Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

rí ÉcZAK-MAGYARORSZÁG 2 k 1976. február 15., vasárnap 55 1 ifié lirt Dr. Lékai László esztergo­mi érsek nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Irodának. Ebben a többi közölt mél­tatta a Szentszéknek azt a törekvését, hogy a szocialista államokban mind rendezet­tebbé legyen az egyház és az állam viszonya. Hangsú­lyozta. hogy, küldetését a magyar katolikus hierarchia élén annak fáradhatatlan munkájában látja, hogy a ka­tolikus egyház alkotó erővel működjék közre a magyar hazának és népének további boldogulásában. Hivatásának tekinti, hogy a realitások ta­laján a fejlődés folyamatát előmozdítani segítse. A szo­cialista társadalomban együtt élnek hívők és nem hívők, itt akarnak boldogulni mind­nyájan és ezt az emberhez méltó életet, jólétet közösen akarják még magasabbra fejleszteni. A béke és biztonság kér­déseiről szólva kifejtette: Olyan korban élünk, amikor az atomerő és a kozmikus térségekbe való behatolás óriási távlatokat nyit az em­ber előtt. Az emberiség jö­vőjének azonban csak egyet­len biztonságos alapja lehet: a béke. Csakis ez garantál­hatja, hogy a prometheuszi erők birtokába jutott ember vissza ne éljen megszerzett hatalmával. Napjaink is elég példával szolgálnak arra, ho­gyan fordíthatja az ember a tudományos és technikai fel­fedezéseket az élet kioltásá­ra. A nagy dilemma: — Fejlő, dés vagy pusztulás, még min. dig megosztja az emberiséget. Az érsek emlékeztetett arra, hogy VI. Pál pápa idei. ja­nuár elsejei szózatában külön kiemelte a helsinki konferen­cia jelentőségét. A béke mindjobban tért hódít. Hel­sinkit a hívők is mérföldkő­nek tartják földrészünk, de azon túl az egész emberiség életének újkori történetében. Ma még szinte beláthatatla- nok azok az áldásos eredmé­nyek. amelyeket az egyez­mény becsületes betartása ígér. Az érsek hangoztatta: Mindannyiunknak össze kell fogni, hogy a helsinki meg­állapodás ne újabb vitáknak, ellenségeskedésnek és meg­osztásnak legyen a forrása. Hangsúlyozta, hogy az össze­fogásban az egyháznak is je­lentős a szerepe. Zsofdoslörlénet A londoni Evening Stan­dard pénteken interjút kö­zölt egy Észak-Angliából to­borzott volt angol katonával, aki Angolában az angol zsol­dosokat kivégző csoport tag­ja volt. A férfi, John Berry Free­man, elmondta: január 31-én új zsoldoskülönítmény érke­zett a szakadat1 FNLA fenn­hatósága alatt állt területre. Parancsnokuk, egy magát „Callan”-nak nevező, külö­nös könyörtelenségéről hír1- hedt ciprusi származású zsol­dostiszt, kettéválasztotta a csapatot azokra, akik részt akartak venni a közeledő üt­közetben, s azokra, akik azt mondták, hogy rossz fegyve­rekkel nem harcolnak. Késő éjjel a zsoldosok har­coló különítménye visszatért a táborhelyhez, hogy vizet, élelmet és muníciót vegyen fel. Az ott maradt zsoldosok viszont azt hitték, hogy az ellenség közeledik és tüzelni kezdtek a terepjáró gépkocsi­ra. A járművet szétroncsol­ták, de a bennülőknek sem esett bajuk. Amikor az esetet „Callan” tudomására hozták, a görög magánkívül volt dühében. Sorba állította az ott maradt angol zsoldosokat és több pisztolylövéssel megölte azt a katonát, aki előző éjjel tüzet nyitott. Ezután külön állítot­ta azokat, akiket az éjszaka támadás ért és megparan­csolta nekik, hogy alakítsa­nak kivégzőosztagot egy Sam Copeland nevű egykori angol katonára, a zsoldoskülönít­mény törzsőrmesterére bízta valamennyiüket. Freeman beszámolója sze­rint — amelyet hasonló el­beszélések többé-kevésbé megerősítettek a rendőrségen — a kivégzőket és kivégzen­dőket szállító autót az or­szágút szélén megállították. Az előzőleg alsóneműre vet- kőzletett zsoldosokat kiterel­ték és Copeland géppisztolyá­ból tüzet nyitott rájuk. Né- hányan futni próbáltak, de a „törzsőrmester” mindegyiket lekaszabolta. Bár szörnyű sé­rüléseket szenvedtek, még valamennyien éltek, amikor a brit „keretlegényeknek” Copeland megparancsolta, hogy most már végezzenek honfitársaikkal. Az émelyítő történet epiló­gusaként Freeman elmondta, hogy Copelandot Holden Ro- bertóék hadbíróság elé állí­tották és kivégeztették. „Cal­lan” állítólag megsebesült, de lehet, hogy még él s bújkál. A Munkaügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága etz- '■ ben az évben is meghirdette a „Szakma kiváló tanulója” ver­senyt. A KISZ Borsod megyei Bizottságának és a megyei ta­nács művelődésügyi osztályának rendezésében ezekben a napok­ban kerül sor a tantárgyi és szakmai megyei döntőkre, me­lyeken a szakmunkásképző inté­zetek legjobb tanulói vehetnek részt. Tegnap délután. Kazincbarci­kán a Borsodi Vegvikombinát tanműhelyében befejeződött a villanyszerelő szakmunkástanu­lók megyei versenye. A pénteki írásbeli vizsga után 14 íiaial mu­tatta be gyakorlati tudását a közlemény Értesítjük az utazóközönséget, hogy a Kun Béla utca—Vörös­marty utca kereszteződésében levő forgalomirányító jelzőlám­pa üzembe helyezése miatt, a 2l-es jelzésű járatok útvonalát módosítjuk. Február 16-án hétfőn reggel üzemkezdettől a Tiszai pályaud­varról—Tatárdomb fele közleke­dő 21-es jelzésű autóbuszjára­tok a Kun Béla utca helyett a Zrínyi utcán át jutnak el a Lévav J. utcába. Innen tovább a já­ratok a jelenlegi útvonalon köz­lekednek. vizsgabizottság előtt. A győzel­met Fejes László, a kazincbar­cikai 105. számú Lékai János Szakmunkásképző Iskola növen­déke szerezte meg Klamencsák Sándor (116. sz. iskola) és Gaz­da Béla (105. sz. iskola) előtt. Sajószentpéteren. a 103. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben matematikából ‘és vasipari szakrajzból vetélkedtek megyénk Ifjú szakmunkásjelölt.iei. Mate­matika tantárgyból Szalay Gyula, a 103. számú iskola, szakrajzból pedig Spitzmüllcr János, a 101. számú iskola növendéke szerez- , le meg a győzelmet. A megye* verseny első helye­zettjei kénviselik Borsodot az or­szágos vetélkedőn. A Zrínyi utca cs Lévay J. ut­ca kereszteződésénél megállóhe­lyet létesítünk. A Tiszai pályaudvar felé ha­ladó járatok útvonalában válto­zás nincs. Fentiekkel egyidejűleg a Kun Béla u.—Vörösmarty u. keresz­teződésénél a 4-es. 21-es és a 23-as jelzésű iáralok megállóhe­lyeit a haladási iránv szerint a kereszteződés túlsó oldalára he­lyezzük át. Grsmike tevele WaMtnkez Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője pénteken továbbította And­rej Gromiku szovjet külügy­miniszternek Kurt Waldheim- hez, az ENSZ főtitkárához in­tézett alábbi levelét: „Figyelmesen tanulmányoz­tuk azt a felhívást, amelyet ön intézett a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonfe­rencia társelnökeihez annak a vitának kaocsán, amely a Biztonsági Tanácsban folyt a közel-keleti kérdésről. Moszk­vában méltányolják az ön kezdeménvezését és osztják a béke ügvére nézve veszélyes közel-keleti feszültség fenn­maradása miatti aggodalmát. Feltétlenül aggodalmat kelt az a körülmény, hogv Izrael és azok, akik támogatlak, to­vábbra is holtponton akarlak tartani a közel-keleti rende­zés e'íész ügvét. A Közel-Keleten nincs le­hetőség az igazi békére, amennyiben nem vonják ki az izraeli csapatokat vala­mennyi 1967-ben megszállt arab területről, ha nem vé­dik meg a Palesztinái arab nép elidegeníthetetlen nem­zeti jogait és nem biztosítják e térség valamennyi állama számára a független léthez és a fejlődéshez való jogot. A Szovjetunió véleménye szerint azokat a kormányo­kat terheli a felelősség az ilyen politika következmé­nyeiért, amelyek gátolják a genfi konferencia összehívá­sát. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének, ennek a nagy tekintélyű nemzetközi szerv­nek nyomatékosan hallatnia kell hangját a Közel-Kelet tartós és igazságos békéje megteremtésének kérdéseiben. Főtitkár úr biztos lehet ab­ban, hogy a Szovjetunió a maga részéről — mint eddig is — minden tőle telhetőt elkövet e cél elérése érdeké­ben. A Szovjetuniónak ez el­vi álláspontja és a jövőben is szilárdan tartja magát hoz­Íz építésügyi Mfizéit bérfizetési nspiairói Az építésügyi- és városfej­lesztési miniszter rendeletet adott ki a minisztérium fel­ügyelete alá tartozó szervek, a tanácsi építő-, szak- és sze­relőipari vállalatok, a taná­csi tervezőirodák és vállala­tok, a kommunális szolgálta­tó vállalatok, valamint az építő- és építőanyagipari szö­vetkezetek januári és ez évi bérfizetési napjairól. Az alapelvek most is megegyez­nek a korábbi rendelkezések­kel. Így általában kéthetes időközönként pénteken kerül sor a részfizetésre, majd a végelszámolásra. Négy alka­lommal azonban e kétféle lizetési nap között háromhe­tes időköz telik el, s ezért a dolgozók kérésére a rendelet mellékletében felsorolt napo­kon — április 30, augusztus 6, október 8, és 1977. január 7. — legfeljebb 500 forint részelőleget is fizethetnek, amit természetesen a végel­számoláskor egy összegben levonnak. A rendelet előír­ja, hogy a bérfizetési napok­ról hirdetmény útján kell tá­jékoztatni a dolgozókat. fiz almi van szó fi E gy fiatalember kért tőlünk segítséget nemrégib Ószintén elmondta, hogy kisiklott életét mások táf gatása nélkül képtelen rendbe hozni. Nincs bel annyi akaraterő, hogy leküzdje a csavargás, az ital kisél sét, s ha némi pénz csörög a zsebében, nem nyugszik, a® el nem szórta. Kiderült: tehetséges, jó szakemberről van szó, aki nag) is büszke arra, hogy bonyolult szakmai feladatok megoldá ra is képes. Van tehát lehetőség. Éppen a szakmai önér segítségével lehelne megállítani a lejtőn, a munka lehel a gyógymód. De az is kiderült, hogy nehéz ügyben jár. egy ilyen kóros esetet orvosolni szeretne A munkahét) sora a leghatározottabban elzárkózott a vállalkozástól: „Mi jen elvonókúrára.” „Nem a mi dolgunk, hogy Ilyen ember kel dédelgessünk”. „Nem vagyunk nevelőintézet, nálunk lelős munka folyik. Megbízható emberekkel is alig győz* a tennivalónkat.” „Örülünk, hogy helyreállt a rend, W megszabadultunk az ilyen terhektől. Mit szólnának az el berek, ha szántszándékkal hoznánk ide .link elemeket’." Nagyszeuű dolog, hogy üzemeink vezetői ennyire féltik munka rendjét. Bizonyára van már jó néhány rossz tapai talatuk is. Jó, hogy a „link” munkásnak nincs becsük* hogy ma már nehéz lapítania, és még nehezebb eltűnni tömegben az olyan embernek, akinek visszataszító tulajd# ságai vannak. Jó dolog, hogy a kérdés elutasítói egytől eg)1 a termelésre hivatkoznak, a feladatokra, amelyek sikeres£ végzéséért az egész közösség felelősséget vállalt, és alt félnek, hogy oda nem való elemek megzavarhatnák a nel* zen kialakult jó összhangot. A rizikót mégis vállalni kell. Mi nem vagyunk kapital® ták, akik megelégedhetnek a termelés jó eredményeivel. N lünk az ember mindennél többet számít. Reménytelen eseti' csak akkor beszélhetünk, ha az valóban reménytelen. Rid® embertelen felfogás volna azt vallani, hogy aki nem akarni, aki a maga erejéből képtelen kilábalni hibáiból, abt>‘ úgysem lesz semmi. Ez a vélemény ellentmond még a W pitalista pedagógia elveinek is. Hiszen hathatós segítség?* ilyen emberből is válhat nemcsak valami, hanem valaki Vannak olyan lejtők, amelyek aljából a gyengébbek cs® mások támogatásával juthatnak a tetőre, de fent eseti® jobban megvetik a lábukat, mint akik a maguk erejéből k® paszkodtak fel. Nem volt igazuk azoknak, akik a fiatalembert azzal utas1 tollák el, hogy „előbb hozza rendbe magát”, mert káros d nézés volna ezekkel a hibáival olyan munkába ál lila® melyben mindennap változatlanul produkálnia kell. Az bi? tus, hogy ilyen esetekben nem a bibliai irgalmas szamarit® nus elnéző jóságára van szükség. A szemet hunyó megbocsát tás nem segít. De a közösség határozott beavatkozása rná' igen. A bizalom, az együttérzés, a szükséges fegyelmez# í még a reménytelennek tartott esetekben is célhoz vezethet ' ra£S eggyőződéssel valljuk, hogy az ember megváltoztathat''; i Van értelme a törődésnek, a türelmes nevelésnek, a ( ■*“ környezet, a jó közösség, a szervezett társadalom vaj i lóságos műhelye ennek a változásnak. Egyébként fiatalén1'! bérünk számára is akadt végül ilj'en műhely, ahol jó kézbe1! ■; van. s melynek mesterei nem féltek reszkírozni. Ügy döntötj ] lek, hogy vállalni kell a nemes kockázatot. Egy ember sorság ; (■ól, jövőjéről van szó. Arról, hogy talpra álljon, haszno? munkásként illeszkedjen be életünkbe. S ez olyan cél, amelyért a feladatát értő, szocializmus'! építő közösség szívesen megkísérli akár a lehetetlent is. K. F. 6 VILAGHIRADO A /különös „repülőszeren­csétlenségek” hetét írtuk Ko­lumbiától Japánig, Olaszor­szágtól Hollandiáig. A Lock- heed-járvány — a nagy ame­rikai monopóliumhoz fűződő vesztegetési botrány — bőven szedi áldozatait, miniszterek, képviselők, tábornokok, Hol­landiában a királynő férje keveredtek alapos gyanúba, s buktak a vállalat vezetői is. így, önmagában sem ér­dektelen az ügy, de könnyen lehetséges, hogy csak most indul az igazi lavina ... A Lockheed repülőgyár ugyanis nem akármilyen cég, hanem az amerikai katonai­ipari komplexum egyik veze­tő vállalkozása. Telephelyei jórészt Kaliforniában van­nak, ahonnan most Ifeagan, a republikánus szélsőségesek szószólója .indult harcba a Fehér Házért — nyílt, eny­hülésellenes programmal. A leleplezések nyomán politi­kai számlák is napvilágra ke­rülhetnek, s erre különösen jó alkalmat nyújt az elnök- választási kampány kezdete. (A Lockheed-ügy adalék ar­ra vonatkozólag is, hogy az Egyesült Államokban miért ágálnak egyesek olyan heve­sen minden katonai enyhü­léssel szemben, s miért fo­gadtak el Washingtonban — néhány hónappal Helsinki után — rekord katonai költ­ségvetést. 112 milliárd dol­lár értékben!) De lehetnek újabb nemzetközi vonatkozá­sok is: további bizonyítékok arról, miként próbálja az Az óriási port kavaró leleplezések után pénteken lemondott az amerikai Lockheed Aircraft Corporation elnöke, Dániel .1. Haughton. (Bal oldali kép) Julianna holland királynő és férje Bernhard herceg egy amszterdami jótékonysági bá­lon. A hercegnek a Lockhecd-botrány kirobbanása óla ez az első nyilvános szereplése, mivel személyét is kapcsolat­ba hozták a megvesztegetéssel. (Jobb oldali kép). Egyesült Államok rávenni szövetségeseit amerikai had­felszerelés vásárlására. S nemcsak a Lockheedről szól a nóta: néhány hete a Ge­neral Dynamics került ha­sonló helyzetbe négy NATO- ország renülögép-rendelései- nek kapcsán. Az amerikai fővárosban folytatódik az angolai vita is. de annak mindinkább fele­lősségáthárító jellege van: a külügyminisztérium és a kongresszus egymást vádol­ják a kudarcért. Közben a népi erők egy hél alatt két főhadiszállást is elfoglaltak: az ellenkormány székhelyéi. Huambót, valamint az Unita szervezet katonai központiát. Silva Portót. Az Angolát ke­let—nyugati irányban átsze­lő, gazdaságilag és stratégiai­lag rendkívül fontos vasútvo­nal már csaknem egészében a felszabadító hadsereg kezé­ben van. Ez azért is lénye­ges, mert a vasút jelenti Zai­re és Zambia ásványi kin­cseinek szállítási lehetőségét a tengerparti kikötőkhöz. Az Afrikai Egységszervezet negy­venhat tagállama közül már huszonkilencen ismerték el az MPLA vezette kormányt, a héten megtörtént Uganda döntése. (Amin tábornok, az ország államfője egyúttal az AESZ soros elnöke is.) Mi­vel az egységszervezetbe való felvételhez elég az egyszerű többség, Angola már részt vehet a következő tanácsko­záson. Afrikára azonban a lagosi jelentések miatt is figyelni kellett, a héten: puccskísér­let történt Nigériában. A részletek még nem teljesen tisztázottak, de minden jel arra mutat, hogy a tiszti cso­port zendülése kudarcba ful­ladt. Dél-Vietnamban népszám­lálás kezdődött, s ez nem­csak demográfiai, hanem po­litikai vonatkozású. A kínai fővárosban kiújult a tace- baók (nagybetűs falragaszok) csatája s a központi lapok „a kapitalista úton járó szemé­lyekről” cikkeznek — egye­lőre nevek említése nélkül. Mindez csalhatatlan jele an­nak, hogy Kínában folytató­dik a hatalmi harc, s egye­lőre egy tényező biztos: a bi­zonytalanság. Európában továbbra is a „déli szárny” a legmozgal­masabb. Olaszországban, nem kis nehézségek árán. meg­született a kisebbségi keresz­ténydemokrata kormány. Ha lehel, még törékenyebb ka­binet született annál, mint amely megbukott. Meeintcsak kitérő lépéssel próbálkoztak, s ez az ideiglenesség mind­addig megmarad, amíg nem tisztázódik a baloldal alap­vető erejének, az Olasz Kom­munista ’-’árinak helvzete a kormányzásban. Portugáliá­ban nem írhatták alá a pár­tok és a fegyveres erők új megállapodását, mert a jobb­oldali demokratikus néppárt az utolsó pillanatban vissza­kozott. Miskolci Közlekedési VáltMet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom