Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-05 / 285. szám

nme ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1975. dec. 5., péntek I December 8-án, hétfőn kezdődik a Lengyel Egyesült Munkáspárt hetedik kongresszusa. Ez alkalomból ké­pes összeállításban igyekszünk bemutatni azt a hatal­mas fejlődést, amelyet a testvéri lengyel nép a fel- szabadulás és a legutóbbi pártkongresszus óta szor­galmával elért. A főváros, Varsó egyik legjellegzete­sebb negyede az Óváros, amelyet a barbár fasiszta pusztítás a földig rombolt, azonban a felszabadulás után hatalmas anyagi áldozatokkal a lengyelek ere­deti szépségében teljesen újjáépítettek. Varsó új arculata: toronyházak és áruházak a Mar- szalkowska sugárút keleti oldalán. A LEMP VII. kongresszu­sa tiszteletére a kijelölt határidő előtt üzembe he­lyezik a I’iast nevű szén­bányát Bierun Nowyban. A Piast a lengyel szénbá­nyaipar legkorszerűbb léte­sítménye. Lengyelország egyik leg­fontosabb és legforgalma­sabb kikötője Szczcczin. Fontos export-, import- és tranzitkikötő. Évente mint­egy húszmillió tonna árut raknak át a kikötőben. Évente kétszázezer személygépkocsi gördül le a Polski FIAT Autógyár varsói, tiehy-i és biclsko-bialai üze­meinek szerelőszalagjairól. A Krakkói Egyetem az ország legrégibb felsőoktatási intézménye. ‘10 001) hallgató elszállásolására van hely az egyetemi diákotthonokban. A képen: az egyetem diákszállói közül néhány; az előtérben üzlet a hall­gatók ellátására. Pekings újítás Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke befejezte pekingi látogatását. Az ame­rikai—kínai tárgyalások be­fejeztével semmiféle közle­ményt sem hoztak nyilvá­nosságra. A. záróbanketten az Egye­sült Államok elnöke „konst­ruktívnak” nevezte a tár­gyalásokat. Teng Hsziao- ping kínai miniszterelnök­helyettes a záróközlemény hiányát indokolandó azt mondotta, hogy „a látoga­tás jelentőségét a kérdések Közel-keleti vita- Holla! lire felszólalása Az ENSZ-közgyűlés ple­náris ülésén a közel-keleti vitában szerdán felszólalt Hollai Imre nagykövet, a New York-i állandó magyar ENSZ-képviselet vezetője. Megállapí tolta: a közel- keleti helyzetet alapvetően az a tény jellemzi, hogy a terület arab államai negyed- százada szüntelen agresszió áldozatai. Ezért Izraei állam imperialista terjeszkedő po­litikát folytató kormányai és azok, akik határain kí­vül ehhez minden politikai, gazdasági, katonai támoga­tást megadtak, egyaránt fe­lelősek. Teljesen fel kell számolni az agresszió következmé­nyeit, az arab területeket azonnal és feltétel nélkül vissza kell adni azoknak az országoknak, amelyeknek törvényes részét alkották. El kell ismerni a palesztin nép önrendelkezési jogát. Bizto­sítani kell a térség vala­mennyi államának és népé­nek az önálló, független és félelem nélküli életet — mondotta Hollai Imre nagy­követ megvitatásaiban kell keres­ni és nem olyan felszínes dolgokban, mint a közle­mény". Amerikai újságírók a pe­kingi újítást, a közlemény elmaradását azzal magya­rázzák, hogy az Egyesült Államok elnöke és a kínai vezetők „az enyhülés politi­kájának fontos kérdésében olyan távol állnak egymás­tól, hogy még a közös köz­leményről sem tudtak meg­állapodásra jutni”. BEMUTATKOZÓ LÁTOGATÁS (6 Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára bemutatkozó látogatá­son fogadta Eugene V. Mcauli£fe-t, az Amerikai Egyesült Államok magyaror­szági rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét. PULLAI ÁRPÁD BÉKÉS MEGYÉBEN 4» Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szerdán és csütörtökön Békés megyébe látogatott. HIRTELEN ELHUNYT 41 A KGST közlekedési ál­landó bizobtsága budapesti ülésén résztvevő szovjet kül­döttség vezetője, V. Sz. Gav­rilov vasúlügyi miniszter- helyettes tragikus hirtelen­séggel — , szívroham követ­keztében -j- elhunyt. I MEGHALT DERSI TAMÁS 9 Dersi Tamás, az Esti Hír» lap kulturális rovatának ve­zetője súlyos betegség után, 46 éves korában elhunyt. Temetéséről később lintéz­kednek. FEGYVERES TÁMADÁS 41 Csütörtökön délben fegy­veresek hatoltak be Indoné­zia amszterdami konzulátu­sára és a legfrissebb érte­sülések szerint 25 túszt, köz­tük 10 gyermeket túszként foglyul ejtették. Moszkvai számvetés C sütörtökön befejeződött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka, amelyen a képviselőik elfo­gadták az ország 1976. évi népgazdaság-fejlesztési tervét és állami költségvetését. Az APN hírügynökség kommentátora, A. Drabkin a terv alapvető vonásának azt tartja, hogy az kimondja: a társadalmi termelés nö­vekedésének legfontosabb forrása a munkatermelékeny­ség további fokozása. Ennek révén kell elérni a nemzeti jövelelem gyarapodásának 86 százalékát, s az ipari ter­melés növekedésének mintegy 80 százalékát. A szovjet terv nagy figyelmet szentel a KGST-ben tö­mörült. szocialista országokkal való gazdasági együttmű­ködés további bővítésének, az integráció kiterjesztésének. A nemzetközi munkamegosztás teremtette meg a közös tervezés iránti szükségletet. A jövő évi szovjet terv in­tegrációs feladatai lényegében a Szovjetunió és a KGST- orszógok közötti 1976—80-as évekre szóló népgazdasági tervegyeztetésben tükröződnek. E tervkoordinációs meg­állapodások értelmében a Szovjetunió jelentős mennyi­ségű gépipari terméket, kőolajat, földgázt, vasércet, fát és más árut szállít KGST-beli partnereinek. Ezek az or­szágok viszont saját berendezéseiket, gépeiket és fogyasz­tási cikkeiket exportálják a Szovjetunióba. A jövő évi szovjet terv hozzáigazodik a KGST-követelményekhez. A Magyar nemzeti M icsönlelvéíete Pénteken írják alá Lon­donban azt a megállapodást, amelynek alapján a Magyar Nemzeti Bank 150 millió dollár összegben pénzköl­csönt vesz fel egy észak­amerikai bankokból álló konzorciumtól. A kölcsön le­járta hat év, kamatozása megfelel a nemzetközi pia­cokon az I. osztályú adósok számára szokásos feltételek­nek. A kölcsön felvételét a Bank of America Nt. and S. A., a tőkés világ legna­gyobb pénzintézete szervez­te. ■ Tegnap délelőtt 10 órakor került sor a Borsodi Vezető és Szervező Továbbképző Is­kola rendezésében arra aZ aktuális gazdaságpolitikai fórumra, amelyen 52 válla­lat képviselői vettek részt. A kerekasztal-konferencián megjelent dr. Trethon Fe­renc pénzügyminiszter-he­lyettes, dr. Rá ez László, az Országos Anyag- és Árhiva­tal közgazdasági főosztályá­nak vezetője, valamint Bán­ki Pál, a Munkaügyi Minisz­térium közgazdasági főosz­tályának vezetője. Dr. Juhász György, az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának osztályvezetője nyitotta meg az ülést. Rövid értékelést tartott a IV. öt­éves terv feladatainak telje­sítéséről, s ezután kerüli sor a vállalati szakemberek ál­tal feltett kérdések megvá­laszolására. Dr. Trethon Fe­renc pénzügyminiszter-he­lyettes a konferencia első részében a következő ötéves tervidőszakban bevezetendő új szabályozórendszerről, va­lamint az 1976-os év tenni­valóiról tartott tájékoztatót. A továbbiakban minden vállalatot érintő gazdasági teendőkről és lehetőségekről, valamint az időszerű felada­tokról tárgyaltak a megje­lent szakemberek. A fóru­mon elhangzott valamennyi kérdésre összegzésként dr. Trethon Ferenc pénzügymi­niszter-helyettes adott vá­laszt. FELDERÍTŐK HA JÓL EMLÉKSZEM, délkeleti irányban haladunk. Haladunk? A felázott, a láb­belit tapasztó talajon csak csúszunk, mászunk. Minden bokor, minden fa mögött el­lenséget sejtettünk. — Sztoj! Legszívesebben odarohan­nék, de a szovjet katonák pillantása először nem sok jót igéi-. Baganics, aki oro­szul is kiválóan beszélt, hiá­ba magyarázza, hogy mi a németek elöl menekülünk. A szovjet katonák gyanakvó pillantása nem változik. /Hátunkba nyomják a gép­pisztoly csövét, fel kell emelnünk a kezünket, s ők visznek, hajtanak ismeretlen irányba. A kétség, a révület eresz­kedik rám. Vajon mi van apámmal? Mi történt anyám­mal és a kis húgommal? Va­jon nem állnak-e anyámékon bosszút azért, amit apám és én tettünk? Bosszút miat­tam! Miattam, akit onnan elűznek, s akiben itt sem bíznak. Mi lesz most velünk? Cuppog, cuppog lábunk alatt a sár. A bokrokról, a fákról dermesztő nedvesség csorog ránk. A ruhám csupa víz és belül is meg vagyok dermedve. Ha Baganics nem tudja megmagyarázni, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt, mit tehetek én? A lőtér közelében, az őr­bódé előtt állunk meg. Sá- padl.anr sárosán, álmatlanul és elcsigázva lépek be az aj­tón. Itt van a parancsnok­ság, s itt kezdik meg kihall­gatásunkat. Engem most már semmi nem érdekel. Csak ál­lok. állok, s nem akarok hinni könnybe boruló sze­memnek. Az őrszobában ott van az apám, Malinovszkij és Endrész is ... Apám szá­ja széle reszket. Reszket és mosolyog. — No, csakhogy idetalál­tatok. Nagyon aggódtam ér­ted! A kísérők pillantása meg­lágyul. Kicsit bocsanatikérő­en mosolyognak. Olyasmit mondanak: a háború, az há­ború, s akit nem ismerünk, abban nem bízhatunk. Az­tán csöndesen kilépnek az ajtón, jelentik idehozásunkat a kapitánynak és ismét be­lemerülnek a ködös, esős éj­szakába. * Uszlylnov kapitány kér­dően néz ránk. — Akartok nekünk segíte­ni? — Igen — mondják apá- mék — azért jöttünk. Baganics hűségesen fordít. A kapitány elmondja, hogy a jelentések szerint a papír­gyár környékén nagyobb né­met egységek vannak. Ki kell kémlelni állásaikat, s azt is, hogy merre van na­gyobb katonai mozgás. Délután, úgy két óra táj­ban egy szakasz szovjet ka­tonával együtt indulunk út­nak. Nehezen haladunk elő­re a hosszú esőzéstől felázott talajon. Mindenütt víz és sár. Lábunk alatt tócsa tó­csát ér. Besötétedik mire Diósgyőr íölé érünk. A község fölött, a hegyoldalban rövid időre megállunk. Kísérőink a fel­szűrődő zajokat, a motorok, harckocsik zúgását, a szór­ványos lövéseket, a fel-fel- villanó torkolattüzcket fi­gyelik. Éles tűzsugór lobban a kö­zelünkben. Borzalmas csat­tanás, süvítés, jajongás. Ak­na volt. A közelben csapott, le. Szerencsére a szétvágódó szilánkok senkit nem sértet­tek meg. Kísérőink meg­nyugtatnak, most „már nem kell félni. Nem értem miért, csak azt látom, hogy a kö­vetkező akna már messze robban A közelben van egy szikla- barlang. Néhány szovjet har­cossal benézünk ide is. A többi kinn marad biztosító­nak. Sok ember, sok isme­rős van itt. Hátha értékes felvilágosítást tudnak adni. A szikluburlangban húzó- dili meg Füstös apátplébá­nos is, aki a szószékről és másutt is gyújtó beszédeket tartott a szovjet katonák el­len. Rémeknek rajzolta őket, olyanoknak, akiknek szarvuk van. a szójukban kés. Baganics ahogy meglátja az apátot, rámered, hirtelen lekapja egyik szovjet kato­na fejéről a sapkát és ezt mondja tört magyar nyel­ven: — Nézd meg az anyádat istenét. Nincsen, neki szarva! A katona csodálkozik, nem érti a dolgot, aztán, amikor Baganics megmagyarázza, nagyot kacag és fejét csóvál- gatja. — Bolond pópa, bolond pópa... A bunkerban kevés időt töltünk. A kívül őrködő szovjet katona figyelmeztet: a közelben németek tanyáz­nak. Alig 50 méterre vannak tőlünk. Óvatos, lopakodó lép­tekkel haladunk tovább a Csanyikvölgy irányába. Ezt a környéket úgy ismerjük, mint a tenyerünket.. A fák és bokrok, a vízmosások oltal­mában minden különösebb baj nélkül eljutunk a lilla­füredi műút közelébe. — Pszt. Vigyázz, észre- vehetnek! A műút kfeskeny szalag­ján igen nagy a mozgás. Né­met motorkerékpárosok, lo­vas hírvivők rohangálnak, katonai tehergépkocsik zúg­nak e) előttünk és feltűnik egy-egy páncélkocsi is. Elő­ször arra gondolunk, hogy a hitlerista alakulatok Lillafü­reden át menekülnek ki a várost egyre szorosabbra zá­ró szovjet katonai gyűrűből. Meglepődve látjuk, hogy a kocsik nem Lillafüred felé mennek tovább, hanem be­fordulnak a Csanyikvölgy- be. — Gyerünk a Somoskő ol­dalra — suttogja az egység parancsnokának Baganics — ott megláthatjuk, hogy mer­re mennek. — Harásó! Az úttesten ve­szélyes átmenni, ríincs vala­mi más lehetőség? — De, van egy csapadék átvezető csatorna. EGYMÁS UTÁN kúszunk át a csatornán a műút túlsó oldalára. Csorba Barnabás (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom