Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-21 / 44. szám
ed 1976. február 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 (■ Munkásgyűlés a HCM-ben Technológiaváltás Ormosbányán IZGALMAS ÉVEKET zárt a Cement- és Mészművek. Olyan létesítményekkel gyarapodott a negyedik öléves terv időszakában mint a he- /jőcsabai, a beremendi cementgyár, a selypi csőgyár és a nyergesújfalui féltucat lemezgyártó sor. Állóeszköze kél és félszeresére nőit, 11)75 végén 12 milliárd forint értékű állóeszközt mondhatott magáénak. Termelése 4(1 százalékkal növekedett, s ennek 70 százalékát nem létszámbővüléssel, hanem a termelékenység javulásával érte el. A cementipar korszerűsítésébe fektetett hatalmas összegek az elkövetkező években kamatoznak. Az új gyárak „felfutása” az ötödik ötéves terv éveiben várható. Céljuk az építőanyag-ipar átlagánál gyorsabb ütemű fejlődés. Cementből például 13, mészből 10 százalékkal többet kívánnak gyártani az idén. Az idei évre tervezett fejlesztési alapra 180 millió forintot irányoztak elő. A magyar cementipar egyik nagyberuházása a Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyára volt. Az új gyár teljes befejezése közel van már. tavasszal megrendezik a hivatalos átadási ünnepséget is. A HCM állóeszközeinek értéke decemberben 3 milliárd 380 eZer forint értékű volt. Ekkor mérték fel a hiányosságokat, összeírták, mi mindenre lesz szükség ahhoz, hogy a gyár kompletté váljék, Ezekből egynémely dolog megvalósult már, de van még mit tenni á szociális létesít menyek, munkavédelmi berendezések, felszerelések hiány pótlásaként. Az építkezés, a próbaüzemelés próbára tette a HCM 1200 dolgozóját. Az új berendezések működési zavarai plusz munkával terhelték a munkásokat, több alkaloménak igen nehéz fizikai igénybevétellel tudták csak helyrehozni a hibát. Rendszeres túlórázásra kényszerültek az adminisztrációs dolgozók is. Termelési tervüket rajtuk kívül álló okok. az építkezés döbcenöi miatt nem sikerült teljesíteniük. Az új cementgyár bemutatkozása egyébként sikeres volt. Termékeire egyetlen reklamáció sem érkezett, sőt több helyről dicsérték a gyártmány jó minőségét. Az elkövetkezendő években is nagy feladatok várnak a HCM dolgozóira. 1979-re biztosítaniuk kell az új üzem teljes felfutását. Idei terveik között 860 ezer tonna cement gyártása, 110 ezer tonna mész előállítása szerepel. A tervezett mennyiséget folyamatosan növekvő negyedévi tervekkel szándékozzák elérni; cementből az első negyedévben csak 145 ezer tonnát gyártanak, a későbbi negyedévekben fokozatosan többet. Az év során 800 millió forint értékű építőanyagot szándékoznak előállítani a HCM- ben. Összehangolt, fegyelmezett munkával biztosítottnak látják a terv teljesítését. A TERVTÁRGYALÓ munkásgyűlésen értékelték valamennyi üzemrész termelési feltételeit, beszéltek az év során előfordulható nehézségekről, részletes programot dolgoztak ki a költségcsökkentésre. A folyamatos termelés az elsődleges. Ennek a fő célnak kell alávetni a többi költségcsökkentő intézkedést is. Nagy gondot, fordítanak a segédanyag- és lar- talékalkalrész ellátásra, körültekintő, előre megtervezett beszerzési módokat alakítanak ki. Igyekeznek elkerülni a kötbéreket, bírságokat. A Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyárának költséggazdálkodásában nagy szerepe van az energiaköltségek alakulásának. A gyár anyagfelhasználásának 65 százaléka ugyanis gáz- és villamos energiából adódik. Félszázalékos megtakarítás is több százezer forint nyereséget eredményezhet ekkora üzemben. A gyár munkáskollektívája nagy tartalékokat lát a szervezettség, a munkafegyelem javításában. Ügy fogalmazták meg a tervtárgyaló értekezletén, hogy egyetlen ember milliós károkat képes okozni, vagy milliós értéket képes megmenteni egy ilyen modern technológiájú üzemben. Még ebben az évben is dolgoznak „idegen” munkások a HCM területén. A HCM munkásai között is sok az új ember, akikkel csak most ismerkedik a kollektíva. A törzsgárda vállalta, hogy fokozottan ügyel a gyár értékeire, a társadalmi tulajdonra. A tervteljesítésben élen járó szerepet vállalt a szocialista brigádok, új és új vállalásokkal, munkaverseny ékkel igyekeznek pontosabb, jobb munkára serkenteni azokat is, akik még nem tagjai az üzemek szocialista közösségeinek. Az új gyár egyébként tovább folytatja régi. szép hagyományait. A tiszta gyárért kezdeményezett mozgalom tovább szélesedik, szép környezetű, rendes munkahelyet szeretnének maguknak a cementgyáriak. Az „egy gyár — egy iskola” mozgalom a HCM-ben már évek óta: „egy gyár — 16 iskola”. Az iskolák patronálásáról az idén sem mondanak le a munkások, hanem a korábbinál tartalmasabbá kívánják azt tenni. ELHANGZOTT a munkás- gyűlésen. hogy az idei tervekhez már kevés a tavalyi szintű munkaszervezés, munkafegyelem. Ha e felismerést tettek követik, akkor tényadatokká válnak a tervek. A SZOJUZZAGRANGAZ dolgozója intetett briiádvezeli Lenin városban találkoztam vele a napokban, a Testvériség II. gázvezeték ünnepélyes üzembe helyezésekor. Két nagy tenyerét térdén nyugtatva, a sokat dolgozott munkások nyugalmával es büszke tartásával ült az elnökségben, tűrte a reflektorok fényét. Borisz Viktoro- vics Varganov, a SZOJUZZAGRANGAZ Vállalat 39 éves dolgozója, a gázvezeték magyarországi szakaszának építésében 18 tagú kollektívájával élen járt a munkában. Az ünnepi szónokok megemlékeztek a gázvezeték építésének hétköznapjairól, a sokszor nehéz körülmények között végzett munkáról. Bizonyára Borisz Viktorovics is végiggondolta azt az utat, amelyet hazánk keleti határától Budapest határáig megtettek, megküzdve a sokszor fagyos, vagy sáros földdel, az anyaggal, az útjukat keresztező utakkal, vasutakkal, folyókkal, csatornákkal. És valóban, amikor az ünnepség után beszélgettünk, az' erős, egyenes testtartásé brigádvezető elmondotta, hogy az ünnepség alig másfél órája alatt felidézte mindazokat a helyeket, ahol dolgoztak, az embereket, akikkel együtt dolgozott, magyar és ' szovjet munkatársait, akiktől sokat tanult és akik sokat tanultak tőle. pontosan emlékszik a helységnevekre, kis cseréptetős falusi házakra és házgyárból kikerült modern városi lakónegyedekBorisz Viktorovics Varganov re. a piros muskátlira, a jóízű búzakenyérre, az illatos, aranysárga színű borra. — Már húsz éve dolgozom a gázvezetékszerelő szakmában — mondotta Borisz Viktorovics. — Szaralovi születésű. származású vagyok. Sok helyen dolgoztam a Szovjetunióban. a nagy szibériai építkezéseken is. Külföldön most dolgozom először és igen ötülök, hogy a külföld nekem Magyarországgal kezdődőit. Brigádommal 1975 júliusában érkeztem az önök hazájába. Pontosan tudtuk, hogy mi lesz a feladatunk, mit kell csinálnunk, örülünk és kitüntetésnek vész- szűk. hogy részesei lehettünk ennek a munkának. Annak idején csatlakoztunk magyar munkalársaink kongresszusi- felszabadulási munkaverseny-vá Hálásaihoz, most pediglen ők csatlakozlak hozzánk a Szovjetunió Kommunista Pártja közelgő XXV. kongresszusa alkalmából tett munkavállalások • sikeres megvalósításához. Igazi, példás együttműködés, barátság alakult ki közöttünk. A gázvezeték építése mindenütt és minden időjárási körülmények között nehéz munka. Igazi vándorélet a gázvezeték-építők sorsa. Megküzdve az időjárás nehézségeivel — mint egykor a pionírok —. szinte lépésről lépésre. méterről méterre haladnak előre. Ugyanakkor nagyon fejelösségteljes, pontos és kiváló minőségű munkát kell végezni. Hiszen, hu : a gázvezeték már belekerült földárkába és betemették, akkor jót kell szolgálnia. — Tudja, elvtárs — nézett rám —, a gázvezeték nyomvonalában géppel ásott árkot mi a munka, a béke. a barátság és a testvériség „lövészárkának” nevezzük. * Az ünnepség utolsó aktusában Borisz Jevdokimovics Scserbina, a Szovjetunió Kőolaj- és Gázipari Vállalatok építésügyi minisztere kitüntetést. adót) át — többek között — Borisz Viktorovics Varganov brigádvezetőnek is. A piros nyakkendős magvar úttörőktől pedig eay csokor vörös szegfűt kapott. Omvcc János Kalász István és Tóth László bánya-elcktrolakalosok ismerkednek a magyar pajzzsal. A FIATALEMBER áll az elefántlábnyi vastag acélpajzs mellett, jobbját a vezérlőszelepen pihenteti, tekintete a tompa feketén csillogó. csaknem 3 méter magas szénfalat fürkészi. Elmozdítja az egyik kart, mire a gépmonstrum meghajtja a „derekát”, a másik kar elfordí- tására engedelmesen előrelép, majd újabb mozdulatra „felegyenesedik”. Ámulva. a lélegzetünket is visszatartva nézzük a legalább kéttonnás, hidraulikus működésű „jószág” kezességét, s akaratlanul is rácsodálkozunk: menynyire egyszerű az egész... Leereszkedtünk az ormosi Vll-es akna kettes körletébe, a föld gyomrába, hogy lássuk a jövőbe mutató jelent. Nem számoltam még, de kísérőm, Molnár Milclós alapszervezeti párttitkár esküdött rá, hogy 300 lépcsőn mentünk le a mélybe. Azután még két kilométert gyalogoltunk a fával, acélgyűrűvel, betonidomkővel biztosított, rosszul kivilágított vágatokban, s arcunkon-hom- lokunkon megjelentek az iz- zadságcseppek, mire megérkeztünk a borsodi szénmedence egyetlen magyar pajzs- biztosítású frontfejtésére, az * itteniek büszkeségére. A 96 méter homlokszélességű munkahely „bejáratánál” a szakvezető. Nagy István vájár jön szembe. Az üdvözlési követően leülünk a szénhalomra, s arról faggatjuk a brigadérost, mit is tudnak ezek a gépi berendezések ? — Nézzék, ezelőtt Fletcherrel dolgoztunk, két és fél éven át. Összesen 2200 métert haladtunk előre a szénfalban, százméteres szélességben, s 800 000 tonna szenet küldtünk fel a napszintre. A biztosító egységek közben elhasználódtak, le kellett őket cserélni. A magyar pajzzsal akár 8—10 évig is termelhetünk, ami évi 270 ezer tonnával számolva, testvérek között js eléri a kétmillió tonna szenet. A párttitkár hozzáteszi: a pajzsos lejtésen egy ember egy műszak alatt 18—20 tonna szenet is termelhet. A berendezés erősebb, üzembizto- sabb. olcsóbb az angol Flet- chernél, s a hazai alkatrészek biztosítása sem okoz gondot. Előnye továbbá és alkalmazása mellett szól az a kedvező tulajdonsága, hogy 2,4—3 méter magas szénben, változó vastagságú telepben üzemeltethető. Lényeges szempontként jelentkezik még az a tény is. hogy az úgynevezett mezőköltség 10— 15 százalékkal kevesebb, mint az előző gép esetében volt. — Ne felejtse ki azt sem, hogy műszakharmadonkénl 10 fővel kevesebb emberre van szükség a fronton — szól közbe Fórizs D. István vájár. — így is mi adjuk a körlet 1150 tonnás napi tervének csaknem kilenctizedét. Annyit termelünk, hogy szinte képtelenek elszállítani. KÍSÉRŐM megnyugtatja a jelentős gondot szóvá tevő bányászt, hogy év végére megjavítják a szállítást. A jelenlegi rendszert megosztják, kettéválasztják. Az elkövetkezendő évek munkáját meghatározó követelmény ez, mert Ella-akna bezárása után. a dolgozók áthelyezésével növelik az ormosi akna termelési feladatát. Végigmegyünk a fejtésen. Akárcsak árkádok alatt járnánk. olyan biztonságban érezzük magunkat. Feltűnik, hogy nincs bélésanyag, deszka a pajzs és a fedőréteg között. Egyszerűen nincs rá szükség. Elképzelhető, menynyi drága import faanyag megtakarítását teszi lehetővé az új biztosítási technológia. A szénfalat is erős acéllemezek szorítják, megakadályozva ezzel a kőzet ledőlését, megelőzve a balesetei. Mit vállalt ez évre a 17 tagú. kongresszusi oklevéllel kitüntetett, a felszabadulási munkaversenyben is helytállt ifjúsági szocialista brigád? — A KISZ IX. kongresz- szusa tiszteletére versenyfelhívást tettünk közzé, s ez kötelez bennünket a jó eredményre — feleli a brigádvezető. — Tavalyi munkánk alapján előreláthatóan megkapjuk az Ágazat Kiváló Brigádja címet, s az idén sem akarjuk alább adni. A termelés növelése érdekében a lehető legjobban ki akarjuk használni a munkaidőt, ezért bevezettük a munkahelyi váltást. Nagy István, Rémiás József és Bálint János brigádvezetőket és brigádjaikat nem kell bemutatni, ismertek országszerte, nevük van a szakmában. A közösségek zöme másfél évtizede együtt fejti, rakja a szenet. Nem véletlen, hogy rájuk bízták a magyar pajzsot, ezt az országos szinten bevezetésre, alkalmazásra kerülő berendezést. Ezek a bányászok kellő szakmai tudással rendelkeznek, alig van köztük, aki még néni végezte el a nyolc általánost. — Putnokra jártak ismerkedni a magyar pajzzsal, ott sajátították el a kezelését. S ma már olyanok, mint a jó katonák: akár bekötött szemmel szétszedik és összerakják a berendezéseket —- dicséri a brigád tagjait Molnár Miklós. s saját szemünkkel győződünk meg szavai igazáról. BÜCSÜZUNK az ormosi bányászoktól. Végére értünk a jelennel ismerkedő, de egyúttal a jövőbe is tekintő látogatásunknak. Mert a magyar gyártmányú pajzs hamarosan szénbányászatunk első számú biztosító berendezése lesz. Mi már láttuk a jövőt a szénfalnál . .. Kolaj László Fotó: Kozák Péter fataia íidellsíi, ü eredmények Rendhagyó zárszániadó közgyűlést. tartottak Izsófalván. Külsőre nem különbözött a tizenhét év óta kialakult formától, tartalmát tekintve viszont újat hozol l. Az elmúlt esztendőben csatolták a közös gazdasághoz Zubogy község területét. Ezzel természetesen megszaporodott a tagok száma is. Ez jelentette a minőségi változást. Hogy csak egyetlen adattal illusztráljuk: tavaly 63 év volt az átlagéletkor. most lecsökkent 58 esztendőre. Még ez is elég magas, de a tagság mindent megtett, hogy eredményes legyen az 1975. évi gazdálkodás. Ez tükröződött Gál. József tsz-elnök beszámolójából is. Az elmúlt gazdasági évben az állattenyésztésben az adott lehetőségeken belül szakosítást hajtottak végre, ami komoly fejlődést eredményezett. A tehénállomány 100-ról 112-re emelkedett. Az egy tehénre jutó tejtermelés 2470 liter, ami járási szinten is jó. Az idei terv: 2600 liter. A tsz és a háztáji gazdálkodás kapcsolata a párt és kormány határozataival összhangban jónak mondható. Megjegyezte viszont az elnök. hogy a tagság kiöregedésével párhuzamosan a háztáji állattartás évről évre — sajnos — csökken. A termelőszövetkezet juhállománya nemcsak létszámban fejlődött. hanem abban nagy szelektálást is hajtottak végre. és bátrabban alkalmazták a tenyésztés korszerű módszereit. Ennek köszötVhe- tő. hogy az elmúlt évben 1260 báránvt választottak le 846 anyától. Az. Aranykalász Tsz adottságai kedvezőtlenek. A földterület. jó része gyenge termőképességű, nehezen mű.- velhetö sok a belvíz, és a bányaművelés miatt is tetemes föld es ejt ki a művelésből. Emiatt az elmúlt évben a növénytermesztésben a tervezett feladatok végrehajtása nagyon sok gonddal és nehézséggel járt. Ennek ellenére a IV. ötéves terv időszakában jelentős fejlődést értek el. ami esetenként meghaladja a kedvező adottságok közölt gazdálkodó termelőszövetkezetek eredményeit. Ennek illusztrálásául a beszámolóból megtudtuk, hogy 1971-ben búzából 2925 mázsát, 1975-ben 4862 mázsát termeltek, ami éves növekedésben 13 százalékot tesz ki. A legnagyobb fejlődés a pillangósok termesztésében volt, ahol 1971-ben mindössze 6832 mázsát, míg 1975-ben 17 058 mázsát termesztettek. Mint mindenhol. Izsófalván is a gépesítés jelenti az egyik legnagyobb problémát. Nemcsak a géppark, hanem sokszor a gépi munkák szervezése. irányítása sem volt kielégítő, és ezen a jövőben feltétlenül változtatni kíván a vezetőség. Szcndrei L.