Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 10. szám

1976. január 13., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ló megbíza Nagy ütemben épül az orenburgi gázvezeték. A nemzetközileg i.s figyelemre méltó munka megvalósítású­ból hazánk is kiveszi a ré­szét. A magyar szakemberek feladata: négy kompresszor­állomás megépítése a veze­ték mentén. Három helység­ben : Huszton, Bogorovcsá- nyiban és Guszjatyinban már elkezdődtek a munkálatok. A kompresszorállomások, a „mini városok” kialakítá­sához azonban nemcsak mér­nökökre, kétkezi munkások­ra van szükség, hanem olyan emberekre is, akiknek fel­adata az otthon pótlása, akik gondoskodnak a kint dolgozó magyar szakemberekről. Ez nem egyszerűen csak mun­kát, egyfajta munkakörrel járó feladatot, hanem meg­tisztelő megbízatást is jelent. A választás az ország szá­mos vendéglátó üzeme közül a Bükkvidéki Vendéglátó Vál­lalatra esett. A „teljes” ven­déglátásban ők rendelkeznek a legnagyobb tapasztalattal, hiszen az étkeztetésen túl egyéb, szolgáltatási teendő­ket is ellátnak. A megbíza­tást 1974. júniusában kapták. Az első csoportok egy évvel később utaztak állomáshe­lyükre. A válalat kinti dol­gozóinak munkáját az Iva- nofrankovszkban kialakított létesítményi főigazgatóság irányítja, fogja össze. A vendéglátó dolgozói — természetesen — elsőként mentek ki kijelölt állomás­helyükre — megelőzve min- i den más vállalatot. Elsőknek | kellett lenniük, hogy min­dent előkészítsenek a ma­gyar szakemberek érkezésé­ig. Azóta több mint egy fél j év telt el. Az úttörőmunkát j végzők közül néhányan nem­régiben érkeztek haza sza­badságra. Szalai Imréné, a huszti bá­zis vezetője tavaly júniusban utazott ki a Szovjetunióba.1 Héthónapos kemény munka után, megérdemelt itthon a pihenés. — Az első időszak, az első egy-két hét volt — termé­szetesen — a legnehezebb — mondja Szalainé. — Egy hó­nap jutott az előkészítő mun­kákra. Először a szovjet em­berekkel, a várossal, a kör­nyezettel ismerkedtünk', ba­rátkoztunk. Fel kellett ven­nünk a kapcsolatot az ottani ellátási szervekkel: megszer­vezni a kiérkezők étkezteté­sét, elszállásolását, s az egyéb szükséges szolgáltatá­sokat. A kezdeti gondok meg­oldásában sokat jelentett a szovjet emberek vendégsze­retete, segítőkészsége. Így a júliusban, illetve augusztus­ban érkező magyar dolgozó­kat már barátságos otthon fogadhatta. Szándékosan em­lítettem otthont, hiszen ne­künk egy kicsit a családot is pótolnunk kell, otthont kell teremtenünk, ahol jól érzik magukat az emberek. A csoportok folyamatosan érkeznek: egyre nő a kinti magyar dolgozók létszáma. Jelenleg 210 magyar ellátá­sáról gondoskodunk. A szál­lás és az étkezés — ideigle­nesen — szovjet szállodában van. Bár nincs még magyar konyhánk, a hazai izeket mégis megpróbáljuk ideva­rázsolni. Ebben segít a válla­lat magyar szakácsa. Közben folyamatosan épülnek az ál­lomás új létesítményei. Az itthoniaknak bizonyára kissé érthetetlennek tűnnek ezek az örömök, s gondok. Hogy mi jellemző a kinti kollektívára? Lelkesen, s jól dolgoznak, de nem másodla­gos a napi menü sem ... Gerhard Ernőd a hazánk­tól legtávolabb épülő komp­resszorállomáson, Guszja­tyinban bázisvezető-helyet­tes. Sajátos, helyi tapasztala­tokról beszél. — Július 2-án láttuk a he­lyiséget, amelyből ki kellett alakítanunk a konyhát. Negyvenöt nappal később már ott ebédeltek a magyar dolgozók, itt kezdettől ma­gyar konyha működik. Je­lenleg 230 embert látunk el; jövő hónap elejére ez a lét­szám mintegy 350-re emel­kedik. Azt hiszem, miénk a legnehezebb feladat — a he­lyi sajátosságok miatt. Gusz- jalyin kis falu — negyven kilométerre a legközelebbi nagyobb helységtől. Negyven kilométeres távolságban kell gondolkodnunk: onnan szál­lítjuk háromszor hetente a húst, a tejtermékeket, s az egyéb élelmiszereket; ott van a patyolat, s a többi szüksé­ges szolgáltatás is. A napot szovjet időszámítás szerint reggel fél hatkor kezdjük, de magyar idő szerint fejezzük be 1— meghosszabbítva az éb­renlét, a munka óráit. A munka, a munkahelyi tevé­kenység itt nem fejeződik be a munkaidő leteltével, hi­szen továbbra is a munka­társakkal maradunk. Az esti beszélgetéseken a különböző szakmák képviselői megis­merik. megtanulják becsülni egymás szakmáját. Mindenki szívesen segít a másiknak: nem lehetünk meg egymás szakmája nélkül. A koszt az itteniek számá­ra is fontos kérdés. Ezért rendszeresen felméréseket végzünk: mit ennének szíve­sen? A munka verseny ben mindenki részt vesz; vállal­tuk, hogy ez év júliusára el­készül az új ezer személyes konyhánk. Közös feladatok kovácsolják eggyé a kollek­tívát. Fokozatosan kezd ki­alakulni a telepek között is az egészséges versenyszel­lem. A verseny természete­sen csak akkor lesz igazsá­gos, ha majd mindhárom te­lep azonos feltételek között „vetélkedik”. > DcvalU Hedvig A város centruma Többet terem A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet badacsonyi kísérleti telepének kutatói a balatoni tájnak megfelelő új szőlőfajták nemesítésével és a jelenlegi fajták tulajdonsá­gainak javításával kívánják a termést növelni. A különböző olaszrizling- fajták szelektálásával sike­rült három — kedvező tulaj­donságokkal rendező — vál­tozatot előállítani. Ezekből az elmúlt években törzsültet­vényt hoztak létre. Az új olaszrizling-változatok egyik kedvező tulajdonsága, hogy 20 százalékkal többet terem­nek, mint a jelenleg közter­mesztésben levők. Január elején kiosztották a félévi bizonyítványt. Sok kis- és nagydiák vitte haza örömmel a megérdemelt jó jegyeket. Mások pedig szo- ! rongva-szégyenkezve, az ott- I honi kedvezőtlen fogadtatás- ! tói tartva indultak el .az Is- I kólából. így van ez rendjén! Am a gyengébb bizonyít­vánnyal hazafelé igyekvők között nem egy van, aki szi­dás, számonkérés helyett di­cséretet érdemelne. Aki ta­lán közepesnél nem ért el jobb eredményt, mégis any- nyi igyekezete, munkája van benne, hogy más gyerek a j jeles bizonyítványért sem ! küzdött meg jobban. Hány lurkónak telik úgy el a gyerekkora, hogy soha nem ízleli meg a sikert a tanu­lásban, hogy soha nem di- j csérik meg az eredményéért! ' Pedig mennyire igyekezett, j milyen szorgalommal ült le j mindennap a könyvei mellé! Nem is csoda ezek után, ha | csak kellemetlen élményei maradnak az iskoláról, a könyvet, a tanulást egy élet­re megutálja. Valamelyest megértem ugyan pedagógus kollégáimat, akik nem szíve­sen mondják a szülő szemé­be, hogy csemetéjük csak hármasra képes tantárgyuk­ból. Ezen az anyuka, apuka a legtöbb esetben megsértő­dik. De vállalni kell ezt a népszerűtlen feladatot éppen tanítványainak érdekében. Jobban kell tudatosítanunk, hogy a jó tanulmányi ered­mény nem egyedül a szor­galmon múlik, a gyerek ké­pességei is döntők e tekin­tetben. Minden tanulónak van va­lamilyen erős oldala, jó ké­pessége. Az egyik ügyesen fogalmaz, a másik jól szá­mol, nyeívérzékkel rendelke­zik, vagy a kézügyessége ki­tűnő. A szülőnek a pedagó­gus segítségével ezt az erős sddalt kell felderíteni, fel­lesztenj, itt követelni, nem elhanyagolva persze, a gyen­gébb részeket sem. Társadalmunk egyenlő er­kölcsi és anyagi megbecsü­léssel értékeli tagjait, akár fizikai, akár szellemi pályán működnek, ezért nem tragi­kus, ha Petiről vagy Jancsi­ról kiderül, hogy a számtan gyenge oldala, vagy a nyelv­készsége csekély. A szülőnek meg kell ismerni gyermekét, képességeit. Ezek ismereté­ben most már elővehet! a bi­zonyítványt, és elmondhatja: számtanból hármasod van, no ez derék dolog, nagyon örülök neki. De mi ez a ma­gyar négyes? Ebből a taná­rod szerint játszva elérhet­néd az ötöst, s lám mégse sikerült, elszomorítasz, Peti! Valahogy így kellene érté­kelni. Ezek után elmondhati juk, nemcsak a színjeles bi­zonyítvány dicséretes. Ha a gyerek a képességei szerinti eredményt érte el, az a ki­tűnővel egyenértékű, mégha csupa hármas is van beje­gyezve az ellenőrzőbe. Ha képességei alatt teljesít, meg kell vizsgálni, mi az oka. Nincs-e sok külön elfoglalt­sága? Nyugodt feltételek kö­zött tanul-e? Esetleg az ér­deklődését kellene valahogy felkelteni a tantárgy iránt? Az értékelésből a bezzeg szót feltétlenül ki kell hagy­ni. Ne vessük össze a bizo­nyítványt a szomszédok Pis­tikéjével. Még a tertvérekét \ is nehéz összehasonlítani. Nem azonosak a képességeik, nem azonos nehézségi fokú anyagot tanulnak. S ne em­legessük fél éven át, hogy milyen rossz jegyeket hozott januárban, az értékeléssel zárjuk le a bizonyítvány-té­mát, mert a sokszori korho- lás nem hat ösztönzőleg, in­kább kedvét szegi a gyerek­nek. Atáwv! H orvsUh TjA?7-1Ö T EL a 1 télnek számos jellem- ző tulajdonsága van. riítalaban az ev vegén keletkezik és az előző év elejéig tart. Tulajdonságai közül legismertebb a hó. A hó olyan fehér izé, ami a magasból hull le, időnként kisebb, időnként nagyobb formátumokban, de a na­gyobb a szebb. Annyival szebb, aéncnnyival nagyobb. Ha lehull, akkor egyrészt az utakról cl kell. takarítani, másrészt pedig a hegyekben, vagy arra alkalmatos, más meredélyeken szánkózni lehet rajta. Ezenkívül még hógo­lyót lehet nyomkodni belőle, valamint hóembert építeni. Arra is jó még, hogy beta­karja a mezőket, földeket, megóvja a vetést a fagytól, ezenkívül pedig arra, hogy olvadás idején beszivárogjon a földbe, ily módon biztosít­sa a talaj nedvességét, a források hozamát, mert ezek­re ugyancsak szükség van. Érdekesség még, hogy ami­kor a hó lehull, olyankor — a gyárak környékének kivé­telével — minden fehér. Időnként pedig, leginkább az esti, főként az éjjeli órák­ban a lépések alatt csikorog. De az már a télnek egy má­sik tulajdonságához, jellem­zőjéhez tartozik, nevezetesen a hideghez. Ugyanis télen hideg szokott lenni. Hideg akkor van, amikor a hőmé­rő higanyszála jóval a nulla alá zsugorodik, minél mé­lyebbre, annál hidegebb az idő. Ilyenkor az utcákon, — néha a lakásokban is — be­húzott nyakkal, piros füllel járunk. Ezenkívül még jég is képződik télen. Erről tudni­való, hogy általában a tava­kon, folyókon képződik, igen kemény és csúszik. Mit kell még tudni a télről? Ilyenkor szokás csizmában, nagyka­bátban járni, madarakat etetni, ilyenkor lehet sört kapni, nem méretező fanniai­tot enni, De talán mindezek­ből is látható már, hogy a tél eléggé érdekes kitalál­mány. Mindezeket pedig azért volt szükséges elmondani, viert például a napokban is meg­jegyezte valaki: jó lenne va­lahol egy komplex ismeret­terjesztő rendezvényi tartani filmvetítéssel, fényképekkel, szélsüvöltéssel, egyéb szem­léltető eszközökkel, egy ko­rosabb szemtanú előadásával kísérve — a télről. A fiata­labb generáció számára, ugyanis a fiatalok nem igen ismerik ezt az érdekes ter­mészeti jelenséget. Hallottak persze már róla, de úgy rész­leteiben nem ismerhetik. Igaz, jelenleg éppen tél van, valójában a tél derekán i járunk. Nemrégiben például ' szélvihar vágtázott végig or- j szögünkön. Olyan nyárias szélvihar. Ugyancsak a na­pokban szivárvány tündökölt az égen, ámbár a szivárvány . ideje nem a mostani. Hírt adtunk arról is, hogy Alacs- kán avarlüzhöz siettek a tűz­oltók, Avartüzhöz! Ha igaz, egy eldobott cigarettától lob­bant lángra a száraz avar. Ámbár az avar nyáron, szép őszi napokon szokott száraz lenni, lángra lobbanni, Nem is olyan messze tőlünk, a szlovákiai Csorba-tónál hava­zott és ugyanabban az idő­ben nem messze ettől a hely­től villámlotl, dörgölt az ég. Hó egyébként nálunk is esett a múltkoriban. Aki úgy éjféltájban kinézett az' ab- i lakon, az fehérségei láthatóit: I az volt a hó. Reggelre már nem maradt belőle semmi. ; elvitte a tavaszias meleg, a langyos, nyárias szél. rygyébként pedig most is jn. tél van. Tessenek el­hinni! Kérdezzék meg naptártól, Priska Tibor Fiatalok szociális otthonokban A közelmúltban tanácskoz. tak a szakemberek Miskol­con, a Megyei Vezető Kór­házban a fiatalok szociális otthoni elhelyezésének le­hetőségeiről, az ezzel kap­csolatos tapasztalatokról. Köztudott, hogy megyénkben a járványok es a balesetek miatt elég magas azoknak a mozgássérült fiataloknak a száma, akik igénylik az ilyen gondoskodást. Hogy állunk ezzel a kérdéssel a megyében, milyen eredmé­nyeket értek el, egyáltalán megoldás-e a szociális ottho­ni elhelyezés ezeknek a fia­taloknak? Ezekről a kérdé­sekről beszélgettünk Szilva- sy Lajossal, a miskolci szo­ciális otthon igazgatójával. — Megyénkben és a me­gyeszékhelyen is sok intéz­ményben van lehetőség a fi­atalok elhelyezésére. Mégis egyre többen szociális ottho­nokba kerülnek. Miért van erre szükség? — Sokak számára megle­hetősen furcsa, hogy szociá­lis otthonokban fiatalok jelen­létét tapasztalják. A miskol­ci 469 férőhelyes otthonban is tíz 25 éven aluli van. Számukra szociális otthonok nem létesültek. Akik itt van­nak nálunk, már megjárták az ország különböző intéz­ményeit, azzal a céllal, hogy valamelyik speciális szak­mára kitanítsák őket. Ez nem járt sikerrel. Más meg­oldás nem lévén, ide kerül­tek. Egyikük-másikuk saját magát ellátni sem képes, öl­tözködésben, étkezésben se­gítségükre kell lenni. — A szociális otthonokban élő fiataloknak milyen el­foglaltságot tudnak biztosí­tani? Van-e lehetőség arra, hogy képességeiknek megfe­lelően tevékenykedhessenek? — Feladatunk, hogy mind­járt a bekerülésük pillana­tában megtaláljuk azokat a lehetőségeket, «mélyekkel a fiatalokat el tudjuk foglalni. Az egyik fiú nagyon szép, kiállításokon is szereplő író­géprajzokat készít, amellett, hogy egy, a környéken lakó általános iskolai tanulót kor. repetái, ami a kisfiú tanulá­si eredményeiben radikális javulást idézett elő. Egy fia­tal lányunk' nagyon ügyes kezű, ő a fodrászatunkban segít. Van, aki az otthonban a könyvelés területén segít a határidős munkáknál Egy másik kislányunk, aki a női szabó szakmában szer­zett bizonyítványt, — a be­járást. a normában dolgozást nem bírná, alig keresne va­lamit. megélni nem tudna, — sokat segít az intézeti textíliák javításában. Sőt, egy-két olyan ruha elkészí­tésében is, ami konfekcióban nem kapható, viszont egy- egy gondozottunknak szük­sége van rá. — A fiatalok igényük a szórakozási, kulturálódási le­hetőséget is. Lehet-e ezt megfelelően biztosítani? / — Erre programjainkban is tekintettel vagyunk. Meg­keressük a lehetőséget arra, hogy szót kapjanak. A kul­turális műsorainkba na­gyon szívesen bekapcsolód­nak szavalással, egy-egy kis írással, játékkal. Nagy él­ményt jelentenek számukra a városnézések, kirándulá­sok, Azt is el kell mondani: hosszabb utaknál nagy prob­lémát jelent, hogy ők sú­lyos mozgáskorlátozotbak. Törekvésünk azonban az, hogy mindenhová elvigyük őket is, velük is megismer­tessük az ország szépségeit. — Milyen ezeknek a fiata­loknak a kapcsolata a szü­lőkkel és általában az egész­séges emberekkel? Van-e ki­alakult baráti körük? — Szüleik rendszeresen jönnek hozzájuk. Egyik-má­sikuknál zavaróan is hat a sűrű látogatás, amelyet ilyen­kor irányítani kell. Mert az is előfordul: rossz néven ve­szik, ha a másikhoz gyak­rabban jönnek. A szülők, a család, a rokonok látogatása­in kívül a szocialista brigá­dok is eljönnek hozzájuk. Az egyik brigád ecy nagyon sú­lyosan sérüli fiatalnak tele­víziót ajándékozott, ami a vi­lágot jelenti a számára. A legintenzívebb kapcsolatot az AKARAT SE. tagjaival tart­ják. Ez a sportegyesület az észak-magyarországi rokkant fiatalokat fogja össze. Gk is eljárnák ide, mi is meglá­togatjuk őket. — Az otthon lakóinak át­lagéletkora magas. Hogyan viszonyulnak az idős embe­rek a fiatalokhoz? — A miskolci szociális otthon lakóinak átlagéletko­ra 78 és fél év, ez azt je­lenti, hogy a fiatalok élet­korban nagyon távol vannak a többi gondozottjainktól. Azzal, hogy elfoglaltságot ' próbálunk biztosítani a fia­talok számára, megkísérel­jük, hogy együttélésük nor­mális mederben folyjon. Ér­dekes. hogy a fiataloknak ke­vesebb türelmük van az idő­sebbekkel ' beszélgetni. Az öregek talán gyermeküket, unokájukat látják bennük. Ök sokkal inkább dédeleetik őket. Ettől függetlenül jó a kapcsolat. Néha igazságot kell tenni közöttük, de általános­ságban nincs probléma. Vásárhelyi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom