Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

1976. jan. 4., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG1 A Hazafias Népfront Bor_ sód megyei Elnökségének irányításával működő kör­nyezetvédelmi munkacso­port múlt év november 28-i ülésén meglepő beje­lentés hangzott cl: valahol Sajópüspöki táján halat fogtak ki a Sajóból. Szak­emberek körében a hír ön­kéntelenül is az angliai je­lenségeket idézte. Az emlé­kezetes 1952. évi londoni szmog drámája után a brit hatóságok erélyes intézke­déseket foganatosítottak. Eredményeként a londoni városi tanács 1970. évi el­lenőrző mérésekről kiadott összefoglaló jelentésében közük, hogy a íüstköd vég­leg eltűnt a város légteré­ből, a napsütéses órák szá­ma pedig 55 százalékkal nőtt. Korábban már kive­szőiéiben levő madárfajok költöztek vissza London parkterületére és halak je­lenlek meg a Themzében. A MISKOLCI KEZDEMÉNYEZÉS A környezetet tehát — megfelelően felépített in­tézkedési rendszerben — hatékonyan meg lehet óvni az ártalmakkal szemben! Tartozunk annyival az igazságnak, hogy elismer­jük: Borsod környezetvé­delmi munkájában mind a hivatalos, mind a tömege­ket aktivizáló társadalmi kezdeményezések szervezeti egységei ez ideig is sokat — sokszor erőt meghaladó mó_ dón — vállalták és tettek. ' Felmérve a környezetvé­delmi tevékenységben vég­rehajtott feladatokat, vala­mint a jövőben várható gondok jellegét és azoknak terebélyesedő mennyiségét, az elvárások összességükben is magasabb szinten fogal­mazódnak újjá. Erre utal az Észak-Magyarország no­vember 30-i számában fel­vetődő gondolat: „Az igé­nyeknek megfelelően szük­ségessé válna egy környe­zetvédelmi oktatási központ létrehozása. S ha már Mis­kolcról indult el a kezde­ményezés, miért ne lehetne ezt Miskolcon létrehozni.” A cikk ezután példaként a Borsodi Vezetőképző Isko­lára hivatkozik. AZ IGÉNYEK SÜRGETÖEK Ha valahol sokat várnak a regionális, illetve megyei kezdeményezésektől, az ép­pen a környezetvédelem, s azon belül talán leginkább a környezetvédelemmel kapcsolatos borsodi tevé­kenységek. Nyilvánvaló, ha Borsod légtere az ország légterének egyik legszenv- nyezettebb része, akkor a védelmi program sürgőssé- . ge messze felette kell, hogy álljon mondjuk Bács vagy Csongrád megyék e körben mozgó problémáitól. Ha ipartelepeink hő- és vegyi ártalmai súlyosabb gondo­kat okoznak élővizeink tisz­taságának megőrzésében, mint az Szabolcsban vagy Békésben jelentkezik, az el­hárítás kérdőjelei is logi­kusan Borsodban tetőznek. De bányatelepeink hegyek­ké növekvő meddőhányói­nak termőre fordítása, ko­hászati üzemeink mindent maga alá temető ipari hul­ladéka, sűrűn beépített vá­rosaink zöldövezet-gondjai slb., szintúgy egyre kovete- löbben támasztanak igénye­ket Borsod intézményes, nemkülönben társadalmi szervei felé. Szerte a világban keresik megoldását a környezetvé­delmi programok hatéko­nyabbá tételének. A termelési szférában jól bevált üzem — oktatási in­tézmény modelljének egy az egyben történő átülteté­si formája előreláthatólag nem a legmegnyugtatóbb lehetőség. A termelőüzemek saját termelési problémáik megoldásához természetsze­rűen minden áldozatra haj­landók és minden segítsé­get köszönettel fogadnak. Ám korántsem biztos, hogy a fejlődés jelenlegi szint­jét figyelembe véve, a sok­szoros gazdasági eredmé­nyeiket csökkentő környe­zetvédelmi problémák meg­valósításához is készek len­nének betársulni. Ha Borsod tovább akar lépni — és joggal feltéte­lezhető, hogy már gondjai és történeti jellege is erre ösztönzi — a „hogyan to­vább?” megválaszolásában, merészen új modellt kell választania. Hivatalos szer­veinek, népfront-mozgalmá­nak, a rendelkezésére álló szellemi kapacitásának, a megye lakosságának alkotó lendületére támaszkodva megteheti ezt. A párt és a kormány kultúrpolitikai irányelveinek társadalmi jegyeit a környezetvédelmi program sajátos formáira alkalmazva mielőbb szük­séges, hogy olyan előremu­tató szervezetet hozzon lét­re, amely a szakemberkép­zés mellett összefogja a megyére vonatkozó legfon­tosabb környezetvédelmi információk tömegét is. Az ilyen intézmény életrc- hívása magudl képezheti a későbbi környezetvédelmi MÜEMLÉKIIÍD A HORTOBÁGYON ellenőrző apparátus szemé­lyi és tárgyi feltételi biz­tosításának is. KITERJESZTHETŐ LEHETŐSÉGEK Ma már a megyében nemcsak a nagyüzemeknél — mint a Lenin Kohászati Művek, az Özdi Kohászati Üzemek, a Hejőcsabai Ce­mentgyár stb. —, de a kisebb gyáraknál, sőt álla­mi gazdaságoknál is nagy értékű, millió forintokat képviselő műszerek, beren­dezések vannak. Ezeknek hozzáértő kezelése komoly szakmai felkészültséget kí­ván. Tagadhatatlan, a két esz­tendeje működő középszin­tű környezetvédelmi okta­tás számos értékes tapasz­talatot hozott. Nagyban hozzájárult, hogy a szak­emberek képesek legyenek felnőni a tornyosuló fel­adatokhoz. de egyben arra is rávilágított: ideje kilép­tetni a középiskolai mellék­tevékenység jellegéből. Komplex tudomány, amely­nek gondjai korunk alap­vető négy nagy problémá­jának egyike, — súlyának és a hozzáfűződő elvárá­soknak megfelelően — tár­sadalmilag is beérett, hogy önállósuljon. Eddig adottak lehetőségei. Ám, ha a gondolatot a már említett gazdasági el­lentmondások szerkezetébe is beágyazzuk, és megte­remtjük az országos sze­repet betöltő oktató, me­gyei s iten ellenőrző lé­tesítményt, a hatékonyság új lehetőségeket ígér. Pél­dául széles skálán nyilhal- n„ együttműködésre felté­tel az ENSZ Fejlesztési Program (UNDP) keretében hazánknak az Egészségügyi Világszervezettel (WHO), még 1972-ben megkötött HUN/PIP 001. sz. Projekt Program Sajó menti állomá­saival, vagy az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet, illetve a Regionális Im- misszió Vizsgáló Intézet munkatársaival, stb. A környezetvédelem gondjai viszonylag újkeletű gondok, érthető, ha nem rendelkezünk ma még ele­gendő tapasztalattal a szer­vezeti megoldások terüle­tén. De éppen mert újkele­tű a problémakör, nem sza­bad visszariadnunk, vagy viszolyognunk az új, eddig szokatlannak vélt megoldá­soktól sem. Látnunk kell; a továbblépés útján a lehe­tőségek beérették. A sür­gősség össznépi, társadalmi ügy. MAR MA KELL ÓV­NI HOLNAPUNKAT! Dr. Itcthly Gyula Szelídgeszteiivés a zempléni ÉnÉtai Nemrégen híradás jeleni meg arról, hogy a füzér­komlóst Felsö-liegyköz Ter­melőszövetkezet szelidgesz- tenyés-lelepet létesített, és­pedig nemcsak termelési 1 céllal, hanem azért is, hogy innen láthassák majd el betegségtől mentes szaporí­tóanyaggal más vidékek szelidgesztenyés kertjeit is. Nem véletlenül eshetett a szakemberek választása éppen a zempléni tájra, hi­szen a hegyaljai és a hegy­közi domboldalakon régen is diszlettek: szelídgeszlc- nyefák. Lorántffy Zsuzsan­na nak, aki■ szorgalmas gazd- asszony és messze földön híres kertész is volt, ezen a vidéken, így Sárospata­kon cs Királyhelmeccn is volt szelidgesztenyés kertje. A királyhelmeci Csűröskert két méter átmérőjű, hatal­mas szelidgesztenycfái — amint erre egy idős sáros­pataki tanító, Kuklay Zol­tán felhívta a figyelmün­ket, aki gyermek- és fiatal­kori éveit Királyhelmeccn töltötte — még a század, elején is bőséges termést hoztak. Sárospatakon a Ta­nítóképző Intézet kertjé­ben és az ókollégium udva­rában ma is díszlik cgy- cgy szelidgesztenyefa. Mindez azt bizonyítja, hogy a na ó lainkban hazánk déli és délnyugati tájain honos szcUdgesztenye jól megterem megyénk zemp­léni domboldalain is. A TASZSZ butlapesíi fotókiállításáról HIDEG VAN ... Egy brigád cz5 cj a csiszolóból Amikor 1970-ben átadták a Lenin Kohászati Müvek hengermű gyáregységének csiszolóüzemét, sok fiatal szakmunkás került össze. Többen már azelőtt is itt dolgoztak a vállalatnál. Köztük voll Hutkai Béla is. A több milliós beruházással épült üzemcsarnok akkor egyik büszkesége volt a gyárnak. Érthető, hiszen az itt dolgozók szociális és munkakörülmenyeire senk i - nek nem lehet panasza. Amikor az üzem beindult, sokan, s leginkább a fiata­lok közül voltak olyanok, akik igényelték a munka­helyi közösség minél gyor­sabb kialakulását. Fiatalok... 1973-ban ala­kult meg a villamos kar­bantartók ifjúsági brigádja. A legidősebb közülük a most 27 éves Hutkai Béla. — Az induláskor 21-en voltunk. Valamennyien fia­tal szakmunkások, villany- szerelők. Itt az üzemben egészen új szakmai problé­mák merültek fel. Az új típusú félautomata csiszo­lógépek karbantartását kel­lett folyamatosan ellátnunk. Ránk, tmk-sokra most is ez a feladat hárul. Nem mindegy, hogyan leszünk ennek eleget. Mindegyi­künknek a maximumot kell nyújtania, hiszen vég­ső soron rajtunk is múlik, hogy azok az emberek, akik a gépeken dolgoznak — mennyit keresnek. Ez a „csapat” már nagy- iából összekovácsolódolt. Tudjuk, milyen szükség van a munkánkra, mit vár­nak el tőlünk. * •Fekete Sándor, az ifjúsá­gi brigád patronálója me­séli : — Amikor a fiúk „össze­rázódtak”, eljött a régi hengerdéböl hozzájuk egy szaki. A bácsika — mert tőlünk idősebb volt — szó szerint megijedt a „gyere­kektől". Egy napig bírta ki itt nálunk, aztán vissza­ment. Tudja: nem oírta ki a sok nagyhajú fiú között. Szintén nevetve meséli a következő esetet, ami még 1973-ban történt. — Nem sokkal az „ala­kulás” után a „gyerekek" délelőttös műszakon vol­tak. Egy óra körül hiaba kerestem őket — eltűntek. Az üzem mögötti téren ta­lálkoztunk: focizlak. Mit tehettem mást, beálltam közéjük. Amikor véget ért a meccs, beígértem egy srácnak, váltóműszakba te­szem, ha mégegyszer ilyen elöiordul. A srác egyébként Hutkai Béla, a brigádvezető volt. — Hat nem ment köny- nyen az indulás — mondja a brigádvezető. — Azok a fiatalok, akik idekerülnek hozzám, vagy megmarad­nak, vagy elmennek. A je­lenlegi „mag” öt ember, ők a legrégibbek. Ahhoz pe­dig, hogy valaki közénk kerüljön, először is dolgoz­ni kell megtanulnia. Hiába vagyunk fiatalok, hiába „haver mindenki”, azért csak a munkából élünk. És nem mindegy, hogy a mun­kát, hogyan végezzük — együtt. * A művezető irodájában beszélgetünk. Szinte vágni lehet a füstöt. Ilyenkor, műszak vége előtt pár perccel már jobban ráér mindenki. Az üzemvezető, Simoníi Károly igazán elé­gedett az 1975-ös évvel. Az üzem éves tervét novem­berben teljesítette. IV. öt­éves tervét pedig október 23-ával fejezte be. Mit lehetne még elmon­dani a brigádról? Ugyan­úgy élnek és dolgoznak, ahogy a többi velük egy­korú fiatal él és dolgozik. Ugyanúgy bosszankodnak, ha kevesebb van a boríték­ban, mint számították. Reg­gelenként, amikor „beve­tésre” készülnek, még arra is jut idő. hogy megbeszél­jék az otthoni dolgokat... Amikor azt kérdezem a brigád vezetőjétől, mit vár az új évben a brigádtól, röviden válaszol: — Ez a közösség, ahogy most vagyunk, lehetőleg maradjon együtt. — pusztafalvi —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom