Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1976. január 25., vasárnap A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ja­nuár 27-én és 28-án tizen- hannadszor rendezi meg Bu­dapesten az országos mező- gazdasági, élelmiszeripari és erdészeti filmszemlét. A MÉM kultúrtermében meg­rendezésre kerülő filmszem­lén több, mint 40, az élel­miszergazdaság valamennyi ágazatának munkáját segítő, a legjobb termelési mód­szereket, eljárásokat ismer­tető szakfilmet, híradófilmet mutatnak be. A filmszemlén bemutatásra kerülő új, és a régebbi, de az ismeretek, a tudás növe­léséhez aktuális szakfilmek megyénkben is a nagyközön­ség rendelkezésére állnak. A megyei íilmtárban mintegy 200 ilyen szakfilm várja, hogy „eljusson” a szakoktatási in­tézményeik, a termelőszövet­kezetek, az állami gazdasá­gok, az erdészeti és élelmi- szeripari üzemek dolgozói­hoz. Most, a téli hónapok­ban. a továbbképzési „idény­ben” különösen fontos len­ne, ha a sok fáradtsággal, jelentős anyagi áldozattal ké­szült, gazdag szakmai mon­danivalót tartalmazó, a leg­fejlettebb módszereket, tech­nológiákat bemutató, a mű­szaki haladás legfrissebb in­formációiról tudósító szak- filmek minél többekhez jut­nának el megyénkben is. Tegnap, szombaton reggel kis ünnepség keretében Élet­mentő emlékérem kitüntető jelvény átadására került sor a megyei tanácson. Annak jdelén nírt adtunk róla, hogy 1975. október 5-én Tokajban egy labdarúgó-mérkőzés köz­ben a Tiszába esett a labda, a Tisza partjához közel levő pályáról. Balogh Attila — aki nem tudott úszna — a labda után ugrott. A meg­gondolatlan fiatalembert Bánsági József játékvezető — aki egyébként a MÁV ve­zénylő mozdonyfelvigyázója — mentette ki a vízből. Bán­sági Józsefnek ezért nyúj­totta át tegnap reggel dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke az Életmentő emlékérem kitüntető jel­vényt. PH 85 éve született Mosolygó Antalt, a forradalmi mun­jyl kásmozgalom kiemelkedő személyiségeként tartja szá­" mon a történetírás. Méltán! Nem könyvek nevelték és tették forradalmárrá, hanem az, amit látott, tapasztalt, s amire a vándorló demokratikus érzésű mesterlegények ta­nították. Öpályi községben 1891. január 25-én született, agrárpro­letár családból. Előbb a kárpitosmesterséget, majd a nyerges és kocsifényező szakmát is kitanulta. Falujában nem tudta megkeresni a megélhetésre valót, így elindult a városba, — mint a mesebeli szegénylegények — szerencsét próbálni. Be­járta az országot, megismerte a munkásság sorsát, életét. A nélkülözés és a fényezők ólommérgezéses szakmai betegsége fiatalon megrongálta szervezetét. Betegsége mind délebbre űzte, a napfényt, egészséget kereste, másrészt szakmai tu­dását is tökéletesíteni akarta. így jutott el vándormunkás­ként Fiúméba. A nj'iizsgő kikötőváros Torpedó- és Hajógyá­rában hosszabb ideig dolgozott, összebarátkozott az olasz munkásokkal, megtanulta nyelvüket, megismerte eszméiket. A fiumei szindikalista szervezetekben folytatott beszélgeté­sei, majd a heves gyári sztrájksorozatok harcossá edzették. Elbocsátások, elzárások sorozata után hazatért. 1912-ben került Budapestre. A Váci úti Repülőgépgyár­ban kapott állást. Bekapcsolódott a szakszervezeti munkába és tagja lett a szociáldemokrata pártnak. 1913-ban a pártveze­tőség a Zsil-völgyi bányavidékre küldte, hogy szervező mun­kát végezzen a bányamunkások között, vonja be őket a szakszervezeti mozgalomba. Noha a kormány tiltotta a bá­nyászszervezkedést, Mosolygó Antal életelve: „egyetlen nap se múljék el forradalmi agitáció nélkül” — eredményt ho­zott és néhány hónap alatt mintegy 28 ezer bányász vált szervezett munkássá. A kiváló agitátort a csendőrség előbb a bányák területéről, majd a megyéből is kitiltotta. Ezt követően visszatért Budapestre. A Galilei-körben ösz- szegyűlt haladó, antimilitarista ifjúsági csoportban ismerte meg Szabó Ervint, eljárt szemináriumaira, előadásai nagy hatással voltak további mozgalmi tevékenységére. 1914-ben, az első világháború kitörésekor behívták kato­nának. Bátor, háborúeilenes agitációjától a hadvezetőség féltette a katonák „harci szellemét”. Ezért, mint rossz kato­nát hamarosan leszereltették és mint jó szakmunkást a má­tyásföldi repülőgépgyárba osztották be munkára. Rövid idő után ott is a szakszervezeti élet irányítója lett. 1917 tavaszán már kialakította Mátyásföldön a forradalmi mozgalmak Pest környéki központját. Mosolygó Antalnak nagy szerep jutott az 1917. november 7-i MÉMOSZ-ban rendezett bizalmi gyűlésen, ahol az októ­beri forradalom győzelmét hirdető tüntetéseket szervezték. Feladatot vállalt az 1918. januári általános sztrájkban. Szer­vezője és vezetője volt az 1917 végi és 1918 eleji munkás- tanácsokat követelő mozgalmaknak. 1918 májusában — mint korábban már többször is — ismét letartóztatták. A Gyűj- tőfogházból a győztes őszirózsás forradalom szabadította ki. Az 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának alapító tagja lett és beválasztották az első Központi Bizottságba. 1919 februárjában több kom­munista vezetővel együtt Mosolygó Antalt ismét elfogták, bebörtönözték. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásakor szabadult. Tagja volt a Budapesti Központi Forradalmi Mun­kás- és Katonatanácsnak. A prolptárhatalom védelmében az utolsó napig a magyar Vörös Hadsereg zászlóalj politikai megbízottjaként harcolt. A Magyar Tanácsköztársaság meg­döntése után a fehérterroristák börtöneiben raboskodott. A T’eotvidéki Bíróság Irat, a miskolci tíz év börtönbüntetésre ítélte. A Szovjetunió fogolycsere útján szabadította ki. 1921-ben Moszkvába érkezett. Szanatóriumba küldték gyó­gyulni. pihenni, de nem bírta soká a tétlenséget. Visszatért Moszkvába, hogy részt vegyen az ottani magyar klub meg- alaoításában és munkájában. Tagja lett az SZK(b)P-nak. 1927. március 7-i haláláról a szülőknek, élettársa Ádler Gi­zella küldött értesítést Úpályiba. Levelét így fejezte be: „Ne gondolják, hogy elhagyatva halt meg itt, idegenben... temetésén százak és százak sírtak... nagyon szerették, na­gyon becsülték és sajnállak ... mert egész életét másokért áldozta, hogy felszabadítsa a szenvedőket”. Dr. Sárdi Lászlónc Maira - év efcjéi­ESEMÉNYEKRŐL röviáen JELENTÉS © Az ENSZ apartheid-bi­zottsága a napokban kiadott nyilatkozatában súlyos aggo­dalmának adott kifejezést a független Angola ellen vég­rehajtott durva dél-afrikai agresszió miatt. A bizottság jelentése megállapítja, hogy a pretoriai rezsim továbbra is fenn akarja tartani, sőt fokozni kívánja katonai je­lenlétét Angolában. A dél­afrikai tartalékosok tömeges mozgósítása súlyos aggodal­makat kelt — hangoztatja a nyilatkozat. EMIGRÁNSOK © Több mint 300 kubai emigránst toboroztak Miami­ban az MPLA csapatai ellen harcoló szakadat- Unita tá­mogatására. Az akció szerve- zője, Pedro Martinez, Miami­ben kijelentette, hogy az Unita zászlai alá toborzott 365 kubai emigráns hetek óta készen áll az indulásra, s az FBI tilalma ellenére sem hajlandó szándékáról letenni. VIZSGALAT © Az amerikai szenátusnak a CIA tevékenységét vizsgáló bizottsága szavazással úgy döntött, hogy írásos kérdése­ket intéz Richard Nixon volt elnökhöz azzal a szereppel kapcsolatban, amelyet az Egyesült Államok 1973-ban Salvador Allende chilei el­nök megbuktatásában ját­szott. Nixon korábban visz- szautasította, hogy személye­sen tanúskodjon az egész bi­zottság előtt és azt javasolta, hogy titkosan beszélhessen a testület magas rangú tagjai­val. A bizottság elutasította ezt az indítványt. SZIMPÓZIUM 0 Genfben befejezte mun­káját az új világgazdasági rend szociális problémáival foglalkozó nemzetközi szim­pózium. A tanácskozáson a szocialista, a fejlett tőkés és a fejlődő országok szakszer­vezeteinek, állami és tudo­mányos intézeteinek képvi­selői vettek részt. A felszó­lalók többsége hangsúlyozta, hogy az enyhülési folyamat továbbvitele a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átren­dezésének," a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolá­sának elengedhetetlen előfel­tétele. BÍRÓSÁG 0 A görög legfelsőbb bíró­ság elutasította a katonai junta II volt vezetőjének fellebbezését. Mint ismeretes a katonai rezsim 18 főko­lomposát mz athéni katonai bíróság korábban halálra, il­letve különböző időtartamú ! börtönbüntetésre ítélte. Ge- orgiosz Zoitakisz, a fegyveres erők egykori vezérkari fő­nöke és 10 társa fellebbezett az ítélet ellen. TANÁCSKOZÁS © A nyugat-európai szocia­lista pártok vezető képvise­lői szombaton kétnapos ta­nácskozást kezdtek Párizs­ban. A találkozón a francia, az olasz, a portugál, a spa­nyol, a belga és megfigyelő­ként a luxemburgi szocialis­ta párt delegációja vesz részt. A tanácskozás középpontjá­ban a nyugat-európai kom­munista pártokkal való vi­szony kérdése, valamint a spanyolországi és a portugá­liai helyzet áll. VISSZALÉPÉS © Terry Sanford, volt észak- karolinai kormányzó Dur- hamban tartott sajtóértekez­letén bejelentette, hogy visz- szalép a demokrata párt el­nökjelöltségéért folytatott . küzdelemből. Döntését egye­bek között pénzügyi okokkal indokolta. A CIA ANGLIÁBAN © Az amerikai központi hír­szerző hivatal (CIA) angliai tevékenységének fokozódásá­ra hívta fel a figyelmet lon­doni sajtóértekezletén Philip Agee, a CIA egykori ügynö­ke. Mint elmondotta, a CIA emberei állandóan kémked­nek a munkáspárt és a helyi haladó szervezetek után, s fokozni kívánják a szakszer­vezetek, a kulturális és tö­megtájékoztató szervek el­leni aknamunkát. a hét közepén, amikor egy kézirat arról tu­dósított, hogy a Le­nin Kohászati Müvek nagy- olvasztó gyáregysége ki­emelkedő termelési ered­ményt produkált, a Kossuth rádió reggeli krónikájának egyik mondata jutott eszem­be. Éppen aznap jegyezte meg a riporter az egyik gyárral kapcsolatban, hogy most utoljára ejtenek szót az elmúlt év végi termelési hajráról, amely az adott kollektíva decemberi prob­lémáit idézte. A Lenin Ko­hászati Művek produktuma — január első napjaiban — éppen arra inspirált —, el­lentétben a riporter megjegy­zésével —, hogy az „év vé­gi hajrákról” nem év vé­gén, hanem az év elején kell, érdemes — esetleg kö­telező — beszélni. Mármint arról, hogy miképpen kerül­hető el adott üzemekben a mindig fenyegető decembe­ri — idegeket, anyagot, technikát mindig fölösen romboló — hajrá. A rádióriporter által em­lített gyárban elsorolták ho­gyan, miként próbálták tel­jesíteni az éves tervet. Ele­mezték mi miért történt, miben volt hibás az üzem­rész, a műszaki vezetés, az anyagmozgatók — és má­sok. Azután elhangzott: „ha nem lesznek problémák, ak­kor 1976-ban nem lesz haj­rá”. — Önkéntelenül is ar­ra gondol ilyen megállapí­tást hallva az ember, hogy: no és kin múlik az, hogy ne legyenek olyan problémák, mint az anyaghiány, a szer­vezetié n anyagmozgatás ? 1 Az LKM-ben a nagyol- vasztómű három műszakjá­ban dolgozó munkások, mű­szakiak, mérnökök december, 13-án valószínűleg nem be­széltek össze jobban, mint más napokon. Az anyag- mozgatók „felsorakoztatták” a szükséges nyersanyagokat. A műszakiak, olvasztárok hozzáértéssel, becsülettel vé­gezték munkájukat. Legföl­jebb annyi hangzott el mű­szakváltáskor: minden rend­ben, fiúk — jól ment a munka. . Nektek is kíván­juk .. . Dolgoztak tervsze­rűen, jókedvvel, s az ered­mény: egy nap alatt 1700 tonna helyett 2108 tonna el­ső osztályú acélt csapoltak. A precíz munkaszervezés ered­ménye nem is lehetett más, illetve. semmiként sem lehe­tett termeléskiesés, amely esetleg a későbbiek során valamiféle hajrát követelne a gyáregységtől. Ez annál inkább sem fenyeget, mert január első két hetében már több mint másfélezer ton­na acél a terven felüli tel­jesítmény. Ez az eredmény enged talán arra következ­tetni, hogy: a nagyolvasztó- mű dolgozói előrelátóan, tervszerűen „hajráznak” — de nem decemberben, hogy meglegyen a terv, hanem már az év elején, hogy biz­tosan meglegyen az év vé­gén, amit terveztek, vállal­tak —, illetőleg annál vala­mivel több is. Mert a több a népgazdaságnak, a gyár­nak, a műszak dolgozóinak egyaránt több! Termékben, jövedelemben, nyereségben. S ez az igyekezet a Lenin Kohászati Művekben nem­csak a nagyolvasztóműre jellemző. A kohászat középhenger­műve a hét elején az eddi­gi — fennállása óta — leg­jobb eredményét produkál­ta január 19-én. Közel 1500 tonna szögacélt, hengereltek egy nap leforgása alatt. A szögacél exportcikk. Hason­ló — megközelítő — napi teljesítményt 1974. egyik napján „jegyeztek”. Ezek az eredmények, ez a munka­tempó arra utal, hogy 1970. jól „indul”. .Tói előkészített, tervszerű, jól szervezett a munka — megfelelő, fele­lősségteljes a dolgozók hoz- záál lása. a megye más üzemeinek, vállalatainak felkészü­lését, eredményeit is­mervén a törekvés, a többet tenni akarás a jellemző. De a tervszerűséget tartani, elő­relátónak lenni, egy kicsit azt is jelenti, amit az LKM. néhány gyáregységének, üze­mének dolgozói tettek: egy kicsit többet adni már év elején. Egy kicsit hajrázni, hogy ne jöhessen közbe ko­molyabb kiesés, lemaradás. S ennek érdekében igenis beszélni kell arról a bizo­nyos „év végi hajráról”, mert ha beszélünk róla, s ha- teszünk is ellene, akkor bizonyosan nem következik be. Barcsa S. Kissinger amerikai külügyminiszter Brüsszelben sajtókon­ferencián számol be moszkvai tárgyalásairól Az amerikai külügyminisz­ter moszkvai látogatását, kö­vetően a nyugati világ rend­kívüli érdeklődését mutatta, hogy Kissinger Moszkvából visszatérőben a brüsszeli NATO-központban tájékozta­tást adott az Észak-atlanti Tanácsnak, .amely most mi­niszteri szinten ült össze. Még Sauvan Gargues francia külügyminiszter is Brüsszel­be sietett. Portugáliát szin­tén külügyminisztere, Meló Antunes képviselte. Az amerikai külügyminisz­ter hasznosnak minősítette moszkvai tárgyalásait, jelen­tős előrehaladásról beszélt a SALT-egyezmény előkészíté­sében és tudtul adta, nem lehetetlen, hogy visszatér majd a szovjet fővárosba a SALT-tárgyalások folytatása céljából. A szovjet—amerikai lár- g’'alc).snkon. a brüsszeli tájé­koztatón is külön fejezetet szenteltek a bécsi haderő­csökkentési konferencia állá­sának. A Közép-Európában elhelyezkedő fegyveres erők és fegyverzetük csökkentésé­ről, mint köztudomású, az osztrák fővárosban a Varsói Szerződés és a NATO orszá­gai már több mint két éve tárgyalnak. Helsingör — Shakespeare Hamlet-jéből ismerjük — most a szociáldemokraták tépelődését hallhatta: „Len­ni vagy nem lenni?”, mert valóban lét és nemlét kér­dése volt az összejövetel egyik fő témája: szövetkez­zenek-e a kommunista pár­tokkal Nyugat-Európa or­szágaiban vagy sem? A vi­tában megoszlottak a véle­mények. A nyugatnémet, a brit és a dán szociáldemok­raták nyílt nemmel válaszol­tak. Már a franciák — igen­nel. A dél-európai szociálde­mokraták a hét végén Pá­rizsban külön is összeültek, ami nem tetszett például a nyugatnémeteknek... Kissinger a hét végén fel­bukkant Madridban is. Az amerikai külügyminiszternek pontot kellett tennie a hosz- szú ideje húzódó amerikai— spanyol alkudozás végére. Mennyit fizessen hát '"az USA a spanyolországi ame­rikai támaszpontok haszná­latáért? Az összeg nyilván á spanyol gazdasági helyzet némi szanálásához" is hozzá­segíthet, hiszen különben köztudomású, hogy óriási külkereskedelmi és költség- vetési hiánnyal, valamint nagyarányú munkanélküli­séggel kell megküzdenie az új spanyol rezsimnek. A Közel-Keletről, Liba­nonból a hét elején riasztó és gyászos hírek érkeztek — a hét végére valamelyest megfordult a hangulat Bej­rútban. Súlyos vérengzések százszámra szedtek előbb ál­dozatokat: a fasiszta falan- gislák a palesztin táborok­ban tömegmészárlást hajtot­tak végre, a helyzet szinte kilátástalannak látszott, mi­re a kormány mohamedán elnöke, Rasid Karami le is mondott lisztéről. A hét kö­zepén új közvetítési kísérlet kezdődött: szíriai—libanoni ■—palesztin legfelsőbb Vo- nai szerv jött létre, eg„ jen pedig — szíriai tanácsra — a libanoni politikai erővi­szonyok álcsooortosHúsát is megkezdték. Újabb tűzszü- neti felhívást bocsátottak ki, amelynek komolyabb meg­sértéséről nem jött l.ír. Fel­csillan hát a reménysugár, hogy a libanoni ellenséges­kedések alábbhagyhatnak. Angolában még mindig dörögnek a fegyverek. A nemzeti hadsereg — amely­nek egyébként most alakult meg a légiereje is — foly­tatja az FNLA és az Unila egységeinek a visszaszorítá­sára irányuló hadművelete­ket. A Roberto Holden ve­zetésével imperialista zsold- ban álló FNLA gyakorlati­lag már a zairei határon túlra kényszerült. Savimbi, akit • elsősorban a Dél-afrikai Köztársaság támogat, még tartja magát az Unita egy- ségeiyel, de szintén vissza­vonulóban van. A hadihely­zet kedvező alakulása nyil­vánvalóan jó kiindulási ala­pot teremt az MPLA és az angolai központi kormány számára a következő tár­gyalásokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom