Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-02 / 282. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1975. dec. 2., kedd A képernyő előtt Játék, szórakozás, emlékezés Az elmúlt műsorhét minket legközelebbről érintő adásáról, a Művészeti Magazin miskolci jelentkezéséről már korábban külön számot adtunk. De szerepelt szűkebb pátriánk egy má-! sík, eltérő jellegű műsorban is: a Mai pillanatképek — négy évről című dokumentum-riportíilm a szakszervezetek közelgő kongresszusa alkalmából foglalt össze négy esztendőt — pillanatképekben. Van ebben valami furcsa ellentmondás: négy év történései mai pillanatokban? Igen, mert ezekben a mai pillanatokban a korábbi évtizedekre■ épülő legutóbbi négy esztendei szakszervezeti munka tükröződik. A Vértessy Sándor irányította alkotócsoport arra törekedett, hogy több, egymástól eltérő jellegű munkahelyen mutassa meg a szakszervezeti munka legkülönbözőbb ágazatainak tükrében, mi változott négy év alatt, mennyiben hatott az emberekre és munkájukra a szakszervezetek érdekvédelmi, kultúrnevelési, s egyéb tevékenysége. Megyénk két városa is szerepelt e programban: a sárospataki posta és az Ózdi Kohászati Üzemek. Ez utóbbi — természetszerűen — nagyobb teret kapott. Sokrétű betekintést kaptunk az ÓKÜ szakszervezeti életébe, s azon belül is igen sokszínű kultúrmunkába. A közművelődésben országos hírű ózdi modell viszont több szót érdemelt volna. Szinte programadó volt a műsor záró-összegező és a vezető riporter által is elismételt mondata: ..A brigád jó munkája, becsületessége a garancia arra. hogy jól elvégzi a munkáját.” S ez a négyévi szakszervezeti munkát is jól tükrözte egy „pillanatképében. * / Februárban lesz húsz esztendeje, hogy Konsztantyin Szimo- nov Miskolcon járt. A mai Kazinczy-klubban találkoztunk. Háborús, haditudósítói élményeiről és azoknak írói tevékenységét meghatározó erejéről beszélt. Azóta kötetben és filmen ' is megismerhettük több művét. — Nappalok és éjszakák, Nem születtünk katonának —, amelyekben mindenkor az ember, az érző ember állt a történetek előterében, s most Elbert János közvetítésével az öt nap háború nélkül című munkáját fogadhattuk igaz örömmel. Lopatyin őrnagy, haditudósító öt napot tölt távol a fronttól, a közvetlen veszélytől; megdöbbentő találkozása adódik hűtlenné lett feleségével, egy talán j majdan kibontakozó kapcsolatot ígérő megismerkedés a társ- talan Nyikával, s e történések mögött, az előtérben álló ember — talán sorsfordulót jelentő — története háttereként, .mindenütt ott van a háború: nem robbanásokban, hanem az emberek életét megváltoztató, ártó és pusztító gyötrelemben. Igazi emberek, igaz érzések, emlékébresztő történések töltötték be az Iglódi István rendezte játékban a képernyőt. A szereplők közül elsősorban Somogyvári Rudolfot, Jobba Gabit, Gobbi Hildát és Gera Zoltánt kell feljegyeznünk, mint az értékes film legfőbb részeseit. Finish, avagy Álmom az életem túlélte címmel Shreidant idézte a képernyőre Hubay Miklós játéka. A Sándor Pál rendezte játék meglehetősen elnyújtottra sikerült, szinte csak keretjátéknak hatott különféle hosszas fejtegetésekhez, s ezen Major Tamás főszerep-formálása, Gobbi Hilda perecárusának a pesti Váci utcából történt áttelepítése, meg néhány más színész jó törekvése is keveset jobbított. Jókai Anna volt a Nyitott könyv sorozat vendége, A reimsi angyal, című kötetéből bemutatott részletek közül a már látott Piramist, meg az Írónő előadta novellát kell a legértékesebb részleteknek tekintenünk. Szombat este az ismétlésekből összeállított operettműsor, meg a Hóvégi hajrá! kísérelte meg a szórakoztatást. Ez utóbbiban, Antal Imre tévékabaré show-jában már jóformán csak .Aba Iván jelenléte képviselte a folyamatosságot, ő is inkább négy államtitkárt, meg egy miniszterhelyettest vonultatott fel önmaga szellemessége helyett. A műsor egyébként középszerű tarka összeállítás volt, nem egy esetben sokszor felhasznált ötletekkel. A nők nemzetközi éve apropóján bemutatott Tükör-család som volt új, á női karrier-történet meg — éppen e gondolat kapcsán — egyenesen illetlen. Ötnegyed órás dokumentumfilmmel köszöntötte a Magyar Televízió ötven esztendős „nagybátyját”, a Magyar Rádiót, amely hétfőn ünnepelte nevezetes születésnapját. A dokumentum-műsor mozaikszerüen idézte meg a kezdeteket és a jelent, egyaránt emlékeztetett és kulisszatitkokba avatott. Benedek Miklós Zempléni együttesek az országos táncantológiában A Népművelési Intézet és a Fővárosi Művelődési Ház az idén összegző szakmai bemutatójára hívja meg az ország legjobb néptáncegyütteseit. A táncantológia elnevezésű országos bemutatóra decemberben kerül sor, a budapesti Madách Színházban, ahol a nagyközönséggel együtt jeles szakemberek — tudományos kutatók, művészeti vezetők, koreográfusok — nézik, végig a válogatott műsort. Minden együttes a saját tájegységére leginkább jellemző néptáncok, dalos-táncos népszokások színpadra vitelével szerepel. Megyénk népművészetének megkülönböztetett elismerését bizonyítja, . hogy két zempléni együttes is kiérdemelte a meghívást erre a reprezentatív értékű országos bemutatóra. Színpadra lép Budapesten a cigándi gyermek-táncegyüttes, a híres bodrogközi nagyközség lányai és fiai, akik az idén kiemelkedő teljesítménnyel szerepellek á hazai válogatott rendezvényeken, s legutóbbi külföldi szereplésük színhelyéről, a belgrádi nemzetközi gyerrriektánc-feszti válról is nagydíjjal tértek haza. A felnőttek csoportjában is bodrogközi, valamint hegyközi táncosok — a hagyományőrző zempléni együttes tagjai képviselik megyénket. A zempléni együttes a nyáron az V. Duna menti nemzetközi < folklórfesztiválon elnyerte a hagyományőrzés nagydíját, ősszel pedig a lengyelországi Zakopánéban a hegyvidéki népek folklór- fesztiválján kapott kiemelt díjat az eredeti néptáncok katejgóriájában. Mindkét zempléni együttesünk gondosan készül az évi eredmények legjavát sűrítő mostani budapesti bemutatóra, hogy tovább gyarapítsa szereplésével megyénk népművészetének jó hírét. Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kellér Dezső konferansziénak, á Magyar Népköztársaság kiváló művészének a magyar kababré- művészet terén öt évtizeden át kifejtett sikeres munkásságáért 70. születésnapja alkalmából, Szabó Vladimir festőművésznek, a Magyar Népköztársaság érdemes mű- 1 vészének művészi alkotó, munkássága elismeréséül 70. születésnapja alkalmából és Szilágyi Beának (Páger An- lalnénak), a Fővárosi Operettszínház játékmesterének háromévtizedes színházi munkássága és pedagógiai tevékenysége elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket dr. Pozsgay Imre kulturális miniszterhelyettes hétfőn adta át. A nagydíjas: Rékassy Csaba Megnyílt Miskolcon a 8. országos grafikai biennále Vasárnap délelőtt megnyílt Miskolcon a magyar sokszorosító grafikai művészet kétévenként visszatérő, másfél évtized alatt hagyománnyá nemesedett szép ünnepe, az országos grafikai biennále. Ugyancsak hagyomány már, hogy egy-egy baráti ország grafikusai is bemutatkoznak a biennáléhoz kapcsolódva. Most Jugoszláviából érkeztek hozzánk a művészet követei. Jugoszláv grafikusművészek alkotásai Jugoszláv és magyar zászlók köszöntötték az érkezőket vasárnap délelőtt Miskolcon, a Szentpéteri kapuban, a József Attila Klubkönyvtár bejáratánál. A grafikai biennále magyar anyagával párhuzamosan bemutatandó jugoszláv grafikai válogatós — a Miskolci Galéria szűkössége miatt — ugyanis itt látható. Itt nyílt meg — időrendben egy órával megelőzve — délelőtt 11 órakor a Jugoszláv grafikus művészek alkotásai — a XIV. szabadkai képzőművészeti találkozó országos kiállításáról című tárlat, amelyen 53 jugoszláviai grafikusművész 58 alkotása enged bepillantást a baráti ország művészetébe. A kiállítás anyaga sokszínű, mind a témaválasztás, mind az áb- rázolásmód sokféle törekvést tükröz, többségben igen érdekes, figyelmet érdemlő grafikai alkotások élményét kínálja. A megnyitóra eljött Szilágyi Gábor festőművész, a szabadkai képzőművészeti találkozó igazgatója; ott voltak Borsod és Miskolc közéletének reprezentánsai, a művészeti élet jelesei, s természetesen igen nagy szómban az é~deklődők. A Miskolci Fafúvós Kvartett játéka — Dejan Despié Diverti- mentó-jának két tétele — vezette be a nyitóünnepséget, majd Győri Erzsébet, a Miskolci vaTösi" Könyvtár igazgatója köszöntötte a megjelenteket és szólt a miskolc- ci biennálékon hagyománnyá lett külföldi művész-részvételről. Megnyitó beszédében Cso- hány Kálmán grafikusművész — többek között — a magyar és jugoszláviai grafikusművészek közötti gyümölcsöző alkotó-kapcsolatról, magyar grafikusok jugoszláviai művésztelepeken szerzett tapasztalatairól szólt, s a közös kiállítások fontosságát hangsúlyozta. — A müvésztelepek a nemzetközi képzőművészeti kapcsolatoknak a legelevenebb formái, — mondottamért így adódik alkalom arra, hogy a különböző nemzetiségű alkotók találkozzanak és megismerkedjenek. A ' telepeken a : 'üvészek alkothatnak, véleményt és tapasztalatot cserélhetnek, és főleg kiállításokat rendeznek. Ha az itt bemutatott kiállításon végigtekintünk, hasonlóságot, azonosságot találunk a hazai képzőművészek grafikai anyagával. Ez természetes: azonos égbolt alatt, azonos törekvések formálják, mozgatják a jugoszláv és a magyar, de a többi tcst- I vérország művészeit is. A mondanivaló azonossága nem jelent egyhangúságot, népeink szolgálata nem jelent formai uniformizálást, — emelte ki —. Ez az anyag is sokszínű, sokrétű, mint ahogy a jugoszláv nép is az. 'Tartalmilag is a konstruktiv képépitkezéstől a könnyed, lebegő líráig létjogosultsága van minden mondanivalónak, ami emberi, szocialista, ami szocialista népeink ügyét szolgálja. Csohány Kálmán szavaiért Szilágyi Gábor mondott köszönetét. A jugoszláv tárlat a grafikai biennáléval együtt 1976. január 4-ig látogatható. A Miskolci Galériában Sok érdeklődőt vonzott ezúttal ' is a Miskolci Galériába, a miskolci országos grafikai biennále, amelynek megnyitóünnepségén — vasárnap déli 12 órakor — nemcsak a képzőművészetet szerető nagyközönség, hanem képzőművészeti életünk számos rangos alkotóművésze is részt vett. Ezt a felfokozott érdeklődést, a kortárs magyar grafikaművészet immáron nyolcadik alkalommal megrendezett rangos seregszemléjét semmiképp sem indokolja csupán a hagyomány, benne van a magyar grafika európai mércével mért magas színvonala, s a miskolci kiállítás határainkon túl is elismert rangja is. Miskolci Vonósnégyes szép, avatott játéka vezette be a 8. miskolci országos grafikai biennále megnyitó- ünnepségét, majd Zoltán Sára, a Miskolci Nemzeti Színház művésze mondta el a magyar grafika korán ' eltávozott, új korszakot nyitó művésze, Kondor Béla két versét. Varga Gábornó, a Borsod megyei Tanács elnökhelyettese megnyitó beszédében szólt arról/ hogy „az utóbbi években csaknem valameny- nyi európai ország felismerte a nagy nemzetközi grafikai kiállítások kulturális jelentőségét, a 2—3 évenkénti megrendezési alkalmakkal. Ezek a biennálék, vagy háromévenkénti triennálék missziót teljesítenek. Egyes országok közönségét szembesítik a kortársi művészet legjellemzőbb problémáival, friss eredményeivel a lehető legmagasabb grafikai szinten. Állandó, ösztönzést jelentenek a grafikával foglalkozó művészek számára, akiknek módjuk van megismerkedni egymás munkáival, eredményeivel, lemérni önmagukat, fejlődni a tapasztalatok után. A grafika iránt érdeklődő, megnőtt közönség előtt pedig nagy laboratóriumok ezek a kiállítások ...” A grafika a kortársi művészet legmegfelelőbb kifejezési módja, a problémákkal való küzdelem lehetőségét adja — folytatta Varga Gá- bo'rné, aki számbavéve az európai jelenlegi kiállításokat, — Firenze, Rijeka, Ljubljana, Bécs, Bratford, Frechen, Lugánó, Velence, Krakkó, Barcelona, 6tb. — nem elfogult, városszerető túlzásból, hanem képzőművészeti tényként állapíthatta meg; hogy amit a felsorolt városok nemzetközi vonatkozásban jelentenek, azt a hazai művészet számára Miskolc adja. — Ténykérdés, hogy Mis- i kolc több mint tíz éve vonzza a grafikusok legjobbjait és az erölc összemérésének nagy lehetőségeit kínálja a igrafikai biennále. Jelképes, hogy az észak-magyarországi területi szervezethez tartozó másik megye, Nógrád is példamutató pártfogója lett a művészetnek, a zománckiállítás szervezésével országosan új kezdeményezést indított el. Örömteli, hogy a harmadik megye- székhely, Eger az országos akvarell-biennáléval egy régi műfajt új életre támaszt. A 8. miskolci országos biennálén hatvankét művész 132 alkotását láthatja a közönség. S miként hagyomány e tárlaton, önálló kamaratárlattal jelentkezik az előző seregszemle nagydíjasa, ezúttal kenkey Zoltán, Mun- kácsy-díjas grafikusművész, kinek mintegy harminc lapja egy sajátos melankóliájú, belső feszültségű, tökéletes anyagismeretű alkotót mutat. A bieunálc díjai Az ünnepélyes megnyitót követően került sor a 8. miskolci országos grafikai biennále díjainak átadására. A biennále nagydíját, a Borsod megyei Tanács díját Rckassy Csaba kapta meg. Miskolc város díját Bognár Árpád és Bálint Endre grafikusművészeknek ítélték. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díját Szc- metliy Imre, a Szakszerveze- zetek Borsod megyei Tanácsának díját pedig Barczi Pál kapta meg. A KISZ Központi Bizottsága által alapított díjjal jutalmazták Somogyi Győző grafikusművész munkáit, Kazincbarcika díjával pedig Kovács Imre grafikusművészt. A Kondor Béla emlékplakettet — Kiss Nagy András alkotását —, amelyet második alkalommal adtak ki, ezúttal Lenkey Zoltán kapta meg. A Miskolci Galériában megnyílt 8. miskolci országos grafikai biennálét, hazai képzőművészeti, grafikai életünk e rangos seregszemléjét, január 4-ig tekinthetik meg az érdeklődök. M rikító ® * Borsodi Iparcikk I * Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat cs áfesz szaküzietekben, Centrum áruházakban 1 /
