Észak-Magyarország, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-25 / 72. szám

É-7AK-MAGYARORSZAG 2 Or. Maráthy liszié afisa Borsodban (Folytatás az 1 oldalról) kai és társadalmi tudomá­nyokkal. — Az iskola szép. kényel­mes, jól felszerelt, az igénye­ket kielégíti — mondta. Ügyeljenek rá. hogy a mun­kát megfelelő tartalommal töltsék meg. Tartsák napi­renden a színvonal emelését, hogy a kikerült hallgatók az életben megállják helyüket és gyümölcsöztessék az itt tanultakat. A délutáni órákban a KISZ KB első titkára Kazincbar­cikára látogatott A Rcrsph Vegyikombinátban dr. Vé­kony Ernő, a városi pártbi­zottság első titkára, Körtvé- lyes István, a kombinát igaz­gatója. Básti János, a nagy­üzemi pártbizottság titkára. Zavadovics László, a szak- szervezeti bizottság titkára fogadta a vendégeket. Körtvélyes István filmvetí­téssel egybekötött ismertetést tartott a gyár történetéről. — A több mint ötezer dolgozót foglalkoztató kombinát sok­oldalú. jól képzett szakem­bereket kíván — mondta töb­bek között. — Ezt a munka- folyamatok egyértelműen megkövetelik. Szinte minden munkahely szakképzettséget, magas fokú megalapozott hozzáértést igényel. Éppen ezért nagy gondot fordítunk a szakemberképzésre. Jelen­leg 250 egyetemet és 100 fő­iskolát végzett mérnök, 700 technikus és 2500 szakmun­kás dolgozik az üzemben. A kombinát a fiatalok üzeme, hiszen a dolgozók 50 száza­léka 30 éven aluli. Mérten János, az üzem KISZ-védnökségi szervezője, a PVC—III. építkezésén és szerelésén folyó KlSZ-véd- nökség eredményeiről tájé. koztatta a KISZ KB első tit­kárát. Elmondta, hogy több, mint 500 KISZ-fiatal dolgo­zik az építkezés területén, többségük szocialista brigá­dokban. Jó munkájukat bizo­nyítja az is. hogy a több. mint 100 szocialista brigád közül az értékelés során a fiatalok nyerték el az első és második helyezést. A tájékoztató után a ven­dégek megtekintették a kom­binát gyáregységeit, üzemré­szeit és a több mint 11 mil­liárd forint beruházással, 50 hektárnyi területen épülő PVC—III. munkálatait, me­lyen több, mint kétezer em­ber dolgozik. Az építkezés méreteire jellemző, hogy a gyár területét 5 kilométer betonút, és 5 kilométer hosz- szú vasút hálózza be és a szén ny víztisztító-berendezé­Szilán a sek is ötven hektárnyi terü­letet foglalnak el. A bemutatóteremben a vendégek keresztmetszetét láthatták a gyár ipari, me­zőgazdasági célokat szolgáló és a kereskedelmi forgalom­ban levő gyártmányainak. A pvc-ből készült árucikkek eddig 19 díjat nyertek, kü­lönböző kiállításokon és vá­sárokon. A gyártlátogatás után dr. Maróthy László találkozott az üzemi KISZ-bizottság tag­jaival. alapszervi titkárokkal és vezetőségi tagokkal. A kombinát fiataljainak mun­kájáról Kerekes József, a nagyüzemi KISZ-bizottság titkára adott részletes tájé­koztatót. A tanácskozáson résztvevő fiatalok több kérdést tettek fel a KISZ KB első titkárának, az ifjúsági élet és a szervezeti változások különböző témáiról. Az esz­mecsere szinte átszőtte a szervezeti élet minden terü­letét. Elsősorban a tartalmi munkáról, a szervezeti vál­tozásokról, a termelési fel­adatokról és a kongresszusi előkészületekről beszélgettek. Dr. Maróthy László az esti órákban visszautazott a fő­városba. í W. L. 322 mitliős «eltakarítás Elnökségi ülés az SZMT^ben Tegnap Miskolcon az SZm j-székházban Tóth Jó­zsefnek, az SZMT vezető tHKarának elnö,eleiével ülést tartott a Szakszervezetek me­gyei Tanácsának elnöksége. Lengyel Ágoston, az SZMT osztályvezetője a szakszer­vezeti agitáció és propagan­damunka időszerű felada­tairól terjesztett elő javas­latot. Ezt követően az üzemi de­mokrácia hatékonyabb ér- vényrejuttatásának tenniva­lóiról, valamint az elmúlt évi megyei újítóverseny helyzetéről terjesztett be feladattervet, illetve tájékoz­tatót Gajdost Lajos, az .SZMT osztályvezetője. Az üzemi demokrácia hatékony­sága még mindig nem fe­lel meg a követelmények­nek, ezért tartalmában és módszereiben is tovább kell fejleszteni, állapították meg az ülésen. Az újítómozga­lommal kapcsolatban ked­vezőek a tapasztalatok. A megye újítómozgalma 1973 óta töretlenül fejlődött. Az elmúlt évben az újítások gazdasági eredménye a me­gyében csaknem 322 millió forintot tett ki. Az újító­mozgalom hasznosságát fel­ismerve. a továbbfejlesztés érdekében az SZMT vezető­sége az Országos Találmá­nyi Hivatal vezetőivel, az ötödik ötéves tervidőszak­ra is kezdeményezi a kap­csolatfelvételt a további együttműködésre. A fejlődés biztosítására' és az újítómoz­galom lendületének további fokozására, egyes szakmi­nisztériumok összesen 410 ezer forintot ajánlottak fel a versenyben helyezést elért vállalatok számára. Corvalán üzenete „Ezek az urak tévednek, ha azt mondják, hogy a marxizmust is a rács mögé lehet kényszeríteni. A mi kommunista ideológiánk hal­hatatlan”. — Ez áll egyebek között Luis Corvalánnak a börtönből kijuttatott üzene­tében, amelyet kedden este Havannában olvastak fel. A kubai fővárosban kiállítás nyílt „Corvalán szabadságá­ért” címmel. gazdasági életben ered­ményeink, nehézsége­ink és gondjaink elemzése során, valamint a feladatok, a tennivalók meg­szabásakor igen sokat hang- súlyozzuk a hatékonyságot. Már-már kezd az ember at­tól tartani, hogy közhellyé, ' szólammá, üres kifejezéssé válik. Hogy miért? Többek között azért, mert a legtöbb helyen csak úgy általános­ságban használják: felvetik, elmondják, hangsúlyozzák, aláhúzzák, mert divatossá váll. mert sokat szerepel határozatokban, gazdasági cikkekben, beszámolókban és közgazdasági előadásokban. Az elmúlt hetekben és na­pokban, amerre csak jártam — ipari üzemekben, mező- gazdasági szövetkezetekben, intézményekben, mindenütt szóba jött ez a téma, min­denütt használták ezt a köz- gazdasági kifejezést. Ez ma,- gában véve még nem is baj. De az már igen, hogy arról szó sem esett, hogy e meghatározás egy-egy adott üzemre, gazdasági egységre milyen feladatokat ró, tar­talmáért mit kell tenni. Pe­dig hogy ez az egyszerű szó tartalmassá váljon, annak érdekében sok erőfeszítésre, dondolkodásra és tettre van szükség. Márpedig a haté­konyság minden üzem és vállalat számára konkrét, egyértelmű, sajátos, helyi feladatokat ró. És ezt a he­lyi vezetőknek kell apró­pénzre váltaniuk, saját por­tájukon gyümölcsöztetniük. A z égyik termelőszövet­kezet zárszámadásán a főállattenyésztő felszó­lalásában a tagság előtt va­lahogy így summázta a fel­adatokat: „Az állattenyész­tésünk gyenge lábon áll, kevés a szaporulat, kevés a hús- és a tejhozam. Lassan- lassan, ha így haladuilk to­vább, ha ezen az úton já­runk, oda jutunk, hogy az állattenyésztés ráfizetéses üzemággá válik a termelő- szövetkezetben. A feladatunk a jövőben az — monda a főállattenyésztö —, hogy a hatékonyságot fokozzuk. En­nek érdekében mindent meg kell tenni.” Ezzel, mint aki jól végezte dolgát, leült, be­fejezte a mondanivalóját. Ember legyen a talpán, ha ezek után valaki érti, tud­A pártkongresszus előtt Szlovákiában (1.) ElmarsMtságiiá! az európai színvonalba Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszu­sára készül. Északi szomszédainknál, a 608 kilométer hosszú, közös határon tüli baráti Szlovák Szocialista Köztársaságban, a szövetségi állam keleti országrészé­ben a kongresszusi előkészületek már túljutottak a járási és a kerületi pártkonferenciákon, s a prágai kongresszust megelőzően, március végén sor kerül a Szlovák Kommunista Párt kongresszusára is. Mindig érdekes, tanulságos barátokhoz látogatni, különösen az ilyen eseményekben gazdag, lelkesedéstől fűtött napok­ban. Benigno Zaccacnini 64 éves ravennai orvos, volt parti­zán és ellenálló lett az Olasz Kereszténydemokrata Párt új főtitkára. Viharos és for­dulatokban bővelkedő éjsza­kai tanácskozás után szer­dán hajnalban választotta őt meg a KDP XIII. országos kongresszusának 738 küldöt­te. Már a vonaton. Pesttől kezdve Szlovákia életébe „pillantgattam”. A Csehszlo­vákiában. zömmel a szlová­kiai országrészben élő, a legutóbbi népszámlálás ada­tai szerint több. mint 570. ezernyi magyarság napilap­ját, az Üj Szót olvasgattam. Egy sor írás a lelkes kong­resszusi felajánlásokról, a gazdasági élet különböző te­rületein elért munkasike­rekről. És az öröm vissz­hangjai. amelyek a sikeresen befejezett V. ötéves tervet és a VI. ötéves terv még nagyszerűbb célokra törő irányelveit üdvözlik. De a mindent láttató sta- tisrtikai adatoknál, a szá­mok cáfolhatatlan bizonyí­tékánál is többet mondanak, közvetlenebb képet adnak az országról, az emberek ér­zéseiről annak a fiatal szlo­vák mérnöknek a szavai, akivel a határállomástól, Párkánytól utazom együtt Pozsonyig. örül, hogy a magyar úti­társ aránylag jól ismeri az ő szeretett országát, és saj­nálja, hogy csak a vonat ablakából mutathatja meg üzemét, a váesellyei Dusló Vegyikombinátot, a hatal­mas gyárat, amely ország­részek mezőgazdaságát látja el komplexen műtrágyák­kal. — És most már külföldre is sok műtrágyát szállítunk — mondja büszkén. — Egy­re többet és több mindent exportálunk ebből az or­szágrészből. Pedig tudja, va­lamikor Szlovákia volt az ország hamupipőkéje, a leg­elmaradottabb, legszegé­nyebb, iparral alig rendel­kező része. És ma már 11— 12 nap alatt termel annyi értéket Szlovákia ipara, mint amennyit 1937-ben egy egész év alatt. A hallatlan fejlődésről, a gyors iparosodás gyümölcsei­ről, az egykor elmaradott, s ma már az európai szín­vonalra emelkedett ország­rész fővárosában eltöltött rövidke idő alatt is meg- i győződhettem. Pozsony 300 ezres nagyvárossá fejlődött. Az egykori Pozsony, ahol 1945-ben 139 ezren éltek, ma már csak magva a város­nak. A környező falvak he­lyén magasba törő. építésze­tileg is szép. levegős, kor­szerű lakónegyedek, új vá­rosrészek születtek, s gyá­rak. ipari óriások egész so­ra. Csak az utóbbi öt évben 24 361 új lakás épült a vá­rosban, s iparának termelé­—«—■■ 1976. március 25., csütörtök mmmm helyett tetteket ja, hogy a jövőben mit kell tennie. Mennyivel hatáso­sabb, egyértelműbb lett vol­na felszólalása, ha megpró­bál egyértelműen magyarul beszélni és közérthetően el­mondani, hogy a tagság is — és főleg a sorokban ülő állattenyésztők is — értsék. E felszólalás után nagyon kevesen tudták meg azt, hogy lényegében miről is van szó, 'kinek-kinek mit kell tennie azért, hogy a jö­vőben jobban menjenek a dolgok. Mert a hatékonyság ebben az esetben is sok min­dent jelenthet. Többek közt azt is, hogy az állományt esetleg fel kell frissíteni, vagy selejtezni kell. De azt is, hogy szakszerűbb takar­mányozási rendszert kell megvalósítani vagy éppen­séggel a tenyésztői, gondo­zói munkát kell magasabb szintre emelni. És még je­lenthet sok-sok mindent, ami az állattenyésztéssel összefügg. De erről az égvi­lágon semmit sem tudtak meg a zárszámadás részve­vői. Az egyik nagyüzemünk gyáregységvezetője is azzal kezdte beszédét a termelési tanácskozáson, hogy most a legfontosabb feladatunk a hatékonyság növelése. De hogy ezt hogyan, milyen módon lehet elérni az adott üzemrészben, arról már nem tbeszélt. Ebből fakadt aztán az, hogy e fogalom alatt mást értettek a vezetők és mást értettek a munkások. Hogy mennyire így volt, az egyéb­ként csakhamar kiderült, amikor az értekezlet után beszélgetni kezdtünk. Fény derült e fogalom titokzatos­ságára. A gyáregységvezetö történetesen azt értette alat­ta, hogy a munkásoknak jobban kell kihasználniuk a munkaidőt, jobban, intenzí­vebben kell dolgozniuk. Er­re igen jó módszer lenne, ha a fix órabér helyett, ahol erre mód és lehetőség van, teljesítménybérezésre térné­nek át. Kétségtelen, nem látszik rossz módszernek és Ötletnek, különösen nem olt, ahol a normákat rendszere­sen karbantartják, és a meg­változott termelési körülmé­nyekhez igazítják. Erre mit mondtak a mun­kások? Szívesen dolgoznánk mi teljesítménybérben, mert ez biztosan növelné a haté­konyságot, de ehhez szerve­zettebbé kellene tenni a ter­melést és folyamatossá a munka feltételeit. Mi néni attól félünk — mondták —t hogy olyan szigorúak a nor­mák, hogy azokat nem le­hetne teljesíteni. Hanem at­tól tartunk, hogy nem lest miből teljesíteni. Mert aka­dozik az anyagellátás, ami miatt néha napokig tétlen­kedünk, söprögetjük a gyár udvarát, aztán pedig, ami­kor megérkezik az anyag, éjjel-nappal dolgozunk, és heteket túlórázunk. Ez a szervezetlenség teljesítmény­bérezés esetében egész biz­tosan a keresetek ingadozá­sát is maga után vonná. At elmúlt évek tapasztalatai legalábbis ebben az üzem­ben ezt igazolták, mert szin­te az egész évet végig kísér­te az anyagellátás rendszer­telensége, és a munkafolya­matok hullámzása. Tehát, végül csak kibújt a szög a zsákból. A haté­konyságnak kétségtelen len- dítője, előrevivője lehet a teljesítménybérezés széles kö­rű alkalmazása, de az magas szintű munkaszervezést, egyenletes anyagellátást, jól ütemezett szállítást, áruellá­tást, értékesítést kíván. Énéi- kül aligha lehet előrelépni, a munkások dolgozni akarnak és mindig jobban és eredménye­sebben. Ez, ahogy mondani szokták, a vérükben van. Sőt, bosszantja őket a tét­lenség, a kényszerpihenő, a kapun belüli munkanélküli­ség, a lógás. De jól szer­vezettség nélkül ezeken aligha lehet változtatni, se­gíteni. Ha figyelmesen vizs­gáljuk az elmúlt évek gaz­dasági eredményeit, egyes nagyüzemek teljesítéseit, szinte mindenütt azt tapasz­taljuk, hogy a lemaradás, a tervek nemteljesítésének oka szinte kizárólag a munka- szervezés, a folyamatos alap­anyag-ellátás hiányosságá­ból fakad. S ha ez így van, akkor nem kétséges, hogy a hatékonyság fokozását min­denekelőtt az üzem- és a munkaszervezés talajáról kell megközelíteni. W. U se 46, ezen belül a vegy­ipar termelése 54,5, a gép­iparé 51,2 százalékkal nö­vekedett. Egészében a várps ipara 2,6 százalékkal szár­nyalta túl magas tervelő­irányzatát. Pozsonyban a városnéző külföldi nehezen tudja el­dönteni, hogy mire szánjon több időt; a történelmet su­gárzó óvárost, vagy az új Duna-hidat, a hatalmas szál­lodákat, a forgalmas autó­sztrádákat, a malomligeti tv-központot, az egész köz­társaság e legnagyobb épü­letét csodálja-e meg. A nagy fejlődésről, a vál­tozásokról beszélgettem a SLOVNAFT kőolajfinomító pártbizottságának fiatal alel_ nőkével, Iván Pékárral. — A sikerek alapján egyetlen mondatban úgy fo­galmazhatnám meg — mondja —, hogy a CSKP XIV. kongresszusa óta el­ért nagy fejlődés a párt és a nép szilárd egységének az eredménye. És a 630 hektár területen fekvő, 7500 dolgozót foglal­koztató ipari óriásban arra is felhívták a figyelmemet, nehogy az elért eredmények feletti örömüket megelége­dettségnek véljem. — A VI. ötéves tervünk feladatai még sokkal na­gyobbak, de reálisak, mert pártunk irányelvei világosan meghatározzák tennivalóin­kat. Növelnünk kell a haté­konyságot, javítani a mű­szaki fegyelmet, a minőséget, fel kell tárni a tartalékokat. — E feladatok megoldá­sának egyik biztosítéka — teszi hozzá Ivan Pékár — az, hogy nálunk a pártéoí- tés kulcskérdés. A SLOV­NAFT-ban 1200 párttag, illet­ve tagjelölt van, s 500 dolgo­zót — 90 százalékban mun­kásokat — a XIV. kongresz- szus óta vettünk fel a párt­tagok, illetve a tagjelöltek sorába. A párttagok, a kom­munisták aktivitásának, pél­damutatásának az érdeme elsősorban, hogy túlteljesít­jük a kongresszus tiszteleté­re tett tízmilliós nagyság- rendű vállalásainkat. A hatalmas kőolajfinomí­tó égő gázcsóváit látni a Duna menti síkság, a ter­mékeny Csallóköz járási székhelyéről, Dunaszerda- helyről, ahol Szlovákia me­zőgazdaságának fejlődéséből kaptam kis ízelítőt. E járás nagyüzemi gazdaságaiban öt év alatt a búza hektáron­kénti termésátlaga 34,7-ről 55. az árpáé 35.7-ről 46,7, a kukoricáé 47,6-ról 77,3 má­zsára növekedett. A közel­látásnak terven felül 13 711 tonna húst, 6 millió liter tejet. 51 millió tojást. 12181 vagon cukorrépát és 897 va­gon zöldséget és gyümölcsöt adtak. És a tervezettnél tíz­ezer vagonnal több kenyér- gabonát ami mintegy fél­millió ember évi kenyér- szükségletét fedezi. Egyik gazdaságuk — a lakszakállasi Csehszlovák— Magyar Barátság Egységes Földművesszövetkezet —• eredményei különösen jók. Itt 1235 hektáron 58.2 volt a búza átlagtermése, s 860 te­hénnél elérték az évi 3400 literes fejési átlagot. Pozsonyi Sándor (Következik: A szlovák nemzeti felkelés központjá­ban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom