Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
ESZAK-MAGYARÜR5ZÄG 6 mr. 1976. jan. 4., vasárnap A,KAC ISTVÁN: 0 néznek rám Sárból, szivem köre, pólyát csavarnak a délutáni varjak. S úgy néznek rám * a novemberi csendben a szemük meg se rebben. KALÁSZ LÁSZLÓ: az ajtók utánad ajtóimat szépen bevágtad! hova menjek eztán nélküled? hiányodba bele szédülök SAJÓ LÁSZLÓ: Magamnak mondom i . 1 \ícgig egymás mellett. Á villamossínek Zokogva menetelnek. Alkonyul. A város, az este Egymás vállára borul* Hó csillan. Szívedre szorított szobámban Már ég a villany. Lukovszky László munkája á „ pajzán Évszázadokon ái a Biblia volt a legtöbbet olvasott könyv. Kinyomtatása éppen ezért Gulenbergtől kezdve napjainkig mindig kitűnő üzletet jelentett a kiadóknak. Sok helyen azonban — így Angliában is — csak külön kiváltságlevél birtokában nyomhatták ki a Szentírást. Brit földön 1577-ben a Barker család szerzett ilyen privilégiumot. Egyik örököse ugyan, Robert, 1609-ben kölcsön ícjcben elzálogosította, de hamarosan újból visszaszerezte. A hitelező, Bonham Norton könyvkereskedő nem nyugodott bele ebbe. Mindent meglett annak érdekében, hogy övé maradjon a kiváltság: több ízben pert indított Barker ellen, egy ízben a szedővasakat is ellopatta tőle. Mikor így sem ért célt, más eszközzel próbálkozott: Barker egyik szedőjét megvesztegette, hogy a Biblia 1631-es kiadásában szándékosan csináljon sajtóhibát. Ennek eredménye lett a pajzán Biblia, amelyben a Tízparancsolat egyik parancsából kimaradt a not (—nem) szócska, s ezért így hangzott: „Thou shalt commit adultery!”, azaz szószerint: „Kövess el liázasságlö- rcst!”, szabad fordításban: „paráználkodjál!” A sajtóhiba a puritán és álszcut Angliában szörnyű felháborodást okozott. Nem elégedtek meg a hibás ív újraszedésével, hanem az összes példányt elégették. Csak ket-három példány kerülte cl véletlenül ezt a sorsot. A Tyereskova-brigád 15 éve Mindenki emlékszik, néhány évvel ezelőtt mosoly- csekk-akciót vezettek be a kereskedelem ben. Kudarcot vallottak vele, hiszen parancsszóra mosolyogni nagyon nehjsz, lehetetlen. A mosolyt belső harmónia testi az arcokra. A miskolci Gólya Áruház 25 dolgozója sem tud kényszerből nevetni, de mosolycseklc- korszak ide vagy oda, itt előtte is és most is mosolygó eladókat talál az ember. A bolt mindig zsúfolt, minden évben nő a törzsközönség; és örvendetesen nő azoknak a tábora, akik a Gólyából öltözködnek. A toalett is változott, a bébik bébisen, a gyerekek gyerekesen „jelenhetnek meg”, nem bújtatják őket a felnőttek divatját utánzó maskarákba. így aztán nemcsak az eladók, hanem a vásárlók arcán is egyre gyakoribb a mosoly. ' * Hajdufi Imréné, az áruház vezetője tiltakozik: — Nincs semmiféle titka annak, hogy népszerű a Gólya. Hogy mitől van nálunk mindig jó hangulat? Egy-két mondatban nem lehet ezt megfogalmazni. Talán azért, mert mindig, minden körülmények között úgy bánunk egymással, mintha testvérek volnánk. Itt újabb kérdés következhetne, de egyszerűbb, ha belelapozunk a kék fedelű könyvecskébe, amelynek első lapján 1960-as dátum áll. Ekkor alakítottak brigádot a régi kis gyermekruházati bolt dolgozói. Mindössze nyolcán voltak. Már az első évben oklevelet nyertek brigádmunkájukért. És azóta nem múlt el év anélkül, hogy ne kapott volna elismerést az egyre bővülő kollektíva. Pedig minden évben magasabbak a követelmények. — Nem . volt nehéz lépési tartani, mert mi tapasztaltabbak lettünk közben, erősödött a boltban a kollektív szellem. Megismertük, megéreztük, hogy mi is a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom célja. »Akik nemcsak ismerik a követelményeket, hanem érzik is már, azoknak könnyebb. Mi eljutottunk már idáig. Szép eredményeket, nagyszerű telteket dokumentálnak a következő években íródott brigádnaplók. A Tyereskova brigád neve l!)71-ben vált igazán ismertté. Ekkor kapták meg az országban elsőként „Az ágazat kiváló brigádja” címet. Néhány évvel később „A szakma kiváló brigádja” címmel jutalmazták őket. A legbüszkébbek a kongresszusi oklevélre, amelyet a kongresszusi munkaverseny első szakaszában elért munkájukért nyertek. Hogy milyennek értékelik a második szakaszban, tehát a múlt évben végzett munkát, azt még nem tudni. — Vállalásainknak eleget tettünk — mondja a brigádvezető. — A lényeg ez, és mi nyugodtak vagyunk. A vállalások papírra vetve érdekesek. Az életben szépek, emberiek. A Gyermekváros 36 kis óvodása tudja, mennyire. Gyakran jár hozzájuk a brigád. A szocialista szerződésből, amit a RÖVIKÖT-tel kötött az áruház, annyit érzékelnek a vásárlók, hogy megkapnak a Gólyában olyan holmit is, amely másutt esetleg hiánycikk. Az olcsó, rögzített áras termékek forgalmának növeléséről szól a vállalás következő pontja. Aki gyakran megfordul az áruházban, tapasztalja, hogy mindig tele a népszerű „turkáló”, sőt eggyel több ma már a turkálós dobozok száma. A politikai, szakmai képzések népszerűségéről, a KISZ- munkáról nem tud a közönség. Ez már a kollektíva „magánügye”. Ha úgy vesszük, magánügy az is, hogy minden reggel 5—6 perces értekezletet tart a brigád. — Talán ezek a reggeli beszélgetések is közrejátszanak abban, hogy mosolygósak az eladók — mondja Hajdufi Imréné. — Kismamák, többgyerekes édesanyák is dolgoznak nálunk. Az otthoni gondokat pedig nem lehet elfelejteni a műszákkezdéskor. Akinek gondja van, attól nem lehet elvárni, hogy úgy dolgozzék, ahogy a mi kollektívánk megkívánja. A normáink ugyanis magasak. Ezért vezettük be azt a módszert, hogy reggel mindenki elmondja, ha valami problémája van. Elmondja és mi segítünk. Erre csak egyetlen példái: Pető Gyuláné most jött vissza. Hét évig gyerek- gondozásin volt. Sok gond van a kicsikkel, Petőnének nehéz lett volna két műszakba járnia. Kerekes Ani 17 éves, Hernádnémetiből jár dolgozni. Ani vállal la. hogy állandóan délutános lesz, Petőné pedig nyugodtan, időben mehet az óvodába a kicsikért. A szép példákat sorolni lehetne. Nekik már fel sem tűnik, beszélni is elfelejtenek arról, hogy az idősebb eladónőknek nem kell létrázniuk. Az a fiatalok reszortja. Ha viszont egy fiatal eladólány iskolába megy, természetes, hogy az idősebb kolléganő vállalja helyette a munkát. Van olyan „kislányuk”, akit most éppen matematikából korrepetálnak és van olyan kolléganő, akivel el felejt tettek egy régi, lelki sérülést, akit megtanítottak felszabadultan nevelni. Szép, emberi dolgok ezek ... — Szeretnénk végre egykét olyan napot, amelyet nem a boltban, de együtt töltünk. Tavaly pénzjutalmat is kapott a brigád, ennek egy részét takarékba tettük és most tervezgetünk. IBUSZ-szal megyünk valahová, valamilyen szép helyre. Szeretünk együtt lenni, nálunk az ötvenévesnek 17 éves barátnői is vannak. Az egyik nem hagyja, hogy megöregedjék a másik, a másik viszont az élettapasztalatából ad. Nehéz elhinni, hogy valahol generációs problémák vannak. A Tyereskova brigád átlagéletkora 28 év. A brigádot 15 éve alakították. A fiatal eladónők többsége olyan kicsi volt még akkor, hogy „Gólya-méretű” ruhákban járt. De a hagyományokat, a szellemet örökölték, így aztán biztos, hogy a majdani kismamák is mosolygós eladónőket találnak a Gólya Áruházban. Lévay Györgyi PJ hs alottak napján ha- IlJIj zautazott az édes- llpal anyja sírjához. H m Nővére otthon la- Ü ü holt négy gyermekével és férjével. Üccse is hazajött feleségével, három kislányával. Ö nem vitte a család- , ját, pedig neki fia volt. Minek? — gondolta. A gyerekek, bár szerették nagy- ' anyjukat, minden nyarat nála töltöttek, míg élt, még- : is: ne a halottra emlékezzenek, de az élőré, aki finom süteményeket sütött, és az apát kijátszva, pénzt adott nekik mozira. Azután a' szülőfaluja, ahová hazajön, se úgy maradjon emlékezetükben, mint egy nagy temető, tele gyertyákkal, őszirózsafákkal, fekete ruhás emberekkel, ' hiszen nagyanyjuk halála óta más- kői' nem jönnek ide, csak halottak napján. Minden úgy történt, ahogyan elképzelte. És bár előre látta az eseményeket, mégis átélve ugyanaz, idegen volt. taszította. A nővére nagyon kedves, örömükre lakodalmi ebédet, ezernyi jót íőzött-sütött. Neki bort is hozatott. Tapintatosan kícálgalta, hogy ne sértse, de jólesik egy pohárkával a zsírosra. Mert neki úgy főzött, tudta, hogy ö úgy szereti. Érdekes — gondolta magában —, a nővérem milyen figyelmes és aranyos, Sohasem tudtunk hozzá felnőni emberi jóságban, teljesen édesanyánkra ütött. Hogy meghalt, át is vette szerepét, mindenről ő gondoskodik. A lakás kicsi volt, s mint egy pici lélekvesztő a viharos tengeren, himbálózott a gyermeklármától, rosszaságtól, alig fért a sok rokon. A szülők idegei lassan-lassan felmondták a szolgálatot. Kiabáltak, szentségeitek, pofon is csattant. Egyébként jókedvük volt. Mindannyian egy ellávo- zqlt ember emlékére jöttek össze, annak tiszteletére, akit a legjobban szerettek, aki számukra a legdrágább őolt, mégsem akaródzott a halálról beszélniük, gondosan kikerülték saját gondolataikat és mintha szégyellnék ezt, nem néztek egymás szemébe. Zavarukban ha kellett, ha nem, a gyermekeket szidták. A bőséges ebéd után a tv mellé ültek, odavitték a bort, a szódát, a hamutartókat, a gyermekeket kiküldték az udvarra játszani. .— A Fradi kikapott 1:0- ra! Ilyet se láttám még! Az idei bajnok a Vasas! Szép dolog! — mondta a sógor és ivott egy pohár bort. — Szép bizony — mondta a férfi csendben, de azért egész más hangsúly- lyal, mint a sógora. Készített magának eg-' spricceltet és megitta. Közben a gyermekeket az asszonyok megmosdatták, tiszta ruhába bújtatták és elindultak a temető felé. Ahogy beléptek a kapun, a férfi első gondolata az, volt, hogy ide járt először szerelmeskedni 15 éves korában. A gondolatért nagyon megharagudott magára, de nem tehetett róla, betolakodott a rhásik gondolat. Mintha az emberek egymást bámulnák: jé, ez is kijött? Akik imádkoztak, azoknak könnyebb volt, ő mit csináljon? A kezével sem tud mit kezdeni, ha elöl összekulcsolja, mit gondolnak, tán, hogy imádkozik? Zzebre tenni frivol dolog. Azon kapta magát, mindenre gondol, csak arra nem, amire kellene. Amire tegnap is gondolt, amire évközben rengeteget gondol. Akinek képe ott van az íróasztalán, az anyjára. , Tizenöt éve került el a városból. Másik érdekes fölfedezése az volt, hogy itt látható mindenki, akit ő már elfelejtett, és aki őt már elfelejtette. A sír kicsi volt, csak tolakodva fértek el körülötte. Ahogy ránézett a fejfára és elolvasta, hogy itt nyugszik özvegy ... Lajosné, élt 65 évet, egy kissé meghatódott. Lerakták a virágokat, meggyújtották a gyertyákat. A gyerekek azon is összevesztek, ki gyújtsa meg. Az egyik kislányt bátyja ellökte, kapott apjától egy pofont, ekkor mindkettő hangosan sírva fakadt. A szomszéd sírnál állók égő szemmel figyelték őket, szemük beszédesebb volt az átoknál. A síró fiút elküldték a kúthoz egy betörtes üveggel vízért. Örömében elfelejteti: sírni. Édesanyjuk kis sírja a temető szélén állt, amelynek földje már szinte ösz- szel'olyt a szomszédos szőlőtőkékkel. A kisfiú is a szőlők közé ment. Még látták, ahogy elvégzi dolgát, és hallották, amint vizet kunyerál egy nénitől. Nemsokára visszajött tele üveggel. — Állami gazdasági — mondta halkan a sógor —, ott ma is szedik a szőlőt, szüretelnek. Úgy hallani, jó termésük lesz az idén. Füstöléssel megóvták a fagytól a szőlőt. A kisfiú énekelt. „Hajlik a vessző; hajlik a pád...” Megint kapott egy pofont. — Miért bántotok, miért vertek engem? Ézt éneklik a nénik is, a szüretelők. — Ismét bőgött egy sort, aztán odament a szőlőtőkéhez, és tüntetőleg hátat fordított a gyászolóknak. A temető szélén, olt, ahol a sírok körül gyertyalángok pislogásánál feketébe öltözött emberek rótták le tiszteletüket, megjelent tíz tarka- kendős asszony, arcuk szép barna volt, szemük csillogott, és ajkuk nótaszóra nyílt. „Szüret után lesz az esküvőnk ...” V elük szinte egy- időben megkon- dult a temető kápolnájának kis csilingelő harangja, és a kép olyan ellentmondó és olyan csodálatos volt, hogy senki sem tudort azonnal örülni vagy haragudni, s mire elszánhatta volna bárki is magát, hogy mit érezzen, a tarka kendős fejek már megfordultak, a temetőbeliek csak a halukat látták, azok újabb sort fogtak, szedték a szőlőt, rendületlenül. A puttonyos még egy érzékelhető másodpercig kitartott a temető szélében, levetette a kalapját és csapzol,L haja, bámuló tekintete, az egész tartása, ájlatos tiszteletről árulkodott. De gyorsan az asszonyok után szaladt, meri 'sokan kiabálták, „puttonyos”, „puttonyos”. Hazafelé menet elhatározta, ő nem temette!) magát, minek az, egyszerűbb a hamvasztás, az emléke talán kevesebb gondot és fáradságot okoz az ittmara- dottaknak. Ez akkor jutott eszébe, amikor útközben a sógora kérte a feleségét, hozasson másnap öt liter fehér mustot, mert ő azt szereti. Ahogyan a házi feladatot feleségének kiadta, azzal el is köszöpt, mert öt órakor már várta az igazgatója. És ő is elbúcsúzott. Még hallotta, amikor a kicsik megkérdezték anyjuktól, maradt-e a sütiből? Suha Andor: ÉLŐK
