Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
1976. január 25., vasárnap ÉSZAK.MAGYARORSZAG 3 Adatok, tények Betegség és táppénz Félreértés ne essék: nem azok miatt és azok ellen emelünk szót, akik valóban betegek, akik gyógykezelésre szorulnak és ezért kerülnek táppénzes állományba. Számukra a munkahelytől való távolmaradás nemcsak indokolt, de egészségük megóvása, helyreállítása szempontjából elengedhetetlen követelmény. Szóvá kell tenni viszont azt az eléggé el nem ítélhető helyzetet és magatartást, amit a táppénzzel való manipulációk jeleznek. Naponta másfel millió forint Igen gyakran súlyos visz- szaélésekre, olyan mulasztásokra derül fény, amelyek egy kicsit nagyobb szigorral, több figyelemmel megelőzhetők lennének. Az ügyeskedő, az ellenőrzésen a legkisebb rést is megtaláló, a nagy rutinnal rendelkező, a szabályokat kijátszó szimulánsok az orvosokat is megtévesztve többszörösen is kárt okoznak. Társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt. Az SZTK adataiból kiderül: a múlt esztendőben megyénkben naponta 16 ezer ember volt — s van ez időben is — táppénzen, ami azt jelenti, hogy a naponkénti kifizetett táppénz összege elérte a másfél millió forintot, miután az egész esztendőt alapul véve 1975-ben 550 millió forintot utalt ki ilyen célra az SZTK. Az SZTK megyei alközpontja mindent elkövet, hogy az indokolalanul magasra szökött táppénzes-állomány csökkenjen, hogy, csak azok vegyék igénybe a betegellátással járó szolgáltatásokat, akik arra valóban rászorulnak, akik igazán betegek. — Mi a beteg embert betegnek tekintjük — mondja clr. Borossy László, az. alközpont megyei igazgatója. Gyógyításukhoz évről évre korszerűbb feltételek, modern felszerelések, európai szintű intézmények nyújtanak alapot és lehetőséget. Ebből következően is érthetetlen tehát — de csak látszólag — a magas táppénzes arány, hiszen semmiféle járvány nem volt az említett időszakban, ami indokolná a beteg- állományban levők számának a növekedését. — Senki egy szót nem szólna — mondja az igazgató —, ha mindenki indokoltan került volna betegállományba, — számításaink szerint —, a 16 ezer táppénzen levő dolgozó közül mintegy 2 ezren jogosulatlanul, orvosilag is megalapozatlanul vették és veszik igénybe a táppénzt. S hogy mi ennek az oka? ... Ok ok es köve1 kezmén vek Az okok között meglepőbbnél meglepőbbek akadnak. Erre vonatkozóan érdemes tallózni az SZTK ellenőreinek jelentésében, amelyeknek adatai nemcsak tanulságosak, de sürgető intézkedéseket is követelnek, hiszen az így kieső műszakok a termelésben is jelentős veszteségeket okoznak, ami nem lehet közömbös senki számára. Általános tapasztalat: helyenként még mindig eléggé liberális, felületes a vizsgálatra jelentkezőknél az elbírálás. Sok a kiskapu, a helytelenül értelmezett humánum. Adatok tanúsítják: a hét elején vagy fizetések utáni napokon mindig magas a táppénzes-állomány. Ilyenkor, ha valaki másnapos, orvoshoz megy, s az esetek többségében nem eredménytelenül. Nemrégiben Lyukóbányán 57 betegből 24 hétfőn került táppénzre. Akad olyan, aki „elfogyasztott” fizetett szabadságát betegállománnyal toldja meg. Növeli a táppénzen levők számát a sokféle adminisztrációs hiba és útvesztő is. Különösen azokon a helyeken, ahol még nem tekinthető rendszeresnek az orvosi ellátás. Ilyen helyekén, akit beteglapra vésznek, gyakran képtelen újra munkába állni, mert nincs, aki kiírja dolgozni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy hiányosak a kartonok, hibás a nyilvántartás is.Január 12-én Miskolc I. kerületében az SZTK 23 ellenőre 20 körzetben 247 beteget látogatott meg. Azazhogy, csak látogatott volna, mert közülük hetvennégyet nem talált otthon. Mindemellett kiderült: négyen nem azon a címen laknak, ami az orvosi nyilvántartásban szerepel. Három helyen egyáltalán nem ismerték a betegeket, akiket kerestek. Egy mindeddig táppénzesként nyilvántartott dolgozót pedig azért nem találtak, mert elhunyt. Hat esetben egyáltalán nem találták azt a házszámot, amit az orvosi napló tartalmaz. Két dolgozónál még mindig táppénzesállományt mutatott ki a nyilvántartás, holott mindketten már régen bejártak műszakba. Arra is van példa, hogy a betegállományban levő dolgozó neve egyáltalán nem található az orvosi nyilvántartásban. Vagy a hónap eleji kiírás naplószáma ugyan annál a betegnél magasabb — 1869 —, mint a másodszorra történt betegállományba vétel, amelynek száma 1829. Hogy lehet ez? Gondok és leenoök A kialakult helyzetbe belenyugodni nagy hiba lenne sok egyéb mellett azért, is, mert a jogtalanul táppénzállományba kerülők manipulációit igen gyakran azok sínylik meg, akik valóban betegek. Van rá példa: valakit még gyógyulása előtt munkaképesnek ítéltek, így a beteg kénytelen volt szabadsága terhére otthonmaradni. Nem arról van szó, hogy minden orvos liberálisan, felületesen látja el a gyógyítással összefüggő teendőket. Egyáltalán nem ez a jellemző a megye betegellátására. De tagadhatatlan: akadnak néliányan, akik nem érvényesítik az ilyenkor feltétlenül szükséges, kötelező mértéktartást és figyelmet. Megyénkben az egészség- ügyi ellátás színvonala a IV. ötéves terv során nagymértékben megnövekedelt. Ennek ellenére még mindig sok gonddal és megoldandó problémával kell szembenézni. Tudvalevő, hogy Borsodban akad még jó néhány betöltetlen orvosi állás. Az sem vitás, hogy orvosaink elfoglaltsága, leterheltsége igen nagy. Mindez olyan lény, ami sok mindent indokol, de nem adhat teljes felmentést a táppénzek kedvezőtlen arányának növekedésére. A tennivaló kézenfekvő: mindent elkövetni azért, hogy az indokolatlanul kifizetett táppénzek mértéke csökkenjen. A jelenlegi helyzet ugyanis egyáltalán nem tekinthető elfogadhatónak. T. F. Dana András az elmúlt évben szerezte meg a gépszerelő szakmát a sárospataki Kossuth Tsz-ben. A képen egy T 171-cs típusú rakodógépet javít az crőgépjaviló műhelyben. _____________l N agyabb igények, növekvő színvonal Hét és fél százalékkal növelte lakossági szoigáltaiá- r.át az elmúlt évben a MÉ- HUSZ, Az öltönyök, ruhák varrása, a szabászalj munka tavaly hát és fél fillió forintot tett ki. Az elmúlt tervidőszak alatt 33 százalék- i kai nőtt a lakossági szolgál- ' tatások aránya a szövetkezetnél. A TVK példája tanúsítja Gazdasági életünk egyik kulcsfontosságú kérdése napjainkban a nyersanyaggal, a villamos energiával — általában az energiahordozókkal való ésszerű takarékosság. Különösen vonatkozik ez a vegyiparra, amelynek közismerten nagy a villamosenergia- és nyersanyag- igénye. Hogy jobban érzékeljük mindezt: a vegyipar termelési értékének mintegy 60 százalékát az anyag és energia képezi. Ez azt jelenti, hogy ha a szóban forgó iparág évente csupán egy százalék anya- í got és energiát takarít meg, ez 370—380 millió forint pluszt jelent a népgazdaságnak. A Nehézipari Minisztérium és a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete az el- [ mondottakra való tekintettel kérte a vegyipari vállalatok dolgozóit, hogy alakítsanak komplexbrigádokat és valamennyi munkahelyen kutassák szüntelenül a takarékosabb gazdálkodás megvalósításának lehetőségeit. A vegyipari vállalatok már eddig is sokat tettek annak érdekében, hogy a nyersanyaggal, az energiával való ésszerű gazdálkodás mindennapi tevékenységük szerves részévé váljék. A kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny második szakaszában a vállalatok kollektívái, a szocialista brigádok az egyik legfőbb feladatnak a takarékosság fokozását tekintették. A felhívást követően a Tiszai Vegyikombinát gyáraiban, üzemeiben, főosztályain tavaly egymás után alakultak a komplexbrigádok, amelyek gondosan felmérték a lehetőségeket, pontos számításokat végeztek és pályázatba foglalták elképzeléseiket. Komplexbrigádot hoztak létre többek között az olefingyárban, a műanyaggyárban. a festékgyár műgyantaüzemében, a karbantartó gyáregységben, illetve a beruházási igazgatóságon. A beküldött javaslatok összesen 100 millió forint értékű megtakarítást tartalmaztok, döntően az anyag- és energiagazdálkodásra épülve. A vállalatnál kiszámították, hogy ha valamennyi elképzelést megvalósítanak, ez éves szinten 27,6 millió forint tiszta megtakarítást eredményez a kombinátnak, végső soron az egész népgazdaságnak. Az olefingyári komplexbrigád például a fűtőolaj- felhasználás csökkentésére és az úgynevezett hulladékgáz hasznosítására törekedett. Az elérhető megtakarítás ebben az esetben mintegy 24 millió forint egyetlen év alatt. A műanyaggyár Allende szocialista brigádja ugyancsak az anyag- és az energiatakarékosságban látta á gazdálkodás javításának egyik lehetőségét. A brigád javaslatát igyekeznek maradéktalanul megvalósítani, s az eredmény: körülbelül 2 millió forint plusz éves szinten. A gépgyár egyik dolgozója az üzemben készült festékipari berendezés alkatrészgyártásának konstrukciós módosításáról nyújtott be javaslattervezetet. Ebből kitűnt, hogy csak ezen az egy területen, közel félmillió forintot lehel évenként megtakarítani. Említésre méltó, hogy az idén már eszerint történik az említett berendezés gyártása. A festékgyár közismerten igen sok tőkés importból származó anyagot használ fel a különböző termékek előállításához. Ennek zömét csak súlyos devizáért lehet beszerezni. A szakemberek régóta törik a fejüket azon, 1 hogyan lehetne csökkenteni a behozatali, továbbá melyik szocialista országban gyártanak ilyen, vagy elihez hasonló alapanyagot. Így történt, hogy az egyik — eddig tőkés importból származó — anyag helyett, csehszlovák gyártmányú alapanyag használatára tértek át. A festékgyárban különben nyolcféle anyag takarékosabb felhasználására dolgoztak ki javaslatot. Az eredmény: több millió forint megtakarítás. Ebből a néhány példából is kiderül, hogy szinte minden termelőüzemben vannak még tartalékok az anyag- és energiagazdálkodásban. Csak élni kell a lehetőségekkel. L. L. Határozottabb ellenirzést N éha kissé furcsa és szokatlan szemlélettel találkozik az ember egy- egy felügyeleti szerv és intézmény ellenőrző munkájában. Van úgy, hogy hosz- szú ideig, szinte évekig meditálnak azon: vajon a felügyeletük alá tartozó vállalatok, intézmények eredménytelenül, rosszul dolgozó, az irányításra érdemtelenné, alkalmatlanná vált vezetőivel mit tegyenek. Megállapításukat hogyan közöljék velük, mondanivalójukat, észrevételeiket hogyan „csomagolják” be. S amíg meditálnak, mérlegel getnek, latolgatnak — az idő halad, a helyzet romlik, a gazdálkodás eredményei gyengülnek, és a népgazdasági kár növekszik, a hibák és mulasztások kijavítása mind nehezebbé válik. Mindez vajon miből fakad? Erre a kérdésre aligha lehelne egy mondatban válaszolni, éppen ezért szorítkozzunk egy-két jellemző okra és tapasztalatra. Bár egy ilyen "vizsgálat egy-egy meghatározott konkrét eseten keresztül is olykor tanulmányokat érdemelne. Ügy érzem: mindenekelőtt a kényelemről, a nyugalomról, az ellenőrzések formalitásáról van szó. Néha egyes felügyeleti szervek ellenőrzései teljesen formálissá, sőt esetenként reprezentatív jellegűvé válnak. Ami időnként olyan „magas szintű” álhumanitást ölt, hogy szinte kizárólag arra korlátozódik, hogy a vezetők hogylé- téről, egészségi állapotáról érdeklődjenek. Kétségtelen szép gesztus ez, és emberi is. De csak külsőségében, mert tartalmában, igazi segítő szándékában és határozottságában éppen az ellenkezője. A felügyelet gyakorlása, a rendszeres mélyreható ellenőrzés' nagyon fontos, nélkülözhetetlen feladat a szocialista társadalomban is. A vizsgálatokat és ellenőrzéseket nem lehet baráti látogatásokká, vizitekké és csevegésekké degradálni. Nem! Mégpedig azért nem, mert az ilyen „ellenőrzések” előbb-utóbb milliós károkat okoznak a népgazdaságnak, a közösségnek és a vezetők egy részét hozzák olyan helyzetbe, ami a későbbiek során végzetes következményekkel járhat: leváltással, áthelyezéssel, néha-néha még bírósági eljárással és szigorú büntetéssel is. Az ellenőrzést, a mindenre kiterjedő tételes dokumentációs vizsgálatokat felszínessé és formálissá tenni senkinek nem áll jogában. Az ellenőrzés — azért ellenőrzés, hogy idejében feltárja a hibákat, a fogyatékosságokat, a jó szándékú emberi tévedéseket. Rámutasson a mulasztásokra, a gazdálkodás rendszerében az irányítás gyakorlatában meglevő fogyatékosságokra, hogy aztán kijavításukkal újult erővel haladjon a munka. Hányszor, de hányszor olvastuk újságokban, hogy egy-egy gazdasági, vagy intézményi vezető olyan súlyos hibákat követett el, hogy igazságügyi szerveinknek kellett őket ezekért felelősségre vonni. Es ami sajnálatos: sok esetben az ^ítéletek indokolásában jelentős hangsúlyt kapott az ellenőrzés elmulasztása, felületessége, következetlensége. Ilyenkor természetes: érzékenyen reagál a közvélemény és elítélően nyilatkozik, jogosan bosszankodik. „Kár érte, rendes ember volt — mondják. — Ha idejében figyelmeztetik, ha idejekorán felfedik a hibáit, az első botladozásait, tévedéseit, bizonyosan nem jutott volna idáig.” Hát igen! Ilyenkor már könnyű ezt mondani. Ilyenkor már könnyű szánakozni. Jó lenne már végre rájönni, ráeszmélni, hogy a hibákat nem gyűjtögetni és egymásra rakni, hanem megelőzni kell. És erre valók az ellenőrzések, a különböző vizsgálatok. H em szerencsés dolog, ha az ellenőrzések fehér asztalnál, koccintgatás közben zajlanak. Sok ember, jó szándékú vezető vallotta már ennek kárát, ha nem is akkor, de évekkel később. A közelmúltban egy dunántúli vállalat vezetőjének több millió forintos visszaéléséről adtak számot, a lapok. De nemcsak sikkasztás, a köztulajdon megkárosítása szerepelt bünlajstromukon, hanem a vezetői joggal és hatalommal való visszaélés is. Miért juthatott ez a kollektíva idáig? Egyszerűen azért, mert az ellenőrzések, a dokumentációs vizsgálatok baráti látogatásokká és beszélgetésekké váltak. Pedig ehelyett a gazdálkodás rendjét, a bizonylati fegyelmet, és még sok ehhez hasonlót kellett volna vizsgálniuk. Az ellenőrzések során nem kell szemémiesnek lenni, nem kell álhumanizmussal élni. A legkisebb hibát és fogyatékosságot is azonnal szóvá kell tenni és fel kell tárni. Azok kijavítására rövid határidőt hagyni, és az ügyre minden körülmények között meghatározott időn belül visszatérni. Ez az egyetlen módja, hogy a felügyeleti munka és ellenőrzés megőrizze tisztaságát, hatékonyságát, értékét. Mert csak ezzel a szigorú, következetes módszerrel lehet segíteni, támogatni egyéneket és közösségeket. K étségtelen, hogy szocialista társadalmunkban ezek a jelenségek nem általánosak, szinte egyediek és rendhagyóak. Mégis szóvá kell tenni, mert a mi társadalmunk nemcsak a nagyközösségért, hanem a közösséget alkotó egyénekért és személyekért is óriási felelősséget érez. A felelősségérzet az egyén megbecsülésénél kezdődik. Az egyes s teljesen kirívó esetek is a társadalomban zajlanak le, éppen ezért, ha ezekről a témákról beszélünk, ezek társadalmi kihatását is látnunk kell. W. Ij. Kilencvennégy szocialista brigád A miskolci Tiszai pályaudvar munkahelyein a napokban rendkívüli termelési tanácskozásokat tartottak. Ez alkalommal értékelték annak a 98 kollektívának utóbbi egy éves munkáját, amelyek a szocialista cím elérését tűzték maguk elé. A termelési tanácskozások részvevői — az értékelő bizottság javaslata alapján — 94 brigádnak ítélték oda a szocialista címet. Ezenkívül, a dolgozók megvitatták a kollektív szerződés végrehajtásának négyéves tapasztalatait és elmondták véleményüket az új szerződéstervezetről is.
