Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

A Dél-borsodi TOVALL háza iáján Visszaszerzett bizalmi MiwiMLiunw 1976. február 8., vasárnap - ■ ■ i ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Üzemi baleset, jogerős határozattal Rokkant vagy keresőképes ?! — HAT ENNYIT ÉK egy ku­1060 szeptemberében ala­kult meg a Dél-borsodi TÖVÁLL, tizenkét borsodi mezőgazdasági termelőszö­vetkezet hozta létre, hogy építőipari kapacitást biztosít­son kisébb-nagyobb építke­zéseihez. Ez idő tájt sok ilyen vállalkozás jött létre, szerte az országban: Józan, reális ötlet nyomán szület­tek, hiszen a kis szövetkeze­tek kis építkezéseihez nehéz volt munkáskezet- találni. A nagy cégek — tervező inté­zetek, építőipari Vállalatok — m a j d h ogy n em za ki a t ás n ak vették, ha bekötő utat, tej­házat rendeltek náluk. A sa­ját építőbrigádok viszont nem tudtak megbirkózni a legtöbb feladattal. Az alapító tsz-ek építőbrigádjaiból ala­kult a Dél-borsodi TÖVÁLL: mintegy hatvan fővel kezd­te meg munkáját. Éves ter­vüket 6—7 millió forintban állapították meg. Tejházak építésén, istálló- á tata k í táso len ál, tárolóhelyi-/ ségek, szociális létesítmé­nyek építésén dolgozott az új vállalat. Aztán úgy kí­vánta az élet, a gazdaságos- . ság, hogy bővítse profilját. Mindenekelőtt egy 10 tagú tervezőgárdái: alakított ki. 'Aztán — hogy megéljen u kis vállalkozás — megkapta a jogot, hogy karbantartsa, cserélje a megye termelő- szövetkezeteinek tűzvédelmi berendezéseit. Néhány gyár, intézmény is velük inléztet- te ezt a dolgot. Később új igény jelentkezett. Mezőgaz­dasági üzemek bekötő útjai­nak, üzemi útjainak, átere­szeknek, hidaknák építésével bízták meg őket. Munka volt bőven, kapásból sorolnak 7— 11 utat, 4—5 hidat, amit ak­koriban építettek. Az • első évet „szerencsésen”, eredmé­nyesen zárták. Időközben duzzadt a létszám is, kellett a munkaerő. Gépek • is kellettek volna, hiszen volt olyan eset, hogy öt helyen vállaltak munkát, két helyre elegendő gép­lánccal. — Döcögött a vállalkozás, ezzel mindannyian tisztában voltunk — emlékeznek a mai vezetők. — Hogy baj lett volna? Ekkor még nem voltak olyan nagyok a ba­jok, hiszen gyerekcipőben járt a TÖVÁLL. v A vezető beosztásúak jöt­tek, mentek, a főkönyvelők például évente, vagy ennél gyakrabban váltották egy­mást. 1973. április 1-én új ügy­vezető igazgató jött. Több évtizedes munkaviszonnyal rendelkező jogász. Nagy ter­vekkel, jó összeköttetések­kel. A bemutatkozás jól si­került, elképzelései erőt ad­tak a vállalkozásnak. Úgy érezték, hogy végre fejlődés­nek indulhat a cég, közép­es hosszú lejáratú hitelekről, nagybani támogatásokról volt szó. A beruházási stop új hely­zetet teremtett. A TÖVÁLL-1 létrehozó tsz-ek nem tervez­lek, népgazdasági okok miatt nem tervezhettek ú.j beru­házásokat. Új munkák, ide­gen beruházók után kellett nézni. És ez a körülmény inspirálta az erőknél . na­gyobb vállalkozásokra — megalapozatlan döntésekre az akkori vezetőket. Hajdú - Biharban. Hevesben dolgoz­tak az emberek. Az építés­vezetőknek 150—200 kilomé­teres körzetben kellett irá­nyítaniuk a munkát, ellen­őrizni azokat a munkacso­portokat, amelyek — a gyors, hirtelen létszámduzzasztás miatt — enyhén szólva, nem álltak helyzetük magaslatán. A munkamorál romlott te­llát, tovább romlott... A többség, a jó munkát végző gárda bizalma is megingott, amikor késtek a fizetések, romlottak a munkakörülmé­nyek. Bérautókkal, bérbe vett gépekkel, rossz anyagellátás­sal, szervezetlenül végezte munkáját a Dél-borsodi TÖVÁLL. A tervük hatal­mas volt, százmilliós. Aztán kellemetlen tartal­mú levelet hozott a posta. Nem kaphattak hitelt, elma­radt az anyagi támogatás, nem volt miből vásárolni. És az 1974-e.s gazdasági év mér­lege pontot tett a rossz gaz­dálkodás végére: 5 millió lo- rintos veszteséggel zártak. Egy év telt el azóta. A Dél- börsodi TÖVÁLL talpra áilt, a múlt évet 1 millió 380 ezer forintos nyereséggel zárták, éves tervüket túlteljesítették. Idei tervüket is biztosított­nak látják. Szocialista brigá­dok szerveződnek, javulnak a munkakörülmények. Végre megvásárolhatják azokat a bizonyos gépeket, járműve­ket. Hosszú volt az út idáig? Frázis? Inkább fogalmazzunk úgy, hogy jó stratégiával, győztesként került ki a há­borúságból az a TÖVÁLL, amelyről remélhetőleg sok jót hallunk még. Az igazgató. Kovács János irodájában beszélgetünk a vállalkozás vezetőivel. Szé­kely Elek, Vas Ottó, Varya Imrei dr. Szalay Árpád TÖVÁLL-alkalmazott volt annak idején is. Nem men­tegetőznek a múlt miatt, ők megtelték, amit meg lehe­tett. Mondhatnánk úgy is, tágjai azoknak, akik meg­mentették a vállalkozást. — Pár hónappal a mérleg elkészülte előtt kibővített párttaggyülésl tartottunk — emlékezik a párttitkár. — Beszámoltattuk a vezetőket a vállalkozás gazdasági helyzetéről. Nem elégedtünk meg a magyarázattal. A me- gvei., illetve Miskolci Párt- bizottságra, valamint az il­letékes tsz-szövetséghez for­dultunk segítségért. — Tudtuk, hogy fel kell oszlatni a vállalkozást, hogv négyszázhatvanunknak ú i munkahely után kell nézni. Kerestük az igazunkat! A tizenkét megbízó tsz közül 11 megvonta bizalmát, követelte a vállalkozáson fektetett anyagiakat. — Bizalmat szavaztak ne­künk azok, akikhez fordul­tunk. Éltünk az üzemi de­mokrácia adta lehetőségeink­kel. és felkértük a vállnlko- ' zás kéthónapos munkavi- . szonnval rendelkező rendé­szet, Kovács Jánost; legyen az igazgatónk. — Azért őt, mert két hó­nán alatt bebizonyította; al­kalmas erre a posztra. — Befejezetlen építkezé­sek, mérleghiány — mindezt rendbe tenni ... Ö ezzel együtt vállalta. — Kétszázharmincra csök­kentettük a létszámot, meg­szüntettünk osztálvokat, ki­rendeltségeket, építésvezető­ségeket. A régi igazgató ta­nács feloszlott, új alakult: helvette, ma hat termelő­szövetkezet építő-beruházó vállalkozásaként dolgozunk. A minőség, a hatékonyság növe'ése a programunk, kö­rültekintően kidolgozott ter­vekkel. a termelékenységre alapozva kívánjuk feileszte- ni a vállalkozást — mondja Kovács János. A másik oldalon bűnvádi eljárás, gazdasági bírság, fe­gyelmi elbocsátás, áthelye­zés ... Készül az új kollektív szerződés, pár ran múlva termelési tanácskozás. Meg­változtat iák a cég nevét, fo- galmo^zák már az újat. — Formaság, de szükségét érezzük. Az export fokozása érdekében is Új kalcináló üzem épül Erdőbénvén Az Országos Érc- és Ás­ványbányák Hegyaljai Mü­veinek a termelési terv sze­li nt az idén 260 millió fo­rint értéket kel! adnia. Eb­ből 80 millió forint értékben szállítanak különféle nem ér­ces ásványokat külföldre, ezenbelül 50 millió forintot nyugati megrendelőik részé­re. Mint általában az egész magyar népgazdaságban, úgy a hegyaljai ásványbányászat­ban is fontos feladat az ex­port fokozása az ötödik öt­eves tervben. Ezt szolgálja egyik fontos beruházásuk, amelynek kivitelezése az idén, az év elején kezdődött meg. Erdőbénye határában működő kovaföldbányájuk mintegy 2 millió tonnás nyersanyagvagy ónnal ren­delkezik Ennek közelében, mint erről Olcsvári Csaba műszaki osztályvezető tájé­koztatott, a Liget-majornál megkezdték egy új kalcináló üzem építését 100 millió fo­rintos költséggel. A hideg idő ellenére a müvek saját építőrészlege már hozzákez­dett a munkához, a későbbi- I ek folyamán pedig valame­lyik nagy építő, illetve sze­relővállalat is bekapcsolódik | a munkálatokba annak érde­kében, hogy 1978 közepén megkezdhessék a próbaüze­melést. Az új üzemet válla­lati szabadalom alapján a legkorszerűbb hazai és kül- j földi technológiai berendezé­sekkel látják el. ami azt je­lenti, hogy csak közel 100 dolgozóra lesz itt szükség. A jelenleg külszíni műve­léssel működő kovaföldbánya az idén 23 ezer tonna nyers­anyagot ad. A bánya kapaci­tását 1979 elejére, tehát, ami­kor az új üzem megkezdi termelését, évi 70 ezer ton­nás termelésre kell fejlesz­teni annak érdekében, hogy ebből 20 ezer tonna kaid­nál! gyöngvkovaföldet, a nö­vényvédőszerek fontos hor­dozóanyagát. állítsák elő. Az évi 20 ezer tonna kalcinált gyöngykovaföldből a tervek szerint 5 ezer tonnát nyuga­ti megrendelők részére szál­lítanak. A beruházást az or­szágos vállalat, különböző' vegyipari üzemek és a meg­felelő külkereskedelmi válla­lat finanszírozza. bikos? Ezt erdemlem en any- nyi évi erőt emésztő munka után? . . Hogy egyszerűen ki_ semmizzenek, kezembe adják a munkakönyvét; csak mert megsérültem .. .és nem az én hibámból! — fakadt ki tehe­tetlenül, a sok-sok fórumot eredménytelenül megjárt em­ber- elkeseredésével Sepsi Jó­zsef tiszakeszi lakos, a me- zőcsáti Tanács Költségvetési Üzemének dolgozója. — Mondja meg, hová for­dulhatok még? Hol keres­sem az igazamat? — kérdi kétségbeesve, az olyan em­ber tanácstalanságával, aki soha nem állt „törvény előtt”, akinek egyetlen dolog volt. szent: a munka, a rábízott feladat elvégzése. Miről is van szó? Sepsi József és kubikos brigádja az üzem érdekeit szem előtt tartva, a múlt év januárjá­ban elvállalt egy olyan mun­kát, ami semmiképpen sem sorolható a kubikosok tenni­valói közé: betonacélt kellett gépkocsira rakni a BVM bod- rogkereszlúri üzemében. Az ezzel kapcsolatos előírások­ról, munkavédelmi szabá­lyokról kioktatta őket az üzem vezetője, ám a munka­végzés feltételeit nem tudták maradéktalanul biztosítani. Ennek tulajdonítható, hogy az említett dolgozó rakodás közben elesett, comb-nyak- csontja eltörött. LOGIKUS LENNE, hogy miután üzemi balesetről van szó, a munkáltató minimáli­san annyit megtesz, hogy ké­sedelem nélkül kifizeti sé­rült dolgozójának 'a fizetés és a táppénz különbözeti ösz- szegét. Márcsak azért is, mert maga az üzem vezetője — aki hosszú éveken keresztül „munkavédelmis” volt, en­nélfogva ismeri az ezzel kap­csolatos előírásokat — is el­ismerte: a balesetért első­sorban az üzem felelős. Sep­si József esetében „némi” nehézségekbe ütközött a dol­gozót joggal megillető összeg kifizetése. Egyszerűen azért, mert az üzem főkönyvelője kerek-perec megtagadta az utalványozást, mondván: csak akkor fizet, ha kétséget ki­záróan megállapítható, hogy a sérülés nem a dolgozó hi­bájából történt... Hogy áz üzem vezetőjének kivizsgálása ellenére mire alapozta gyanakvását —, er­re, a személyes beszélget ős­kor a főkönyvelő, Cserve- nyák Miklós sem tudott el­fogadható magyarázatot ad­ni. Hiszen sem a munkavég­zésnél, sem a baleset körül­ményeinek a kivizsgálásánál nem volt jelen. Egyetlen, amit válaszként mondani tu­dott: „csak!” Kitartóan védi az üzem „érdekeit”, — ahogy mond­ja —*• nem engedi meg a sza­bálytalan kifizetéseket. Ami az üzem érdekeit illeti: oly mértékben védi. hogy a Sensi József által vezetett bri­gád — tizenvalahány ku­bikos — megelégelve a ve­zetőjükkel szembeni maga­tartást —. kollektiven kikér­ték munkakönvvüket és át­mentek egy másik üzemhez. Hoev mennyiben kívánta ezt a Költségvetési Üzem érde­ke. arról jobb nem beszélni! Visszatérve az üzemi bal­esetet szenvedett dolgozó kál­váriájához: pereskednie kel­lett. döntőbizottsági tárgya­lásra járt, míg a hivatalos szerv kimondta: megilleti a táppénz és a fizetés közli különbözet.1 s annak kiutalá­sára kötelezték a főkönyve­lőt. ö azonban fittyet hány­va mindenféle határozatra csak a múlt év közepéig volt hajlandó folvósítani a» ösz- szegeh Hogy utána miért nem? Nem úgy értelmezte a döntő bizottsági határozatot! — mondja. Más szóval arra várt. hogv úiabb és úiabb t.á rgyhlásök kai ismétel ten előírják:: fizesse ki az össze­get a második félévre is. En­nek érdekében képes tárgya­lásról, tárgyalásra járni. és a jelek szerint ennek nincs is akadálya. A sérült dolgozó ugyanis tovább pe­reskedik, azonkívül máig sem kapta meg a múlt év máso­dik felére járó — öl megil­lető — táppénzkiegészítést. Sepsi József állapota az el­múlt egy év alatt sem so­kat változott. Combja — ahogy ő mondja — most is „drótozva” van, görbebottal jár. Gyakorlatilag: aligha ku- bikolhat, aligha állhat be egy nehezebb fizikai munkára, például vizvezetékárok ásá­sához. — „Nem venném a telkem­re, ha a többieknek kellene rám dolgozni — mondja. -— Csinálják meg a lábam, te­gyenek egészséges emberré, nem fogok elhúzódni a mun­kától. A többiek, a brigád tagjai megmondhatják, eddig se tettem . . Való igaz, ő volt a lelke, a motorja a brigádnak. Nem volt olyan munka, amit — ha az üzem érdeke úgy kí­vánta —, el ne végeztek vol­na. Sepsi József gyakorlatilag most is ott tart, ahol csak­nem egy évvel ezelőtt. Múlt év novemberében a mezö- csáti felülvizsgáló orvos de­cember 1-vel keresőképesnek nyilvánította, így Canossa-já- rása nemcsak folytatódott, hanem új hajtásokkal bővült. Dolgoznia kellene, ám görbe- bottal a kézben lapátolni, csákányozni meglehetősen nehéz ... Hogy hogyan lehe­tett mégis, ezen kétségtelen tények ellenére munkaké­pes, egyszerűen érthetetlen. Szegecselt lábbal árkot ás­ni? — aki valaha is látta, mit kell végeznie égy kubi­kosnak —, el kell gondolkoz­nia ezen. ÜGY TŰNIK, hogy a költ­ségvetési üzem főkönyvelő­jét legkevésbé sem befolyá­solták a tények, az előírások nyújtotta humanizmus lehe­tősége. Annak ellenére, hogy számos alkalommal találko­zott Sepsi Józseffel, látta tényleges egészségi állapotát, egyszer sem mondta: „ha már ki is írták munkára, van még ennyi és ennyi nap fizetett szabadsága, vegye ki — hátha addig javul va­lamelyest az állapota”. El­lenkezőleg: felszólította: fog­lalja el a munkahelyét, kü­lönben ... A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kellett közbelép­nie, hogy Sepsi József ma­radhasson. Igaz, azóta újabb fejleménye is van az ügy­nek. Nevezetesen, hogy a sé­rült dolgozó állapotát felül­vizsgálta a Megyei Kórház illetékes bizottsága is —, megállapításuk szerint Sepsi József munkaképes, ám ku­bikosként nem alkalmazha­tó, a törvények szerint tehát az üzem köteles neki meg­felelő munkakört biztosítani, önként adódik a kérdés: va­jon milyen beosztásban lehet majd foglalkoztatni azt. aki egész életét, a kubikos szak­mában töltötte. ,s aki máshoz nem is igen ért? H'kkant. vagy keresőké­pes? — mindenekelőtt ez fog­lalkoztatja Sepsi Józsefet Az egyik határozat szerint ugyanis a baleset folytán 30 százalékos munkakénesség. csökkenés következett be, ugyanakkor a-: üzem főköny­velőié a mai nantg sem hal­landó kifizetni az 1975. má­sodik félévre járó táopénz- különbözetef,... A döntőbi­zottsági határozat ugyan egyértelműen kötelezi rá ő azonban — úgy ‘űnik — mindaddig kitart elhatározá­sa (makacssága?) mellett, amíg nem sikerül kihalásr- nia a veszett feisze" nvo'^t. S EBBEN az sem zavarta, hoev — a hasonlatnál ma­radva — régen beta «'-ott minden olyan víz. amelyben zavartalanul kereskedhetne! Nagy István Made in Hungary it tapadjam: ugynnesak lebögtem. Kirajzott, népi motívumok­tól elidegenedett generáció tagja lettem ebben a nagy vá­rosi rohanásban. Ismerem a technika újdonságait, ürülök or. elektromos kenyérpirítónak, annak, hogy a lakásban egy csavar el­mozdításával kellemes meleget tudok csinálni, ürülök a busznak, villamosnak, még a televíziónak is, ám közben teljesen megfeled­kezem a múltról. Nemcsak hogv megfeledkezem, de kiderül, hogv részleteiben nem is ismertem eléggé. Még a nálunk vendégeskedő külföldi is jobban ismeri bagvományalnkat, mint én. A nanokban etrvik kollégámmal andalogtunk Miskolc főutcáján. Délután öt óra körül volt, ami azt letemette, hogy csak lökdösőd­tünk. tülekedtünk a csúcsforgalomban. Kg'szer csak az cgvik ki­rakat előtt inegtomantam, s kollégámat is visszahúztam a sodrásból. — Ncd már, micsoda öv! — Az, tényleg öv . . . , de nem lenne az nagy neked? — Hát, nem is tudom . , . mi a csuda ez . . . — Nézz az árára, és hagyd a csudába, hiszen 18«() forint! Körénk csoportosultak egy pillanatra az emberek. Mosolygó ér­tetlenséggel rácsodálkoztak a hatalmas öv-félére, de leginkább az árára. Aztán elsodródlunk a kirakat, elöl, de a kíváncsiság bennem ma­radt. Ki ad egy ilyen óriás övért kétezer forintot? Másnap felhív­tam a boltot, s ekkor ért a kínos eset. Kimondták, hogy: — öv? Miféle öv? Vagy úgy, ami a kirakatban van! Ez nem az az ajándékbolt, amit keres, de nekem is volt három olyan állítóla­gos övein. — Csak nem adta el? — Dehogynem! Tisztességesen megvetlek, olyan, aki tudta, hogy az nem öv. hanem fogat csengő. — Aha! Fögatcsengö. Tehát olyan vette meg, akinek van fogata. Nyilván a fogat tulajdonosok kedvéért tartják önök. — Hiába gúnyolódik, így vau. Aki egy kicsit ért a népművé­szethez (!) az tudja, hogy a hat ló vontatta fogat vczérlovának nyakára való az az ön által övnek nézett szép debreceni iparmüve­, szeti munka. Külföldiek viszik, de nálunk is szép szobadísz. Am legyen, ezzel is tájékozottabb lettem. A hatos fogat vezér- lovának nyakára való . . . Hogy miket fogunk még megtudni haladó hagyományainkról! fis potom lRtii) forint. Kő, hogy kapni lehet, s nem kell itt állnunk télviz idején, egy nyavalyás vczcrlócscngö nélkül. (Adamovics) I Török József angol gyártmányú hőfokszabályozói javít a Sa- í jószcnlpctcri Üveggyár műszerész műhelyében Lcvay Györgyi O. ,T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom