Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-25 / 122. szám
1976. május 25., kedd \ ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 ■ Vitapartnerek és vélemények ■ Kézzelfogható eredmények b Bizonyító tények TÖBB ÍZBEN hallottam olyan kijelentést az elmúlt napok során, hogy nálunk, — megyénket, városunkat értve" közvetlenül — egyre kevesebb, szinte halódik a társadalmi, közéleti tevékenység. Röviden: visszafejlődik a közéletiség. Volt, aki lakóterülete tanácstagjának munkáját, volt, aki a ház lakóinak társadalmi inaktivitását említette, mint bizonyságot az önzetlen társadalmi munka „elhalására”. Nemcsak néhány ellentétes Statisztikai adat, az állításokat cáfoló tény késztetett és késztet vitára a közéletiség témakörében, hanem az, hogy az alaptalanul, vagy tévesen következtetök közül néhány an olyan közép-korosz- tálybeliek, . akik egykoron — 2—3 évtizeddel ezelőtt —, ha kellett „mindent beleadtak” az önzetlen segítésbe, az új élet építésébe. S ha bennük ilyen nézőpont alakul ki, — tények ellenében, —- akkor a meglátásban, a megítélésben lehet hiba, s feltétlenül szükség vari ezek eloszlatására. Annál inkább is, mert napjainkban nem ritkaság a nemzedéki, a korosztálykülönbségbe torkolló, az ilyen- tartalmú, irányú vita határát súrolgató , eszmecsere. A /társadalmi munka, a pezsgő közéletiség ezer, s v egy példáját, tehát létét, fejlődését, az életünket, eredményeinket ismerő ember könnyen, egyértelműen bizonyíthatja. Aggódó vitapartnereim is kérdőjel nélkül elismerték, hogy az elmúlt év jubileumi és kongresszusi versenye a dolgozók minden korosztályát intenzíven, megmozgatta, s az eredményekben senki nem kételkedhet. Mint ahogy nem tagadható, ellenben igen biztató és fiatalságunk politikai. társadalmi érettségét bizonyító az a lelkes, forintban 10— 100 milliókat érő munka, amelyet ez évben, a KISZ- kongresszusrn készülőben és azóta is fiatal munkásaink végeztek, adtak a társadalomnak: társadalmi munkában, hétvégi szabadnapjaikat, a május 1-i munkaszünetet is feláldozva. 15zek egyértelműen pozitív megnyilvánulásai fiataljaink közélet iségének. Vagy —, ha csak Miskolc város eredményeit nézzük — biztató, lelkesítő tényező az, hogy a IV. ötéves terv során évről évre duplájára emelkedett a város lakosságának társadalmi szinten végzett konkrét építőmunkája. Több mint 110 millió forint az. amit önzetlenül adott a közösség, — természetesen figyelembe véve azt. hogy a szépítés, az építés végső soron a szépítek, építők érdekeit is szolgálja. S az V. ötéves tervben több mint 200 millió forintot érő hasonló tevékenységgel számol a város párt-, állami vezetése. Bizonyos, hogy alap. pal, minden más véleménynyel ellentétben! Mi ez, ha nem alkotó közéletiség?! IGAZ, ELHANGZOTT ezek ellenében olyan érv, hogy: alig néhányan jelennék meg égv-egy tanácstagi fogadóórán, választói gyűlésen. Vagy: a munkások, műszakiak. munkásfiatalok dolgoznak, áldoznak, de egyes értelmiségiek, orvosok nem sokat tesznek kimondottan társadalmi — közéleti munka keretében ... Való igaz: jó magam is voltam olyan tanácstagi és képviselői beszámoló beszélgetésen, ahol a választók kis töredéke volt jelen. Ez valóban kevés, azonban több, mint biztos, hogy szervezési, előkészítési hiányosságokra, vagy éppen a kapcsolattartás, a megválasztottak által végzett közvetlen tevékenység esetleges hiányosságaira vall. S talán azt is meg lehel, meg szabad adott esetben jegyezni, hogy ha a választóknak lennének különösebb problémáik, ha baj lenne, akkor mennének, szólnának, vagy ha segítségüket kérné a tanács, a körzet, a képviselő, akkor ugyanúgy nem húzódnának el az önzetlen tettektől, mint azt üzemükben, munkahelyükön, mindennapi emberi kapcsolataik során teszik. Ami pedig az értelmiségieket, orvosokat ért észrevételt illeti: a tanácsok, az üzemek, az intézmények vezetői a megmondhatói, hány jó műszaki, építési terv. szaktanács segíti önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül a szociális, kommunális fejlesztést. S ezt az értelmiség képviselői, mérnökök, közgazdászok, orvosok adják. Nemrégiben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Egészségügyi Szakosztályának ülésén vettem részt. Me- gyeszerte ismert főorvosok, orvosok számoltak be a járásokban, városokban kifejtett felvilágosító, ismeretterjesztő tevékenységükről. Órákon át vitáztak: mit kell tenni, ki hová megy majd szabad idejében, egész napi operáció, gyógyítás után. hogy segítsen, neveljen, tanítson. VAJON MI EZ, ha, nem igazi, nagyon is tartalmas, nagyon is szocialista fejlődésünket bizonyító, aktív közéletiség?! Minden más, téves nézőponttal ellentétben. Barcsa S. Bizalom és türelem „Mit bírtak el, mit éltek ők át! / S hogy mindenkor helytálljanak / kérgesek leltek, mint a fenyőfák, / és borostásak, mint a nap” (Andrej Voznyeszenszkij: Este az építkezésen). Sok ezer építőipari munkás dolgozik a megyében, épít hatalmas méretű gyárakat, iskolákat, kórházakat, középületeket, lakóházakat és talán nem is sokban különbözik tőlük Tóth András és brigádja. Tóth Andrásé- kat Sajóbábonyban találtuk meg, ahol már 1971-től dolgoznak. Eddig felépítettek löt) lakást. ■ egv ballisztikai állomást, egy 50 gyermek elhelyezését biztosító óvodát és csak úgv mellékesen át-^ ruccantak Szendrőbe és Sa- jószentpéterre is. Itt iskolát építettek, amott lakások belső munkáit jgezték. Tóth András alacsony termetű, szikár, csupa csont és izom, a húsz év, amit ,a kör művesszakmában eltöltött. a kezdetben emberfnyüvö munka, a nap heve és a hideg napok alakították, formálták ilyenné. Választhatott volna könnyebb szakmát is magának, hiszen édesapja asztalosnak szánta. Ám a szí'tői szándék erőtlenebb volt. mint a szakma iránt érzett vonzódása. Á’ tanuló- évek után a 31. sz. Állami Építőipari Vállalatnál ismerkedett meg igazán a szakma mesterfogásaival, a munka nehezével, de szépségével is. Sok ; éve már, hogy a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál dolgozik. Az első évek bizony nem voltak könnyűek. Ezekről így beszél: *— 'Vállalatunk gépi állománya , bizony szerény volt. A munkák túlnyomó részét kézzel végeztük. Olyan felvonóink voltak, amelyekbe egy japánért sem lehetett tenni, is mindössze egy 10 tonnás /darunk és egy autódarunk volt. Nem csoda, hogy a régi „aranycsapatból”, ahogyan nevezlek bennünket, nemsokára már csak hárman maradtunk. Szerencsére időben megtanultam, hogy kitartónak kell lenni. Minden rossz után, jó időszak következik. Így megértem a vállalatnál az 1971 óta történt jelentős fejlődést. Ma már (it)' tonnaméteres toronydaruk, aulódanuk, vakológépek. felvortóáílványok és nagy teljesítményű betonkeverők könnyítik munkánkat: De az építőanyagipár fejlődése': födémelemek, előre gyártott szerkezetek, béléstestes ' födémek alkalmazása mind ebbe az irányba hat. Ma már ott tartunk, hogy fele erővel ketszerany- nyit építünk. Sokat számít, hogy brigádunkban nagy az összetarló- erő. A most' végző 7 tanuló is ide akar jönni. Hogy mi ennek a titka? A bizalom, s a türelem egymás iránt. Hát igen, a Tóth Andráséin korosztályának még maguknak kellett rájönni a munka nyitjára, lépést kellett tartamok az öregebbekkel. a tapasztaltabbakkal tudni kellett vakolni, falazni, csempézni — minden mesterfogást — épp annyiról, mint a brigád bármely más tagjának, különben lemaradt és a brigádból is el kellett mennie. Akkor nem volt idő a tanulásra, úgy kellett ellesni „hajtás” közben az ismeretlen mozdulatokat. fogásokat. — Fontosnak tartom a versenyszellemet. ezért mindig két részre osztom a brigádot, és így egyik húzza a másikat, ki lesz hamarabb kész egy lakással. Egy idősebb mellé, egy fiatalabbat állítok és az idősebbik felel a munkáért! Ismerni kelt1 az. embereket is: ki mit tud és mennyit bír, ismerni és megfogni a hangnemet, hogy mindenkivel szót: tudjak érteni. Így tudták azt elérni a brigádban, hogy olyan szakmunkások nőttek ki. mint Bence .lenö, Nagy Béla. Molnár József, vágj’ Nagu JaTöbb* mint traktoros „A mezőgazdasági üzemekben az. egyik kulcskérdés, a traktorosellátás” — fogalmazta meg — amolyan közgazdász zsargonban — minap egy termelőszövetkezeti szakvezető, aki részletesen is kifejtette, kijelentésével mire céloz. A mezőgazdaságban a csökkenő munkaerőt egyre inkább gépek pótolják: korszerűek, „sokat tudnak”, ugyanakkor a kezelésük nagy szakértelmet kíván. Ezért van az, hogy amíg a mezögadasági dolgozók összlétszámú fokozatosan csökken, addig gépkezelőkre, gépészekre (ezek a kifejezések tartalmukban többet; jelentenek, mint a traktoros megnevezés) fokozottabb mértékben lesz szükség. * — Nem traktorosokat képzőnk, hanem növénytermesztő gépészeket — igazítanak ki mindjárt beszélgetésünk elején a tokaji Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Iskolában Bánfai Mihály igazgató és Jász András igazgatóhelyettes. Meg is tudom mindjárt, mi a kettő közötti különbség. Amíg a traktorosok háromhónapos képzés kereténős, hogy öten is. volt rá eset, többet teljesítettek, mint más brigád 20 fővel. De az asszonyok is kitesznek magukért, szinte annyit emelnek. mint egy férfi. Legutóbb Mikó Rozália kapott vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetést. Más a helyzetük, mint a gyárakban dolgozóké. Nincs tető a fejtik felelt és ha zord az idő, nem a központi fűtés adja a ineleget, csak a kokszkosár. vagy a hőlégfúvó enyhíti a fagyot, a dermedtséget tagjaikból. És a kívülállók szeme előtt dolgoznak. Itt nem lehet úgy „lógni”, elbújni az épületek, gépek közölt, hogy más ne vegye észre. Néni is nagyon érdemes sokat pihenniük, hiszen akkor megcsappan a kereset. A mostani ösztönző bérezési forma, az ifjúsági pótlék a jobb és termelékenyebb munkára serkenti őket. A 34 éves brigádvezető mindig odaüli, ahol gyorsítani kell a tempón. 1973-ban és 1975- ben Tóth András a vállalat kiváló dolgozója lett. Jobbén az évben nagyobb öröm és megtiszteltetés érte és rajta keresztül az egész brigádot. Olyan munkáért kapta az elismerést, amelyben jócskán benne van minden jól dolgozó brigádtag teve-, kenysége. 197(1. április 3-án a Parlamentbe volt hivatalos. A Munka Érdemrend bronz fokozatát Losonczi Pal. az Elnöki Tanács elnöke adta át. Buciiért Miklós ben sajátítják el a legfontosabb tudnivalókat, addig a növénytermesztő gépészek 3 éven át ismerkednek a mezőgazdaságban használt erő- és munkagépekkel. A tanulók három év alatt nemcsak a gépek kezelését, hanem beállítását és szerelését is megtanulják. Néhány termelőüzemben arról panaszkodtak nem is olyan rég, hogy a gépész szakmunkásképző iskolákból kikerült szakmunkások egy- egy ma használatos, modern traktor előtt tanácstalanul állnak, nemhogy beállítani, a kisebb hibákat kijavítani nem tudják, de még a gép vezetéséi sem lehet rájuk bízni. S tulajdonképpen ez a „panasz” az, ami izgalmas, ezért kerestem fel megyénk egyetlen gépész szakmunkásképző iskoláját, Tokajban. — Sok gazdaság kész szakembert vár, aki az iskolából kikerülve másnap már felülhet, mondjuk a Rába—Steiger vagy a K—700-as traktorra. Az iskolának — és ezt a tanterv tartalmazza —-, a szakma alapjaira kell megtanítania a fiatalokat. A gyakorlatot a gazdaságban kell megszerezniük, és egy-egy modern, nagy erőgép megismerésére 3 hónapos speciális tanfolyamokon nyílik lehetőség — kaptam a magyarázatot Jász Andrástól. A beszélgetésünk során egyre inkább megismertem az itt folyó oktatás, képzés bonyolultságát. nehézségeit. Bonyolulttá több tényező is teszi. Ezek közül csak néhányat ragadok ki. véleményem szerint a legfontosabbakat. Az ide jelentkező tanulók tanulmányi átlaga 2.4 körül mozog. Ez akt jelenti, a gyerekek egy része a nyolcadik osztályt úgy fejezi be. hogy kettesnél jobb osztályzata csak testnevelésből, énekből és rajzból van. Ide pedig elsősorban a matematika és a fizika ismerete szükséges. De aki jóformán csak a szótagoló olvasásig jut el az ál-' (alános iskola befejeztével, annak tanulmányi előmenetele erősen kétséges. Kevés remény van arra. hogy a szakmát tökéletesén elsajátítsa. Egy másik probléma — és ezt nyugodtan nevezhetjük világjelenségnek — az, hogy az oktatás a gyakorlat mögött kullog. A ma mezőgazdaságában egyre inkább a 100 lóerő feletti teljesítménnyel rendelkező erőgépek kerülnek előtérbe. E milliós értékű gének megvásárlására azonban az iskoláknak nincs lehetőségük. Akkor viszont hogyan ismerkedhetnek meg a tanulók ezekkel a gépekkel? Legtöbb helven ugyanúgy, ahogy az Tokaiban is történik. Az iskola autóbusszal viszi a «verekelet, például a Szerencsi Állami Gazdaságba, vagy Nádudvarra ..génnéző- be”. Igen. ..cénné’őbe?. mert ezek a tanulmányi kirándulások minden hasznosságuk ellenére is csak „gépnézők”. A gazdaságokban a John Deere-k. Rába—Sleigér-ek termelnek, az iskolásgyerekek kedvéért nem állnak le a munkával. Mártsak azért sem, mert az üzem félti — és tegyük hozzá joggal —a nem egészen szakavatott kezektől a milliós értékű gépeket . A tokaji iskolában végzett tanulók 50 százaléka nem a mezőgazdaságban helyezkedik el. — Nagy az ipar elszívó hatása — mondják az iskola vezetői. No és ez az arány, a még meglevő, regből gyökerezett szemléletet is mutatja. Tapasztalat, hogy a végzett fiatal szívesebben helyezkedik el — mondjuk — egy autójavítóban, mert ott. az ő szavaival élve: mégiscsak autókkal foglalkozik. (Annak ellenére, hogy egyik-másik traktor ma már legalább oh an műszaki színvonalú. és komforté, mint a gépkocsi). Szakmunkásnak tekintik-e a tokaji iskolában szakmát szerzett fiatalokat? . Az iskola két vezetője azt mondja, ez két dologtól függ. Magától a gazdaságtól, amely fogadja a fiatalt, és a szakmunkástól, aki munkájával bizonyít. — A termelőszövetkezetek hozzáállásán még van mit változtatni — teszik hozzá. — A beiskolázás az ő érdekük, és felelősségük is. nemcsak az iskoláé. Ha kellően segítenék a mi munkánkat, akkor nem érkezett volna hozzánk olyan jelentkezési lap.v mint amelyikre a tanuló osztályfőnöke a következőket írta: ..Igaz, a gyerek félévkor kettőből megbukott, de oda jó lesz!” * Tény: sokan nem ismerik a tokaji Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolát. Pontosabban fogalmazva, eléggé nem. ismerik. Sem a pályaválasztó gyermek, sem a szülő, sem az általános iskolai pedagógus, sőt talán még a pályaválasztási intézet sem. Az iskola szerény propagandával a tőle telhetőt: megteszi a szakma megismertetése. megszerettet é'se érdekében. Szülői értekezletekre járnak, filmet vetítenek. de ez esvmaeábary kevés. Legtöbbet mezőgazdasági nagyüzemeink segíthetnének. Mivel az 6 érdekük elsősorban, hogy jó alapokkal rendelkező gépészeket kapjanak, éooen ezért a fiatalok toborzása, illetve pályairányítása az ő köteles-, sémik is tenne. Kimondva a szót: ne a sült galambot, a kész szakmunkást váriak. A mezőgazdaság jelenének és jövőjének egvik kulcskérdése valóban az. hosv a génekre szakképzett emberek kerülnek-e. Éppen ezért, kételkedem abban a kbelen- tésben, hogy a kettőből bukót tanulók Tokaiban, maid később a magvar mezőgazdaságban „.tok lösznek”. Hajdú Imre
