Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-13 / 10. szám
ESZAK-MAGYARGRSZAG 4 1976. január 13., kedd A képernyő előtt Kedd — Ősbemutató — Zemplén Az új esztendőben új keddi műsorszerkezet jelentkezett. A'kéthetenként — mindig kedden — ismétlődő sorozat Kis- filmek a nagyvilágból címmel kínál magazinszerű összeállítást. Gerince — legalábbis az első tíz jelentkezéskor — a tíz folytatásosból álló, A változó Ázsia című dokumentumfilm- sorozat, az olasz Carlo Lizzani munkája. Ezt több kisfilm követi. A teljes összeállítás mintegy kétórányi. Az első adás inkább érdeklődési elkelteinek volt jó, mintsem kiemelkedő élményeink között őriznénk meg. Jó törekvésnek tartjuk, hogy jo műsoridőben is legyen ilyenfajta műsor, legyen jó, szórakoztatva műveltséganyagot nyújtó adás. A most befejeződött A tenger titkai, — korábban az Iszlám-sorozat sikere azt bizonyítja, kellenek az ilyen műsorok — a csökkenteti értékű kommersz filmek, egyéb adások rovására is. A Hanoi, Háború és béke című egyórás do- kumentumfiJm a korábbi, e témakörből való adások ismeretanyagához érdemben keveset tudott hozzátenni. A sorozat további darabjait azonban bizakodással várjuk. A négy kisfilm közül a fókákról szóló kanadai tetszett leginkább, az 1915-ből származó kis Chaplin-játék. a Viharos éjszaka az adás technikai hibái miatt is csalódást okozott. A kis rajzfilm idegennek tűnt ebben az összeállításban, a dzsesszműsor huszonöt perce jó hatású kikapcsolódást jelentett az összeállítás egyéb, elsősorban vizuális jellegű darabjai között. * Meglehetős késéssel került a közönség elé, most is a második műsorban Karinthy Ferenc Ősbemutató című kisregényének tévéfilmváltozata. (Az alapmű 1971-ből való, Szabó István 1973-ban rendezte belőle a filmet, a tavalyi veszprémi tévétalálkozó közönsége 1975 júniusában már láthatta.) Az Ősbemutató egy rövid nap történetének tükrében mond el igen sok igaz dolgot a vidéki színház életéről, szerző és színház kapcsolatáról, a színház és környezete életéről, művészek befelé forduló, önemésztő „hőbörgéseiről”, egy mindössze fél éjszakát megért futó szerelemről, a másnapi kiábrándultságról. A helyenként kegyetlenül vesézö, végletes igazságolcat feltáró történetet Szabó István úgy ültette, filmre, hogy éppen e kemény vonások felerősítése végett időnként megállította a játékot, jeleneteket elismételtetett, esetleg más hangsúllyal, a valóban kimondott szavak mellett elmondatta a szereplőkkel ki nem mondott gondolataikat is, időnként „kibeszéltette” szereplőit a játékból, s egészében olyan alap- í hangot adott az Ősbemutatónak, amitől az erősen atelier- I ízű lett, azaz elsősorban a szakmabeliek és az ahhoz közelállók értették és élvezték. S ha ez az előadásmód mégis nagyobb nézőtömegek értő tetszésével találkozott, az csak jó dolog. Az ősbemutató mondandójával sok kérdésben lehet persze vitázni. Igazságának elismerése mellett. Kicsit tömény volt az a vidéki stupiditás, Icisszerűség, amivel e film a helybeli színészeket és az egész társadalmat jellemezte. Részleteiben igaz, egészében mégis bántó képet adott, de akik megnézték és sajátos előadásmódját követve magukévá tették, jó emlékeik között őrizhetik meg. * Szűkebb pátriánkból a Zempléni-hegység került e héten képernyőre. A Hegyek tenyerén című műsor az azonos című kisfílmet mutatta be, majd a műsorvezető Lázár István, valamint a filmet rendező Szijj Miklós és dr. Űjszászy Kálmán, az ismert sárospataki tudós beszélgetett a táj kulturális örökségeiről, mai helyzetéről, a műemlékvédelemről. Lázár István igen lelkes lokálpatrióta. Kiált Patak vára című könyvében is e táj kulturális értékeinek további mentéséért szállt; síkra. Szijj Miklós filmje meglehetősen szűkszavú, sokszor tájékozatlanságban hagyja a nézőt. A vetítés utáni beszélgetés inkább három korreferátumnak tekinthető. Nagyon tetszett dr. Űjszászy igen őszinte és a realitásokat is mérlegelő véleménye, valamint tájékoztatója. Egészében azonban úgy tűnt. hogy o vitathatatlanul nemes cél érdekében Hegyalja és Zemplén kulturális értékeinek védelméről úgy esett szó. hogy kevés hangsúlyt kapott a környezet mai élete, napjaink realitása. De figyelemfelhívónak igen jó volt. Benedek Miklós Mezey István rajza Miskolcról közvetítik Már érkeznek a jelentkezések a Magyar Televízió zenei osztályához a zenét, s főleg a Bachot kedvelő miskolciaktól. Mint ismeretes — lapunk is közölte — a Magyar Televízió népszerű zenei műsora. A Tv Zenei Klubja február 18-án első alkalommal jelentkezik vidékről (eddig mindig Budapestről sugározták az adást), mégpedig Miskolcról, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola koncertterméből. Az adásban közreműködik Földes Imre zenetörténész, Lehotka Gábor orgonaművész., a műsorvezető Antal Imre, a szerkesztő Fellner Andrea, a rendező Bánki Iván lesz. A Miskolcról jelentkező zenei klub témája Johann Sebastian Bach d-moll toccata és fúga című műve lesz. Mivel az esthez a zenebarát nézők közreműködése szükséges, a műsor szerkesztői kérték és kérik az érdeklődő miskolciakat, hogy a művel kapcsolatos kérdéseiket, vagy a mű előadásához fűződő, különösen nagy élményüket egy-két gépelt oldalon, nevük, életkoruk, foglalkozásuk és pontos címük feltüntetésével írják meg „A Tv Zenei Klubja, Magyar Televízió, 1810 Budapest" címre, mert a helyi érdeklődők közül kívánják kiválasztani a miskolci adás közönségét. Már eddig is nagy számban jelentkeztek, de még további jelentkezéseket is várnak január 20-ig. Telt ház volt a bábszínházban Ügy tűnik, hamar híre kelt a miskolci, Régiposta utcai bábszínháznak. A vasárnap délelőtti előadásra — ez volt egyébként a második előadása a bábszínháznak — rengetegen voltak kíváncsiak, s kitehették volna akár a „telt ház” táblát is. Az érdeklődő kicsiket és nagyokat egyébként ezúttal a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház Vackor bábcsoportja szórakoztatta. Körbe-körbe, karikába — ez volt a műsor címe, s az általános iskolásokból alakult bábcsoport tagjai öt bábjelenetet mutattak be. Az együttes vezetője, Szabó Sándorné pedagógus elmondta, hogy több általános iskolából járnak az úttörőház bábcsoportjába a gyerekek, s közülük jó néhányan csak szeptembertől ismerkednek a bábozás titkaival. Mindenesetre a 13 bábosgyereknek is feledhetetlen élményt nyújtott a vasárnapi játék. Pál István Keverőasztal A vaspálya túlsó oldalán Hanglemezstúdiót építenek a Bartókban Értékes helytörténeti könyv jelent meg Pál István több éves gyűjtése, szerkesztése, írói munkája eredményeként a MÁV Miskolci Járműjavító Üzemének kiadásában. A vaspálya túlsó oldalán című kiadvány a Járműjavító Üzem most már 117 éves történetét, történelmét dolgozza fel. ' Hadd ’ mondjuk el rögtön: alapos, körültekintő, minden részletre kiterjedő munkával. A Járműjavító története magától értetődően elválaszthatatlan a vasút történetétől, a csaknem négyszáz oldalas könyv is ezzel összefüggésben, szoros egységben dolgozza fel a , témát. Bevezetőben rövid áttekintés olvasható a vasutak kialakulásának történetéről, majd a magyarországi vasútépítésekről, ezután tárgyalja, tárja elénk részle’. ien a miskolci helyzetet. Az olvasmányként is izgalmas, érdekes könyv egykori tervek másolatait, fényképeket, számos egyéb dokumentumot tartalmaz. Szó van azokról az időkről is, amikor Miskolcról Sze- rencs, Nyíregyháza, Debre- 1 cen, Szolnok útvonalon lehe-i! tett eljutni Budapestre, és természetesen a mai állapotokról is. Érdekességként említjük meg. hogy például a Járműjavítóban található Miskolc legrégibb, ma is működő ipari létesítménye, a több, mint száztíz éves kút. j A könyv nagy teret szentel a vasutas munkásmozgalomnak, a Tanácsköztársaság ide vonatkozó eseményeinek, a második világháború történéseinek, majd az újjáépítésnek és az üzem mai életének. A könyvet — a Borsod megyei Nyomdaipari Válla-, lat egyik rangos, külsőre is szép munkáját — vasutas szakkönyvtárakban, múzeumokban, levéltárakban találhatják meg az érdeklődők. (Pt) Az idén tovább emelkedik a diósgyőri Bartók Béla Művelődési Ház szolgáltatásainak száma. A könyvtár kebelén belül ugyanis néhány hónap múlva hanglemezstúdió kezdi majd meg működését. A szükséges felszereléseket — a két sztereó lemezjátszót — a művelődési ház már megvásárolta, a szerelést pedig tegnap, hétfőn kezdték meg — ‘társadalmi munkában. — A nagy szakértelmet igénylő feladat' jó kezekbe került. Az LKM nemesacél-hengermű D-mű- szakjának KlSZ-alapszerve- zete fogja elvégezni, akik a Gyermekváros tv-stúdiójának elkészítésében is oroszlán- részt vállaltak. A könyvtár és a KISZ- alapszervezet kapcsolata egyébként már hosszú múlttal rendelkezik. Több mint másfél éve kötötték meg azt a szocialista szerződést, amelyben a fiatalok vállalták, a könyvtárban előforduló kisebb-nagyobb javítások elvégzését. Ennek fejében író—olvasó találkozókat rendeznek számukra, továbbá tájékoztatást kapnak az intézmény rendezvényeiről, így került sor beszélgetésre Kertész Ákossal, valamint ankétra Hegedűs Gézával. Á hanglemezstúdió létesítésének ötlete az elmúlt év közepén született. A fiatalok szaktudásukat, tenniakarásu- kat ajánlották fel. A könyvtár, illetve a művelődési ház vezetői a stúdió berendezését vásárolták meg. A már. leírtakon kívül a stúdióban helyet kap még egy keverőasztal is, fülhallgatók, továbbá különböző boxok — az elmélyült zenehallgatás feltételeinek megteremtésére. Hanglemezben nem lesz hiány. A könyvtár jelen pillanatban is több mint 1500 lemezzel rendelkezik, s ebben az évben jóval megemelték a további vásárlásokra fordítható összegeket. Az elképzelések szerint a stúdió a tavaszi hónapokban készül el. ötven állandó tagra számítanak a szervezők, többre a szűkös lehetőségek miatt sajnos nem lesz mód. (u) Száz és tíz: esztendő Számadás tanév közben Mozgalmas félévet tudnak maguk mögött a Liszt Ferenc Zeneművészeli Főiskola miskolci tagozatának hallgatói és tanárai. De hozzá kell tennünk azt is, hogy eredményes félévet. Az anyaintézet, az akadémia fennállásának 100. évfordulójára hirdetett, a főiskolai tagozatok között szervezett, országos versenyen szép sikerrel képviselték a miskolci intézetet. Az öt kategóriában, az öt vidéki tagozat és a budapesti tanárképző hallgatói között megtartott versenyen ugyancsak hárman képviselték a miskolci főiskolai tagozatot, viszont mindhárman szép helyezést értek el. Acsay Gabriella, a zongoraversenyen, Bartha Anna pedig a csellisták versenyén végzett a harmadik helyen, Lados Miklós pedig klarinét- játékával a második helyezést szerezte meg. Érthetően büszkék rájuk a főiskolai tagozat vezetői, hiszen itt tehetségük, felkészültségük legjavát nyújthatták, képletesen szólva, megmutathatták „oroszlánkörmeiket”. S ezt már csak azért is szép eredménynek könyvelik el, mert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatán kimondva és kimondatlanul egyaránt elsősorban a tanárképzésre helyezik a fő gondot. Az évszázados jubileumhoz kapcsolódva azonban még terveznek egy házi megemlékezést, a vizsgaidő- szak után. Tőzsér Dániel, a tagozat vezetője elmondta, hogy szeretnék meghallgatni és, feldolgozni azt a nagylemezt, amelyet az akadémia jubileuma alkalmából adtak ki, s amelyen a nagy múltú intézmény egykori rektorai, neves tanárai szólalnak meg, illetve játszanak. S ugyanakkor már tervezik a saját, szerényebb jubi-1 leumukat is, hiszen a miskolci tagozat ebben az évben lesz tízesztendős. S ha az egy évtized nem is „kíván” nagy lélegzetű ünnepségsorozatot, egy-két hangversenyt minden bizonnyal programba iktatnak. És ha az anyagi lehetőségeik engedik, úgy egy találkozót is szeretnének tartani, melyre régi tanítványaikat hívnák meg, hogy elbeszélgessenek a főiskolai tagozaton töltött három esztendejük hasznosságáról. Ha sor kerülne erre a találkozóra, minden bizonnyal sok hasznos tapasztalatot gyűjthetné- nek a jelenlegi képzés továbbfejlesztéséhez is. Egyébként ez a mostani tanév ilyen téren is nagyon sok változást, újdonságot hozott a főiskolai tagozat életében. Hiszen szentembertől lépett életbe az új intézeti- szervezeti szabályzat, mely tanulmányi részt is tartalmaz. A főiskolai tagozat vezetője. Tőzsér Dániel szerint a benne foglalt újdonságokon kívül legnagyobb erénye: az új szervezeti szabályzatnak már a puszta léte. Mindezideig ugyanis jószerével „szájhagyomány” útján terjedt mindaz, ami a hallgatók joga és kötelessége. De egységesebbé és világosabbá vált a tantárgyi program is. Mindenekelőtt tisztázódott a háromszakos, illetve egysza- kos-ság kérdése. A korábbiakkal ellentétben, most csak az első félév után kérhetik az egyszakosságot a hallgatók, amelyről a tanári kai i konferencián dönt. így az el 1 ső félévben mindenki tanú í; karvezetést, de nem kezdi! r tanulmányaikat szolfézsiS' e méretekkel. Ugyancsak ta- nulnak a zeneoktatás általa- e nos kérdéseiről, — ez a kö' s telező kollégium négy elő' r adásból áll és zeneiskolai iá- i togatással is egybekapcsolják c Az új szervezeti szabályzat i nagyobb lehetőségeket 'bizto- l sít a kamarazenének, amely- r nek egyébként a miskolci tá- i gozaton igen szép hagyomá- 1 nyai vannak., Kevés olyan .1 főiskolai tagozat található 1 ugyanis ma hazánkban, ahol négy vonósnégyes és három i fúvósötös is készülhet egy- t szerre, márpedig a miskolci 1 tagozaton megvan a lehető- < sége. A kamarazene nagyobb < fontosságát jelzi egyébként, 1 hogy a megnövekedett idötar- < tamú államvizsgán is kötele- 1 zően szerepel kamarazenei 1 mű, amire eddig csak az aka- ■ démián volt példa. Bár nem j pódiumművészek nevelése a J ■feladatuk, az itt végző fiala- l lók és a közművelődés olda- ’ Iáról nézve ennek az újdonságnak szinte íelbecsülhelet- ■ len előnyei vannak. Elég talán csak arra utalnunk, hogy a különböző művelődési hú- ■ zakban, klubokban, ma már mind nagyobb számban igénylik a kis kamarakoncerteket, s mint főiskolások, vagy később mint ének-zene tanárók, fel kell, hogy készüljenek ezekre az igényekre. De segítséget nyújthat c'l alihoz is, hogy zenekarba kerülve könnyebben beilleszkedhessenek az együttesbe, alkalmazkodni tudjanak a közös játékhoz. Egyébként és gyakran hangoztatott vélemény az, hogy a tagozat az eddigieknél is hatásosabban lehetne jelen a város és a megye zenei életében, aminek azonban feltétele a jelenleginél jobb körülmények megteremtése. Az eddigi lehetőségek mindenesetre bővültek a korábbiakhoz képest — a tanévben már teljesen üzemel kollégiumuk — de körvonalazódnak a jövő lehetőségei is. Ismert, hogy elkészült már a tagozat új otthonának terve, mely csatlakozna a jelenlegi Bartók téri épülethez. Bár az építkezés legfeljebb két esztendő múlva indulhat meg, sokat jelentene, ha határozott döntés születne. A Kul- j turális Minisztérium támogatja a miskolci intézet fel- | építését, s a városi tanács is ’ tett már ígéretet a hely biztosítására. Mindenesetre, ha a jelenlegi öt terem helyett végre megfelelő körülmények között dolgozhatnának, mai munkájukat nehezítő gondok közül jó néhányat „leírhatnának”. Többek között — bár periférikusnak tűnhet —- megoldódna, megoldódhatna a hangszerpiühely gondja, ami korántsem megvetendő, hiszen jelentős értéket képvisel a jelenlegi hangszer;-1- lomány. Egy-egy fúvóshai.g- szer ma például 60—80, ezer forintba kerül. De amint azt Tőzsér Dániel elmondotta, nemcsak az új épülettől várják, hogy felzárkózhassanak, a felsőoktatás általános színvonalához. Mindenekelőtt a tudományé« tárgyak tudományos színvonalánáK emelését szeretnék, amelynek j feltétele többek között, hogy j a főiskola szakkönyvtárát megfelelően gazdagítsák. És jó lenne az is, ha végre megnyugtatóan megoldódna a zenetanáról-: továbbképzése is. mely jelenleg periférikus helyet foglal el a pedagógus- továbbképzésben. Csutorás Annamária
