Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

7976. február 22., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Lakóépületek futószalagon... Szakma és hivatás ■(V ti I' » éf j( i* i> if 5) ! > Fő feladatunk: a lakásépítés Beszélgetés Viscze 6áza vezérigazgatéval Az építőiparban, szinte ha­gyomány, hogy az esztendő utolsó hónapjaiban kell átad­ni a lakóépületek többségét. Tavaly ősszel úgy tűnt, a Borsod megyei Állami Épí­tőipari'Vállalatra minden ed- digitöl nagyobb feladat meg­oldása vár, hiszen nemcsak az 1975-ös terv korábbi elma­radásait kellett felszámolni, hanem a negyedik ötéves terv teljesítése is veszélyben volt. Ebben a rendkívül ne­héz helyzetben vitatta meg az MSZMP Miskolc városi Vég­rehajtó Bizottsága a BÁÉV tevékenységét, különös tekin­tettel a soron következő fel­adatokra. Akkor szinte lehe­tetlennek tűnt a tervek tel­jesítése, jóllehet, a kemény munkához sok segítséget ígér­tek a város párt- és állami szervei. Nos: ez a segítökész- ség, és a vállalat több mint ötezres kollektívájának a szó igaz értelmében vett példás helytállása eredménnyel járt. Ezekről a nehéz munkás-hét­köznapokról és az ötödik öt­éves terv feladatairól a kö­zeli és a távolabbi tenni­valókról beszélgettünk Vin- cze Géza vezérigazgatóval. — Hogyan teljesítette a negyedik ötéves tervét és ezen belül is az 1975-ös feladatokat a BAÉV? — kérdeztem. — A negyedik ötéves terv feszített tennivalóinak telje­sítése — az ismert körülmé­nyek következtében kialakult munkacsúcsok miatt — ne­héz helyzet elé állította vál­lalatunk kollektíváját. A ki­vitelezési feladatok megoldá­sára megtettük a szükséges : intézkedéseket. A beruházók­kal, tervező és társgenerál vállalatokkal szoros végre­hajtási ütemtervet készítet­tünk, aminek betartását a párt-, tanácsi és minisztériu­mi szervek maximális mér­tékben segítették. Az ered­mény nem is maradt el, a vállalat negyedik ötéves ter­vét túlteljesítette. Az elért teljes termelési érték 8,6 mil­liárd forint, ami csaknem kétszerese a harmadik ötéves tervben elért teljesítésnek. Ez az eredményesség teljes egé­szében a termelékenység nö­vekedéséből származott. Át­adtunk 16 086 lakást, ami 557 lakással több a tervezettnél és meghaladja az előző két ötéves tervben átadott lakás- számot is. Ezenkívül átadott a vállalat 1750 óvodai és 440 bölcsődei férőhelyet, 116 is­kolai tantermet és 29 ezer négyzetméter alapterületű ke­reskedelmi és szolgáltató lé­tesítményt, és sok más épít­ményt, többek között: a mis­kolci DOMUS lakberendezési áruházat, az ózdi orvosi ren­delőt, a leninvárosi kétezer adagos konyha és étterem épületet. Ezzel egyidőben a vállalat nyeresége a tervidő­szakban megduplázódott, dolgozóink jövedelme 37,6 százalékkal növekedett. Külö­nösen 1975-ben értünk el szép eredményeket. Á teljes termelési volumen megha­ladta a 2,1 milliárd forintot, ami az eiőző évhez képest 25 százalékkal, azaz 430 mil­lióval több, ugyanakkor a termelékenység 30 százalék­kal növekedett. 3875 lakást adott át a vállalat, amennyit eddig még soha. Ebből Mis­kolcon 2602, Özdon 306, Ka­zincbarcikán 546, Leninvá- rosban 301 lakás került át­adásra. 1975-ben 3200 lakásba köl­tözhettek be Borsodban, mi­közben maradéktalanul ele­get lettünk az ÖKÜ rúd- dróthengermű építésénél vál­lalatunkra i. ruló feladatok teljesítésének. — Nos, mindezt figye­lembe véve: mit tartanak a vállalatnál a negyedik ötéves terv legnagyobb eredményének? — Alapvetően azt, hogy partnereink jó együttműkö­désével sikerült a rendkívüli nehézségeket elhárítani. Ki­emelkedő eredmény a 16 080 lakás megépítése és ezen be­lül az, hogy 1975-ben a sze­relés kezdetétől a befeje­zésig 2—2,5 hónap alatt is készültek lakóépületek. Erre eddig országunkban sehol nem volt példa, de előfor­dult, hogy 66 lakásos épü­letben két hónap alatt az üzembe helyezés is megtör­tént. Nagy eredménynek tartjuk a BVPR-technológia kialakítását, bevezetését és széles körben való elterjesz­tését. Ezzel iskolákat, óvodá­kat, bölcsődéket építünk a lakásépítés ütemének meg­felelő gyorsasággal. A rend­szer iránt nemcsak hazai, hanem külföldi érdeklődés is tapasztalható. Ezt a tech­nológiát, amely miniszteri nívódíjat kapott, az ÉSZAK- TERV-vel közösen dolgoztuk ki. Nagy dolognak tartjuk a házgyári rekonstrukció vég­rehajtását, még ha sok gond­dal és jelentős költségráfor­dítással járt is, mert az új lakóházak esztétikusabbak, új színfoltokat és változatos­ságot adnak a kedvezőbb vá­rosképek kialakításához. — E valóban nagyszerű eredmények birtokában mi­lyen feladatok várnak a BAEV-rc az ötödik ötéves tervben cs 1976-ban? — Törekszünk rá, hogy ki­elégítsük a profilunkba tar­tozó építési igényeket, javít­va a minőséget, a szervezett­séget és a gazdaságosságot. Fő feladatunk változatlanul a lakásépítés. Az ötödik öt­éves tervben előreláthatóan mintegy 16 ezer lakás egyenértékű panel kerül le­gyártásra, melyből a megyé­ben 14 ezer lakás átadása várható, a többi az igények­nek megfelelően, Heves me­gyébe, illetve az orenburgi földgázvezeték építéséhez lesz szállítva és részben a me­gyénkben kollégium és mun­kásszálló építményekhez ke­rül felhasználásra. A lakásépítésen kívül igény 2265 óvodai és 860 bölcsődei férőhely, 212 iskolai tanterem és 79 ezer négyzetméter alap- területű kereskedelmi és szolgáltató létesítmény meg­építése. Kiemelt beruházás az OKU rúd-drót hengermű még hátralevő munkáján az acél­műi intenzlfikáló, az Olefin II. 400 személyes kollégiuma, az LKM acélmű fejlesztésé­nek részmunkái, s érdekelve vagyunk az orenburgi gáz­vezeték építéséhez szükséges szociális, kommunális létesít­ményeknél is. Mindebből 1976-ban 2720 lakás átadásá­val számolunk és összesze­reljük az orenburgi gázveze­ték építésénél vállalt 285 la­kást. Megyénkben az idén 36 iskolai tantermet, 425 óvodai és 180 bölcsődei férőhelyet és nagy mennyiségű kereskedel­mi, szolgáltató létesítményt adunk át. — E feladatokon belül mi a legsürgősebb és a leg­fontosabb tennivaló már most, az ötödik ötéves terv elején? — Egyik legsürgősebb fel­adat az évi tervnek, vala­mint a terv végrehajtását szolgáló intézkedési tervnek megismertetése a dolgozók­kal. Másik nagyon fontos tennivaló a már elkészült ütemtervek alapján a koope­rációs határidők betartása. A feladat teljesítéséhez szüksé­ges a megrendelt anyagok, szerkezetek beszállításának ütemes biztosítása. Az ötödik ötéves tervben igény a ke­reskedelmi és szolgáltató lé­tesítmények kivitelezésének meggyorsítása. Ennek érde­kében korszerűbb, kevesebb élőmunka-ráfordítást igény­lő szerkezeti megoldásra és technológia kidolgozására tö­rekszünk az ÉSZAKTERV- vel együttműködve. Végül, fontos tennivaló a kidolgo­zott munka- és üzemszerve­zési módszerek széles körű alkalmazása, a munka- és tervfegyelem szilárdítása, a minőség javitása. — Várhatók-c konkrét in­tézkedések a BÁÉV-nél a takarékosság fokozására, a költségek csökkentésére, a jobb munka- és üzemszer­vezésre ? — Mindenképpen várha­tók. A takarékosságra vo­natkozó múlt évi intézkedé­seink, erőfeszítéseink ösztön­ző eredményt hoztak. Az energia- és anyagmegtakarí­tás 11,5 milliós vállalásunkat 14,8 millióra teljesítettük. A múlt évi tapasztalatokat fel­használva, idén még több megtakarítást akarunk elér­ni. Kibővítve a korábbi te­rületeket a kohászati termé­kek közül a rúd- és idom­acél, a zsaluzóanyag taka­rékosabb felhasználásával. Fokozottabb mértékben hasz­náljuk fel a BVK portplaszt műanyagából készülő nyílás­záró szerkezeteket. Számolunk a termelöberendezések jobb kihasználásával, a fajlagos és rezsiköltségek csökkentésé­vel, a programszerűség be­tartásával és az építési átfu­tási idő rövidítésével. A be­fejező munkákhoz szükséges anyag- és szerelvényellátás­hoz egységcsomagolási rend­szert vezetünk be, s ez mint­egy 25 százalékos létszám­megtakarítást eredményez­het. — Hogyan segíti e nehéz, de szép feladat megoldását a BAÉV törzsgárdája? — Hagyomány nálunk, hogy feladataink megoldásá­ban a vállalat egyre izmoso­dó törzsgárdájának jó mun­kájára bármikor számítha­tunk. Törzsgárdánk létszá­ma jelenleg több mint 4 és fél ezer, ami 781-gyel növe­kedett az utóbbi egy év alatt. A vállalat 5500 fős kollek­tívájának 81 százaléka 5— 25 éve dolgozik nálunk, s ők minden vonatkozásban szem előtt tartják a vállalat és a társadalom érdekeit. Ott van­nak mindenütt, ahol tettekre van szükség. A munkaver­senyben élen járnak, példát mutatnak a kommunista mű­szakokban, a minőségi mun­kában és a társadalmi tu­lajdon védelmében egyaránt. Munkájuk, magatartásuk most is garancia nagy fel­adataink megoldására — mondotta Vincze Géza vezér­igazgató. Paulovits Ágoston íii iok&i mßst&rssßi Mester. Valamikor, hogy ezt a megszólítást kiérde­melje valaki, meg kellett tanulnia a szakmát, aztán fél Európát be kellett járnia gyalogszerrel, hogy évek múltán valóban mestere le­gyen a választott szakmá­nak. Ez a rang mi tagadás, az utóbbi évtizedekben ko­rántsem jelentett olyan ma­gas lépcsőfokot, mint Vala­mikor. Vesztett egykori fé­nyéből a szakmunka, kisebb lett a mesterek megbecsülé­se. Ám most újra elkezdő- dött^ valami. Valami új, ami ha sikerül, segíthet vissza­adni a szakmunkás igazi rangját, tiszteletét., vonzását. Kormányhatározat és mi­niszteri rendeletek alapján megkezdődik a mesterszak­munkások képzése. A Diós­győri Gépgyárban, ahol már viszonylag előrehaladott ál­lapotban vannak az előké­születek, az esztergályos és géplakatos szakmákban szer­vezik meg a szakmunkások újfajta továbbképzését. m Ha egykor megkövetelték a mesterektől, hogy a céh legjobbjai legyenek, most is azt kell tenniük a vállala­toknak. Ezért támasztanak magas követelményeket már a jelentkezésnél. Az általá­nos követelmények közé tar­tozik, hogy a mesterszak- munkás-jelöltnek általános iskolai végzettsége és szak­munkás-képesítése, vagy szakmunkás munkakör ellá­tására jogosító szakközépis­kolai érettségije mellett a két szakma V. szakképzett­ségi fokozatában legalább 5 éves szakmai gyakorlata le­gyen. Követelmény: a példa­mutató emberi, közéleti ma­gatartás is. Ennek megítélésé­ben komoly szerepet kapnak a munkahelyi vezetők, a tár­sadalmi szervek és a mun­kahelyi kollektívák, vagyis, akik a legjobban ismernek mindenkit. Ugyanakkor —, hogy a legtehetségesebb fia­talok elől se zárják el a meg­tisztelő cím elnyerése felé vezető utat — figyelembe veszik a jelentkezésnél a „Szakma ifjú mestere” moz­galomban elért eredménye­ket is. Sokakat érdekel: mit kell tudniok azoknak, akiknek jelentkezését elfogadják? A mesterszakmunkás-tovább- képzés másfél esztendő alatt mintegy 200—300 órás el­méleti és gyakorlati oktatás­ból áll. Ez alatt megfelelő politikai, társadalmi, közéle­ti és alapvető vezetői isme­retekre kell szert tenniük a jelölteknek. Természetesen szakmailag is fejlődniük kell. Meg kell ismerniük a két szakma (más gyárakban nyilván más szakmák) mű­szaki-technológiai fejleszté­sével összefüggő alapvető műszaki ismereteket ; a szak­májuk területén alkalmazott legkorszerűbb technikát, technológiát, az anyagok jel­lemzőit, felhasználási lehe­tőségeit, a szakma legbo­nyolultabb feladatainak el­méleti ismereteit, gyakorla­ti tudnivalóit; s végül meg­felelő fokú munkavédelmi, elektrotechnikai és számítás- technikai ismeretekre kell szert tenniük az adott terü­let mindenkori igényei sze­rint. Ahhoz, hogy valakit ez az új, nagy tiszteletet érdemlő rang megillessen, az ágazati miniszter által kijelölt álla­mi mesterszakmunkás vizs­gabizottság előtt kell bizo­nyítania képességeit. A vizs­ga elméleti és gyakorlati részből áll, elméletire csak az mehet, akinek gyakorlati munkáját már elfogadták. Aki a vizsgaelőírás követel­ményeinek megfelel, elnyeri a mesterszakmunkás cím vi­selésére jogosító oklevelet. Természetesen az erkölcsi elismerés magas fokú anya­gi elismeréssel is együtt kell, hogy járjon. Ennek rend­szerén a DIGÉP-ben még dolgoznak, s beépítik majd az új vállalati kollektív szer­ződésbe is. Ám már most bizonyos, hogy a mester­szakmunkások eredeti beso­rolásuknál egy fokozattal magasabb szakképzettségi fo­kozatnak megfelelő bérkate­góriába kerülnek. Ny. I. A létszámstop után Vélemények, intézkedések Több mint egy hónap telt el a munkaügyi, valamint a pénzügyminiszter együttes rendeletének bevezetése óta., A rendelet —, amely szabá­lyozza az igazgatási és admi­nisztratív-ügyviteli alkal­mazottak felvételét — találó nevet kapott: létszámstop. Tapasztalatokat korai lenne kutatni. Ám az előzmények­ről helyénvaló szólni. Mi is tette szükségessé a rendelet kiadását? A 70-es évek ele­jén aránytalanul megnőtt az alkalmazottak létszáma a vállalatoknál és üzemeknél. Törvényszerűen adódott eb­ből — tekintve a munkások és alkalmazottak arányát — a fölösleges adminisztráció, a rossz, sokszor bonyolult mun­kaszervezés. Már 1974-ben a Minisztertanács határozatot hozott: felhívta a vállalatok, intézmények figyelmét a fö­lösleges munkakörök meg­szüntetésére, ami — akkor — jóindulatú figyelmeztetés volt. Sajnos nem változott semmi, vagy legalábbis nagyon ke­vés. * Egy gépíró, pontosabban egy jó gépíró, minden válla­lat számára kincs, s nem is akármilyen. A megye egyia nagyvállalatának, a Lenin Kohászati Műveknek gazda­sági igazgatója mesélte a kö­vetkező esetet: — Az elmúlt év elején le­számolt tőlünk egy lány. Ahová hívták, 200 foiinttal több fizetést kapott. Később egyik vezető beosztásban levő dolgozónk „visszacsábította’. Ráígért plusz kétszázat a fi­zetésére. Fél év alatt így négyszáz forint fizetésemelést tudott elérni. Jelenleg is a vállalatunknál van, munká­jára számítanak. — Bármilyen furcsán is hangzik; a létszámstop be­vezetése előtt minden intéz­mény és vállalat ki volt szol­gáltatva az adminisztratív állományú dolgozók elcsábí­tásának. Most az intézkedés bevezetése után, úgy érzem, mindenki meggondolja ma­gát; menjen, vagy marad­jon ... Ez elsősorban azok számára kényelmetlen, akik egy-egy vállalatot. intéz­ményt „ugródeszkának” te­kintettek ... A január elsejével hatály­ba lépett intézkedés egyik legfontosabb célja a stabilitás növelése. Az LKM-ben a 100 munkásra jutó alkalmazottak száma már 1967-től folyama­tosan csökken. Mindezek mel­lett az elmúlt években há­rom nagy termelőegységet helyeztek üzembe a gyárban: 1968-ban az elektruacélmű II., és a húzócsiszoló üzeme­ket, valamint 1974—75-ben az új nemesacél-hengerművet. Az elmúlt év végén a válla­lat létszáma elérte a 18 ezer 300-at. A műszaki, admi­nisztratív kisegítői, illetve egyéb beosztásokban dolgo­zók létszáma kevéssel volt több, mint 3 ezer 200. — Jelenleg mintegy 12-vel csökkent a létszám zárló munkakörökben — mondja Sötét Károly gazdasági igaz­gató. — A KGM átlagot fi­gyelembe véve mind a mun­kások és alkalmazottak ará­nya, mind az alkalmazotti létszám növekedése — jóval az átlag alatt maradt. * Ugyanúgy korai még be­szélni az intézkedés végre­hajtásának ellenőrzéséről, mint magának az intézkedés­nek a tapasztalatairól. A Di­ósgyőri Gépgyárban az el­múlt évek statisztikáit bön­gészve szintén megállapítha­tó: 1967-től — az LKM-hez hasonlóan — folyamatosan csökken a nem fizikai dol­gozók száma. Bényei Imre a munkaügyi és szervezési fő­osztály vezetője, a követke­zőket mondja: — Két intézkedés történt az elmúlt években. 1972-ben kettő, 1974-ben pedig öt szá­zalékkal — 150 fővel — csökkentettük alkalmazotta­ink létszámát. Közismert, hogy vállalatunk mintegy 1500 féle terméket gyárt. É termékszerkezeten belül na­gyon sok olyan gyártmá­nyunk van, amelynek elkészí­téséhez magasan kvalifikált szakemberekre van szükség. Ügy fogalmaznám; a jelen­legi alkalmazotti — tehát nem fizikai munkát végző — létszám nagy része, több print 1600 dolgozónk tevékenyke­dik ilyen beosztásban. Figye­lembe véve az évenkénti nö­vekvő feladatokat; az expor­tot, a termékszerkezetet és. a gyártmányválasztékot, min­denképpen jelentős feladato­kat kell elvégeznünk. Ter­mészetesen a feladatok nö­vekedését csak a meglévő szellemi kapacitás jobb ki­használásával, azaz helyi in­tézkedésekkel. belső átcso­portosításokkal tudjuk elér­ni. A vállalatnak magának kell kinevelnie az utánpót­lást. A múlt évben például létrehoztunk egy számítás- technikai főosztályt. A „mag”, mintegy 10—12 ember. Fur­csa talán, de ezt a létszámot mintegy nyolc-tízszeresére fogjuk bővíteni. Nem a „kis­kapus” módszerrel, hanem a már említett helyi képzéssel. Ugyanúgy érdeke ez a vál­lalatnak, mint minden ille­tékesnek. Érdeke, hiszen a rendelet kijátszása, a mun­kakörökkel való házon belüli manipulálás szigorú felelős­ségre vonással jár. Pusztafalvi Tivadar

Next

/
Oldalképek
Tartalom