Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-04 / 259. szám

1975. noT. 4., kocfcl

ESZAK-MAGYAfvORSZAG 3

♦

A lehetőségek árnyékában

Mit Jelent DO ezer hektár kihasználatlan gyepterület megyénk szarvasmarha-tenyésztésének? Ilyen arányban rendelkeznek legelőkkel termelőszövetkezeteink ahhoz, hogy a kormányprogram egyik központi kérdését, a takarmányellátást biztosítani tudják.

Az ország legnagyobb szarvasmarha-állományát megyénk határai közölt találjuk. Ha elméletben e két tényezőt összekapcsoljuk — úgy látszik — a sikeres tejéi; hústermeléshez biztos alappal rendelkezünk.

Sajnos, a gyakorlat egész mást mutat. A szakemberek régóta tudják, hogy a szakosított állattenyésztő-telepekhez szükséges takarmánymennyiséget szánlóíöldön megtermelni nagyon költséges. A figyelem középpontjába gyepterületeink helyzete került. A füvek, pillangósok béltartalma és a lekerülő nagy takarmány-tömeg miatt a termelés összköltsége a nagyüzemi tábláktól jóval kedvezőbb. Meg kell említenünk az a tényt is, hogy olyan területekről, domboldalakról van szó, amelyek termését gazda hiányában az időjárás irányította. A maga módján nem is rosz- szul, hiszen a 10—14 mázsás átlagot 1938 óta tartotta, csak éppen fejleszteni nem tudta.

Gyepeink elhanyagoltságáért. termelőszövetkezeteink a felelősek? Ügy tűnik, igen. Üzemeink vezetői elfeledkeznek arról, hogy ezek a hatalmas területek akarva-aka- í'utlan gazdaságaik „tartozékai”. Jóval több megbecsülést érdemelnének, hiszen a szükséges ráfordítást, tíz hússzoros terméstöbblettel hálálják meg. Ennek ellenére a fejlesztés kezdetén, a kormány által a megye gyepterületeire biztosított , évi 6 millió forint támogatásból az üzemek csak 500 ezer forintot használtak fel.

Nagyon sokszor előfordult, például az, hogy a legelők

fejtrágyázására szánt, műtrágyát a gazdaságok a kapások alá szórták. A nem kötelező erejű telepítési tervek szerint egy mázsa széna érték előállításához 5 kilogramm műtrágya hatóanyag szükséges. Ez viszonylag nagy mennyiség, hiszen egy mázsa kukorica megtermeléséhez szintén ennyi kell. Az üzemek elfeledkeznek arról, hogy az ilyen jellegű földeket kukoricával, vagy egyéb szántóföldi műveléssel aligha hasznosíthatnák.

*•

Miből adódik ez? Űjabb kérdés abból a problémahalmazból, amely ősgyepeink körül adódik. Miver kötelező erejű tervek nem voltak, egyes üzemek megpróbállak a telepítés alól kibújni. A megye rét- legelőterületének GO százaléka gyenge termőképességű. Ahhoz, hogy intenzív termesztésbe foghatók legyenek, komplex, adott területre szóló beruházási tervek szükségesek. Abban az időben ilyenekkel nem rendelkeztünk.

Másodszor! El kell fogadnunk azt. a tényt, hogy a gyepgazdálkodás és az állattartás harmóniájának megteremtése nem egvszerű dolog. Már a kezdet kezdetén meggondolandó, mibe fog a gazdaság. Egy hektár öntö- zötten berendezett terület 14 ezer, ugyanez száraz viszonyok között 6 ezer forintba kerül. A termelés fogalomkörébe olyan, mai napig fennálló megoldatlan kérdések is tartoznak, mint a vetőmagok választékának hiánya, az öntözőberendezések szinte csillagászati óra. Ha hozzátesszük a megnövekedett terméseredmények gépesítésének megoldatlanságát — betakarító gépeink üzemszervezésileg nem összekapcsolhatók — megérthető az üzemek vonakodása. A fenti tényezők összeadása a kivitelezési költségeket annyira megemeli, hogy egyes termelőszövetkezeteink fejlesztési alapját jó pár évre leköti.

Fejlődés a sok negatívum ellenére is van. Megyénkben három évvel ezelőtt kezdődött az intenzív gyepfejlesztési tervek kivitelezése. Akkor 15 üzem 1400 hektáros, ma már 24 gazdaság 4000 hektáros területtel vesz részt a gyepesítésben. Eddig 24 millió forint állami támogatás került kifizetésre. A terveket az AGROBER és az agráregyetemek szakemberei készítik, mindig a termőhelyi

• sajátosságoknak megfelelően. A kivitelezést a terv szerint három év alatt be kell fejezni. Az ellenőrzések alatt feltárt hiányosságok, vagy az időpont be nem tartása, az állami támogatás-— (a korrigált bekerülési összeg 50 százaléka) — megszüntetését vonja maga után. Erre is volt már példa a miskolci és a mezöcsáti járásban. A két termelőszövetkezet már nem láthatja azt az óriási fümennyiséget, amelyet a feljavított gyepeik adhattak volna. A szendrői Szabad Föld Tsz-ben, a mezőkövesdi Kossuth Tsz-ben például jóval 400 mázsa fölött voltak a zöldtakarmány ter' mésátlagok. Ezekben a gazdaságokban már kellemes a gond; mit kezdjenek ekkora fűtömeggel.

Vitathatatlan, hogy a telepítések, felújítások kérdéseiben sok az ellentmondás. De a tapasztalatok alapján ma már leszögezhetjük: korszerű állattartást csak intenzív gyeptermelés mellett lehel folytatni. A megye vezelői♦ nek is ez a véleménye, hiszen hangsúlypzzák: azok taz üzemek kapjanak a fejlesztéshez állami támogatást, melyek szakosított állattenyésztő teleppel rendeLkezr nek. A segítőkészség ellenére 28 ilyen jellegű, üzemből csak 8 rendelkezik kezelt gyepterülettel, 7 most áll kivitelezés alatt.

v ——sjff

Kármán István

ÓZDI KÉMÉNYEK Fotó: K. Pál János

25 éves a postai hírlapterjesztés

Negyedszázaddal ezelőtt a Népgazdasági Tanács hatá- rozata a postára bízta az országban a sajtóterjesztest, annak érdekében, hogy a lakosság rendszeresen hozzájusson a friss napi- és heti- lapokhz, folyóiratokhoz; javuljon a falu lapellátása. A postai sajtóterjesztés 25. éves jubileumáról hétfőn ünnepségen emlékeztek meg a posta-vezérigazgatóságon. Az ünnepségen részt vett; Fodor László, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese és Simon Ferenc, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese: olt voltak a nagy lapkiadó vállalatok és szerkesztőségek vezetői.

Horn Dezső, közlekedéséé postaügyi miniszterhelyettes. a posta vezérigazgatója ünnepi beszédében utalt, a postai hírszolgálat fejlődésére, eredményeire, s vázolta a további tennivalókat. A postások — hangsúlyozta a miniszterhelyettes —, az utóbbi 25 év alatt nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a különböző sajtótermékek, rendeltetésüket betöltve, a legtávolabbi településekre is eljutnak.

íja I nyert

A Magyar Történelmi Társulat hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára a társadalomtörténeti kutató- és feldolgozó munka elősegítésére pályzatot hirdetett a Magyar Tudományos Akadémia, a Kulturális Minisztérium, a HNF, valamint az. MSZMP Központi Bizottsága Pái’ttörténet.i Intézete által felajánlott pályadíjakra. Harmadik díjat (ötezer forint) nyert M. Tóvári Judit: „Adalékok Miskolc társadalomtörténetéhez’’ című pályaműve.

SJ apjainkban. amikor szerte az országba* a vállalatok H többségénél folyik a tartalékok feltárása, vagJN más- ™ képp: a lehetséges vagy létező veszteség-források felmérése, bizony jó lenne, ha közben nem feledkeznének el sehol a döntések átfutási idejéről sem. Kár lenne egyetlen lehetőséget is kiaknázatlanul hagyni. A döntések átfutási idejének csökkentése és pontosságuk növelése , ráadásul nem is tartozik a kisebb jelentőségű tartalékok kőié.

A döntések minősége és az átfutási idő szorosan összekap, csolódik. Ez különösen fontos szempont azoknál a nagyvállalatoknál, amelyek több gyáregységből állnak, s azok távol esnek a központtól. Nagyon körültekintő mérlegelést kíván annak meghatározása, hogy miben döntsön a nagyvállalati központ és miben illetékesek a,távoli gyáregységek szakembeber 6-án eddig ismeretlen okból keletkezett tűz a napi több mint kétszáz vagon szenet adó1 háromszárnyú frontfejtésben nem okozott számottevő kárt. A bánya dolgozói egy külön e célra kidolgozott intézkedési terv alapján elérték, hogy nem egészen hatvan nap után a kilencvenöt méteres, déli kettes 'fronthomlokon tegnap megkezdhették a termelést. A tűzeset miatt korábban a Szuha völgyi Bányaüzembe áthelyezett vájárok hétfőn már újra régi munkahelyükön álltak munkába, s az első nap megközelítően hatvan vagon szenet küldtek a felszínre. Néhány nap múlva az egyes számú frontfejtés, míg decemberben a harmadik frontszárny is belép a termelésbe.

EííézIs! az épültél

Tegnap, Miskolcon az Építők Művelődési Otthonában a területi-, megyei- és szakszervezeti bizottságok kulturális felelősei, művelődési intézmények igazgatói és gazdaságvezetöi. valamint a könyvtáruk vezetői részére értekezletet tartott az SZMT ‘kulturális agitációs, propaganda osztálya.

A Tiszai Erőmű Vállalat üzemi párt-végrehajtóbizotl- sága az új erőmű beruházásáról tárgyalt. Az ülésen Raft Mátyás, az Erőmű Beruházási Vállalat leninváro- si kirendeltségének vezetője adott tájékoztatást a munkák helyzetéről. Emlékeztetett rá, hogy tavaly ilyenkor kibővített pártbizottsági ülésen határozták meg az ez évi főbb tennivalókat. Ezek között szerepelt a TlFO-hoz vezető vízvezetókhálózat elkészítése, a 250 méter magas kémény vasbeton-törzsének megépítése, az üzemi főépület I-es blokkjának szerelésre történő átadása. Az 1975. évi beruházási programban előírtak, hogy az 1. számú kazán építési jellegű munkáinak befejezését szorgalmazni kell, hogy a szerelők mielőbb megfelelő munkaterülethez jussanak. A kirendelt ség vezető elmondta, minden tekintetben eleget tettek azoknak a feladatoknak. amelyeket egy évvel ezelőtt az üzemi pártbizottság megföga 1 mázott;

Hogyan fest a pillanatnyi helyzet építészeti területen?

A beruházás tereprendezési munkáit, továbbá az üzenv víz-csatorna építését eddig ütemterv szerint végezték. Ugyanez vonatkozik az üzemi főépület 1-es és Il-es blokkjának építésére is. Egyedüli probléma, hogy a szakipari munkák vontatottan haladnak. A 250 méter magas kémény vasszerkezeti födéméinek szerelését határidőre befejezték a kivitelezők. Most a három vasbeton födém és a tartólábak betonozását végzik. Ezek elkészülte után nyomban megkezdődhet az I-es blokk füstesövének szerelése.

A hűtővízrendszer építésénél különösen az elmúlt évben, de még 1975 elején is nagy elmaradás mutatkozott. Az év második felében ezt nagyrészt sikerült pótolni. Elkészült a vízkivételi mű, a szűrőüzem, az ezeket ösz- szekötő vasbeton csatornák, megépült az új árvízvédelmi töltés, a keverő műtárgy és egyéb kapcsolódó létesítmény.

A tájékoztatóból kitűnt, hogy a vízlágyító befejező jellegű munkái igen lassan

haladnak; Az okot abban látják, hogy a 22-es számú Állami Építőipari Vállalat itteni főépítésvezetősége nem rendelkezik elegendő munkaerővel, másrészről az Országos Szakipari Vállalat, továbbá a Fémmunkás Vállalat nem tudta feladatát a beruházási program szerint teljesíteni. Építészeti területen a legnagyobb gondot a befejező jellegű munkák elhúzódása jelenti. A nagyobb előrehaladás érdekében a jelenleginél lényegesen több szakmunkásra lenne szükség.

Az illetékes pártbizottságok bevonásával a napokban megbeszélést tartottak Honin városban, ahol az Országos Szakipari Vállalat kép- ' viselői ígéretet teltek a munkák meggyorsítására. Ennek érdekében bővítették a vállalat itteni létszámát, amely- , nek máris megvan az eredménye. Ha továbbra is ilyen ! ütemben dolgoznak, az Or- , szagos Szakipari Vállalat * teljesíteni fogja az ez évre előirányzott, legfontosabb beruházási feladatokat.

(É. É.)

rei. Egyébként ez a kérdés, ha kisebb súllyal is, de ma már egy gyáregységek nélküli, közepes nagyságú vállalatnál is mérlegelésre érdemes: a vezérigazgatóság — az üzemvezetés — és a mühelyfönökök között.

A vezetéstudomány szakirodalma egyértelmű ebben a kérdésben: az esetek többségére óva inti a vállalatokat olyan szervezeti felépítéstől, amely a túlzott centralizálás irányába visz. Ma azzal, hogy kétségtelenül nehezebbé váltak a vállalati gazdálkodás feltételei, mi tagadás, a nagyvállalati, tröszti központok vezetését az események a centralizálás fokozására szorítják. Kétségtelen; a világpiaci helyzet változása növelte a gazdasági egységek vezetőinek felelősségét: tehát mindenről tudni akarnak, mielőtt döntenek, s lóképp fenntartják a jogot a döntések többségére.

Csakhogy napjainkban kél követelmény létezik a gazdálkodás számára. Az egyik a már említett takarékosabb, fegyelmezettebb munka, amely a „lehetőleg mindent egy kézbe” megoldást mutatja célravezetőnek. A másik követelmény viszont a rugalmas, gyors alkalmazkodást sürgeti a fejlődéshez, a gyorsan változó kül- és belgazdasági körülményekhez, lehetőségekhez. De nem lehel rugalmasság ott. ahol mindent egy helyen akarnak eldönteni. Túl hosszú lesz az átfutási Idő. Dönteni kell az alkalmazottak felvételéről, elbocsátásáról, prémiumról, béremelésről, a be nem érkezett anyag helyettesítéséről, ehhez 'a technológia megváltoztatásáról és így tovább. Ilyenkor jelentés megy a központba, de majdnem bizonyos, hogy ez a jelentés nem tartalmazza az összes szükséges információt, tudniillik a gyáregységben, vagy az üzemben, műhely, ben az információk egy részét teljesen kézenfekvőnek érzik, mert a napi munkában azok rendszeresen ismétlődnek s a kézenfekvőnek tartott körülményeket bele sem írják a jelentésbe.

L

ényeges kérdés: ki, miben döntsön, ha a végrehajtás 'kezdeményezőkészségét, az operatív munka rugalmasságát növelni akarom? S még valamiért fontos ez a kérdés: a felelősségvállalásért. Ahol arra törekszenek, hogy mindenben a központ hozzon döntést, ott az embereket leszoktatják arról, hogy gondolkodjanak, és vállalják cselekedeteikért. a felelősséget. Ez nagy veszteségforrássá válhat. Régi igazság, sok példa utal rá; hogy a részletek felöl, a kőnk. rét teendőkről: mikor, mit. ki és hogyan tegyen — helyien tehet jól határozni. A helyi szokások, lehetőségek pontos ismeretében. Számottevő tartalék felszabadításáról mondanak le ott, ahol a stratégiai döntések mellett (mit fejlesszünk, mit és mennyit gyártsunk, milyen gépet vegyünk, milyen legyen a beruházás stb.) a taktikai kérdéseket is minden esetben a központban akarják eldönteni. Ahelyett, hogy a rendszeres ellenőrzés és személyes konzultációk gyakorlatával teremtenék meg saját felelősségük biztos alapjait, éppen azzal, iiogv a termelés mindennapi, operatív dolgaiban a döntéseket ^gyáregységekre bíznák.

\