Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 10. szám

1976. január 13., kedd

£$ZÄK«MAGYARQRSZÄG 3

A „Gi-Gi” hét évéről

1 isíiísMip saláért beszél

Kél iparváros szomszédságában épült lel a Hejőmenti Állami Gazdaság sertéstelepe, Jvözismert nevén a Gi-Gi. Miskolc és Leninváros szívó- ereje a íialalok ezreit vilié az iparba. Itt néhány esztendeje csak a nyugdíj előtt áljók maradlak.

A zárt telep „szívében'’ a takarmánykonyhánál áll- turik dr. Kormos János l'őál- lattenyésztövel. Fiatal mun- > ■ kasok vették körül. A sertéstartásról beszélgettünk a falu és a telepi dolgozók viszonyáról. Egy fiatalasszony az ehetőből:

— A múltkor a buszon arrébb húzódtak tőlem az em— Mindig előttem van a kép egy idősebb dolgozóról: A technológia szerint slop- perral etetünk, meghatározott ideig szükséges kinyitni egy szelepet, s akkor a táp- adag az állat elé kerül. Nos, jobb kézzel kinyitotta a szelepet, s ugyanakkora erővel benyomta a stoppert. A szegény óra nagyon „niegvise- lődölt". Határozottan állítom. hogy aki a sertést csak a pörköltből ismerte, sokkal jóban megértette az új technológiát. Az ipar elszívta a fiatalokat, a mi, feladatunk az volt, hogy visszaszerezzük őket. Sikerült, de ezt csak igv lehetett — mulatott az öltözőre, az ebédlőre.

*

Ipar a mezőgazdaságban.

módszerrel lehet. Amíg régen öt kiló takarmányból állítottunk elő egy kiló sertéshúst, ma már a három és léi kilogrammnál tartunk.— mondta a főállatlenyészló.

Az első „kapavágás" 19(19- ben történt meg, miután a magyar állam az olasz Gi- Gi cégtől megvásárolta a 4(11 férőhelyes sertéstelepet. Alig múlt el az első év, máris új döntés született, hogy az épületeket, s vele együtt az anyaállatok számát meg sell kétszerezni. Mivel az olasz alapberendezések ezt lehetővé tették, 1973-ra a mai formájában elkészült a telep. A létesítményre 105 millió

„Ügyes” drótkötél-daraboló gépen dolgozik Fekete József a Dcecmber 4. Drótmüben

berek, s azt mondták, kanász vagyok, mert itt dolgozom.

— Hogy láttam-e kanászt? Nem, még nem.

*

Az ország egyik legkorszerűbb sertéstelepe a Gi-Gi. Egy dolgozóra számítva évente több mint egymillió forint megtermelt érték jut. A zárt telep korszerűsége nemcsak a technológiában rejlik, inkább azokban a létesítményekben, amelyek a dolgozók munkavégzését, pihenését segítik, az újonnan épített étkezdében, öltözőkben, zuhanyozókban. A telep, ahol. 39 ember dolgozik, a múlt évben 18 ezer sertést bocsátott ki.

Átóket szakmájuk felöl ! kérdeztünk, ezt válaszolták': géplakatos, villanyszerelő ...

— NapjaiTitkbain pont a falu szólja meg őket — mondja a főállattenyésztő — s ez nagyon bántja a íiataljainl kát. Pedig ők már csali hírből ismerhetik a kanászt. Amikor a termelési elindítottuk, szinte tornyosultak a j nehézségek. A régi emberek a régi telepről nem bírtak az újjal, a korszerűvel.

Elég egy pillantást vetni a telepre, a magasba nyúló silókra, a keverőüzemre, az épületek között kígyózó csővezetékre. Ebben áramlik a takarmány, amely a keverőbői ide a „konyhára” érkezik. Itt keverik vízzel, s innen jut a korcsoportok szerinti épülethez.

— A legnehezebb munkaeszköz, amelyet a gondozóknak kézbe kell venni, a seprű. A többit elvégzik az au- tomatikák. Állandó hőmérsékletet tartanak, ha kell szellőztetnék. Tudom, sokakban felmerült a kérdés: szükséges-e ilyen drága létesítményt a sertéseknek építeni? Hét év után már tudom, hogy szüliség van rá. A mi épületeink betonból készültek, legalább ötven évig épületek maradnak. Ha a technológia elavul, csak korszerűsíteni kell. Munkaerői: csak így tudunk biztosítaná. Ha termelékenyen akarunk termelni, elsősorban ilyen épületekkel és

forintot fordítottak.

*

Ahogy nőttek az épületek, úgy szaporodtak a benépesítés gondjai, nehézségei. Te- nyészkockákat szinte lehetetlen volt beszerezni, hiszen a Gi-Ci-vel égyidöben más hasonló létesítmények is épültek. Akkoriban csak igények voltak, tenyészállatokat alig lehetett vásárolni. Végül három helyről sikerült megszerezni az állatokat.

— Az új létesítmény üzemeltetése kezdetben különböző gondokkal járt. Ezek a gondok csak 1974-ben szűntek meg, akkor már teljes kapacitással működött a lelep.

A „szűk" esztendők után évi 45 millió forintos termelési értékkel dolgozik a telep. A gazdaságossági érielemben vett nehézségek megoldódtak. A fiatalok a rossz ízű vélemények ellenére szeretik a munkájukat. Errql nem a főállatteny.ész-i ló. inkább a számok vallanak. Egy kocától 18 mázsa hús elérése volt a cél. s ezt az országosan is kimagasló eredményt is túlteljesítették.

Kármán István

Kifizetődő a fiímagtermesztés

A hazai lét- és legelőkul- túrák -„rekonstrukciójához”, a régi gyepek felújításához és újak telepítéséhez nagy mennyiségű, különböző fűmagra van szükség. Az utóbbi években e drága magvakból sajnos behozatalra szorul! az ország, pedig a szükséges fűmagot idehaza is megtermelhetnénk.

Az elmúlt" évben megyénkben mintegy 50 hektárnyi területen rendezkedtek be fűmagfogásra a gazdaságok. A kedvezőtlen időjárás ellenére is kifizetődőnek bizonyult a fümaglermesztés. Az idén e téren már jelentős clőbbrelépés várható. A Magtermeltető Vállalattal már eddig is több gazdaság — összesen 172 hektárra — kötött fűma gtermeszt esi‘szerződést. Főleg réti cserikesszel és angol pépjével betelepített dombvidéki táblákon várható jelentős magfogás. A leszerződött gazdaságok két- háront éven át a magfogástól várhatnak jó bevételi. •

Rangot jelentő hivatás

A

lacsony termetű, keménykötésű férfi.

Szigorú és következetes. A munkában nem ismeri a tréfát, nem tűri a lazaságot, a fegyelmezetlenséget. Egy 25 tagú brigád parancsnoka a Lenin Kohászati Művek közép- hengerművében. Olyan.

üzemben, ahol egy negyedszázaddal ezelőtt kezdtek forogni a hengerek, azóta szüntelenül formálva, gyúrva az anyagot mindig úgy és olyanná, ahogy azt a technológia előírja.

Az első perctől kezdve, sőt már a próbaüzem idején is, itt. dolgozik a brigádvezető: Halász Lajos.

Ismeri a hengersor legparányibb rezdülését, a hatalmas csarnok minden zugában otthonosan mozog, behunyt szemmel is biztonsággal indulhatna útnak a hengerek, állványok között, ha ezt kérné' tőle valaki.

Minden mozdulatának súlya, jelentősége van. Egy intés utasítás is egyben, amit jól értenek a brigád- tagok. Egyfajta jelbeszéd ez, hiszen a hang, a szó, nem tud megbirkózni a dübörgő zajjal, a hengerek „fel esetésével”. Hét pár henger pörög ezen a soron , — ha minden jól megy — simán és szabályosan. De van, amikor kényszerű pihenőt tartanak, mert a sorvonó motorok rakoncátlan- kodnak, vagy éppen egy- egy fogaskerék mondja fel a szolgálatot. Ilyen bajokkal különösen a múlt év első felében kellett gyakran szembenézniük, ami időt rabló, kemény próbatétel volt. De az akarat, a szaktudás, a sokféle szakmai fogás, ötlet és javaslat átsegítette a brigádot az akadályokon. Persze ebben annak is szerepe volt, hogy az anyagot is folyamatosabban kapták. Különösen az Ózdról érkezeit bugának ürültek, ami könnyen megunni kálhatónak, engedelmesen alakíthatónak bizonyult. Méghozzá azért, mert ezt az anyagot elő- nyújlás nélkül engedhették útnak a hengereken, amivel sok-sok időt és fáradságot, s természetesen bosz- szúságot takarítottak meg.

— Szinte egyik napról a másikra javítottunk rekordokat — mondja a brigádvezető. — S ez jó érzés, nagyon nagy öröm volt mindannyiunk számára. Különösen az a nap emlékezetes, amikor a brigád — a múlt év novemberében — 30 ezer tonnán felüli teljesítményt ért el.

Röpke számvetés következik ezután, amiből kiderül: a terven felül hengereli mennyiség ebben a hónapban 5000 tonna... E nagyszerű siker forrása a szakmai tudás mellett a fegyelem. Az önmaguk szabta kötelező igény a pontos, precíz munkára, a munkaidő maximális kihasználására.

— A műszakonkénti 500 tonna már kedvező eredménynek számit — mondja

el a brigád vezetője, aki azt sem titkolja, hogy a három „szak” összehangolt együttműködése nélkül ez a szint csak terv maradt volna.

Presztízsnek • tekintették és tekintik úgy átadni az abléznak a műszakot, hogy a hengersorok egy pillanatra se álljanak le, a termelésben ne legyen fennakadás. A Halász-brigádban és a többi műszakban dolgozóknál is ismeretlen a kapkodás, fegyelmezetlenség. M u nkah el y ü kr ő) mindig akkor távoznak, amikor megszólal a gyár dudája. Így van idő arra is, hogy a következő műszak brigádvezetőjével megbeszéljék: mire figyeljenek jobban oda, mire vigyázzanak, egyszóval kicserélik tapasztalataikat. Merthogy akik műszakot kezdenek, nem késnek, .jóval korábban érkeznek, hogy átvehessék a munka ritmusát s mindazt a teendőt, amivel nyolc órán ál meg kell birkózniuk.

Gyakori eset, hogy a műszak elején, vagy közepén lefut egy szelvény, másféle méret szerinti termék gyártására kell felkészülni. Lehet, hogy éppen a reggeli, vagy ebéd idején,

— A gyors álállás nagy nyereség — meséli a bri- gádvezelő. Ilyenkor az otl- hon becsomagolt elemózsia gyakran a táskában marad. Kibírjuk... Senki nem zúgolódik, morgolódik.

L

Mini kiderül, a brigádtagok jól ismerik brigadéro- suk szavajárását:

— Tedd félre öregem a kajál. Te se eszel, én sem eszem . ..

S mindenki teszi a dolgai. Beidegződön, szakavatott mozdulatokkal, az olyan emberek biztonságával, akiknek nemcsak munkakört, de hivatást is jelent a hengersorok mellett dolgozni.

esznek-e vajon, akik átveszik tőlük a tudást és tapasztalatot. akik a nyomdokaikba lépnek, ha elérkezik számukra a megérdemelt pihenés ideje, a nyugdíj?

— Sajnos, utánpótlásban nem dúskálunk. — így a brigád vezető. Pillanatnyilag megoldást jelent ugyan, hogy nyolc-tíz éve a . hengereknél dolgozó segédmunkások átképzésével betömjük a hézagokat, de öthat ember így is mindig hiányzik. S mi lesz később? Hosszú távon ez néni lehet megoldás . .. Már csak azért sem, mert egyre modernebb gépeken dolgozunk, ami felkészültségben is többet követel mindenkitől. Őszintén mondom: életem javát a hengersoroknál töltöttem, s ha elölről kezdhetném, újra csak ide jönnék. Lehet, hogy nagy szavaknak tűnik, de kimondom: nehéz, de szép, egész embert igénylő férfias munka a hengerészeké . ..

Tóth Ferenc

Megalapozott

optimizmus

Alig túl két tervidőszak határán, önként adódik az igény: számot vetni a végzett munkával és azzal, hogyan tovább az ötödik ötéves tervben, s a legközelebbi teendőket tekintve e tervidőszak első esztendejében. Közismert tény: a megváltozott külgazdasági feltételek ellenére, eredményekben gazdag öt esztendőt tudhatunk magunk mögött, az országos, s ebből a megyénkne háruló feladatokat, célkitűzéseket megvalósítottuk. Népgazdaságunk európai méretekben is kiállta a próbát, joggal lehetünk büszkék sikereinkre és optimisták a jövőt, illetően is.

E hivalkodás nélküli optimizmus egyik legfőbb bázisa itt, Borsod megyében is mindaz, amil a negyedik ötéves tervben valóra váltottunk. A megye fejlődésének során olyan — a népgazdaság egészét tekintve is — jelentős beruházások megvalósításáról számolhatunk be, mint a Lenin Kohászati Müvekben a nemesacél-hengermű felépítése, a Miskolci Húskombinát üzembe helyezése, a Szerencsi Csokoládégyár rekonstrukciójának valóra váltása, az ózdi rúd-dróthenger- mű átadása, ahoj a határidő lerövidítésével mintegy 450 millió forint értékű megtakarítás irható a nemzeti jövedelem javára. Elkészült a megyében több mint 30 ezer lakás. Öt év alatt 6 ezer férőhellyel növekedett az óvodai férőhelyek száma. A fejlődés eredményeként öt év alatt mintegy 7 milliárd forinttal nőtt a lakosság pénzbevétele, amihez hozzá tartozik, hogy a tervidőszak alatt megyénkben — egyezően az oj'szágos előirányzattal — 17—18 százalékkal emelkedtek a reálkeresetek. De bármelyik ágára is figyelünk oda a népgazdaságnak, mindenütt a dinamikus előrehaladás tanúi lehetünk Borsod megyében is.

E fejlődés egyik legfőbb jellemzője, de mérce is egyben, hogy a gazdasági épitömunkában jelentős mértékben javult a hatékonyság, hogy a termelés növekedését a megye iparában 70 százalékban, a mezőgazdaságban pedig teljes egészében a munka termelékenységének emelkedése biztosította. Előbbre jutottunk a termelési szerkezet és a gyártmányösszetétel korszerűsítésében, intenzivebbé vált az iparfejlesztés, növekedett a nehézipar teljesítőképessége, nagyméretű kapacitások épüllek ki: mindezzel a központi fejlesztési programok megvalósításához eredményesen járultunk hozzá.

Megyénk altalános fejlődése, gazdasági épitömunkánk eredményei kedvező alapot biztosítanak ötödik ötéves tervünk célkitűzéseinek megvalósításához. E terv legfőbb célja a szocialista építőmunka tervszerű folytatása, a termelőerők fejlesztése és korszerűsítése, a lakosság élet- és munkakörülményeinek a javítása, a kiegyensúlyozott fejlődés tartós feltételeinek fokozatos megteremtése. Mindennek legfontosabb forrása a hatékonyság erőteljes növelése. Ennek érdekében megyénkben olyan törekvések tanúi lehetünk, amelyek biztosítékot jelentenek a jövőt illetően. Tagadhatatlan tény: ötödik ötéves tervünk megvalósítását nehezebb, bonyolultabb körülmények között kezdjük. Mindez még nagyobb tettre- készségre, ha kell áldozatvállalásra ösztönzi megyénk dolgozóit. akik magukénak érzik ezt a tervet. Megalapozott optimizmussal munkálkodnak végrehajtásán.

A megye üzemeiben; vállalatainál és intézményeinél a jövőbeni gyorsabb fejlődés érdekében nemcsak az eddig végzett munka számvetését készítették el, hanem kimunkálták azokat a leendőket is, amelyek rövidebb és hosszabb távon egyaránt nagyfokú biztonságot jelentenek a tervek valóra váltásához. A Borsodi Vegyikombinátban például a legnagyobb gondot a beruházások gyors befejezésére fordítják, hiszen a PVC—111. üzembe helyezésének legkésőbb 1978 elején meg kell történnie. Átfogó intézkedéseket tesznek a Diósgyőri Gépgyárban is, mindenekelőtt a gyártmányszerkezet korszerűsítésére, az export arányának a növelésére, olyan berendezések gyártására, amelyek értékesítése minden piacon eredményes. A hatékonyság, a kapacitás növelése az elsődleges feladat az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnál is, aiioi különösen az egyedi nagyberuházások határidőié történő megvalósítását szorgalmazzák elsősorban. A belső tartalékok kiaknázása, az exporttervek maradéktalan teljesítése, az anyaggal és energiával való takarékosság érvényesítése szerepel — többek között — az Ózdi Kohászati Üzemek terveiben. De bárhol, bármelyig üzem. vagy vállalat tennivalóiról legyen szó. mindenütt egyetlen célra és feladatra koncentrálnak: az igényesen, jól megalapozott munka eredményeinek a gyarapítására. E magatartás és munkastílus jó biztosíték. Egyik forrása a megalapozott optimizmus, amely jellemzője volt a negyedik ötéves terv végrehajtásának és jellemzője az új tervidőszak megkezdésének is. mert ez a program reális.

i . K.