Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
1976. május 30„ vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Háromszor lobbim a Kislányom dikes, és Miskolcon a 27411. sz. Ady Endre Úttörőcsapat egyik rajtitkára — nemrég három piros lángnyelvre emlékeztető, félig kész faliképet hozott haza az iskolából. Alig rakta le a táskáját, félre vonult és folytatta a hímzést, amit pajtásai — a Gábor Áron raj leánytagjai kezdtek el és adtak kézről kézre. Kíváncsian kérdeztem, hogy mi lesz az? — Mire ő szűkszavúan csak ennyit válaszolt: egyelőre titok ... születésnapi titok. — Miféle születésnap? — próbáltam feszegetni a „titok” nyitját, de 6 ismét szűkszavú volt: majd megtudom június 2-án, mert — mint mondta —, ekkor lobban harmadszor a láng ... Kedvem lett volna tovább kérdezni, hogy miféle láng, de beértem annyival, ameny- nyit mondott. Elvégre is a „titok” — az titok! Még akkor is, ha sejtettem, sőt tudtam, hogy az úttörőmozgalom születésének 30. évfordulójáról van szó, amelyre gyermekeink — a szövetség országos elnökségének felhívása nyomán a „Háromszor lobban a láng” akció keretében — országszerte, minden úttörőcsapat és raj, a születésnapi ajándékok megszámlálhatatlan sokaságával készült. Am, a „titok” — az titok! így én sem szólhattam akkor egynémely születésnapi „titokról”, amelyekbe mint szülőt és mint a közélet rezdülései iránt gyakorta érdeklődő krónikást — gyermekem iskolai nevelői avattak be, amikor e szép és hasznos mozgalom helyi programja felől érdeklődtem. — Az első „láng” a kongresszusi őrjárat volt —. tájékoztatott Szebeni Gyözőné. az úttörőcsapat vezetője esi Kiss József, a 10. sz. Általános Iskola igazgatója. — Ennek lényege, a KISZ IX. kongresszusa tiszteletére kibontakozott hasznos társadalmi munkaakció, amely tulajdonképpen a Szent, péteri kapui városrész parkjainak folyamatos gondozását, tisztántartását. jelenti. A több száz hektárnyi park folyamatos gondozását 21 úttörőraj vállalta és végzi. Az iskola aulájában kifüggesztve a városrész térképe. Rajta a parkok, játszótereit 21, nagyjából egyenlő részre felosztva. A térképen kis piros és fekete zászlócskák jelzik, hogy a rajok miképpen tesznek eleget vállalásaiknak. A feladat végrehajtását 3 tagú „ellenőrző (gyermek) bizottság” bírálja el. A/ első „Iáiif tartozott a „kongresszusi őrjárat”, amelynek során a pajtások feldolgozták a csapat — nem 30 éves, hanem 7 éves történetét, mivel ennek a csapatnak. miként az iskolának is mindössze 7 éves „múltja” van. Az iskola — több miskolci „társával” együtt .— az elmúlt három évtized „újszülöttje” ... Ám, az elmúlt hét esztendőnek is gazdag mozgalmi múltja van már. Mindezt összegezték, s a KISZ IX. kongresszusának utolsó napján üvegkazettába zárva — az iskola kertjében jó mélyre elásták. Jubileumi fát is ültettek mellé... Az üvegkazetta tulajdonképpen üzenet a jövő ifjúságának, amelyet — a tervek szerint —, az úttörőmozgalom születésének 50. évfordulóján, vagyis 1996-ban bontanak majd fel az akkori nevelők és tizenévesek. Jó lenne látni arcukat, amikor rácsodálkoznak majd az iskolai úttörőtanács tagjainak első és jelenlegi névsorára, a mozgalom eevkori, vagyis jelenlegi akcióprogramjaira, jelvényeire, nyakkendőire, s a konkrét üzenetre is. amelyet gyermekeink maguk fogalmaztak meg, A második „láng” — az JR—30, vagyis a jubileumi rádiólánc, amelyet a pajtások a Magyar Rádióval együtt, működve bonyolítottak le. Ennek lényege, hogy az egyes rajok — a KISZ-esekkel, a patronáló szocialista brigádokkal és szülőkkel — játékos akadályversenyt bonyolítottak le. Gyermekeink ez alkalommal közös kirándulásokon, szellemi vetélkedőkön elevenítették fel az úttörőmozgalom három évtizedes történelmének kiemelkedő eseményeit. A harmadik „láng” pedig június 2-án. az úttörőmozgalom születésének 30. évfordulóján lobban majd, „játsz- szunk együtt” jelszóval. Az iskolában és a lágus iskolaudvaron egész nap együtt lesz majd az egész csapat. Hat- százhúsz kék és piros nyak- kendős pajtás, szülők, nevelők — együtt. Megnyílik a jubileumi kiállítás, feltárulnak a „titkok”, — a rajok, a pajtások „születésnapi titkai”. Megcsodálhatjuk a féltő gonddal, meleg szívvel, soksok szeretettel készített jubileumi ajándékok sokaságát — amelyeket a csapatmúzeum bizonyára féltő gonddal őriz majd meg —, mint a gyermekmozgalom értékes hagyományát — egyben gyermekeink üzenetét a holnap ifjúságnak. És este. a jubileumi hála. fűznél vidám énekszó mellett a 2748-as sz. Ady Endre Úttörőcsapat pajtásai 700 mignonból készített óriás születésnapi torta elfogyasztásával zárják a „Háromszor lobban a láng” szép, okos és hasznos mozgalmi akciót, s bizonyára sokáig, nagyon sokáig emlékeznek majd az úttörőmozgalom születésének 30. évfordulójára. Mi felnőttek, sp^jfk e szép jubileumon bízvást remélhetjük, hogy gyermekeink szívében a hála lángja — békés, boldog gyermekkorukért —, életük végéig lobogni fog. Cscpányt Lajos Szomszédok Rendhagyó \a mai falu nenány jellegzetessége. Ócskavas-halmot nézegetve tárul elibénk. A vasat az előző napon gyűjtötték az úttörők, szép sikerrel járva a falu portáit, mert jókora halmot sikerült összeszedniük. Persze, nem valami szép látvány egy ilyen ócskavas-halom, de azért néhány perces szemlélődést megér. Mi látható benne? Például: személygépkocsi eleje. motorkerékpár váza, tűzhely, meg sok régi kacat. A tanácselnök — vele nézegetjük a sok mihdenfélét — a tűzhely felé int: igen, már a tűzhely is az ócskavasba kerül. A legtöbb háznál olaj- kályhát használnak, vagy palackos gáztűzhelyet, vagy mind a kettőt. A motorkerékpár évtizedek óta nem újság, a gépkocsi is megszokott. Ha az úttörők a régi televíziókat is összeszednék, azokból is lehetne itt látni most néhányat. Éppen a napokban számlálták össze: minden második házban van televízió. Rádió több van. mint ahány család, mivel a legtöbb helyen táska- vagv zsebrádiót is vásároltak már. A különböző háztartási gépek körülbelül olyan arányban találhatók meg itt is, mint minden más faluban. Szóval, a változás, melyet kissé ez az ócskavas-halom is leiez. valós. Sok minden más eredmény is valós, persze melvet a falut lárva, nézpiret- ve láthatunk, tapasztalhatunk. sőt,, a falukat lárva né-'eep've, mert Hernád- k érésről. N a trvk i n 1 zsről. Szentistvánbaksáról van szó. A három szomszéd községről, mely a Hernád bal partján annyira közel épült egymáshoz, hogy egyiknek a végéről valóban at lehet kiáltani — de elég csak szólni — a másikba. A fölső végen pedig Felsődobsza a közvetlen szomszéd, de ennek a falunak önálló tanácsa van. A tolyó túloldalán lévő Kis- kinizs szintén nem ide tartozik közigazgatásilag, bár az is nagyon közeli telepi!-' lés. Mindezeket jó tisztáznunk, mert a közigazgatási rendezés még csak pár éves. Az utóbbi években bizony sokfelé „tartoztak” ezek a községek. Abaújszántóhoz, majd a szikszói járáshoz, később a halmaji tanácshoz, 1973 óta pedig Saentistván- ba.ksa, Nag.vkinizs. Hernád- kércs tartozik együvé, her- nádkércsi közös tanáccsal. Mindezek ismeretében talán érthető, hogy ezeknek a községeknek n lakói időnként a mostohagyerek szeretjében érezhették magukat, de ha volt Ilyen érzés, az utóbbi években bizonyára megszűnt. Nein könnven, gától 1 Következetes, szívós munka és mindenekelőtt nagy taointat. türelem eredményeként. Nem lehet könv- nvű helyzete a közös tanács elnökének. Juhász Imrének. Van viszont mire támaszkodnia. Egyrészt naey tapasztalatára. mivel a tanácsok megalakulása óla tanácsi dolgozó. másrészt helvisme- retére. mive1' Rt születetjt a szomszédos Kiskioizsen és fö'cé”l támaszkodik a községek lakóit kénviselő tanácstagokra. Együttes erőfeszítéssel, sok munkával születtek meg az ulóbi évek eredményei. Szentistvánbaksán, Hernádkércsen az iskolába és a nevelői lakásokba bevezették a vizet, Nagyltini- zsen az iskolái, a nevelői lakást építették át, valameny- nyi faluban újítottak fel utat. járdát építettek. Szenl- istvánbaksán. Nagykinizsen, a járdaépítést már teljesen be is fejezték. Hernádkércsen a még hátralevő utcákban az idén építik meg. Nagyobbrészt a lakók társadalmi munkájával, mint eddig mindig. Kis községekről van szó, egyik település lélekszőma sem éri el a halszázat. Kü- lön-külön bizony elaprózódna a pénz is, az erő is, amiből persze együttesen sincs valami sok, de mégiscsak több. Ezt a „mégiscsak többet” a tanácsüléseken — felváltja tartják mindhárom faluban — mindig a legfontosabb feladatokra biztosítják, Aránvosan. hol az. egvilt, hol a másik falu gyarapítására. hogy egyiküket se érhesse szó. A tanácstagok persze ugvanúgy ismerik a többi falu gondját-baját, mint a sajátjukét. Most. a közös tanács megléte óta „hivatalosan” is ismerik, valójában már régóta, hisz.en szomszédok. Nemcsak közösek hanem hasonlóak is a gonrlok. a tennivalók. Mint ahogvan n községek kialakulása, megléte óta hasonlóak, mároe- dia itt. a termékeny folyóvölgyben régóta él ember A «vnranodás. gazdagodás ér-- léke is mindig hasonló volt. I-Tcjcoi'i irloio- ppo'vypúnf'd földgyüjlés szerepelt mérlékA Miskolci I’amuU'onoda kártoló üzemében Keveréktakarmány a háztájinak A Borsod megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vállalat takarmánykeverő üzemei nemcsak a nagyüzemek, de a háztáji és kisegítő gazdaságok keveréktakarmány, koncentrátum és dúsított takarmányliszt-igényeit is mind mennyiségben, mind választékban ki tudják elégíteni. Az utóbbi években, jelentősen növekedett a háztáji állattartók ilyen irányú igénye. 1971-ben a takarmánykeverő üzemek 8160 va- gonos termelésének 13,6 százalékát, az elmúlt évben készített 9407 vagon különböző keveréktakarmánynak pedig már 30,4 százalékát vásárolták meg a kisegítő és háztáji gazdaságok részére. ként, most pedig körülbelül az, amit az említett ócskavas-halómból ki lehet következtetni. Meg új értékmérő — de meg milyen fontos, új értékmérő! — az is, ami a közös munkával elkészített járdából, útból, az iskola vízellátásának megépítéséből, a középületek felújításából adódik. Ismerik, tudják mindezt egymásról a tanácstagok, meg a községek más lakói is. Közeli szomszédokként ismerik egymást, váltanak szót dolgaikról. Hol itt- hol ott. A „hol itt, hol ott” közölt pedig igen gyakorta szerepel a pincesor, mert üt, a Hernád bal partján emelkedő, szép kilátást biztosító dombon az is van. Illetve pincesorok. Ki tudja mióta szokás már, hogy hétvege. ken össze-összegyülnek itt szalonnapirításra, poharazga- tásra. Ilyenkor meg elképzelhető ugye, hogy sok minden szóba kerül. A falu dolga is. az országé itt. a világé is. Az asszonyok szerint any- nyi okos embert még senki nem látott együtt, mint ahá- nvan a soron összegyűlnek. Még az is kiderül, hogy nemcsak az asszonyok szeretnek sokat beszélni, de hadd te- evük ide rögtön: ez a megállapítás is asszonytól való. Meg az is. hogy nem bánják. Mármint az asszonvok nem bánják, ha az emberek, vagvis a férfiak ménnek. Tudják, hogy heil vannak, meg azt is. hogy nagy baj nem lehet. Ha például valaki a nagy beszéd után netán ott felejti a kabátját a szőlőkarón. vagy a szilvafán. hát másnap nvuaodtan mehet OH falál la. Morf <‘7<‘klT 3 sorokra 1,11,1 tíllvu négy-öt faluból is mehetnek, mennek is emberek, de mégis, mindegyik — szomszéd Jó szomszéd. Mitől lesz maibb egy esküvő? A zok közé tartozom, akik — népes famíliájuk, kiterjedt rokonságuk révén — már sok esküvői szertartáson, lakodalmi vígságón vettek részt. Élményeim tehát rendkívül változatosak, tapasztalataimat az ország más és más szögleteiben gyűjtögettem. Általában elmondhatom, hogy ezekbe a családi ünnepekbe ma még gyakran „belejátszik” a régi korszakok sokértelmü és sokszólamú visszhangja. A rossz hagyományokra, a megüszkösödött szokásokra gondolok. Szerintem ezek ott és akkor jelentkeznek ahol és amikor nem tudnak még új — hogy úgy mondjam — maibb értelmet adni a házasságkötés ünnepének. Természetesen a maibb alatt nem az értendő, hogy jobban megy a sorunk és ennek azzal akarunk nyoma- tékot adni, hogy ki vesz drágább, mutatósabb ajándékot az ifjú párnak. Attól nem lesz maibb, meghittebb a lakodalom, ha a tegnapi szűz forint helyett ma ötszáz forintért forgatjuk meg az ünnepelt leányt a menyasszonyi táncban. Egy esküvő fényét, meghittségét a gondolatok gazdagsága is növelheti. Az olyan gondolatoké, amelyeket Virág Dániel, a nyugdíjas bányász hozott magával Miskolcról Szolnok városába. ahol László fia feleségül kérte Kertész Margitot. A fiatal pár — Kertész Margit és Virág László — neve úgy csendül, mintha balladából kölcsönözték volna. Ennél szebben csak a nyugdíjas bányász szavai csendülnek az ünnepi vacsorát megelőző percekben ............Messziről jöttünk, egy z ajos ipari nagyvárosból erre a varázslatos tájra, ebbe a csöndes, derűs városkába. Otthon hagytuk a hétköznapok gondját-baját. és elhoztuk szívünk minden melegét, hogy részesei lehessünk az ifjú pár. az egész násznép boldogságának ...” K ockás levélpapírrról olvassa üzenetét a nyugdíjas bányász. Nézem a kezét. Micsoda kezek, micsoda bütykök. „Január, február, március...” Csaknem ötven január, február, március a föld mélyén. Már a harmadik kockás levélpapírt is letette az asztalra. Vajon hányszor rugaszkodott neki újra meg újra. hogy papírra vesse érzéseit, gondolatait. Tudom, hogy roppant nehéz sorsa volt. de erről egy zokszót sem ejt. Debrecenről beszél, ahol az egyetemi menzán magyar—orosz szakos tanárnak készülő Margit és a vegyészet tudományával ismerkedő Lásv.ló egymásra találtak. Arról szól, hogy szerinte a diákélet is gyökeresen megváltozott. Véglegesen a múlté és' soha nem tér vissza a Nyilas Misik tragédiája és egykori megaláztatása. Többször járt Debrecenben. Elmondja, hogy ez a város a tudomány fellegvára. ahová Észak-Magyarország. a Dunántúl és a Jászkunság is önti a tudásra éhes ifjúságot. A nyugdíjas bányász nem stílusmüvész. Több annál. Élet- ábrázoló. Szavainak hangulata éppúgy megérinti a fiatalokat, mint az idősebbeket. Pedig mondandójának sava-borsa csak most következik. „Az a kötelességetek — fordul a fiatalokhoz —. hogy megvédjétek a diplomát. Azután valahol maid fészket raktok. Arra kérlek benneteket, hogy leendő otthonotokban n,e a drága és fényűző bútor, az ilyen meg olyan mintás szőnyeg, ne a külsőség legyen a legfontosabb kellék, hanem a megértés, a békesség, a családnevelés. Az. hogy mindig ió közérzettel (öltsétek szabad óráitokat.” Elkértem a kockás levélpapírokat, amelyekre a munkában elnehezült kéz olv sok szép tanácsot, intelmet rajzolt, szálkás betűkkel, de fegyelmezett rendben. Legszebb emlékem soksok esküvő közül. Á m azok sem érezhetik magukat megcsalatva. akik az elmondottak hallatán azt hiszik, hogy ennyiből állt a szolnoki esküvői ünnep. Bőven kapott az ifjú pár ajándékot. ezzel azonban sem ők. sem szeretteik nem hivalkodtak. Volt eszem-iszom is a zenészek, oedig hajnalig húzták a talpalávalót. Mindez egv szerényen. ízlésesen díszített tisztiklubban zajlott, le. örömével, vígsáaával senki sem akarta lepipálni a másikat. Együtt örült, együtt ünnepelt aa egész násznép. Csalt akkor törött el a mécses, csalt akkor szökött örömkönny a szemekbe, amikor a nyugdíjas bányász úlravalója szóba került. Még ma hetek múltán is mindenki meghatottan gondol erre az útravalóra I’riska Tibor Kőszegi Frigyes
