Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

- ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 I»! 1976. február 22., vasárnap Miskolci színházi bemutató SZIKLAFAL AMI AZ INDULÁS és az érkezés közölt van, az az életünk. Többé-kevésbé ob­jektív és rajtunk kívül álló okok szabják meg, hogy hon­nan jövünk, de hogy hová és hogyan érkezünk meg, az már nem bízható csak az objektív környezetre, vagy a véletlenre, az már elsősorban rajtunk múlik; azon, hogy megtaláljuk-e a teljes élet­hez vezető utat, képesek va­gyunk-e embermértékhez igazítanunk önmagunkat. Még pontosabban szólva, csak éljük-e életünket —jól vagy rosszul —, vagy adni is tudunk magunkból pem- csak az utánunk jövőknek, hanem azoknak is, akikkel találkozunk. Az értelmes em­beri életet keresi, kutatja új színpadi művében Kertész Ákos, aki ugyan a Sziklafal­ban eddigi életművétől elté­rő környezetben mozgatja hőseit, s ezzel talán szokat­lanná teszi vállalkozását, de aki továbbra is változatlanul ugyanazokra a kérdésekre keresi a feleletet, mint meg_ előző műveiben, a Makrá­ban és a Névnapban. így hát úgy is fölfoghatjuk a Szik­lafalat, mint a drámaíró szüntelen kérdezésének újabb bizonyítékát. A másfajta kö­zegben kérdezés csupán a válaszkeresés másfajta mód­ját jelenti, lényegét tekintve azonban megerősíti mindazt, amit eddig is hittel vallott: csak teljes értékű emberi életet szabad élni, ha nem akarunk nekirohanni a ma. gunk sziklafalj ának. Mert érzésünk szerint ket­tős értelmű az a sziklafal, amelynek az ünnepelt, ne­ves, de valójában egyre lej­jebb csúszó színész, Kassai Kornél 140 kilométeres se­bességgel — frontálisan üt­közve — nekirohant. Szánt- szándékkal, vagy véletlenül — jóllehet folytonosan fel­merül a kérdés, mintegy új­ból és újból a drámai ön­vizsgálat mozgatórugójaként, — lényegét tekintve teljesen mindegy. Mert a színész ha­lála csak ürügy, jó alkalom arra, hogy Kertész Ákos az emberi kapcsolatokra építve, az emberi életre kérdezzen. Kassai Kornél halála négy asszonyt hoz egymás mellé, akik valamiképpen — a sa­ját módjukon — szerették. Anyuska, Hanna az elvált színésznő feleség, Anna, a butikos ! üzletasszony, aki gyereket is szült Kassainak, s luxuséletet teremtett neki, és Róza a takarítónő család­tagból lett szerető, más-más képet őriz a halottról. Jólle­het a dráma során saját-sa­ját Kassai-portréjuk igazsá­gát, hitelességét és valódisá­gát szeretnék bizonyítani, végeredményben önmaguk portréját rajzolják fel. Mint- ehogy természetes is, hiszen önmaguk életének igazolását keresik. EZ ADJA A DRÁMA alap- feszültségét, lényegi magvát, Kertész Ákos új művének erősségét. A Sziklafal, mely az írói életműben az első eredendően színpadra szánt alkotás — noha nem hibát­lan, s olykor még kísért ben­ne valami epikai töltés is — lényegében mégiscsak jelen­tős állomása drámaírói mun­kásságának. Bizonyítja, hogy folytonosan gyarapszik dra­maturgiai felkészültsége, és színházi közegben képes gondolkodni. Ha valami fel­róható neki, akkor az az, hogy mégiscsak enged a sa­ját maga által, saját magá­nak felállított drámai fe­szültségből, s ha nem is hul­lik szét etűdsorokká a cse­lekmény, a sodrás lelassul, a szüntelen kérdezés feszültsé­ge oldódik. S ez gyengíti va­lamelyest az emberi-asszo- nyi portrékat is, noha azo­kat alapjaiban nem érinti. Mint ahogy csak épphogy érinti a felrajzolt Kassai­portré hitelessége, erőssége, vagy gyengesége a négy asz- szony portréját. Mert nem tényként, nem a maga hite­lességében izgató a színész egyénisége, hanem mint tü­körkép. Anyuska a szeszé, lyesen ártatlan gyermeket őrzi magában, Hanna a mű­vészi zsákutcába jutottat, Anna a híres embert, akit kényeztetni kell, Róza pedig azt, aki gyámolításra szorul. De hogy igazából milyen is volt ez a Kassai Kornél, ar­ról majdhogynem természet­szerűen keveset tudunk meg. Realista művész volt, aki si­kereket ért el, kitüntetéseket is kapott, de aki önmagával nem tudott lépést tartani, s ezért egyre lejjebb és lejjebb került, ivott, részegen szá­guldozott autóján, pénzt kért és pénzt adott kölcsön, sze­rették az asszonyok. Ennél azért valamivel többet is megtudunk róla, hiszen az asszonyi vallomásokból nyil­vánvalóan kiderül, ha nem is a válasz biztonságával, hogy Kassai valamiképpen legalábbis megkísérelte, hogy keresse önmagát. S ahogy egymást erősítik ebben a színpadon mozgó, egymással beszélgető, egymást, önma­gukat vallató asszonyok, úgy lesz teljesebb a képünk nem Kassairól, hanem az ő éle­tükről, az adok és kapok nagy kérdőjeles igazságáról. Az, hogy a portré végül is olyan erősen kirajzolódott, mint ahogy kirajzolódott, hogy a maguk emberi meg. valósításában vívott küzde­lemben, képletesen szólva meztelenre vetkőznek Ker­tész asszonyai, abban rend­kívül nagy érdeme van Illés István rendezői munkájának és a négy szereplő — De­meter Hedvig, Gyöngyös­sy Katalin, Meszléry Judit és Pécsi Ildikó — kiemelke­dő, érett, s véleményünk sze­rint pályájukon is jelentős alakításának. Illés István szigorúan zárt, fegyelmezet­ten hangsúlyos rendezése épp visszafogottságával erő­síti az írói mondanivalót, se­gíti annak teljesebb kibon­tását. Úgy épít a valósan meglevő, az önmarcangoló vallomásokból kibomló egyé­ni drámai etűdsorokra, hogy az alapművet többnyire át­segíti lassúbb sodrású része­in. A majdnem állótablóvá merevedő képet csak időn­ként — s indokoltan — old­ja fel némi mozgással, s ez­zel mintegy kényszeríti is a szereplőket a belső építke­zésre, mert nem hagy lehe­tőséget a gesztusokra. Mint­ahogyan azok szükségtele­nek is. Más kérdés, hogy ez­zel kamarajellegűvé válik az előadás, meghittebb közön- j séget kívánna. Ezzel együtt! valljuk azonban, hogy a Mis­kolci Nemzeti Színház mű­vészeinek jelentős vállalko­zása a Sziklafal. EMLÍTETTÜK már, hogy az előadás, Kertész Ákos új drámájának erőssége nem kis mértékben a kitűnő szí­nészi játéknak köszönhető. Bár a darab nem egyforma lehetőséget kínál — legalább­is szövegileg — a színészek számára egyenrangú játékle­hetőséget teremt. Hiszen színpadon való jelenlétük egy pillanatra sem lehet passzív, beszélve, vagy hall­gatva, de kényszeríti őket aktív részvételre. A viszony­lag legtöbbet hallgatásra „ítélt” Demeter Hedvig bel­ső meggyőző erővel rajzolta fel annak az asszonynak a portréját, aki már-már, a valóságtól menekülve — s egyben mintegy katalizátor­ként — a saját kiszolgálta­tottságát sem akarja tudo­másul venni. Gyöngyössy Katalin Hannája a belső szí­nészi építkezés, a szerep a szerepből való kibontásának nagyon szép példája. Ö az, aki legbelsőbb rezdüléseiben is képes érzékeltetni, a rá- döbbenés teljessé tevő ere­jét, s ezzel hitelessé tenni egy teljesebb igényű életet. Meszléry Judit Annája sem nélkülözi a belső drámaisá- got, jóllehet csak szánni és nem sajnálni tudjuk ezt az asszonyt, aki a csak meg­szerzés embertelenségének, önmaga életelvének áldoza­ta. A meghívott vendégként Róza szerepét eljátszó Pécsi Ildikó tiszta, egyszerű, s ép- 1 pen ezért mély művészi erő- 1 vei megformált játéka pá­lyája ugyancsak jelentős ál­lomása lehet. A Sziklafal díszleteit Ger­gely István tervezte, s ő is, akárcsak Poós Éva jelmezei­vel a visszafógott, de egy­szerűségében erőteljes ren­dezői koncepciót szolgálta. S ha nem is hibátlan Kertész Ákos Sziklafal-ja, a Miskol­ci Nemzeti Színház előadá­sában egy figyelemre méltó, új magyar drámát láthat­tunk. Csutorás Annamária Lenkey Zoltán munkája A szovjet íilmnapok keretében Szergej Bondarcsuk saj t ó iá jőkozíatója Tizenöt filmje, 17,5 millió néző élménye alapozta meg hazánkban a világhírű, ál­lami és Lenin-díjas szovjet színész-rendező, Szergej Bon­darcsuk hírnevét, aki.— az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére rendezendő szov­jet filmnapok eseménysoro­zatára érkezett Budapestre. Szombaton a Szovjet Kultú­ra és Tudomány Házában sajtótájékoztatón találkozott a filmkritikusokkal és szak­írókkal. A meleg hangulatú eszmecserén részt vett Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára. A hírneves művészvendé­get, aki 2,'i évvel ezelőtt járt először hazánkban dr. Gom­bár József, a MOKÉP igaz­gatója köszöntötte. Tankötelezettség és közművelődés májú előadással, egy értékes Borsod megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a kö­zelmúlt napokban megvizs­gálta a tankötelezettségről szóló törvényerejű rendelet megyei végrehajtását, s a helyzetfelmérés után határo­zatot hozott a jogszabály maradéktalan végrehajtásá­nak biztosítására. A végre­hajtó bizottság előtt szerep­lő jelentés igen sok ered­ményről ad számot, ugyan­akkor néhány elgondolkoz­tató adatot is felszínre hoz. Igen jó eredmény, hogy az iskolára felkészítésben ré­szesült elsőosztályosok ará­nya a negyedik ötéves terv időszaka alatt 69 százalékról 84,3 százalékra emelkedett, a körzetesítés eredményeként ma már a tanulóknak 98,3 százaléka részesül szakrend­szerű oktatásban és 1200 ta­nulónak biztosított a diák­otthoni elhelyezése. A peda­gógiai erőfeszítések révén jelentősen lecsökkent az ösz- szes ismétlők aránya 6,35 százalékról 4,4 százalékra, a bukások aránya pedig 4,52 százalékról 2,76 százalékra. A vizsgálódások azt is kimu­tatták, hogy az osztályozat- lanul maradt tanulók, to­vábbá a tankötelezettségi idő alatt a 8. osztályt el nem végzettek aránya és az egy tanulóra eső mulasztások aránya az edelónyi, az encsi járásban, valamint Ózd vá­rosban a legnagyobb, az egy főre eső mulasztás pedig Kazincbarcikán és Miskol­con is jelentős. A megyében az összes szabálysértési ügyeknek 19,2 százalékát az iskolai mulasztások jelentik, és az effajta szabálysértés a tanácsoknál tartósan a má­sodik helyet foglalja el. O Bár a megyében igen nagy erőfeszítéseket tettek a tan­kötelezettségi törvény vég­rehajtására, a tanköteles ko­ron belül az elmúlt tanév­ben mindössze a tanulók 73 százaléka végezte el a 8. ál­talános iskolai osztályt, 27 százalékuk nem. Ez pedig rendkívül magas arányszám. Ebben a 27 százalékban nemcsak cigány tanulók van­nak, bár nem elhanyagol­ható részvételük. Az elmúlt öt év alatt az összes tanulók aránya 3,3 százalékkal csök­kent, de a cigány tanulóké ezenbelül 2,5 százalékkal gyarapodott, és kiemelkedő­en magas az arányuk az edelényi járás néhány köz­ségében, ahol még a 60—70 százalékot is meghaladja. A 8. osztályosoknak az elmúlt tanévben már csak öt száza­léka volt cigány, mert közü­lük 82—83 százalék morzso­lódik le a tanköteles koron belül az általános iskolából. Miskolcon a nyolc évvel ko­rábban beírt első osztályo­sok létszámát figyelembe véve, megállapítható, hogy 92 százalékban végezték el sikerrel az általános _ iskolát, de a lemorzsolódóknak 79 százaléka nem cigány tanuló volt. © A megyei tanács végre­hajtó bizottsága igen gondo­san megvizsgálta a tanköte­lezettségi törvény végrehaj­tásának egyéb számadatait, mutatóit is, föltárta a hibá­kat, kereste a szükségletek és lehetőségek összhangját a további jobb előrelépéshez. A határozat pedig a konkrét pedagógiai intézkedéseken túl felkérte a megye társa­dalmi és tömegszervezeteit, hogy hathatós felvilágosító és mozgósító munkával se­gítsék Borsodban a tanköte­lezettségi törvény teljes vég­rehajtásának megvalósítását, e fontos és nehéz oktatási és társadalompolitikai kérdés megoldását. A tankötelezettségi tör­vény olyan jogszabály, amit végre kell hajtani. Az álta­lános iskola elvégzése tör­vényszabta kötelesség. Túl azonban a jogszabályban rögzített kötelezettségen, az általános iskola elvégzése társadalmi szükségesség is. Amikor közművelődésről be­szélünk és a közművelődési párthatározat végrehajtásá­ról szólunk, már eleve alap- feltételként tekintjük a nyolc általános iskolai végzettsé­get. Olyan alapnak, amelyre a korszerű általános művelt­ség megadásának már a leg­alsóbb foka is épül. Enélkiil az alapvégzettség, illetve képzettség nélkül el sem képzelhető például a szak­munkásképzés, nem képzel- ' hető el •—- természetszerűen — a felsőfokú oktatásban való részvétel és lehetetlen . a különböző, nem iskola- rendszerű képzési formák nyújtotta ismeretek befoga­dása. Igen gyakori gond napja­inkban a különböző, művé­szetek és a befogadó töme­gek közötti szakadék. A mo­zik vásznán, a televízió kép­ernyőjén jelentkező filmeket a köztéren elhelyezett műal­kotásokat mindenki látja, a rádióban elhangzott zenét, az egyéb helyről szóló mu­zsikát mindenki hallja, a legkülönbözőbb művészeti ágak értékes produktumai lépten-nyomon zuhognak a ma emberére. Közművelődé­si munkánk szélesedése ered­ményeként a művészetek el­jutnak a bejáró munkások otthonaiba, falvaiba, a mű­velődés lehetőségei elébe mennek az embereknek a műhelycsarnokokhoz és az aknákhoz, sok esetben már a szántóföldekre is. De mit kezdjen egy csillagászati té­zeneművcl, drámái előadás­sal, vagy akárcsak egy bizo­nyos történelmi ismereteket feltételező tévéelőadással is az, akinek napjainkban hi­ányzik a nyolc általános is­kolai végzettsége, tehát az az alapműveltség, amelyre minden egyéb művelődés, ■szakképzés, továbbképzés épülhet. Szerencsére a fel­nőttoktatásban már sokan részt vesznek és az általános iskolát a tankötelezettségi időn belül el nem végzett 27 százalékból is igen sokan viszonylag fiatalon kapcso­lódnak be a felnőttoktatás­ba — sokszor a munkahelyi kényszer viszi őket erre a lépésre — mégis eléggé nem hangsúlyozható a tankötele­zettségi időn belüli iskola­végzés szükségessége, hiszen a ma iskolába járó fiatalok már ifjúkorukat korszerű körülmények között, ugyan­csak korszerű munkavégzés­sel akarják élni. Közművelődési munkánk, apiely törvényt jelentő párt- határozatra épül, gyakorlati megvalósulásában' pedig he­lyi programokat, tervfclada- tokat követ, az egész társa- dalom ■számára kívánja az iskolán kívüli művelődés lehetőségét biztosítani. Az egész társadalomban pedig ez az általános iskolából lemor­zsolódó 27 százalék is benne van. Ezért kap igen fontos - szerepet közművelődésünk­ben a hiányzó általános isko­lai végzettség megszerzése, az alapvető tanulmányok pótlása. Erre törekszik, s er­re igyekszik rábírni munka- vállalóit minden munkahely és látogatóit minden közmű­velődési intézmény. De nem lehet ez örökérvényű fel­adat, hiszen előbb-utóbb el kell érni, hogy közművelő­désünk már eleve minden embernél a minimális isko­lai végzettséggel számolhas­son, ne pedig annak pótlása jelentse a közművelődés egyik fő feladatát, időt. ener­giát, anyagiakat vonva el a magasabb szintű, korszerű, szocialista műveltség nyújtá­sának lehetőségéitől. Ezért érdemelt különös fi­gyelmet a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának minapi tanácskozása, őszinte diagnózisa és a hely­zeten változtatni akaró, gyor­sabb előrelépést célzó hatá­rozata, valamint a megye társadalmi és tömegszerve­zeteihez szóló felhívása, hogy segítsék a tankötelezettségi törvény maradéktalan végre­hajtását, mert az nem kizá­rólag a közoktatás ügye, mégcsak nem is közművelő­dési, hanem össztársadalmi probléma és feladat. Benedek Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom