenség! Hadd essen neki a szőlőnek, a mustnak, egye, igya! A következmény ’ nem is maradt el: Rabutin seregét szinte megtizedelte a vérhas. Emlcklúra Ismeretes, hogy a 300. évforduló kapcsán Rákóczi- emléktúra is szerepel a gazdag programban. A részvevők az encsi járásban Regécet és Felsővadászt tekintik meg. Természetesen joggal. - (Regécen a közelmúltban emléktáblát is avattak, gondos munkával válogatott, érdekes, szép kiállítást is rendeztek, részben tárgyi emlékekből, részben dokumentumok fénymásolataiból.) A körülbelül egyhetes táborozás viszont Mérát is joggal kapcsolhatná a túra vonalába. Ez a véleménye Szabó Sándornak, aki a táborozás történéseit kikutatta és ez e véleménye Méra községi tanácselnökének, Kecskés Miklósnak is. De mit tud adni a falu? Az emlékhely megtekintésén túl kisebb csoportoknak mindenekelőtt ételt, italt. A vasútállomás közelében van a Butyka csárda, melyben főznek is. Szállást ugyan nem tudnak biztosítani, de a I-Iernád-part szép ligetese alkalmas röyidebb sátorózásra. Novajidrány és Méra között bővizű forrás található, Méra és Hernád- céce között pedig komp jár a folyón. Rövid gyaloglás után elérhető Boldogkő vára, melyben viszont már szállót is berendeztek. Érdemes lenne bizony a túra résztvevőinek Mérán is időzniük. Lehetséges is volna. Háromszáz évvel ezelőtt is lehetséges volt. Priska Tibor zetoi nem is annyira a leégett város miatt panaszkodtak, hanem amiatt, hogy ' <t