Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1976. február 8„ vasárnap Uj emberek, új gondolkodással Művelődésről az edelényi tsz-ben Az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet elnöki irodájában két fiatalember­rel, a Debreceni Agrártudo­mányi Egyetem hallgatóival tárgyal Hartman Bálint tsz- elnök. A két fiatal álatte- nyésztőként szeretne a dip­loma megszerzése után dol­gozni, itt, ebben a szövetke­zetben. Természetesen, ha a szövetkezet is úgy akarja és tanulmányaik közben támo­gatja őket. Az elnök elmond­ja, van lehetőség rá, hogy társadalmi ösztöndíjat jut­tassanak a két egyetemistá­nak, mert saját utánpótlásu­kat ezúton is biztosítani akarják, másrészt pedig fel­adatuknak tekintik a szak­ma támogatását. írjanak a fiatalok rövid beadványt a szövetkezet vezetőségéhez — mert hiszen nem az elnök, hanem a társadalmi vezető­ség dönt ebben a kérdésben is. — Egyébként is van egy már harmadéves egyetemis­ta ösztöndíjasa a szövetke­zetnek, és sok olyan szak­embere, akik ösztöndíjjal kötődnek ide. Az elmúlt tanév végén há­rom diplomás jött a szövet­kezethez. Elmondta még az elnök, hogy a kötelező gya­korlati időt itt kell letölteni a fiataloknak,, de az ösztön­díjat beszüntetik, ha tanul­mányi eredményeik a közeT pes alatt maradnak. Ahány évig folyósítják az ösztöndí­jat, annyi esztendőre ide kell kötődnie a fiatalnak a diploma megszerzése után. Az első esztendőben öílálló feladatot nem kapnak, a ta­gozatvezetők mellé beoszt­va sokféle munkában sze­reznek majd jártasságot. El­látásuk, szállásuk kulturált körülmények között biztosí­tott, csakúgy mint a többi, nem kevés számú fiatal szakembernek. Az egyetemisták örömmel fogadták a tSz-elnök közlé­sét, . azóta már bizonyára írásban is jelentkeztek. Hart­man Bálinttal, az Alkotmány Termelőszövetkezet művelő­dést segítő munkájáról be­szélgettünk a továbbiakban. Ha már az ösztöndíjnál kezd­tük, ezzel a témával foly­tatjuk: — Mint már a fiúknak is említettem most három új diplomás jött hozzánk. Egy­nek még ösztöndíjat adunk, s most ez a két jelentkező ismét segíti szakember ellá­tásunkat. Hihetőleg nem csa. latkozunk bennük. A mi szükségletünkön kívül cső diploma megszerzéséhez nem áll módunkban ösztöndíjat folyósítani, de például az ál­latorvosunk a mi ösztöndí­junkat élvezte. Középiskolá­sok számára nem tudunk ösztöndíjat folyósítani, mert mi elsősorban a mezőgazda- sági képzést kell, hogy segít­sük, nem az egyéb szakága­két. A középiskolás gyerek pedig aligha lehet annyira biztos a pályaválasztásban, hogy a mezőgazdaság iránti elkötelezettsége jó alapul szolgálhatna számunkra is. Az elmúlt időkben jelen­tősen megnövekedett az Al­kotmány Termelőszövetkezet ' területe, Környékbeli falvak kisebb szövetkezeteivel egye­sült, az újonnan becsatlako- zottak gazdálkodási kultúrá­ja alacsonyabb szintű, sok helyen manufakturális mód­szerekkel találkozunk és ala­csonyabb jövedelmekkel. — Az újabban a szövetke­zetünkhöz csatlakozott terü­leteken máris 30—40 száza­lékos jövedelemnövekedés mutatható ki — tájékoztat az elnök. — Mindenképpen több szakember kellett. Je­lenleg a szakmunkásképzést kellene fokoznunk, elsősor­ban ezeken a területeken. Ez viszont roppant nehéz, mert igen magas az átlagéletkor. Edelényből meg azért nehéz „kitelepíteni” szakembert, mert ezekben a falvakban lakásgondok adódnak, ami nemcsak egyszerűen lakás­gondot, hanem kulturális gondot is jelent. A szakmun­kásképzéssel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a 40 évet be nem töltött tagságon belül mindössze 40 személy­nek hiányzott a nyolc álta­lános iskolai végzettsége. Közülük 26-an tanulnak, il­letve már be is pótolták el­maradott tanulmányaikat. @ A szövetkezet természete­sen nem szigeten él, hanem egy nagyközség közösségé­ben. Nem zárkózik el a kör­nyezet kulturális élete, a közművelődés támogatósa elől sem, sorolja az elnök: Az új ifjúsági ház épí­téséhez több mint százezer forint értékű társadalmi munkával járultunk hozzá, elsősorban szocialista bri­gádjaink segítségével. A já­rási művelődési központot évi tízezer forint anyagi tá­mogatásban részesítjük, s ezért semmi ellenszolgálta­tást nem kérünk. Amikor pe­dig igénybe vesszük az in­tézmény szolgáltatásait, a termet, vetítést, vagy egye­bet kérünk, azt esetenként külön megfizetjük. A Bó- nyászklub számára évi 11 ezer forintot utalunk át, az viszont csereképpen letéti könyvtárat létesített szövet­kezetünknél. A könyvtáros a mi állományunkban van, tiszteletdíja is a mi gondunk. Évi 50 ezer forintot költünk szakkönyvek, szakfolyóiratok vásárlására, s ezek részben a letéti könyvtárban, részben a szakembereknél találhatók meg. 9 Az Alkotmány Termelő­szövetkezetnél miir hagyo­mányos a képzőművészet tá- mogatása. Több alkalommal voltunk itt tárlaton is. — Mazsarot'f Miklós, mis­kolci festőművésszel van rég­óta gyümölcsöző kapcsola­tunk, mái- szinte hagyomány lett, hogy évente tárlatot rendezünk számára. Rajta kívül más művésszel is sze­retnénk kapcsolatba kerülni, másnak is tárlatlehetőséget biztosítani. A vásárlási kere­tet itt akarjuk felhasználni, és nem idegenben megren­dezett tárlatokon, mert ha itt van a kiállítás, egyben a tagságunk is megnézi az anyagot, tanul belőle és vé­leményt is mond róla. Har­mincöt színházbérletünk van, az érdeklődőket saját autó­buszunkkal visszük be Mis­kolcra. Az évi 500 ezer fo­rintos kulturális és sportala­pot a kultúrbizottság terve alapján használjuk fel tan­folyamok,- TIT ismeretter­jesztő előadások, például a 10 előadásból álló nők aka­démiája, az általános isko­lát végzők támogatása, az üzemi klub fenntartása, az üdülők kulturális ellátása, a gyerekek nyári táborozásá­nak segítése céljaira, és ter­mészetesen sport célokra. • Szóba került, hogy a nagy­község és a csatlakozott köz­ségek életének egészébe mi­ként kapcsolódik be a ter­melőszövetkezet művelődést segítő munkája. Hartman Bálint meghökkentő adatot közöl: — A hat község lakossá­gán belül, a tsz-lagok ará­nya 10 százalék alatt van. Edelényben családtagokkal is alig éri el ezt a hányadot, | a többi községben ennél is j alacsonyabb. Arról is beszélgetünk: mennyire megváltozott a pa­rasztemberek élete, szemlé­lete. Alakulóban van egy merőben újfajta parasztság, de nem gondtalan még ez az átmenet. — Sok elgondolásunk van, de az igények alatta marad­nak még az elképzeléseknek — mondja erről többek kö­zött az elnök. — Bár na­gyon sokat változott a szem­lélet, új emberek nőnek, új gondolkodás is jelentkezik. Nekünk ennek az új gon­dolkodásnak az erősödését és meggyökerezését kell segíte­ni minden eszközzel, a mű­velődés eszközéivel is. , De hozzá kell tennem, hogy' ezt megelőzően a szociális kö­rülményeken is változtat­nunk kell. Ahol a szociális körülmények korszerűek- — például, ahol megvan a für­dő, a busz-közlekedés, az élelmezés, a munka kultu­ráltsága. —, olt gyorsabban változnak a szűkebben vett kulturális igények is. Változ­nak és magasabbak lesznek. De ezeknek az igényeknek a felkeltéséhek, a szociális kö­rülmények korszerűsítéséhez sok pénz kell: amit meg kell termelnünk. Ezen munkál­kodunk. Benedek Miklós • A Rákóczi-hagyomá szocialista nemzeti önismeretünk része s forrása Beszélgetés Dr. Köpeczi Béla akadémikussal A Bodrog partján, Borsiban álló, emeletes, ősi kastély falán 1882. június 11. óla hirdeti az emléktábla, hogy ott született 1670. március 37-én, I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem és Zrínyi Ilona második gyermeke­ként, egyetlen fiaként 11. Rákóczi Ferenc, a magyar történelem kiemelkedő egyénisége, a kuruc szabadság- harc és függetlenségi háború vezetője. A nevezetes évfórduió méltó megünneplésének elő­készítésére országos emlék­bizottság alakult, amely az elmúlt hónapokban rangos társadalmi, tudományos és kulturális programot dolgo­zott ki. A napokban felke­restem dr. Köpeczi Béla aaa- démikust, a Magyar Tudo­mányos Akadémia főtitkár- helyettesét, a II. Rákóczi •Ferenc Művei kritikai ki­adássorozat szerkesztő bi­zottságának elnökét, a Rd- kócz-cmlékbizoít sáp aletnö- két, s arra kértem, tájékoz­tasson az emlékév program­járól, valamint a Rákóczi- íorráskiadás körülményeiről és a tervezett sorozat tudo­mányos jelentőségéről. Uüucj)sé«ck, rendezvények márciusban Köpeczi Béla akadémikus elmondta, hogy az emlékbi­zottság felhívása nyomán or­szágszerte megkezdődtek II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójának megün­neplésével kapcsolatosan az 'telőkészületek. A Magyar Nemzeti Múzeumban meg­nyíló nagyszabású kiállítás­sal, s azt követően ha­zánk fővárosában tartandó központi emlékünnepéllyel március 26—27-én kezdőd­nek az emlékév eseményei. A március 27-ét követő hé­ten egyébként kormányszin­tű küldöttség utazik Szlová­kiába, hogy kegyelettel adóz­zon a nagy történelmi sze­mélyiség emlékének Kassán és szülőhelyén. Borsiban. A Magyar Tudományos Akadémia májusban Sáros­patakon történész konferen­ciát rendez a Rűkóczi-em- lékév alkalmából, ahol je­lenkori történészeink — töb­bek között. Esze Tamás, Ben­da Kálmán, Várkonyi Ágnes, Fabiny Tibor, s a korszak más neves ismerői — a Rá- kóczi-kutatás olyan fontos kérdéseiről t anácskoznak, mint a kuruc szabadságharc Barczy Fái munkája és függetlenségi háború kül­politikája és diplomáciája, Rákóczi valláspolitikájának egyes problémái, Rákóczi ál­lamépítő törekvései, s fran­cia példájú államiság és igazgatási rend kialakítására tett kísérletei stb. Ezt meg­előzően már március 27-re megnyílik a sárospataki Rá- kóczi-vármúzeumban az új­járendezett Rákóczi-cmlék- kiállitás, valamint egy ran­gos képzőművészeti kiállítás II. Rákóczi Ferenc és a ku­ruc szabadságharc a képző­művészetben címmel. Miskol­con a Herman Ottó Múze­umban ugyancsak kiállítás nyílik, amely a Rákóczi-sza-' badságharcot mutatja be, hangsúlyozva annak felső­magyarországi, borsodi és miskolci vonatkozásain Köpeczi® professzor a Rá- kóczi-szabadságharc öröksé­géről és mának szóló hagyo­mányáról beszélve, többek között elmondta: „a Rákóczi- szabadságharc a mai önis­meret szempontjából sokat mond mind a nemzeti és nemzetközi összefüggések, mind pedig a nemzeti és a társadalmi vonatkozások kap­csolata szempontjából. Nem a régmúlt dolgok valamiféle öncélú-nosztalgikus felidézé­se tehát, ha megemlékezünk II. Rákóczi Ferenc születé­sének 300. évfordulóján a kuruc szabadságharcról és függetlenségi háborúról; an­nak tanulságai jelenünkhöz is szólnak. Ez magyarázza többek közölt a nagyarányú szakmai-tudományos és tár­sadalmi-kulturális érdeklő­dést, amely az előkészületek során megnyilvánul Rákóczi személye és a kuruc szabad­ságharc iránt. Én magam is úgy fogom fel d Rákóczi-ha- gyományt — ez a meggyő­ződésem —, mint a mai nemzeti önismeret egyik for­rását.” l’orráskrilikai kiadásban Rákóczi művei Említettem, hogy dr. Kö­peczi Béla elnöke a II. Rá­kóczi Ferenc Müvei kritikai kiadván y sorozat szerkesztő bizottságának. A mintegy hat kötetre terjedő, s Rákóczi Emlékiratait és Vallomásait, továbbá Önéletírását, vala­mint kisebb hadtudományi, állambölcseleti és vallásfilo­zófiái elmélkedéseit, leveleit tartalmazó sorozat első köte­te ez év tavaszán lát napvi­lágot — Köpeczi akadémikus szerkesztésében, s bevezető tanulmányával. A kötet az Emlékiratok több korabeli kiadás szövegének kritikai egybevetésével kialakított francia szöveget, s annak Vas Istvántól származó, s az 1048-ban megjelenthez ké­pest több ponton átdolgozott fordítását, valamint igen • részletes szövegmagyarázó és filológiai jegyzetanyagot tar­talmaz. A sorozat második kötetében a latin nyelvű Vallomásokat adják majd közre. A sorozat előrelátha­tóan 1085-rc válik teljessé. Jelentőségéről szólva dr, Köpeczi Béla elmondta, hogy egyes kísérletektől eltekintve, mindmostanáig a Rákóczi- kutatások egyetlen forrása a múlt század végén Thaiy Kálmán szerkesztésében köz­readóit Archívum Rákocziá- num volt, amely mind ro­mantikus nacionalista szem­lélete, mind pedig közlései­nek nemegyszer vitatható hi­telessége miatt csak igen kö­rültekintő kritikával, nyo­mós fenntartással használha­tó. A marxista történetírás — amely adós a Rákóczi- korszak több vonatkozásának vizsgálatával és igényes-.fel­dolgozásával — nem nélkü­lözhet egy korszerű, tudomá­nyos igénnyel és tárgyila­gossággal elkészített forrás- kiadást; ezért volt szükség mindenekelőtt Rákóczi mü­veinek kritikai újrakiadása­ra. amelyet bizonyára követ majd a későbbi időkben a < kuruc szabadságharc és íüg- .getlenségi háború más for­rásértékű dokumentumainak kiadás alá rendezése és meg­jelentetése. Végső soron a Rákóczi-kori munkálatok ar­ra hivatottak, hogy előké­szítsék a kuruc függetlensé­gi háború és emigráció hi­teles történetének megírását. A lezáratlan viták felélesz­tésével, a nem egyszerű Rá­kóczi-hagyomány differen­ciált tanulmányozásával, a kuruc fejedelem örökségé­nek ápolásával szocialista kultúránk csak gazdagodni fog. A források tudományos fel­tárása mellett természetesen számos népszerűsítő-ismeret­terjesztő igénnyel megírt munka, s irodalmi alkotás is napvilágot lát az 1076-os esztendőben, a Rákóczi-em- lékév programjának része­ként. A Szépirodalmi Könyv­kiadó gondozásában jelenik meg például Laczkó Géza kétkötetes Rákóczi-életrajz- regénye, a Zrínyi Kiadó a kuruc szabadságharc csatáit mutatja be kiadványában; a Gondolat és a Móra Kiadó több kötetet ad ki szintén a Rákóczi-évforduló alkalmá­ból. Könyvgyűjtőknek szánt miniatűr kiadásban latin és magyar nyelven közreadják Rákóczi híres Manifesziu mát. A rendezvények, kiadvá­nyok, kiállítások s más ese­mények felsorolása itt ter­mészetesen nem teljes, nem is lehet az. Ügy gondolj ük, az események listájánál lan­tosabb annak a véleménynek hangot adni, hogy II. Rákó­czi Ferenc születése 300. évfordulójának megünneplése visszhangot keltett egész tár­sadalmunkban, jó ügy érde­kében mozgósította közvéle­ményünket. Ez az érdeklő­dés, lenniakarás is arra fi­gyelmeztet: nem szabad el­hanyagolnunk történelmi örökségünk, haladó hagyo­mányaink intézményes ápo­lását, hiszen ez az örökség szocialista kultúránk része, nemzeti önismeretünk fontos tartalma, serkentő, s formá­ló példa üj generációk haza­szeretetre való nevelésében. I Uaoyomáovl ápoló kötelességünk S megyénkben, ezen a tör­ténelmi tájon, a „liúkócziak földjén” különösen nagy a felelősségünk e hagyományok megőrzésében, megtartásá­ban, s tovább örökítésében a jövő számára. A Rákóczi- évforduló fordítsa figyel­münket erre a társadalmi- közéleti kötelességre is. Papp Lajos 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom