Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
.’feggiz^i3_5^S- 'e- ’S:?v■— grA---~ ~ ^-"a.= 1976. február 15., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 fv Míg fair § a za szftr, s a íűh.., rp Egy te^IsSi pártszervezet IsszástiSÉ taggyűlésén Miskolcon jelenleg — három párlvezelőség irányításával — 24 területi pártszervezet tevékenykedik. A bennük nyilvántartott párttagok száma csaknem 3000. A többségük idős, nyugdíjas elvtárs, egy részük — megrokkant egészségi állapotuk miatt, a Központi Bizottság ItHií) márciusi határozata alapján — fel van mentve az aktív pártmunka, a párt- rendezvények látogatásának kötelezettsége alól. Az idős elvtársak túlnyomó többsége azonban — köztük a felmentettek egy része — minden alapszervezetben ma is rendszeres szervezeti életet él, fizikai erejéhez és szellemi frisses égéhez mérten aktív . pártmunkát végez, az alapszervezetekhez tartozó néhány fiatalabb párttaggal együtt. Erről győződhettünk mega minap az 1/1. az. alapszervezet éves beszámoló taggyűlésén is. Es nemcsak erről 1 t—• Az itt szerzett tapasztalatok több vonatkozásban is figyelmet érdemelnek. Több évtized után Az 1/1. sz. területi párt- alapszervezet összetétele önmagában véve is sokatmondó és elgondolkoztató. A taggyűlésen elnöklő Kocsis Bertalan titkárhelyettes bejelentette, hogy a taggyűlés határozatképes, mert az alapszervezet 101 tagja közül jelen van Í14, beteg 1, túlságosan idős koruk vagy megrokkant egészségi állapotuk miatt felmentve 40 fő ... Mit „mondanak” ezek az adatok? — Egyebek közt azt, hogy az alapszervezet tagságának többsége — több évtizedes munka, harc, küzdelem után is (vagy ta'lá'n éppen ezért?) ma is elemi kötelességének tekinti a taggyűlések, a pártrendezvények látogatását; hogy jó néhány idősebb elvtárs felmentése ellenire is vette a fáradtságot, és egészsége kockáztatásával — talán orvosi tilalom ellenére —, is ott akart lenni, s ott is volt az alapszervezet éves beszámoló taggyűlésén. JNo, igen, — a számok néha „beszélnek”, sőt „kérdeznek” is. — Ez esetben például azt, hogy az iméntiek- kel ellentétben néhányan miért hiányoztak erről a taggyűlésről? Ezt a kérdést — mint később hallhattuk —, a párttagsági könyvek cseréje előtt •— névre szólóan is felteszik majd azoknak, akik — viszonylag fiatalabb koruk, s jobb egészségi állapotuk ellenére —, gyakrabban hiányoznak a pártrendezvényekről. f »zennégy pártcsoportban A vezetőség beszámolójából — amelyet Banyák Béla, párttitkár ismertetett a taggyűlésen — mélyebb összefüggéseiben is megismerkedhettünk az alapszervezet helyzetével, múlt évi munkájával, a politikai munka eredményeivel és mindennapi gondjaival. Feljegyezhettük — többek között —, hogy a belváros jelentős részében tevékenykedő alapszervezet munkáját Ötágú vezetőség irányítja, jól szervezett .bizalmi és kiterjedt aktívahálózat segíti. Az alaoszervezet vezetősége tervszerűen — féléves munkatervek alapján — céltudatosan igyekszik ellátni sajátos feladatait. Rendszeresen megtartják a tervezett vezetőségi üléseket, taggyűléseket és párt napokat, negyedévenként tájékoztatják a bizalmiakat a pártmunka időszerű feladatairól, s a bizalmiak is beszámolnak munkájukról, tapasztalataikról, a párttagság problémáiról. A folyamatos politikai munkát 14 parkcsoportban oldják meg. A bizalmiak rendszeresen látogatják és tájékoztatják a hozzájuk be- oszlott elvtársakat a pártmunka időszerű kérdéseiről, feladatúiról, megkülönböztetett figyelemmel foglalkoznak a párti endezvények látogatása alól felmentett, nagyon idős es fekvő betegekkel, az istápolásra, támogatásra szoruló elvtársakkal. Ha figyelembe vesszük a párttagság összetételét, köny- nyeh megállapíthatjuk, hogy az idős, megrokkant elvlár- sakkal való türelmes és figyelmes foglalkozás nem kis feladat. (A löl párttag közül ugyanis 153 nyugdíjas: 50 év alatti mindössze li); 50 — öt) közötti 52; 00—70 közötti 02: 70—H0 közötti 25 és 80—90 év közötti 3. Közülük negyvenen nem indokolatlanul kaplak felmentéit; s csupán 1975-ben a bizalmiak 35 ágyban fekvő beteget látogattak meg. A gondok közölt szerepel a taglétszám szinte állandó mozgása is. Tavaly például húszán jelentkeztek át az alapszervezetből a lakóterületük szerint illetékes párt- szervezetekbe; hatan meghaltak; 4 tagot töröltek; egyet kizártak, s ugyanakkor más alapszervezelből átjelentkezett 19 fő. Változás volt a vezetőség, s az aktívahálózat összetételében is. Mindezek ellenére a párt- szervezetben jelenleg is mintegy 55—00 elvtársnak .van valamilyen funkciója, vagy állandó pártmegbízatása, s a pártrendezvényeket a tagságnak mintegy 70 százaléka rendszeresén látogatja. Politizálás — korhatár nélkül Tavaly például hét taggyűlést és öt pártnapot tartottak. Ezeken — a pártéiul belső kérdésein kívül —, két alkalommal a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseivel, kétszer időszerű várospolitikai, városfejlesztési kérdésekkel, egyszer pedig a közrend és közbiztonság erősítésének időszerű feladataival j foglalkoztak — élénk aktivitással. Az alapszervezetben tavaly három politikai vitakörben több mint hatvanan tanulmányozták, illetve tanulmányozzák jelenleg is rendszeresen a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásával kapcsolatos időszerű politikai feladatokat. A politikai munka szerves részét képezi az alapszervezet vezetősége mellett működő és azt segítő információs és sajtóbizottság munkája éppúgy, mint az egyéni, csoportos és az írásos agitáció különböző formái. Figyelmet érdemel, hogy a pártrendezvényeken a politikai vitakörök munkájában, az időszerű politikai kérdések megvitatásában szép számmal és rendszeresen részt vesznek a 70—80 év körüli elvtársak is, akiknek sok évtizedes politikai tapasztalatait nemcsak igénylik, hanem jól is hasznosítják a mindennapi politikai munkában. A pártmunkában való részvételük, érdeklődésük és aktivitásuk egyben párthűségüknek is beszédes bizonyítéka. Bizonysága annak, hogy a politikai munkában nincs nyugdíjkorhatár... A vezetőség beszámolója, különösen a felszabadulás előtti, s a 45-ös kommunisták ügy- buzgalmát és aktivitását dicsérte. Az szinte természetesnek tűnik, hogy az 1/1. sz. párl- alapszervezet vonzó és hatéen kony politikai munkája révén jó tömegkapcsolatokkal rendelkezik; hogy aktívái eredményesen dolgoznak a Hazafias Népfront területi bizottságában, a KISOSZ-ban és a Vöröskeresztben is —- amint azt a taggyűlésen hallottuk. Példamutató lelkesedéssel Elismeréssel szólt a taggyűlésen az 1/1. sz. alapszervezet. vezetőségének, aktíváinak és tagságának múlt évi munkájáról Juhász Sándor- né, az 1. kerületi pártveze- tőség tagja; aki a kerületi pártvezetőség nevében értékelte az alapszervezet tevékenységét és kapcsolatait. A beszámolót „jónak, tárgyilagosnak, elemzőnek, kritikusnak és önkritikusnak” minősítette, rámutatva ugyanakkor az alapszervezet további • tennivalóira. A vitában egyébként 10 felszólalás hangzott cl: Her- czegli Sándor, Mandula Lajos, Máthc László, Vincze Sándor, Bariba Gyula, Haj- ; duk László, Juhász Sándor- ■ né, Újvári István, Tóth József és Barbai Ferenci lé fejtette ki véleményét, mondta el észrevételeit és javaslatait a további munkára vonatkozólag. A felszólalások elvszerűsége, tárgyilagossága és előremutató jellege, különösen pedig az a fiatalos lelkesedés, ahogyan a pártszervezet idősebb tagjai is, „biztatták egymást” a további helytállásra — akár példa is lehet a fiatalabb kommunista nemzedékek számára. A továbbiakban a tag- könyvcsere előkészítésének politikai és szervezeti feladatai; az alapszervezet első félévi munkaterve; végül pedig — a kerületi párt vezet őség beszámolójára — küldöttek megválasztása szerepelt a taggyűlés napirendjén, mely az Internacionálé hangjaival ért véget. Csépányi Lajos A DOLGOZÓ NŐK helyzetevei párthatározat foglalkozott évekkel ezelőtt. A párthatározat végrehajtása folyamatos munkát igényel, s ezt a munkát nem lehetett befejezni öt-iiat év alatt, nem lehet befejezni még húsz év múlva sem. Sok minden történt a fel- szabadulás óta a dolgozó nő. a dolgozó családanya érdekében. Sok minden történt, eredmények tömegével lehetne büszkélkedni, de ha valahol aktuális a költő szava, miszerint „Nem elég”, — akkor itt nagyon helyénvaló. Még mindig nem elég! Éppen ezért a nőkérdésröl lehet beszélni egy üzemben, de nem lehet megbeszélni. Az üzemek vezetőivel a párbeszédet nem lehet befejezni. csak valahol meg lehel szakítani, egyelőre abba lehet hagyni. Abbahagyni, hogy később egy-egy momentummal kapcsolatosan az ember napok múlva is tovább fűzze a gondolatokat. így voltam ezzel most is, amikor a Miskolci Műanyagfeldolgozó Vállalat igazgatójával és párt- titkárával váltottunk szót a témáról. Órák után a beszélgetést abbahagytuk. A jegyzetfüzei megtelt, három riportra való anyag is összegyűlt, de most mégis a félbehagyott gondolatokat adom csak tovább. Azokat a gondolatokat, amelyek feszítenek, amelyek megoldatlanok, tisztázatlanok a témát körülvevő társadalmi szintű jóindulat ellenére is. i — önöknél megvalósult-c az egyenlő munkáért egyenlő bér elve? — Igen. ilyen' gondunk nincs. Egy új belépőnek, akár férfi, akár nő az illető, azonos az induló órabére. Tehát minden rendben. De a beszélgetést tovább folytatva megtudtuk, hogy az országban 15 műanyágféldolgo- zó üzem van, s az átlagbér szempontjából a miskolci az utolsó előtti helyen van. E témával foglalkozott már a HVDSZ is, de még nem jutottak előbbre. HOGY EZ NEM NÖKÉR- DÉS? Ha azt vesszük, hogy ebben az üzemben a dolgozóknak közel 80 százaléka nő, akkor lehet nőkérdés is. És most jutottunk el ahhoz a ponthoz, hogy meddig kell nőkérdésnek és mikor kell általános munkáskérdésnek tekinteni bizonyos dolgokat. Bizonyos iparágakban olyan magas a dolgozók közt a nők száma, hogy ezeken a helyeken nőkérdés helyett altalános iparági kérdéssel kellene foglalkozni. méghozzá olyan szinten és olyan komolysággal, mintha férfiak dolgoznának azon a területen. — Többe keriil-e a vállalatnak az, hogy dolgozóik száma zömmel nö, mintha férfiakat foglalkoztató üzem lennének? . — Bizonyos értelemben igen, de tudomásul kell venni. hogy a termelés zömét adó nőknek külön igényeik is vannalc. Ezt ki kell elégíteni, hiszen ők, az ö munkájuk tartja el a vállalatot. Közelebbről megvizsgálva, ennél a magyarázatnál sem lehet megállnunk, .bármilyen szimpatikus is. Sorra vettük, melyek azok az igények, amelyeket a vállalat vezetősége igyekezett és igyekszik kielégíteni. Például gondoskodás a jó gépekről, jó szerszámokról. Nagyon fontos — de a férfi dolgozó is joggal megkövetelheti. Továbbá, védőital biztosítása. A többletet itt az jelenti, hogy olyan üzemrészben is van szódavíz, ahol egyébként a munka milyensége nem írja elő. Normális, becsületes emberi gondoskodás! Általános emberi. Mint ahogy jogos munkásigény — legyen az nő vagy férfi —. hogy * kényelmes, korszerű tisztálkodási helyiségek legyenek. Itt részben már vannak, részben ebben az évben folytatják a korszerűsítést. Mindezeken túl van egy nagyon lényeges feladata a zömmel nőket foglalkoztató üzemeknek, és ez az igazi és egyik igen fontos nőkérdés jelenleg; — nevezetesen a szakképesítés problémája. Hiába van hűtőszekrény, speciális szeméttároló, szódavíz és padok a fák alatt, ha a nők többségé nehéz munkára kényszerül. Mert erre kényszeríti a befejezetlen általános iskola, erre kényszeríti a korai gyerekszülés. Dolgozni azonban kell.' ezt már így .vezette be társadalmunk rendje, s igényli maga a nö is. A legnagyobb, amit ez a vállalat a riökérdésben tett az. hogy gondoskodik a szakmunkásképzésről. Külön törődik azokkal, akiknek nincs meg a nyolc osztályuk, hogy megszerezhessék, s gondoskodik a felnőttek szakmási- tásáról is. Az idén a GYES- en levőknek is biztosítják a tanulást, szervezetten. Mindezt anyagilag is ösztönzi. Ebben az évben már havi 100 forint szakmunkáspótlék jár annak a szakmunkásnak, aki az adott hónapban 120 órát normában ledolgozott. Még erről is sokat lehetne beszélni, de lépjünk tovább: — A dolgozó nők létszámához képest meafclclö-e a nők aránya a vezetésben? — Van nö a vezetés csaknem 'minden szintjén, de az arány nem megfelelő. lehet- ite sokkal jobb. Elmondták egyik ’elenlegi gondjukat. Arról van szó, hogy egy. technikumot végzett nőt szeretnének műve- ■ zetőnek kinevezni, de nem vállalja. Az ok az, hogy akkor három műszakba kell járni. Íme, egy újabb gondolat, amit hosszasan lehetne boncolgatni. Az üzemben ha- rommüszakos termelés folyik. Mint említettük: nők dolgoznak itt zömmel, tehát mindhárom műszákiján. Van valaki. aki szerzett bizonyos végzettséget, de ezzel inkább nem el, csakhogy a kényelme megmaradjon. Amíg a vállalatokban ilyen vitákat kelt folytatni, addig egyoldalú a nők vezető beosztását szorgalmazni. Az ilyen példák azért is bosz- sza.ntóak, mert alapot adnak egy olyan vélemény elterjedésének, hogy a nők maguk idegenkednek a felelősségteljesebb megbízatásoktól. Ezt a véleménvt sok helyen rosszértei műén lovagolják meg, s hangoztatják olyan vállalatoknál, intézményeknél is, ahol nem a szakképzettség a fő gátja a válogatásnak. mint az említett üzemben. VÉGSŐ KÖVETKEZTETÉS? Az egyelőre nincs. Ezt a témát csak abba lehet hagyni, s egy más alkalommal, más körülmények között tovább folytatni. Adamovics Ilona Több mint egyhónapos „múltra" tekint vissza a Budapesti Csecsemőn» háza ti Szövetkezet niezöcsáti üzeme. Még jól jön Csörsz Ernüné szalagvezctö tanácsa a Kis ruhák varrása közben. Ji erőiéi „aitielíiérií a mikor a 240 lóerős Rába—Steiger erőgép a termelésben bemutatkozott, a szakemberek érthető örömmel fogadták, hiszen nagy teljesítménye és minőségi munkája a legnagyobb reményekre jogosított. Megyénkben az elmúlt esztendőben kilenc ilyen traktort vásároltak. Nem nagy szám ez, de a gép árát tekintve — 1,2 millió' forint —, hatalmas értékről beszélhetünk. Hogy a traktor jó. arról az elmúlt hónapok számai vallanak. Az AGROKER Vállalathoz eddig 25 új megrendelés érkezett. A traktorhoz szerkesztett munkagépeknél azonban már találkozhatunk „fekete báránnyal”. A Mosonmagyaróvári Gépgyár KLC típusú konstrukcióját a megye szakemberei „anti- eke” néven becézik. Van ugyanis egy „apró” baja, hibája: nem tud szántani. Jegyzőkönyvek kivonatait lehetne sorolni, amelyek e földforgató szerszám „szereplésével” foglalkoznak. Valamennyi azt panaszolja, hogy ez az ötfejű munkagép egyszerűen nem tud megbirkózni a feladatával. A sárospataki Kossuth Tsz a KITE termelési rendszertől kapott egy Rába—Steigert, a hozzávaló munkagépparkkal. Amikor a főmérnököt az ekéről megkérdeztem. így feleit: „Beadta a kulcsot”. Kiderült, hogy pár hektár felszántása után az ekefejek leszakadtak. Még jó, hogy rendelkeztek Robeverk-ekével, amellyel a szántást be tudták fejezni. Prügyről hasonló tapasztalatokról számoltak be az AGROKER-nek, ahonnan a jegyzőkönyvet továbbküldték a garanciát, vállaló Mosonmagyaróvári Gépgyárnak. A választ ma is várják. Hernád- németiben „hatásosabban” reklamáltak, elhívták a gép tervezőjét is. Az eset ugyanaz volt, az eke egy ideig dolgozott, kifogástalan munkát végzett, de aztán „megbetegedett”. A „látlelet” a következő: ekefej elcsavarodva, a tartókeret elgörbülve. ekelest kiegyenesedve, leszakadva. A tapasztalatok összegezése után a következő tömör, párszavas megállapítás született: gyenge az alapanyaga. Ezzel egyetértünk. De ha gyenge, miért került ki az eke a forgalomba? Mit kezdjenek a termelők a gép „maradványaival”? A legújabb fejlemény: a gyár vállalta, megerősíti az ekét. Rá is fér, és sürgősen szükséges is, mert az AGROKER más ekét, amelyet a Rába—Steiger típusú nagy teljesítményű traktorra lehetne kapcsolni, nem tud ajánlani. Hernádnémetiben 43 hektár felszántatlan terület várja az újabb próbát. Azért hagyták, hogy megbizonyosodjanak, nem vesznek-e „zsákba macskát”. Kármán István
