Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
»I ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 N » 1976. február 15., vasárnap« a szakkönyvtári tájékoztatásban A számítógép használata egyre inkább tért hódít életünk sok-sok területén. A .technikai fejlődés dinamizmusa rendkívül sok szakirodalmat produkál. Csupán a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen évi másfél millió szakirodalmi címanyaggal dolgoznak. Ekkora mennyiséggel bánni már a régi manufakturális eszközökkel roppant nehézkes, ebből nem lehet megtalálni, kiválogatni a megfelelőt, a leginkább felhasználhatót. S még a feltalálás esetén is tévedések állnak fenn, további felesleges munka adódik, mert a kutatónak nem ötszáz nagyjából megfelelő témát kell ajánlani, hanem a leginkább megfelelő tízet-húszat. i . J Itt lép be a könyvtárak munkájába segítőtársul a számítógép. A számítógép könyvtári alkalmazásáról beszélgettünk dr. Zsidai Józsefjei, a Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának igazgatójával. Mágneses adattárolás Dr. Zsidai József tájékoztatása a számítógép könyvtári alkalmazását három témakörre bontotta. Ezek közül elsőként érdemes bemutatni a METADEX mágnesszalag alkalmazásával végzett számítógépes adattárolást. A METADEX mágnes- szalag évi, mintegy 25 ezer szakirodalmi címadatot és, mindegyik címadathoz nyolctíz jellemző kulcsszót tartalmaz, amelyekből a kutató megítélheti, alkalmas-e .neki a jelzett szakirodalmi anyag. A kereseti anyagot meghatározott kulcsszavak felhasználásával angol nyelven kutatólapra vezetik, és a számítógép egy-egy, a kulcsszavakkal körülhatárolt témára 30—26 szakirodalmi anyagot választ ki, s ezt kapja meg' a könyvtártól a kutató. Jelenleg még a tartós kutatásokhoz, a kohászati témákon belül folyó téma- csoportos kutatásokhoz használják ezt a módszert. Ilyen például a kohászati környezetvédelem, vagy az oxigé- nes acélgyártás, az úgynevezett LD-rendszer ( irodalmának kutatása. Ez idő szerint a Fémipari Kutató Intézet 33, a Nehézipari Műszaki Egyelem 33, a Központi Földtani Hivatal 6. az Ózdi-Kohászati Üzemek 4, a Lenin Kohászati Művek 13, a Magyar Kábelművek 2, a Csepel, Fémművek 1, a Csepel Vas- ős Fémművek Technikai Kutató Intézete 2 témának a kutatására adott megbízást. Összesen tehát 94 kohászati témában folyik most METADEX mágnesszalag segítségével a szakirodalmi tájékoztatás. A már említett módon, tehát a számítógép által kiválasztott témákat adják át a vállalatoknak, .megbízóknak, s ennek alapján szállítják a legújabb irodalmat. Ez a METADEX-szes tájékoztatás, mint említettük, jelenleg a témacsoportos tartós kutatásoknál használatos, s bár elvileg egyéni leutalásnál ugyanígy hasznosítható, de annak költségkeretei rendkívül magasak lennének, ezért egyelőre csak a folyamatos témamegfigyelés megoldott. De már dolgoznak azon, hogy az egyéni, visszamenőleges kutatások segítésénél is ezt a számítógépes szakkönyvtári tájékoztató rendszert használják fel. Hazai és nemzetközi összefogással Ezt a számi tógépes irodalomkutatási, illetve szak- könyvtári tájékoztatási rendszert a Központi Fizikai Kutató Intézet, a Fémipari Kutató Intézel és a Nehézipari Műszaki Egyetem Központi. Könyvtára közösen fejlesztette ki, a gyakorlati bonyolítás, a szaktájékoztató-szolgálat, ez utóbbi, az NME Központi Könyvtárának, mint működtetőnek a feladata. Az eljárás során a számítógép adatait, illetve az ajánlott irodalmat a rendelő vállalat e könyvtártól kapja meg, s abból rendelheti meg a kutató vagy kutatócsoport által ■kiválasztott anyagot. A könyvtár jelenlegi állományából már 80 százalékban biztosítani tudja a szakirodalmi ellátást, de a hiányzó 20 százalékot is könyvtárközi kapcsolatai révén be tudja szerezni. Hasznos ez a vállalatnak, — tájékozhat dr. Zsidai József —. mert munkaerőt takarít meg, könyvtári erővel takarékoskodhat, nem kell a vállalatoknál több folyóiratra figyelni, nem kell megrendelnie a méregdrága referáló folyóiratokat, és e szolgáltatás révén nem egyszerűen szakirodalmat, hanem célszerűen válogatott irodalmat kaphat. Ez pedig igen jelentősen könnyíti a kutatók munkáját és csökkenti a kutatások költségeit. Nemzetközi összefogás függvénye egy másik téma: az új könyvek számítógépes nyilvántartása. Éppen ezért kívánatos lenne a hazai számítógéprendszer és -park szabványosítása, különös figyelemmel a nemzetközi szabványra. Nyilvántartás világméretekben Az új könyvek számítógépes nyilvántartása ma már világrendszer. Jelenleg országonként hetenként, illetve kéthetenként nemzetközi bibliográfiákat jelentetnek meg. A Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtára hatvannál több ország nemzeti bibliográfiáit járatja, s ebből válogatja ki a szükséges szakirodalmi anyagokat. Ennek hátránya, hogy az ilyen fajta tájékozódás és tájékoztatás rendkívül drága, és igen munkaigényes dolog a keresett és legalkalmasabb irodalmi anyagra rátalálni, s ráadásul azt még könyvtóri- lag itt kell feldolgozni. Időt és költséget emésztő munka e±' / Ezt forradalmasítja a számítástechnika. Minden ország nemzeti könyvtára — nálunk az Országos Széchényi Könyvtár — egységes szabvány szerint mágnesszalagra dolgozza új könyveinek címadatait és cseréli •egymással. A Széchényi Könyvtárban 1978-ra már az egész világ ilyen könyvnyil- vántarlása megtalálható. A Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtára a következő módon kapcsolódik ebbe a rendszerbe: a megfelelő kódokkal, illetve egyéb jelzésekkel behatárolják az egyetemet érdeklő léniákat, s azokra előfizetnek az Országos- Széchényi Könyvtárnál, az pedig kigyűjli a kívánt szakirodalmat, illetve címanyagot a világ könyvterméséből és saját szalagra és papírra átdolgozva, leadja a miskolci könyvtárnak. Az egyetemen e tájékoztatás alapján válogatják ki a munkához szükséges szakirodalmat és a további feldolgozó, statisztikai, nyilvántartási, egyéb munka már az egyetemi számítógép dolga. Ezt a tájékoztató szolgálatot a könyvtár tovább tudja majd decentralizálni a szak- irodalmat igénylő vállalatok, s egyéb kutatók részére. (Ez előbb-utóbb a könyvtár sajátos gépesítése szükségességét is felveti.) Szakfolyóiratok A számítógépes nyilvántartás harmadik területének dr. Zsidai József a folyóiratnyilvántartást említi. A könyvtári munka területei közül azokat érdemes elsősorban gépesíteni, ahol sok a feldolgozandó adat, s a feldolgozás igen munka- és időigényes. Az NME Központi Könyvtárába 2340 féle folyóirat jár, 3800 példányban. E folyóiratok nyilvántartását kívánják számitógépes úton megoldani. Ugyanis e nagyszámú folyóirat jellemző adatainak nyilvántartása, a szakosított könyvtári gyarapodási jegyzékek elkészítése emberi erővel már-már lehetetlen, és a kutató és ipar- fejlesztő munkát késlellető- en hosszadalmas. Ez év elején kezdtek hozzá e nyilvántartási rendszer kidolgozásához, s mintegy 3 évi munka szükséges a bevezetéshez, illetve ahhoz, hogy ezek az adatok számítógépes feldolgozásban jelenjenek meg. Talán nem szükséges hangsúlyozottabban ismételgetni, hogy a szakkönyvtári tájékoztatás, a szakirodalmi adatok nyilvántartása hagyományos könyvtári módszerekkel ma már lehetetlen. A számítógép már hódit a könyvtári szolgáltatásban is. És holnap már nélkülözhetetlen is lesz. Benedek Miklós & arCrjr ú 4 Barczi Pál rajza. NYÍLT VITÁN A Köznevelés elmúlt heti számában — az Oktatási Minisztérium döntése szerint — 3<özli az általános iskolai és a gimnáziumi irodalmi tantervi tervezetei, s ezzel tulajdonképpen a pedagógus-közvélemény — de a társadalmi közvélemény — elé is terjesztik. Az oktatáspolitikai hetilap, a Köznevelés négy egymást követő számában közli egyébkent az irodalmi, anyanyelvi és a történelmi tantervi tervezetet, s ugyanakkor a Tanító a nyilvánosság elé tárja az alsó tagozatos anyanyelvi és irodalmi tantervi tervezeteket. A többi tantárgy tantervi tervezetét — amint azt a hetilap-' ban is olvashatjuk — a módszertani lapok legközelebbi számában ismertetik bővebben, mí.g a szakközépiskolai tervezeteket — más időbeli ütemezés miatt — egyéb módon vitatják majd meg. Az elmúlt években jó gyakorlattá vált már az oktatásügy területén, hogy a jelentősebb döntéseket, változtatásokat a pedagógus-társadalom véleményének kikérésével határozza el a minisztérium, s ezzel a demokratizmus követelményeinek tesz eleget, hanem a gyakorló pedagógusok véleményére, sok évi tapasztalatára támaszkodva a reálisabb, megalapozottabb döntést készítik elő. Az 1972-ben megjelent oktatáspolitikai hátú- i rozat szellemében évek óta ismert a társadalom előtt, hogy az éviized végére új tantervűk készülnek. A Magyar Tudományos Akadémia szakbizottságai adtak alapvető útmutatást a minisztérium részére e tantervek kimunkálásához, amelyeket most a .nyílt vitára bocsátás elölt már az iskolák két százalékában — 94 általános is- kolábah 21 gimnáziumban — tantestületi értekezleteken megvitatnak. Sőt, a megyei kabinetekbe küldött példányokból más iskolák nevelői is megismerkedhettek a dokumentumokkal, s véleményezésre a pedagógusképző intézetekhez is eljuttatták azokat. Ez, az oktatáspolitika egészét érintő változás azonban a korábbiaknál nagyobb nyilvánosságot kap azzal, hogy egy szakmai hetilap is közzéteszi, s így valamennyi nevelő számára lehetővé teszi a vélemény- móndást, hiszen a pedagógusok, a szaktanárok az Oktatási Minisztérium általános iskolai, vagy középiskolai főosztályára, illetve az Országos Pedagógiai Intézetbe küldhetik be észrevételeiket, javaslataikat ez év március 31-ig. A viták alapján javított tantervek végleges formát júliusra kapnak. A nyilvánosságra hozott dokumentumtervezet minden bizonnyal széles érdeklődést és aktivitást váll ki megyénk pedagógustársadalmában is, hiszen hosszú távra kívánjuk megszabni oktatáspolitikánk irányát, igazodva a társadalom követelményeihez, igényeihez. Nos, a közzétett irodalomtantervi tervezetek — legalábbis úgy tűnnek —egy korszerű irodalomtanítás Drozsnyik István munkája alapjait vetik meg, amit úgy fogalmazott meg a dokumentum, hogy azt várjuk tőle, „az irodaimat szerető, értő, élvező, abban gyönyörködni tudó, az irodalmi élményeket igénylő tudató* olvasókká nevelődjenek a fiatalok, akik eligazodnak a* értékes és értéktelen müvek megítélésében, s ennek megfelelően válogatnak olvasmányokban, színházi és filmművészeti alkotásokban, a rádió és televivió műsorokban.” Már a cél megfogalmazása is határozottabban kijelöli azokat a követelményeiket, amelyeket tulajdonképpen eddig is támasztottunk az irodalomtanítással szemben, de amelyekre talán a túlzott „történeti szem- pontúság” miatt kevesebb lehetőségük volt a szaktanároknak, Nos, ez a tervezet — különösen az általános iskolai részen — az élet és művészet kapcsolatának ösz- szefüggéseire épít, és tudatosítani akarja a tanulókban a szépirodalmi alkotások megközelítésének alapvető modelljeit, érzékeltetve, hogy belemagyarázással, agyon- boncolással, épp az irodalom sajátosságaitól fosztják meg az irodaimat. Témakörökhöz . és nem kronológiai sorrendhez kapcsolódik a tananyag, amivel egyszersmind azt is sikerül kiiktatni, hogy az általános iskolai, illetve a gimnáziumi irodalmi tanterv nagyrészben fedje egymást. Á történelmi sorrendet csak a gimnáziumi tan terv veszi figyelembe, s a választolt alkotók és alkotások — bár bizonyára váltanak ki vitát — véleményünk szerint lényegében az irodalomtörténet valóban jeles és jelentős alkotásai, illetve személyiségei. N em célunk, s nem feladatunk ezúttal, hogy részletes észrevételeket tegyünk, hiszen megteszik ezt majd a szaktanárok, mint ahogy eddig is megtették. A magunk részéről elsősorban a dokumentumtervezet nyilvánosságra hozásának nyíltságát és minden bizonnyal hasznosságát szeretnénk hangsúlyozni. Azt a nyíltságot, mely szükséges ahhoz, hogy az 1980-ban életbe lépő új tantervek, valóban a mai követelményekhez igazodva egy egységes, s az eddigieknél még eredményesebb oktatás alappillérei lehessenek. Ami egyszersmind azt is jelenti, hogy egészségesebb, fejlettebb oktatáspolitikai rendszert munkálunk ki magunknak, ezúttal a szó szoros értelmében, a lelje* közvélemény bevonásával. Csu 1 orás Annamária
